Nona a bárpultján ülve (meglehetősen alacsony volt, így inkább a pultról lógázta a lábát, minthogy mögüle próbáljon kinézni) várta az emlékeket. Noha sok éve volt már vezető, még mindig meg tudták lepni a néha érkezők. Tragédiák és megérdemelt büntetések, tiszteletreméltó teljes életek, és gyorsan véget ért sorsok váltogatták egymást. Tudta, hogy akik most érkeznek, mások lesznek, és ebben csak bizonyosságot nyert, amikor meglátta az emlékképeket. ~Még jó, hogy ezeket hozzám osztották be. Ha Decim vagy a majom Ginti kapja őket, ki tudja, mi lett volna az egészből.~ Leugrott a pultról, és a bárszékek előtt állva fogadta legújabb vendégeit. Mindkettő tizenéves volt, értetlenül néztek körbe. Az egyik japán származású volt, és Yagami Light névre hallgatott, a másik, a szőke, kapucnis pulóverben Ben Davidson, amerikai volt. De ugyanolyan módon oltottak ki számtalan életet, abban a biztos hitben, hogy nem lesz következménye. Nona ismerte a szabályokat. „Aki a halállistát használja, sem a mennybe, sem a pokolba nem kerülhet. A hely, ahová megy a MU, a semmi.” ~Nos, ez azt jelenti, hogy nem mesélhetem a szokásosat a mennyről és a pokolról. Ha felfedtük a lelkükben rejlő sötétséget… ~elgondolkozva nézett a belépőkre.~Már ha lehetséges annál többet felfedni, mint amennyit életükben megmutattak.~ Persze, minden bíra ismerte, mely játékot fogják megkapni, így Nona is. Odalépett a fiúkhoz. - Üdvözöllek. Én Nona vagyok, a csapos. Szeretnék felsorolni öt szabályt. – felugrik a bárszékre, és megpördül rajta kétszer. – Egy: Nem mondhatom meg, hol vagytok. Kettő: Hamarosan egymás ellen fogtok játszani. Három: Ebben a játékban az életetek lesz a tét. Négy: Egy rulettel választjuk ki a játékot. – közben leereszkedik egy kerek tábla, rajta a bár címerével. – Öt: Nem hagyhatjátok el a helyet, míg meg nincs a győztes. – Előhúz egy gombot a pult mögé nyúlva és int. – Ha készen vagytok a választásra, nyomjátok meg. Én várok.
••••••••••••••••••••••
Soundtrack: Anywhere is
••••••••••••••••••••••
A hozzászólást Aria összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Jan. 16 2016, 10:37-kor.
Ben Mesélő, Társadminisztrátor
Erőpontok : 101 Karakterpontok : 0,0 Hozzászólások száma : 56
Light hirtelen egy liftben találta magát. Lassan kinyílt az ajtaja és óvatosan kilépett belőle. - Hahóóó! - Szólt félve, majd meglátott egy ugyancsak liftből kilépő, fiatalt fiút. - Helló! Ne haragudj, de meg tudnád nekem mondani, hogy hol vagyunk? Nem emlékszem semmire... Még a saját nevemre se... - A válasz után elindult a folyosón, aztán egy bárba ért. Ízlésesnek és szépnek találta, de sokkal sürgetőbb dolga is volt, mint gyönyörködni a pub-ban. Például megtudni, hogy kicsoda ő és mit keres itt. Amikor belépett megpillantott egy lányt, aki eléjük jött és majd' kicsattanva, köszöntötte a fiúkat. Miután mindent elmagyarázott Light értetlenül nézett Nonára. - Várjunk csak! Most akkor jól értem? Azt akarod, hogy tegyük fel az életünket egy játékra, amit egymás ellen játszunk? És nem hagyhatjuk el ezt a helyet? Egyáltalán mi folyik itt? Nem emlékszem semmire! Talán elraboltál minket? Kaptam valami szert, amitől elfelejtettem mindent és most azt akarod tegyünk eleget, a beteges kívánságaidnak? Nah még mit nem! Gyere, menjünk! - Szólt Bennek. - Mikor meggyőződött róla, hogy sehol sincsen kiút, a fiúhoz fordult. - Most mit csináljunk? Ha nem enged ki, akkor szerintem kapjuk el, hiszen csak egy kislány... - Yagami visszament Nonához és karba tett kézzel megállt előtte. - Nos... Mi van akkor, ha nem megyünk bele a kis játékodba és mi úgy döntünk, hogy haza szeretnénk menni? Mondjuk az nagyban megkönnyítené a dolgomat, ha emlékeznék, hogy hol is van a haza... - Tette hozzá halkan.
••••••••••••••••••••••
Soundtrack: Kira Theme
••••••••••••••••••••••
A hozzászólást Ben összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Jan. 15 2016, 20:36-kor.
Ben Mesélő, Társadminisztrátor
Erőpontok : 101 Karakterpontok : 0,0 Hozzászólások száma : 56
“The right thing to do and the hard thing to do are usually the same.”
Libra
••••••••••••••••••••••
••••••••••••••••••••••
Libra egy bábuval a vállán távozott a Ginti bárjából, amint belépett a liftbe szemkontaktusba emelte azt és megkopogtatta a fejét. - Biztos nem vagytok rokonok Gintivel? - dobta vissza a bábut a vállára. - Nem, te egyértelműen okosabb vagy nála kis haver. Megállt az egyik szinten, majd visszaakasztotta a bábut a többi mellé. Igazából nem is ő vette le, csak találta és Gintivel csak úgy lehet beszélgetni, ha van... nos, még egy azonos intelligenciájú személy a társaságban. Minden lépésénél felszöktek az árnyak a talajról és vigfutottak a férfin. Felhúzta fekete kesztyűjét, új inget vett fel és vissza is sétált a liftbe. - NonaGinta, 90 szint. Mondta a liftesnek és a kettejük beszélgetése ezzel véget is ért. A bár egyik erkélyére ment, hallott a különleges vendégekről. ~ A Halállistával itélkeztek, több száz ember halálát okozták. Gyerekekét is. Mit keresnek itt egyáltalán? ~ Kissé felhúzta a szemöldökét. ~Ők.... nem kerülhetnek sehova. Mit akar velük Nona? ~ Már az erkélyen volt, így Decim hallhatta, hogy összekoccan a foga. ~ Csaknem? ~ - Á, Decim... Te is kíváncsi vagy a vendégeinkre? Helyet foglalt az egyik fotelban, feltette a lábát az asztalra. Amikor senki nem figyelt Nona pultjáról az árnyai segítségével odalebegtette magának a chipses tálat, enni kezdte belőle a kaját és elkezdte nézni a műsort. - Mond csak... szerinted minden halálisten ilyen ügyetlen, vagy csak az előrejelzés sorsolt Halállista esőt verőfényes napsütésben a Föld fölé? Három lista... és ráadásul, majdnem egy időben... Közben persze tovább ette a chipset, és véletlenül sem adott belőle Decimnek.
