Név: Domó
Kaszt: Tűzidomár
Kor: 85
Külső leírás: Első pillantásra csak egy bolond, vén, ősz, szakállas öregembernek néz ki, aki szakadt ruhákat visel, de ha jobban megnézed... Ha jobban megnézed lerí róla a bölcsesség, a tapasztalat és a mérhetetlenül hatalmas tudásvágy. Ruháit a világ különböző pontjairól szerezte. Például a vízidomár sál, amit még kölyök korában kapott. A föld idomár ruha, amit Ba Sing Se legügyesebb varrója készített. A légidomár táska amit az északi Levegő Templomban talált egy kriptában, és még sok minden más. Többfajta értékes idomár tekercs van az oldalára aggatva. A táskában rengeteg rejtélyes holmi van. A cuccok többségéről egy "átlag" ember meg sem tudná állapítani, hogy az micsoda (ezeket is utazásai során gyűjtötte össze és nagy becsben tartja őket). Kedvenc ékköves botja Arath mindenhova vele tart.
Tulajdonságok: 80 éves révén egészen gyors és fiatalosan mozog, de mára már ő is belátja, hogy megtépázta az idő vihara. Kicsit csökönyös, nehéz lebeszélni őt bármiről is amit egyszer a fejébe vesz. Szereti megosztani bölcsességét másokkal, pusztán kedvességből. Jószívű, vicces, néha goromba, vénember aki legbelül még mindig gyerek marad.
Háttértörténet: Domó egy szegény családba született egyke gyerekként a Tűz Népe országába. Anyja belehalt a szülésbe így apja nevelte fel, aki asztalos munkából próbált "tűrhető" környezetet teremteni fiának. Mikor Domó 10 éves lett apja elkapott egy halálos betegséget. 2 év elteltével szinte már semmijük nem maradt, hiszen az apa nem tudott dolgozni gyengélkedése miatt. A fiú próbálta ellátni magát és az apját is egyszerre, de nehezen boldogult. Az apa utolsó 3 hónapjának, minden éjszakáját a műhelyében töltötte, már ha ki tudott valahogy kecmeregni az ágyából. Amikor a fiú az éjjelekről kérdezte apját, ő csak annyit felelt: - Majd meglátod fiam... Majd meglátod... - Mikor a beteg elkészült végre a munkájával elhunyt. Domó nem tudta, hogy mihez kezdjen most, hogy minden hozzátartozója meghalt és minden hagyatéka egy lepusztult ház. De ekkor megpillantotta apja műhelyében lévő tárgyat. Egy sétabot volt amit drágakövek díszítettek és mellette egy levél:
Drága Fiam!
Ha ezt a levelet olvasod, akkor bizonyára már nem az élők közt vagyok. Mint tudod az utóbbi időkben mindig kijártam esténként a műhelybe és "dolgoztam". Nos ezt a botot csináltam neked. Tudtam, hogy elég pocsék hagyaték ez a lepratelep, ezért megalkottam neked Arath-ot, a sétabotot. Ne törődj vele, hogy honnan szereztem az ékköveket. Mielött bármit is tennél ígérd meg nekem, hogy sosem adsz túl a boton. Ez az egyetlen igazi örökséged, nem pedig ez a bódé... Tudd meg, ha elhomályosul minden és letérsz a helyes útról, nézz Arath vörös kövébe és meglátod fogod a helyes ösvényt! Lásd magad és hogy, hova tartasz!
Domó elejtette a levelet bánatában és letérdelt. Megfogta a botot és az drágakőbe nézett. - Megfogadom apám! - Mondta és még órákig vizsgálta az ékkövet amiben csak saját tükörképét látta. - Lehet, hogy nincs varázserőd Arath! - Mondta az élettelen tárgynak. - De adtál egy jó ötletet! Most nem vagyok senki, ahogy láttam magam, de nyitott vagyok az új dolgok felé és én hiszem, hogy ahova tartok ott még lehet belőlem valaki! - Így hát Domó eladta a házat és abból a kevés pénzből amit kapott érte, útra kelt és belekezdett élete új szakaszába. A fiúnak hatalmas volt a tudásvágya ezért a világ minden részén próbált mesterektől tanulni tűzidomítás, a kék tűz használatát, villámlást (, de annak csak a vezetését sikerült megtanulnia) és más téren is. Titkon reménykedik abban, hogy végre megtanulhat bánni a villámokkal, de szinte már teljesen belenyugodott, hogy erre ő nem képes. Alkalmi munkákból tartotta fent magát és utazásai költségét is. Óriási utazó vált belőle és szinte meg sem állt sehol egy hétnél tovább. Rengeteg barátot és ellenséget is szerzett útjai során. Ha tudott segített a bajban lévőknek és üldözte a banditákat. Rengeteg rég elfeledett tűzidomár mozdulatot ismer, még Arath-al a kezében is képes idomítani úgy, hogy közben meg sem pörkölődik a forróságtól a sétabot. Mára már úgy döntött, hogy nem folytatja utazó-tanuló életmódját, hanem száz százalékosan a bajbajutottakon segít, küzd az igazságért és harcol a jó ügyért! Kalandozásai során legutóbb a Föld Királyság sivatagába repítette, most viszont Köztársaság Várost vette célba.
)