Sárkányházak kerülete

First topic message reminder :

Köztársaság Város külső része, itt találhatóak a gyárak, és az erőművek, amik ellátják a teljes lakosságot, továbbá itt található a szegénynegyed is. Valamint több edzőterem is van a városrészen, ahol régebben chiblokkolókat képeztek ki. Ezeket mára felszámolták, vagy különböző utcai szervezetek özönlötték el.

Akemi a nagybátyja gyilkosa után nyomozgatva próbált valamilyen használható információra lelni. Hetek óta járt-kelt egész Köztársaságvárosban, mindenféle helyen megfordult már. De arra a következtetésre jutott, hogy ilyen személlyel kapcsolatban csak a veszélyesebb helyeken lelhet valamilyen információmorzsára. Sajnos már több lepukkant helyen járt eredménytelenül. Ha az ember jó füllel rendelkezik, akkor talán meg is hallhatja a pletykákat, esetleg az egyes üzletek megegyezését. Pedig a szegénynegyed kocsmáiba hallgatózott, de így sem volt szerencséje. A mai kutakodás sikertelensége miatt, egy márt megfigyelt kocsmába tért be, ahová a testvérpár, Domó, és Kán is betért. Mivel egy kicsivel korábban érkezett, mint ez a fura társaság, és még a közelben is volt. De pontosan annyira, hogy ne hallja a beszélgetéseket. Juno megjelenése meglepte őt, de igyekezett nem észrevehetően figyelni, mert a hölgy is igen veszélyes alaknak tűnik. Talán ha most minden klappol neki, akkor lehetséges, hogy Juno által eljuthat valamilyen kezdőpontra.

Akemi az utcákat járta, egy nyomot keresve a nagybátyja gyilkosa után. Este nem jött álom a szemére, ezért döntött úgy, hogy jár egyet. Viszont órák óta csak sétált és elfáradt, ezért betért egy közeli kocsmába.  Egy bárszékre telepedett le, kicsit messzebb az ajtótól. A pultoslánytól egy alkohomentes koktélt rendelt - mivel még csak tizenhat múlt -, amit nem soká meg is hoztak. Nem sokkal később egy fiatal, tetovált fiú ült le pár bárszékkel arrébb. Elkezdett flörtölni a pultoslánnyal, úgyhogy Akemi inkább elfordult és a gondolataiba merült. ~ Vajon hol kéne kérdezősködnöm? Hol tudnék rátalálni erre a gyilkosra? Olyan reménytelen az ügy... ~ Ekkor valaki felsikított. Akemi odanézett, és látta, ahogy egy férfi összerogy egy vérző karú nő előtt. Az előtte ülő úr felpattant és odaguggolt a lány mellé, majd alkoholt öntött a sebére. Ekkor kisebb földrengés rázta meg a kocsmát. Váratlan lépés volt, hogy a fital srác felállt a pulttól és sietve a lányhoz ment, akinek vérzett a karja - úgy tűnt, ismeri őket. Mind egy veszélyesnek tűnő hölgy felé néztek, aki úgy tűnt, fontosat mondott. Akemi aggódott, és tudta, hogy a bor nem a legjobb megoldás a sebre. Emlékezett rá, hogy a táskájában ő mindig hord magánál felrtőtlenítőt, súlyosabb sérülésekre. Odament a lányhoz, kivette a táskájából az üveget és megkérdezte:-Segíthetek?Majd felé nyújtotta az üveget.

Iona, miután ellenőrizte a helyzetet a kerület legnagyobb részén, meggyőződve arról, hogy az Amon-hasonmások nem támadnak igyekezett a társaira koncentrálni. Közben végig a karkötőt forgatta a csuklóján... valahogy segített a megérzései élesítésében. Szerencsére hamar megtalálta a többieket, de nem a legkellemesebb szituációban. A férfi harapása megdöbbentette, de éppen elég borzalmas helyzetbe került az évek során, hogy ne essen pánikba. Odasietett a többiekhez.
- Mi történt?- kérdezte, majd a két lányra, és a nőre nézett, akiket még nem ismert. Rájött, hogy légidomár képességeinek aligha veszi hasznát a gyógyításnál, de bemutatkozott a két lánynak, és megkérdezte, jól vannak-e, majd inkább a nőhöz lépett. - Azt hiszem, mind ugyanarra vagyunk kíváncsiak. - nézett Ranahira és Kánra - A nevem Iona. MI volt ez az előbb?
Észreveszi Akemit, de egyelőre Junora figyel.

Este Mizuki elindult a városba mivel ez idő tájt szeret a legjobban sétáln.Ilyenkor elmerülhet a gondolataiba anélkül, hogy bárki is megzavarná.Így ballagot közel egy órán át amikor hirtelen sikítás csapta meg a fülét.Egy közeli kocsmából jött a zaj.Gyorsan berohant,hogy megnézze mi történt, majd megpillantotta a hat embert aki felöl a zaj jött.Az egyik lánynak a kezén egy hatalmas sérülés volt.Mizuki szeretett volna odamenni de a vér láttán földbe gyökerezett a lába.~Most mit csináljak?Nem mozdul a lábam!Pedig muszály odamennem segíteni~Így ált körülbelül 1 percig majd erőt vett magán és elindult a társaság felé.Amikor odaért megállt a tetovált fiú mellett és megkérdezte:Mi történt?Nem igazán értette miért nézi mindenki az elöttük álló nőt, de mivel nem kapott választ elindult a sebesült nő felé de meglátta a fiatal lányt aki egy üveget nyújtott felé.Gondolta orvosságot ad neki ezért inkább visszahátrált a helyére.

