Idomáraréna

First topic message reminder :

A Pro-idomítás a legnépszerűbb sport Köztársaság Városban, és itt tartják a hivatalos idomító mérkőzéseket. Az épület megjelenése akár egy hatalmas ékszeres dobozka, falai arany színűek, és világít éjjel, így a város egyik kiemelkedő látványossága. Az aréna elég tágas ahhoz, hogy helyet adjon az idomító gyűrűnek, amelyen a versenyzők versenyeznek, egy nagy medence víz felett, miközben számtalan néző szurkol nekik. Az emberek a világ minden tájáról jönnek, hogy láthassák a világ legjobb idomárjait. A helyszín időnként mozgók vetítésére is szolgál.

A fiu mikor látta a közelgő homokfelhőt ,nemes egyszerűséggel  lehajtotta fejét , job kezét kinyujtotta előre , bal kezét hátra majd testével ugy ált , hogy a homok e lehető leggkisebb felületen érje , majd mikor a homok tulléhet , hirtelen job lábával dobantott egy nagyot és egy a földből kiálló sziklát idomított fel , amit egy rugással May felé indított , közben pedig egy mésik közepes méretü követ idomított fel és elindította May felé.

Mikor hátrébb került ellenfelétől, sejtette mi fog történni, de kivárta míg a másik támad.
Az első pár támadást kikerülte vagy idomítással elterelte, majd mikor Jasmine kisebb szünetet tartott, Dolores mély levegőt vett, az arca elé emelte karját behajlítva és kezét ökölbe szorítva. Szorosan összeérintette két kezét, lassan elhúzta őket egymástól. Eközben egy tömör tűzfal jelent meg két keze között, amit pajzsként alkalmazott arca és mellkasa előtt. Ahogy feljebb eresztette a könyökeit, a pajzs nőni kezdett.
~ Lássuk mennyit bír! ~
A tűzfal egészen leért a térdéig, majdnem az egész testét védve. Nem hatolt át rajta egyetlen láng sem, és túl stabil volt ahhoz, hogy más által mozgatható legyen. Azonban nem védte meg mindenhol, amit Jasmine hamar kihasználhatott.
Egy határozott mozdulattal egymásnak csapta két karját, amitől a pajzs előre tört egy hosszú, égető falként egyenesen Jasmine felé.

A  “mozgó hegyormott “igen könnyen kikerülte , majd gyorsan egy nagyobb követ idomított Kán felé , anélkül ,hogy tudja ,hogy már egy másik kő elindult felé.A 2 kő egybement , mind a 2 idomár erősen tolta , melynek hatására a 2 kő egybeolvadt , majd lassan egyre jobban és jobban összesürüsödött.Egy kiss idő után az amugy 2 1,5-1 m-es lődarabból már cask egy kiss keréknagyságú kövecske let.

-Mág midig azt hissed , hogy te vagy a kisisten és mindenki gyengébb nálad-mondta May immáron sejtelmess mosolyal arcán-elfelejtetted ,hogy ugyanolyan erősek vagyunk?

Arcára nagy mosoly kerekedett , nézte ahogy a lány magbiztosan tartja a követ.

-Nem-mondta majd kissé megerősítette álását-és azt sem ,hogy nem tudsz kristályt idomítani-mondta , és az eddig ökölbe szorított kezét kissé kicsavarta , melynek hatására a kő kikristályosodott és nagy erővel elindult May felé.

Alig tudott elugrani a kő elöl, de szerencséjére még előnyt is tudot kovácsolni ebből , mert egy előreuggrással kerülte ki a követ evel pár lépésnyire kerülve Kántól.Hirtelen elkezdett felé szaladni , és pár Chi blokkoló mozdulattal lebénította a kezét.

A lány hirtelen támadása meglepte , nem is tudott nagyon mit reagálni , mikor már lebénított a kezét , lábával dobbantott egyet , hátréb került , és cask ugrásból további köveket indított.

