Kikötő

A városnak hatalmas kikötője, hisz a tengerrel szemben terül el. Létfontosságú szerepet tölt be mind gazdasági, mind közlekedési szempontból. Naponta több hajó dokkol itt, állandó katonai jelenlét jellemző.

~ Első kérdés: mi a fenét keresek én itt? ~ a lány bosszankodva nézett szét a kikötőben. Mikor elindult Köztársaság város felé hajóval, akkor még biztos volt abban, hogy jó utat választott...most már kevésbé. A város hatalmas volt, ő pedig egy olyan embert akart megtalálni, aki az se biztos, hogy itt volt. ~ Második kérdés: hogy a fenében fogok én bárkit is megtalálni itt? ~ dühösen felsóhajtott. Így utólag semmi értelmét sem látta annak, hogy idejöjjön...abban pedig végképp nem látott logikát, hogy mások miért támogatták a döntését. ~ Köszönöm, Északi Víz törzs...látom, igazán szerettek ~ nagy levegőt vett.
Végül is, talán annyira nem is volt nagy bolondság idejönnie...otthon senki sem volt oda meg vissza érte, itt talán kezdhetett magával valamit...valamit. ~ Jó, akkor viszont, harmadik kérdés: mi kellene csinálnom? Gondolom, a nagy lehetőség nem fog a képembe rohanni... ~ forgatta szemét, és sétálni kezdett.
Igazság szerint bármi jobb lehetett annál, mint mikor itt-ott játszotta a gyógyítót...azt nem szerette. Meg a többiek se szerették őt, nem mintha ez annyira érdekelte volna...de ettől még nem volt kellemesebb a dolog.
A tengert viszont továbbra is szerette...szerette a sós illatot, szerette nézni a hajókat, még ha azok nem is voltak ugyanolyanok, mint az otthoniak. Körbenézett - végre meglátott egy padot. ~ Csodás...akkor majd üldögélés közben döntöm el, mit kéne csinálnom... ~ gondolta, de mostanra már némileg megnyugodott. Ha semmi sem jött össze, akkor sem dőlt össze a világ...eddig még mindenhol talált magának elfoglaltságot.

Dryan fene tudja miért, éppen a kikötőben sétálgat. Kezében egy zöld jegyzetfüzetet tart, amire nagy betűkkel van felírva: SZÁMLÁLÓ-ELMÉLETI-GÉP-KÍSÉRLET, valamit kis betűkkel a bal alsó sarkában a borítónak: FierieCoLabs. Az utóbbi egészen olvashatatlanul van felfirkantva.
Leül egy padra és kinyitotja a füzetet. Kapcsolási rajzok, és hasonló fura dolgok láthatóak rondán benne, de egyértelműen látszik, hogy egy elkapkodott jegyzet. A szél egy pillanatra feltámad és a füzet kirepül Dryan kezéből egyenesen arra a padra, ahol Reniel ül.
~Remek.~
Oda sétál a lányhoz, majd csak annyit mond:
-Elnézést, a széllel nem vagyok mostanság jóban.