Juno mégközelebb lépett a társasághoz, majd mielőtt a Akemi bármit is adhatott volna a sebesültnek, egy macska reflexeivel kikapta a kezéből a fertőtlenítőszert, majd a karjába fúródó szilánkokkal nem törődve összemorzsolta a tenyerében.
- A lányt nem egy egyszerű részeges harapta meg, nem is voltak elmeállapotbeli. A lelke épp egy hatalmas, belső csatát vív Desirrel, a lélekfalóval. Elfogyasztja az emberi lelkeket, majd miután nem maradt belőlük semmi, új testet keres magának. Ha bántod a sebet, akkor Desir jobban fog erőlködni ami gyorsabb győzelemhez fogja őt vezetni. Hamarosan eláll a vérzés.
Az ismeretlen lány vállára helyezte a kezét.
- Erősnek kell lenned, hogy szembe tudj szálni Desirrel. Mindannyiótoknak. És meg kell bíznotok bennem. A nevem Juno, az apám a Fekete Nap egyik tisztje volt, aki a szellemeken végzett bizar kísérleteket, manipulálta az érzelmeiket a legelmagyarázhatatlanabb módokon. Desir is egyike volt az ő teremtményeinek, majd apám a háború során életét vesztette és azt kell, hogy mondjam megérdemelte. Az ő tudását felhasználva vadászom le a teremtményeit, idáig sikerült követnem Desirt és most egyenesen a karjaimba sétált, azonban én sem így terveztem. Megtudom menteni a lányt és végezni Desirrel, azonban közvetlen segítséget várok tőletek, különben az egész semmit sem fog érni, és ez a nő meghal.
Egy levegővételnyi időt hagyott az embereknek, majd hirtelen kiidomította az övén lógó kés alakú fémdarabokat és a nyakukhoz szegezte azokat.
- A kérdés most az, hogy hajlandóak vagy csak hátráltattok. A lány élete függ tőlem, több harctílusban képeztek ki, mint azt remélni mernétek, eltudok bánni pár idomárral gond nélkül, így ellenállni is teljesen felesleges. Aki hátráltat az most távozzon, aki pedig az oldalamon áll az ragadja meg a halott férfit és kövessen.
A szeme Ranahira tévedt, észrevette rajta a testvéri vonásokat.
- A testvéred jó kezekben van, vagy megbízol bennem, vagy meghal... - a jobbját nyújtotta felé, miközben minden veszélyt nem jelentő ember nyakától elhúzza a pengéket.

Iona elgondolkodott a nő szavain. Valami megmagyarázhatatlan okból hitt neki. Megérzések... és az apja a Fekete Nap tisztje volt, azé a szervezeté, ami annyi gondot okozott már. Ugyanakkor egyértelműen ellene dolgozott.
Odament a halott férfihez, és megpróbálta légidomítással felemelni... így sokat könnyíthetett a cipelésen.
- Én segítek, amiben tudok.- mondta, és ha elvették a torkától a pengét, beszélni kezdett, miközben követte Junot, és természetesen továbbra is igyekezett levegőidomítással cipelni a testet. Inkább nem kérdezősködött, miért viszik magukkal a halott férfit... továbbra is valami megmagyarázhatatlan okból bízott Juno-ban. - Nem tudom, mennyire lehet hasznodra, de jó képességeim vannak a szellemi kivetülésben.

Domó figyelemmel kísérte végig az eseményeket, de mikor a nő késeket idomított a torkukhoz meglepődött. - Ne haragudjon, de nem túlzottan illedelmes és nem úgy néz ki, mintha segíteni akarna rajta... Főleg úgy, hogy pengét tart a segítőkész barátai és ismerősei torkához, úgyhogy ha megbocsájtana. - Mondta és megköszörülte a torkát, jelezvén, hogy ideje lenne visszahelyezni a fegyvereket a helyükre. Miután ezt megtette, az öreg folytatta a beszédet. - Hmm... Fekete nap? Desir? Tehát helyre akarja hozni, amit apja elrontott... Nemes tett lenne, ha tényleg így gondolja... Maga kissé furcsa... - Nézett Juno véres kezére, amiből apróbb szilánkok álltak ki. - De valamiért hiszek a szavainak... És maga az, aki a legtöbbet tudja, erről az egészről. De foglalkozzunk inkább a lány megmentésével! Viszont lenne még pár kérdésem! Ha harapással terjed, vagyis ha harapással lép át, az egyik testből a másikba, akkor most Rannoriban van... Nem lenne egyszerűbb magának, ha csak elpusztítaná a gazdatestet? Én vagyok a legboldogabb, hogy segíteni szeretne nekünk, de minek akar vesződni a lány életével? Miért fontos magának Rannorit életben tartani? - Kérdezte komoran, majd csendben maradt, míg meg nem válaszolta, a kérdéseket. ~ De érdekes itt van Quan barátnője... Vagy legalább is barátja, még nem adatott meg, hogy válthassak vele pár szót, pedig nagyon szívesen társalognék vele! Nem túl gyakran találkozom a Levegő Népének nomádjaival. Mondjuk utazásaim során rengetegszer találkoztam hasonlókkal. De én ilyen vagyok, úgy néz ki... Szeretek ismerkedni és beszélgetni, bár lehet, hogy ez a korral jár. És ni csak, még egy légidomár! De kicsi a világ! ~ Gondolta Mizukira nézvén. Miután Iona felemelte a holttestet, az idős tűzidomár ismét megszólalt. - Jajj! Hová tettem a jó modorom? Aki még nem ismerne, Domónak neveznek és örülök, hogy megismerhettelek benneteket! - Mutatkozott be minden ismeretlennek, aki a csapattal tartott és követte Junot.