••••••••••••••••••••••
Soundtrack: Castle of Glass
••••••••••••••••••••••
Dogorn Vízidomár
Erőpontok : 835 Karakterpontok : 0,0 Hozzászólások száma : 126
"I have respect for people who live a fulfilled life."
Decim
[size]
••••••••••••••••••••••
••••••••••••••••••••••
[/size] Ahogy kilépett a liftből, gyorsan fel is sietett az erkélyre és helyet foglalt. Ők mindent láthattak, de Decim látta, hogy Nona már várta a különleges vendégeket. Majd egyszer csak megérkezett a lift és két fiatal lépett be a bárba. Nona elmagyarázta a szabályokat, erre ők a kiutat keresték. ~ Eddig minden ugyan úgy ment, mintha csak egy normál ítélet lenne. Pedig távolról sem az. ~ Decim meredten figyelte az arcukat, hátha talál rajtuk valami "mást". Valami mást, ami megkülönbözteti őket az eddigi vendégeitől. Hátha sikerül kiszúrni egy gyanús gesztikulációt, vagy egy furcsa mimikát, hogy felfedjék az igazi kilétüket, de semmi. ~ Az emberek nem születnek gonosznak. Alapból senki se érdemli meg azt a kínt. Ők irányítják a maguk sorsát és életét. Mindenki maga felel a sajátjáért. Felettébb kíváncsi vagyok, hogy Nona mit akar kihozni ebből az egész játékból. Se a reinkarnáció, se a semmi... ~ De ekkor közelebb lépett egy ismerős alak, aki félbeszakította a gondolatmenetében. Decim fölállt és köszöntötte. - Libra. Rég láttalak. - Mondta és vissza is ült a helyére. Mikor a kíváncsiságáról kérdezte, azt meg se hallotta. A mutatóujját a szája elé helyezte, miközben a hüvelykujját az állának támasztotta. Látszott rajta, hogy erősen koncentrál a lenti eseményekre. Viszont a második kérdést, már nem engedte el a füle mellett. - Véleményem szerint a halálistenek újabban ezzel szórakoznak. Viszont míg ez nekik szórakozást jelent, számunkra csak plusz munka. És egyre nehezebb és nehezebb döntéshozásokat... - Tette hozzá halkan, majd miközben Nonáékat figyelte, oldalra pillantott és meglátta, ahogy Litra chipset eszik, felrakja a lábát az asztalra, miközben Ginti egyik bábúja van, a hóna alatt. Decim csak megforgatta a szemeit és tovább nézte az "előadást". - Ginti nem hiszem, hogy örülni fog, ha megtudja, hogy eltulajdonítottad az egyik bábúját.
••••••••••••••••••••••
Soundtrack: DP - Moonlit Night
••••••••••••••••••••••
Aria Mesélő
Erőpontok : 490 Karakterpontok : 0,0 Hozzászólások száma : 128
Nona leugrott a bárszékről, és Lighthoz lépett. - Nézd, én mondtam, hogy nem mondhatok semmit. Ahogy mondtam, amíg nem játszatok, nincsen elmenetel sem. Az egyetlen kiutatok az a gomb. – mutat a pultra. – Persze, ha megtagadnátok a játékot… nos, annak következményeiről nem szívesen számolnék be. Meglehetősen kellemetlenek lennének. – mondja olyan hangsúllyal, hogy a fiúk biztosra vehetik, ezesetben is az életük van veszélyben, majd, mintha teljesen könnyedén venné a helyzetet, ismét felpattan a pultra, a gomb mellé. – Az nyomja meg, aki akarja, de minél előbb megteszitek, annál előbb szabadultok. Az én időm, mint a tenger, tudok várni. Ha pedig továbbra is kiutat keresnétek, ismét elmondom, hogy a lift az egyetlen. Nyomkodhatjátok, csak én tudom hívni. – vonja meg a vállát. Minden ember először szkeptikusan reagált, aztán a félelem felülkerekedett. Tudta, hogy nem lesz ez másként most sem… még lehet számítani egy kirohanásra a másik fiútól is, aztán lenyugszanak, és megnyomják a gombot. ~Persze, mindig bonyolult a listatulajdonosok felett ítélni. Most meg egyszerre kettő, ráadásul ilyenek. A legtöbben megrémülnek, és visszakoznak, ezek viszont gátlástalanul öltek, lassan beleőrülve a hatalomba. Eleinte bűnözők, az egy dolog. De politikusok, rendőrök, majd egy árvaház… egyes emberekben tényleg rengeteg a sötétség.~ Nona természetes körülmények között megbocsátó bírának számított. Hitt a változásban, és bízott abban, hogy az emberek alapvetően a jóra törekszenek. Ezért ültetett érzéseket Decimbe, ezért fordult szembe rendszeresen Oculusszal… a halállisták az emberek igazi próbái voltak, és a két fiú csúfosan elbukott ezen. ~Mit várnak ilyenkor? Eladják a lelküket pár papírlapért.~
••••••••••••••••••••••
Soundtrack: Anywhere is
••••••••••••••••••••••
Ben Mesélő, Társadminisztrátor
Erőpontok : 101 Karakterpontok : 0,0 Hozzászólások száma : 56
A kirohanás ami a másik sráccal történt, úgy tűnt természetes dolog lenne. Ben azonban megőrizte a nyugalmát. Elővette a telefonját és tárcsázni kezdte a 9-1-1-et. Nincs térerő. ~ Ostoba lány. ~ Azzal elindult Light-al, körülnézett és ő sem talált kijáratot. Még egy nyamvadt szellőzőt sem. - Na ide figyelj kishölgy, én nem az óvóbácsi vagyok, hogy bújócskázzak veled. Találj más másnapos idiótát. Ezután Light azt javasolta, hogy kapjuk el a kislányt. Nem tetszett neki az ötlet, de talán nincs is más kiút. - Ne, még várjunk vele. Biztos van más kiút. A gombhoz sétált és feltette a legmagasabb polcra, hogy Nona ne érje el. - Nyilván apuci sokat vert és az oviban sem szórták az arcodra a homokot, de nem én leszek a földre alászálló megváltó, aki ezen változtat. Ha kinyitod az ajtót, akkor talán eljátszom a szőkeherceget a barbie babáiddal, de addig ne számíts arra, hogy én bármit itt megnyomjak. Hiszen ha játszom, 50% esélyem van a túlélésre és ötven ennek a másik srácnak, aki az ég adta világon semmit sem csinált ellenem, ami miatt kockára kellene tennie az életét azért, hogy én élhessek vagy fordítva. Azonban te az imént azzal fenyegettél, hogy ha nem játszom annak durva következményei lesznek. Aztán azt is, hogy tudsz várni. Akkor bizony várni fogsz, mert amíg nem nyitod ki a liftet itt nem fog Ken baba Barbie-hoz menni. Bocs Ő is leült a székre. - Mellesleg, mit csináltál az emlékeinkkel?
