A birtok mellett elterülő erdő

Nem messze a villától helyezkedik el az erdő, ami egészen Blackburn határáig tartott, az azt meghatározó patakig. Vadállatok nem igazán élnek benne, az évtizedeken keresztül folyó vadászásnak köszönhetően, így ma már főképp a faluban lakók titkos találkozási helye - a legtöbb összeesküvés, szerelem is itt köttetett.

Zima egész hamar megtalálta a régi dolgozószobát. Ahogy kinyitotta az ajtót, dohányszag csapta meg, amitől köhögnie kellett. Sose bírta a dohányszagot. Miután néhány percig szellőztetett, bement és körülnézett. Először a könyves szekrényeket nézte meg. Alaposan megvizsgálta a környezetüket, hátha talál valamilyen gombot, vagy fogantyút. Néhány könyvet, dossziét is kihúzogatott, hátha talál egy titkos átjárót, vagy valamit. (Ha talál, akkor visszacsukja, hogy majd később megnézi.) Az asztalhoz lépett, amin egy boríték feküdt. Tani úr végrendelete volt. ~ Különös… az első sor fekete tintával van kihúzva, mint a napló részlet… a másik sor meg zölddel… nem hiszem, hogy ugyanaz a személy használta a két színt… kinek lehet a kedvenc színe a zöld? Na de nézzük az örökségeket. Fura… nem Ayden kapta az üzletet vagy a birtokot… és nem is Jermaine. Várjunk… és mi van az örökbefogadott gyerekkel? Négy évvel ezelőtti ez a levél… Lehet, hogy rá nem is hagyott semmit… Lehetséges volna, hogy nem ismerjük ezt a gyereket és nem is örökölt semmit? Vagy… lehet, hogy ismerjük? Hm… Breonna biztos, hogy az ő gyerekük, különben nem örökölné a birtokot… Ayden, vagy Jermaine? ~ Ekkor eszébe jutott az érkezésük, mikor a család fogadta őket és Jermaine kiakadt… ~ Amikor olyan furcsa hangsúllyal nyomta meg azt, hogy anya… Lehet, hogy Jermaine az örökbefogadott? Persze ennyi alapján még nem fogható fel tényként, de… mi van, ha mégis? Vajon hova vezet ez a szál? Amúgy az is fura, hogy Tani asszonyra nem hagyott semmit… nem lehetett minden rendben köztük… ~
Zima az ablakhoz sétált, hogy kiszellőztessen. Ekkor vette észre a két alakot az erdő szélén. ~ Vajon kik lehetnek? Meg kéne néznem… Mondjuk nem szép dolog hallgatózni… de Tani úr meggyilkolása sem volt az… ~ Zima becsukta az ajtót, majd egy kis habozás után eltette a végrendeletet. ~ Eh, "jelentenem" kell majd Nightnak… ~ Aztán az ablakhoz lépett. ~ Kell egy kis mozgás… ~ Ezzel fogta magát és kimászott az ablakon. Amennyire csak tudta, becsukta az ablakot, majd leugrott. Földidomítással könnyedén tompította, senki sem hallhatta meg landolását (azon is rajta volt, hogy lehetőleg senki se vegye észre). Ezután közelebb húzódott, a két alakhoz, amilyen csendben csak tudott. Úgy helyezkedett, hogy hallja őket, de ők ne lássák. (Ha kell felmászik a fára is.)

