Elhagyatott raktár

A felszínen egy parkoló látható, mellette egy raktárépülettel. A parkolóban egy jármű sem áll, és az út is ami oda vezetett annyira be van nővé és olyan romos, hogy alig lehet észrevenni. A parkoló egy fokkal jobb állapotú. A raktár lepukkant mind kívülről és belűről. Több helyen egyformának tűnő alakzatot lehet látni, ami valószínűleg egy logó, de nem lehet őket eléggé kivenni. Közép tájon egy lift található, ami lemegy a központba.

A lifttel lemenve egy ütött-kopott bútorozatlan előtérbe jut az ember. Minden panelekből épül fel a helyen. A panelek látszólag kedvükre mozognak, különböző formákban. Egy szoba vagy folyosó teljesen átalakulhat köszönve a paneleknek. Ha az ember elindul felfedező útra, könnyen eltévedhet, főleg mivel a hely folyamatosan változik. Néha egy-egy szobába érhet, amikben fura gépeket láthat, vagy irodának berendezett helyet.

Megmagyarázhatatlanul mindenhol az embernek olyan érzése van, mintha figyelnék őt. Rendkívül nyomasztó benn a hangulat, és ha valaki bemerészkedik nagy valószínűséggel még halottan se kerül ki onnan.

Dryan a laborköpenyében sétál az egyik függőfolyosón, ahonnan gyönyörű rálátás nyílik egy VÉFLE gyárra. Épp kávét iszogat, és diktál a nyomában jövő titkárnőjének - Elainának -, aki egy jegyzettömbbe jegyzi le, amit mond.
- ...És a kondenzáció... - Dryan megáll egy pillanatra, belenéz a bögréjébe, és szomorúan tapasztalja, hogy nincs már benne egy csepp kávé sem. Lehajítja a függőhídról, mire az beleesik valamilyen gyanús gépbe, majd lángok emelkednek fel egészen a függőhíd mellé pár másodpercre. Dryan ezután a köpenye alól elővesz egy cigarettát és egy gyufát. A gyufát beledobja ugyanoda ahová a bögrét, mire megint lángok csapnak fel, amivel meggyújtja a cigarettát. - Szóval a kondenzáció... - magyarázza tovább. A függőhíd végére érve egy liftajtóhoz érnek.
 Dryan elhívja a liftet, majd belép, miközben tovább magyaráz. Egy másik tudós is benn áll a liftben, aki csak köszön "Mr.Krain"-nek, majd kiszáll egy emelettel feljebb. Dryan és Elaina még pár emeletet mennek, majd kilépnek a folyosóra, és Dryan így szól:
 - Porolja le az irodámban a mellszobrokat! - mondja. Mind a 4 mellszoborra gondol: Dr.Blaine Valtéra, Carolinéra, Dr.Watteréra és természetesen a sajátjára.
 Ő maga egy egészen más irányba indul el. Bolyong a folyósok közt, majd mikor végzett a cigarettával, akkor visszatér Elainához, aki eddigre épp, hogy végeznie kellett a mellszobrok törölgetésével. Leül az asztalához.

Elaina szapora léptekkel követi főnökét, Mr.Kraintot, és közben hevesen jegyzetel, hogy mindent le tudjon írni. Ha Mr.Krain meg nem diktál, akkor aprócska kis rajzokkal díszíti a lap széleit. Most is így volt, éppen a függőhídon mentek át, és Elaina abba a hibába esett, hogy követte a lefelé hajított kávésbögre útját. A hirtelen megjelenő lángoktól egy kicsit összerezzen. ~Remélem nem fogok majd beleesni.~ Nem volt tériszonya, de bizonyos magasságban egy kis félelem bújt belé. ~Ennél látványosabban nem tudja meggyújtani a cigarettát??~fintorodott el, mikor a lift felé vették az irányt. Utálta a cigaretta szagot, de rövid ideig el tudja viselni, mielőtt még kikapja Mr.Krain kezéből. A liftben egy másik tudós is volt, de a köszönésen kívül meg sem szólalt. Elaina közben írja, amit Mr.Krain diktált neki. A lift már majdnem megtelt a dohányfüsttől, de kinyílt az ajtó és Elaina a füst útját kikerülve próbál újra tisztább levegőhöz jutni. A feladatnak nem örül, de leteszi a tollat és a papírokat, a meggémberedett ujjait alaposan megmozgatja, és unottan nekikezd a feladatának. ~Mi vagyok én, takarítónő??~ De alaposan leporolja a mellszobrokat. A feladat végeztével az útközben leírt jegyzeteket bogozta. ~A kézírásom rosszabb, mint Mr.Krainé. Szerintem enyém a legcsúnyább kézírás az egész világon. Ez milyen betű?? E vagy i?? Kondezá... kondezáceó??~ De már nem tudta kibogozni a szót, mivel Mr.Krain az irodába lépett.
-Végeztem a portörléssel.-szólt oda unottan a főnökéhez, aki leült az asztalra.