••••••••••••••••••••••
Soundtrack: Low of Solipsism
••••••••••••••••••••••
Dogorn Vízidomár
Erőpontok : 835 Karakterpontok : 0,0 Hozzászólások száma : 126
Light egyetértett azzal, hogy várjanak Nona elkapásával, elvégre csak egy kislány. És lehetséges, hogy van másik kiút is. Yagami végighallgatta, Ben kirohanását, majd ő is leült a mellette lévő bárszékre. A felső polcos poénnál, elröhögte magát. - Nem hiszem, hogy egy kislány fogja megmondani, hogy mi, mit csináljunk. Nem érzem túlságosan veszélyben az életem... Azt mondod, hogy időd mint a tenger? A miénk is. Legalább is nem nagyon emlékszem, hogy sietnem kéne valahova. Viszont megkívántam egy tál sós mogyorót! Lennél szíves és hoznál egyet? - Mondta, egy kis gonosz vigyorral az arcán. - De minek pocsékolnád az idődet, ránk? Szerintem legyél jó kislány és hívd le nekünk a liftet. Keress más valakit, akit belerángathatsz ebbe az idióta játékba. - Light is elővette a mobilját, de nála se volt térerő. - Milyen bár az, ahol nincsen térerő? A föld alatt vagyunk, vagy mi? - Mondta. ~ Ha ez így folytatódik, akkor kénytelenek leszünk erőszakkal rávenni, hogy lehívja a liftet... De azt senki se akarja, egyenlőre... ~ Gondolta. - Szerintem még is számolj be arról, hogy mi történik, ha elutasítjuk a játékot. Kíváncsivá tettél! Vajon, mit fog velünk tenni, egy lány, mind a 140 centijével? - Nézett vigyorogva Nonára. - És igaza van, a mellettem ülőnek. Miért akarnám legyőzni, amikor még nem is ártott nekem, még a soha az életben? Vagyis nem emlékszem... De én alapvetően, egy békés ember vagyok. Sose ártanék másnak, aki megbecsüli a másikat és tisztességes életet él. Nem úgy, mint egyesek... - Pillantott Nonára
••••••••••••••••••••••
Soundtrack: Kira Theme
••••••••••••••••••••••
Aria Mesélő
Erőpontok : 490 Karakterpontok : 0,0 Hozzászólások száma : 128
Light kérésére Nona matatott egy keveset a pult alatt, majd a polcok a rulettkerék mögött elkezdtek felhúzódni, és az árnyékokban fejjel lefelé lógó, felakasztott emberek tűntek fel. Nona persze tudja, hogy bábúkról van szó, de az érkezők számára tökéletesen élethűnek tűnnek. - Mint mondtam, javaslom, ne tagadjátok meg a játékot. Kéred még a sósmogyorót? – fordult Lighthoz, majd kirakja elé az asztalra. – Ráadásul jó alkut ajánlok. – vesz ki egy szemet maga is a tálból, és a szájába dobja. – Nem mondhatom, el hol vagytok, de ha játszotok… nos, az az egyetlen kiút innen, ráadásul talán még az emlékeitekből is visszatér néhány. Nos? – Leengedi a polcokat, odahúz egy bárszéket, és leveszi a gombot, ismét a pultra rakva, majd lila szemei, bennük a döntőbírák keresztjével Benre szegeződnek. – És légy szíves, ne pakolj fel dolgokat a polcra az én báromban. Zavaró. ~Nos, Yagami Light, én sem ártanék senkinek, aki megbecsüli a másikat, és tisztességes életet él. Kár, hogy egyikőtök sem felel meg a leírásnak.~
••••••••••••••••••••••
Soundtrack: Anywhere is
••••••••••••••••••••••
Ben Mesélő, Társadminisztrátor
Erőpontok : 101 Karakterpontok : 0,0 Hozzászólások száma : 56
Végig futott rajta a hideg, amikor meglátta a bábokat. Azoktól megijedt, nem kifejezés. A lány szeme igazából nem ijesztette meg, minden második amerikai tini hord valami idióta kontaktlencsét a szemében. Afféle „női“ tetoválás, amitől nagynak akarnak tűnni. ~Mit ne mondjak, korán kezded. Anyukád büszke lenne rád. ~ Kellett pár perc amíg átgondolja a helyzetét. Akárhogy is, nem félt magától lánytól. Nem, tőle nem. A szituációtól annál inkább, és az életét is féltette. ~ Ha van is gyilkos ezen a helyen, akkor az nem a lány. Nyilván be van kamerázva a hely és figyelik, hogy mikor esünk a kiscsajnak. Két lift, azaz kb nyolc ember tud lejönni és leszedni minket a lányról. Ennyi ellen esélyünk sincs. Azonban ha minden áron azt akarják, hogy játszunk akkor miért fenyegetnek minket ezzel? Semmi logika nincs benne... Akárki is játsza ezt a játékot, nyilván valami fétisben küzd. Ezesetben nem sok esélye van annak, hogy megölnének minket. Nem élveznék a puszta gyilkosságot. Nem vagyunk akkora veszélyben, bár az efféle pszichopatáknál ki tudja, hogy mi történik akkor, ha nem elégítik ki a vágyaikat. ~ - Rendben van kislány.... Ezt nyilván nem te csináltad. Nem a te műved. Csak egy pöttöm törpe vagy. Apuci fizet téged, vagy már eladott az egyik ukrán pedofilnak, hogy itt rohangálj amíg ő távolról figyel és élvezi a hülye kis játékait? A srác érdekében teszem, amit teszek... Megfogta a gombot és a legközelebbi falhoz vágta, úgy, hogy az megnyomódjon és elinduljon a rulett.
••••••••••••••••••••••
Soundtrack: Low of Solipsism
••••••••••••••••••••••
Aria Mesélő
Erőpontok : 490 Karakterpontok : 0,0 Hozzászólások száma : 128
Amint a lány megmutatta a "hullákat" Lightnak azzonnal kikerekedtek a szemei. ~ Te beteg állat... ~ Gondolta, majd ránézett a mogyorókra. - Köszönöm, de elment az étvágyam... - Mondta, egy kicsit undorodva. ~ Nem hiszem el... Azt hittem, hogy csak szórakozik velünk. Ezek szerint nem... ost hivatalosan is dobjuk a lerohanásos tervet. Ki tudja, hogy milyen titkokat rejtegethet még. Szinte teljesen kizárt, hogy ő egyedül követte el a gyilkosságokat és rabolt el minket. Valószínűleg megfigyelés alatt tartanak minket és sokkal többen vannak itt, mint egy kislány. Ha nem fogadjuk el a játékot, akkor minden bizonnyal, csak magunkra haragítanánk őket és a fellógatottak közé jutnánk mi is... Viszont ha elfogatjuk a játékot, akkor valamelyikünk biztos, hogy meg fog halni. Ez még mindig jobban hangzik, mintha mindketten elpusztulnánk. Szóval bele kell mennünk a játékba. Arra lennék kíváncsi, mi történne, ha a játék döntetlen végeredménnyel zárulna. Mindketten meghalnánk, vagy túlélnénk? Fúúú... Nyugalom... Túléljük! ~ Light nagyot nézett, amikor a fiú hozzávágta a falhoz a gombot. ~ Mit csinál ez az idióta? Csak még jobban magunkra haragítja őket! ~ De észre vette, hogy pörögni kezdett a rulett kerék, majd egyszer csak megállt.
