Név: Haka
Kaszt: Homokidomár
Kor: 23
Külleme: Haka egy magas, sötét bőrű, izmos férfi, jó kondícióval. Homokidomár léte ellenére sosem öltözött úgy mint társai, enyhén nyitott az északi stílus felé, bár a színek az öltözködésében azonos sivatagi őseiével. Haja hosszú, egy része pedig copfba van fogva. Jobb karján hullámmintás tetoválásminta fut végig, ami leginkább a hullámzó vízre, vagy a szél fújta homokra emlékeztet.
Jelleme: Ugyan nagynak és erősnek látszik, de aki jobban megismeri, rájön hogy nem csak izmokból áll a srác, hanem esze is van. Örökérvényűnek tartja a túlélés törvényét, miszerint a gyenge elbukik és az erős fennmarad, ennek függvényében pedig elfogadó a halál tekintetében és megteszi amit meg kell, hogy a helyzethez mérve mindig is erős maradjon lélekben és testben egyaránt. Mivel vér szerint két törzshöz is tartozik, próbál mindkettőnek megfelelni, ám ez néha számára is gondokat okoz. Mindenesetre ő egy normális ember, normális értékrenddel.
Holmija: A rajta lévő öltözet, egy pár zacskó homok.
Háttértörténet: Története huszonhárom évvel ezelőtt kezdődött a messzi Si Wong sivatagban, a homokidomár törzsek által lakott kietlen homoktengeren. Annak idején, egy férfi Ogada, a messzi északi törzsek hóval borított jégbirodalmából útra kelt, hogy felkutassa mocsári testvéreit, de balszerencséjére rossz útra tévedt, és mikor erre rádöbbent, már késő volt. Az őt körbeölelő homokdűnék és a tűző napfény tévútra csalta és hamarosan minden erejét elvesztve rogyott térdre és elájult. Egyetlen szerencséje csupán az volt, hogy a hátrahagyott nyomait a sivatagi népek követni tudták és bizonyságot tettek jó szándékukról és megmentették az életét. Mármint az egyikük döntött úgy hogy érdemes volna megmenteni. Ez a jótét lélek pedig a Hami-törzs első emberének lánya, Seemi a volt. Tán mondani sem kell, hogy épp időben mentették meg az eltévedt utazó életét, aki a törzs vendégszeretetét élvezve lassan kicsivel többet kezdett érezni megmentője iránt mint hálát és szerelme viszonzásra talált megmenője személyében. Ezen szerelem gyümölcse lett Haka. Különleges származását tekintve még az is furcsább hogy jelét mutatta annak, hogy jeleskedik a homokidomítás képességében. Ennek az volt a hozadéka, hogy Ogada új otthona többé nem a messzi észak volt. Szíve ugyan régi otthonához húzta, de felesége és fia a sivataghoz tartozott, így hát a törzzsel maradt. Haka fiatalon megismerkedett a sivatag törvényeivel. A gyenge elbukik de az erős fennmarad. Láthatta miként folyik az élet a sivatagban, megtanulhatta miképp építik a sivatagbéliek a homokfutóikat és hogy szelidítik meg ezt a szeszélyes környezetet és fordítják a hasznukra. Ám persze egyszer minden jónak vége szakad. Seemi óvatlan volt egy nap és a végzetébe rohant, amikor egy közeledő homokvihar ellenére egy barátja segítségére sietett és egy széllökés a futóját egy sziklához csapta, mely addig homokban pihent és ripityára törte azt és végzett vele.
Végül mivel Haka és apja egyedül maradtak. Amint az ifjú homokidomár megismerte népe idomárművészetét, útra keltek északra, ahol a fiatal gyermek későbbi utolsó éveit töltötte. Elsőként rájött, hogy északon nem csak este van hideg, nagynehezen megismerve a sarkvidéki túlélés fondorlatait, és a hajózást. Mire azonban férfivé érett, rá kellett jönnie hogy északon számára nem terem babér ha ápolni kívánja anyja örökségét, így hát útra kelt helyet keresve magának a világban.