/Zima/
A lánynak végül fel kellett másznia a fára, de szerencséje volt - sem a vörös hajú, sem Ayden nem látták meg, és még látta is, nem csak hallotta a fiúk beszélgetését.
- Szóval, Ay, mit akarsz? Mert hogy nem az időjárás viszontagságairól beszélgetni, ahogy eddig tetted, az biztos... - kérdezte a vörös hajú, és hanyagul a fának támaszkodott, arca azonban érdeklődésről tanúskodott. A másik fiú felsóhajtott, és elfintorodott - olyan fintor volt ez, ami szinte kimondta, amire Ayden gondolt: hogy valami nem egészen úgy megy, ahogy azt ő akarja. - Azzal az üggyel kapcsolatban van valami?
- Azzal, persze - mordult fel Ayden. - Az anyám nem akarja, hogy beszéljek a nyomozóknak arról, hogy...nem akarja, hogy bárkinek is beszéljek arról, ami egy hete történt.
- De hát...nem azért hívtad őket ide? - húzta fel a szemöldökét a vörös. - Úgy tudtam, hogy azért csődítetted ide a díszes társaságot, mert azzal kapcsolatban nem volt tiszta valami.
- De, azért hívtam őket...persze, mikor elmondtam anyámnak, idegrohamot kapott, és azt mondta, hogy ne szóljak erről egy szót sem...és tudod, talán még menne is, ha nem lenne Jermaine...
- A másik ügyről van szó?
- Arról is, meg nem is...tudod, anyámnak az a mániája, hogy ne szóljak senkinek Jade-ről, mert...mert ő azt mondta. Komolyan, kezdem azt hinni... - elhallgatott, és gyanakodva körbenézett.
- Hogy?
- Hogy ő tette...volt rá elég indoka, és már abba is nehezen egyezett bele, hogy apa gyilkosságával foglalkozzanak...persze, ha mindet tagadjuk, akkor átlátnak rajta, és a végén olyan dolgokat ásnak elő, aminek köze sincs a dologhoz, meg olyan összefüggéseket találnak, amik nincsenek is...
- Miért nem szólsz nekik te Jaidynről?
- Mert...nem tudom, Connor - rázta meg a fejét a fiú, és egy dühös mozdulatot tett, mire egy kisebb lángcsóva jelent meg. - Fogalmam sincs, de...talán mert szinte biztos vagyok benne, hogy anyám volt az.
- Megölné a saját gyerekét? - hangjából tisztán kicsendült a hitetlenkedés, Ayden azonban nem válaszolt, csak hallgatott. - Tudod, Ay, kezdem nagyon azt hinni, hogy a ti családotok, úgy ahogy van, dilis...
- Mert?
- Mert ott volt Jade...klassz csaj volt, meg minden, de te sem gondolhattad komolyan, hogy teljesen komplett...néha úgy viselkedett, mint egy futóbolond, főleg, ha kiakadt...a másik meg túl normális volt, te is az vagy, olyan normális, hogy az már nem normális - elvigyorodott. - Jermaine néha úgy viselkedik, mint akit zárt intézetben kellene tartani, a húgod meg...kicsit piromániás, nem gondolod? - Ayden felnevetett. - Nem mintha zavarna, persze...
- Tudod, azért mégis Seto a legjobb...komolyan, ha valaki megkérdezné, azt mondanám, hogy... - már sosem derült ki, mit mondana Ayden, mivel Zima rosszul mérte fel a faágat, amire felmászott, és az leszakadt alatta.
- Zima kisasszony? - kérdezte kedélyesen Ayden, szemében furcsa elégedettség csillogott. - Micsoda kellemes meglepetés, hogy így bepottyant szerény társaságunkba! Ő itt Connor - mutatta be a vörös hajút.

