Rémségek háza

Alternatív kaland helyszíne: Rémségek háza
Egy roskadozó viskó nem messze a tűz népének azon falujától, amiben egykoron Hama a véridomár élt.

Korábbi jelentkezős posztok:

2014.10.28. 23:02 Zima
Zima felnézett a házra. ~ Szóval ez az a híres Rémségek Háza, amiről nagyi mesélt és amitől úgy féltett... Nem is értem, miért. Nem tűnik olyan ijesztőnek. Vajon tényleg Hama szelleme felelős az emberek eltűnéséért? Majd meglátjuk...

Zima megkerülte a tömeget. ~ Mennyi jelentkező, ennyien be sem férünk! ~ Odalépett az ajtó előtt posztoló járőrhöz.

- Jó estét, önkéntesnek szeretnék jelentkezni!


2014.10.28. 11:51 Aaron
Aaron összefonta maga előtt a karját, miközben a régi viskó felé tartott. Mikor megtudta, hogy az emberek szerint a híres véridomár, Hama szelleme kísért a házban, nem volt kérdés, hogy utánajár az ügynek. Ha igazak a pletykák, talán a nő tud neki segíteni a véridomítás technikáiban. ~Persze az egész egy baromság. Szellemek nincsenek~ jegyezte meg gúnyosan.

Mikor - a helyiek szerint a Rémségek Házának nevezett - helyre ért, már szép kis tömeg gyűlt össze. ~Úgy látszik, nem csak én vagyok kíváncsi.~ mosolyodott el. Kiszúrta a rendőrt, odalépett hozzá: - Estét – biccentett hanyagul. – Önkéntesnek jelentkeznék, ha még lehet. ~Ajánlom, hogy még legyen hely.~ - A nevem Aaron – mutatkozott be.


2014.10.26. 12:02 Ruan
- Hát itt volnánk. – mondta Ruan amint odaért a Rémségek Házához. Körbenézett, nem kevés ember volt a ház közelében. ~ Erre azért nem számítottam. Habár, lehet valami vonzó ebben a helyben sokak számára. De ha azt nézzük, hogy én a szellemekről való tapasztalatomat szeretném elkezdeni, úgy érzem ez egy megfelelő hely lesz hozzá. Nem mellesleg szóba hozták a helyet Hama-val és Katara-val…~

Ruan ahogy körbenézett észrevette a rendőrt. Odalépett mellé.

- Üdvözlöm! Jelentkeznék önkéntesnek. A nevem Ruan.


2014.10.26. 11:20 Quan
Quan hallott Hamáról és Kataráról. Annyira nem izgatta és nem is félt.Látta,hogy már jópáran megérkeztek a vén házhoz.Majd odasétált ő is. Az öreg kardforgató köszönt:-Sziasztok.-Majd odalépett a rendőrhöz.-Itt kell jelentkezni?-


2014.10.21. 12:02 Elaina
Elaina megállt a romos ház előtt. ~Ez is látott már szebb napokat.~ Majd egy mély levegőt vett és végig gondolta, hogy miért is jött ide.

~Azért jöttem ide, hogy az ijedségemet jobban tudjam uralni.~ Ezután a ház előtt álló rendőrhöz lépett.

-Jó napot! Szeretnék jelentkezni a nyomozásra.-modta


2014.10.19. 21:49 Seto
Seto nagyon izgatott lett a Rémségek házát illetően és fűtötte a bizonyítási vágy így elment aviskóhoz. ~ Ugyan, biztos valaki szórakozik, Hama már rég meghalt. ~ bizakodott.

A ház elé érve látott pár fiatalt egy rendőrrel beszélve, gondolta ott kell jelentkezni a nyomozásra. Odasétált:

- Üdv! A nyomozásra jelentkeznék! - elszántan mondta Seto.


2014.10.19. 17:41 Karin
Karin fintorogva megállt a düledező ház előtt, és az előtte álló nyomozóra nézett. ~ Hát, láttam már ennél félelmetesebbet is... ~ gondolta, és elvigyorodott. Mindig is szerette azokat a dolgokat, amiknek volt valamennyi kockázatuk...anélkül nem volt érdekes.

Mikor járt a Déli Víztörzsnél, hallotta a pletykákat Hamáról, és most, hogy volt ideje, úgy döntött ellátogat a városába...és úgy tűnt, éppen jókor érkezett, valami történt is.

