Név: Harera Shin
Kaszt: Földidomár
Kor: 17 éves
Külső leírás: Épphogy csak vállig érő dús barna haja van és ugyanilyen színű szemekkel rendelkezik. Zöld gombos mellényt, ugyanilyen színű bő nadrágot visel. E kettőt egy barna övvel tartja egyben. A világos és a sötétzöld szín egyvelege szellős hosszúujjú, combközépig érő ingszerűséget visel, melyet sosem gombol be, hagyja maga mögött szabadon lengedezni. Végül, de nem utolsó sorban szürke csizmát visel.
Jellem: Általában csendes, komolytalan, félénk, kötelesség- és felelősségtudattól mentes, de ha a helyzet úgy kívánja, akkor képes kedves, hangoskodó, barátságos-barátságtalan, bunkó, komoly, felelősségteljes is lenni, de leggyakrabban csak butának tetteti magát (vagy nem?). A viselkedése kiszámíthatatlan nem csak mások, de önmaga számára is.
Háttértörténet: Ba Sing Seben született, tizenhét évvel ezelőtt. Családja rajta kívül három főből állt: anyja, Nauki; apja, Xane; bátyja, Haku.
A szülei nagyon elmebajos embereknek számítottak sokak szemében, mivel volt nem kevés vagyonuk, ők meg elásták mind, és nem tudják merre van.
Így hát élték a szegények életét, éheztek, minden falatért megkellett küzdeniük.
Amikor hat éves volt, az akkor tizenhat éves bátyja elment Köztársaságvárosba dolgozni, ahová három év múlva ők is követték. A városban hamar talált munkát a két felnőtt is, és míg dolgoztak, addig ő iskolában volt, illetve részmunkaidős kisegítő munkát egy Akemi nevű öreg néninél. Megismerte neki a fiát, Shinjit, aki egy tűzidomár volt, illetve még egy pár embert - mindannyian valami békehívő csapat tagjai voltak. Név szerint: Maynet, egy tűzidomárt; Sagamit, egy víz- és véridomárt; Aijit, Sayat, két földidomárt, és egy Kaera nevű ismeretlen képességű lányt.
Nagyon megszerette őket, szinte családként tekintett rájuk.
Több éven át majd' minden nap náluk lófrált, de mikor Harera tizennégy éves lett, a szülei elköltöztek egy jobban fizető munkahely közelébe, ami a város egyik legtávolabbi pontján volt, és vitték magukkal a lányukat is. Bátyja, Haku beállt egy vándorcirkuszba dolgozni, mondván, állatmániája lett.
Harera depressziós, kiszámíthatatlan lett a barátaitól való végleges elszakítás miatt, majd úgy döntött, megkeresi őket. Viszont nem számolt azzal, hogy a város olyan hatalmas lesz, hogy eltéved, és néhány bandita pont ő rá vet szemet és elrabolják. Szerencséjére néhány rendes ember a segítségére sietett, megmentették, majd valahogy visszavitték a szüleihez.
Fél évre rá kiderült, öccse fog születni, innestől nem foglalkoztak vele, egy szót sem szóltak hozzá, csak a hamarosan születendő kicsi érdekelte őket.
Ezt hamar megelégelte, elszökött - nem esett nehezére -, és úgy döntött, megkeresi azokat, akiket szeret.
Amikor végre a nagy részére rátalált volna, kiderült, egy része meghalt, másik része eltűnt, harmadik része valami meg harcol. Így maradt utolsó támpontja a vándorcirkuszos bátyja megkeresése.
El is indult, de előbb Ba Sing Sebe ment a nagyanyjához, akinek a testvérének a fiának a feleségének öccse megtanította őt a földidomításra - miután egy kis incidense lett egy kereskedővel, és akaratlanul egy kisebb kavicsot idomított szegény ember szemébe, aki azóta egy félszemű sóher -, majd egy évre rá úgy érezte, készen áll arra, hogy kalandozzon, új dolgokat tapasztaljon meg, új ismereteket szerezzen, új helyeket láthasson és sok egyéb új dolgot ismerjen meg.