A lány csendben ült a padon, szemét félig lehunyta. Még mindig nem tudta, pontosan mit is akar Köztársaság városban, de úgy döntött, biztos van oka annak, hogy idekerült. ~ Ha más nem is, akkor utazgatok kicsit...igaz, már láttam egy-két dolgot, de attól még mindig van néhány apróság, amit kihagytam... ~ halványan elmosolyodott, és némán hallgatta az utcák meg a tenger zaját, míg egy kisebb csattanás meg nem törte a nyugalmat. Oldalra fordult, hogy megnézze, mi az.
~ Ez egy füzet ~ Reniel felvonta a szemöldökét, mikor jegyzetek mellérepültek. ~ Igen, ez határozottan egy füzet... ~ megcsóválta a fejét. Közelebb csúszott hozzá - még véletlenül sem emelte fel, vagy ért hozzá -, és érdeklődve nézett rá. Furcsa, kapkodva írt jegyzeteknek tűntek, de a lány nem tudta értelmezni őket. ~ Na, ebből sem értek semmit... ~ gúnyosan elvigyorodott. ~ Ez van, ezt kell szeretni... ~
Kíváncsian nézett fel a mellé sétáló fiúra, és elfintorodott.
- A széllel nehéz jóban lenni... - jegyezte meg, és a füzetre pillantott. - Szóval maga vesztette el? Tudja, az igen nagy gondatlanság... - bólogatni kezdett. ~ Nos, az elvesztett jegyzetek igen veszélyesek lehetnek, nemde? ~ gondolta. ~ Végtére is, ha Amon elvesztette volna a jegyzeteit... ~ félrebillentette a fejét, és várta, hogy a fiú megszólaljon.

Krain meglepetten pislogott a lányra, majd unottan csak annyit közölt:
- Velem eddig nem volt semmi baja. Sőt. Egészen jóban voltam a széllel.
~Nem érek rá erre.~ Kezdte magyarázni magának. ~Najó. Nyugalom. Időm, mint a tenger.~
Felkapja a füzetet a padról, és pár jelentőségteljes pillantás után kitép egy lapot és a vízba hajítja, miután kellően göröngyös galacsint állított elő belőle.
- Feladom. - Lerogyott a lány mellé a padra. - Mondja, maga szerint egy 9x9x9-es rácsban hogyan oszthatunk fel valamit 8x8x8-as blokkokra? Herghh... Mindegy. - felállt a padról, és valamit firkálni kezdett a füzetbe. Lassú léptekkel távolodni kezdett a lánytól, de olyan rém lassan, hogy akár 5 percbe is telne, míg megtesz 30 métert.

- Nos, mint tapasztalhatta, a szél sem igazán a hűségéről híres... - jegyezte meg a lány, és kíváncsian az idegenre nézett. Különös egy fiatalembernek tűnt, az már biztos - igazából ez volt az egyetlen dolog, amit el tudott mondani róla. ~ Mindenesetre, látszólag untatom ~ elfojtott egy vigyort. Nem zavarta, mit gondolnak róla mások...egyszerűen csak érdekelte.
Felhúzott szemöldökkel figyelte a fiú ténykedését. Úgy tűnt, valami nagyon foglalkoztatja...mintha egy problémát akarna megoldani. ~ Nagyszerű...az elméleti tervezés nagyembere... ~ sóhajtott fel Reniel, és megcsóválta a fejét, ahogy a fiú összegyűrt egy lapot, és vízbe hajította.
- Meg kell mondjam, semmi érzékem sincs az ilyen dolgokhoz...meg nem is érdekelnek... - válaszolta egykedvűen a kérdésre. - Viszont - kezdte, mikor a fiú lassan távolodni kezdett tőle -, igazán lovagias lenne magától, ha eldöntené, hogy menni vagy maradni kíván...
~ De szeretem én az ilyeneket... ~ grimaszolt. Az egy dolog volt, ha valaki túl sokat beszélt, de az ilyen típusú emberektől a falnak tudott volna szaladni... ~ Ha még továbbra is marad, hogy idegesítsen, esküszöm, hullámot fogok nekiidomítani, ami szépen eláztatja azt az aranyos füzetecskéjét ~ füstölgött magában. Ennyit a belső békéről és csendről.

- Bocsásson meg, nem akartam udvariatlan lenni. - magyarázza szemrebbenés nélkül. Becsapja a füzetet, és a hónalja alá teszi. - Viszontlátásra.
 Feltűnően erősen fogja a füzetet, ahogy távozik. Egyértelmű, hogy nem akarja, hogy a szél megint kifújja a kezéből. Ahogy távolodik Renieltől, hirtelen kiemeli a hónalja alól, és megnézi, ahogy meggyűrődött. Sóhajt, majd kevésbé erős fogással visszateszi a hónalja alá, és gyorsabban elindul távolodni. Egyszer visszanéz, de eközben sem áll meg, csak halad tovább előre.

