Banján-fa

Takeshi

Egy híres földidomár mester, Lan Mao különleges földidomítási tanításokat tud átadni minden egyes növendéknek, azonban leckéiben két furcsa dolog is szemet szúrhat a jelentkezőknek: Ingyen van és a gyülekező helyszíne nem messze található a híres-neves Banján fától.
A férfi a fa egyik gyökerén meditált, épp a teáját forrázta amikor megérkeztek az érdeklődők. Takeshin kívül további négy ember érkezett. Lan még várt tíz percet - ebben az intervallumban sem is szólt a jelenlévőkhöz - majd felállt és mindegyikük előtt egyenként meghajolt. Intett egyet és egy kopasz, csuklyás férfi jelent meg. Hátrahajtotta a fejfedőjét és ő köszöntette az embereket Lan helyett.
- Mao mester elnézést kér, de sajnos a szellemek nem áldották meg a beszéd adottságával így én ismertetem az óra szabályait. Az első és legfontosabb az, hogy egy földidomár képes egyé válni a természettel. Ebből adódóan kérek mindenkit, hogy minden lábfejet borító eszközt ebbe a ládába tegyenek. Másodszor: A tanítás előtt egy felmérést végzünk magukon, Mao mester csak egy embert képes tanítani egyszerre. És végül a harmadik: A felmérés során szigorúan tilos kontaktusba kerülni a többi tanítvánnyal. Aki egyetért az jelezze, aki nem, kérem távozzon.
Amint mindenki beleegyezett a dologba Takeshi azt érezheti, hogy a föld felkúszik a lábán és mielőtt bármilyen lépéseket tehetne arra, hogy kiidomítsa magát a szorult helyzetből egy chi-blokkoló mozdulat fosztja meg őt a képességeitől. Illetve nem egészen, nagyon alap szinten - tehát kicsike sziklákat - még képes mozgatni.
- A lecke része, hogy megtudjunk válni attól amink van és nem szabad félnünk az új kezdettől. 12 óra múlva visszatér az erejük, ennyi időt kapnak, hogy bizonyítsák alkalmasságukat. Az erdőben három borzvakondot ábrázoló platina szobrot rejtettünk el. A feladat egyszerű, találják meg. Óra indul.

Ben

*A fiút lenyűgözi az impozáns fa látványa, atmoszférája. Sajnálatos módon most nem ezért van itt. Most a tanulás élvez elsőbbséget. Idegesíti ugyan, hogy versenytársai is akadnak, azonban sokáig nincs ideje idegeskedni, mert a mester nemsokára felállt a helyéről. Takeshi viszonozza a meghajlást, majd gondosan odafigyelve hallgatja a "játékszabályokat". Mao mester némasága meglepő tény, de ha jobban belegondol, a zseniknek általában van valamilyen hiányosságuk.
Végighallgatja a csuklyás férfi beszédét, majd bólint, lerúgja a cipőjét és a ládába teszi. Szinte abban a pillanatban elkezdi érezni a föld mozgását a talpa alatt. Ez nem egy új dolog, a chi-blokkoló mozdulat viszont nincs ínyére. Amikor a föld megáll a térdeinél, a kezei helyett inkább a lábával próbálja jobb belátásra bírni a makacs elemet. Valahogy mindig úgy tartotta, hogy a földidomárok komoly előnyre tehetnek szert küzdelem alatt, ha nem feledkeznek meg a lábaikról. Amennyiben sikerül így megoldania a problémáját, nekivág az erdőnek. Ha nem, akkor ezúttal a kezével próbálkozik. A másik négyre ügyet sem vet.*

Takeshi próbálkozása sikeres volt, egyszerűen lepergett a vékony földréteg a férfi lábáról. A másik négy is többé kevésbé sikerrel járt, van aki hasonlóan van aki a karjával ütögette le a lábáról a földet, de mindenki sikerrel állta az első "próbatételt."
Bár úgy tűnt, hogy a férfi nem szándékozik együtt dolgozni egyikükkel sem, a többiek azonban közel sem efféle módon gondolkodtak. Ketten társultak és dél felé vették az irányt, míg a másik nem túl feltűnően Takeshi-t követte. Ezt a férfi körülbelül negyed óra elteltével vehette észre, azonban az agressziónak senki sem látta szükségét. Az idegen barátságosan közeledett felé.
- Tudom, hogy mi jár most a fejedben. " Ez a férfi követ engem és ezzel nagyban gátolja az esélyeimet." De nem. Egyáltalán nem erről van szó. Most pedig figyelj, mert rövid leszek és csak egyszer mondom el a mondandómat.Közelebb lép és olyan halkan folytatja, szinte suttog.
- Én vagyok Mao.
Adott egy másodpercnyi időt a meghökkenésre, de utána rögtön folytatta.
- Mielőtt akár büszkeség legapróbb szikrája fellobanna benned közlöm veled, hogy csak azért döntöttem úgy, hogy téged avatlak be, mert a másik kettő társult. Ha mindenki a maga feje után ment volna, akkor egy érme feldobásával döntöttem volna el, hogy kit avatok be ebbe a titkomba. Azonban, ha már így alakultak a dolgok, áruld el nekem. Hogy találsz meg valamit, amit nem tudsz érezni még akkor sem tudsz érezni, ha az erőd a teljében van, nem pedig ilyen állapotban?