Név: Lora Brightening
Kaszt: Tűzidomár
Kor: 19
Külső leírás: Egyenesszálú, vörösesbarna haja hátközépig ér. Mandulavágású szeme néha szürkén, néha kéken játszik, és feketére húzza ki. Sápadt arcát viselkedéséből kiindulva szinte mindig tarkítja egy-egy vágás, karcolás. Általában fekete nadrágot és pólót visel, nagy ritkán előkerül egy piros vagy kék holmi is. Van egy öve, amiben egy kést tart. Egyetlen fülbevalót hord, melyet még anyja adott neki.
Személyiség: Csendes típus, szeret a háttérben maradni. Alapvetően bátor és mozgékony, de nem jelentkezik olyan dologra, ami veszélyeztethetné az életét. Szeméből mindig közöny vagy gyűlölet, esetleg kíváncsiság olvasható ki, ugyanis szeret másokat kiismerni, miközben róla semmit sem tudnak meg. Próbál kedves, távolságtartó lenni, de a szeme mindig elárulja. Ám a komor maszk mögött érzelmileg labilis. Kiszámíthatatlan, sohasem lehet tudni, hogy mikor kerül át abba a másik világba, melyet csak ő ismer. Ilyenkor a rémképek megostromolják, és senki sem tud semmit tenni. Ez csak tíz percig szokott tartani, de napi szinten. Nincsenek barátai, pedig ő megpróbált mindent.
Háttértörténet:Egy faluban született a Tűz nép Birodalmában. Szülei három gyermeket hoztak a világra: Először egy lányt, majd egy fiút, végül pedig őt. Nem volt nagy korkülönbség köztük, így sosem volt nagyobb vita köztük. A faluban megtanították a négy nép kultúráját, illetve harcolni, vadászni, és a tűzidomítást alkalmazni is középfokon. Ezen belül a villámidomítást. Ám a testvéreinek jobban ment. Ez az elején nem zavarta, csak később, mikor Lora már betöltötte a tizenhatot, hencegni kezdtek vele. Eldurvult a helyzet közöttük, de mivel Lora sosem akart vitát, elfogadta ezt. Egyedül az íjjal és a késsel tudott bánni, illetve az erejével. Ezekkel nem sokra ment. Egy nap, mikor a közeli erdőbe mentek vadászni, rengeteg alak vette őket körül. Elfogták őket, és a vezér így szólt:
- Hol vannak Lab Brightening gyerekei? - kérdezte mély hangon. Lora a nővérére pillantott, hisz az apjukról volt szó, ő pedig kétségbeesetten nézett vissza rá. Társaik is féltek, így elárulták őket. A házukhoz vitték a három fiatalt. Szüleik már az ebédet csinálták, mikor betoppantak. Az édesanyja elejtette a tálat, amiből kiömlött a rizs. Az apja tátott szájjal nézett rájuk.
-Lám, lám! A jó, öreg Lab! Emlékszel még rám? Én voltam az, aki helyetted a börtönben rohadt három évig! Igen, én vagyok. Csoda szép családod lett közben. Gondolom ők nem tudnak az ügyről. Mindegy, részletkérdés. Most csak a bosszúért jöttem - mondta, majd egy kés villant, s a következő pillanatban a nővére összeesett. A vére Lora arcára spriccelt, aki a szája elé kapta a kezét.
- Egy év, két év - folytatja, s a kést most a bátyjába szúrja. Végül felé fordult. Szája gonosz mosolyra torzult. - Három! - Behunyta a szemét. Ám nem jött a halál így kinyitotta a szemét, s anyja feküdt előtte. Holtan. Meghalt érte. Felsikított.
- Na, húzzunk innen! - kiáltja, s apját néhány perc múlva felakasztották, majd ismét felé fordultak. Egész testében remegett. - Téged magunkkal viszünk, aranyom! -Valaki hátulról leütötte.
Mikor felébredt, már egész máshol volt. A rablók magukhoz vették, és ki is használták mindenét. Itt töltött két évet, közben valamennyire tanították is. Aztán nagy nehezen elszökött. Nem járt szerencsével, mert elkapták, s másnap eladták egy férfinak. Egy tudóshoz került, aki tovább okította, s így még többet tudott meg a történelemről. A tudós aztán egy nap elengedte, s ő végre szabad volt, így új életet kezdhetett a Köztársaság Városa melletti faluban. Ez nem tetszett neki, így bejárt a városba is, feltérképezte az egészet. Ám a rémálmai és a napközbeni rohamok sosem múlnak el. Így mindig szorongva lép be a városba, ha odamegy. Egyik célja visszamenni szülőfalujába. Ennek ellenére bátor, bármi is jön. Legalább erre kiképezte az élet.
