Felső gyűrű

A felső gyűrűben található a különböző hivatalok, a kormány, és a hadsereg központját. A város legfontosabb állampolgárai itt élnek, a Dai Li védelmében. A királyi palota a felső gyűrű közepében található, saját gyűrűvel körülvéve. A házak mintha a királyi palota kicsinyített mása lenne, sárga cseréppel hirdetik az épület gazdagságát és a tulajdonosait. Az itt élők bárhova elmehetnek Ba Sing Se-ben.

Az út nem volt hosszú, a járműben pedig szinte senki sem volt. A végállomás a Felső gyűrűben volt. Sokkal másabb volt mint bármelyik másik, díszesebb és színesebb. Az őrök ellenségesen fogadták, a nem előkelő kinézetű Fortunát és Deringet.
Mivel Fortuna még nem volt itt, Dering pedig csak párszor, és akkor is régen, egyikük sem tudta merre kéne menni, megkérdezni pedig nem lett volna célszerű, ezért elindultak. A házak, akárcsak az emberek itt mindenfelé, gazdagnak néznek ki.
Deringnek eszébe jutott, hogy van a közelben egy barátjuk lakik, bár ő nem nagyon ismeri, inkább a szüleivel ápol szorosabb kapcsolatot. Valószínűleg a jegyeket is ő szokta adni, hogy a vendégek kényelmesen fel tudjanak utazni.
Gyorsan kellett gondolkodni, mert Fortuna tanácstalanul állt vele szemben, mégse jutott eszébe, de végül a szerencse rájuk talált.

- Dering? - szólították meg.
- Yaon, örülök hogy látlak. Tudnál nekünk segíteni? -
- Miben segíthetek? - kérdezte kedvesen.
- Az egyik barátunkat keressük aki itt lakik fent... -
- Tudom kire gondolsz, legalábbis azt hiszem. Elvezetlek hozzá titeket! -
Dering nagyon megörült, de Fortuna értetlenül tekintett vissza rá, amikor rá nézett, és ő is arra gondolt, honnan tudhatja, hogy kit keresnek.
Elindultak a gyűrű pereme mentén, majd kicsit befelé. A ház ami előtt megálltak nagy volt, kétemeletes, és egy kis híd vezetett oda, ami alatt egy patak folyik. Az előkertben egy tavacska állt, és felé egy kis fa hajlott be. Másik oldalán egy pavilon áll. A hídon áthaladva, Yaon belépett a házba, ők pedig kint várakoztak.
Nem sokkal később elhúzódott az ajtó. Egy férfi és egy nő állt velük szemben kísérőjükön kívül.
- Üdvözöllek benneteket. Az én nevem Gaku - ekkor Deringnek eszébe jutott a név, és érezte, hogy jó helyen járnak - ő pedig a feleségem, Hisa. Legyetek vendégein e szép napon a házunkban. Lépjetek beljebb! -

Beléptek a házba, és egy kicsivel egyszerűbb szobába léptek. Nem volt túldíszített, igencsak ízlésesen volt dekorálva. Az egyik falon egy hatalmas festett sárkány képe volt.
- Miben segíthetek? - kérdezte Gaku.

- Most vagyunk itt először, csupán szeretnénk tudni mi merre van. Csak nézelődünk.
- Helyes. Ez egy nagyon szép hely. Sajnálom, hogy ilyen kevés ember jut be ide -

Fortuna kínosan érezte magát az idegenek házában. Ma már túl sok olyan helyen volt, ahol nem kellett volna lenni.
~ Más helyzetben ugrálnék a boldogságtól, hogy Ba Sing Sei gazdag részében járhatok, de most eléggé féltem a barátomat. ~ gondolta, és feltűnően szorongva állt a pár előtt. Fejét oldalra fordította, mintha a házban nézelődne és közben odasúgta Deringnek:
- Sürget az időnk!

Dering pontosan tudta, amit Fortuna súgott neki, de nem akart feltűnést kelteni.
- A Felső gyűrűben - kezdte el Gaku - a nemesség lakik. Sok jelentős épület van, a Királyi palotától, a Bíróságon keresztül -
- A Bíróság? Ide felhozzák a rabokat? - kérdezte Dering.
- Igen. Ezt sokan nem szeretik, köztük én se, hogy rablók, tolvajok és banditák eljuthatnak békés és nyugodt közösségünkbe, és akik megérdemelnék, pedig nem -
- Milyen foglyokat hoznak ide? -
- Mindendegyiket, az állomás meletti fogdában vannak, de miért akarsz erről beszélni? Valami dolgod van ott? -
- Mint mondtam, érdekelnek mi merre vannak - próbált kibújni a hurok alól Dering -
- Értem - majd rápillantott a Fortunára - és kit tisztelhetek meg az ön személyében? -

- Fortuna vagyok - mondta kedvesen és kezet rázott a férfivel. Kicsit elgondolkodott, mit mondjon, miért van itt. Végül csak ennyit tett hozzá: - Dering barátja.
A férfi folytatta mondandóját, elmondott még sok helyet, mi merre van. Fortuna már kezdte kellemetlenül érezni magát, főként mivel már tudják merre menjenek és időpocsékolásnak tartotta végig hallgatni az egészet. Próbált figyelni, hogyha életében még egyszer erre járna, tájékozódóbb legyen, de nem tudott, mert izgult a barátja miatt.
Gaku tartott egy kis szünetet és megkérdezte őket, kérnek e valamit inni.
- Köszönjük, de szerintem jobb lenne ha mennénk valamerre - felelte, majd Deringre nézett. - Már nem maradok sokáig.
- Nem idevalósi? - kérdezte Gaku.
- Zaofuból jöttem.
- Az öltözékéből sejthettem volna - mondta a férfi és megdörzsölte az állát. Hisa egyetértően bólogatott, majd hozzátette: - Felismertem a különleges hajba valódat.
Fortuna elmosolyodott, ahogy a fém hajfogókra gondolt. Kérdően Deringre pillantott.