••••••••••••••••••••••
Soundtrack: Kira Theme
••••••••••••••••••••••
Aria Mesélő
Erőpontok : 490 Karakterpontok : 0,0 Hozzászólások száma : 128
Mikor a gomb megnyomódik, Nona elégedetten biccent. A rulett-keréken hamarosan megfordul az egyik körcikk, és láthatóvá válik a felirat: Sakk. - Foglaljatok helyet. – sétál ki a bárpult mögül a lány, odavezetve őket egy táblához, amiről megesküdhetnek, hogy megérkezésükkor még nem volt ott. Nem hagyományos sakktábláról van szó… Először is, az összes bábú fekete. A tökéletesen kidolgozott figurákon valamilyen kisebb jelzés van egyik oldalon méregzöld, másik oldalon vörös színben. A sakktábla mezői is vörösek, vagy méregzöldek. A két fiúnak kihúzza a széket, de mikor leülnek, tapasztalják, hogy nem tudnak felállni. Nona beszélni kezd. - Teljesen normális sakk, nincsen időkorlát. Az egyetlen változtatás, hogy minden mezőn vár rátok valami. Egy kép, egy érzés… mind hozzátok kapcsolódik, közvetett, vagy közvetlen módon. Majd meglátjátok. Nem állhattok fel, míg vége nincs a játéknak. ~Persze, még nem tudják, de minden lépés fizetség lesz egy-egy gyilkosságért. Ha pedig elkezdenek felszínre törni az emlékeik…~ - A piros kezd. – int.
••••••••••••••••••••••
Soundtrack: Anywhere is
••••••••••••••••••••••
Dogorn Vízidomár
Erőpontok : 835 Karakterpontok : 0,0 Hozzászólások száma : 126
~ Sakk? Még jó, hogy kitűnő sakkozó vagyok. Bár nincs ennek most sok jelentősége... ~ Miután Nona elmondta a szabályokat Light felkacagott. - Micsoda? Hozzám kapcsolódik? Hogy befolyásolná a játék az érzéseimet? Nevetséges... De mielőtt leülnék, lenne egy kérdésem. Aki veszít az egyértelmű, hogy mit kap és aki nyer, az is... De ha döntetlen lesz az állás? - Miután megkapta a választ, leült a székre és lépett. Látta, hogy fájdalmat okozott az előtte ülőnek. Hirtelen föl akart állni és odaszaladni hozzá, de nem bírt megmozdulni. - Ez lehetetlen! Sajnálom, nem akartam, hogy megsérülj! Nem tudok felállni! Ilyen nem létezik! Ez képtelenség! Nincs logikus magyarázat erre az egészre! A Föld nevezetű bolygón lehetetlen, hogy bárki végbe vigyen ilyet! - Lehajtott fejjel a földet bambulta, miközben a tarkójára tette mind két kezét. Látszott rajta, hogy nem bírja feldolgozni a történteket. ~ Nem létezik... Egyszerűen ilyen nincs! Vagy talán színész lenne a fiú? De akkor mi tart a székhez? Olyan, mintha egy álomban lennék, ahol bármi megtörténhet. Hol vagyunk, ha nem a valóságban? Mi ez az egész? Ki igazából ez a lány? És miért nem emlékszem semmire?! Olyan zavaros minden! ~ Gondolkodott. - Ez nem lehet a valóság... Mit tegyünk most? - Nézett Benre.
••••••••••••••••••••••
Soundtrack: Kira Theme
••••••••••••••••••••••
Ben Mesélő, Társadminisztrátor
Erőpontok : 101 Karakterpontok : 0,0 Hozzászólások száma : 56
Light lépésére Ben hirtelen úgy érezte, már nincs a sakktábla mellett. Egy börtönben volt, rácsok mögött, teljesen egyedül. Hosszú éveket érzett maga mögött ebben az állapotban. És félelmet… félelmet valakitől, aki egy pillanat alatt elveheti az életét. Aztán a szívéhez kap, érzi a fájdalmat, a hideget, ami szétárad a testében, és meghal az illetővel együtt. A jelenet után változik a kép. Egy egyszerű családi beszélgetésbe csöppen, gyerekkorából, és az egyetlen információ, amit megtud belőle, a neve, amin az anyja szólítja. Nona, akármit kérdeznek, annyit mond, hogy mindent megértenek majd, ha tovább játszanak, de immár egyértelmű, nem tudnak felállni, amíg be nem fejezik a játékot. Eközben folyamatosan figyeli a fiúk reakcióit. ~Egyelőre még olyanok, mint a legtöbb ember egy ítéletnél. Meglátjuk, mi lesz ezután…~ Ben lépésének hatása Lightra nagyon hasonló lesz, ő is egy bűnöző szívrohamát, és az előtte megélt érzéseket kapja, majd egy olyan gyerekkori emléket, amiből csak a neve derül ki, mint fontos információ.
••••••••••••••••••••••
Soundtrack: Anywhere is
••••••••••••••••••••••
Ben Mesélő, Társadminisztrátor
Erőpontok : 101 Karakterpontok : 0,0 Hozzászólások száma : 56
- Mégis mi a jó büdös franc volt ez?! Ordít Nonára és megkísérel felállni a székből, természetesen sikertelenül. - Ez... ez nem lehetséges.... Ez a föld bolygón *censored* de nem lehetséges! Hol a fenében vagyunk?! És mégis mi a franc vagy te?! Azt várod tőlem, hogy belemenjek ebbe a rohadt játékba és kínozzam a másikat igaz?! Cserébe kapok néhány idióta emléket tőled és jó pofát kéne hozzá vágnom, igaz? A sakktáblára könyököl és a tenyerébe temeti az arcát. Idegesen rágcsálni kezdi a szája szélét, a hangos levegővétele egyre jobban le lassul. - Én nem akarom ezt. Nem akarok ártani ennek a srácnak! Én ezt... nem bírom, inkább ölj meg..... - balról jobbra rázza a fejét és a füleit szorítja a tenyerével- Csak... essünk túl rajta! Látja, hogy Nona semmit sem tesz. (OOC: Gondolom) - Hülye liba! Hát süket is vagy? Rácsap az asztalra és az egyik bábuja feldől, a többi csak kicsit elmozdul. Az említett bábu azonban elölrébb gurult kb két mezőt... - Sajnálom! Én tényleg nem akartam... Felemelte a bábut és az eredeti helyétől egy mezővel elölrébb helyezte. Már úgyis mindegy volt. - Remélem jól szórakozol, te... te.... Megtörölte az arcát a tenyerével. - Azt hiszem... hagyom magam nyerni - az ajkába harapott - túl gyáva vagyok, hogy feladjam a saját bőrömet de... én ilyet nem vagyok képes tovább elviselni...