Összehúzta szemét, ahogy eszébe jutott minden, amit a véridomításról hallott...tulajdonképpen elég félelmetesnek tűnt, de valahogy mindig is megértette Hamát...ha vele tettek volna ilyet, több, mint valószínű, hogy bekattant volna, és nyugdíjas éveiben szerencsétlen emberkéket fogdosott volna össze.

Mindenesetre, most cseppet sem volt biztos abban, hogy Hama vérengző szelleméről volt szó...de a dolog igenis érdekelte, és szeretett volna kicsit nyomzogatni. Hátha talál valami érdekeset.

- Önkéntesnek jelentkezem a nyomozásra - mondta nyugodtan. - A nevem pedig... - egy pillanatra elgondolkozott. - Karin.


2014.10.19. 17:41 Ming
Ming halotta a hírt arról, hogy Hama visszatért. Emlékezett rá amit édesanyja mesélt neki Kataráról, hogy ő is véridomár és Hamától kénytelen volt megtanulni hogy megmentse barátai életét. Majd ezután Hamát börtönbe zárták és a véridomitást betiltották. Ming szerette az ilyen történeteket és legendákat, és mindig is kiváncsi volt rájuk.Kiskorában is sok ilyet hallott, ezért nem félt tőlük.

~ vajon tényleg Hama az, aki miatt eltűnek az emberek, és vajon tényleg visszatért? Majd hallotta amint önkénteseket keresnek az ügy kiderítéséhez.Így odasétált a házhoz és meglátott egy rendőrt.

Majd megkérdezte tőle: - Jó napot, itt kell jelentkezni az őnkénteseknek?


2014.10.19. 14:49 Azoir
Azoirt mindig is izgatták a rejtélyek. Habár szülei megtiltották, hogy elmnejen otthonról, ő megszökött és útja a régi, félelmetes ház felé tartott. Mikor odaért, már látott ott egy-két embert. (Pontosabban két lánykát) Odalépett.

- Sziasztok! Ti is önkéntesnek jötettetek? Hol kell jelentkezni?


2014.10.19. 14:17 Chou
Chou nem régiben hallott egy pletykát, miszerint Hama, az öreg véridomár szelleme kísért ebben a házban. A köryékbeliek csak a "rémségek háza"-ként említették és mindig óva intették őt a látogatásától. Azonban Chou-t már csak azért is érdekelte az ügy, mert ahogyan ő is Hama is egy vízidomár. Ráadásul ő is a Déli víztörzséből származik. Éppen ezért érdekli különösen az ügy.

A véridomítást azóta már betiltották. Chou igazából már próbálkozott korábban a véridomítással, de még nem ért el jelentős sikereket. Ezelőtt mégcsak hallomásból tudta, hogy léteznek véridomárok, ő maga egyet sem ismer. Mindenki fél tőlük, amit Chou soha sem értett.

Egy rendőr állt a kérdéses ház előtt.

- Üdvözlöm, a nevem Chou! Ugye, ide kell jönniük az önkénteseknek?


2014.10.19. 12:23 Iona
Iona izgult. Nem félt... a kíváncsiság erősebben hatott rá. Szeretett volna valamiben részt venni, kockázatot vállalni, és a Rémségek háza körül terjengő legendák egyszerre voltak félelmetesek, és lenyűgözőek. Rajongott a történelemért, így természetesen hallott Hamáról is... ~Vajon tényleg köze van az itt történtekhez? ~ Vett egy nagy levegőt, és közelebb sétált a házhoz, majd odalépett az előtte ácsorgó rendőrhöz:

- Jó estét. Itt toborozzák az önkénteseket a ház felderítésére?

Shin belerúgott a lába előtt heverő kavicsba, majd a házra nézett. Megborzongott, de az egész mégis valamiféle furcsa örömmel töltötte el. Adrenalinnal. Próbára akarta tenni a bátorságát. Itt az alkalom. Odament a rendőr köré csoportosuló emberekhez.
- Jó napot! - köszönt a tisztnek. - Shin vagyok, önkéntesnek jelentkezem - tisztelgett viccből.

