Könyvtár

Wan Shi Tong könyvtára.

Iona egy javaslattal állt elő, miszerint keressük meg Wan Shi Tongt. Karin közben Sokka mestert kérdezgette egy bizonyos kardról. Iona közben egy társat keresett magának, aki elkíséri. Végül megkérdezte Elaina-t, és a lány örömmel jelentkezett. Még mindig nem fogta fel teljesen mi történt. Elindulván, Elaina még hátranézett, de azok megint nagyon elkomorulva magyaráztak valamit Karinnak. Iona olyan biztosan ment előre, hogy Elainanak egy szemernyi kétsége sem volt, hogy a lány tudja az irányt. Gyorsan haladtak, Elaina lába már nem is fájt annyira. A könyvtárba érve, nem találták meg a bölcs szellemet, de elkezdtek valamilyen hasznos információ után kutakodni. Különböző könyveket nyitogattak ki és olvastak bele. A nagy keresgélés közben Elaina egy különös szobát talált. ~Talán ez az a bizonyos naptárszoba. Itt jártak Aangék, mikor a fekete napról szerettek volna megtudni. Nem, az lehetetlen. Az a szoba elvileg megsemmisült. De akkor ki építette meg ezt???~gondolkodott el, miközben a szerkezetét vizsgálgatta. 
-Iona! Gyere, nézd mit találtam!- szól ki a szobából.
A beállítgatásokat vizsgálta, mikor a szeme megakadt a dátumon. ~Ez meg mi??? Valaki jósolni szeretett volna??? Majd a mellette lévő könyvre vándorolt a tekintete. A könyvben leírtakról Elaina-t kirázta a hideg. Hátraugrott, és felvette a támadó alapállást. Ösztönösen el akarta pusztítani a könyvet, de ezt a kényszert sikerült leküzdenie. ~A tudás hatalom.~visszhangzott a fejében a mestere szavai. ~De ha ez rossz kezekbe kerül....~ nyelt egy nagyot, majd megint Ionához szól.
-Iona, nagy baj van.- a félelemtől viszont csak suttogást sikerült magából kipréselnie.

~Unalaq... Hogy lehet valaki... és egyáltalán...Mindegy. Koncentrálj, Iona. Fókuszáld a gondolatidat, mester vagy, a majom tollára!~
- Magunkkal visszük. És keresünk egy szellemet, aki megvédi ezt a tudást az emberektől. Unalaq átverte Wan Shi Tongot, így megszerezte ezt az információt. De nem kerülhet rossz kezekbe. Ha nincs más út, el is pusztítjuk, bár kétlem, hogy Unalaq könnyelműen nem gondokosik az információ hordozójának védelméről... - töprengett el a lány. - Elaina, próbáld megperzselni a lapot! Ne ártson neki nagyon, csak próbáld megperzselni. A papír száraz, lángra kell kapnia, ha Unalaq nem védte le valamilyen módon... így legalább megismerhetjük a lehetőségeinket.

-Rendben.-nyelt még egy nagyot. Már nem volt támadó állásban, de amit Iona mondott neki, az nem valami biztató. Iona a papír egyik sarkát fogta, vigyázva, ha tényleg valami baj történne. Elaina rettenetesen feszélyeztetve érzi magát. A két tenyerét összeteszi, és egy nagyon aprócska lángot gyújt. Óvatosan viszi a lángot a papírhoz. Végül a papír egyik sarkának a legszéle alá teszi. Vár, a legapróbb változást is figyeli.

A kis lángocska elkezdte felmelegíteni a lapot, majd lángra lobban. Iona ijedten dobta el a könyvet, és utána mindketten kiváncsian nézték, ahogy a könyv elég. Csakhogy az hiába kapott lángot, nem szűnt meg létezni. Az oldalak szénfeketék lettek a koromtól, és aí írás is eltűnt. Azonban megjelent egy új szöveg. Vérrel volt írva:
" Ki ezt tette, meglakol. Hordozza csuklóján a halál jelét, míg az utol nem éri."
A két lány ijedten nézett össze, majd mindkettő ránézett a csuklójára. Hamarosan mindkettő vérezni kezdett, míg végül egy a Víz törzsének jele nem alakult ki. A vér megszáradt. A lányok nem tudták levakarni, lekoptatni, egyszerűen nem tudtak megszabadulni tőle. Iona ekkor kitalálta, hogy kérdezzék meg a könyvtárost, Wan Shi Tongot, hogy mit jelent ez. El is indultak, és mikor megtalálták, Iona feltette a kérdést. A szellem érdeklődve figyelte a jelet, majd gondolkozni kezdett.
- Azt hiszem, olyat tettetek, amit nem szabadott volna. Ez a jel azt jelenti, hogy egy idomát jogosultságot kapott arra, hogy titeket megöljön. Hogy szűkítsük a kört, egy vízidomárról van szó. Egyetlen lehetőségetek van az életre. Ha hamarabb végeztek vele, mint ő veletek. Azt tudom, hogy neki is van egy ilyen jelzés a mellkasán. Figyeljetek, mert ezen múlik az életetek. - mondta, és tovább repült. Iona és Elaina kétségbeesetten keresgéltek a könyvek között, erről az átokról, vagy hogy ki lehet a jogosult. Végül tatláltak egy jóskönyvet, amelyet még Wu asszony jóslataiból állt. Iona a következőket találta benne:
" És lészen egy fiatal vízidomár, melynek különleges joga, hogy megbélyegzett emberekt öljön. Aki tehát a víz törzsének vérjegyét hordja a csuklóján, az keresse őt. E Vízidomár férfi lesz, hatalmas, de mégsem. Nem tud, és mégis, nem ügyes, de mégis. Parancsol, de mégsem, veszít de mindent megnyer"