- Ez esetben nem akarlak feltartani benneteket, mennyetek nyugodtan - mondta Gaku.

Kikísérte őket, és búcsút intett nekik.

Útjuk egyenesen a fogdához vezetett. Bár Deringet foglalkoztatta vajon komolyan gondolta-e, hogy nem marad már sokáig. Gyorsan visszaértek az állomásra, és nem messze tőle volt a céljuk. Dering még megállította Fortunát, hogy ötöljenek ki valami tervet.

~Lehet be kéne mennünk "látogatni"~ gondolta, ugyanis semmi ötlete nem volt hogy nézhet ki.

Az állomás alatt futó, szinte teljesen üres utcában volt a fogda. Mire odaértek a szíve már hevesen vert. Mikor még idejött nem számított rá, hogy meg kell szöktetnie barátnőjét. Kicsivel meszebb álltak meg a fogdától. Előtte két Dai Li őr állt.
~Lehet jobb lett volna ha otthon maradunk ~ - a fiú gondolkodó arcára nézett. ~ De akkor nem találkoztam volna vele! ~ nekitámaszkodott a mellettük lévő falnak és csöndben megjegyezte:
- És mégis hogyan tudjuk kihozni onnan? Biztos tele van őrökkel. - mondta aggódva, és ő is valami ötleten törte a fejét.

- Van egy ötletem - jelentett ki.

Fortuna kíváncsian nézett rá. Dering nem közölte vele a pontos tervet, csak annyit mondott, hogy sietniük majd futniuk kell. És valószínűleg a várost is mihamarabb el kell majd hagyniuk.
- Ez így nem elég - kezdte el mondani - az állomást biztos lezárják ha sikerül kijutnunk. Keresnünk kell másik kijáratot.

Gondolt arra, hogy elköthetnének egy léghajó, de az még nagyobb bűn lenne, és úgy biztos elkapnák, de a léghajó még is jó ötletet adott neki.

- Miután kijöttünk, el kell hitetnünk velük, hogy kijutottunk és üldözőbe vegyenek azokkal - mutatott a flottára - de fel kell szöknünk egyre, és miután kiértek a városból, addigra lesz további tervem.

Fortuna nem repesett ettől a tervtől, de neki sem jutott eszébe most ilyen kevés idő alatt jobb, úgyhogy beleegyezett, majd megközelítették a létesítményt. A két őr eléjük állt.
- Mit akarnak? - kérdezte mogorván.
- Egy foglyot jöttünk meglátogatni.
- Kicsodát?

- Lendát - felelte Fortuna.
- Miért?

- A minap hozták be, és meg akarjuk tőle tudni miért - felelte Dering.

- A látogatási idő fél óra - majd kicsit félreállt, és intett egy most kijött őrnek.
Mire az ajtóhoz értek már kettő őr várta őket bent, és egyik előttük, másik mögöttük ment. A fogda belseje szűkös volt, tégla falak voltak, néha fa támasztékkal. Ez egy rövid folyosó volt, majd beértek egy kicsivel nyitottabb térbe. Ez volt a központi hely, innen sok folyosó indult, mindegyik fölé írva hová vezet. Sok őr járkált itt mindenfelé. Nyugtalanítóan sokan voltak, Dering hirtelen kényelmetlenül érezte magát, tekintve, hogy mire készül.
Bevezették őket a "Földidomár foglyok" részlegbe, és odavezették őket egy fa rácsos "kalitka" elé. A bent lévő lány megfordult, amikor szólították, és Fortunához "szaladt".

/ Karaktermozgatás engedélyezve/

- Lenda! - kiáltotta, mikor meglátta a barátnőjét. Odamentek a zárkához. - Mi történt?
- Vesztettem - válaszolta a lány meggyötört arccal,de magára erőltetett egy mosolyt. - Ki tudtok juttatni? - kérdezte halkan, hol Fortunára, hol Deringre pillantva.
Fortuna nem mondott semmit csak felsóhajtott és Deringre nézett. Kezét a feje mellé emelte és bólintott egyet.
A mögöttük lévő őrök közelebb léptek hozzájuk. Ebben a pillanatban Fortuna elidomította hajából a két fém hengert és egy éles, hosszú pengévé formázta. Hirtelen megfordult és a falnak lökte az egyik őrt, a nyakához szorítva a pengét.

Amíg Fortuna elintézte az egyik őrt, Dering kicsit hosszadalmasabban harcolt a másikkal.

A Dai Li őr lábával dobbantott egyet és fémhuzalok jöttek ki a falból, amik egyből célba vették őt. Ezek elől elhajolt, majd arra gondolt gyorsan, hogy ezekből lehet több is. Felemelte a kezét, és érezte, hogy a plafonban is húzódnak hasonló huzalok, és az egyikkel átszakította a plafont, az őrt elkapta lábánál fogva, és körbetekerte vele, úgy, hogy a száját is betekerte.
Látta, hogy Fortuna a zárka előtt áll, és gondolkodik mit csináljon. Ő kivette a nyakában lógó medált, és egy éles fém lappá alakította, majd gyorsan elvágott párat a fák közül, így Lenda ki tudott jönni. A lapot most csak egy kör alakká változtatta, majd visszatette a nyakába.