Rannori felnézett rá, amikor egy fiatal lány egy üveget nyújtott felé. Amikor azt Juno összeroppantotta az arcától pár centire, Rannori megijedt. A sebéről is megfeledkezett volna, ha nem fáj iszonyatosan. A két légidomár meglepő volt, de mindketten elszántnak és szimpatikusnak tűntek. Juno szavai hallatán eleredt a könnye. ~ Miért én? Miért ők? Miért harcolnának értem? Miért akarják megmenteni az életem? ~ Megszorította Ranahi kezét, és valamennyire nyugtatta a gondolat, hogy az ő élete forog kockán, nem a nővéréé. Bár tudta, ha Rannori meghal, Ranahinak az kimondhatatlanul fájna. Ez tartotta benne a lelket egész életében: hogy a nővérére gondolt. Ez most sem lesz másképp. Ha rajta múlik, túlél mindent, csakhogy egy nappal, órával vagy perccel többet lehessen a nővére mellett. Juno a vállára tette a kezét, és hozzá intézte a következő mondatát " Erősnek kell lenned, hogy szembe tudj szállni Desirrel." Rannori tudta, hogy más választása nem is nagyon lehetne, mint küzdeni, főleg ha ennyien mellette állnak. A nagy igalomban most látta csak meg Kánt, hogy ott áll tőle nem mesze. Még mindig nem nagyon bízott benne, de nem volt olyan állapotban és nem volt joga, hogy elküldje a fiút - de szemmel fogja tartani.

Ranahi-t annyira lefoglalta, hogy Rannorival foglalkozzon, hogy észre sem vette a köré gyűlő embereket. De őszintén, nem is érdekelte. Végighallgatta Juno-t és amikor a nő Desir-ről mesélt, Ranahinak összeszorult a gyomra.
~Lélekfaló? Elfogyasztja az emberi lelkeket? És most éppen az én húgomét akarja elfogyasztani az a szemét...?!~
Feldúltan lihegett a tehetetlenségtől, úgy érezte legszívesebben kirántaná Rannori testéből ezt a bizonyos Desir-t és péppé verné, amíg az illető ki nem leheli a lelkét, vagy legalábbis szét nem loccsan az agya valamelyik macskakövön...
Igen, Ranahi kissé radikális, kissé erőszakos és agresszív volt, ha a húgáról volt szó.
Dühéből Domó hangja ébresztette fel, aki meglepő kérdéseket tett fel Juno-nak.
-Mi az, hogy miért fontos Rannori-t életben tartani? Maga normális? -kiáltott rá. -Persze, adjon ötleteket, szerintem is mindent megoldana ha megölnénk a húgomat!
Érezte, hogy eluralkodik rajta a haragja, a jobb kezét már az oldalán logó kard markolatán tartotta. Mivel a Föld Királyságában nem volt alkalma kitanulni a vízidomítás fortélyait, így kénytelen volt egyéb harcművészetet elsajátítani. Mindig is érdekelték a kardok, sokszor belesett a felnőttek oktatására, amikor az idős mester megsajnálta és elkezdte tanítani Ranahi-t. Évekig járt hozzá és miután a mester visszavonult, neki adta a saját kardját. Ezt hordja azóta is magával és a kard engedelmesen pihen a jobb oldalán és csak arra vár, hogy Ranahi kihúzza a hüvelyből és kioltsa annak az életét, aki az Ő vagy a húga életére próbál törni.
Megvárta amíg Juno visszahúzza a pengéjét és megpróbált higgadtan válaszolni:
-Megbízom benned, csak segíts a húgom életét megmenteni.
Kezet fogott Juno-val, majd megsimogatta Rannori hátát és visszafordult Juno-hoz:
-Szóval akkor mit tegyünk?

Domót nem lepte meg Ranahi hirtelen kirohanása. Egy csöppet megbántotta a ,,Maga normális?!" rész, de már hozzászokott. ~ Hmmm.... Hogy normális vagyok-e? Ezt már hányszor megkaptam utazásaim során... Hány különböző helyen és hány különböző embertől... Ha minden alkalommal, amikor hozzávágták ezt a fejemhez, kaptam volna egy Yuant, már milliomos lennék. ~  De nem szólt egy szót sem, inkább csak nyelt egy nagyot és várta Juno válaszát. Mikor követni kezdték a nőt az öregember Ranahi mellé lépett. - Figyeljen kérem! - Mondta lágy hangon. - Őszinte részvétem, ami a húgával történt és ez részben az én hibám is... Nem voltam elég gyors és elbuktam... De higgye el kérem, hogy jóvá akarom tenni, a hibámat! És jóvá is fogom, csak ehhez meg kell bíznia bennem! Nehogy azt higgye, hogy meg akarom öletni Rannorit! Épp ellenkezőleg! Csak ki akartam szedni Junoból a szándékait... - Folytatta tovább suttogva, hogy csak vízidomár hallja. - Nem bízom meg benne. És jobb most kérdezősködni, mint később szörnyűségekre döbbenni... Voltak már tapasztalataim az elmúlt 80 év során, elhiheti... Tehát megbízik a döntéseimben és megengedi, hogy legjobb tudásom és tapasztalataim szerint segítsek, vagy még mindig "nem normálisnak" tart? Vagy is-is? - Mondta nevetve.

