Titokzatos falu

First topic message reminder :

Szellemek telepedtek meg a Tűz Népének ezen részén. A falu kicsi ugyan, de rengeteg szellemet találni, az emberalakúaktól az egészen absztraktig. A fák szokatlanul magasak, mintha az ember a szellemvilágba csöppent volna. A házak leginkább a fákon helyezkednek el, az aljnövényzet gazdag, a levelek között napfény szűrődik át.

~ Lehet, hogy a hely miatt van. ~ Próbálta Dogorn megfejteni fejfájásának az okát. ~ Vagy a szellemek miatt. Áh, de nem is érdekes. Vannak égetőbb problémáim is a fájdalomnál... ~ Eközben támaszkodott a párkányra és nézett ki az ablakon. Nem volt messze a többiektől, csak pár méterre. Csak merengett a saját gondolataiban. ~ Húú ez a szituáció... Remélem nem haragudnak Aneko-ra, mert nem mondta el nekik a történteket... Dolores-t legalább sikerült "megvédenem" . Legalább is remélem, hogy nem is sejtik, hogy ő is tudott róla. Muszáj volt felvállalnom az egészet... Engem már úgy is utál a bagázs fele. Liv és köztem már így is feszült volt a hangulat, de most... Szinte izzik! Dieb-et nem hiszem, hogy érdekli bármi is amit beszélek, szóval hiába mondanék neki bármit is, az az egyik fülén be, a másikon ki. Irisa meg... Nem tudok róla mit mondani. Nem is ismerem, be se mutatkozott. Az első szava hozzám, hogy "Kérem a levelet!" ? Most jött egy napja és ez alatt a rövid idő alatt már egyszer el is hagyott minket. Egy szót nem hallottam tőle és most meg egyből a levelet és fejest ugrik a küldetésünkbe? Kicsit irritál, de ő belőle kinézem, hogy hasznos tagja lehet a csapatnak. Csapat?! Az a bizonyos csapat körülbelül 5 részre van szakadva. Ott van a teljesen kiszámíthatatlan csoport Liv és Dieb társaságában. Aztán ott van Dolores és Aneko akikkel már a kezdetek óta egyetértünk. Akárcsak Raion, de érzek egyfajta negatív energiát felőle. Nem tudom eldönteni, hogy melyik társaságba soroljam, de látom rajta, hogy a jó irányba húz a szíve. Utána következik az ismeretlenek listája: Irisa, a légidomár, és Lerra. Lerra... alig ismerjük egymást egy órája, de már megtaláltuk a közös pontot... ~ Mosolyodott el. ~ Lerrát inkább egy másik halmazba tenném! A "Helló! Most ismertelek meg, de már tudom, hogy remekül megleszünk!" halmazba! ~ Nevetett magában. ~ Nah kit is hagytam ki? ~ Mélázott el magában. ~ Hát persze... Magamat. És magamat hova sorolnám be? Nehéz kérdés... Én is egy új csoportba tartozom, mégpedig a magaméba... ~ Ahogy filozofált magában meghallotta Dieb hangját és végighallgatta amit mondott majd végignézte, ahogy kiment az ajtón. Miután kilépett Dogorn elkezdett halkan röhögni majd félig-meddig kacagva odalépett a többiekhez és ezt mondta: - Ez most komolyan azt hiszi, hogy nemsokára indulunk? Nem tudom, hogy ti hogy vagytok vele, de a csapat fele nem aludt lassan 2 napja, ahogy én sem... Szerintem jót tenne mindenkinek egy kis alvás. Azt tanácsolom, hogy ha befejeztük a "tárgyalást" akkor feküdjünk le minél korábban, hogy holnap reggel tudjunk indulni. De ha tényleg ennyire sürget az idő akkor tényleg azonnal kéne indulnunk. Mellesleg én még mindig Dolores-t preferálnám a völgyi útra. De ezt neked kéne eldöntened! - Nézett Dolores szemébe. - Tedd fel magadnak a kérdést: "Képes vagyok rá?" - Mondta és helyet foglalt. ~ Várhat még egy darabig, ha holnap indulunk. ~ Nevetgélt magában. - A vízidomár alig bírta nyitva tartani a szemét, ezért inkább lecsukta és úgy koncentrált a párbeszédekre.

Raion figyelte a reakciókat. Látta, hogy Doloresnek tetszik az ötlete és egyből Aneko mellé állt. Mikor megemlítette a levelet észrevette Dogornon az egyre növekvő feszültséget. Amikor elkezdet a levéllel kapcsolatban beszélni Dogorn, meglepődött. ~ Miért vállalja magára hisz láttam, hogy Aneko hívta el őket, akkor nyilván ő találta. Vagy tévedek? Vagy csak megakarja őket védeni? ~ morfondírozott Dogorn szavain.
Mikor elmondta, hogy Zaheer-t is megemlítik a szövegben felhúzta a szemöldökét. ~ Zaheer? Vörös Lótusz? Komolyabb a problémánk, mint hittem. Nem lesz könnyű így. ~ gondolta magában Raion. Gondolatai közül Irisa hangja rántotta vissza a valóságba. Látta, hogy kéri a levelet Dogorntól, és látszott Dogornon, hogy egyre jobban kezd ideges lenni. A csendet Liv szava zavarja meg, aki úgy mint Dieb támadóan lép fel. ~ Már ő is kezdi kezd elegem lenni ebből mindig csak veszekednek. ~ Raion lehajtotta a fejét és kínjában nevetett, halkan. Hallgatta miképp alakul a beszélgetés, de szerencséjére nem tört ki ismét vita. Mikor Dieb felállt és kifele menet szólt pár szót, amik Raion számára kicsit frusztráló volt. ~ Erre bezzeg van ereje, hogy piszkálódjon, de hogy válaszoljon nekem arra nincs. Vagy nem hallotta, de kezd elegem lenni belőle. Mintha falnak beszélnék.~ mérgelődött magában. ~Adok neki még egy esélyt. Neki? Magamnak. Én akarom jobb belátásra bírni. Amúgy meg úgy se tér jobb belátásra, de mindegy valakinek be kell tölteni a békéltető szerepét.~ gondolta Raion. Ismét Dogorn hangjára lett figyelmes Raion. Raion támogatta Dogorn ötletét.
- Én Dogorn mellett állok - állt fel hirtelen és mondta. - Szerintem is maradjon a két csapat és keressük Hikarut is. Ő is meg kell menteni, mert ugyan olyan hírnök, mint Aneko és, mint hallhattuk a Szellemet fontosak, ezért kell őt is megkeresni. A másik meg az, hogy fáradtan nem sokra mennénk és harcolni se tudnánk gőz erővel. - mondta Raion a végén egy kis mosollyal. - De egy szó, mint száz. Fürödjünk meg, aludjunk és holnap gőzerővel belevettjük magunkat a kalandba. - mondta ezt lelkesítő hangnemben.
Raion a mondandója után állva maradt és várt.