Fortuna kisegítette Lendát, addig Dering megnézte jön-e valaki. Ahogy látta nem jött ide senki sem, viszont meglátott pár helységet fa ajtóval. Benyitott az egyikbe, és föld fala volt. Egy kis helyen átfúrta azt, és látta, hogy közvetlen kivezet a fogdából. Gyorsan visszaszaladt Fortunáékért, és Fortunával együtt kiütötték a falat. Kisegítették Lendát és mondta Fortunának, hogy maradjanak a léghajók közelébe, ő megpróbálja elterelni az őröket.
Miután elindultak, ő megvárta az őröket, akik nemsokára oda értek, a lyukon keresztül és a bejárat felől is. Földfalat húzott maga elé és mellé, így elhárította a támadásokat. Ekkor arra gondolt, hogy egyedül nem tudja elhitetni velük, hogy mindhárman arra mennek, így elfutott az egyik irányba - nem arra amerre Fortunáék - és keresett valamit, ami kicsit emberformájú lehet. Elfutott egy kert mellett amiben gyakorló figurák voltak. A közelükbe megállt, és megvárta az őröket, amikor oda értek, egy földdarabbal kilőtte magát és két gyakorlóbábút az állomás fel. Szerencséjére a vasút akkor indult, és még pont be tudott velük ugrani, az őrök pedig látták, hogy beszaladt. Megállítani már nem tudták, a városfalon kívülre induló vasutat, viszont még fel tudtak rá ugrani.
Dering ott hagyta a két figurát, és elkezdett szaladni. Átfutott pár vagonon és végül talált egy szerviz lyukat, amit kinyitott, és a jármű oldalán találta magát. Nem tudta mi tévő legyen, majd arra jutott, hogy kimászik az oldalára, és leugrik, majd megpróbál megkapaszkodni a tartó oszlopokban, mielőtt még túl messzire jutna.
Leugrott, és végre is hajtotta tervét, szerencséjére se az őrök nem vették észre, sem pedig nem került messzire, így gyorsan vissza tudott jutni a házak között Léghajóállomásra, és látta, hogy már indulnának is a léghajók. Már csak meg kéne tudnia hol vannak Fortunáék.

Egy épület mögött elbújva maradtak. Gyorsan levegő után kapkodtak. Lenda arcán meg sem látszott, hogy bármi baja lenne. Kaján vigyorral nézett Fortunára. - Ki ez a jó pasi? - kérdezte.
- Hosszú történet - fújta ki Fortuna a levegőt.
- Viccelsz? Megmentett! Bemutathatnál neki.
Dühös tekintettel nézett barátnőjére. - Most arra figyelj, hogy ne bukjunk le! - az épület széléhez ment és óvatosa kitekintett mögüle. - Fenébe! - kiáltott fel félig-meddig hangosan, és visszanézett Lendára. - Itt jön egy! - kezét ökölbe szorította és jelzett Lendának hogy menjen mellé.
Megvárta míg közelebb jön a katona, majd mikor a ház mellé ért, egy földkorongot vágott a katona fejéhez, hogy elájuljon.
- Nem maradhatunk itt! - mondta. - Ez a katona a léghajók felé indult. Fel kell szállnunk egyre. Ki tudnád deríteni melyik,hova megy?
Lenda bólintott és osonva elindult a léghajók között.
~ Remélem Dering hamar visszaér ~
Feszülten figyelte a léghajók előtt terülő teret, de senki nem jött arra. Sok idő eltelt, mire barátnője visszaért.
- Látod azokat, a pilótákat, akik most mennek fel? - kérdezte Lenda. - Zaofuba mennek.
Fortuna szeme felcsillant. - Menj! Próbálj meg feljutni, de légy óvatos. Ha észrevesznek, üsd ki őket.
- Veled mi lesz? - aggódott a lány.
- Meg kell várnom Deringet. Most pedig siess! És semmiképp se gyere elő!
- Azt akarod mondani, hogy....?
- Nem lesz semmi gond csak menj már!
Lenda eltűnt a léghajók között. Fortuna még látta a távolból, hogy a lány ügyesen kicselezte a pilótákat és feljutott.
Hangos lépteket hallott. Dai Li katonák tartottak felé. Fortuna, amilyen gyorsan csak tudta a fal mögé húzta a kiütött társukat, megfogta a pengéjét, majd egy lapos koronggá alakította és eldobta a katonákkal ellenkező irányba. Mikor azok megfordultak, Fortuna kiugrott és épp egy nagyobb földdarabot próbált megemelni, de az egyik katona gyorsabb volt és egy kézfej alakú kődarabot indított felé, ami eltalálta karját és hozzáerősítette a falhoz. Így Fortuna nem tudta mozdítani, csak az egyik kezét. Megpróbálta magához húzni az eldobott korongot, de túl messze volt.
~ Oh, kérlek! ~ sehogy sem sikerült idomítania, hirtelen a föld felett is elvesztette az uralmát. Túlságosan a falhoz volt szorítva, így nem tudott koncentrálni. A katonák pedig egyenesen felé tartottak.

Dering mire odaért a közelből hangokat hallott. Odament és látta, hogy Fortuna egyedül harcol két Dai Li katona ellen. Közelebb ment, és mire oda ért, Fortunát falhoz szegezték. A katonák figyelmetlenségét kihasználva odament Fortunának a földön heverő pengéjéhez, közben a nyakából kivette a karikát, és azt pedig egy kisebb tőrré alakította át. Odalépett az egyik katonához, és pengét a lábába szúrta, a tőrt pedig a jobb kezébe, majd ellökte. Mielőtt még fel tudott volna ordítani, Dering földel körbevette a fejét.
A másik katona kicsit megrettent, de gyorsan támadásba lendült. Pár kézfej alakú kődarabot lőtt ki Dering felé, de ő falat húzott maga elé, majd elkezdett futni és folyamatosan földfalat emelt fel maga mellett, az őr felőli részen, majd amikor eléggé közel ért, -kis segítséggel - átugrotta a falat, és ráugrott az őrre. Kibillentette az egyensúlyából, és mindketten földre estek, csak Dering azzal a lendülettel fel is állt, és földhöz szegezte az őrt. Végtagjait földbe temette, majd lesegítette Fortunát.
Amikor kiszabadította a karját, a pengéjét vissza alakította eredeti alakjába, és visszatette a hajába. kicsit megsimította a haját.
- így szebb - mondta mosolyogva.