-Rendben, elmehet, Elaina. - mondja Dryan, majd kihúz egy lapot a fiókból. Leteszi maga elé, majd felfirkál egy fura jelet rá. Ha Elaina még benn van, ha nem, akkor is bekapcsol egy magnót, amiből az alábbi szöveg kezd szólni:
- Blaine Valt személyes naplója. A dixorátium-leofátum kutatása közben egy új atomot fedeztünk fel. Egyenlőre nem tudtuk besorolni a blaineodósusos-rendszerbe. A xorátium nagy mennyiségű energia felhasználásával elválasztható atommá. A xorátium csak a szellemvilágban található meg, és nem elemi állapotban. *Köhög* Caroline felfedezte, hogy a tesztalanyoknak beadott dixorátium-leofátum mennyiségtől függően teljesen eltérő hatásokat produkál. A pontos adatokat betápláltam a C.A.M.A.R.-ba. A személyes megfigyeléseim alapján az A mennyiség nem hat semmilyen módon. A B mennyiség képes amnéziát okozni, erre visszafordítási lehetőséget nem találtunk. A C mennyiség... - a kazetta itt megszakadt. Dryan vicsorgott egyet. Elég fura hang lett belőle, de őt ez nem hatott meg. A kazettát visszahelyezte a polcra, majd odasétált Blaine mellszobrához.
~Hová tetted a Xorátium anyagot? A szellemvilágban nem lelünk rá sehol... És a jegyzetek többsége is hiányzik. De megtalálom, vénember.~ Dühösen néz a szoborra, majd vet pár futó pillantást a másik háromra is. Végül unottan leül a székére, és belemerül a gondolataiba.

Elaina egy grimaszt vágott, mikor meghallotta,hogy elmehet. ~Nem baj. Legalább több időm lesz kertészkedni.~ Ezzel a gondolattal vidáman kisétált a főnöke irodájából. Dúdolgatva sétált a folyosón végi irodájába. Ez nem olyan nagy, mint Mr. Krain irodája, de néhány ügyes berendezkedési trükkel szó szerint van itt egy kis kert. Kaktusz, fikusz, rózsa, jácint, szőlő. Hatalmas ablakok épp keletre néznek, így a szoba majdnem mindig fényáradatban úszik. Halkan csukta be az ajtót, mintha valaki éppen itt aludna. Rögtön a növényekhez lépett, és a gyomokat kezdi el kihúzogatni, ezeket egy kis tálban gyűjti össze, hogy a körjáratkor elégesse. Most elmerülten dédelgeti az alig kibújó élőlényeket Már egy jó ideje gondozgatta a növényeket, mikor először felpillantott az órára. ~Szellemekre!! Mr. Krain meg fog öni!!!~ Sietve kezet mosott, és már szinte futva indult a körútra. Szerencsére mindenhol megfelelően haladtak, sehol sem volt semmilyen gond. Végül visszament a Mr. Krain irodához és határozottan kopogott az ajtón.
-Mr.Krain, segíthetek valamiben??-kérdezi, és türelmesen várja a választ.