~ Még hogy viszontlátásra... ~ Reniel megcsóválta a fejét. Valamiért volt egy olyan érzése, hogy az úriember soha többet nem akarja látni, de nem szólalt meg. Némán nézte, ahogy a fiú egyre távolodik tőle, és hátradőlt a padon. ~ Nagyszerű, akkor élvezzük ki a hely békéjét és csendjét, amíg nem jön ide valaki más, hogy idegesítsen ~ nagy levegőt vett, és elmosolyodott. Szíve szerint még integetett volna újdonsült ismerősének, mikor visszanézett, aztán úgy döntött, nem fárasztja magát ezzel...minek is?
Félig lehunyta a szemét, majd hirtelen felült. Nem kellett arra várnia, hogy valaki odamenjen idegesíteni őt, mert az a kis füzet...nos, az már magában is kissé idegesítő volt. ~ Most meg a gondolattól nem tudok szabadulni... ~ elfintorodott, ahogy eszébe jutott az a kis írás, ami a füzetre volt írva, és amit nem is nagyon tudott és akart elolvasni.
Felpattant, és a fiú után szaladt. Nem tudta, miért csinálja ezt...talán csak elege volt abból, hogy ellegyen a maga csendjében.
- Min dolgozik? - kiáltott Dryan után, és várt. ~ Jó, akkor most válaszol, vagy nem... ~ gondolta a lány, és megvonta a vállát. A dolog végtére is olyan mindegy volt...

Dryan nagyon meglepődik, hogy a lány utána jön - és ráadásul még rá is kérdez arra, hogy min dolgozik. Meglepetten fordul a lány felé, majd bizonytalanul ránéz a füzetre, majd vissza a lányra.
- Őőő... Egy gépen, ami... Nos... Számol. Így lehet leegyszerűsíteni azt hiszem. Ó, ez egy jó név lenne neki. Számítógép... Izé... Ez egy univerzális gép lenne. Ami minden elméleti dolgot eltud végezni... Mármint az élet értelmét nem mondja meg... De, nos... Igen, ennyi.

Borzasztóan örült annak, hogy újdonsült ismerőse ennyire meglepődött. Halványan elmosolyodott, és némán hallgatta végig a fiút. Érdekes elképzelésnek hangzott...létrehozni egy gépet, ami már-már gondolkodni is tud. Vagy legalábbis, valami olyasmi. ~ Vicces...pár évtizede még satomobilok se voltak, most meg ilyen univerzális gépeket építenek egyesek ~ gondolta, és megcsóválta a fejét. Nem rajongott a tudományért, de ez a dolog igazán érdekesnek hangzott.
-  Érdekes... - mondta halkan, és összeráncolta a homlokát. - Igazán érdekes... - ismételte. - Mondja, és mire kell magának ez a gép? - szaladt ki a száján, mielőtt még meggondolhatta volna.

Dryan nagyon örült, hogy hosszú idő után végre valaki érdeklődik az iránt, amit csinál.
- Nos, csak tesztelek valamit... Volt régebben egy nagy cég, akik már nincsenek meg, és ők állítólag próbálkoztak vele. Van egy régi gyárépület a folyóparton és ott találtam... Nos... A terveket és megpróbálom működő képesre kialakítani őket. Nem is értem mi lett azzal a céggel... Mára nem is emlékszik senki rájuk.