Kira felbúzdulva a hírre miszerint, Hama a véridomár visszatért, felkereste a házat. A ház előtt összegyűltekre nézett.  
 ~Mennyien vannak... Remélem még lehet jelentkezni ~Oda lépett egy egyenruháshoz. -Jó napot! Remélem még nem késtem le a jelentkezést -

Mei Ling hallotta a hírt miszerint Hama szelleme visszatért. Eszébe jutott amit Katara mesélt neki, hogy hogyan vált belőle véridomár. Mei Ling szerette a legendákat, és a hozzájuk kapcsolódó rejtélyeket, félelmetes dolgokat. Mikor odaért a házhoz látta a nagy tömeget. ~remélem maradt hely még egy önkéntesnek . Meglátott egy tisztet: -Jó napot! Önkéntesnek szeretnék jelentkezni!

Blaine egy satomobillal érkezik a helyszínre. Nem kis port kavar fel a jármű maga mögött, majd lassan megáll a ház előtt. Kilép a kocsiból, majd szemügyre veszi a házat. Kiveszi a barna kabátját az anyósülésről, majd magára kapja (a laborköpenye fölé). Meglátja a tömeget. Előkap egy aktát, majd lassú, kimért léptekkel a rendőrhöz megy.
-Örvendek. Dr.Blaine Valt vagyok, az FieireCoLabs alapítója és vezérigazgatója. Jöttem bebizonyítani, hogy nincsenek szellemek. Vagy azt, hogy vannak.

Az őr meglepődött azon, hogy ennyien jelentkeztek a kisgyereken pedig pláne nem... odébb vezette őt a többiektől.
-Kölyök ez nem...
Folytatta volna, mikor Seto hirtelen "megvadult". A szőke férfi átakarta ugrani a kerítést, azonban túl hamar rugaszkodott el és a kerítés átszúrta a nyakát s vér egyenesen miszter Blaine gazdagvagyok úr kabátján landolt. Ezután egy kísérteties hang szólalt meg.
-Ha ellenszegültök, akkor mind arra a sorsa juttok mint a szőke kölyök.
Chou persze ellenkezett és kulacsából jégcsóvákat kezdett el idomítani a ház felé. A következő pillanatban már levegő után kapkodott, holtan rogyott össze. A háttérben egy furcsa, túlontúl vidám zene szólalt fel amitől minden eddigi jelentkező hatalmas késztetést érzett arra, hogy bemenjen. Hiába akartak visszafordulni a lábuk irányította őket. Nem véridomítás volt, hanem valami félhipnózisos állapot. Shint is elragadta az őr szorító kezeiből. Az ajtó bevágódott mögöttük ahogy beléptek a házba. Három út volt előttük, egy a pincébe, egy az emeletre és egy pedig a földszint többi termébe vezetett.


/Következő körváltás: Hétfő/

Blaine rendkívül meglepődik azon, hogy hirtelen beborítja valami suhanc vére.
-Még jó, hogy raktáraim vannak tele ilyen kabátokkal. - Mondja szórakozottan, és elővesz egy másik tisztát a kocsiból. - Na, akkor vannak szellemek. Vagy nincsenek, de vannak akik jól imitálják őket. Mind a kettő esetében egy gyilkos hangulatú elmebetegről beszélünk.
A monológja végén, akár transz, akár nem, bemegy a házba. A kíváncsisága hajtja.
-Na akkor. A pincében szörnyek szoktak lapulni. A földszinten az elmebeteg öregasszonyok... A padláson szoktak lenni a szellemek. A közhiedelem szerint. Na akkor. Rendeződjünk csapatokba. Aki a pincében kezdene, álljon a bal oldalamra. Aki a padláson álljon a jobbra. Aki a földszinten az álljon elém. Aki pedig magányos farkas... Nos. Tegyen amit akar. A tudomány nem érdekli őt. Akkor ki áll készen egy kis természetfeletti (vagy alatti) áskálódásra? - Előkapja az aktát, majd egy tollat, és hangosan kezd mormolni. - Első halott: pipa. Második halott: pipa. Ijesztő szellem hang, aki megálljt parancsol: pipa. A helyzethez nem illő zene: pipa.