Aneko átadta a levelet Dogornnak, majd a kimenő Dieb után sietett. Ha nem is kedvelte kifejezetten, mégis érezte, hogy fontos a küldetésük végrehajtásában betöltött szerepe. Megfogta az egészséges vállát, és ránézett.
- Figyelj... tudom, hogy kicsit rosszul jöttél ki a többiekkel, de szükség van rád is. A sors okkal hozott össze minket. Tarts velünk továbbra is, vagy legalább aludj egyet, mielőtt az indulás mellett döntenél. - majd visszatért a többiekhez, és figyelte az eseményeket, bekapcsolódott a tervezésbe.
A szellemek szintén marasztalták, így Diebnek még egy kis időt mindenképp a többiekkel kellett töltenie. A szellemek vezére felállt, és intett néhány társának.
- Megmutatják a szállásotokat. - mutatott rájuk. - Pihenjétek ki magatokat. Itt nem kell tartanotok semmitől.
Mikor a fiatalok elhagyták a termet, a szellem még egy darabig állt egy helyben, majd lassan átalakult... különös sárkányszerű formát öltött. Az egyik társa odalépett hozzá.
- Felismert?
- Nem. - felelte a szellem. - Mindig jó alakváltó voltam. És jobb is, ha ez így marad... nem szeretném, ha megtudnák, különösen nem a vízidomár, mit tettem, amiért az anyagi világba száműztek.
- A saját ostobaságodnak köszönheted. Légy hálás, hogy csak ennyi lett a következmény.
- Nem csak én álltam a Sötét Avatar mellé akkor.
- De sokan miattad tették. Kevés szellem képesmegbontani az egyensúlyt fény és sötét között, és egyik, vagy másik irányba lökni. Te pedig azzal, hogy a sötétség mellé álltál, elárultad a feladatodat, hogy az egyensúlyt keresd. Az oldalakegymás fölé kerekedését kellett volna megakadályoznod a szellemek között, de te sötétségbe taszítottad őket. Ráadásul sok ember életéért is felelsz, akiknek nem volt a sorsában a korai halál. A vízidomár apjára még elég tisztán emlékszel, nem igaz?
- Megfizettem. - suttogta a szellem. - És többé nem bukom el.
- Tisztellek. - suttogta a társa. - De meg is vetlek egyúttal. Követem a parancsaidat, és tisztelem titkaidat is. De ne reméld, hogy táplálni foglak reménnyel.
Kisétált a szobából. Ha azonban valaki ott állt az ajtó előtt, mert kérdezni akart valamit, vagy hallgatózott, könnyedén hallhatta a beszélgetést, és a szellemek nem vehették észre.
(OOC: Aki szeretné, hallgatózzon, de csak egy ember legyen!)

Dieb meghallotta hogy háta mögött csak úgy nevetgélnek. Látja hogy nem nézik jó szemmel hogy még mindig itt rontja a levegőt köztük úgyhogy bement újra, nyugodtan odasétált a szellemhez kivonta kardját, lerakta a földbe és letérdelt elé: -Köszönöm szépen a vendéglátást de én ezek után más utakat fogok járni mint a többiek úgyhogy elköszönnék.- felállt visszarakta kardját és mint egy igazi uriember félig meghajolt. -Öröm volt önnel találkozni és látni azt amit létrehoztak itt, és ha életem úgy alakulna hogy újabb értékek nélkül kellene tovább élnem mint ebben a pillanatban szeretném tudni hogy önökhöz fordulhatok e egy új élet reményében?- Ezután megvárta hogy a szellem megengedi-e hogy ide költözzön ha megint elveszít mindent, elkezdett kimenni és elköszönt gyorsan a többiektől is. -Szégyen Irisára és livre nézve hogy egy ilyen bagázzsal kell továbbtartania aki néhány nap almatlan éjszaka után azonnal pihenőnapot kér. Azt hittem hogy Zuko nagyúr feltud bérelni egy rendes csapatot ami nem féleszü idomárokból és töketlen kisfiukból áll. Most pedig kezdőthet az ünnepség, eljött a pillanat hogy itt hagyjalat titeket.- Ezzel kiment az ajtón és az első Szellemtől aki szembe jött segítséget kért hogy kivezesse. (ooc vagymi: ez aira elott irodott es dieb visszaakart menni hogy szallashelyetkerjen vagy kiutat de meglatta hogy atvaltozott a szellemsrac ezert o lesz aki hallgatozik)

Dieb visszament a szellemhez hogy vezesse ki mindenképpen mert kint nem segítettek neki a szellemek, de amikor beakart nyitni csak annyit látott hogy a szellem átalakult egy sárkányalakba. Gyorsan visszahúzta az ajtót amit már majdnem kinyitott és hallgatózott. Mikor végighallgatta csak lazán arébb állt az ajtótól és hidegvérrel elsétált. Megkereste Dogorn szálláshelyét és bekopogott. Miután kinyitotta az ajtót Dogorn, Dieb azonnal tisztászta dolgokat hogy miért van háza környékén. -Barátom engedj be és zárd be az ajtót kulcsra. Ne kérdezz vissza most épp az egész csapat életével játszunk.- Ha bementek és bezárta Dogorn az ajtót Dieb mondta tovább nyugodtan. -Amit most elfogok mondani arrol te döntesz hogy elmondod-e a többieknek de mindenképp úgy kell tennünk mintha nem is tudnánk róla és neked is hidegvérrel kell lenni.- Ránézett és mégegyszer tisztázta. -Szóval semmi hirtelen döntés mert most nem csak a csapat hanem az én életemmel is játszol és nem akarok azért meghallni mert nem tudsz viselkedni.- Ránézett sóhalytott egyet és kezdte.- Kezdjük is el akkor, miután elmentetek vissza akartam menni a szellemhez de nagy slamasztikában vagyunk mert a szellem ahogy láttad jól tud alakot váltani és az ember alak se volt az igazi énje hanem a valódi kinézete egy sárkány. Egyik társa megkérdezte tőle hogy felismerték-e és a szellem úgy válaszolt erre hogy: "Nemhiszem, Mindig jó alakváltó voltam. És jobb is, ha ez így marad... nem szeretném, ha megtudnák, különösen nem a vízidomár, mit tettem, amiért az anyagi világba száműztek.". És pont ezért vagyok most itt nálad. Folytathatom?.- kérdezte a fiú, megvárta a választ és azonnal folytatta is ha igent mondott: -Ezek mellett még azt is megtudtam hogy azért száműzték mellesleg mert a sötét avatar mellé állt. ő volt valaki akinek az egyensúlyt kellett volna tartania de az összes szellemet a sötétségbe taszította. És ezek melett a társa még rákérdezett hogy emlékszik-e a sárkány manus az édesapádra. Nemtudom és lehet nem is akarom hogy mi történt de most te felelsz 8 ember életéért dönts jól kérlek.- Ezzel még ült ott egy kicsit és várta a választ és reménykedett hogy nem hiszi úgy dogorn hogy hazudik.