A fiu nyugottan halgata végig mindenki mondandóját , az arcán semmilyen érzelem nem látszot csak az néha megjelenő semmitmondó mosoly.Mikor a nő összeropantotta az üveget egy halk kiss elismerő kacajt intézet majd már-már megigézett tekintettel figyelte a nő minden rezennését~egy ilyen nőt kéne megfognod halodd …….ah …. Idomár … jófej …. Mindegy , foglalkozza a lényegel , ez a szellem egész erősnek tűnik ….. jó lenne megfogni…. Ez az én szerencsém … verge itt a lehetőség átörést elérni Walter kutatásaiban és pont most nincs itt …. Egy szellem aki képes magátol az emberi testbe…. Miaz , hogy testbe … a lelkébe is bekerülni és felemészteni azt ….ilyen hatalommal véghez lehet vinni azt amit kell~. A gondolataiban elmélázott Kán nem figyelt fel semmire egészen addig amig a kések a levegőbe nem emelkedtek.A fiu arcán veszélyes, sokaatmondó mosoly jelent meg.Pont szolni akart amikor a vénember kérdőre vonta a nőt~remek … ugy … idegesísd fel … hátha kinyir …. Mondjuk szivesen látnám akcióban a kicsikét…~ majd a gondola közepén zavarta köhécselt párat a rossz gondolatok elűzésére és , hogy hátha szavat kap.Még várt a felszólalással kicsit majd miután a beszélgetés tűze gyengülni látszott elegánsan megérintette a nyakánál levő kést és kissé arréb tette ha az idomár engedi … ha nem csak kurtán mosolyog és elővesz egy cigit~sok harcstílusban kiképezték …. Elbánni pár idomárral …. Magabiztos … túlságosan is …. Vagy csak nem tudja hányan közülünk földidomárok … egy betonépületben ninics az a személy aki két földidomár Ellen szivesen harcolna …. Na de mindegy … most a feledatra kell koncentrálni …..üzenem kell Walternek … sürgésen , ez a szellem mérhetetlenül erős …. Még jol jöhet … addig is , hidje csak azt ez a kisscica , hogy senki vagyok ….~

-Kint megvárlak –mondta majd megfordult – tüntessem el ezt a … szemetett vagy csak cipeljem – kérdezte majd egy nagyobb szivart kapott elő és rágyujtott. A fiu nem mondott semmit csak felkapta a hullát és lassú léptekkel majd kilép az ajtón.

Mizuki csak nézte a többieket.Nem igazán tudta, hogy mit kellene csinálnia ezért a gondolataiba merült.~Szegény lány látszik rajta ,hogy nagyon fáj a sérülése ráadásul rátesz egy lapáttal, hogy még csak gyógyszerekkel sem tudjuk csillapítani a fájdalmait, mellesleg a testvére betegre aggódja magát a huga miatt~nézett a vízidomár nőre.Mizuki arra eszmélt fel, hogy hirtelen kést szorítottak a torkához.Mivel eddig a gondolataival volt elfoglalva nem igazán értette, hogy miért szegeztek hozzá fegyvert.Nem sokkal később az öreg tűzidomár megkérte Junót, hogy vegye el a késeket a torkunktól.Amikor a fegyverek visszakerültek a helyükre az öregúr feltett egy aggasztó kérdést ami miatt még Mizuki szeme is tágra nyílt.Ennek következtében a vízidomár nő  teljesen kifakadt és elkezdte kiosztani Domót.~Teljesen egyetértek vele hiszen egy apró hiba is végzetes lehet a huga számára erre meg ilyeneket kérdez... ~gondolta de ekkor az öregúr odalépett a nőhöz és valamit a fülébe súgott.Úgy tűnt Ranahi emiatt egy kicsit nyugottabb lett.-Ó majdnem elfelejtettem, a nevem Mizuki és örülök a találkozásnak.

-Nem, ez nem az Ön hibája... Én, sajnálom. -válaszolt Ranahi könnyes szemekkel. Nem akarta megbántani Domót, hiszen Ő volt az első segítőkész és kedves ember amióta idekerültek, Köztársaság Városba. Hüppögött még egy kicsit, majd folytatta:
-Igen, megbízom magában. -elmosolyodott és inkább felfelé emelte a tekintetét. Nem szerette, ha a húga sírni látja. Olyan érzése volt ilyenkor, hogy elbukott, hiszen még azt az embert sem képes megvédeni akit a világon a legjobban szeret.
~Butaság volt Rannori-t is magammal hoznom Köztársaság Városba... Ha ennek az egésznek vége, szépen hazamegy Anyáékhoz.~
Elmélkedéséből egy kedves hang zökkentette ki.
-Örvendek Mizuki... Én Ranahi vagyok, ő pedig a húgom, Rannori. -mutatott a lányra aki még mindig a kezét szorította. Megsimogatta Rannori fejét és a szemébe nézett:
-Ne aggódj, minden rendben lesz! Hát van olyan probléma, amit én nem tudok megoldani? -mosolygott rá. A húga ismerte már és biztos volt benne, hogy átlát a műmosolyon, de azt is tudhatta, hogy Ranahi addig nem nyugszik amíg mindent meg nem tesz érte.