Karin körbenézet a többieken...mindenesetre, érdekes társaság voltak, és körülbelül annyian gyűltek össze, amennyire számított. Valami különös okból, ahogy azt észrevette, az emberek valamiért imádták a veszélyes helyzeteket, amikben nagy a halálozási arány. Most is jó páran voltak, mindenféle ember...volt, akiről lerítt, hogy földidomár, vagy épp tűz, vagy vízidomár, de voltak páran akik nemidomárnak tűntek...meg egy lány, aki ruhája a légidomárokéra hasonlított. Még az után is érkeztek, hogy ő ideért, egy kisfiú, egy tűzidomárnak kinéző lány, egy másik, aki teljesen úgy nézett ki, mint Ty Lee, meg egy gazdag, satomobilos ember.
Nem kellett sokat várniuk a kalandokra, mintha már maga a ház is vonzotta volna a gonosz dolgokat. Egyik srác megvadult, és egyenesen a kerítésnek ugrott, a vére pedig beterítette a tehetős uraságot, és egy kísérteties hang szólalt meg. ~ Na, ez jól kezdődik... ~ jegyezte meg magában, és elvigyorodott. Nem tetszett neki, hogy a férfi meghalt, de az ő hibája volt...legalábbis, egyelőre úgy tűnt, és ez, persze, ha a házról volt szó, nem tűnt biztosnak. Ezek után az egyik vízidomár is összerogyott - és erre már a lány is felvonta a szemöldökét. Valami nagyon nem volt itt rendben...valami, vagy inkább valaki igenis mozgatta a szálakat a színfalak mögött...
Hirtelen furcsa, vidám zene hallatszott, és Karin érezte, hogy valami vonzani kezdi a ház felé - nem tudott parancsolni magának, de azzal tisztában volt, hogy nem a testét irányítja valaki...nem, az másmilyen volt. Valaki az elméjével játszadozott, mintha az valami ócska játékszer lenne csupán, semmi több.
Az ajtó becsapódott a hátuk mögött, és a kabátos férfi monológba kezdett. ~ Legalább esze van...bár, a többieket nézve, akik eddig...öhm, elhunytak, ki tudja, meddig lesz ez így... ~ majd megállapította magában, hogy már neki is kedve lenne őrült nevetésbe kezdeni.
- Egyetértek a kabátossal - bólintott. - Bár, azt hiszem, leginkább az agyunkra kéne figyelni...azt hiszem, bárki is van itt, az játékbabának néz minket, ami viszont...nos, nem épp kedves dolog - tett hozzá, és a férfi elé állt. Úgy döntött, előbb a földszinten néz körül.

Zima vetett egy pillantást az összegyűlt tömegre. ~ Mennyi kíváncsi ember… Ahogy elnézem, van itt föld, tűz, víz és még levegőidomár is. Meg civil. Meg egy kis kölyök? Én is ennyi lehettem, mikor először ide akartam jönni. Most már valahogy megértem nagyit, hogy aggódott miattam…  ~  Hamarosan az egyik tűzidomárnak tűnő srác megőrült, majd egy vízidomár is meghalt. Zima ledöbbent. ~ Nem hittem volna, hogy ez ilyen hamar bekövetkezik. Meg az a hang… ~ Mire a lány észbe kapott, már bent volt a házban. ~ Fura… ~ Sajnálta a két elhunyt fiatalt, de nyugodt maradt. Továbbra is érdekelte, mi folyik itt.Körülnézett. ~ Pince, emelet, vagy földszint? Hm… Földidomárként nincs okom félni a föld alatt, de valószínűleg nem lenne olyan könnyű kijutni onnan, ha úgy alakul. Emelet? Nem, inkább maradok a földszinten. ~ Ezután hallotta a fura gazdag pasas monológját. Majd a szemkötős lány is megszólalt. ~ Jól mondja, az elménkkel akar szórakozni… akárki is legyen az illető. Bár sokat utaztam egyedül, most nem óhajtok egyedül neki vágni a terepszemlének. ~ Odaállt a szemkötős lány mellé, a tudós fickó elé.
- Csatlakozom.

Iona eltöprengett, ahogy a tudóst hallgatta. Tudta, hogyha kapna egy kis nyugalmat, elkezdhetne meditálni, és megérezni a szellemeket, de amennyiben rossz szándékúak voltak, ez nem lett volna ésszerű. A testét megszállhatta volna valamelyik, aminek nem örült volna túlzottan. Ezért átgondolta a lehetőségeket, és végül úgy döntött, a padlást választja, egyelőre egyedüliként. Odasétált a férfi jobb oldalára.
- Megyek a padlásra.