A repülő köveket egy magas ugrással kerülte ki .A két fiatal mind a 2 a levegőben volt , ugy néztek ki mitha táncolnának ,majd forgásból mind a 2 egy-egy követ indítottak egymás felé.Mind a 2 kő talált , melynek hatására áldozataik a falnak remültek .A két barát egymásra nézett , majd hirtelen elkezdtek nevetni.

Kán feltápászkodott , lesöpörte magáról a port majd odasétált May-hez és felsegítette.
-Jó ujra látni.

Jasmine a földre vetette magát, mikor meglátta a felé közeledő tűzfalat, és hirtelen ötlettől vezényelve kezeiből egy nagyobbacska tűzgolyót lövellt ki, egyenesen Dolores lába felé. Kezei széthúzta, ezzel megvastagítva a lángot. Elégnek kellett lennie ahhoz, hogy a lányt hátrálásra kényszerítse...elég időt kellett adnia ahhoz, hogy fel tudjon állni. Akkor ismét egymással szemben állhattak Doloressel, és Jasmine fejében lassan egy terv kezdett kovácsolódni. Csak bele kellett terelnie Dolorest a vízbe...akkor talán nyerhetett.
Kezét lassan kinyújtotta maga elé, és koncentrálni kezdett. Érezte, hogy a tűz ereje átmelegíti, ahogy egy vastag tűzfal kezdte körülvenni. ~ Jó ötlet, volt Dolores, csak a kivitelezés... ~ gondolta, és a tűz egy részét a lány felé indította, az azonban egészen vékony volt, és nem is volt már olyan erőteljes, mint a pajzs többi része. Másik kezével maga elé vonta a tűzfal bal oldali részét, jobbról így azonban védtelen maradt.

Érezte, ahogy erőteljes melegség telepszik lábaira, de szerencséjére a tűzálló csizmáját érte a fő támadás. Hátrább állt, közben Jasmine feltápászkodott és tűzpajzsot idomított maga köré.
~ Most komolyan? ~ nézett társára egyszerre értetlen és fáradt arckifejezéssel.
A következő támadásokból egy kis darab elkapta a vállát, amitől hátrébb húzódott és Jasmine védtelen oldala felé irányított egy sorozatos támadást. A lángok kés alakúak voltak és kettesével repültek egymással párhuzamosan. A sorozat után Dolores leguggolt, maga elé tartotta két öklét és várt.

Jasmine próbálta elhárítani a kés alakú lángokat, azonban nem tudta elég gyorsan átvonni egyik oldaláról a másikra a pajzsot, így az első pár láng eltalálta a karját. A lány elfojtott egy kiáltást, és hagyta, hogy a többi csóvát felfogja a pajzs. Utána a guggoló Dolores felé fordult, szemében felizzott valami. ~ Utálok ideges lenni ~ gondolta, és elmosolyodott. A támadás megégette kicsit, ami miatt úgy érezte, mintha most egész lelke lángokban állna. Dobbantott egyet, mire a padló környékén szikrák pattantak, és feljebb emelte őket. Kezével körkörös mozdulatokat tett, és lassan egy kupolává formázta a tüzet, és felemelte egy méter magasra, majd, amilyen gyorsan csak tudta, Doloresre ejtette, úgy, hogy a kupola körbevegye őt, de ne égesse meg.

Dolores csak egy pillanatra fogta meg égett vállát, mikor Jasmine tűzcsapdájába esett.
Először rémület fogta el a bezárt helyen, majd hirtelen erőteljes düh uralkodott el rajta. Kezeit szinte már görcsösen megszorította, ökleit összeérintette, majd egyiket feje fölé emelve villámot indított a mennyezet felé. A villám feltört egy réteget a stabil földből, ami pár méteres sugarú körben elereszkedett a mennyezettől és több, nagy darabban lezuhant Jasmine felé.
Jasmine elkapta a tekintetét a tűzburokról, ami gyengülni kezdett.
Másik ökölbe szorított kezét a földbe ütötte, erejének elektromossága átterjedt először az alatta lévő talajrészre, majd a burok belső részére. A tűzfal elvesztette erőteljesebb védelmét, így Dolores könnyebben tudott belőle idomítani. Pár tűzcsóvát elhajított arra, amerre sejtette, hogy Jasmine van, ezzel támadva és elhárítva maga körül a tüzet.
Felállt és Jasminera nézett. Ha találat érte: Dolores lassan közeledett felé/ ha talpon maradt akkor újabb támadás sorozatba lendült beleadva felserkentett dühét.