- Igaz! Ideje lefeküdni aludni. Mindenkinek ereje teljében kell legyen holnapra! Jó estét mindenkinek mondta, majd kisétált az ajtón és megkért egy szellemet, hogy mutassa meg a szobáját. Miután bement bezárta az ajtót és megmosakodott. Feltöltötte mind az 5 kulacsot vízzel és az ágya melletti asztalra helyezte őket. ~ Otthonos kis hely. ~ Nézett szét majd hanyatt dőlt az ágyba. ~ Ki kell derítenem mi a fejfájásom oka... És mi volt az az álom? Vagy nem álom volt? Lehet, hogy látomás... Most már tényleg ki kéne kérnem Aneko véleményét a dologról, de nem szeretnék gyengének tűnni... Most viszont szerintem én megpróbálkozok a meditálással... ~ Gondolta majd felállt az ágyról és a szoba közepén lévő szőnyegen vette fel a meditációs ülést. ~ Ez olyan furcsa... Még sose csináltam ilyet, mit kéne tennem? Koncentrálni az álomra, vagy csak kiüríteni az elmémet? ~ Tanakodott. Lehunyta a szemét és próbált koncentrálni. Körülbelül egy-két óráig meditált, sajnos sikertelenül. Nem jutott semmire, de nagyon mélyen reménykedett benne, hogy meglátja a szellemet, vagy netán az apját. Ekkor hirtelen dübörgő hangot hallott ami kizökkentette a koncentrálásból. A fiú összeráncolta a homlokát majd kinyitotta a szemét. Megint dübörögtek. A vízidomár felkelt felcsatolta az övét magához vette a vizes palackjait és ajtót nyitott. Mikor meglátta, hogy Dieb az, nagyon meglepődött. De nem lepődött meg annyira, mint amikor kérés nélkül hirtelen belépett Dogorn szobájába. ~ "Engedj be barátom!" Vicces... Azon már meg se kéne, hogy lepődjek, hogy csak úgy betrappol a szobámba az ajtónyitás után... ~ A vízidomár bezárta az ajtót a kardforgató kérésére karba tette a kezét és az ajtónak dőlt. - Foglalj helyet! - Megvárta míg leült aztán folytatta. - Mondd mit akarsz? - Kérdezte kicsit haragosan. Dieb egyből komolyra vette a szót és már a társalgás első másodperceiben arról beszélt, hogy az egész csoportnak veszélyben van az élete. A fiú csendben végighallgatta a beszédet. Majd magához húzott egy széket és leült Dieb mellé. - Csak egyet szeretnék tőled kérdezni. A fiú közelebb hajolt. - Biztos vagy benne? - Suttogta, megvárta a válaszát majd felállt és kiidomított egy kevés vizet a kezére és vékony pengéket fagyasztott az ujjai meghosszabbításaként. - Hogy én mennyire vártam erre a pillanatra... De igazad van. - Mondta és visszaidomította a "fegyverét" a kulacsába. - Rólam beszéltek... Ő ölte meg apámat. - Mondta és szinte magfagyott közöttük a levegő (szó szerint). Elöntötte a méreg az agyát és alig tudta kontrollálni az erejét, szinte fagypont alá csökkent a szoba hőmérséklete. - Igaz, most higgadtan kell gondolkodnunk. Erről a többieknek is tudniuk kell! Már csak az a kérdés, hogy mit tegyünk: Vagy kiállunk most a szellem ellen, ami szerintem öngyilkosság lenne, mert ez a falunyi szellem szerintem mind az ő oldalán áll. Vagy pedig nem mondom ezt szívesen és "elmenekülünk" vagyis ha pontosítani akarok akkor előbb kezdjük el a küldetést. Szóval a csapat egyik fele Hikaru a másik fele meg a völgy fele... Vagy tehetünk úgy mintha mi sem történt volna és csendben figyelmeztetjük a többieket. Aludni is kéne valahol, mert nem bírnánk három napig ébren... Az lesz a legjobb, ha most lefekszünk, kora hajnalban felkeltünk s figyelmeztetünk mindenkit, majd közösen megbeszéljük, a tervet. Most eldöntjük ketten, hogy mit csináljunk holnap és azt fogjuk tudatni a többiekkel... Ha valaki elkezd kérdezősködni közülünk végünk van... Tehát gyorsan kell ismertetni majd velük a tervet és nem szabad semmit se kérdezniük. Én megyek majd Dolores-hez, Aneko-hoz, Lerra-hoz és Raion-hoz. A tied a többiek. - Dogorn várt egy kicsit majd rákérdezett: - Vagy neked más ötleted? Vagy mit tartasz jó tervnek? - Megvárta a válaszát, de addig nem hagyták el a szobát amíg meg nem egyeztek a terv kapcsán. - Jah és még valami személyes: Valószínűleg sose foglak kedvelni és még mindig haragszok rád a történtek miatt és szerintem ez viszont is így van, de nem kell puszibarátoknak lennünk... Csak együtt kell "dolgoznunk". Csapatmunka, bizalom, stb., tudod... De azért kösz, hogy szóltál erről.

Lerra végighallgatta a többiek civakodását valami levélről, amit nem igazán értett, a figyelmét inkább a többiek megfigyelése kötötte le.
~Hm, Dogorn-ra megint rátört a fejfájás.. Valami más lehet emögött.~
Végighallgatta Dieb-et, de nem igazán értett egyet a fiú álláspontjával és ezzel a hirtelen haraggal, ami sugárzott a szavaiból.
A szellemek elvezették a szálláshelyére, ahol fáradtan rogyott az ágyra. Hiába volt rettenetesen fáradt, Lerra képtelen volt aludni. Folyton az ittlétének a miértje járt a fejében, s hogy vajon mi vár még rá ezen az úton.
Megelégelte a rémes gondolatokat, felállt és elbotorkált a folyosó végén lévő szoba elé. Bekopogott, majd óvatosan benyitott:
-Dogorn, ébren vagy?
Ha a fiú beengedi, bemegy és leül az ágy szélére, ha nem, akkor bocsánatot kér és visszamegy a szállására.

Dieb mikor megérezte hogy a fiú elkezd idegbeteg állapodba lépni kardjához 
nyúlt de látta visszaállt elméje rendes kerégvágásba. Meghallgatta és végén 
felkapta szemét arra hogy Dogorn haragszik a történtekért. ~Ekkora fajankót... 
Még mindig nem értem az emberi érzelmeket de nem is érdekel. Ha ő ilyen lelkis 
akkor megosztom vele hogy én pont figyelmen kivül hagyom az érzelmeket és minden okés.~ gondolta magában majd válaszolt. 
-Ebben a faluban minél kevesebszer említsük meg ezt a témát! Ellenséges 
területen vagyunk fülünk farkunk behúzva kell úgy tennünk mintha semmi sem 
történt volna, szóval a kirohanásaidat mint ami az előbb történt azt 
visszakell fognod vagy elvész az egész csapat.- kicsit megigazította 
kesztyűlyét és tovább beszélt.- Te reggel elmondod óvatosan Doloresnek 
anekonak és az új lánykának a történetet. De kösd a lelkükre hogy azután hogy 
megtudják a történteket meg sem említik egy szóval se hogy tudnak róla. Én 
majd útközben elmondom a csapatnak mert velünk nem jönnek szellemek ellenben 
veletek. Szóval hogyha ez megvan akkor egyeztessünk: te reggel elmondod én meg 
majd út közben és úgy teszünk mintha nem tudnánk róla. És persze az egészről 
hallgatunk.- Előredőlt és térdére támaszkodott hogy jobban hallja Dogornt 
hogyha válaszol de még előtte újra hozzászól. -Ja és az a szó hogy érzelem 
nekem nem mond semmit. Röviden összefoglalva én, se haragot se örömöt nem érzek, sőt még szerelmet se és ez az ami egyedül fájni szokott, ugyanis teljesen érzéketlen lettem mint érzelmileg mint fizikailag. Ha megvágom magam nem is érzem mint azt se ha egy ember közeledik vagy távolodik tőlem. Szóval én igazából semmit se érzek irántad, csak egy ember vagy a sok közül akik nap mint nap megnéznek. Semmi értelme annak hogy egy ilyen emberre haragudj, úgyhogy legjobb tanácsom szerint nézz rám úgy mint egy soha kinem ismert személyre. És mielőtt találgatnál nekem nem nem csak az apám hanem egész családom gyökerestül kihalt, nincs egy személyse akihez úgy fordulhatnék hogy legalább egy része a vérének azonos az enyémmel. De ezt csak azért mondtam el neked hogy együtműködésünk egy újabb szintre lépjen és ne legyenek gátlásaid felém.- fejezte be a beszédet és várta Dogorn válaszát hogy helyeseljen.

