Nona a bárpultján ülve (meglehetősen alacsony volt, így inkább a pultról lógázta a lábát, minthogy mögüle próbáljon kinézni) várta az emlékeket. Noha sok éve volt már vezető, még mindig meg tudták lepni a néha érkezők. Tragédiák és megérdemelt büntetések, tiszteletreméltó teljes életek, és gyorsan véget ért sorsok váltogatták egymást. Tudta, hogy akik most érkeznek, mások lesznek, és ebben csak bizonyosságot nyert, amikor meglátta az emlékképeket. ~Még jó, hogy ezeket hozzám osztották be. Ha Decim vagy a majom Ginti kapja őket, ki tudja, mi lett volna az egészből.~ Leugrott a pultról, és a bárszékek előtt állva fogadta legújabb vendégeit. Mindkettő tizenéves volt, értetlenül néztek körbe. Az egyik japán származású volt, és Yagami Light névre hallgatott, a másik, a szőke, kapucnis pulóverben Ben Davidson, amerikai volt. De ugyanolyan módon oltottak ki számtalan életet, abban a biztos hitben, hogy nem lesz következménye. Nona ismerte a szabályokat. „Aki a halállistát használja, sem a mennybe, sem a pokolba nem kerülhet. A hely, ahová megy a MU, a semmi.” ~Nos, ez azt jelenti, hogy nem mesélhetem a szokásosat a mennyről és a pokolról. Ha felfedtük a lelkükben rejlő sötétséget… ~elgondolkozva nézett a belépőkre.~Már ha lehetséges annál többet felfedni, mint amennyit életükben megmutattak.~ Persze, minden bíra ismerte, mely játékot fogják megkapni, így Nona is. Odalépett a fiúkhoz. - Üdvözöllek. Én Nona vagyok, a csapos. Szeretnék felsorolni öt szabályt. – felugrik a bárszékre, és megpördül rajta kétszer. – Egy: Nem mondhatom meg, hol vagytok. Kettő: Hamarosan egymás ellen fogtok játszani. Három: Ebben a játékban az életetek lesz a tét. Négy: Egy rulettel választjuk ki a játékot. – közben leereszkedik egy kerek tábla, rajta a bár címerével. – Öt: Nem hagyhatjátok el a helyet, míg meg nincs a győztes. – Előhúz egy gombot a pult mögé nyúlva és int. – Ha készen vagytok a választásra, nyomjátok meg. Én várok.
••••••••••••••••••••••
Soundtrack: Anywhere is
••••••••••••••••••••••
A hozzászólást Aria összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Jan. 16 2016, 10:37-kor.
Szerző
Üzenet
Aria Mesélő
Erőpontok : 490 Karakterpontok : 0,0 Hozzászólások száma : 128
Miután Libra eltűnt, Nona idegesen nézett felé, de igyekezett nyugodt maradni. Lightékat úgyis annyira lefoglalta a saját kínlódásuk, hogy aligha voltak képesek reagálni a szituációra. Miután a liftek elmentek, a lány visszasietett a bárba, ahol Decim és Libra már vártak. Undorodva nézett Ben hányására. ~Remek. Takaríthatok. Miért nem bírnak az alapvető higiéniára ügyelni?~ Librához lép, egy mozdulattal tarkón csapja, majd ingerülten beszélni kezd: - Normális vagy? Még az a szerencséd, hogy nem vágtad tönkre az egész ítéletemet. – magához húzza a korábban Lightéknak kikészített sósmogyorós tálat, és enni kezd, miközben folytatja. – Az amerikait majdnem megsajnáltam a végén, de nem tanult a hibáiból. Egyszerűen gyáva volt. A másik pedig… - felsóhajt. – Hogy kerültek a listák ennek a két eszelősnek a kezébe? Az a sok szerencsétlen, akiknek a halálát okozták… utálok gyerekek felett ítélkezni. Persze nem követtek el semmit, de ez a legrosszabb az egészben. Mit adsz valakinek a kezébe, akinek még alig vannak emlékei? Pöttyös labdát? És a nyomozó srác… te ítélkeztél felette, nem? Szerencsétlen abban a hitben lőtte főbe magát, hogy megvédi az örököseit, erre mindenkit megöltek, aki valaha fontos volt neki. Remélhetőleg a következő élete szebben alakul… - ismételten elrág egy sósmogyorót. – Valakinek közölni kellene a halálistenekkel, hogy ne az embereket használják unaloműzőnek.