Domó megnyugodott, amikor Ranahi kijelentette, hogy megbízik benne. Mivel látta, hogy a lány már a sírás közeli állapotban járt, megállt, rátette jobb kezét, a vízidomár vállára, elmosolyodott és a szemébe nézett. - Ne hibáztassa magát... Már megbeszéltük, hogy az én hibám volt, nem? - Kacagott fel. - Az alapján amennyit én megismertem magukból azt kell, hogy mondjam... Ilyen erős testvéri köteléket, mint ami maga és Rannori között van, ilyet nem gyakran látni! Pedig én bejártárt széltében és hosszában is ezt a hatalmas világot, de nem sok hasonlóval találkoztam. Nekem már csak elhiheti! - Mondta és kacsintott egyet. - És ne aggódjanak, én itt vagyok és mindent megteszek, hogy minden a régi kerékforgásba jöjjön! És persze, ha látnak, vagy hallanak valami érdekeset, akkor nyugodt szívvel jöjjenek hozzám. - Majd hátat fordított és eltűnt a lány szeme elől a szinte mindig mosolyra álló, vidám, ráncos, bár egy kicsit megviselt arca. Rannorihoz lépet és megtapogatta a vállát. - Kitartást! - Suttogta neki és azzal tova is sétált. Mizuki és Akemi mellett folytatta sétáját. - Ö... Elnézésüket kérem! Mizuki, ha nem tévedek? És... Sajnos a maga nevét még nem hallottam... Én Domó vagyok. Magukat mi szél hozta erre? Csak szeretném tudni, hogy miért csatlakoztak a társaságunkhoz. Szóval, kik maguk? - Majd a lányokkal való beszélgetés után előrelépett Juno mellé. - Tehát, akkor most hova is megyünk? Jobb szeretem tudni merre tartok, mielőtt hirtelen, a pokol legmélyebb bugyrában találom magam.

A nő örült, hogy a furcsa körülmények ellenére többé-kevésbé megbízott benne a társaság. Kivéve persze az öregembert, aki bizalom helyett kérdést adott neki.
- Ahova megyünk, az sokkal rosszabb mint a pokol, sokkal rosszabb, mint bármi, amit eddigi utazásaid során tapasztaltál. Ezt garantálhatom.
A társaság élére sétált, pont nem érdekelte ki cipeli a halottat, csak az, hogy ne essen baja. Végig Rannori mellett maradt és a sebet figyelte. Fekete árnyakat és égett szagot árasztott magából.
- Minden rendben lesz.
Nyugtatta meg ismét a lányt, bár ez aligha segített bármit is. A frissen csapatot egy aprócska házba vezette. A szekrények fel voltak benne döntve, egyetlen lámpa sem égett rendesen és vastag porréteg volt mindenütt.
- Otthon, édes otthon...
Egy hatalmas könyvet emelt le a polcról, ha bárki kíváncsi szemekkel közelített felé elhesegette őket, azonban a borítón lévő ábrát bárki tisztán kitudta venni. Egy fekete napot ábrázolt, tehát valószínűleg az apja feljegyzéseit böngészte.
- Van egy rossz hírem. Most azonnal hozzá kell látnunk, pár óránk maradt.
Odébb tolta az egyik szekrényt, mely mögött egy lépcső rejtőzött. Odalent egy egyszerű, üres szoba várta őket melyben csak néhány gyerta volt jelen és furcsa körök voltak a padlóra ragasztva, melyek egy nagyobbat fogtak körbe.
- Arra, ami itt fog történni még nagyon ritkán volt példa a történelem során. Egy guruk által alkalmazott technikáról van szó, meditálással megtudjuk nyitni magunk előtt egymás lelki világát, akár egyesíteni is. - Rannorihoz fordult. - Meg kell próbálnod nyitottnak lenni. A középső körbe kell ülnöd és engedni, hogy a lelkünk egyesüljön a tiétekkel. Nem tudom, hogy milyen világba kerültök, a korábbi emlékeitek fogják megalkotni a világot és persze Desir... Ha nem tévedek valaki alkalmazott már szellemi kivetülést közületek, nem igaz, légidomárlány. A Nap ellen... - villámgyors sebességgel fordult Iona felé. - Ez is hasonló, csak egymás lelkébe kerültök, egy egységeset alkotva.
A testet a középső körbe fekteti.
- Mielőtt megkérdezitek, pontosan tudom, hogy mi történik, ha balül ütnek ki a dolgok odabenn de azt kell, hogy mondjam túl halott leszek, hogy érdekeljen...
- Rannori, neked a középső körbe kell ülnöd, a többieknek pedig köré. Ha minden jól megy és sikeresen kiűzitek Desirt, akkor ő a holttestbe fog menekülni és véget vethetünk a szellemterrornak.
Amint mindenki körbeült, ő is elfoglalta a helyét az egyik körben. A szobára lassan csend borult, majd körülbelül egy óra összpontosított meditálás után mindenki teste összerogyott a pincében. Az emberek maguk egy kék fényhídon találták magukat. A híd két irányba vezetett, az egyik köztársaság város utcáira a másik pedig az idomárarénába vezetett. Juno rájuk bízta a döntést, hogy merre induljanak el.


/Yangchen/

Miután elhagyta a Tűz népét Yangchen az Egyesült Köztársaságba ment. Ahogy haladt az utcán, érezte, hogy egy házból furcsa energia árad kifelé. Ha megnézte közelebbről, rájött, hogy az ajtó bizony nyitva van. Nem kellett hozzá túl nagy szakértelem, hogy meglelje a pincét is. Odalent több halottat talált, akik valamilyen furcsa körben feküdtek egymás körül. Ha bármelyik megérintette, érezhette, hogy a lelke elhagyja a testét, a szíve megáll és a lelke már máshol jár. Ő is a hídon találja magát. Juno azonnal a torkának esik.
- Ki vagy te és hogy kerülsz ide?

