Név: Irisa
Kaszt: Átlagember/kardforgató/jövőbelátó
Életkor: 22 év
Külső leírás: Sötétbarna, szinte fekete haját kibontva hordja. Szemei élénkzöldek, különös csillogásúak, azonnal látszik rajta, hogy többet lát, mint mások. Bőrpáncélt visel, amiben könnyen, és fürgén tud mozogni, de védi a kézifegyverektől. Zöld kesztyűt hord, és egy katana az állandó fegyvere. Kisebb kézifegyvereket, egyéb tárgyakat nem hord magánál, de ért egy keveset a pusztakezes harchoz is.
Háttértörténet:
Irisa születési helye, pontos ideje is ismeretlen. Későbbi fogadott szülei az eszméletlen, tíz év körüli kislányra találtak rá a falujukhoz közeli erdőben. Amikor a nevét kérdezték, nem tudta megmondani, amikor a családjáról, szintén nem felelt. Idomárképességei nem voltak, noha a szemeit nézve mindenki azt gondolta, földidomár. Nem tudott beilleszkedni a korabeliek közé, mintha nem tartozott volna az emberek közé. Rémálmai voltak, amelyek nem tudták, honnan erednek, de reggelente mindig furcsán kelt, csak nézett maga elé, mint aki szellemet látott. Keveset beszélt, visszahúzódó természete sokakat feldühített kortársai közül, de az iskolai verekedések mindegyikéből sértetlenül került ki. Mintha előre látta volna az ellenfelei lépéseit. Nem provokálta a harcot, de nem is hátrált meg előle. Volt egy eredendő büszkeség a természetében, ahogy fogadott apja mindig mondta, egy harcos büszkesége.
Tizenöt éves volt, amikor elhagyta a családját. Látomása volt... egy szellemet látott az erdőben. A lény egyik pillanatban állati alakot öltött, majd emberit, sosem látta pontosan, milyen is. Hogy a múltja, vagy a jövője volt, nem tudta, de azt érezte, hogy nem maradhat a faluban. Egyedül vándorolt, a látomásokat követve... és végül egy elhagyatott vadonban meditálva lépett kapcsolatba a szellemmel. A lény ősi volt, állítása szerint Irisa anyja meghalt a születésekor, az apja pedig már korábban elhagyta... az erdőbe tették ki, a szellemeknek adták, és ő volt az, aki életben tartotta, és nevelte kislánykorában. Régen elhagyta már a szellemvilágot, emlékezett arra, mikor Wan Avatar lezárta a portálokat, ő maga pedig nem tért vissza egykori otthonába. A lány különleges képessége, hogy látta a jövőt, tőle származott, aki, mikor Irisa visszatért az emberek közé, elrejtette az emlékeit a legmélyebb tudattalanjába. Az elkövetkezendő években ő kezdte tanítani, így a lány rendkívüli kardforgatóvá vált. Gyorsasága, és egyre jobban kontrollált jövőbelátásának köszönhető kiváló reflexei jó szolgálatot tettek neki a harcban.
Eközben járta a világot. Nem vonzotta a városias környezet, távol tartotta magát a csillogástól, inkább az ősi gyökereiket megőrző népek között keresett menedéket. Itt legtöbbször befogadták, felismerték rajta a szellemek érintését, és tisztelték ezért. A homokidomárok törzsei, és még néhány kisebb népcsoport a Föld Királyságában azonban lenézte. Kitaszítottnak, sehová nem valónak bélyegezték, ám ez számára sosem tűnt igazi sértésnek. Valóban nem illett semmilyen emberi közösségbe, márpedig ez volt az egyetlen, amelynek igazán részévé válhatott volna.
A katanáját a tűz népénél szerezte, egy szerzetesként élő kardforgató mestertől. A férfi, aki már hosszú ideje elvonult az emberektől szintén megérezte, hogy a lány különleges, így segítségére volt, amiben csak tudott. Ő is segítette a tanulásban, fejlődésben.
Irisa huszonkét éves volt, amikor egyre nagyobb jelentőségű látomásai támadtak. Mintha a szellemek figyelmeztetni akarták volna valamire... csak még abban nem volt biztos, mi az.
Jelleme:
Kerüli a feltűnést, értékeli a csendet és a nyugalmat, közösségben sem beszédes. Sokan ezt taszítónak találják, különcnek bélyegzik. Erős a kapcsolata a természettel és a szellemekkel, sok légidomár mestert is túlszárnyaló szinten, ám sokkal harciasabb, mint ez a nép, elszánt, és céljai érdekében szinte bármeddig hajlandó elmenni. Kiváló harcos, és ezt tudja is magáról, noha igyekszik nem beképzeltté válni. Önálló, büszke és független, befolyásolni gyakorlatilag képtelenség, végletekig kitart az igaza mellett, túlzott makacssága hibája is. Erősek az intuíciói, ez valószínűleg jövőbelátásának egyik megnyílvánulása, és rá is meri bízni magát erre.