- Nem emlékszik senki? - felvonta a szemöldökét. - Ez különös. Akkor maga mégis hogyan tudta meg, hogy léteztek? Vagy...egyáltalán mit tud róluk? - kérdezte hirtelen. Úgy döntött, most felesleges lenne átgondolni minden mondatát, meg, miért is ne beszélhetne nyíltan? Hiszen ebben semmi furcsa nem volt...ő csak érdeklődött. ~ Ez viszont szerfelett zavaró ~ húzta el a száját. Nem szokta meg magától, hogy egy gépről szóló leírás lekösse...de ez már aligha volt olyan gép, mint egy satomobil. ~ Okos gép... ~ megcsóválta a fejét. Hogy egyes embereknek milyen képtelen ötleteik legyenek! És hogy egyes képtelen ötleteket még meg is tudnak valósítani, nos, ez még képtelenebb volt.

- Hát tudja... Sikerült, nos... Felfedeznem a könyvtárban. Több helyen említik, és elég nehéz dolgom volt. Nincs soha egy helyen egész információ a cégről, csak apró foszlányok, és ebből próbálom leszűrni amit lehet. És arra jöttem rá, hogy ők ezen a gépen dolgoztak. Próbáltam a lehető legtöbb információt megtalálni róla. A bináris számrendszer volt azt hiszem a gép működési elve. Valt-elvek, vagy mi... Ő... Bocsánat, nem magyarázok túl jól... - Dryan megvakarja a fejét. - Elszaladt az idő. Lassan a nap is lemegy, és nem szeretek sokat bóklászni a sötétben. Tudja... Találkozhatnánk holnap ugyanekkor itt?

- Nem magyaráz rosszul, bár, még van mit tanulnia - vigyorodott el Reniel. - De a gép továbbra is érdekesnek hangzik...igazán érdekesnek - mondta elgondolkodva. Eddig igazából nem is gondolkodott azon, hogyan működhetnek a gépek, de...de most mintha felvillant volna benne a kíváncsiság. ~ Na szép...az embereket nem bírom, akkor majd gépekkel fogok barátkozni! ~ nem nevetett fel, bár kedve lett volna hozzá.
- Rendben, nekem bármikor megfelel...egyelőre senkihez sem vagyok hozzákötve - válaszolta a fiú ajánlatára, majd eszébe jutott valami. ~ Arra van eszem, hogy elbeszélgessem az időt...már csak keresni kéne egy helyet, ahol aludni is lehet...és mondjuk, nem a híd alatt van...~ elfintorodott. Talán volt nála annyi készpénz... ~ Ó, de jó lesz nekem...csak gratulálni tudok a nagyszerű ötleteimhez... ~ dühösen felsóhajtott, és kabátja zsebébe süllyesztette a kezét.

- Ő... Mielőtt elmegyek elmondaná a nevét? Én Dryan Krain vagyok, szolgálatára. - mondja hebegve Dryan. - És majd akkor holnap, ugyanekkor ugyanitt... Jönnék én korábban is, de tudja, egyetem. Na, de tényleg mennem kell, remélem holnap már több érdekeset tudok mondani! Nos, akkor viszlát, jóéjszakát! - mondja és sarkonfordulva a hóna alatt az iratokkal elindul hazafelé.

- Az én nevem Reniel - mutatkozott be egykedvűen a lány, és felnevetett Dryan hebegésén. ~ Nagyszerű...egyszer magabiztos, meg szélbarát, most meg...ilyen izé... ~ forgatta szemét. - Mindenesetre, én itt leszek holnap...addig meg valószínűleg, szintén itt leszek... - morogta halkan. - Jó egyetemet, és jó éjszakát - köszönt el a fiútól, és visszaült a padra.
Miután kelletlenül megbizonyosodott arról, hogy valójában semmi pénz nincs nála, ötlete sem volt, hogy mit csinálhatna. Hátradőlt, és félig lehunyta a szemét - nem volt ez a pad olyan rossz hely...sőt, tulajdonképpen még egészen kényelmesnek is lehetett volna mondani. Némán figyelte a tenger zúgását, és hagyta, hogy a víz hívogató zaja eltöltse elméjét.