••••••••••••••••••••••
Soundtrack: Anywhere is
••••••••••••••••••••••
Aria Mesélő
Erőpontok : 490 Karakterpontok : 0,0 Hozzászólások száma : 128
"I have respect for people who live a fulfilled life."
Decim
••••••••••••••••••••••
••••••••••••••••••••••
~ Nem kerülhetnek se a "pokolba", se a "mennybe". Azért ez mégis csak egy kitűnő alkalom, hogy gyarapítsam a tapasztalataimat. ~ Decim teljes figyelmével koncentrált, a lent történő eseményekre és próbálta kiszűrni a számára értékes és fontos információkat. ~ Eddig minden a megszokott módon~ történik. Leültek játszani és most fog következni az első nagyobb sokk. ~ De Libra kellő képen megnehezítette a koncentrációt. Próbálta figyelmen kívül hagyni, de amikor közel hajolt és kérdőre vonta az eltűnt chips miatt, nem sikerült neki. - Libra. A világért sem ettem volna meg a... - Próbálta megmagyarázni, de félbeszakította az "Úgy is adtam volna belőle"-vel. - Rendben, köszönöm. - Tisztázta gyorsan a helyzetet, és megfogta Libra vállát és gyengéden arrébbtolta, hogy rálátása legyen, Benre és Lightra. A sakkozók épp véghez vitték az első lépésüket, amikor Yagami rájött, hogy nem a Földön vannak. ~ Ez nagyon érdekes... Ilyen korán szinte még nem jött rá senki... Ezt betudom annak, hogy kiemelkedően magas intelligenciával rendelkeznek. És megegyeztek a döntetlenben? Ez egész nemes cél. Ezzel csak az a gond, hogy rengeteg fájdalmat kéne kibírniuk és valószínűleg egyik sem olyan erős, hogy kibírja. Tehát valamelyikük vagy feladja, vagy hátratámadja a másikat és megnyeri. Viszont, ha vért izzadnának és kibírják a döntetlent, akkor érdemesek lennének az újjászületésre. Itt viszont az a probléma, hogy még nem tértek vissza az emlékeik. Tehát mégis inkább kizárnám a döntetlent. ~ Mikor Ben elkezdett nevetni és "felébresztette" Kirát, Decim vakargatni kezdte az állát. ~ Igen... Visszatértek az emlékeik. Pedig előtte, még megérdemelték volna a reinkarnációt. Kezdetben, emlékek nélkül senki se érdemli meg, hogy száműtték a semmibe. Még van esélyük bizonyítani a rátermettségüket. Érdekel, hogyan folytatják tovább, így a játékot. ~ Light rájött, hogy meghaltak, felborította az asztalt és mind ketten a földön fetrengtek. ~ Erre nem számítottam... Nem túl gyakori, hogy a játék negyedénél rájönnek, hogy meghaltak. Nem látja a halálistent és ez buktatta le Nonát. Még a legjobbakkal is megesik, hogy bakiznak. Így aztán biztos, hogy nem folytatják a játékot, főleg, hogy felborította a táblát. Az a sok fájdalom, mind egyszerre... Biztosan nem lehetett kellemes... ~ Próbált Decim együtt érezni. Miután rájöttek, hogy mind a ketten halottak, elszabadult a pokol. Üvöltöztek, remegtek, a földhöz vágták magukat, ártottak maguknak, sírtak és a többi. Ben végül bömbölve könyörgött Nonának, hogy engedje vissza. Erre Light felhúzta magát és rugdosni kezdte a földön fekvő fiút. ~ Van akiknél, ez általános reakció, ha rájönnek, hogy meghaltak. De ez még is csak erősebb. Sokkal erősebb. Az istenkomplexus, nagyon sokat hozzátesz. Yagami úgy érzi hogy cserben hagyták és ezért váltott agresszív viselkedésre. Azt viszont nem értem, hogy miért hozta ki belőle pontosan ezt az agressziót... Mind a ketten csak a maguk érdekeit nézik. Már a világ "megtisztítása" nem is tűnik olyan fontosnak, ha a saját életükről van szó. A nézeteik amúgy is hibásak, de mivel ők nem érik fel ésszel, nem tehetnek róla, hogy ezen a téren képtelenek feldolgozni az igazságot. Még meg is lehetne ezt bocsájtani, de amit ezek művelnek... Mindketten az ürességet érdemelnék. ~ Libra egyre jobban és jobban kihajolt az erkélyről. Decim nem értette, hogy miért teszi ezt. Épp szólni akart neki, hogy nem kéne jobban kihajolnia, amikor hirtelen átfordult a korláton. Decim gyorsan felugrott és már irányította is a fonalait, hogy megmentse a zuhanástól, de megállt és elgondolkodott. Egy halvány kis mosoly jelent meg a jobb ajka szélén. Majd a fonalakkal elkapta a jobb lábán lévő cipőjét, amiből azonnal kicsúszott és Libra le is esett. ~ Ez... Ezt most miért tettem? Könnyedén elkaphattam volna, de inkább lehúztam a... A cipőjét? Miért volt ez nekem jó? Nem tudom... De mégis olyan kellemes érzés volt. Humoros... ~ Miután Nona elvitte őket a lift irányába, Decim lesietett, megállt a bárpult mellet. Libra előtt hirtelen megjelent a cipője, amit 4 fonál tartott. - Sajnálom Libra. Nem tudtalak elkapni, lassú voltam. - Ez után megjelent Nona. - Nona. Rég láttalak. - Mondta és meghajolt előtte. - Miközben a lány beszélt Decim figyelmesen hallgatta és látszott rajta, hogy erősen gondolkodik.