Látta, hogy Dolores megijedt. Látta a lány arcán a dühöt. Mégis, alig fogott fel valamit az egészből. Mikor azonban észrevette a felé hulló, nagyobb kődarabokat, végre észbe kapott. Először páni félelem uralkodott el rajta, hasonló, mint amilyet a börtönben érzett, mikor meglátta a bilincset, és egy pillanatra kezét a fejéhez emelte. A másodperc végtelennek tűnt, és úgy érezte, a kövek, ha nem vigyáz szét fogják zúzni. Az utolsó pillanatban ugrott el, torkából ijedt sikoly tört fel.
~ Nem...nem adhatom fel! ~ kiáltott magára, és megpróbálta összeszedni magát. Ha most is feladja, akkor pontosan olyan gyenge lesz, mint a Fekete Nap ellen...és ezt nem akarta. Nem akart örökké csak Night kishúga lenni, az a szerencsétlen kislány, akit mindig meg kell védeni.
Hátrált néhány lépést, de talpon maradt, és igyekezett hárítani Dolores támadását. Nem értette a lány hirtelen jött dühét, abban viszont biztos volt, hogy egyáltalán nem akar szénné égni. Kezével egy kisebb gyűrűt hozott létre, melyet maga körül forgatott, és azzal hárította el a csapásokat. Majd, mikor úgy érezte, biztonságban van, az egyik kezével elengedte a gyűrűt, kettészakítva azt, egy ostort készítve belőle. Korábban már észrevette, hogy Dolores csizmája tűzálló, így azt kapta el az ostorral.
- Ne engedd szabadon az érzéseidet! - kiáltotta, és elengedte a lányt. Hangja még saját magának is idegennek tűnt, de ki kellett mondania. ~ Megőrültem... ~ gondolta. ~ Megőrültem, hogy ilyeneket beszélek... ~ nagyot nyelt. Eddig ilyet sosem mondott...de még csak nem is gondolt.

A támadásai lefárasztották egy pillanatra. De egyből észhez tért mikor egy hirtelen rántást érzett a lábán.
Dolores szemei elkerekedtek, ahogy Jasminet hallgatta. Látta, hogy megáll egy pillanatra és hasonlóan meglepett arcot vág. Így pár másodpercig Dolores is elgondolkodhatott. Belűlről érezte, ahogy lassan lecsillapodik, tartását azonban csak még inkább feltüzelte Jasmine kijelentése. Arckifejezése csak dühösebbé vállt, szándékosan ezt akarta kimutatni. Az elméjében azonban egyre inkább kitisztult a helyzet.
Magabiztosan indult el a lány felé. Nem rohant, csak gyorsan lépett. Nem is ugrált, nyílegyenesen tartotta az irányt, csak akkor mozdult oldalra ha Jasmine támadta és ki kellett kerülnie, valamint elhárította a lövéseket. Ő azonban nem is támadott. Már majdnem ott volt a másik orra előtt.
Látszott Jasmine arcán, hogy nem tud kiigazodni rajta.

Dolores dühösnek tűnt, Jasmine azonban a tekintetét nézte, majd elkapta a pillantását. Tudta, milyen dühösnek lenni...sokszor engedte át magát az érzelmeinek, de most, most nem akarta. Nem akart haragot érezni magában, egy kis csendre, egy kis békére vágyott. Szerette a tüzet, szerette a szenvedélyt, amivel égett, de nem akart ő maga is elégni vele együtt. ~ Ez ki? Ki ez, aki én vagyok? ~ nagyot nyelt, pillantását felemelte a földről.
Nem ijedt meg Dolores magabiztosságától, sem attól a dühtől, ami az arcán villámlott. Most nem félt, elméjében nem kavarogtak az indulatok. Fejét oldalra billentette, arcán gyors mosoly villant át. Nem, nem félt, nem félt attól, hogy Dolores közeledett felé...talán nem voltak barátok, talán nem volt bennük semmi közös, de remélte, hogy Dolores nem ölné meg. Látta, hogy nem akar támadni, és ő sem mozdult el, nem is hátrált.
- Szóval, ellenségekként fejezzük be, vagy kiegyezünk egy döntetlenben? - vigyorodott el, és csípőre rakta a kezét. Valamiért jó volt a kedve...csak tudta volna megmondani, miért.