Zimának végül fel kellett másznia a fára, de nem bánta. Onnan mindent látott, hallott. Persze továbbra sem tetszett neki ez a módszer, de hát valahogy ki kell deríteni, ki a gyilkos. Ahogy Zima hallgatta őket, kezdett kiakadni. ~ Na jó, nekem ez az egész kezd magas lenni… Milyen ügyről van szó? A drága Tani asszony miért nem akar beszélni róla? Ezért vagyunk itt valójában? Milyen másik ügy? Mi köze hozzá Jermaine-nek? Hm… ez a Jade volt azon a képen bent. De neki mi köze van a családhoz? Talán Ayden barátnője, vagy ki? Mi van, hogy megölné a saját gyerekét? He? Várjunk, várjunk… Jade klassz csaj volt? Mi lett vele? Milyen másik? Na végre, szó esik Seto úrról is… ~ Vagy nem, ugyanis Zima már idegességében annyira mocorgott, hogy a faág megadta magát és azon kapta magát, hogy a földön fekszik fájó háttal és kezében a faággal. ~ Ennyire szerencsétlen is csak én lehetek… Ezért nem szabad hallgatózni… De akkor már tegyük helyre a zavart a fejemben… ~ Lassan feltápászkodott, leporolta a ruháját.
-  Csak Zima és üdv. Elnézést a bepottyanásért, tudom, nem illik hallgatózni, de most már mindegy. Remélem válaszolnak néhány kérdésemre. Szeretném minél előbb kideríteni, mégis mi folyik itt. Kezdjük az elején. Mi az az ügy, amiről Tani asszony nem akar beszélni és egy hete történt? És mi az a másik ügy, amihez Jermaine-nek is köze van? Valamint ki ez a Jade és mi köze van ehhez az egészhez? És miért beszélnek róla múlt időben? Ahogy hallottam Tani asszonyt gyilkossággal vádolja... *Connorhoz fordul* Hogy értette, hogy „megölni a saját gyerekét”? És ki az a másik normális fiatal, akiről még szó esett? Meg Seto úr hogy kapcsolódik a történetbe?
Várta a válaszokat.

A fiúk összenéztek, és Connor arcán elégedett vigyor futott át, és Ayden szeme is vidáman csillogott...mintha csak végig az lett volna a tervük, hogy idevonzzák Zimát, vagy bármelyik nyomozót, és úgy tűnt, ez sikerült is nekik.
- Nos, kisasszony, nem áll szándékomban azt mondani, hogy a hallgatózás nem volna olyan hatalmas illetlenség egy hölgytől, viszont képtelen vagyok azt állítani, hogy nem örülök a kérdéseinek, mert igazán szeretnék válaszolni rájuk – mosolyodott el Ayden, mosolya pedig kedves és bűbájos volt. – Tudja, bár a legtöbb újságban az áll, hogy anyám keres nyomozókat, méghozzá apám halálának felderítésére, ez nem igaz...csupán így kozmetikázta ki utólag a történetet. Valójában azonban én hívtam ide magukat, bármily hihetetlennek tűnik ez az én számból...gondolom, én vagyok az elsőszámú gyanúsított – kedélyesen felnevetett. – Egy hete valami olyan borzasztó dolog történt, ami... – látszott rajta, hogy ideges, és Zima az ideérkezése óta először vehette észre, hogy valami áttörte a fiú általános, hanyag jellemét...valami, amiről még ő sem tudott olyan vidáman beszélni, mint másról.
- Egy hete meggyilkolták a barátnőmet, Jaidynt. És ez annyira megrázta anyámat, hogy nem akart róla beszélni...de én tudtam, hogy nem hagyhatom annyiban a dolgot, anyám ellenkezésének ellenére sem. Jade volt a mindenem, és szerettem...mindennél jobban, mert...ő állt hozzám legközelebb. Megértheti, nem hagyhattam, hogy az igazság rejtve maradjon, de  anyám akaratával sem mehettem szembe. Reméltem, hogy előbb-utóbb rájönnek a széthagyott képekből. Mindenesetre, tudniuk kell, hogy Jaidyn a családhoz tartozott, ugyanannyira, mint én. Velünk élt, már egészen kicsi kora óta, mivel árva volt...a szülei meghaltak, mikor öt éves volt. A másik ügy pedig...nos, Jermaine örökbefogadott gyerek, de velünk élt a vér szerinti bátyja, Cade is.
- Ami pedig engem illet – vette át a szót Connor, látva barátja kissé sápadt arcát -, úgy gondolom, hogy Cade-et ő ölte meg...tekintve azt az apró tényt, hogy Cade maga is meghalt, nem tudom, hogy ezt már tudják-e. A mi drága Perla Tanink igazán kegyetlen tud lenni – nevetett fel ridegen. – De nem vagyok benne biztos, mert ennyire talán még ő sem...az viszont biztos, hogy nem kedvelte Cade-et. És ez valójában Ayden elmélete, igaz, Az? – nézett barátjára, aki lassan bólintott. – Van esetleg még néhány kérdése? Mert higgye el, egy ilyen csinos, fiatal nyomozónak vétek lenne nem válaszolni – vigyorodott el.