~ Rosszabb hely, mint a pokol, vagy bármi, amit utazásaim során tapasztaltam? Ha tudná, hogy miket éltem meg eddig, akkor azonnal visszaszívná, az utóbbi kijelentését! De éljen csak abban a tudatban, hogy én egy védtelen öregember vagyok... Minél kevesebbet tud rólam, annál jobb és fordítva is igaz! Nem bízok meg olyan személyekben, akik pengét fognak a torkomhoz, egyből a megismerkedésünket követően! Domó lépett be utoljára az épületbe és becsukta maga után az ajtót. ~ Ez lenne borzasztóbb bárminél, amit ismerek? És az a könyv a fekete nap címerével, amit olvasgat? Nem tetszik ez nekem... ~ Gondolta, majd követte Junot, a titkos ajtón át, egészen furcsa rajzig, ami a padlóra volt rajzolva. Amikor Domó megpillantotta a köröket, már sejtette, hogy mi fog következni, de inkább csendben maradt. Valahol már látta, ezt az ábrát, de nem emlékezett rá, hogy hol és mikor. Meghallgatta a nő magyarázatát, nem szólt egy szót sem, odasétált az egyik kisebb körhöz, leült és felvette a meditációs pozíciót. - Akkor kezdjük... Valószínűleg meghalunk, szóval csak az csatlakozzon, aki az életét adná Rannahiért és őszinték a szándékai. - Mondta a többieknek. ~ Miért hiszem azt, hogy mi vagyunk azok a balekok, akiknek a lelküket kell adni, Juno tervének a végrehajtásához? De nem is érdekel... Nekem már úgy sincs túl sok időm hátra! Ha lehetőségem adódik megmenteni egy fiatal életet, az enyémért cserébe, már megérte... ~ Gondolta és lehunyta a szemét és erősen összpontosított. Egy óra után hirtelen vakító fényt látott és egy hídon találta magát a többiekkel. - Szóval sikerült... Át kell fésülnünk mindent Desir után! Már csak azt kellene eldöntenünk, hogy ki merre megy.

Kitartóan követte a nőt.Minen pillanatban a háta mögött ált és figyelt(e) ~van valami nagyon furcsa ebben a lányban … és mégis nagyon magávalragadó … job less vigyáznom kicsit~.
 MIkor a házhoz értek csak kiss elmosolyodott és ugyanúgy követte a lány minden lépését.MIkor elővette a könyvet csak egy gyors pillantást vetett rá és rögtön elfordult és elkezdett fel-alá járkálni a szobában.Mikor a lány megszólalt hirtelen odakapta a fejét.MIkor ahoz a részhez ért , hogy az előző emlékeik fogja megalkotnia világot amiben lesznek apró alig észrevehető ijedt fintor suhant át az arcán ~a fenébe….nem lenne jó ha ezek az emlékeimben barangolnának …. A város alatti katakombák , az erdeji város , az a sok nő …… a fenébe …. A szigetről is tudomást szerezhetnek , ez nem lehet , nem engethetem …..nyugalom … végülis a lelkünk egyesül , ha elmében erő maradtsz akkor te tudod irányítani azt a világot egy bizonyos szintig … akkor viszont nem fog semi megjelenni a szigetről~ majd gyorsan el is tünt.A halálról szóló résznél meg se rendült az arca csak sétálgatott a kör körűl ~ér nekem ez a szellem …. Azt se tudom , hogy szövetsére tudok-e lépni vele ?Végűlis elég veszélyesnek irta le …. Nemmintha az rosz dolog lenne …. Kiváltképp ha meletem áll … álna…oh Walter pont most nem birsz itt lenni….~
 Még halgatta egy ideig amit a nő mond majd elfoglalta a helyét ~tehát ha sikkerel járunk még mindíg szüksége van egy tester … ez mondjuk épp kapóra jön , a tetoválások nem fogják engedni , hogy felzabálja a lelkem , viszont a testemben meghúzhatja magát … onnan pedig már csak magamba kell olvasztanom... vagyis előbb inkább meg kell találnom Waltert~
 Ahogy bekerültek a világba egy nagy levegőt vett. GYors tekintettel felmérte a terepet majd megvárta míg Juno elmondja a magáét.
-Én azt hiszem a városba megyek –mondta majd hátat fordított – aki erre jön döntsön hamar és kövessen ne szóródjunk szét –majd lassú léptekkel elindult.Elég lassan ment ahoz , hogy több percbe teljen , hogy elérje a célt.

 Menetelés közben tekintete a kezére esett ~mi less ha a tetoválások itt nem hatnak ? …. Van valami kapcsolatuk a lelkemmel is de vajon elég erős , hogy itt is 100%-on működjenek ??~.Egy pillanatra megált , szemét lehunyta majd nagy levegőt vet , megpróbálta működésbe , hozni a kiss kristályokat.Lassan , félve kinyitotta a szemét majd felemelte a kezét.A tetoválások ott voltak de nem izzotak … ebben a világban ezt nem tudja használni.Valamit káromkodott magában majd fojtatta az utat.Ha senki nem jön arra amerre ő amig előri az utszát akkor hátrafordúl vár 1 percet és ha kell továb megy egyedül.

Miután Domó feltette a kérdést Mizuki rögtön válaszolt rá:-Hát...amikor az utcán sétáltam hallottam egy kiáltást ebből a kocsmából ezért ide siettem hátha tudok valamiben segíteni-mondta majd felnézett az öregúrra.A beszélgetés után Juno elvezette a csapatot egy titkos szobába.Amikor Mizuki is belépett valami furcsa érzés kerítette hatalmába.~Mi ez a hely?A hideg futkos tőle a hátamon.~Gondolta majd beljebb lépett.Először nem igazán értette, hogy mi ez az egész de Juno magyarázata világossá tette a helyzetet.Az ismertető után Mizuki elfoglalta a helyét és elkezdett erősen koncentrálni.Az összpontosítás közben egyszer csak azon kapta magát, hogy egy hídon áll a többiekkel melynek két vége egy-egy ösvény kezdete.Pár pillanat múlva Kán elindult a városba vezető úton.~Jobb lenne ha én is a városba mennék az aréna csak feltépné a régi emlékek sebeit~gondolta majd a távolba meredt-Én is a városba megyek-majd elindult a tetovált fiú felé.