Az egyetemi nap végeztével hazafelé jövet Dryan megérkezik a Reniellel megbeszélt találkozási helyre. Egy komplett táskányi irat van nála ezúttal. Megkeresi Renit, majd rámosolyog:
- Jó napot, Reniel!

- Jó napot - köszönt rá a lány Dryanra, és pislogott néhányat. Kissé fáradtnak érezte magát - semmiképp sem tett jót neki, hogy nem aludt az éjszaka. A haja kissé kusza volt a széltől, és látszott rajta az alváshiány.
Amint azonban meglátta a nagy csomag iratot a fiúnál, azonnal felélénkült, és szinte felugrott meglepettében.
- Mostanra sikerült kibékülnie a széllel, hogy ennyi papírt hurcol magával? Vagy egyszerűen csak nem fél, hogy elrepülnek a kezéből a tervei? - kérdezte, és halványan elmosolyodott.

- Jó napot! Ma f...ergetegesen néz ki! Aludt eleget? Mindegy. És nem tudom, majd a szél megmondja. - Viszonozza a mosolyt egy nagy, széles vigyorral; bár sajna nem áll jól neki. - Na szóval. Tényleg érdekli? Járatos a villamosenergiában?
Leül a padra és az ölébe helyezi a papírokat.

- Azt mondja, borzasztóan festek? - Reniel felnevetett. - Tudja, dadoghat itt nekem, de semmire sem megy vele...tökéletesen tisztában vagyok azzal, hogy úgy nézek ki...mint aki a kikötőben próbált aludni, de hát, hazudnék, ha azt mondanám, nem ez a helyzet - megvonta a vállát. - Magának viszont határozottan nem áll jól ez a kedves vigyor... - fintorodott el.
Egy pár pillanatig csendben figyelte a fiút, majd megrázta a fejét. ~ Igen, a kérdésekre illene válaszolni... ~ jutott eszébe.
- Nem hiszem...egyáltalán nem. Viszont érdekesnek találom a találmányokat - válaszolta.

Amikor oda értek a kikötőhöz Kaen azonnal beleszagolt a tengeri szellőbe és egy hatalmas molyost festett az arcára és annyit mondott. - Igen ez az a hely a városban ahol leginkább keverednek a katonák a közemberekkel a belügy a külüggyel a bűnözők a rendfentartókkal ez a kedvenc helyem a városban és ott is van a kocsma látod? - Kaen rámutatott a bejáratára. - Mi a véleményed róla?

A lány egy gyors pillantással felmérte a terepet , a tenger sós illata telysen átjárta a környéket.Arcára kedves kis mosoly került majd , hirtelen megrázta a fejét és visszatértek szokásos arcvonásai.
-Nekem jó lesz -mondta és már indult is el az ajtó felé.

Kaen észrevette azt a kedves melegséget sugalló  mosolyt May arcán mely rövid de sokat mondónak hatott. Amikor elindult May akkor Kaen elkezdett italokat ajánlani. - Nagyon jó földnépi sörük, és boruk van tűznépi whisky, és párféle víznépi ital is. - Amíg ezt így elmondta oda is értek a kocsmához.

Lando épp a kocsmában ült amikor megjött a két ember. Lando teljesen magányos volt, másodpilótája családi vakáción van. Mikor leült a kettő, és rendelni akartak, odament hozzájuk, és odatolt az orruk elé 5 Yuant.
-Én állom.-mondta barátságosan. Ha elfogadták, leült melléjük, és ő is rendelt 3 deci sört. Ha nem, akkor is. Majd Kaenhez odafordult.
-Szia, rég láttalak, cimbora.-mondta kicsit halkan.

Mikor valaki letet 5 yuant az asztalra Kaen felnézett és meglátta Lando-t felállt és olyan gettósan. - Hello ülj le ide régen láttalak örülök hogy jól vagy, ja tényleg bemutatlak titeket egymásnak Lando ő May, May ő Lando.