Ahogy Dering rátámadott a katonákra, Fortuna visszanyerte figyelmét, és megpróbálta meglazítani a követ a karja körül. Mire visszanézett a fiúra, már felé közeledett és útközben átalakította pengéjét. Kiszabadította a szorításból, a fémdarabot pedig visszatekerte a hajtincseire.
Egy pillanatig szóhoz sem jutott, nem tudta, hogy köszönje meg, hogy megmentette. Mikor Dering rámosolygott végül nem is tudott megszólalni. Hirtelen átkarolta a fiút és fejét a mellkasához nyomta.
Pár másodpercbe tellett mire észbe kapott és ellépett a fiútól. Ugyanolyan meglepett arccal néztek egymásra, és mind ketten elpirultak. Fortuna elkapta a tekintetét, megragadta a fiú kezét és elindult a léghajókhoz.
- Gyere! - mondta, és mindketten a Zaofuba tartó léghajó felé siettek. A bejárata már le volt zárva. A másik végéhez futottak, ahol Fortuna meglátott egy lelógó fémkötelet, ami egy dobozt tartott. Felpattant rá, és erősen megragadta a kötelet. Beindult a léghajó motorja. Ekkor Dering felugortt Fortuna mellé. A fiú arca zavaros volt, és talán egy picit aggodalmas is.
~ Én sem tudom még, mi lesz ebből, de most jobb ha mindketten eltűnünk ~ gondolta, amit igazából mondani akart Deringnek, de még túl zavarban volt ahhoz, hogy hozzászóljon.
A kötél felemelkedett és felhúzta a dobozt a raktárhelyiségbe.
Lepattantak a dobozról és észrevették a fal tövében kuporgó Lendát, aki elég rosszul nézett ki.
- Jól vagy? - kérdezte kedvesen és leült mellé. A lány bólintott, de láthatólag rosszul volt.

A lány igen csak csendes volt, nem látszott rajta, hogy szeretne beszélgetni. Odalépett hozzá és legugolt mellé.

- Szia Lenda. Az én nevem Dering -

A lány elmosolyodva nézett vissza fél szemmel, majd hirtelen rávetette magát és megölelte. Kicsit meglepetten fogadta a lány üdvözlését, de visszaölelt.
- Örülök a találkozásnak - mondta mosolyogva, miközben eltávolodott tőle - csak, most szeretnék pihenne - azzal eldőlt a sarokba és behunyta a szemét.
- Örülök, hogy így megúsztuk - közben nekidőlt a falnak, Lenda mellett. - Egyébként hová megyünk?
Fortuna nem szólt semmit, csak oda ült mellé és a fejét a vállára hajtotta. Mindannyian elfáradtak a sok harcban, és még a nap elei sok sétában. Hosszúnak vélt percek után végül megszólalt.

- Zaofu - mondta fáradtan Dering mellett. A lányok álomba merültek.

/a léghajó Zaofuba megy/

~ Valamit kéne kezdenem már magammal... Mindenki őrültnek néz, vagy pszichopatának! Ha így folytatom nem lesznek társaim a küldetésemhez... De most sokkal égetőbb problémáim is vannak! Mondjuk hogyan oldjam meg azt, hogy ne rám mutasson az iránytű, amikor aktiválom? Gyerünk Walt! Törd a fejedet! Jó gondoljuk át még egyszer! Ugye a szellemi energia keresésére találták ki a szerkezetet. Tehát a legközelebbi pontra fog mutatni ahol szellemi tevékenység folyik. Vagyis rám, mert én tele vagyok vele... De mi lenne, hogyha felhasználnám ezt az energiát, az iránytű segítésére? Mintha egy plusz kakaót adnék neki? Ez még be is válhat... Bár elég nagy annak a valószínűsége, hogy egyszerűen ki fog sülni, a túlzott energialökettől... De ha minden jól megy, akkor megnöveli a hatótávját és pontosságát is, többek között. Ez az egyetlen esélyem! Kivitelezni sem lesz nehéz. Elméletben ha pusztán "azzal" a karommal tartom majd a szerkentyűt, akkor szabadon zajlanak majd az energia cseréjének folyamata. Leegyszerűsítve: Felmegyünk a falra és ha a szellemi kezemben tartom, mikor beizzítom, akkor minden működni fog... ~ Nilela megzavarta Waltert a gondolatmenetében a kérdésével. Egy kicsit összezavarodva, de azért válaszolt. - Ööö...tessék? Jah! Igen persze! Úgy vélem, hogy az lenne a leghelyesebb, hogyha nálam maradna az iránytű. Hiszen 10 hosszú éve szakadatlanul a szellemi energiát tanulmányozom és annak ágait. - Mondta és megtapogatta a zsebében lévő szerkezetet. - Most viszont ahogy mondták, indulás! Teljesen egyetértek, mindenféle szempontból, hogy a fal lesz a legtökéletesebb hely, az első mérésre. - Walt kinyitotta az ajtót és kilépett. - Irány a felső gyűrű fal részének a teteje! - Elindult az utcákon keresztül és meg sem állt egészen a fal tetejéig. - Ha nem szakítják félbe, vagy nem szólnak rá, akkor egész úton a szellemi energia jó felhasználásáról és a hasznosságáról tart egy hosszú és unalmas beszédet. Mikor megérkeztek, elövette az iránytűt a szellemkarjába tartotta és vett egy nagy levegőt. - És most! Az igazság pillanata! - Mondta és bekapcsolta.