••••••••••••••••••••••
Soundtrack: Low of Solipsism
••••••••••••••••••••••
Dogorn Vízidomár
Erőpontok : 835 Karakterpontok : 0,0 Hozzászólások száma : 126
Light csak tehetetlenül nézte, ahogyan Ben véletlenül lépett, a bábujával. Igazából még nem is hitt abban, hogy ez lehetséges. De akkor bevillant az emlékkép és a fájdalom... Light lihegve és izzadtan próbálta feldolgozni a helyzetet. ~ Mi a franc volt ez? Ilyen nincs... Ez valami vicc, vagy csak egy rossz álom... Yagami Light... Hát így hívnak... Hogy lehetséges, ez egyáltalán? Visszatérnek az emlékeim a játék hatására. Most már biztos, hogy nem a valóságban vagyunk... ~ A fiú kiegyenesedett, letörölte az izzadtságot a homlokáról és megszólalt. - Semmi baj... Nem a te hibád... És ne add fel! Nem fog meghalni egyikőnk se! Játszunk döntetlenig és akkor van esélyünk! Már ha azt feltételezzük, hogy elengednének minket... Lehet, hogy megszenvedünk érte, de túléljük! Amúgy... Lightnak hívnak! És sajnálom, hogy ezt kell tegyem, de úgy is vissza fogom kapni! - Mondta, összeszorította a fogát és lépett egyet.
••••••••••••••••••••••
Soundtrack: Kira Theme
••••••••••••••••••••••
Aria Mesélő
Erőpontok : 490 Karakterpontok : 0,0 Hozzászólások száma : 128
~Okos~ állapította meg Nona Light szavaira. Kíváncsi volt a játék kimenetelére. A halállisták tulajdonosainak kevés lehetőségük volt a bár elhagyása után, de ki kellett választania egyet. Elsőre nem tűntek annyira rossz embernek… ami aggasztotta, leginkább Light később hozott döntése volt. Ez már nem olyasmi, amit a lista adott a személyiségéhez. ~A következő lépés mindenesetre mindkettőnél vízválasztó lesz…~ állapította meg, miközben tovább figyelte a játékot. Light lépésére Ben egy ház nappalijában találja magát. Újságot olvas… egy politikus szemszöge. A hírek, amiket róla leközölnek, hamisak. Hiába mondaná el bárkinek, hazugnak titulálná. Reszket a keze. Pontosan tudja, hogy ha bemocskolták, és ezt a média nyilvánosságra hozta, halálra van ítélve. A halála ismét szívroham, de nem az az igazi fájdalom, hanem maga az érzet, hogy ártatlanul kell meghalnia, miközben jót akart az embereknek, a világnak. Ben ezután egy emléket kap, amelyben megtalálja a listát, és először beszél a halálistennel.
••••••••••••••••••••••
Soundtrack: Anywhere is
••••••••••••••••••••••
Ben Mesélő, Társadminisztrátor
Erőpontok : 101 Karakterpontok : 0,0 Hozzászólások száma : 56
Köhögve tért vissza a "saját testébe". Ismét könnyek szöktek a szemébe, azonban ezt habzó száj is kísérte. Az arcán lévő nyilásokból minden távozott, ami folyékony. Úgy kezdett zihálni, majd az alkarjára temette a fejét és a nevetése folyamatosan kacagásra váltott, ami aztán őrült nevetésbe torkolt, majd amikor lenyugodott ismét kacagni kezdett. - Örülök, hogy megismerhetlek Kira... Nevetve mondta Lightnak és megvárta a fiú reakcióját, addig a pólója ujjába törölte az arcát. - Most megleptelek, igaz? ISTEN! TE VAGY AZ ÚJ VILÁG ISTENE, YAGAMI LIGHT. Tört ki belőle ismét a nevetés. - Ha tudnád, hogy mekkora megtiszteltetés, hogy egy istennel ülhetek egy asztalnál. AZ IGAZ ISTENNEL. Ezek szerint... sikerült...sikerült.... Emlékszel már? Te vagy Kira, akit a rendőrség gyilkosnak hisz... én pedig segítettem neked... Rémlik már? RÉMLIK MÁR? MÁR-NAGYON-RÉG vártam erre a találkozásra... Aztán folytatta a kacagást és nem hagyta abba. Egyelőre nem is lépett.
••••••••••••••••••••••
Soundtrack: Low of Solipsism
••••••••••••••••••••••
Dogorn Vízidomár
Erőpontok : 835 Karakterpontok : 0,0 Hozzászólások száma : 126
Light lépése után lehunyta a szemét és csak hallgatta Ben szenvedését. Szinte elviselhetetlen volt neki hallani, ahogy hatalmas fájdalmak kínozzák, a sakk partnerét. Aztán a szenvedésből és a zihálásból lassan átváltott nevetésbe. Beteg, folyamatos kacagásba, aztán üdvözölte őt. ~ Kira? De hiszen én Yagami Light vagyok... Milyen Kira? ~ Ekkor hirtelen eszébe jutott, egy emlék amiben épp Kiráról beszéltek a televízióban, mint gyilkos. ~ Az a Kira? Hogy asszociálhatott engem össze, azzal a gyilkossal. ~ Ráncolta össze a szemöldökét és nézett értetlenül a fiúra. Majd amikor bővebben kifejtette, lassan derengeni kezdtek neki, a múlt eseményei. - Én... Én lennék Kira? Új világ? Isten? Minden olyan zavaros... Várjunk csak... Te... Te vagy! Te vagy Ben Davidson! És én vagyok... Kira! Én vagyok! ÉN VAGYOK KIRA, AZ ÚJ VILÁG ISTENE! - Üvöltötte, majd megköszörülte a torkát és lehalkult. - Tehát... Örvendek, a találkozásnak, Kira kettő! - Mondta mosolyogva. - Köszönöm a segítséged! Nagyban megkönnyítetted a dolgomat! Talán nélküled nem is sikerült volna megölni Lawliet-et, vagy más néven L-t... És persze azt is köszönöm, hogy felébresztettél a mély "álmomból"! Szép munkát végeztél! Kitüntetett helyed lesz az új világban, amit mi fogunk létrehozni! - Mondta és sóhajtott egyet, majd körbe nézett, Ryukot és Ynymet keresve, de nem látta őket sehol. - Ynym, Ryuk! Segítenétek? Hol vagyok? De ami még fontosabb, ti hol vagytok? - Kérdezte hangosan. ~ Nem értem... Egy halálistennek kötelező követnie, a lista tulajdonosát, amíg be nem telik a füzet, vagy... ~ Gondolta és egy kicsit idegesen folytatta. - Ryuk! Ynym! Hol vagytok! Ne szórakozzatok már velem! Van nálam egy szép piros alma! Nem kéritek?! RYUK! - Üvöltözött. Kiverte a verejték a homlokát és ijedten kémlelte a környezetét a halálistenek után. ~ Most már mindent értek! Én is és Ben is, eldobtuk a listát! Ezért nem emlékeztünk semmire és ezért nem követ, egy halálisten sem! De akkor a játék hatására miért jutnak eszembe a dolgok? És mi ez a hely és játék? És miért dobtam el volna a listát, ha minden ellenségemet megöltem? ~ Idegesen Benre nézett, majd halkan beszélni kezdett. - A halálistennek kötelező a lista tulajdonosát követnie addig, amíg a lista be nem telik... Vagy... Vagy az illető meg nem hal! VALÓJÁBAN, MI MÁR HALOTTAK VAGYUNK! JÓL MONDOM, NONA?!! - Rivallt a lányra, majd felborította az egész asztalt. - De, hogy történhetett ez meg?! Olyan jól ment minden!! Először megöltem apámat és azokat a rohadék nyomozókat! Utána L megölte magát és Watarinak is kést állíttattam a torkába! Felgyújtottam egy árvaházat és nem maradt egy veszélyforrás se! Akkor, hogyan?! HOGY HALTAM MEG?! BESZÉLJ TE SZEMÉT!! - Üvöltött a lányra, majd tépni kezdte a saját haját. Legszívesebben letérdelt volna, majd lefeküdt volna a földre és úgy folytatta volna bánkódást, de nem tehette, mert még mindig a székhez volt rögzítve. - NEM! Ez lehetetlen! - Kiült egy beteg vigyor az arcára. - Igazából nem is haltunk meg! Ez csak a lista egyik mellékhatása, vagy csak Ryuk szórakozik velem! Ugye? UGYE?! - Röhögött fel, aztán könnyezni kezdett. - ÉN VAGYOK AZ ÚJ VILÁG ISTENE! ENGEM NEM LEHET MEGÖLNI! - Hirtelen kitört belőle a sírás. ~ Hogy történhetett meg? Ki ölt meg? KI VOLT AZ?!