Dogorn érdeklődve figyelte Dieb mondanivalóját. ~ Nem érez? Semmit? Akkor... akkor ő beteg... És ezért volt olyan tapintatlan bunkó, már az elejétől fogva... Akkor megértem... Valamilyen szinten... - Rendben, egyet értek veled... kivételesen... - Tette hozzá viccesen. - Mármint a tervel kapcsolatban. Jah és mégy annyit, hogy mondanám, hogy sajnálom ami veled történt, így az egészet általában, de felesleges mert te úgy se értenéd... A lényeg annyi, hogy ne csesztessük egymást és megleszünk... - Kinyújtotta a kezét mint békejobb, de igazából már nem is érdekelte, hogy elfogadja vagy nem. ~ Ez az ember kiszámíthatatlan... Úgy se fog velem kezet, felesleges... ~ Gondolta, majd kézfogás helyett inkább a kulcsért nyúlt. - Tudod mit lassan ideje indulnod... Amúgy figyelj Dieb, még egyszer köszönöm, hogy szóltál. Egy ajtóval arrébb van egy üres szoba, azt nyugodtan birtokba veheted. És... - A fiú közelebb hajolt. - Legyen kéznél a pengéd. - Suttogta és biccentett egyet a fejével. - Jó éjt! Vagy valami olyasmit. - Mondta és kinyitotta az ajtót és kikísérte a szobából. A vízidomár ismét bezárta az ajtót és már beugrott az ágyba amikor hirtelen megint kopogtak: - Dogorn ébren vagy? - Szólt egy kedves hang. ~ Ez Lerra! ~ Ugrott fel a fiú és gyorsan ajtót is nyitott. - Szia! Hát te? Gyere be ülj le nyugodtan kérsz egy teát? Vagy nem is tudom mit isznak itt a szellemek. - Mosolyodott el, de gyorsan az arcára fagyott a mosoly mikor eszébe jutott, hogy itt van vele egy épületben az apja gyilkosa. A szellem.

Dieb végre fellélegzett hogy Dogorn megpróbál úgy cselekedni ahogy maga is gondolta. Mikor kezet nyújtott neki Dogorn még hozzá szólt egy mondatot. -Boccs de hanyagoljuk inkább az unalmas szokásokat így négyszemközt.- Ezzel felállt és ment az ajtó felé és mielőtt még dogorn kikisérte volna figyelmeztette utoljára: -Mégegyszer mondom ne csinállj őrültséget. Gondolt végig és ha kell légy érzéketlen állat mint én. Tudom undorító meg most épp még ember számba se veszel de ennek vannak előnyei.- ezzel kiment és sétált a folyosón. Találkozott Lerrával és ahogy meglátta őt a folyosón úgy érezte mintha valamit mondania kéne. -Üdvözlöm hölgyem! Gondolom már mind kettőnk tudja a másik nevét de ha véletlen nem én Dieb vagyok.- mondta udvariasan. -Tudja maga egy igen fiatal és csinos nő, nem viselné szivem ha önnek valami baja esne.- megfogta derekát és közelebb húzta és sugta -Ön még semmit se tud- ezzel megcsókolta de ahogy ezt megtette vagy azonnal elis ugrott ha a lány nem csókolt vissza vagy csak hátralépett és kihúzta magát. -Bocsásson meg! Nemértem mi történt velem.- ezzel arréb is állt gyors léptekben és a szállás teteén töltötte az éjszakát figyelve az utca csendjét és elmélkedett. ~Lehet hogy teljes érzéketlenség csak egy hazugság, vagy csak vannak olyan érzések amik erősebbek nála mint pédául a sz....~
(ooc: Lerra persze felléphet ellene is és akkor hátra ugrik Dieb minta reagban és azonnal a bocsánatkérésre terelődik a téma vagy akár megis lepheti a dolog és hagyhatja hogy történjen az esemény. Sőt még akkor is ellökheti magától Diebet amikor közelebb húzza magához deréktól fogva.)

Miközben Lerra Dogorn-ra várt, összetalálkozott Dieb-el, aki még a szokásosnál is furcsább volt.
~Csak nem Dogorn szobájából jön... Hm, most akkor hogy is van ez? Eddig azt gondoltam, még egymás látványát is gyűlölik...~
Dieb bemutatkozott neki, úgyhogy a lány is elmosolyodott:
-Lerra.
A fiú megfogta a derekát és közelebb húzta magához, ami elég váratlanul érte, ezért sűrű pirulások közepette, de határozottan kibújt az ölelésből.
-Ne haragudj, de nem is ismerlek.. -szólt majd tovább indult a folyosón.
Dogorn végre ajtót nyitott és Lerra-t megnyugtatták a fiú kedves szavai.
-Egy tea isteni lenne. -sóhajtott és belépett a szobába.
-Őszintén kezdem azt gondolni, hogy itt mindenki megőrült. -mondta és közben leült az ágy szélére. -Vagy inkább én kezdek egyre kevesebbet érteni... Azt hittem nem túl jó a kapcsolat közted meg Dieb között, de mégis Ő jött ki a szobádból egy perce... Egyébként, Dieb mindig ilyen... bújós?

- Rendben akkor felteszem a vizet és csinálok mindkettőnknek egy keveset! Mondta és elindult a tűzhelyhez és próbált tüzet éleszteni, majd miután sikerült, talált egy teáskannát amibe vizet öntött és a tűzre rakta. Majd leült Lerra mellé. - Hát igen, itt tényleg MINDENKI őrült, de te sem tudsz valami sokat a történtekről. - Mosolygott. - Mindjárt elmesélem, hogy ki, hogyan "őrült" meg! - Röhögött föl egy kicsit. - De mást is elmesélek ha kíváncsi vagy. Kérdezz a küldetésről, a csapatról, rólam! Most ráérünk társalogni egyenlőre. Egyenlőre... - Ez után a lány Dieb-ről kérdezett. - Hááááát igen... Tényleg nem túl "rózsás" a kapcsolatom vele, ha szabad ilyet mondani. Igazából Csak átjött és elmondott pár dolgot amit úgy érzett... *köhög* akarom mondani úgy gondolt, hogy meg kell ossza velem. Hopp! Úgy hallom felforrt a víz! - Lett figyelmes a "fütyülő" hangra és odasietett. - Dieb mitől ilyen bújós? - Nevetett fel. - Nem bunkót akartál mondani? Fejtsd ki nekem kérlek! - Érdeklődve nézett a lányra miközben elfújta a lángot.