Belépve Mr. Krain egy kis fejmosást adott Elainanak. A lánynak gombóc nőtt a torkában mire a főnöke kioktatta. ~Tudom milyen nő volt az a Caroline, és nem is akarok olyanná válni. És az sem biztos Mr. Krain, hogy az a Caroline olyan, mint amilyen a valóságban volt. Emellett, ha egy hasonló titkárnőt szeretne, akkor miért nem bocsájt el??~ teszi fel a nagy kérdést magában, mint ahogy többször is az évek folyamán. De nem meri kimondani. Csak hallgat, majd kimegy az irodából. Csöndesen pakolászik az akták közt, a jól betanult módszer alapján. Már lement a nap,, és kellemes félhomály borul a szobában. Elaina jókedve elballagott, és ő is időben indul el az ellenőrző-körútra. ~Tulajdonképpen, hogyan is kerültem ide?? Mert Mr. Blaine tuti, hogy nem a vér szerinti rokonom, ahhoz túlságosan is különböztünk. De minek is foglalkozok ezzel a kérdéssel, itt vagyok, és segítek Mr. Krainnak abban, amit tudok. Pechemre meg nincs tehetségem a természet tudományhoz. Csak elég régóta tanulom őket, ahhoz, hogy tudjam a dolgokat.~ Elaina egy függőhídon megy át, mikor  megbotlik a saját lábában és kibicsaklik a lába. ~Hogy a súly essen ebe a magassarkúba, ha ez az a maga 2 cm-erével.~ egy nagyon érdekes grimaszt vágott, majd feltápászkodott és bicegve az irodájába ment. Az egyik fiókból előhúz egy elsősegély-dobozt, és nekilát ellátni a bokáját.

A raktár előtt egy nagy, fekete satomobil fékezett le, amiből egy katonai egyenruhás férfi szállt ki. Érdeklődéssel tekintett végig a helyen, majd, arcán halovány fintorral elindult a raktár felé. Láthatólag nem zavartatta magát, látszott rajta, hogy pontosan tudja, miért érkezett ide, és hogy van fogalma arról, hogy mi várhatja odabent.
Fesztelenül lépett be a raktárba, és unottan nekidől a falnak.
- A nevem Noah Frost, Tűz Ura Wong hadseregének parancsnoka vagyok, és azért érkeztem ide, ugyebár, hogy váltsak néhány szót Dryan Krainnel - jelentette ki nyugodtan néhány pillanatnyi várakozás után, előre bámulva, mintha a levegőnek beszélne.

Dryan a folyosón sétálgat - nem törődve azzal, hogy a titkárnője mit is csinál. Belép C.A.M.A.R. vezérlőjébe, majd leül és mégegyszer átnézi az adatbankot a dixoráium-leofát adatai után kutatva. Egy kis piros lámpa jelezte a műszerfalon a vendég érkeztét. Kiropogtatta az ujjait, majd a billentyűzethez nyúlt.
Noah Frost alatt egy pár négyzetméteres platform indult el lefelé, majd fölötte bezárult a plafon.
- Üdvözlöm a FierieCoLabsnál, és kérem ne fárassza magát olyan dolgokkal, mint a bemutatkozás. - Nevetés hallatszott a hangszórókból. Nem az a gonosz, vagy lenéző, sokkal inkább együttérző. - Azért én bemutatkozom, Dryan Krain vagyok személyesen.
A platform nyikorogva megáll egy üres szoba közepén, ami fölött a plafon szintén bezárul.
- Hamarosan találkozhat velem, pár percet kérnék.

Ezután Elainánál is megszólal a hangszóró:
- Elaina, kérem vezesse a frissen érkezett vendéget a 9. kamrából az irodámba.

Mire Elaina és Mr.Frost megérkeznek az irodába Dryan már két kristálypohárral és egy üveg borral várja az érkező vendéget.

Elaina épp befejezte a kötözgetést, és meglepetten kapta föl a fejét, mikor Mr. Krain vendéget említett.  Gyorsan belebújt a cipőjébe, egy adag papírt és egy tollat kapott föl menet közben. Beszállt a liftbe, és a kamrák szintjére irányította azt. Kiszállva a megfelelő tempóba halad, hogy a bokája ne fájjon, és valamilyen tempója legyen. ~1.kamra.......2.kamra.....~ ment és a táblákat figyelte, nehogy elhaladjon mellette. Végre elért a 9. kamrához, de vagy egy 15 percet sétált ahhoz ide megérkezzen. ~Huuh! Na, akkor üdvözöljük azt a fehér hollót.~ és benyitott.
-Üdvözlöm a FierieColabsnál! Én Elaina vagyok, Mr. Krain titkárnője. Kérem kövessen, elvezetem a főnökömhöz.- köszöntötte közömbös arccal a vendéget, mert volt egy olyan érzése, hogy nem fog élve kijutni innen. Elindult, anélkül, hogy hátrafordult volna. -Ja, és mellesleg, kérem, ne maradjon le, mert lehet egy-két kellemetlen meglepésben.-figyelmeztette a férfit. Elvezette a közelebbi lifthez, és mikor mindketten bent voltak, a megfelelő emelet gombját nyomta meg. Ha a férfi társalogni próbál, akkor is némán hallgat, és semmilyen reakciót nem mutat ki. Kiszálltak, és Elaina benyitott az irodába. 
-Jó napot uram!-köszön és az ajtó mellett türelmesen, csöndben hallgatja a két férfit. A jegyzettömböt és a tollat készenlétbe helyezte, hogy a megbeszélés lényegét le tudja írni.