••••••••••••••••••••••
Soundtrack: Kira Theme
••••••••••••••••••••••
Aria Mesélő
Erőpontok : 490 Karakterpontok : 0,0 Hozzászólások száma : 128
Ben nevetésén Nonán végigfutott a megvetés hulláma. Nem volt túl érzelmes, nem is lehetett döntőbíraként, de valami undorhoz hasonló érzés fogta el azt látva, hogyan reagál a fiú az emlékre. Tudta, hogy erre a helyzetre az extrém szituációt nem lehet fájdalommal megteremteni. Ide más kellett, és igaza volt. ~Átélte bűnös és ártatlan halálát, most meg nevet, mint egy eszelős. Azt csodálja, hogy találkozik az „istenével”, miközben megélte, milyen volt az áldozatainak a halál. Furcsa az emberi természet…~ töprengett, miközben lila szemei közönyösen szegeződtek a két fiúra. ~A halálistenek váltig állítják, hogy csak „véletlenül” ejtik le ezeket a füzeteket. Ehhez képest valahogy mindig sikerül olyat kifogni, aki nem tud ellenállni a csábításnak. Vagy a világgal vannak ekkora gondok, vagy szándékosan válogatják ki azokat, akiket, „szórakoztatónak” tartanak. ~ Light nevetését és tombolását ugyanazzal a hűvös megvetéssel nyugtázta. Hitt a változásban. Hitt abban, hogy az emberek fejlődnek, de ezek készek lettek volna győzelmi lakomát ülni megannyi halál felett. Ahogy a tábla lefordult az asztalról, az idő mintha lelassult volna. Egymás után váltak el a fekete-piros, és a fekete-zöld bábúk. Minden földet érés új emléket ad Lightnak. Nona magában megállapította, hogy ha az ítélet végrehajtása is a feladatkörébe tartozna, Ben is megkapná a magáét, de persze ez nem az ő dolga. Light még kapott néhány bűnözőt, majd következtek a rendőrök, ám ezek az érzetek mások voltak. Aizawa rettegése, amikor a szívéhez kapott, a kislánya, és a felesége emléke… majd ezek gyásza, ahogy a férfi koporsóját leeresztették a sírba. Matsudáé, aki még egészen fiatal volt, de készen állt mindent feladni egy ilyen ügyért… míg az életével nem fizetett. A következő emlékkel egy szobát látott maga körül. Az alak, akinek a szemszögét éppen átélte, felhúzott térdekkel ült a padlón, egy számítógép képernyőjéről pedig egy rövid üzenet nézett vissza rá. A kezében pisztolyt tartott, már kibiztosította, de egyelőre nem volt ereje a fejéhez emelni. Félt, dühös volt a gyilkosra aki miatt idáig kellett jutnia, dühös volt a halálistenekre, akik ennyire szórakozásként tekintettek az emberekre… de legfőképpen önmagára volt dühös. Sajnálta, hogy nem tudta teljesíteni az ígéretét, és mindenért csak magát tudta okolni. Ráment az üzenet küldés gombjára, az örököseire gondolt, és mindazokra, akiket talán megvédhet ezzel az utolsó lépésével, majd a halántékához emelte a pisztolyt, és meghúzta a ravaszt. Egyetlen ember gyászát kapta mellé Light, Watariét, aki az egész világon egyedül igazán ismerte. Az utolsó emlék, bármi is történt az árvaházban, nem a halálról magáról szólt. Eddig a gyász egy része volt az emlékeknek, de itt mégsem egy gyerek utolsó pillanatait élte át. Az utolsó lehulló bábúkkal, anyák fájdalma érte el, akik elveszítették a gyerekeiket. Bár a leégett Wammy Otthonban árvák voltak, de minden gyerek élete ugyanannyit ért, és ők nem ártottak semmit. Az okozott kárral ez volt az arányos fájdalom. Végül lefordult a tábláról a király. Nona megnyomott egy gombot, mire a fiúkat a székhez rögzítő erő megszűnt. Felemelte a királyt, megpörgette az ujjai között, majd, egy pillanatra sem levéve a szemét a pulthoz nyúlt, hogy kivegyen a kikészített tálból egy chipset. A tál persze már nem volt ott, így a lány sejtette, hogy ki vette el. Mielőtt beszélni kezdett, ingerült pillantást lőtt Libra felé. A földön fetrengő Lightra nézett, bár nem volt biztos benne, hogy az felfogja amit mond, vagy még az emlékek hatása alatt van. - Valóban eltávoztatok az élők közül. – bólint. – Haláluk után az emberek vagy a mennybe vagy a pokolba jutnak lenne a szokásos szöveg, és hogy a NonaGinta ennek eldöntésére született, de szerintem ezt most jobb, ha ugorjuk. Mint tudjuk, ti eladtátok a lelketeket egy füzetért, aminek megvannak a következményei. Az én feladatom dönteni, hogy ez pontosan mi. – leül az egyik székre, még mindig az ujjai között forgatva a fekete-vörös királyt. – Azt hiszem, lényegtelen, ki ölt meg, de elmondhatom, néha a halálistenek is elvesztik a türelmüket. ~Most élte meg a töredékét annak, amit okozott, és csak a saját életét sajnálja. Megvetendő… vagy szánalomra méltó. Furcsák vagytok, emberek…~
••••••••••••••••••••••
Soundtrack: Anywhere is
••••••••••••••••••••••
Walter Kivételes
Erőpontok : 217 Karakterpontok : 0,0 Hozzászólások száma : 29
Light leesett a székről és elterült. Érezte a fájdalmat és átélte az összes emlékeket is. Vért köhögött és öklendettet, zokogva fetrengett, a saját könnyeiben és vérében, közben össze-vissza ordibált, mindenféle baromságot. - Én vagyok az Isten! Azonnal engedj vissza! Meg kell teremtenem a tökéletes világot! - És a többi. Mikor Nona megszólította, fölült, egy pillanatra felemelte a fejét, megtörölte az arcát és ismételten üvöltözni kezdett. - YNYM! TE UTOLSÓ ROHADÉK! RYUK! HOL VAGY?! SEGÍTS! SEGÍTSEN VALAKI! JUTTASSATOK VISSZA! VALAKI!! BÁRKI!! - Light többször is a földhöz vágta magát, majd percekig meg se szólalt, csak sírt és forgolódott. ~ Nem létezik... Tényleg meghaltam... Várjunk csak, egy pillanatot! Tehát se menny, se pokol... Ezek szerint visszakerülhetek a Földre, ugye?! De, ha mégse kerülök vissza, akkor mi történik velem?! ~ Lightnak valahogyan sikerült feltápászkodnia, megtörölte az arcát és a lányra nézett. - Te! Te! TE! TE! - Mondta, miközben egyre közelebb ment hozzá. Megállt tőle egy lépésre és kérdőre vonta. - Minden a te hibád! Mi értelme volt ennek a hülye játéknak, ha halottak vagyunk? És mi ez az egész? Nem mellesleg, mi vagy te, itt egyáltalán?! De most, hogy végeztünk a játékkal, nyugodtan visszaengedhetsz az életbe! Nekem még nagyon sok befejezni valóm van! - Mondta dühösen, letörölte a vért a szája széléről és Ben-re nézett. ~ Isten nem halhat meg... Isten nem halhat meg... ~ Ismételte magában, újra és újra. A tekintete ennél zavarosabb, már nem is lehetett volna. A kezei remegtek az idegességtől és hol egy pszichopata mosoly ült ki az arcára, hol ijedt tekintettel, sírni kezdett. Nem tudta értelmezni és felfogni, hogy pontosan mi történik vele.