Dibiron csak követte az eseményeket de semmit se fűzött hozzá csak gondolkodott az élet nagy kérdéseiről ~Na de most komolyan... a csirke volt előbb mert valaminek kellett tojni azt a kacifántos tojást és az a szerencsétlen madárka átudott mutálódni egy hüllőből szóval a hüllő kiszüll egy nagyon retardált madarat ami később annyira retardált lessz hogy kiszüli a megszilárdult méhét... TÖKÉLETES!!!! haver te nagyon tudsz!~ gondolta magába majd ahogy elindultak a többiek ő is ment velük. Ahogy mentek hallgatta Walt unalmas beszédét majd balranézett és meglátta Nilelát. ~Komolyan modnom értelmező kéziszótárnál a cuki szónál ő az illusztráció!~ gondolta magába majd kicsit elmosolyodott és nézett maga elé. Nem akart tiszteletlen lenni ezért nem szólt közbe a fejtágitásnak hanem elővett egy földdarabot és elkezdett valamit formálni. Szemesarkából vissza-vissza nézett Nilelára és egyre jobban látszott hogy a leány arcát készitgeti. A fiú még csinosított rajta néhányat hogy legtökéletesebben hasonlitson a lányra majd sóhajtott egyet és elrakta. Ha Nilela észreveszi, mielőtt elrakná a szobrot, hogy Dibiron rá-rá pillant miközben csinál valamit és rákérdez hogy mit csinál akkor a fiú válaszol neki: -Hát "szobrászkodok". Ha elmegyek valahova és ha szépet látok azt legtöbször megörökítem, és hát most pillanatnyilag te vagy a model- mondta majd a végét egy barátságos mosollyal zárta és ha a lányt érdekli még ez a téma és nem untatja akkor elmeséli neki hogy smint és hogy kezdte el ezt (ami a háttérstoryba benne van hogy apjával kiment az erdőbe régen sokszor stb...) és ha nem zavarta a lányt megmutatott 1-2 másik szobrocskát ami 1-2 fa és néhány épület és állat volt. És persze csak akkor mondta el ezeket ha a lány szivesebben hallgatja Walt beszédét.

Vendég

Az iránytű menten bekapcsolódott, és pár zöld szikrát eregetett magából. Az első mutató (ami fölé nagyon meglepően egy nagy 1-es volt vésve) körbeforgott, mint egy megőrült ringlispíl, és meg sem állt. A kettes szintén pörögni kezdett, majd megállt pár másodperc után, egy magasabb torony felé mutatva a felső gyűrűben. Az egyes mutató még mindig nem állt meg. A hármas tű a vonatállomásra mutatott az alsó gyűrűben. Az egyes pedig már olyan gyorsan pörög, hogy nem is látszik. A négyes egy nagy főutcára mutat a középső gyűrűben.
A kütyü zúgása abba marad, a mutatók teljesen megállnak (kivéve az egyest, ami még mindig pörög), és leáll a zöld szikrák szórásával. A cucc oldalán egy számláló átfordul 5-ről 4-re. Már épp mindenki megnyugodhat, hogy a gép teljesen jól működött, és nem robbant fel… Amikor kitörik az egyes mutató fölött az üveg, és gyorsan pörögve elrepül az atmoszférába. A gép persze tökéletesen működő képes marad, de talán nem ártana a csapat tagjainak kideríteni, hogy mégis miért ment tönkre az egyes mutató… Ennyire… Drasztikusan. De a nyomozást talán már Walternek azelőtt le kéne állítania, hogy elkezdődik… Vagy talán az lenne a legjobb mindenkinek, ha mennének, és követnék a megadott irány valamelyikét, hogy előrébb legyenek a nyomozásban.

Nilela mindig is úgy gondolta, hogy érdemes az emberek reakcióit, szavait megfigyelni, mert sok mindent ki lehet deríteni az alany személyiségéről. Így történt ez az úton is, ahol Walter az unalmas monológjaival szórakoztatta őket. Nilela megpróbált a beszéd mögé látni, melyek azok a szavak amik különös reakciót váltanak ki a férfiból.
~Hm, valahányszor a szellem energia felé terelődik a téma, felcsillan a szeme és furcsa elhivatottság ül ki az arcára. Ez nem lehet véletlen... Valamit kavar a szellem energiával és jobb lesz ha megtudom, hogy mit, mielőtt csődbe viszi az egész akciót.~
A séta közben érezte, hogy Dibiron rá-rá pillant, de mivel nem barátkozni jött ide, megpróbálta figyelmen kívül hagyni a fiút. Amikor azonban ránézett, észrevette, hogy a földet idomítja.
-Az...az... csak nem én vagyok? -kacagott fel örömében, kicsit talán túl hangosan is. Megköszörülte a torkát és kimértebben folytatta:
-Mármint.. szóval, hogy te rólam készítesz szobrot?
Amikor Dibiron azt mondta, hogy pillanatnyilag ő a modellje, elpirult. Hamar észrevette, hogy ez ismét nem helyénvaló és halvány mosollyal folytatta az útját, továbbra is Walter-t kémlelve.
Nilela riadtan nézte végig, hogy mi történik az iránytűvel Walter kezében és amikor az egyes mutató csak úgy kilő a semmibe, szinte biztosra veszi, hogy Walter keze benne van az ügyben.
-Szerintem nézzük végig az iránytű által mutatott pontokat, hátha megtudunk valamit. Javaslom, hogy kezdjük azzal a magasabb toronnyal, itt a felső gyűrűben. -mondta határozottan és remélte, hogy mindenki egyetért vele.
A többiek láthatóan mással voltak elfoglalva, így Nilela kihasználta az alkalmat és közel lépett Walter-hez, egyenesen a szemébe nézett:
-Tudom, hogy közöd van ahhoz, ami az egyes mutatóval történt és jobban jársz, ha elmondod, legalább nekem. Muszáj lesz megbíznod bennem, különben kiderítem és ha nem fog tetszeni amit megtudok, akkor neked sem fog tetszeni a reakcióm... Nem hagyom, hogy bárki veszélyeztesse a küldetésem... illetve a küldetésünket.