A férfi elmosolyodott, amikor meglátta Elainát. Arca így egészen megnyerő volt, azonban mosolyában volt valami különös. Érdeklődve pillantott végig a lányon, és úgy tűnt, cseppet sem foglalkozik a titkárnő figyelmeztetésével.
- Tudja, a tudomány valódi énje egyeseknek talán kellemetlen...én magam elbűvölőnek találom - mondta, és jól mulatott Elaina hallgatásán. Többet ő maga sem szólalt meg, csendben, a falnak dőlve állt, mígnem megérkeztek az irodáig.
Érdeklődve nézett körül, amint beléptek a szobába, tekintetét Dryan Krainre szegezte.
- Nagyon örülök uram, hogy végre személyesen is találkozhatunk - köszönt Mr Krainre, és helyet foglalt. - Minden bizonnyal sokat tud arról, miért érkeztem ma magához, de azért, gondolom, nem bánja, ha ismertetem a részleteket - jelentette ki, azonnal a tárgyra térve. - A maga raktára egészen csodás kis játszótér... - jegyezte meg halkan, miközben a tudós válaszára várt. - Itt minden egészen...csodálatos.

- Jó napot, Mr.Frost! - kezdte Dryan és széttárta a kezét. Miután Frost helyet foglalt Dryan követte a példáját és a két pohárba öntött a vörösborból, majd az egyiket átnyújtutta Frostnak. Vetett egy futó pillantást Elainára. - Egyetértek. - Nézett vissza Frostra. - A tudomány igazi játszótere. Ahogy az alapítónk mondta: "A tudomány nem a jövő, nem is a jelen, de nem is a múlt. A tudomány..." - Dryan nem tudja befejezni, mert a bemondó megszólal:
- Reaktor karbantartót kérünk a G szektorba. Ismétlem. Reaktor karbantartót kérünk a G szektorba.
 Dryan sokatmondóan Elainára néz, majd csak annyit mond neki egészen elegánsra erőltetett hangon:
- Elaina, nézze meg mi történt!
- Figyelem. A G szektor helyreállt. Elnézést a kényelmetlenségért.
 Dryan legyint:
- Mindegy, mardjon. - Frost felé fordul. - Elnézést kérek, mint láthatja... Rengeteg a munka. Szóval, ahogy alapítonk mondta: "A tudomány nem a jövő, nem is a jelen, de nem is a múlt. A tudomány addig játszik az agyunkkal míg el nem hiteti velünk, hogy nincs is idő, de mégis minden az." - Ezzel Dryan feláll és elsétál Blaine Valt szobrához, és jól szemügyre veszi, miközben iszik egy kortyot. - Ba Sing Séről van szó, nem igaz?

Elaina érdeklődve hallgatja a két férfi párbeszédét. Mikor a hangosbemondó megszólalt, automatikusan az ajtóhoz ment, és épp kilépett volna, mikor a hibát sikeresen elhárítottak. ~Ennek majd utána nézek.~és felfirkantotta ezt a papírra. Egyáltalán nem érdekelte, hogy Mr. Krain sokatmondó pillantást vet rá. ~Rúgjon ki, és vegyen fel olyan titkárnőt, akit ez érdekli.~ elégedetlenkedett, hiszen ő egyáltalán nem ilyen életstílura vágyott. Grimaszolva hallgatta, mikor Mr. Krain Mr. Blainet idézte. Valamilyen szinten egyetért ezzel, hiszen Mr. Krain ugyanezt csinálta, csak ő már egy elvileg felfedezett dolgot kerget, hanganyag alapján. Elaina próbálja a lehetőleg legjobban felmérni Mr. Frostot, hiszen itt a vendégek ritkán látott apró csodák. Ha a vendég ezt észreveszi, akkor nem kapja el a tekintetét, hanem farkasszemet néz vele, addig míg Mr. Krain vissza nem kéri a vendég figyelmét.