••••••••••••••••••••••
Soundtrack: Kira Theme
••••••••••••••••••••••
Ben Mesélő, Társadminisztrátor
Erőpontok : 101 Karakterpontok : 0,0 Hozzászólások száma : 56
Kacagott ahogy Light emlékei visszatértek, azonban egyből lehervadt az arcáról a mosoly amikor a fiú közölte, hogy meghaltunk. Rárivall Lighta. - NEM! NEM HALLHATTUNK MEG! HISZ ÉLÜNK TE OSTOBA! MOND MEG NEKI, TE HÜLYE KISLÁNY! MOND MEG NEKI! A lány azonban Lightnak adott igazat. - EGY ISTEN.... EGY ISTEN NEM HALLHAT MEG! Lecsúszott a székéből és a földön lévő sakkbábokba kezdte el püfölni a fejét. Vér, verejték és könny egyszerre csúszott végig ettől az arccán. Térden kúszva mentt oda Nona-hoz, időközben el is esett. - A saját halálomat megértem... én csak egy eszköz vagyok az istenek diadalában, de Ő.... A földön rángatózó Lightra nézett. -Ő HOGY HALLHATOTT MEG? EGY ISTENT NEM LEHET MEGÖLNI! VÁLASZOLJ! Ordított Nona-ra. -VÁLASZOLJ!!!! Még térdelve is rángatózott, majd vissza esett a hátára. - NEM, TI HAZUDTOK NEKEM! MIND HAZUDTOK NEKEM! AZ A FIÚ NEM LEHET KIRA! HOGY LEHETNE?! EGY ISTEN NEM HALHAT MEG! Elkezdett visszakúszni a sakktáblához, és a kezében kezdte szorongatni a királyt. - Akkor... akkor én győztem? Annyira remegett a keze, hogy elejtette a bábut. - Nem... nem helyes.... Nem szabad Ben, ostoba Ben. Csapkodni kezdte a fejét. - Én nem nyerhetek.... NEM! NEM! NEM! EZ A VILÁG NEM MARADHAT ISTEN NÉLKÜL! Rángatózni kezdett és összevissza dobálta a bábokat... - Tudom mi a helyes döntés! ÉN FELETTEM NEM FOG EGY OSTOBA KISLÁNY ITÉLKEZNI. Közben vinnyogó röhögésbe kezdett, átfordult a hátára és a saját királyával megkísérelte átszúrni a torkát.
••••••••••••••••••••••
Soundtrack: Low of Solipsism
••••••••••••••••••••••
Aria Mesélő
Erőpontok : 490 Karakterpontok : 0,0 Hozzászólások száma : 128
Nona egy mozdulattal lenyomta a földre Bent, és kicsavarta a kezéből a bábút. - Nem tudnál még egyszer meghalni, de hörögnél, és összevéreznéd a szőnyeget, ami pedig roppantul zavarna. – mikor mindkét fiú mozdulatlanná vált, Nona hűvös tekintettel néz le rájuk. Igazi döntőbíraként analizálja minden lépésüket, és levonja a következtetést. Beszélni kezd. – Yagami Light és Ben Davidson. Mint mondtam, nem mondhatom, hogy menny és pokol van… a valóság, hogy az életükből tanuló emberekre reinkarnáció és fejlődés vár, míg az ezt meg nem érdemlőkre a semmi, az örök zuhanás. Én hiszek az emberek fejlődésében, és a második esélyben, ezért adtam nektek egy lehetőséget, hogy felismerjétek a hibáitokat. Éljétek át mindazt a szenvedést, amit okoztatok, tudjátok meg, hányan haltak meg ártatlanul miattatok. Feladatom, hogy felfedjem a bennetek rejlő sötétséget, én azonban mindennel együtt lehetőséget adtam a fénynek is, hogy felszínre törjön. A döntésemet azonban csak most hoztam meg. – elhalkul a hangja. – Aki mindezt átéli, és még mindig a saját életét sajnálja, abban túl sok a sötétség. Az ilyen önző lelkeknek nem jár bocsánat. Soha többé nem szabad a világra nézniük, a semmiben kellene elsüllyedniük ahonnan soha, soha nem törhetnek fel. De sajnos még a pokol sem fogad be. – a szavai kíméletlenek voltak. – Most álljatok fel, és kövessetek. Maradhattok is, persze… de nem javaslom. Rövid időn belül egyszerű, lélektelen bábokká változtok. Ahogy beállítja a fiúkat a liftekbe, a maszkok elfordulnak, és egy egyszerű, fekete tábla jelenik meg azon a helyen, ahol a mennyet vagy poklot jelképező ördög, vagy angyalfej akar lenni. Nem törődve a tombolással vagy a csenddel, meghajol, és annyit mond: - Minden jót kívánok. Ahogy lemegy a lift, úgy érzi, szánalom hulláma önti el. Elgondolkozik. Nem, ez nem szánalom. Legalábbis nem a most elítélteknek szól. Szánja azokat, akik ártatlanul, és értelmetlenül veszítették el az életüket. Tudta, hogy helyes döntést hozott. ~A halálistenek világába kerülnek, ahol újra és újra átélik ezeket a halálokat. Úgysem tanulnak belőle. Végül pedig bábúkként esnek össze, ahogy itt tették volna, ha túl sokáig várnak.~
••••••••••••••••••••••
Soundtrack: Anywhere is
••••••••••••••••••••••
Ben Mesélő, Társadminisztrátor
Erőpontok : 101 Karakterpontok : 0,0 Hozzászólások száma : 56
A fiú nehezen hagyta magát, így mégnagyobb fizikai fájdalmat okozott magának. Miután nem hagyták, hogy öngyilkos legyen elkezdte csapkodni magát a földhöz. Amikor kissé lenyugodott Balról jobbra, majd jobbról balra kezdett fetrengeni a padlón. Azonban csak lassan és nyöszörögve. - Nem hallhattam Nem nem hallhattam meg, nem... nem... nem.... és Light sem hallhatott meg, nem... ennek nem így kellett volna történnie... Felállt és Lighta nézett. - Te nem is vagy isten! Csak egy ember vagy! CSAK EGY... Elhagyta a lelkiereje és visszarogyott. Nona-hoz kúszott, az egész teste remegett és a szája is enyhén habzani kezdett. A vér még mindig friss volt és gyakorlatilag az egész arca vörös volt tőle. És persze a könnyektől. - Én... könyörgök neked! Küldj vissza! A LISTA ELŐTTRE! NEM VESZEM FEL IGÉREM! MÉG ALIG ÉLTEM! NEM FOGOM MÉGEGYSZER FELVENNI! KIRA NEM ISTEN CSAK... Nem fejezte be, mert elhányta magát... - Kérlek.... Kérlek.... A magzatpózt felvéve kezdett nyöszörögni ismét.