••••••••••••••••••••••
Soundtrack: DP - Moonlit Night
••••••••••••••••••••••
Ben Mesélő, Társadminisztrátor
Erőpontok : 101 Karakterpontok : 0,0 Hozzászólások száma : 56
“The right thing to do and the hard thing to do are usually the same.”
Libra
••••••••••••••••••••••
••••••••••••••••••••••
Amikor leesett a lábáról a cipője, nemes egyszerűséggel levette a másikat is. Kíváncsi volt, hogy Decim csak az egyiket hozza oda neki, vagy mindkettőt. Amennyiben mindkét pár odakerül hozzá, akkor csak annyit mond "Köszönöm Dekki, úgyis fáztak a lábaim." Azonban ha nem, akkor megkéri, hogy tegye oda a másik mellé. Ezután válaszol Nona-nak. - Nem lehet tönkretenni azt, ami már úgyis tönkre volt téve, ahogy azt sem, ami felesleges. Mosolygott, majd ő is belemarkolt a sósmogyorós tálba és egy nyelésre lenyelte a tenyere tartalmát. -Akárhogy is végződött volna a játszma, - dölt neki a bár szélének - ígyis-úgyis a MU-ba kerültek volna. Nemde? Ez az egész parádé az én szememben olyan volt, mintha egy ítéletvégrehajtót játszanál Nona. Nem pedig ítélethozót. Mint külső néző úgy tűnt, mintha személyes gyűlöletet éreznél irántuk. A bíráknak pedig nincsenek érzéseik. Ezt többször a fejembe verted. Most a chipseszacskóból vett egy marékkal. - Amíg Mr. Tulipán hozza a szabályokat, addig a bírák bábok, ha nem tévedek. A szabályokhoz pedig tartani kell magunkat. Ekkor szóbahozta volna L-t. - Így van. Rá emlékszem, szerintem ha pár óránál tovább marad akkor kikopott volna a térde. Kíváncsian várom körülbelül hetven év múlva. Ha csak nem találja meg ő is a listát. Hiszen akkor akármilyen jótét lélek is lenne az illető, nem születhet újra a szabályok szerint? Igaz? A világok egyensúlya fontos dolog és ez a mérleg csak akkor marad egyensúlyban, ha betartjuk a szabályokat. Félre ne érts Nona, ez nem azt jelenti, hogy egyet értek velük, azonban nem véletlenül használják őket és nem véletlenül működnek. Teljesen elterült a bárpulton. - Visszatérve erre a két eszelősre, majd együtt felfedezik a semmit. Vagy összeverik egymást. Az élet megy tovább, a rohadékokat nem sajnálom. - mosolyodott el, felemelte a levegőbe a chipseszacskót és a maradékot beleszórta a szájába. - Azonban... amíg nem változnak a dolgok, az érzéseim nem számítanak, így egy ilyen helyzetben az ember jelleme sem számít.