Mr Frost elkapta Elaina tekintetét, és mosolyogva nézett vissza rá, és lassan megrázta a fejét. Arcán látszott, hogy különös gondolatok forognak a fejében, dolgok, amiket nem akart kimondani. Csak akkor fordította el a fejét, mikor Dryan megszólalt, és magabiztosan beszélni kezdett.
- Tudja, ismertem Mr Valtot...kiváló ember volt...kiváló ember, aki a tudománynak szentelte az életét, és a Tűz Népének - mondta, és a szoborra nézett. - Mindazonáltal, igen, Ba Sing Se ügyében jöttem magához...és mégsem. A Tűz Ura igen érdekes kérdéssel áll szemben, és úgy döntött, a maga segítségét kéri, amit, jobban teszi, ha megtiszteltetésnek vesz. Magának persze nem kellene semmit sem tennie, csak amit eddig is, viszont volna egy kisebb kellemetlenség... - inkább magának mondta, mint Mr Krainnek, de hangjában volt valami kissé nyugtalanító. Tekinteté a földre szegezte, majd újra Krainre emelte a tekintetét. - Itt ugyebár, senki illetéktelen nem hallhat minket? - kérdezte.

~Mégis mi a fene járhat ennek a férfinak a fejében?? Sok mindent titkolhat.  És néhány dolgot jobb nem tudni.~ mosolyodott el halványan, miután a megbeszélés folytatódott. Elaina utálta amiért ilyen kíváncsi, de Mr. Valt a fejébe verte, a kíváncsiság egy erősebb fajtáját. Sajnos nem tudta kiírtani, hanem csak korlátozni tudta. Mikor Mr. Frost a Tűz urát említette. Elaina a kíváncsiságát már nem tudta leplezni, csillogó szemekkel vizslatta Mr. Frostot. ~Vajon milyen kérdésben szeretné a Tűz ura segítséget kérni Mr. Kraintól?? Hmm... ez egyre érdekesebb. 120%-ban biztos vagyok, hogy a háborúval kapcsolatos. Esetleg az avatár is szerepel benne.~ A gondolataiból arra eszmél rá, hogy Mr. Frost a lehallgatás miatt aggódik. Akaratlanul is felnevet. Majd a nevetéstől fuldokolva válaszol Mr. Frostnak.
-Ter....természetesen vannak. Mégis mit képzel, ez egy szigorúan védett terület. Itt semmi sem történik a tudtunk kívül. Ebben a teremben is rengeteg eldugott poloska van. Természetesen, az összes megbeszélést, eddig az önét is rögzítjük. Bár, ha Mr. Krain engedélyezi, akkor kikapcsolom a poloskákat.-válaszolt, és a vége felé sikerült magát megemberelnie, és abbahagyni a nevetést. Most komoly ábrázattal várja Mr. Krain engedélyét. Közben ismét újra elkalandoztak a gondolatai. Most azon elmélkedett, hogy Mr. Krain és Mr. Frost mennyire összeillenek. Mr. Frost olyan 30-35 év közötti, jóképű férfi, akin a katonáskodás évek nyomot hagytak rajta. Izmos volt, és Elaina gyanakvása szerint nem egy harci hege van. Nem a világ legmagasabb embere, max 180 cm. Barna haja nem borotvált vagy olyan tüsis, hanem hosszabb, ami arra utal, hogy gyakran jár civilek közt, és egy ideje nem volt kint a fronton. Egészen jól illet hozzá Mr. Krain fekete haja és kék szeme. Az is előny, hogy mindketten sok mindent tudnak, bár lehet hogy sokkal jobb lenne, ha valamelyikük egy iciri-picirit közlékenyebb lenne. ~Szellemekre, ha ezt most Mr. Krain tudná, itt helyben agyoncsapna, mint egy legyet. És de jó, hogy nem tudja.~ mosolyodott el, és majdnem el is nevette magát, de hamar visszaszerezte az önuralmát.