Mikor szikrákat hányt a szerkezet és vadul pörögni kezdett Walt rögtön kezet cserélt, mert tudta, hogy nem így kéne működnie. ~ Túl sok energia áramlott át! A folyamat visszafordíthatatlan! Fel fog robbanni! ~ Gondolta, miközben próbálta kezében tartani a masinát. De nem történt semmiféle robbanás, csak kitört az üveg majd a mutató elszállt. ~ Ezt megúsztam kisebb gond nélkül. ~ Gondolta és ismét zsebre vágta az iránytűt. Elővette a jegyzetét és elkezdte felirkálni a helyszíneket, ahová a nyilak mutattak. - Valószínűleg túltöltötték, vagy nagyon erős szellemi tevékenységet érzékelt a közelben. - Magyarázta jegyzetelés közben, majd választ adott Nil javaslatára. - Helyes! Teljesen logikus és ésszerű, hogy a legközelebbi célponthoz menjünk, tehát egyetértek Nilela gondolatmenetével! Jah és fontos, hogy együtt maradjunk! Nem lenne túl okos döntés szétszóródnunk. Akármi várhat minket bármelyik célpontnál... De elég a beszédből indulás! Majd út közben megjavítom az iránytűt. - Mondta és átolvasta a jegyzeteit, ha már a keze ügyében volt. A szellemi alakjáról leírtakat olvasta át, de Nilela megzavarta. Gyorsan összecsapta a jegyzetfüzetét és az öltönye zsebébe rakta. Végighallgatta a mondanivalóját, elmosolyodott és a tekintetét lányra szegezte, a vörösen pislákoló szemével. - Nos, kisasszony! Magácska egy csöppet pimasz volt velem az imént és egy kicsit, hogy is mondjam... megsértett. De biztosra veszem, hogy maga ezt nem bántásnak szánta, ezért eltekintek mellőle és nem veszem komolyan. Engedje meg, hogy válaszolhassak a kérdéseire! Vagyis inkább vádjaira... Szóval! Igen, volt közöm ahhoz, ami az egyes mutatóval történt. De csupán, hogy én hordoztam magammal körülbelül 10 percen át, aztán bekapcsoltam. Mit ronthattam el egy olyan masinán, amin egy gomb van összesen? Látom, hogy kételkedik bennem, de azért egy gombot én is megtudok nyomni. Mellesleg én teljesen megbízok a kisasszony képességeiben és tudásában. Nem lenne szabad tartania tőlem! Biztos vagyok abban, ha jobban megismerjük egymást, azonnal kitisztul a kép. Én csak egy 30 éves tudós vagyok... Nem vagyok idomár és harcolni se tudok! Nem hiszem, hogy bármiféle veszélyt is jelenthetnék itt bárkire. Főleg nem a küldetésre... És nem utolsó sorban boldoggá tenne, ha megbízna bennem, hisz engem is ugyan úgy választottak erre a küldetésre, mint magát. Jah és kérem! Ne kutakodjon utánam! Ezt ki nem állhatom, csak úgy mint a tudósok, feltalálók, doktorok és professzorok többsége. Most viszont gyerünk! - Szólt a többieknek és hátat fordított a lánynak, majd elindult a torony irányába és a séta közben az iránytűt vizsgálgatta.

Mikor felértek Dibiron nekitámaszkodott egy falnak és nézte a gépezetet és a többieket. Mikor Walt bekapcsolta a gépet még nem történt semmi más csak a szikrák. Ezután meglátta hogy az 1-es mutató retenetesen gyorsan pörgött ~A hét szentsígit. Ez a masína megkergült~ mondta magában viccesen majd kicsit elmosolyodott mikor nézegette hogy melyik merre mutat akkor megint visszapillantott a gépezetre és egyszer csak az üveg kitört a az 1-es mutató meg csak úgy elrepült. ~Hát ez se volt sokáing a társaságunkban... hamar megunt minket...~ gondolta magában majd mikor meghallgatta waltot és Nilelát ő is a toronyra voksolt -Szerintem is menjünk a toronyba. Szépen haladjunk sorba.- mondta majd várta a csapat többi részét.