••••••••••••••••••••••
Soundtrack: Castle of Glass
••••••••••••••••••••••
Aria Mesélő
Erőpontok : 490 Karakterpontok : 0,0 Hozzászólások száma : 128
Nona hűvös tekintettel felnéz Librára. - Pontosan tudod, hogy megvannak a magam ellentétei Tulipánfejjel. – kezdi. – A szabályai csak azt felejtik el, hogy mi vagyunk az emberekért, és nem ők értünk. Ha így tekintenénk rájuk, nem lennénk jobban a halálisteneknél. És vannak enyhítő körülmények. Ha a MU-ba is kerülnek, van, amin javíthatok. Mindenki képes a változásra, és én adtam nekik egy esélyt, hogy bebizonyítsák, többek közönséges elmeroggyant gyilkosoknál. Ráadásul, ha a szabályokkal jössz, játszaniuk így is, úgy is kellett volna. Ilyen módon tudtam legjobban megismerni őket. Mi fedhet fel többet egy gyilkos lelkéből, mintha megéli a fájdalmat, amit okozott? – teszi fel a kérdést. – Ami pedig a listahasználatot illeti, a szabály szerint nem az lesz kitaszítva mind mennyből mind pokolból, aki megtalálja a listát, hanem aki használja. Igazán jólelkű emberek soha nem használnák, hanem megvárnák a halálistent, és ha az megjelenik, elégetik, tudva, hogy működik. Ennyi. Aki beleír egy nevet, azzal már van probléma. Az érzéseink pedig bár nem számítanak, az ember maga mindig számít. Amennyiben pedig Oculus panaszkodik… nos, az a mi kettőnk ügye. – kiveszi az utolsó szem mogyorót, elgondolkodva forgatja az ujjai között, majd a szájába dobja. – Amúgy, mint menedzser, megjegyezném, örülök, hogy szemlélitek az ítéleteimet, de mindenki szabadnapos?
••••••••••••••••••••••
Soundtrack: Anywhere is
••••••••••••••••••••••
Domó Tűzidomár
Erőpontok : 241 Karakterpontok : 0,0 Hozzászólások száma : 27
"I have respect for people who live a fulfilled life."
Decim
••••••••••••••••••••••
••••••••••••••••••••••
Decim illedelmesen megvárta, míg Nona befejezte a mondanivalóját, majd ő is felszólalt. - Az imént végeztem a 10. vendégemmel. A nap hátralévő részét szabadnapnak kértem ki. - Magyarázta. - Hogy mi mutatná meg jobban a lelkük sötétségét annál, hogy átélik a gyilkosságaikat? Nehéz kérdés... De nekem úgy tűnt, mintha nem is az emlékek lettek volna rájuk hatással. Persze, az első lépésekkor látszott rajtuk az ijedtség és az emberek legprimitívebb érzelme, de akkor sem az átélés volt az, ami eltörte a mécsest, vagyis előhozta belőlük a romlottságot és sötétséget. Nekem úgy tűnt, hogy... A tudat rémítette meg őket. Annak a tudata, hogy meghaltak és már nem folytathatják, amit elkezdtek. Minden tervük és cselekedetük félbe marat. Egyről a kettőre. Csak annyi idő kellet hozzá, mint két nevet felírni egy füzetbe és mindennek vége. Elvégre ilyen erősen, nem láttam még embert ragaszkodni, egy bizonyos nézethez, célhoz mint ezek ketten. Főleg egy ilyen őrült és téves nézethez. Persze erősen befolyásolta őket az istenkomplexus is, de nem ez volt a fő gond. Szóval úgy tartom, hogy biztos van jobb módja az ítélkezésnek. Az emlékekre ekkora súlyt helyezni, teljesen felesleges volt. Mikor rájöttek, hogy gyilkosok voltak az életükben, csak kacagtak és mosolyogtak. Nyilván, nem tudhatta senki, hogy így reagálnak majd. Nagyon tanulságosnak bizonyult ezeknek a vendégeknek az ítélkezését végignézni. Engem már csak egy kérdés mozgat... Ha ezek ketten sosem találták volna meg a halállistát, akkor valószínűleg teljes életet éltek volna és reinkarnálódhattak volna. Úgy hiszem, hogy rengeteg olyan embert átengedtünk a "mennybe", akik örömmel kipróbálták volna a listát, ráadásul úgy vélem, hogy az emberiség, minimum 80 százaléka biztosan írna bele. Szóval azt akarom kihozni ebből az egészből, hogy valóban az ő lelkükbe volt a sötétség, vagy csak a lista hozta őket létre? Ha ez így van, akkor nem hibáztathatjuk őket. Szinte akárki kaparintotta volna meg, úgy is ez lenne a vége. Az lenne a végső kérdésem, hogy hibáztathatjuk őket ezért?