Lerra mosolyogva hallgatta Dogorn-t es a mai nap folyamán most először érezte nyugodtnak magát.
-Hát, azt sem tudom hol kezdjem a kérdésekkel, úgyhogy inkább a tiédre válaszolok: nem, én kifejezetten bújósat akartam mondani. Pont amikor jöttem, tudod.. Hozzád -itt elpirult és lesütötte a szemét. -Szóval akkor összetalálkoztam vele a folyosón és kicsit túlságosan is közvetlen volt. Nem ismerem, ezért nem alkotok róla véleményt, de ez elég fura. Ti milyen kapcsolatban vagytok, és miért van köztetek ennyi feszültség? Tulajdonképpen mit is mondott el neked Dieb az imént? -mosolyodott el majd hozzátette: Már ha nem vagyok túl indiszkrét.

- Hozzád bújt?! - Mondta Dogorn meglepve és egy kicsit mérgesen miközben kiidomította a forró vizet egy-egy csészébe. - Ne foglalkozz vele! Azt mondod nem ismered Diebet? Meg mondom neked, hogy ő csak egy szemétláda! Egy cseppnyi jóérzés nem szorult bele abba az idióta fejébe! Viszont, ha csinál valami hülyeséget kérlek szólj... Már többször is megmondtam neki, hogy viselkedjen, mert már a következő lesz az utolsó csepp a pohárban és meg foglya járni! Szépen szólva persze... De hagyjuk azt, hogy mit fogok vele csinálni és mit nem, ha veszélyezteti a csapatot... - Komorodott el. - Nyugodtan kérdezz, dehogy vagy indiszkrét! Elvégre én mondtam neked, hogy válaszolok mindenre. - Dogorn eközben csinálta a teát. - Azt szeretnéd tudni, hogy miért vagyunk rosszban? Én meg Dieb? Jól van, hát elmondom, kezdem az elején. Akkor találkoztunk amikor foglyul ejtettek minket a banditák és Dieb "megmentett" minket. - Ennél szarkasztikusabban nem is mondhatta volna. Igazából azt történt, hogy sikerült a vízidomítás segítségével sikerült lenyúlni a bilincsek kulcsát és így kiszabadultunk. Vártuk az alkalmas pillanatot a támadásra, ekkor észrevette az egyik gazfickó Diebet és lebuktatott minket. Aztán egyből eltalálta az egyik tűzidomár és megsebesült a csata elején megsebesült. Miután elkaptuk a banditák nagyobb részét megláttam, hogy megsérült, így odaszaladtam és elkezdtem vizsgálni. Mert konyítok valamennyit a gyógyításhoz. - Tette hozzá. - Tehát odamentem segíteni rajta erre fogta és a tarkómra ütött, mondván: Hagyj már lógva! Mi közöd van hozzám?! - Közben leült a lány mellé és a kezébe adta a csészét. - Parancsolj! Hol is tartottam? Jah megvan! Nem is bírtam feldolgozni, hogy mi történt. Aztán rám csapott és egy fának szorított. Komolyan mondom, nem értem ezt az embert. Végül megelégeltem, kicsavartam a kezét és ellöktem magamtól. És tisztáztuk az erőviszonyokat... És igazából folytathatnám még napestig, hogy miket csinált még, de felesleges. Ja, még annyit hozzátennék, hogy minden előjel nélkül megfogta és elvágta a foglyul ejtett banditák torkát akik tudhatták a történész hollétét, ugye akit keresünk. - Magyarázta. - És ahogy mondtam, egész éjszaka mesélhetnék még ilyeneket. Vigyázz vele és fél szemed mindig tartsd rajta, de ha csinál még valamit, ami veszélyeztet minket, vagy bárkit a csoportban, akkor én ott leszek... De ennyit Dieb-ről... Ő egy kiszámíthatatlan őrült, ne kérdezd mit keres még itt... És, hogy mit mondott nekem az imént? Ahhoz meg az én történetemet kéne elmeséljem... Részt vettem a harcban amikor Unalaq megtámadta a szellemeivel Délt... Ott egy furcsa kinézetű gonosz szellem, ami sokban különbözött a többitől megölte apámat. Röviden Dieb hallott valamit arról a szellemről és ezt elmondta nekem. Remélem igazat mondott, mert ha félrevezetett akkor... Látom elfogyott a teád! - Váltotta a témát. - Kérsz még valamit? - Megvárta a lány válaszát majd folytatta. Most viszont én kérdezek! Először is, hogy-hogy itt vagy? Mármint a szobámban, nem mintha nem látnálak szívesen, csak kíváncsiságból! Aztán mesélj magadról egy kicsit! És mi a véleményed erről az egészről? Jah és ha esetleg akadna még megválaszolatlan kérdésed, ne kímélj! - Mondta mosolyogva.

Dieb ahogy fent ült, nem észlelt semmi különöset csak annyit hogy valaki beszélget valamelyik szobába. Akaratlanul is kihallgatta és mikor meghalotta saját nevét már jobban hegyezte fülét és felismerte Dogorn hangját. Hallotta hogy nem a teljes igazságot és a teljes történeteket mondja el és ezt röstelte. ~Hát ha ilyen szörnyű ember vagyok és még elis akarod látni a bajom akkor csak vágd el a torkom féreg~ gondolta magába és bárhogy is gondolkozott se ajtót berugni se ablakot betörni sem akart úgyhogy egy papírra felírt egy mondatot: ~Hazudni csúnya dolog, és mint az imént is a levél kapcsán kiderült, hamar utol érhetnek. UI: hallkabban beszéljetek mert az egész ház hallja.~ Ezzel leugrott a tetőről és Dogorn szóbályához tartott. ~2 hét konstans séta után lehet én is megérdemlek egy kis alvást vagy minimum pihenést. És ahogy Dogorn is mondta szomszéd szoba üres...~ becsúsztatta az ajtó alatt a levelet koppantott egyett az ajtón és szépen hallkan, hogy ne vegye észre senki, bement a szomszed szobába, egyik ágyról elvette az ágynemüt, kimászott azt ablakon és a tető egyik annyira nem meredet részére lefeküdt óvatosan, csendben és nézte a csillagokat.

Mielőtt Lerra elkezdte volna meséjét kopogást hallottak és egy levelet csúsztattak be az ajtón. - Hmmm... Vajon ez mi lehet? - Mondta és felvette a levelet és hangosan felolvasta. - Látod erről beszéltem! Nem is beszéltünk hangosan... Dieb, örülnék ha nem hallgatóznál mások után és élnéd ki a beteges perverzióidat! - Kiáltotta fennhangon, majd felállt és dühtől telve fel-alá sétált a szobában. - Ki hazudott miről?! Ki beszélt itt egyáltalán levélről?! Nem csak őrült, de még szenilis is! Nem emlékszik az igazságra, de egyáltalán kinek képzeli magát, hogy kihallgassa más beszélgetését?! Érted egyáltalán miről beszélt?! Mert én nem! - A fiú várt egy kicsit majd az asztalra csapott. -  Jó, MOST van elegem belőle, megyek és beverem az arcát! - Mondta és elindult az ajtón kifele. Mikor már a kilincset fogta eszébe jutott, hogy holnap reggel neki is segítenie kell és nem okozhat neki nagyobb sérülést. ~ Bár megoldanám egyedül is... Nincs szükségem rá... De ha kiütöm, magunkkal kellene vinni és elég nagy teher lenne. Nem mintha így nem lenne az... És mi lenne ha kiütném és itt hagynám a szellemeknek? Nem! Nem vagyok ő... - Levette a kezét a kilincsről, visszaült és csak ennyit mondott. - Kikészít ez az ember... Tudja, hogy nem akarok senkinek se ártani és ő csak feszíti és feszíti a húrt! - Pár perc csönd után Dogorn ismét megszólalt. - Tehát, hol is tartottunk? Jah igen. Te következel a mesélésben! - Mondta a fiú egy kicsit megviselten, de nagy kíváncsisággal és figyelemmel.