Zima csak a szemét forgatta a két srác egyes megjegyzésein. ~ Egyre érdekesebb ez az ügy… Szóval, a családban volt alapjáraton két gyerek. Breonna és Ayden. Mellettük volt három örökbefogadott. Jade, Cade és Jermaine. A szülők különbözőképpen viszonyultak hozzájuk, ami nem baj, de mégis… A végrendelet… Hm… Na de folytassuk. Három éve megölték a családfőt. Aztán megölték Cade-t. Talán rájött, miért ölték meg Tani urat… Aztán megölték Jade-t… de őt vajon miért? Talán ő is jó nyomon járhatott? Még az is kérdés, hogy egyáltalán ugyanaz az ember ölte-e meg hármójukat... ? És ha igen, akkor ki? Tani asszonynak biztosan van hozzá valami köze… Aydennek nem tudom, milyen oka lehetett rá… attól még, hogy ő hívott ide minket, nem biztos, hogy ártatlan… Ez már bonyolult… Kezdek attól félni, hogy valami felett elsiklom. ~ Aydenhez fordul, majd mindkettejükhöz.
- Részvétem a barátnője miatt. És Cade miatt is. Nos, nem tudok még biztosat, de nagyon kíváncsi vagyok Tani asszony szerepére ebben az egészben… Jó lenne minél előbb lezárni ezt az ügyet. Viszont valóban volna még néhány kérdésem… *Előveszi a végrendeletet.* Tudom, hogy örökbefogadott gyerekekről volt szó, de hogy lehet, hogy Cade és Jade nem örököltek semmit? És kihez került a vállalat, ha nem önhöz *néz Aydenre* és miért? Illetve ki és miért húzta ki ezeket a sorokat, és mi állt bennük? Hogy jön a történetbe Seto úr? Maguk szerint miért ölték meg ezt a három embert? És egyáltalán ugyanaz lehet a tettes?

- Cade... - kezdte Ayden, és nagy levegőt vett. - Cade nagyon is sokat örökölt volna...ő örökölte volna a vállalatot, és egyelőre azért ilyen zavaros minden, mert...nos, kissé nehéz volt átszoknom az új munkarendre. Tudja, korábban rengeteget utazhattam, amikor csak akartam, és egyik utam visszatértekor tudtam meg, hogy... - elhallgatott. - Egyelőre minden zavaros, és Jade halála borzasztóan lesújtott mindannyiunkat...de hogy miért húzta ki a sorokat valaki, arra nem válaszolhatok - felelte a nyomozó következő kérdésére. - Azaz, persze, válaszolhatok, de nem tudom, mi állt bennük...úgy hiszem, azok lehettek Jade és Cade sorai, de ebben nem vagyok tökéletesen biztos - arca egy pillanatra elsötétedett, így gyorsan Connor vette át a szót.
- Tudja, kedves kisasszony - kezdte - Seto úr igen különös személy...állítólag direkt a mi kedves Perla Tanink miatt költözött szerény kis városkánkba, de ezt persze, senki sem bizonyíthatja, azonban.... - kacsintott. - Az azonban köztudott Blackburnben, hogy ők ketten milyen kapcsolatban vannak, már az öreg halála óta. Ki tudja, talán az előtt is... - elnevette magát. - De ha bővebben érdekli a dolog, akkor inkább az erre lakó idősebb hölgyek körében érdeklődjön, fogadok, hogy ők mindent tudnak Setóról. Nekem azonban ötletem sincs, ki ölhette meg őket... - vonta meg a vállát, és különösen Aydenre tekintett, mintha csak segítséget várna tőle. Nem is kellett olyan sokáig várnia, a Tani-fiú is beszélni kezdett.
- Tudja, apám megölésére sokaknak volt indítéka, legfőbb talán Cade-nek, vagy anyámnak, meg annak a Setónak...Cade-et megölni viszont...ötletem sincs, kinek lehetett. Ő jófiú volt, soha sem tett semmi rosszat... - arcán furcsa mosoly szaladt át. - Jade-et viszont nem is értem...nem értem...nem tudom... - összeráncolta a homlokát. - De tudja, talán kellemesebb volna ilyen dolgokról egy forró csésze kávé felett beszélgetni... - tette hozzá.