Ranahi követte Juno-t a kis házba, majd le a lépcsőkön át. Végig szótlan volt, csak Rannori mellett lépkedett. Egyébként is úgy érezte, hogy felesleges megszólalnia, nem is tudna mit mondani.
Szó nélkül azt tette amit Juno mondott, elhelyezkedett a körben, eléggé közel Rannori-hoz. Ránézett majd bátorítóan mosolygott és azt suttogta:
-Minden rendben lesz. ~Vagyis remélem.~
Elmerült a saját lélegzésében és minden lélekerejével koncentrált. Pislogott egyet és hirtelen a fényhídon találta magát. Körbenézett és a tekintetével Rannori-t kereste. Nem akart túl érzelgősnek tűnni, bár legszívesebben a húga nyakába ugrott volna, hogy épségben itt van Ő is.
-Én azt hiszem az idomárarénába mennék... Ha már mindenki Köztársaság Városba megy. -mosolyodott el és remélte, hogy a húga vele tart, bár azt is megérti, ha nem. Az Ő megérzései most a legfontosabbak és ha az ellenkező irányba szeretne menni, Ranahi nem szívesen, de elengedi. -Végülis mindent át kell fésülnünk. Juno... honnan ismerjük fel Desir-t? És mit tegyünk, ha megtaláltuk?
Ranahi-ban rengeteg kérdés merült fel, de úgy döntött nem teszi fel az összeset egyszerre.
~Hm, és vajon idomítani tudunk-e itt... Igazából nem számít. A kardom itt van velem.~ Lassan lecsúsztatta a kezét és végigsimított a kard markolatán.

- Igen, valóban alkalmaztam már. - bólintott Iona a nő kérdésére, mikor a kis házba értek. Remélte, az elmúlt évek gyakorlása elég erőt adott neki, hogy ne legyen gondja ezzel a feladattal sem. Amikor a meditáció után a hídon találták magukat, azonnal átgondolta a hallottakat. ~A korábbi emlékeitek. Vagyis mindaz, amivel itt találkozunk már megtörtént, vagy annak a történésnek egy eltorzított mása lehet. Ebben az esetben bölcs lenne szembenézni a helyzetekkel, amikbe már kerültünk. Talán valamilyen szintű provokációra is szükség van, hogy kiűzzük...~
- Én a városba mennék, ha lehet. Ugyanakkor... - Junohoz fordult. - Milyen módon üzhetjük ki a Desirt? Szükség van valamilyen provokációra, reakcióra a korábbi emlékeinkre? Még sosem találkoztam hasonló technikával, de úgy látom ön igen, így a döntéshez a segítségét kérném.

Bizony, nem könnyű a városban egyedül boldogulni, főleg munka és pénz hiányában. Na igen, ez persze tökre érthető is, de hogy addig nem lehet munkája az embernek, míg nincs szállása, az azért ostoba dolog. Lehet hogy ez egy előírás, netán a morgolódó szipirtyó által mondvacsinált érv, az lényegtelen, hisz Haka csak azért is meg akarta csinálni, sikert akart és azt a nő orra alá akarta dörgölni.
Na szóval, ott tartottunk a legutóbb, hogy Hakára a munka és szálláskeresés közepette lassan rásötétedett. Egy embernek, egy gyalogosnak túlon túl nagy ez a város. Napokba telne egy rendes, jövedelmező munkát, lakást, netán mindkettőt találni. A lényeg az, hogy ismét csövelnie kellett. Ez azért egy napnál tovább művelni mégiscsak túlzás. Egy este? Oké, az elmegy, de kettő? ráadásul éhesen? Minden esetre most már komolyabb igényei vannak, mivel valahogy ellenpontozni kell a komolyabb hiányosságokat. SZóval, mivel éhezik, kicsit kedvez magának azzal, hogy fedett szállást kerít. Szerencséjére egy lepukkant kis épület a közelben megfelelőnek bizonyul és az egyik nyitva maradt ablak megfelelő behatolási pontot biztosít.
Bent hatalmas kupi fogadja, a feldöntött polcok és szétszóródott holmik között. Némi kutakodást követően rálel egy megfelelő zugra az egyik még álló szekrény mögött, ahol egy elhagyatott kis fekhely volt. A gazdája gondosan beágyazta és úgy tűnik a rumli ellenére rendszeresen látogatott volt a hely. Talán nem lesz baj belőle hogy ha fogja magát és lepihen egy cseppet. Pihenten csak több esélye van elmenekülni ha netán számon kérnék rajta ottlétét, így hát llefeküdt, és hamar elkezdte húzni a lóbőrt.
Talán reggelig aludt volna tovább, ha valaki nem nyitott volna be az ajtón, ami nyekeregve tárult ki. Efféle hangokhoz nem volt igazán hozzászokva, hisz nemsok alkalma volt efféle helyeken pihenni, mert ha tehette, inkább a szellősebb helyeken húzta meg magát, az ajtó legalábbis mindig nyitva volt. Mondhatni ez egy ostoba rigolyája volt. Mindenesetre, az ajtó nyikorgása felverte álmából és meghallotta, miként egy kisebb csoport tért be egy hullával a házba, majd valamiféle szertartásban körbe ülték azt. Hallott már effélékről otthon. ezek azok a furcsa szektások, akik szellemet idéznek meg minden. Ahogy elnézte, ezek mindenfelől jöttek. Ez aztán a kultúrális olvasztótégely. Na de akkor is. Ki akarna ezekkel egy házban aludni, hiszen még a végén megkéselik. Egy szó mint száz, nem bízik bennük egészen, szóval inkább felrázz őket, hogy csak ne mér előtte kezdjenek bele a paranormális, spiritiszta sátánimádásba. Ennek megkezdéséül pedig a tetovált légidomárlány vállát kívánta megrázni. Ki gondolta volna hogy egy levegőidomár is belekeveredhet efféle bizarr dolgokba.
-Figyelj bocsi, de...- Kezdett volna bele a kultúrált eszmecserébe, mikor is lassanként mindenki kidőlt, köztük a kedves delikvens és Haka is. Hamarosan valami furcsa világban találta magát, ami mintha valamiféle külön szellemi sík lett volna, téren és időn túl, az üresség és a lét peremén. Na, ez már bizarrabb volt mint a látottak. Ráadásul valamennyien a valós világból jelen voltak. Ebből aztán nehéz lesz kihozni valamit.
-Oké, nem tudom mi ez az egész, de most azonnal küldjetek vissza! Felőlem folytathatjátok a beteges játékaitokat, de ebbe nem akarok belefolyni!- Tört ki belőle a kijelentés, cseppet kétségbeesve, hisz félálmában nem is igen értett mi is folyik körülötte, de még így, a fenti körülmények között sem volt neki tiszta mi is folyik épp.