Lerra elmosolyodott a fiú féltékenykedésén és ámulattal nézte, ahogy a vizet idomítja.
-Köszönöm. -vette el a csészét és hallgatta Dogorn beszámolóját a Dieb-el való kapcsolatáról.
-Az is lehet, hogy nem rossz ember, csak hirtelen haragú és még nem ismertétek ki eléggé, nem? mondta majd kortyolt egyet a teából. ~Nem feltételezhetek mindenkiről azonnal rosszat... ~
-Ó nem köszönöm, mást nem kérek. És, hogy értetted azt, hogy.. -hirtelen kopogás hallatszott, majd egy levél csusszant be az ajtó alatt. Dogorn azonnal felvette és felolvasta Dieb üzenetét. Lerra már szóra nyitotta volna a száját, de Dogorn megelőzte és az asztalra csapott.
~Talán meg kéne akadályoznom, hogy butaságot csináljon... ~
Épp felállni készült, amikor a fiú levette a kezét a kilincsről, Lerra szívéről pedig hatalmas kő esett le. Visszaült a lány mellé, aki kedvesen mosolygott rá és megsimogatta a hátát:
-Két ilyen hirtelen haragú férfi, nem is értem miért nem jönnek ki egymással... Hagyd rá, legyél Te az okosabb, próbálj meg kicsit megnyugodni. -Pár perc csend után Dogorn azt kérte, meséljen magáról.
-Hát elsősorban nem szeretnélek untatni. -szólt majd a hátát a falnak támasztotta. -Újszülött voltam, amikor az igazi szüleim elhagytak Köztársaságvárosban. Két csodás ember befogadott, rengeteg mindent köszönhetek nekik, ezért számomra mindig ők lesznek Anya és Apa. -sóhajtott. -De azért néha vágyom rá, hogy megtudjam honnan származom. Amikor kiderült, hogy földidomár vagyok, az egyet jelentett azzal, hogy csatlakozom a rendőrséghez, mivel mindig is szerettem volna fémet idomítani, remélem egyszer sikerül. 
~Talán kiderülhet valami az én szüleimről is ha elmegyünk a Feledés Völgyébe...Érzem, hogy nem véletlenül vagyok itt, hogy az a szellem nem véletlenül vezetett ide.~
-Mostanában folyton ezen jár az eszem, egyszerűen képtelen vagyok aludni. -pirult el. -Ez a oka, hogy itt vagyok. Úgy érzem, veled bármiről beszélhetek.
Megvárta Dogorn válaszát (ha válaszolt).
-Apropó.. -szólt Lerra majd elmerült a kék szempárban. -Mit teszel, most, hogy tudod, itt az Apád gyilkosa? ~Már ha igaz, amit Dieb mondott...~

Dieb ahogy meghalotta hogy Dogornnak dühkitörése van azonnal felcsillant a szemében a remény egy kis játék iránt. Felállt és óvatosan csendben oda sétált Dogorn szobályának ablakához és elkezdte írni az újabb levelet: ~Én mondtam hogy csendesebben legyél, ezzel lehet felkeltettél 1-2 személyt aki már rég aludna. És ha tudni akarod, nem Dieb vagy, rossz tipp volt. Mások is látták mi történt aznap.~ A táskályából kivett egy tükröt és egy kis szövet darabbal felkötötte a hosszabik kardjára hogy megnézze épp mit csinálnak bent a szobába. Látta hogy újra nyugodtan beszélnek egymáshoz és az ablakra nem vetnek egy pillantást se. ~Hmmm, a lány elvan merülve a fiú szemeiben Dogorn meg élvezi hogy végre nem rossz szemmel néznek rá, érdekes.~ gondolta és közben megis lett furfangos terve. Lebontotta a párnahuzat egy részét és a vékony fonalat rákötötte egy nagyobb kőre amit a tetőre rakott és mögé rakott egy kisebb követ ami meg a tető széléhez volt kötve egy zsinorral, hogy amikor megrántja a nagy követ és az leesik a kis kő pedig lelendül úgy nézenn ki mintha kopognának az ablakon, de arra is gondolt hogy a kavics ne maradjon ott úgyhogy amikor mégeggyet ránt a kötélen a kötél elszakad és a kis kő is leesik és nincs biszonyíték hogy mi történt, és ő addig betud kéreszkedni az ajtón úgy mintha nem is ő tette volna. ~Tökéletes, már csak valahogy felkéne tenni a levelet.~ ezzel a szomszéd szoba ablakából kivett egy kis gitett (és ha már ott volt visszarakta az ágynemüt mintha ott aludt és a lefosztott párna felére rádobta a takarót hogy ne legyen észrevehető és ne kérdezőzködjön senki se róla ha véletlen bejönnének a szobába.) megrágta a gittet és amikor úgy gondolta hogy elég tapadós felragasztotta az ablak egyik sarkába hogy ne vegyék észre hogy ott van csak akkor amikor a terv szerint kell. Ezzel megfogta a zsinort ami a kőre van kötve maga után vezette be a szomszéd szoba ablakán ki az ajtón és oda állt Dogorn szobálya elé. Megrántotta a kötelet ezzel máris elindult a kis kő is és koppant az ablakon, ekkor azonnal mégegyszer megrántotta és érezte hogy meglazul a kötél szóval sikerült a terv, és miközben magához húzta a madzagot és zsebre tette ő bekopogott (szóval teljesen ütemben maradt és a koppanás és kopogtatás között olyan maximum 1 másodperc telt el) és hallkan mondta: ~Dogorn, kérlek őrizd meg a hideg véred. Mindenki aludna te pedig ordibálsz az egyik szobában.~ ezzel megvárta hogy mi történik. Bármikor valami hirtelen, életére törő mozdulatot vesz észre csak kitér a mozdulat elől vagy ha ütni próbál csak elkapja a kezét és mondja: -Nyugodj már le mi bajod van?-