A Walter, a torony irányába tartott, miközben az iránytűt próbálta megjavítani. Kivette belőle az éles üvegszilánkokat és felnyitotta az oldalát. - Hmm... Semmi károsodás... Kicsit bekormosodott ugyan a szerkezet belseje, de ez igazán nincs hatással a működésére, tehát semmi probléma. A fogaskerekek ugyan úgy mozognak, ahogy kell, a kábelekkel sincsen probléma. Az energia, vagyis pontosabban a töltöttségi szint az, amiért aggódnunk kéne! De ahogy jobban megnézem, semmi! 4 mérésre van még energiánk... Pedig az előbb, mintha ezerszer több löketet kapott volna, mint amennyit egy "adagra" szántak. - Magyarázta a többieknek, mintha hangosan gondolkodna.
~ Nah ideje bedobni magam! Muszáj pártfogókat gyűjteni az ügyemhez! Ha nem sikerül és lebukok, akkor el kell menekülnöm az iránytűvel és meg kell találnom a legtöbb helyszínt! Legalábbis náluk többet... Nem hagyhatom elpusztulni azt a sok tudást!
~ Menekülni?! Drága barátom! Nincs jobb terved? ~ Szólt hozzá ismét, a hang, a fejében.
~ Ezek szerint neked van... Hallgatlak...
~ Vedd a fejüket és le van a gond... Csak hátráltatnak! Minek az a sok színjáték? Öld meg őket és szabad kezet kapsz! Annyival egyszerűbb lenne minden!
~ Hogy gondolhatsz ilyet?! Még ha olyan aljas is lennék, mint hiszed... Akkor se lennék képes rá! Se normál, se átvitt értelmében!
~ Szerintem nagyon is képes lennél rá... Nem tudod még, hogy együtt miket tudunk véghezvinni!
~ Együtt? Az imént még át akartad venni az "irányítást" és megölni engem.
~ Megölni?! Én téged?! Soha... Ha te meghalsz, akkor én is. Csak egy kicsit a felszínre kívánkozok jönni! Tudod! Friss levegőt szívni, meg ilyenek.
~ Aha... Friss levegőt szívni, mi?
~ A lényeg az, hogy sokkal többre vagyunk képesek, mint gondolnád! Ezt vésd az eszedbe!
~ Értem... És nem lehetne megtalálni az aranyközéputat? Hogy együtt érvényesüljünk és vigyük valamire? Nem tudnál segíteni?! Hahóó!! Akkor ne válaszolj... Szóval le tudnám gyilkolni őket? Á, nem... ~ Elővette a jegyzetfüzetét és gondolatokat írt fel, amiket az iménti "beszélgetés" juttatott eszébe. Ha valaki rákérdez, hogy mit ír, vagy valaki túl közel jön és "lesni" próbál, akkor gyorsan összecsapja a füzetet és az öltönye zsebébe rakja, egy "Elnézést, de semmi köze nincs hozzá!" kijelentéssel. - Szóval... Hol is tartottam? Jah igen! Épp a szellemi energia helyes felhasználásának tanait ismertettem önökkel! És ha nem tévedek azon belül is azt taglaltam, hogy mekkora erőlelépés lenne a tudománynak, ha nem fegyverként kezelnék az indák erejét. - Folytatta "lebilincselő" beszédét, ami valószínűleg mindenkit untat. Egészen a toronyig papolt, hátha figyel valaki és később rá tudja beszélni a nézetei helyességére.

Ba Sing Se régi emlékeket élesztett fel, ahogy beindítottuk az iránytűt. Már jártam itt... sok évvel ezelőtt.
Húsz éves lehettem... azért küldtek, hogy levadásszak nekik valakit, aki keresztbe tett nekik. A Fekete Napnál mindig így ment, de ez az ember élve kellett nekik. Azt remélte, ha elvegyül a városlakók között, nem találom meg, de tévedett. A városból kifelé haladva azonban újra és újra beszélni kezdett hozzám. Nyílt volt, őszinte... ritkán kérdeztek tőlem bármi személyeset, ő mégis ezt tette.
- Miért csinálod ezt? - szólalt meg, mikor tábort vertünk. Nem feleltem. - Mi hasznod származik abból, ha ezek az őrültek kerülnek hatalomra?
- Nem látom értelmét, hogy ellenük szegüljek.
- Megfenyegették a családodat? Zsarolnak valamivel?
- Nincs családom.
- Akkor...
- Tudja... itt a feltételek egyszerűek. Én vagyok a katona, aki egyszerű és világos feladatot kapott... utolérni egy árulót. A feladatot végrehajtom, újat kapok.
- Egy katona hisz abban, amiért harcol. Te aligha.
- Akkor tarts fegyvernek. Annak nem kell, hogy eltereljék a figyelmét az ilyen pillanatok. Felismerem, ha manipulálni próbálnak, már gyakran akartak hatni rám, de az a helyzet, hogy a kiképzésem során tökéletes munkát végeztek. Én nem fogok elszomorodni, megsértődni. Legfeljebb kissé irritálónak találom küzdelmét, hogy meggyőzzön, és azt hiszem mindketten tudjuk, jelen pillanatban én vagyok taktikai előnyben minden szempontból. Logikus, és bölcs döntés volna hallgatni.
Elfordultam, a férfi pedig nem folytatta, egy ideig legalábbis nem. De a kérdéseknek nem volt vége. Míg át nem adtam a Fekete Nap tisztjeinek, ahonnan nem tudom, mi lett vele, mindig kérdezett. Kik a szüleim, hogy kerültem a Fekete Naphoz, miért nem akarok megosztani magamról semmit... nem válaszoltam egyik kérdésre sem. Nem jegyeztem meg a nevét sem... csak egy volt a rengeteg névtelen üldözött közül.