Elaina röhögőgörcsös monológja után Dryan felhúzott szemöldökkel bámul Elainára tátott szájjal.
- Ő... - halkan a lábára néz és a homlokát kezdi masszítozni a hüvelyk és mutató ujjával. - Mi a... - mondja magának, majd Elainához fordul. - Ahhhj... Te... - Frost felé fordul. - Igen, vannak lehallgató készülékek, de csak magamnak rögzítik az ebben a szobában lévő dolgokat. - Az asztalán benyom egy gombot, majd a falba behúzódik az ott lévő tükör, és láthatóvá teszi a mögötte lévő mozgó felvevőt. - És ilyen is van. De az itteniek csak számomra elérhető anyagokat rögzítenek.
 Dryan a falhoz sétál, majd kinyitja az egyik eddig eléggé szilárdnak tűnő faldarabot, és a mögötte lévő modulon kezd el valamit matatni. A bal kezével odanyúl a kilincshez és kihatja az ajtót. A szoba érezhetően mozogni kezd, és a mögötte lévő folyosó lassan távolodni. Mikor az ajtó és a folyosó között kellően hosszú a távolság kivesz a zsebéből egy darab 1 yuanost és belehajítja a köztes részbe. A füléhez helyezi a kezét, és hallgatózós pózt vesz fel. 10 másodperccel később lehet hallani, hogy leért a yuan.
- Na itt senki sem fog hallgatózni. - Bevágja az ajtót, vet egy megvető pillantást Elainára, majd visszaül a székébe és felhúzza a bort.

- Ne aggódjon - mosolyodott el a férfi, látva a megvető pillantást, amit Dryan Elainára vetett. - Nekem semmi kifogásom nincs a jó kedélyű emberek ellen...mindazonáltal, persze, jobban szeretem, ha magam is ismerem az ilyen kitörő nevetés okát. Milyen kár, hogy a kisasszony nem közölte... - sötétbarna szemét a lányra szegezte, és alig láthatóan megrázta a fejét.
Mr Frost hátradőlt a széken, miközben érdeklődve figyelte, mint csinál Krain. Nem zavarta a mozgás, különösebben meglepettnek sem tűnt, arcán furcsa, nyugodt kifejezéssel várt, amíg a tudós be nem vágta az ajtót, majd belekezdett mondandójába.
- Minden bizonnyal tudja, a tűz népének ellenségei továbbra sincsenek kevesebben, mint korábban. Mindegy, hány város az övék, de még léteznek...és minden bizonnyal az ön fülébe is eljutott a ba sing se-i tanács azon képtelen ötlete, hogy az avatart akarják megszerezni maguknak...ezúttal azonban, úgy gondoljuk, elővigyázatosabbak lesznek, mint Yue avatar esetében - a férfi arca elsötétült egy pillanatra. - Tűz Ura Wong úgy határozott, szükségünk lehet a maga segítségére...hogy még azelőtt legyőzzük őket, hogy elindultak volna Ozaionba.

~Bingó!~ gondolja boldogan, mikor az avatar megszöktetéséről mesélt Mr. Frost. Egy kis vigyor jelenik meg az arcán, de egy röpke másodperce. Elaina egy kicsit beljebb lépett, mikor a falak mozogni kezdenek, de nyugodtan figyelte a változást. ~Hogy régebben mennyire féltem ettől. Mindig azt hittem, hogy soha az életben nem fogok a megfelelő helyen kilyukadni időben.~
-Ó higgye el semmiség. Csak nagyon ritkák az önhöz hasonló vendégek. És hogy ők az avatárt szeretnék megszöktetni a fővárosból??? Ez egy.....-hallgatott el, hogy a megfelelő szavakat megtalálja- Igen merész, majdhogynem hajmeresztő, szinte lehetetlen és reménytelen terv. Néha az emberek olyan nevetségesek, mikor ilyen terveket eszelnek ki. Ön szerint nem??-kérdezi Mr. Frostot. Elhallgat és kapkodva felírja. "Avatar megszöktetése - Cél: Az ellenséget még előtte megakadályozni." Ide a további dolgokat várt, mint például a helyszíneket, a feltételeket. ~Kíváncsi vagyok, milyen feltételeket szab meg Mr. Krain. Lehet, hogy a Tűz ura Wong a segítségüket kéri, de mindennek meg van az ára. És a FiereiCobals vállalat egy független létesítmény. Remélem ezzel tisztában vannak. De mivel a Tűz népe földjén vagyunk így hát nem utasíthatjuk vissza ezt a kérést. Na, mit fog csinálni Mr. Krain???~ Elaina érdeklődve maradt csöndben, és az esemény alakulását kísérte figyelemmel.