Ming látta, hogy egy elég nagy tömeg gyűlt össze a nyomozásra. Hirtelen az egyik tűzidomár a kerítésnek ugrott, és a vérre pedig beterítette az öltönyös tudóst. Az egyik vízidomár lány pedig összerogyott és meghalt. A  semmiből zene szólalt fel,és akaratuk ellenére a házba mentek. Ahogy körbenézett a házon, látta, hogy három lehetőség van. Marad a földszinten, vagy megy a pincébe, vagy a padlásra megy. Végighallgatta a tudóst. Látta, hogy két földidomár marad a földszinten, és egy légidomár pedig a padlásra megy. Ming úgy döntött, hogy ő is a padlásra megy. -a padlásra megyek.  -és odaállt a túdós jobb oldalára, a légidomár mellé.

~Hoppá! Meg vannak az első hallotak ~ nézett az összeeset lányra és a felnyársalt srácra. Figyelte, mit reagálnak erre a többiek, meggondolják-e magukat. Azonban már esélyük se lett volna, mert egy különös erő vonzani kezdte a házhoz. Bent az ajtó hangos csattanással bezáródott. A tudós kinézetű fickó felvázolta a lehetőségeket. ~Padlás, földszint, pince... ~gondolkodot a lehetőségeken. Két földidomár lány a földszintett választotta, a légidomár a padlást. Mellé csatlakozott egy harmadik fölidomár. 
-Én megyek a pincébe -lépett a férfi bal oldalára -Valaki csatlakozik?

Azoir teljesen ledöbbent a történteken, de túl tette magát rajta. ~ Csak rám akarnak ijeszteni, de nem fog sikerülni. Mikor beléptek végighallgatta az előtte felszólalókat, majd az utolsó mellé lépett.
- Elkísérlek a pincébe!

Mei Ling látta amint a tűzidomár srác, és egy vízidomár lány meghalt. Egy kísérteties zene szólalt meg, és egy pillanat alatt bent voltak a házban. Hallotta amit a túdós mondott. ~pince, földszint, padlás. Látta, hogy két-két ember csatlakozott mindegyik helyszínhez. - a padlásra megyek. Mondta, és közben a túdós jobb oldalára állt.

Elaina nagyon megrémült, mikor egy srác és egy lány meghalt. A kezét a szájához szorította, nehogy fölsikítson. De alig ébred fel a döbbenetből, egy fura, oda nem illő, kísérteties zene szólalt meg. Már a házban voltak, mire a lány feleszmélt. Csoportok alakultak, egy-egy emelet felderítésére. Valaki a pincét szeretne felderíteni. Elaina odament a tűzidomárlányhoz, aki kérdezte, és a vízidomár fiúhoz.
- Én csatlakozok.- majd a tudós bal oldalára állt.

Ahogy Azoir belépett a pincébe hirtelen egy fejsze állt a hátába, egy beépített csapda. Pár perc alatt az életét vesztette a többieknek esélye sem volt segíteni rajta. Az ajtó becsukódik mögöttük, akárcsak a bejárati ajtó. Ezután pár perc sötétség borul rájuk majd egy fény villan fel a pince közepén. Egy vérvörös tűzcsóva. A többieknek van idejük felmérni amit a szobában látnak. A pincében alig van egy-egy mozdítható tárgy egy mérleget leszámítva aminek csak az egyik fele látszik a szobában. A másik fele egy résen van. Az a része amelyet látnak fel van billenve, nyilván a másik oldalon valami súly van. A mozdítható tárgyak és a fejsze együtt messze nem elég ahhoz, hogy átbillentsék a mérleget a másik oldalra azonban valamit gyorsan ki kell találniuk, ugyanis két oldalról szögek jelennek meg a pince falain, mintha csak idomították volna őket és ezek folyamatosan összemennek. Ki kell találniuk, hogy hogyan billentik át a mérleget mielőtt túl késő lenne.

A földszinten lévők nem találnak túl sok érdekes dolgot, rengeteg könyv található a nappaliban egy asztallal szemben azonban ami érdekes számukra az a konyha volt. Ha beléptek láthatták, hogy a víz éppen felforrt. Az edény azonban oda volt láncolva a forralóhoz. Ha a két lány belenéz egy kulcsot láthat benne ami platinából van. Ekkor csapódik be az ajtó és a két lány érezheti a szobába áradó gáz szagát. Rájöhetnek, hogy a kulcs nyitja az ajtót azonban a konyhában nem volt semmilyen eszköz amellyel kiszedhették volna. Más megoldást kell kitalálniuk az idő viszont véges.