- Hirtelen haragú lennék? - Mondta nevetve Lerrának aki a fiú hátára a kezét és próbálta csitítani. - Inkább türelmesnek mondanám. - Mosolyodott el. - Minden elismerésem annak aki több időt bírt eltölteni vele mint én! - A lány elmesélte a történetét, közben Dogorn figyelemmel hallgatta. - Bízom benne, hogy megtudd kik az igazi szüleid és bizonyára a fémidomítás is sikerülni fog! - Biztatta a vízidomár. ~ Úgy érzi, hogy velem mindent megbeszélhet? Olyan jó érzés végre valakivel rendesen elbeszélgetni. Nem társalogtam csak úgy márvagy... Nem is tudom... Talán amióta eljöttem a Déli Víz Törzsétől. - Örülök, hogy ezt mondod... Én is hasonlóképpen érzek... Mondjuk szerintem nem mondtam el senkinek apám halálának a történetét... És hogy mit teszek most, hogy tudom, hogy hol találom? Hááát őszintén mondom, nem tudom... Tombol bennem a bosszúvágy, de nem ismerem a jó döntést... Nehéz kérdés... De ez az én gondom és nem a tied, vagy a csapaté, ne törődj vele. - Ekkor koppanás hallatszott az ablak felől. Dogorn fölállt és elindult megnézni, hogy mi volt az, de ekkor megint kopogtak az ajtón. - Mi folyik itt? - Mondta, kinyitotta az ajtót és Dieb volt az. ~ Mindenki aludna, én pedig itt ordibálok? Este hat óra lehet és nem is ordibáltam, hanem ez az idióta hallgatózik és már megint föl akar bosszantani! Látszik a kis sunyi pofáján, hogy csak fel akar idegesíteni. ~ A vízidomár végighallgatta a fiú mondanivalóját, majd válasz nélkül unott fejjel egyszerűen fogta és becsukta az ajtót, majd kulcsra zárta. - Megint ő volt az, nem értem mit élvez ebben annyira, hogy másokat zaklat. De mi koppant az ablaknál. Dogorn kinyitotta az ablakot lenézett, majd fel, de nem látott semmit. - Nem tudom mi lehetett ez, de hoppá! Itt egy újabb levél! - Mondta és levette az ablakról az üzenetet. - A fiú kinyitotta és elkezdte hangosan olvasni. - "Én mondtam, hogy csendesebb legyél" - Olvasta, de már az elején befejezte. - Hmm... Ugyan az a macskakaparás, ugyan az a fogalmazás és a tinta is... Már megint Dieb zaklat minket! Igazad van, én leszek az okosabb. - Mondta idegesen és ezzel összegyűrte a papírt. - Igazad van, ráhagyom és megpróbálok én lenni az okosabb! Vagy kíváncsi vagy rá, hogy mivel próbál lejáratni? - Mondta dühtől telve és tartotta Lerra felé az összegyűrt papírt. Ha el akarja olvasni akkor odaadja neki, ha nem akkor kidobja a szemetesbe. ~ Remélem ő se kíváncsi erre az agyzsibbadásra... Csak még dühösebb lennék... ~ Gondolta. - Holnap reggel korán indulunk. Legyél felszerelve az utazásra. Elvégre a Feledés Völgyébe megyünk...

Lerra ismét mondott volna valamit, amikor kopogás hallatszott az ablakon. A lány a szemét forgatta.
~Két percig nem bírják ki, hogy nyugton legyenek.. És még a nők a hisztisek...~
Lerra végignézte, ahogy Dogorn becsukja az ablakot és elkezdi olvasni az újabb levelet. Odanyújtotta neki a levelet, a lány pedig elmosolyodott, elvette, majd széttépte és kidobta.
-Látod, már is okosabb vagy. -szólt majd felállt és Dogorn-hoz lépett. -Most viszont mennem kell aludni vagy agonizálni... Majd kiderül.
Lerra tovább mosolygott a fiúra és továbbra is elmélyültem csodálta a kék szemeket.
-Hajnalban találkozunk. -mondta elpirulva. Óvatosan megpuszilta a fiú arcát (ha engedi) majd megfogta a kilincset.-Jóéjszakát.

Dogorn egy pillanatra megijed amikor Lerra a levélért nyúlt. ~ Mégis kíváncsi rá? Ez nem tetszik... Lehet, hogy félreismertem?  ~ De amikor látta, hogy széttépi egyből eloszlottak a kételyei. A következő pillanatban a lány közelebb lépett és elmerültek egymás tekintetében. Elköszönt és arcon csókolta a fiút és ő erre elmosolyodott. Meglepte a lány lépése, nem is nagyon tudott reagálni rá, olyan hirtelen történt. - Igen, majd találkozunk! Jó éjt! És vigyázz magadra! - Csak ennyit tudott kinyögni a boldogságmámor miatt. És végignézte amint kisétált az ajtón... - Pár másodpercig még figyelte az ajtót, aztán bezárta. Levette az az övét, amire a palackok voltak helyezve és az ingét. Az ágy melletti éjjeliszekrényre helyezte őket és befeküdt az ágyba. Majd a plafont nézve gondolkodott. ~ Az én kedvemet már semmi se tudja elrontani! Igaz, most nagyobb a teher, mint bármikor, de úgy érzem, hogy legyőzhetetlen vagyok! ~ Mosolyodott el. ~ Remélem a fejfájás sem tér vissza... Jut eszembe, fejfájás! Vajon mi köze lehet az Északi Víz Törzsének a szellemekhez? És az a sok sikítás és füst... Mert ezek szerint látomás volt, nem állom... Nah mindegy! Aludnom kell, hogy reggel újult erővel keltsem fel a többieket és aztán irány a Feledés Völgye... Rossz belegondolni... ~ Még egy ideig feszegette a témát aztán álomra hajtotta a fejét.

Dieb meglepődött amikor figyelmen kivül hagyták. ~ Ha már este közepén fent vannak és üvöltöznek akkor egy kis játékra nincs idő? Szép dolog mondhatom.~ ezek után úgy gondolta ha már játszó pajtársat nem talált benne gyerekes játékához akkor legalább ne haragudjon rá úgyhogy úgy gondolta egy bátoritó üzenetet fog hagyni neki reggelre amit majd elolvas és azonnal jobb kedve lessz és reggel még bocsánatot is fog tőle kérni Dieb hogy biztos ne rontsa el feladatát. ~Egy üzenetet mint amit édesapám hagyott régen, mielőtt utoljára láttam, tökéletes lessz.~ gondolta és felment a háztetőre hogy megnézze mi történik a szobába. Látta hogy a fiú lefeküdt úgyhogy még várt 1 órát a háztetőn hogy biztosan aludjon már akkor és az ablakot kicsit megpiszkálva teljes csöndben bement a szobába és ránézett Dogornra. ~Hát ha ébren is ilyen békés lennél annak lehet örülne az egész világ.~ és ezzel a mondattal elővette tőrét és megvágta fellkarját hogy vérezzen. ~Na és akkor most jöhet a bátoritó szöveg~ gondolta magában és a vérével felfestette nagyba azt a szót hogy "Ne légy forrófejü" és köré írt még kisebb betükkel más szavakat például: "Bízok benned", "Légy bölcs", "hallgass az eszedre és ne a szivedre" és más Diebnek bátoritónak számító mondatokat, szavakat. Miután felfestette még ránézett egyszer Dogornra ~Ha ettől nem leszel jobban akkor felkötöm magam~ gondolta és úgy ahogy jött, úgy kiis ment és visszacsukta magaután az ablakot. Kint bekötözte vágását és besétált az épületbe és megállt Dogorn ajtaja előtt és ott állt amíg reggel kinyitja az ajtót és kinem jön. Amíg ott áll és találkozik valakivel illedelmesen köszön neki és bólint egyet. Ha kijön Dogorn akkor Dieb azonnal bocsánatot kér tőle: -Hát jóreggelt hétalvó! Csak azért jöttem ide hogy bocsánatot kérjek amit eddig tettem. Megpróbáltam a te szemszögedből nézni és átérezni a dolgokat úgyhogy azt kell mondanom hogy ezer bocsánat mindenért utólag.- miután bejezte megvárta hogy mit reagáll Dogorn.