Furcsa, hogy sem az idő, sem a változás nem tudja kitörölni az emlékeket. Azért voltam tökéletes a Fekete Nap céljaira, mert nem kérdeztem. A feladat mindig egyszerű volt... nem gondoltam volna, hogy egy hely, egy kép vissza tudja hozni a régi idők emlékeit. Amikor a múltamra gondoltam, gyakran még mindig összezavarodtam. A tetteimet jelen pillanatban helytelenítettem, de feldolgozni és továbblépni sem időm, sem lehetőségem nem volt... ráadásul az életemre már mindenképp rányomta bélyegét a múlt. Felesleges letagadni, legyen bármilyen rossz. A környezetem nehezen vehette rajtam észre az emlék hatását, az arcom továbbra is hűvös maradt, de jobb emberismerők érzékelhetik a nyugtalanságot.
Megpróbáltam száműzni a figyelmemet elterelő gondolatokat. Más dolgunk volt, különösen, hogy meghibásodott az iránytű. Walter akármennyire gyanús és antipatikus volt, mindenképpen tapasztalt ilyesmiben, így nem tartottam attól, hogy a hiba meghiúsítaná a küldetést. Nilela, a víztörzsi lány szintén gyanakvóan viselkedett, nem meglepő módon. A torony irányába haladva továbbra sem kezdtem kommunikálni senkivel, hacsak a másik nem kezdeményezett beszélgetést.

Tárgy: Re: Felső gyűrű Kedd Nov. 03 2015, 07:50

Nilela rég nem dőlt be a hazugságoknak, egy arcmozdulatból észrevette ha valaki nem mond igazat. Walter arcáról árulkodott, hogy tereli a témát, de úgy döntött ezt most nem firtatja.
~Hm, lehet, hogy mégis csak én tévedtem volna?~
Amikor Walter a füzetébe jegyzetelgetett, odalépett hozzá:
-Nem, nem a füzet érdekel. Csak... elnézést szeretnék kérni az előbbiért. -mondta egészen angyali hangon és rámosolygott Walterre. Talán még a szempilláját is megrebegtette. –Hajlamos vagyok túl gyanakvó lenni az emberekkel, de… szeretném ha jóban lennénk.
Ezzel ott is hagyta a tudóst, és sétált tovább a többiekkel a torony felé. Séta közben kicsit közelebb lépett Taira-hoz, és ha úgy látja nem zavarja a lányt, megszólítja:
-Minden rendben? -zavartan rámosolyog, hátha viszonozza.

Közben igyekszik Dibiron-t is szemmel tartani, hiszen senkiben sem bízhat. Még akkor sem ha az a valaki szobrot mintázott róla az imént. Egy nagyon szép szobrot...

Tárgy: Re: Felső gyűrű Kedd Nov. 03 2015, 23:37

~ Ugye nem látott meg semmit a feljegyzéseimből?! ~ Gondolta Walter mikor a Nilela a közelébe jött. Igencsak meglepte, a bocsánatkérés. - Nocsak! Sajnálja? Semmi probléma, megbocsájtok! - Mosolyodott el. - Abszolút semmi gond nincs azzal, ha az ember gyanakvó, vagy kíváncsi! Elvégre, maga csak a küldetés sikerét szeretné! És nem tesz semmi egyebet, csak előre bebiztosítja a dolgokat. Teljesen megértem magát! Beismerem, tényleg én vagyok itt a legfurcsább figura! Sőt valószínűleg az egész városban! - Kacagott fel. - Én is szeretnék "jóba" lenni magával! Minél jobban megismer, annál előbb ráébred, hogy a gyanúja beigazolatlan marad, velem kapcsolatban. Csak annyit kérek magától, amit Taira kisasszonytól is: Ne kutakodjon utánam! Jobban szeretem az egyenes kérdéseket, amikre én őszintén fogok válaszolni! A kutatásaim nagy része pedig tabu... Elvégre mindenkinek vannak titkaik. - Mosolygott. - Ahogy magának is, meg nekem is. De most hagyjuk a témát. - Mondta és folytatta "térítő" beszédét. Mikor rájött, hogy senkit nem érdekel a mondanivalója csöndbe maradt egy percig.
~ Jó, Nilela kilőve a listámról. Ő neki túl fontos a küldetés és semmi pénzért nem segítene megmenteni a terveket. Még egy picikét se árulná el Varrickot a kedvemért... De legalább bocsánatot kért...
~ Hazug!
~ Parancsolj?!
~ Hazug! Mind ketten hazugok vagytok! Úgy másítjátok meg az igazságot, mintha muszáj lenne! Hazudtok, mint a vízfolyás!
~ Nem értelek...
~ Hááááát hol is kezdjem... Mindenkit átvágtál velem kapcsolatban. Aztán hazudtál az iránytűről, az érdekeidről, a doktorátusi és professzori címedről is. Soroljam még?
~ Elég lesz, értettem! És a lány?
~ Szerinted komolyan mondta amit mondott? Hahahaha! Ő is ugyan olyan aljas, mint te! Mondjuk ő másért hazudott, mint te, de ez most nem lényeg!
~ Azt mondod, hogy nem gondolta komolyan a sajnálkozást, csak többet akart kideríteni rólam?
~ És idén az Észkombájnok hercege díját kapja és átveheti! Dobszó! Dr. Walter Rabidus, aki nem is doktor, csak egy hazug senkiházi!
~ Nagyon vicces... De attól még nem mondasz hülyeséget!
~ Látod? Én csak a javadat akarom! ~ Majd ördögi kacajjal búcsúzott a szellem, egy időre. Walt meglátta, hogy a lányok beszélgetésbe kezdtek, így van esélye meggyőzni Dibiront a valóról. Vele folytatta tovább a sétát és beszélni kezdett hozzá. - Nos! Te mit gondolsz a küldetésünkről? Elpusztítani azt a sok tervet és feljegyzést. Azt a sok tudást... Valaki egész életét feláldozza ilyen eredményekért, mint ezek a felfedezések. Nem sajnálod egy kicsit sem?

» Alsó gyűrű -Szegénynegyed
» Középső gyűrű