~ Ez már tényleg egyre kuszább… ~ Zima próbálta összetenni magában a darabokat. De még mindig úgy érezte, hogy sok minden hiányzik. De volt egy valami, amin igazából meglepődött. És először erre akart választ kapni.
- Köszönöm, de nem kérek kávét. ~ Semmi kedvem kedélyesen beszélgetni a gyilkosságokról… ~ Viszont van még néhány kérdésem. Tani úrról eddig a legtöbben azt mondták, hogy jó ember volt… Miért volt bárkinek indítéka akkor a megölésére? Cade miért szerepel a listán? Illetve, *sóhajt* nem szívesen kérem ezt, de… meg tudnák mutatni, hol ölték meg Cade-t és Jade-t, illetve mesélnének a körülményekről? A gyilkos eszközről, a közelben lévőkről… az egészről...
Zima egyre inkább szerette volna lezárni ezt az ügyet. ~ Hm… ha majd tőlük mindent megtudtam, amit csak lehetett, felkeresem ezt a Seto urat is… az ő meséjére is nagyon kíváncsi vagyok… Valamint érdekel, mire jutott a többi nyomozó… ~

A két fiú egymásra nézett, majd Ayden bólintott - ez mintha valamiféle megállapodás lett volna köztük, mert ez után Connor elköszönt, és elindult vissza, a falu felé. A Tani-fiú várt még pár percet, mielőtt beszélni kezdett volna, Zima észrevehette, hogy az ujjaival babrál, majd a lányra nézett.
- Tudja, az apám...nem tudom, hogy jó ember volt-e, de annyi biztos, hogy sikeres...márpedig a sikeres embereknek, legyenek bármilyen jók is, vannak ellenségeik. Ellenségek, akik talán képesek lennének eltenni őket az útból...tudja, az üzletben nincs barátság. Másrészt pedig féltékenységre is elég okot ad...sokan voltak, akik a faluból irigykedtek rá a vagyon miatt, és akár a feleségének vagy a gyerekeinek is oka lett volna eltenni őt az útból - elmosolyodott. - Persze, ezzel magam ellen beszélek, de miért lenne jó, ha nem mondanám el? Maguk nem bolondok... - felnevetett. - Hogy Cade-del mi baja lehetett bárkinek is, azt nem tudom...talán kicsit minden lében kanál volt, de ez volt a legsúlyosabb hibája.
A villa felé pillantott, és elgondolkozó arcot vágott.
- De Jaidynt és Cade-et a házban, azaz, ha pontosabb akarok lenni, a villához tartozó területen ölték meg...úgy tudom, ott most éppen házkutatást tartanak, de ha a nyomozónő be tud engedni, akkor...akkor természetesen mehetünk - jelentette ki, és biztos léptekkel elindult az úton. Ha Zima követte, akkor Aydent eközben számos dolgot elmondott neki a gyilkosságokról.
- Tudja, kisasszony, Cade-et néhány hónapja ölték meg, de erről nem tudok túlságosan sokat...nem voltam itthon, a holttestet reggel fedezték fel, én pedig csak délután érkeztem - elkomorodott. - Azt hiszem, Jermiane vagy Iris találták meg a holttestet, őket kérdezze, mi történt...én nem tudok semmit sem...
- Jade-ről persze... - elérzékenyült, de folytatta. - Jade-ről persze többet tudok...egy hete történt. A villa melletti kis házikóban találtuk meg, amiről jóformán csak mi tudtunk, és a legközelebbi barátaink... leszúrták...azt hiszem. De az egész arcát elégették - a fiú ajka megremegett. - Kérem, erről kérdezzen mást...erről nehéz beszélnem - elhallgatott.
Eközben megérkeztek a villa főkapuja elé, ahonnan a nyomozók is, Zima itt teheti fel újabb kérdéseit.
/Zima, kérlek, ezentúl ismételten a villába írj /