//OOC: Akkor én be is szállok, és ezúton kívánok kellemes ünnepeket! //

Yangchen nem volt hajlandó válaszolni, így Juno nekifutásból belerúgott a lányba, az pedig lezuhant. A város utcáin tér magához.
És még egy idegen érkezett.
- Először is, beléptél a házamba. - Lépdelt oda lassan Hakához. - Másodszor, lejöttél a pincémbe. Tartozol annyival, hogy segítesz nekem, öcskös. Ha pedig nem... - végighúzza a saját tenyerén a az egyik pengéjét, a vörös vér pedig kibuggyant rajta. - Most csak hasonló módon tudlak visszaküldeni, szeretnéd? Nem? Gondoltam. Akkor kövess és segíts.
Csak ezt követően válaszolt Iona kérdésére.
- Az apám könyvei szerint meg kell ölni. Itt mi is szellemek vagyunk, akárcsak ő így árthatunk neki. Nincs emberi alakja, de bárhol lehet a kis világában. Az elménk egyedül hatalmas, azonban a rituálé előtt történő meditáció egy közös emléket választott ki. Ez volt Köztársaság város. Desir gyakorlatilag bárholt lehet idebenn. - Felelte és a csapathoz fordult.
- Nem válhatunk kétfelé, az idő mindkét helyen ugyanolyan ütemben halad, azonban amit láttok az nem egészen a valóság. De erre gondolom rájöttetek. Valamint az utcákról megközelíthető az idomáraréna is. Idebenn mindenki az én felelősségem, így megkérlek titeket, hogy kövessetek az utca felé. (OOC: A többség erre akart indulni)
A városban az átlagosnál is nagyobb volt a sürgés-forgás. Mivel mindenki lelke össze volt kapcsolva, így mindenki ugyanazt látta. Az újságárus torka szakadtából kiabállt.
- Elnökgyilkosság! Raiko elnököt meggyilkolták az idomárarénában. Körözzük a képen látható férfit. 
Amikor elsétálnak mellette Iona kezébe nyom egy példányt az újságaiból. A címlapon rögtön ez állt:

A lány döntése, hogy meg mutatja-e a többieknek, vagy sem. Nem volt nehéz kitalálni, hogy Desir a félelmekből építi fel a világot, Kán pedig félt a lebukástól. Valószínűleg a többiek is hasonlóra számíthatnak a közeljövőben. Juno ment elöl, a szemeivel kereste Desirt, azonban bárki lehetett közölük... Kissé lemaradt, hogy Rannori mellé kerüljön.
- Minden rendben van? Hogy bírod?
Tette fel a kérdést, majd kiszúrt egy gyanús női alakot, azonban amit ránézett az futásnak eredt.

Kán igen nyugodtan haladt előre , arcáról messzire leirt , hogy gondolatai valahol máshól vannak.Ahogy beértek a városias környezetbe , hirtelen megtorpant ~kicsit nagy itt a mozgás~ , tekintete ide-oda járt, kereset bármilyen nem ide illó dolgot.HIrtelen meglátta az újságokat ~mondjuk egész jó kép van benne rólam…mondjuk egy szebeli kép job let volna …szóval ez a kiss dög engem szemelt ki , remek ~.Lassan felhúzta a csukjáját és igy fojtatta tovább az utat. ~vajon…. Kumunikálni , hogy lehetne vele ? …~.Nemsokára megtorpant.Észrevette , hogy Iona kézbe kapott egy ujságot ~remek … eből magyarázd ki magad~.Lassan közel sétált hozzá majd a háta mogul kiváncsi pillantással mint aki előszőr látja a képet megszólal.

-Ugye nem igy néznek ki a tetoválásaim távolról-mondta majd egy 2 másodperces “drámai” szünetet tart és fojtatja-meg a hajam se igy néz ki vagy ?-majd továbra is kiváncsian nézegette a képet-ha ez a desir be tudja fojásolni ezt a világot mi is képesek vagyunk rá .. biztos vagyok benne.-majd a lány szemébe nézet-nem gondoltam volna , hogy pont az elnökgyilkoságot , hozza fel … kicsit töbet vártam egy ilyen szelemtől … tényleg retegtem , hogy azt hiszik én tettem … az a rohadt Amon , még a végén a való életbe is elhiteti az emberekkel , hogy én voltam … na de , ugylátszik innen jó less vigyázni , ez a kis dög azt tervezi , hogy egymás Ellen fordít minket .