- Oh, igen. Az avatár megszöktetése. Reméljük, hogy a történelem megismétli önmagát, és újra elvesztik a harcot.
~Azért abban bíztam, hogy érdekesebb munkával áll elő.~
- Nos, igen. Nem lehet nehéz, ha egyszer ránk bízták. Legalábbis nekünk nem lesz az, de úgy érzem most kivételesen félnek valamitől. Mégis mitől? Miben különbözik ez az alkalom a többitől? Mi az, ami miatt ezúttal a FierieCoLabstól kérnek segítséget? És pontosan mit is várnak el tőlünk? Mi az a dolog ebben az ügyben, amit maguk nem tudnak nélkülünk megoldani? Ó, és mégis mit ér el a tudomány ezzel?

- Megértem, kedves uram, ha csalódott - Frost tekintete némileg gunyorossá vált, de vonásai ugyanolyan nyugodtak maradtak. - Mindenesetre, van néhány dolog, amiről maga nem tud...ez az akció nem olyan lesz, mint a korábbi volt. A figyelmünket is el akarják terelni...a volt Föld Királysága egész területén számtalan város állt melléjük, és az Északi-sarki hadtest még rosszabb helyzetben van. Az ottani tudomány gyorsabban halad, mint Ozaion, és valljuk be, kevés olyan koponya van az országunkban, aki képes lenne lépést tartani velük. Tűz Ura Wong azt gondolta, maga...maga sok mindenre képes lenne...ugyebár - hangjában volt valami nyugtalanító. - Egyelőre nem árulhatok el maguknak mindent, de ha bármire kíváncsi, nyugodtan kérdezzen - elmosolyodott.

-Sajnálom. - reagálja Dryan a gunyoros arckifejezés miatt. - Nem akartam tiszteletlen lenni, fogadja bocsánat kérésemet. Nyilván fontos dolog készül, nem akartam rosszat mondani. Természetesen a rendelkezésére állok a tűz urának. Kérem ismertesse velem, hogy hol és mit kéne végeznem. Elég fontos lenne, hogy a lehető legtöbb információval lásson el, mivel itt ugyan minden a rendelkezésemre áll, ami csak kellhet... De ott már nem fog.

Elaina igen csúnyán nézett Mr. Frostra, amiért meg sem hallotta a megjegyzését, sem a kérdését. ~Rendben, akkor legközelebb én se válaszolok az ő kérdéseire.~fogadta meg a lány, és még egy dühös pillantást egy kis gúnyos mosollyal kiegészítve. Nem érdekelte, hogy a vendég észreveszi-e vagy sem, ha rá is kérdez, akkor csak azt fogja látni, ahogy nagyban körmöl. Gyorsan felírja, hogy: Ozaion hadsereget a legkorszerűbben felfegyverezni. De itt megállt. Várja a többi információt. És majd Mr. Krain utasításait. Majd azt próbálja kitalálni, hogy mégis mit akar majd a főnöke elvinni, erre a több napos eseményre. ~És én mit fogok vinni?? Valószínűleg ruhákat meg hasonlókat. És mit vigyek még magamnak a honvágy ellen?? Nincs semmi személyes tárgyam, kivéve a kertecskémet, de azt meg sajnos nem lehet becsomagolni. Hm...és a csapat?? Kik lesznek benne?? Idősek?? Fiatalok?? Árulók?? Több mint esélyes, hogy mind a háromból lesznek. Hisz az árulók ismerik a legjobban az ellenséget, a fiatalok a gyorsaságuk miatt, és az öregek meg a főnökök, akik az egész akciót vezetik.~ Elaina próbál egy ásítást elfojtani. Ez nem sikerül, ezért gyorsan a szája elé teszi a kezét, hogy nehogy egy hívatlan légy a szájába szálljon. De sajnos a toll kiesik a kezéből, így le kell guggolnia érte. Felszisszen, mikor visszaegyenesedik, és a sérült lábáról próbálja levenni a terhet.