A padláson lévők szerencsésebbnek mondhatták magukat, csupán egy csontváz lepte meg őket ahogy kinyitották az ajtót, konkrétan a fejükre hullott. Az ajtó a belépés után itt is bemondta az unalmast ahogy az várható volt itt azonban még csak a fény sem gyulladt fel.

A padlás ablakára csupán annyi volt írva vérrel, hogy:
"A véridomár kalapot hordott, tudta, hogy jól áll neki?"

-Rendben, akkor induljunk is. Én a padlásra megyek, mint már mondtam... Elvégre szerintem arra vannak a szellemek. *Köhög* Arra az eshetőségre, hogy bármi is történne hoztam ezeket. - Egy-egy hordozható rádiót nyomott Kira és Zima kezébe, majd a felmutatta a sajátját. - Ne váljanak szét a csapatok, és minden csoportnál legyen mindig legalább egy rádió. Nem tudtam többet hozni, és elég gyanúsan, hogy úgy is zavarni fogja valami a jelet, de soha nem lehetünk elég óvatosak.
 Mikor a csontváz a képébe zuhan, maga elé tartja, és úgy tesz mintha egy régi ismerősét látná.
-Nagymama! - kiált fel örömtelien. - Ja nem, mégse. - és odébbhajítja a csontvázt a sarokba.
 Az ablakhoz sétál, majd előveszi az aktát:
-Kísérteties, vérrel írt felirat: pipa... - susmorog magának. - Bezáródó ajtó, amitől nem lehet kimenni: pipa... Szörnyű csontváz: pipa... Nagymama: iksz... Első megoldás: kérdőjel... - egy nagyobbat köhög - Emberek! Kutassák át a szobát egy kalap után! - majd ő maga egy polcot kezd el átbogarászni.

- Ez érdekes... - gondolta Karin, és felhúzta a szemöldökét. Nem igazán volt oda a csontvázakért, és abból, amit eddig találtak, már ami a padlást illette, a becsukódó ajtó, a sötétség, a képükbe repülő csontváz, kezdte azt hinni, hogy valami rossz szellemvasút-átkutató játékra jelentkezett...bár csak egyszer látott olyat, gyorsan elunta magát...nem látott benne semmi értelmet, azonban valamiért volt egy olyan érzése, hogy valami cseppet sincs rendben ebben a házban...legalábbis, nagyon remélte, hogy a házzal nincs rendben valami, és nem pedig vele. ~ Mindenesetre, az őrültek különben is érdekesek... ~ gondolta, és egészen felvidult a gondolatra. ~ Lehet, hogy ez valójában egy kellemes kis otthon...fene tudja...attól, hogy régen egy véridomár élt itt, meg minden úgy néz ki, mint egy rossz horror darab díszlete, még lehet itt valami érdekes ~felsóhajtott, ahogy eszébe jutottak a többiek.
Lehet, hogy talán nem volt a legjobb ötlet szétválni, még a rádióval sem...ki tudja, az mikor mondja be az unalmast, és akkor segíteni sem fognak tudni egymáson, ha bármi is történne. ~ Ugyan már, miért történne bármi is? ~ kérdezte magától, de ő maga sem volt biztos saját magabiztosságában. Volt a házban valami, ami egyrészt megriasztotta, másrészt pedig vonzotta...nem tudta eldönteni, melyik erősebb, az unalmas horror, vagy az érdekes veszély... ~ Majd kiderül... ~ vigyorodott el, és megvonta a vállát. Egyelőre csak igyekezett kiélvezni a helyzetet...az viszont, hogy a köpenyes gazdag csávó parancsolgatott neki, na az viszont kifejezetten zavarta. ~ De legalább segít a keresgélésben... ~ elfintorodott, és a romos sarok felé lépett. ~ Hátha lesz itt valami... ~

- Elnézést kérek, de ha szellemeket keresünk, helyesebb lenne megpróbálni kapcsolatot teremteni velük. - állt fel Iona, szembenézve a tudóssal. - Megpróbálok meditálni, ráhangolódni az energiáikra. Amennyiben tényleg jártak ezen a helyen, erősebb lett a szellemi energiák mértéke, megpróbálnék ezeken keresztül kapcsolatot keresni.
Az egyik falhoz sétált, és lótuszülésbe helyezkedett. Koncentrálva próbálta elkülöníteni a szokatlan energiákat a természetesektől, és ezáltal kapcsolatot találni az esetleges szellemekkel. Rengeteget meditált, ezért remélte, hogy sikerrel jár...