••••••••••••••••••••••
Soundtrack: DP - Moonlit Night
••••••••••••••••••••••
Aria Mesélő
Erőpontok : 490 Karakterpontok : 0,0 Hozzászólások száma : 128
Nona felnéz a férfire, és elgondolkozik. Nem véletlenül becsülte Decimet. A férfinek bár nehézségei voltak az emberi érzelmek kezelésével, de bölcs megállapításokat tett. - Egyetértek azzal, hogy beteges szinten ragaszkodtak a nézeteikhez. Tudod, hogy sok szabállyal nem értek egyet. Ami legjobban zavart ennél az ítéletnél nem a halállista használatának ténye volt, hanem hogy saját tetteik nem borzasztották el őket. Igaz, az emberek nagytöbbsége írna a listába, ezért tartom kissé igazságtalannak, hogy egyetlen név beírása már a MU-ba küldi őket. Ha tanulnak a tetteikből, és abbahagyják, nem kéne megadni nekik a lehetőséget a fejlődésre? – elgondolkozik. – Kíváncsi voltam, milyen mély ez a sötétség, ami bennük lakozik, ezért döntöttem emellett a játék mellett. Az emlékeikben ott volt az az eset, amikor L, a nyomozó megengedte Lightnak, hogy elfelejtse a történteket, és lemondjon a listáról. Lehetőséget biztosított neki, ám a fiú jobban akarta a hatalmat, mint a megbocsátást. Elszomorító helyzet. Pont ugyanaz a kérdés foglalkoztatott, mint téged, Decim. De biztos vagyok benne, hogy végül jó döntést hoztam. – fejezi be.
••••••••••••••••••••••
Soundtrack: Anywhere is
••••••••••••••••••••••
Dogorn Vízidomár
Erőpontok : 835 Karakterpontok : 0,0 Hozzászólások száma : 126
"I have respect for people who live a fulfilled life."
Decim
••••••••••••••••••••••
••••••••••••••••••••••
Decim csak fogta az állát és elmélyedt Nona válaszában, aztán válaszolt. - Igaz... Mindenki megérdemel egy esélyt a bizonyításra. Sajnos ez alól kivételek, akik használták a listát. Pedig mindenkiben megvan az a szikra, ami a változást kezdeményét biztosíthatja. - Mormogta, szinte magában, de azért a többiek számára is tisztán érthetően. ~ Egy kicsit, azt is egy kicsit igazságtalannak érzem, amit Nona mondott. Aki képes a pozitív irányba fejlődni, látjuk benne, hogy képes a változásért tenni is és tenne is, ha lenne rá lehetősége, az megérdemelné az újjászületést. De aki egész életében gyilkolt és ide kerülvén megbánja tetteit, még az előtt, hogy rájönne, hogy halott? Az a hidegvérű gyilkos is részesülne, a reinkarnációból? Én nem hagynám. Az egész lényét bele kell számítani, az ítéletbe! Az emlékeivel együtt, egészen a cselekedetein át, a megbánásig. MINDENT figyelembe kell venni. A legészrevehetetlenebb mimikán át, a legeldugottabb érzelmekig... És nem csak a sötétséget kell, hogy megmutassák nekem, amit persze könnyűszerrel kiválthatok egy-egy krízishelyzettel. De ennek meg van a kockázata is. Létrehozhat olyan sötétséget, a krízishelyzet, ami eddig nem volt ott... Tehát nem csak a sötétséget akarom látni! Hanem a boldogságot, az örömöt és minden egyéb kellemes érzést, ami a lelkében lakozik. Ami bebizonyítja, hogy az illető teljes életet élt. Ezeket is bele kell vennem, a számításba! Ezért nehéz a bírák "élete", ami egyre nehezebb és nehezebb lesz... Minden döntés és ítélet egyre keményebb... ~ Gondolta Decim, majd megszólalt. - Igen Nona. Én is biztos vagyok a döntésedben. Magam is így tettem volna. Nagyon érdekes és tanulságos volt számomra, az előző vendégek bírálata. Köszönöm, hogy végignézhettem! - Mondta, de ekkor hirtelen furcsán mozogni kezdtek a szemei és elárasztották a fejét, a nemsokára érkező vendégek emlékeik. - Hmmm... Ez érdekes. Mára már végeztem, de ezek szerint érkezik még két vendég a Quindecimbe. Nem jelent gondot, már úgy is elküldték az emlékeket, szóval bíráskodok, még egyet a mai nap folyamán. Most, ha megbocsájtotok. Nona. Libra. - Mondta, miközben lesütött szemekkel, lágyan meghajolt előttük és már célba is vette a liftet, majd meg sem állt a Quindecim pultjáig.