Figyelmesen hallgatta Jasminet és fel is fogta mit mondott, de nem állt meg. Ugyanolyan erővel haladt előre. Látta, hogy Jasmine nem tart tőle, de valószínűleg átfutott a lány fejében a gondolat, hogy Dolores szándékai nem barátságosak.
Már ott volt pontosan előtte, elég közel az arcához. Ugyanolyan dühtől teljes arca volt. Jasmine nem mozdult, a falnak szorította fejét, jobban már nem tudott hátrálni. Dolores ekkor elhajolt és felemelve két kezét, pillanatok alatt támadó állást vett fel.
~ Az utolsó próba ~ gondolatában végig futott ez a mondat,majdnem tátogott is. Egy másodpercet sem várt. A megszeppent Jasmine arca felé idomított négy lángpengét, négy irányba. Mivel a lány nem mozdult el, nem érte találat. Két lángdarab a nyaka két oldalánál csapódott a falnak, meg se égetve, a másik kettő pedig a szemei oldalában haladtak el, ennek melegségét már talán jobban megérezte.
Dolores visszahajolt a lányhoz. Arca dühösről komolyra váltott. Jasmine nem volt ijedt, inkább meglepetten várta mit is akarnak tőle.
Felemelte kezét, mintha ismét tüzet idomítana. Kinyújtott ujjú tenyerét a falhoz tapadt lány elé tartotta, majd meglazította mintha nem is idomítani készülne, inkább kezet nyújtana neki.

Egy pillanatra megszeppent, de hátrálni nem tudott - igazából nem is akart. Ha Dolores jól érzi magát attól, hogy felgyújtja, akkor csinálja. Szemében egy pillanatra dacos láng lobbant, ajkán mosoly futott át. Nem tudott megmozdulni, mikor a lángpengék közeledtek felé, de nem is akart. ~ Jaj, de jó lesz. ha beleállnak az arcomba... ~ morgott magában, és nyílt tekintettel nézte, ahogy a pengék beleállnak a falba. Érezte a melegséget, de nem hunyta le a szemét továbbra sem. ~ Vicces...eddig mindentől rettegtem, most meg faarccal nézem a lángokat... ~ elvigyorodott, és a lányra nézett.
Arca dühösből komollyá vált, és kezét kinyújtotta, mintha idomítani akarna, majd lazított ujjain. ~ Barát, ellenség, barát, ellengés... ~ még mindig mosolygott. ~ Szinte hallom, hogy kattognak a fogaskerekek az agyában...persze ő már döntött... ~ elfintorodott.
- Szent a béke? - kérdezte, majd pár pillanatig hallgatott. - Te aztán tudsz küzdeni! - nevetett fel végül.

Komoly arcán már látszott, hogy nem tartja meg sokáig. Amint Jasmine megszólalt, elmosolyodott és tenyerét a lány kezébe nyomta.
- Persze, hogy az! - mondta kedvesen és elhúzta Jasminet a faltól. Elindultak Kán felé. - Tudod nálam ez motiváció kérdése. És a düh tud egy fajta motivációt adni - aztán arra gondolt, mikor Jasmine rákiáltott. -Remélem nem ijesztettelek meg nagyon.
Valószínűleg nem, mert a lány nem válaszolt, csak finoman megrázta a fejét és elnézett Kán irányába.
-Neked pedig nagyon jó taktikáid vannak. Bár a tűzfallal megleptél, mivel én saját magamnak dolgoztam ki ezt a módszert - eközben kissé lemaradt társától, hogy az előbbre kerüljön.
Dolroes halk lopakodással a lány háta mögé osont és meglepetésszerűen átfogta a derekánál, majd felkapta és a levegőbe emelte miközben felnevetett.

