Az első játékosok között voltam, mikor a LoA elindult. Emlékszem, hogy a katarafansite chatjén a negyedik könyv indulására várva Ben felvetette az oldal ötletét. Eleinte, bár az ötlet maga nagyon megfogott, nem akartam csatlakozni, azt állítottam, nincs időm, nem tudnék foglalkozni egy ilyen játékkal. Aztán valahogy mégis sikerült meggyőzni, és a gportalos oldalon alkottam meg az első FRPG-s karakteremet, Ionát, aki pályafutása alatt a légidomár mesteri címet is sikerrel megszerezte. Bár mostanában, a FaBin már nem játszom vele, azért úgy érzem, megemlítendő, hiszen ő volt az első karakter, akivel játszottam.
Emlékszem a gportalos oldalon indult játékokra, a háromszavas, maximum egy bekezdéses reagokra, amik akkor még teljesen természetesnek tűntek. Aztán a reagok hossza nőtt. Beleéltük magunkat a karakterek helyzetébe, és még táborban is mobilról elolvasgattam a hozzászólásokat, sőt, ha jól emlékszem, életem első, és máig utolsó posztját írtam mobiltelefonról. Aztán költöztünk, mindannyian lelkesedtünk az új felületért, az új lehetőségekért, a nagyobb karakterképekért (ez külön megmaradt, milyen jó is volt, hogy már nem csak a karakterek arca látszódott), elindult a negyedik könyv is, és hétről hétre az oldal játékosai együtt izgulták végig, és tárgyalták ki a részeket. A reagok egyre hosszabbak és igényesebbek voltak, imádtam olvasni őket, és valószínűleg egy darabig még gyakran vissza fogom nézni a játékainkat. Ekkortájt, látva, hogy már többen multiznak alkottam a második karakteremet, Tairát, akivel a FaBin is folytatom a játékot, és azóta nagyon a szívemhez nőtt. Tágult a játékosok köre, emberek eltűntek, de olyan újak érkeztek a helyükre, akik keménymag részét képezték később.
A LoA fénykoráról vannak a legszebb emlékeim. Mikor hazaértem, általában azonnal felléptem a chatre, és a házi írása közben nagyokat nevettem a chaten zajló vitákon, a furcsa "házasságkötéseken", a mémeken amiket gyártottunk, a konyhai baleset Anakin mémsorozaton, vagy Hazelbach közt videósorozatán. Nem csak maga a játék okozott örömet, hogy karakterek bőrébe bújhattunk, hanem a közösség is, amit alkottunk. Voltak nehéz idők, amiket átvészeltünk, voltak nagy viták is, de mindig találtunk megoldást, és örülök, hogy jóban-rosszban itt lehettem a társasággal.
Aztán először mesélő lettem, mikor az oldal Azoir kezébe került. Sajnos az egyik kalandot, amit kitaláltam, sosem volt esélyem végigmesélni... igazából már nem is nagyon emlékszem, mik voltak a tervezett végkifejleteim, csak arra, hogy mennyi csavart próbáltam beleépíteni, és mennyit agyaltam, hogy izgalmas legyen. Később átvettem Karin kalandját is, ennek sikerült lezárást írnom, bár kicsit elkapkodottnak érzem így utólag. Aztán ismét változások, válságok voltak, és ez vezetett ahhoz, hogy admini címet kaptam. Mivel kényszer hozta, nem igazán örültem neki, de igyekeztem ellátni a feladatomat, és túljutottunk a problémákon. Ekkor regisztráltam Ariaként... ez ismételten elég nagy lépést jelentett, mert bár teljesen véletlenszerűen esett a választásom egy gyakori fantasy névre, azóta bármely más nicknevemnél gyakrabban használom, ez az egyetlen olyan becenevem, amin OOC is szólítanak emberek. Érdekes belegondolni, hogy kezdetben inkább Trónok Harcás poénok forrása volt.
Jöttek a mellékkalandok, amik talán a FaBi létrejöttének előfutáraiként is tekinthetők. Beleszerettem a Star Wars és a Death Note világokba, így lelkesen kezdtük el játszani az oldaltól független FRPG-ket. Nyomoztam Ben és Dogorn ellen, majd Death Parade kalandban Nonaként játszottam ítélkezőt, North (illetve ezen az oldalon Geradeblitz) kalandjában pedig jediként játszottam, ismét egy olyan OC-vel, Yelillel, akit azóta is nagyon szeretek.
A FaBi létrejötte nagy váltás volt, eredetileg azt hittük, teljesen elkülönül majd a LoA-tól. Néhányan ott is elkezdtünk tevékenykedni, mivel akkor már Dogornnal együtt nagyon megszerettem az Attack on Titan univerzumot is, elindítottuk azt a kalandot... de ekkor már kicsit sejteni lehet, hogy a FaBi felemelkedésével párhuzamosan a LoA elkezd majd kiürülni. Hiába élveztem az ottani játékot, összeszorult a szívem, ha láttam a csendet, ami ezen az oldalon volt... annyi szép emlék fűzött ide, hogy egyszerűen fájt. Sokáig töprengtünk mi legyen, és megszületett az ultimátum: a LoA költözni fog, és a FaBi részévé válik. Ez azonban lassan haladt, és azt hittem, végleg elvesztem ezt az univerzumot és közösséget, amivel itt találkoztam. Mikor azonban fokozatosan újabb, és újabb régi arcok tűntek fel a FaBin mégiscsak elkapott az a régi érzés... és tudva, hogy hamarosan indul a LoA kaland ott is, amiben ismét játszhatok, már sikerült elvesztenem azt a keserűséget is, amit eddig gyakran éreztem.
Ennek ellenére könnyes szemmel írom ezt a hozzászólást, mert fáj a búcsú az oldaltól. A LoA ebben a formában megszűnt, de én nagyon sokat kaptam tőle. Az FRPG iránti szeretetet, egy hasonló érdeklődésű baráti társaságot, akikkel felejthetetlen órákat beszélgettem, és játszottam végig, rengeteg nevetést, rengeteg fejlődést az írásban... köszönök mindent, amit az oldal adott!