Elaina önkéntelenül is felsikoltott, mikor a fejsze a fiú hátába csapódott. De már segítenie sem tudott, rögtön meghalt. Az ajtó bezáródott, mintha valaki rossz viccet űz velük. Ezáltal teljesen sötét lett a szobában, majd egy vérvörös láng jelent meg. Elaina próbálja felmérni a szobát. Nem volt sok minden benne, alig lehetett valamelyiket elmozdítani. Viszont volt ott egy mérleghinta-szerűség. Csak az egyik felét lehetett látni, és az fenn volt. De hirtelen a falak megmozdultak, és egyre-jobban közeledtek. de nem csak egyszerűen közeledtek, még hatalmas méretű szögek is voltak a falon. Elaina megfogja a fiú holtestét és a mérleghez kezdi vonszolni.
-Kérlek bocsáss meg!- suttogta -Gyere, segíts!-szólt a még életben lévő társához.

Kira átvette a férfitól a rádiót. Biccentett és leindult két társával a pincébe. Ahogy leértek a fiú előredőlt egy fejszével a hátában. Kira idegesen körbe pillantott. ~Honnan jött? Ne szórakozzanak velem... ~ Egy vörös láng villant fel. A gyenge fényben felmérte a szobát. A fal mellet egy mérleghintát vett észre. ~Valami súly lehet a túloldalt...~ próbált kiagyalni valami lehetőséget, de a falak megindultak feléjük, hatalmas szögekkel. Kira látta mire készül a tárasa. Biccentett és segített elvonszolni a testet.

Zima átvette a rádiót, majd elindult a földszinten. A nappaliban megállt, majd hátranézett. ~ Hol a szemkötős? Nem úgy volt, hogy ő is idejön? Na, ez egy vicc… komolyan, egyedül menjek neki egy vélhetőleg szellem által megszállt kísértet háznak, ahol már így is meghalt két ember… ~ A hideg futkosott a hátán, de aztán tovább ment. A nappaliban nem volt semmi érdekes, így folytatta útját a konyhába. ~ Mi az, valami teadélután lesz itt, vagy mi? ~ Felvont szemöldökkel nézte az edényt, a benne éppen forrásban lévő vizet és a platina kulcsot. ~ Rossz érzésem van.. ~ S erre az ajtó becsapódott, majd valami gáz kezdett a szobába szivárogni. ~ Na ez jó… ~ Tudta, hogy gyorsan kell cselekednie. A szekrényhez sietett és elővett két befőttes üveget. Az egyikbe a keze is belefért. Ebbe hideg vizet engedett a csapból. A másikkal meg belemert az edénybe. Ezt is lezárta. Még teafiltert is szerzett. Ezután mély levegőt vett és belenyúlt az edénybe. A lehető leggyorsabban kiszedte a kulcsot. Ami forró volt, így először el is ejtette. Fájt a keze. Nagyon. ~ A francba! Volt a csapatban gyógyító? ~ Aztán felkapta a két befőttes üveget meg a kulcsot, iszonyú fájdalmak mellett kinyitotta az ajtót, majd bevágta maga mögött és elhajította a kulcsot. Gyorsan lecsavarta a hideg vizes üveg tetejét és beledugta a kezét. Ekkor kicsit lenyugodott. De nem teljesen, így másik kezével lecsavarta a másik üveg tetejét, előszedte a filtert, majd beletette. Várt egy kicsit. Aztán megint ideges lett. ~ Basszus, nem hoztam cukrot! Ja és… vajon honnan jött ez a gáz? ~

Elaina próbált nem a falakra koncentrálni. Az a baj, hogy azért már eléggé pánikba esett ahhoz, hogy az adrenalin szintje az egekbe ugorhasson. A fiúnak volt azért súlya, így is, hogy van segítsége, nehézkesen tudott haladni. ~Vajon milyen kedves kis meglepetés vár minket majd, ha ezt túléljük??? Az én kis agyacskám meg hol jár??? Először ezt éljük túl, majd jön, ami jön.~szidta le magát. Elaina nem tudta mennyit jöttek, de reméli, azért haladtak annyit, hogy még időben elérhessék a mérleget.