Amikor Kaen hátán három kardal és egy hátizsákkal odaért az arénához észrevette hogy a régi gyakorló terem őre eléggé fintorog gondolta oda megy és érdeklődik. Hello Tog miért vagy ilyen morcos bunkók voltak veled a bent lévők? - Kérdezte mikor mellé ért. Tog csak igenlően bólintott. - Bemennék és össze ismerkednék velük haver persze csak ha beengedsz. - Mondta Kaen Tognak. Tog erre csak annyit mondott mosolyogva. - Rendben de a hátadról a kardokat tedd be ide nincs kedvem kaszabolt hullákat találni és jössz egy sörrel. - Majd rámutatott egy észrevétlen szekrényre Kaen betette a kardjait és kivett egy sört a hátizsákjából és oda adta Tognak amihez csak annyit fűzött. - Most már kvittek vagyunk. Majd lement a folyosón a terembe ahol érdekes látvány fogatta amitől hirtelen lement török ülésbe és hihetetlen nevetésben tört ki akkorában hogy könnyek gyűltek a szemébe.

- Nem, nem ijesztettél meg - vigyorodott el Jasmine. - Nekem viszont a dühkezelés...nos, nem épp az erősségem, és többnyire senkinek sem jó, ha elszáll az agyam. Komolyan...kész hisztérika tudok lenni - felnevetett, és előre ment. Elfintorodott, mikor meglátta Kánt és Mayt...mindenesetre, úgy tűnt, nekik is jól sikerült az egymásra találás, amíg ők harcoltak, azt azonban már nem tudta volna megmondani, mikor érkezett oda a lány. ~ Ez van, kedves Jasmine...ha egyszer beleéled magadat valamibe... ~ jutott eszébe, de nem tudta folytatni a gondolatmenetet, mivel Dolores hátulról elkapta a derekát, és a levegőbe emelte.
A lány elsőre felkiáltott a meglepetéstől, majd ő maga is nevetni kezdett.
- Ezt meg miért csináltad? - kérdezte még mindig kacagva, miután végre földet ért, a választ azonban nem várta meg, mivel nevetés ütötte meg a fülét. Azonnal megfordult, és észrevette a törökülésben ülő fiút. ~ Az egy dolog, hogy valaki bejön...de a két valaki már határozottan sok ~ idegesen felhúzta a szemöldökét, és beállt a fiú elé.
- Te meg hogy képzeled, hogy egyszer csak ideállítasz, és fetrengve röhögni kezdesz? - vonta kérdőre mérgesen a tűzidomárt. - Milyen úriember vagy te?

Kaen mikor meghallotta Jasmine kérdőre vonását felállt és nevetését szimpla enyhén pofátlan mosollyá fogta vissza majd válaszolt. - Először is ez egy edző terem így ide jöttem edzeni nevetni meg azért kezdtem el mivel ezt váltotta ki a szemem elé táruló szituáció, a másodikra a válaszom pedig az hogy nem vagyok úriember pro-idomár vagyok a csapatommal legutóbb ötödik helyen végeztünk a havi meghívásos versenyen kedvesem jelenleg pedig ideiglenes szabadúszó vagyok mert elmentek felfedezni a gyökereiket a fejlődésük érdekében most este is lesz egy beugrásom mert az egyik csapat tűzidomárja másnapos de ha szeretnél még valamit tudni csak kérdez. - Így fejezte be a beszédjét majd az egyik saroknál lévő falba épített platina szekrénybe rakta a hátizsákját.

