Név: Takeshi
Kaszt: Földidomár
Kor: 27
Külső leírás:
Középmagas, nem feltűnően izmos, mégis erős alkatú fiú. Hosszú, sötét haját befonva hordja, arcát rövid szakáll keretezi. A világot szintén fekete szemeken keresztül nézi – pusztán a változatosság kedvéért. Egyszerű, kényelmes ruhákat visel, amik lehetőleg nem korlátozzák semmiféle mozgásban. Ezek leginkább a föld királyságának színeiben pompáznak, bár egyik sem mai darab.
Jellem:
Magának való, szűkszavú fiatalember. Ha valakivel hosszasan elbeszélget, akkor is csak két-három szavas válaszokat ad. Szereti a tartós dolgokat, szívesebben élne a múltban és érdeklődését leginkább a Szellemvilág képes fenntartani. Nagy általánosságban elmondható róla, hogy nyugodt ember, aki igyekszik kerülni a konfliktusokat, mivel azonban nem átall megosztani másokkal, hogy mit gondol róluk, gyakorta akarják elgyepálni.
Előtörténet:
Ba Sing Se középső gyűrűjében látta meg a napvilágot, bár mivel az éjszaka folyamán született, ezért esélyes, hogy a Hold hamarabb feltűnt neki. Gyermekkorában mindig azzal gúnyolták, hogy külseje leginkább egy macskáéhoz hasonlatos, ő pedig mélyen egyetértett ezzel a kijelentéssel, így hát nem igazán tudták bosszantani. Ennek ellenére – vagy épp ezért – nem alakított ki tartós barátságokat, leginkább a szüleivel és földidomár mesterével beszélt. Előbbiek hamar elfogadták, hogy a fiuk zárkózott típus és szívesebben bújja a tekercseket naphosszat, minthogy a korabeliekkel lógjon. A mestere pedig, midőn átadta Takeshinek minden tudását, továbbküldte egy másik tanárhoz, aki keményebben bánt a fiúval. Látta benne a tehetséget. Na nem az őstehetséget, de azért sokra tartotta. Ez lehetett az oka annak, hogy idővel egyre embertelenebbek lettek az edzések, mert a mester mindenáron elő akarta hozni belőle a képességeit. Takeshi pedig tűrt. Még akkor is gyakorolt, amikor a jobb karja két helyen eltört. Ez némi mentális zavart okozott az elméjében, ezért amikor úgy ítélte meg, hogy az idomítás kezdi felőrölni, abbahagyta. Visszatért a könyvekhez, segített a szüleinek a ház körüli teendőkben, aztán gondolt egyet és bejelentkezett Ba Sing Se egyetemére. Sokat olvasott a Szellemvilágról, bújta a történelemmel kapcsolatos könyveket és pár éven belül ismét elkezdte érdekelni az idomítás, immár azonban nem csak a közönséges szikla, de a fémidomítás is beletartozott az érdeklődési körébe. Szabadidejében elkezdett pusztakezes harcot tanulni, de ügyelt rá, hogy ez ne befolyásolja az egyetemi tanulmányokat és a családjától se határolódjon el.
Éppen azért élete egyik legironikusabb tette volt, amikor fogta magát és se szó, se beszéd, elment otthonról. Kisebb célokat tűzött ki maga elé. Ezek egy ideig lefoglalták, aztán egyre inkább amolyan egyik napról a másikra életmódot kezdett folytatni. Alkalmi munkákból él a mai napig.