••••••••••••••••••••••
Soundtrack: Low of Solipsism
••••••••••••••••••••••
Ben Mesélő, Társadminisztrátor
Erőpontok : 101 Karakterpontok : 0,0 Hozzászólások száma : 56
Light csak fogta a fejét és fel, s alá sétálgatott, miközben halkan mormolt valamit magában. - Isten... Isten nem halhat... Nem halhat meg Isten... Nem halhatok meg... Isten halhatatlan... - Ám amikor Ben befejezte a földön fetrengést, felnézett Lightra és közölte vele, hogy ő nem lehet Isten. Yagami teljesen leblokkolt. Csak tátott szájjal figyelte, ahogyan oda megy Nonához és azért könyörög, hogy bárcsak ne találta volna meg a listát. Light agyát elborította a méreg. - Te... Te... - Mondta, majd elkezdett szépen, fokozatosan egyre és egyre gyorsabban menni Davidson felé. - TE UTOLSÓ, SENKIHÁZI, ROHADÉK! ELÁRULSZ?! NEM VENNÉD FÖL A LISTÁT?! - Mondta és minden erejéből rugdosni kezdte, a magzatpózban fekvő fiú fejét (kivéve, ha meg nem akadályozza "valaki" xD). - NEM VAGYOK ISTEN?! SZERINTED NEM VAGYOK ISTEN?! VÁLASZOLJ!! VÁLASZOLJ TE SZEMÉTLÁDA! - Üvöltötte, miközben folyamatosan taposta a szerencsétlen fiú fejét. Ezt vagy addig csinálta, amíg Ben ki nem feküdt teljesen, vagy Nona le nem csapta. Miután Nona arra kérte, hogy fáradjon vele, nagyon megijed és egyenesen a lifhez szaladt. - NEM! NEM VISZEL MAGADDAL! ÉN VISSZAMEGYEK! ISTEN VAGYOK! ISTEEEEEEN! - Üvöltözött és közben veszettül nyomogatta a lift hívógombját. Néha-néha hátrapillantott, hogy mikor ér ide Nona, de közben folyamatosan nyomkorászta. - ENGEDJ BE! - Mikor már közel ért hozzá a lány, rávágott egy utolsót, a gombra, letérdepelt és bőgni kezdett. - NEEEEEEEE! - Torka szakadtából üvöltött.
••••••••••••••••••••••
Soundtrack: Kira Theme
••••••••••••••••••••••
Ben Mesélő, Társadminisztrátor
Erőpontok : 101 Karakterpontok : 0,0 Hozzászólások száma : 56
“The right thing to do and the hard thing to do are usually the same.”
Libra
••••••••••••••••••••••
••••••••••••••••••••••
- Ginti amúgy sem örül semminek. Egyszer vettem a születésnapjára egy fésűt és ordibált velem. Nona kiszúrta, hogy elvette a chipses tálat. Reakcióul kivette a legnagyobb chipset és MEGETTE! Aztán persze rákacsintott. Amikor a szőke amerikai nyominger elkezdett röhögni mindkettejük iránt megszületett a fejében az ítélet. -Nos, tudod kinek adjanak plusz munkát. Felelte egy-két perc után Decimnek. Elővette a telefonját és tárcsázni kezdett. Kicseng. -Jónapot! A nevem Libra és azt szeretném közölni magával, hogy nagyon áljanak le a listák dobálásával vagy nem lesz jó vége a dolognak! Á, tudod mit? Inkább tegezlek! Én ítéltem el az anyósodat! megengedtem, hogy újjászülessen de ha mégegy rohadt listát meglátok egy ember kezében én magam megyek le érte és küldöm fel hozzád! HALÁLISTENKÉNT ÉS EMLÉKEKKEL! Már megbántam, hogy hagytam Johny Appleseed-et reinkarnálódni. NA CSÁ! Azzal földhözvágta a telefont. -Nona hazudott, itt van térerő. A következő események abszolút nem hatották meg. Nem mondott véleményt, még Decimnek se. - Ez olyan, mint az a hülye dráma... a Júlia és Rómeó vagy mi... tudod... Azonban Nona kicsavarta Ben kezét, így nem tudott meghalni. - Vagy nem. Itt nem hal meg senki, mert már halottak. Ha-ha.. Belenézett a tálba, és észrevette, hogy üres. Közel hajott a mellette ülő férfihez, majdkörülbelül 4 cm távolságból Decim szemébe nézett. - Te etted meg az utolsót, tudom ám! Most biztos ott vigyorogsz a maszkod alatt... De nem baj, úgyis adtam volna belőle! Lenézett az erkélyről, de nem látta ott a chipses zacskókat ahol Nona tárolni szokta őket. Jobban kihajolt, de még mindig semmi... Egyre jobban és jobban, majd gyakorlatilag lefordult az erkélyről. Ekkor már Ben a földön volt, Light pedig épp abbahagyta a srác rugdosását. Pontosabban Nona idézte elő a dolgot. A bábu vele esett, így odament a társasághoz. - Üdvözletem, a nevem Libra. Ő itt Zigfríd -mutatta be a bábut. - Zigfríd okosabb nálad - biccentett Light felé. - Ne is törődjetek velem. Egy árnyfalat emelt maga köré, odasétált a bárpulthoz és elkezdett kutakodni egy zacskó csipsz után. Amint megtalálta ráültette a bábut az egyik polcra, ő maga a pulta ült. - Izgatottan várom az itéletet főnökasszony. Azzal beletömött egy zacskó chipset a szájába.