Mikor letette a lányt, látta rajta az értetlen, de vidám arckifejezést.
- Annak jelképeként, hogy elnyerted a bizalmamat - felelte mosolyogva, majd finoman meghajlott Jasmine előtt. - Bemutatom a kedves és barátságos Dolorest! - mondta visszafojtva a nevetését, utána pedig ki tört belőle.
~ Rég voltam már ilyen mosolygós. Jasmine most biztosan bolondnak néz. De most nem lehet elrontani a jókedvem. Olyan... felszabadult érzésem van, mintha új lenne. ~
Jasmine elindult egy újonnan jött fiú felé, aki röhögve nyomta a földet törökülésben helyezkedve. Társa kicsit kiakadt ezen a viselkedésen. Dolores is odament. Miután a fiú válaszolt felkelt és elindult a terem egyik sarkába.
Közelebb hajolt Jasminehez és gúnyos hangon kérdezte:
- Csak nem nagy valaki arca? - majd tovább mosolygott, és hirtelen zajra lett figyelmes.
Hátrafordult és látta, ahogy Kán egy lánnyal nevetgél a terem túlsó végében. Egy ismerős arc volt.
- Ez a pincér lány? - kérdezte magától fintorogva, de valószínűleg olyan hangon, hogy Jasmine is hallotta.

Miután Kaen betette a hátizsákját a szekrénybe és gyorsan bemelegített elkezdett egy egyedi robbantás és tűzidomár edzést. Az a lényege hogy víz fölött maradjon a testének különbözőrészeivel keltett robbanások lökéshullámainak kihasználásával miközben két robbantás között a levegőben akrobatikus mozdulatokat hajt végbe tűzidomítással tűzdelve ez egy igen látványos és páratlan edzés forma.

- Csodás - jegyezte meg, arcán fintorral a lány, és összefont a karját. - Ettől függetlenül némileg zavarónak találom a nevetését - jelentette ki Jasmine, és szemeit forgatva megfordult. ~ Én nem...egy ilyen alaktól én semmit sem kérdezek ~ gondolta, de ezt már nem mondta ki.
Elmosolyodott, ahogy Doloresre nézett - úgy tűnt, nem lett senkinek sem baja a kis csatázásukból, aminek igazán örült. ~ És végre mosolyog is...kész csoda ~ ő maga is elvigyorodott, hallva a lány kérdését, és megvonta a vállát.
- Hogy is mondjam...épp egy iciri-piricirit - válaszolta, majd követte Dolores tekintetét...most vette észre, ahogy Kán és a lány egymással nevetgélnek. Bár sejtette, hogy barátja nem neki szánta a kérdést, mégis válaszolt rá.
- Igen...May...úgy tűnik, sikerült kibékülniük - mondta halkan, majd a tűzidomár fiúra pillantott. ~ De egy csodás ember... ~ elfojtott egy nevetést. Majdnem olyan nagy késztetést érzett arra, hogy fejbe csapja, mint Aaront, ez pedig igazán páratlan teljesítmény volt. ~ Ez van, Jasmine...megpróbálsz kiegyensúlyozott lenni, de ne aggódj, nem fog menni ~ megcsóválta a fejét.
- Nincs kedved...tudod, odamenni hozzájuk? - kérdezte Dolorestől.

Le se vette a szemét az újonnan egymásra talált párosról. Úgy tűnt elég jól ismerik egymást.
~ Bár ha belegondolok, én is az előbb szorongattam Jasminet, mintha évek óta legjobb barátok lennénk. Nem...ez a lány más. Már az étteremben is fura volt. ~
"-Igen...May...úgy tűnik sikerült kibékülniük" - mondta Jasmine
~ Akkor mégiscsak régi ismerősök. És össze voltak veszve. Azt hiszem vitatkoztak is. Nem hittem volna, hogy egy kis edzés ennyire eltereli róluk a figyelmem. ~
Jasmine kérdésére megvonta a vállát. Majd gonosz mosollyal az arcán felé fordult:
- Te! Te gyanúsan sokat tudsz Kánról, így első ismeretség alapján, nem gondolod? Vigyázz, a végén még kifaggatlak! - hangjából inkább a kíváncsiság volt leszűrhető, nem rosszindulat.
/Jasmine válaszol/
Lassan elindult a páros felé. Mögötte hallotta Jasmine lépteit, de nem is igazán figyelt arra hogy a lány követi e.
Odaállt Kán és May mellé.
- De nagy itt a jókedv! - mondta megemelt hangon, kissé gúnyosan, de ő maga is jókedvűen.