- Nem, nem volt tiszteletlen - rázta meg a fejét Frost. - A kedves kis titkárnőjének, aki, attól tartok, igencsak megsértődött rám, igaza volt...ezek az emberek bizony szempontból nevetségesek. Bizony szempontból azonban ez az őrület...ez erőssé teszi őket - elmosolyodott. - Ott voltam, mikor az előző avatar meghalt, és...és higgye el, mostanra már csak egy jelkép. Sosem lesz a négy elem mestere, de...de amíg csak reményt is ad létezése Ba Sing Sének, addig nem szabad, hogy bárki is megtalálja...hogy bárki is bevonja a háborúba - a levegőbe bámult, de tekintetében volt valami, ami nagyon is arra utalt, valami igazán konkrét dolog lebeg a szeme előtt.
- A maga feladata egészen egyszerű lenne...csak létre kéne hoznia néhány olyan fegyvert, amelyek hatékonyak bárkivel szemben...legyen az idomár vagy nemidomár. A háború végső szakasza közeledik. Minden erőre szükségünk lesz. Ezenkívül, volna Tűz ura Wongnak egy külön kérése is, de ez csupán a kisasszonyra vonatkozik. Mégpedig az avatarról, Heiwáról lenne szó. Szüksége volna egy barátra, és amint Wong megtudta, a maga titkárnője körülbelül vele egyidős, igazán érdeklődni kezdett iránta. Persze, a lány nem tudja, és nem is tudhatja meg kicsoda...ez persze, nem venne el időt a hölgytől, hogy magának segítsen - fejezte be, majd kérdő tekintettel Krainre nézett.

- Elaina! Ez kitűnő feladat lesz a számodra! Zseniális! - Mondja nevetne Dryan, majd komorabb képpel Frost felé fordul. - Ellenben ne becsülje alá az avatárt. Egy egyedüli tégla is képes fogakat kitörni. Lehet, hogy most csak jelkép, de ne feledje: ő egy bizonyos szempontból nem e-világi lény. A szellem, aki segít neki bánni mind a négy elemmel elég erős. És nem fogja hagyni, hogy az idők végezetéig húzzuk ezt a mézesmadzagot. Az avatárt meg kell ölnünk, ha biztosak akarunk lenni a dologban. A lehető legtöbb lázadó szeme láttára, avatár állapotban megöljük. És a reményük tovaszáll. És nem csak az. A "jelképük", a messiásuk és minden ami valaha bármit jelentett volna számukra. A háború még csak most fog tetőzni és úgy érzem van valami a szélben, ami... Höh... Nekünk nem tartogat sok jót. Legyen éber, Mr.Frost! Soha nem tudhatja mi van a kanyar mögött, és én attól tartok, hogy nem sok jó. De még minden menthető! SŐT! Még semmi sem veszett el! A jövőnk a kezünkben van és már tudom is, hogy hogyan fogok mindent a magam... a mi oldalunkra fordítani. - Dryan erőteljes nevetésben tör ki, miközben feláll és Blaine Valt szobrához sétál.

~Mi a fene......ez. Hogy a Tűz ura palotájába menjek az még oké, de hogy barátkozzak???? Ezek HÜLYÉK!!!!!!!!!!!????~ Elaina szemei elkerekedtek, és még az álla is, szó szerint, leesett. Egy ideig csak hápogni tudott, és Mr. Krainra nézett igen szúrós szemekkel, mikor azt állította, hogy teljesen alkalmas rá. ~Én, aki a sok tudós nevelkedtem föl, menjek és barátkozzak a világ talán a leghatalmasabb emberével???!!! Ezeknek valami az agyukra ment. 10000% biztos, és sajnos úgy tűnik, hogy Wong úrnak is. Mit fog szólni ehhez. És miért érdeklődik utánam ez a nemesember??~Elaina rosszallóan megcsóválta a fejét. Majd bizonytalanul megszólalt.
-Mr. Frost, biztos benne, hogy én vagyok erre a megfelelő személy, akinek az egész gyermekkora felnőttek és tudományok közt töltötte??-kérdezi, de sejti, hogy akkor is mennie kell ha akar, ha nem.