Miután befejezték a beszélgetést a teremben mindenki elindult a szálláshelyére. Raion a szobába érve ledobta a hátizsákját az ágy mellé. Egyből bement a fürdőbe és elkezdte vízzel tele engedni a kádat. Mikor a kád megtelt vízzel ledobta ruháit és bele csobbant a vízbe. ~ Végre. Jó meleg fürdő. ~ gondolta Raion miközben ellazult a vízben és elaludt. Úgy egy óra múlva ébredt fel, amikor is már a víz kezdet túl hideg lenni. Meg ragadta a hozzá legközelebbi törőlközőt meg törölközött benne és a végén a dereka köré tekerte. Oda ment a szoba ablakához kinyitotta és nézelődött ki rajta. ~ Milyen nyugodt és békés hely. ~ csodálkozott a kilátásban. ~  Miután befejezte a nézelődést becsukta az ablakot és elment a táskájához és kivett belőle egy pár zoknit és egy tiszta alsót, amit egy székre tett le. Majd a többi ruháját is oda tette. Mikor ezzel végzet végig terült az ágyon és nyugovóra tért. ( Ha valaki bekopog az ajtón, akkor fel kell és kinyitja neki. Ha nem lesz semmi, akkor csak másnap reggel kell föl. )

Dogorn álmodott. De nem olyan rémeset, mint általában szokott... Nem! Most kedves, szép és nyugodt álom kísérte pihenését. Álmodott a barátairól, a családjáról és a szeretteiről. Álmodott az őt érő megtiszteltetésről, büszkeségről és az elismerésről. Ilyen és ehhez hasonló dolgok jelentek meg neki, míg nem a nap pirkadni kezdett és első fénysugarai besütöttek az ablakon és rávetültek az arcára. A fiú először csak hunyorgott, aztán kinyitotta a szemét. Felült és kinyújtózkodott. - Hát eljött a nagy nap. - Mondta ásítva. ~ Körülbelül öt óra lehet szóval ideje... ~ Ekkor észrevette a véres levelet. - Mi a szent lemúr ez? - Mondta, majd közelebbről is megnézte. ~ Ó, hogy nem lehetne békén hagyni csak egy napig? - Majd elolvasta. Először egy kicsit felidegesítette, de aztán szépen lassan megnyugodott. ~ Ezt is Dieb írta mint a többit? Már nem vagyok benne biztos... Jó, ezt meg kell beszélnem vele. - Gyorsan ivott egy pohár vizet, felvette az ingét, magára csatolta az övét a kulacsokkal együtt és már indult is ki az ajtón. Kilépett, becsukta maga után az ajtót és be is zárta, amikor indult volna tovább akkor botlott bele Dieb-be. - Reggelt... Pont téged kerestelek. - De Dieb megelőzte a bocsánatkérésével. Miközben beszélt, a vízidomár észrevette, hogy be van kötözve a karja. ~ Tehát az utóbbi is ő volt... ~ Gondolta. - Ide figyelj! Őszintén mondhatom, hogy örülök, hogy bocsánatot kértél és el is fogadom, sőt még én is bocsánatot kérek, azért ha ártottam neked... De amint már mondtam, nem kell puszipajtásoknak lennünk... Igazán jól esik és becsüllek, hogy kinyilvánítottad azt, hogy megbízol bennem és ez viszont is igaz, de ez a tegnapi "levelezgetés" és most komolyan? Betörsz hozzám, hogy átadj egy üzenetet? Vérrel írva? Ez elég... Elég érdekes közlési mód közé tartozik, de nekem megfelelt volna egy szimpla beszélgetés, de ha neked így jobb akkor legyen. Amúgy meg mindjárt kelthetjük a többieket, csak előtte szeretnék pár dolgot véglegesen tisztázni. Ne csinálj semmi hülyeséget, őrültséget, vagy bármit, ami veszélyezteti az EGÉSZ csoport mentális és vagy fizikális egészségét. Ne provokáld a másikat, inkább vigyázzunk egymásra. Fő az éberség és a reflexek. A bizalom is elengedhetetlen a csapatmunkához. Ha már bizalomnál járunk akkor semmi esetre se bízz a szellemekben és... Kérlek... - Mondta és a vállára tette a kezét. - Vigyázz rájuk a bandita tábornál... Szóval most megyek felkelteni Aneko-t, Dolores-t, Raion-t és Lerrát. A többi a tied, de ne mondj semmit arról a szellemről, csak ha szükséges! Mondjuk azért tudjanak a veszélyről... Egy óra múlva lesz a találka, itt a folyosón. Kerüljük a feltűnést! - Mondta és sarkon fordult, de alig tett két lépést visszatekintett. - Jah és majd elfelejtettem! Vedd le a kezedet Lerráról, vagy eltördelem! Csak baráti figyelmeztetés! - Mondta mosolyogva és tovább sétált a folyosón. ~ Remélem megérte még egy esélyt adni neki... ~ De nem is foglalkozott vele tovább. Megállt Aneko szobája előtt és bekopogott. - Dogorn vagyok! Sajnálom, hogy ilyen korán zaklatlak, de valami fontosat akarok mondani. Kérlek nyiss ajtót. - Dogorn megvárta még az ajtó kinyílt, majd közelebb lépett. - Valami nem stimmel itt és ezt szerintem te érzed közülünk a legjobban... - Suttogta. - A szellem aki fogadott minket... Gonosz... Ő egy alakváltó és ő ölte meg az apámat. Készülnek valamire... Azt láttuk a legjobb döntésnek, ha úgy teszünk mintha nem is tudnánk róla... Könnyedén legyőznének bennünket itt... Valószínűleg egy csapda fog várni minket a Völgyben, de nem vagyok benne biztos... Kérlek bízz bennem és gondolkodj a lehetőségeinken! Egy óra múlva a folyosó végén. Ott találkozunk mindenkivel. - Mondta és Dolores szobája felé vette az irányt, ahol ismét bekopogott. - Dogorn vagyok, kérlek nyiss ajtót fontos mondanivalóim vannak! - Az ajtónyitás után újból belekezdett. - Valami nem stimmel ezen a helyen... Lehet, hogy veszélynek vagyunk kitéve, de semmi pánik... Egy óra múlva megbeszélést tartunk a folyosó végén... Nehogy megtudja valaki, vagy valami, amit most mondtam... Ja és persze legyél útra kész... Az egész csoport ott lesz és majd ott megbeszéljük... - Suttogta. Ezt megismételte Raion-nál és Lerránál is, majd odament a találka helyre és várta a "vendégeket".

- Éreztem valamit. - bólintott Aneko. - Sejtettem, hogy valami nincs rendben, de a jelenlétük nem rosszindulatú. Zavart... mintha valamilyen fájdalmas emlék kínozná, de nem tűnik gonosznak.
Aneko gyorsan átöltözött, így a megadott időre a folyosó végén volt. Akiket Dogorn még odahívott, és ott várakoztak, láthatták, ahogy a szellem (ismét a negyvenes éveiben járó férfi alakjában) odalép hozzájuk. A szellem érzékelte a csapat feszültségét, és ők maguk is sejthették, hogy tud valamit.
- Nem sejtettem, hogy ennyire korán tervezitek az indulást. Szívesen csomagolunk élelmet mindkét csapatnak, és természetesen azonnal szólok a társaimnak, akik a Feledés Völgyébe kísérnek titeket. Magam is szívesen veletek tartanék, megismernélek titeket jobban, de attól tartok, ez nem lehetséges. - elmosolyodott, majd láthatóan Lerrára és Diebre nézett, akik a gondolataikban hallhatták a hangot.
~Nem mindig az az ellenség, akit annak hisztek. Meg fogjátok érteni.~