~A támadás... azt kell felidéznünk...~ gondolta Iona. ~Sejtettem, hogy Unalaq levédte valamivel, de hogy így... A fenébe! Ha meg kell ölnünk... én nem fogok megölni senkit, diplomatának jöttem, nem gyilkosnak...~
- Elaina... - szólalt meg, majd leült az egyik könyvespolc tövébe, átkarolva a térdét. - Én... Wan Shi Tong azt mondta, ha élni akarunk, meg kell ölnünk de... tudom, hogy még nem is tudjuk, ki az de... Én nem tudok megölni senkit. Én... én esküt tettem, hogy mint légidomár nem oltok ki életet, és erőszakot is csak végső esetben, önvédelemből alkalmazok. Én nem akarok ártani senkinek... Én diplomataként jöttem... - lehajtotta a fejét és nem szólalt meg újra. Könnyes lett a szeme. Nem az volt a legfélelmetesebb, hogy esetleg őt megölik. Hanem hogy neki kell megölnie valakit.

-Iona.....-Elaina nem tudta mit mondjon. Érzi, hogy a lánynak nagyon fontos az esküje. Hisz ebben nőtt fel. Elaina a csuklójára pillant. Félélem járta át. ~Az aki ezt kitalálta, nagyon alapos volt. Rengeteg mindenre felkészült, rengeteg lehetőségre. Nagyon okos. Nagyon precíz. Ravasz. És a jóslatból sem ígérkezik túl sok jó.~ 
-Menjünk vissza a gyűléshelyre. Ezt el kell mondanunk nekik. Lehet, hogy ez a személy még Hakanál is veszedelmesebb. Ha meg szeretnénk előzni a még nagyobb bajt.-  leült Iona mellé és türelmesen várta, hogy összeszedje magát.

A két lány összetörve üldögélt egymás mellett, és próbálták kitalálni, hogy milyen is lesz a végkifejlet. Igyekeztek minden szempontot figyelembe venni, de ahányszor végig mentek egy logikai eszmefuttatáson, oda jutottak, hogy fel kell magukat áldozniuk a világért. Ez mélységes szomorúsággal töltötte el őket, és az csak rontott a helyzeten, hogy az egyetlen menekülési útvonaluk a gyilkosság lenne. Csak ültek, és gondolkodtak, miközben az idő múlt, és múlt. Egyszer csak Elaina törte meg a csendet, és hangjából kitűnt, hogy jóval összeszedettebb Ionánál. Jelezte, hogy vissza kéne menniük a táborba, hátha valamelyik idős mester segítséget tud nyújtani az ügyben. A légidomár bágyadtan nézett fel társára, de végtagjai nem akartak engedelmeskedni neki. Ekkor Elaina elkapta a lány kezét, finoman felrántotta, majd parancsoló hangon ezt mondta:
-Induljunk! Ha tovább várunk, azzal csak még több bajt csinálunk.
Így hát elindultak vissza az ösvényen a tanácskozás helyszínére.

/ További posztokat a Tonarq tábora nevű helyszínre kérném, ott már van mesélői./

Iona végigsétált a polcok sorai között, koncentrálva próbálta megtalálni az információt a holdról és a véridomárokról... de tudta, hogy hiába talál bármit segítséget kell kérnie. Meg kell találniuk az idős mestereket, és szükségük van a szellemek támogatására, Azoir ellenében. Remélte, hogy még mindig meg lehet oldani a helyzetet, úgy, hogy több vér ne folyjon. ~Ennyi is bőven elég volt.~ gondolta keserűen. Nem félt a haláltól, de tisztelte az életet, és értelmetlennek érezte a háborúzást.
- Wan Shi Tong... - suttogta, tudta, hogy a szellem meg fogja hallani, ha meg akarja. - A segítségedet kérem, ha van jogom hozzá. Nem tudjuk mire készül pontosan Azoir, de az biztos, hogy borzalmas dolgokra... Az idős mestereket nem találjuk, és ő egyre erősebb. Segítségre van szükségünk, és nem tudtam, kihez forduljak, hát a szellemek segítségét akartam kérni. Bocsáss meg, amennyiben megzavartalak, de nem tehettem mást.

~ Könyvek, könyvek, nézzük meg, vajon mi van a következő sorban, csak nem könyv? ~ Sayuri bosszúsan állt meg a híres Könyvtár egyik termében a sok közül. Lehet, hogy ez a könyvtár minden elképzelhető és elképzelhetetlen tudásnak otthont ad, de mégis mi értelme a tudásnak, ha nem lehet megtalálni? 
Mérges volt, hogy Tenzin nem engedte, hogy velük tartson a harcban, hirtelen felindulásból átjött a szellemvilág könyvtárába, hogy segítséget keressen az ügyhöz, de elég nehéz úgy, ha nem tudja az ember, hogy mit is keres pontosan. Sóhajtva, kissé lehiggadva indult tovább, mikor az egyik sarkon befordulva meglátta Ionát, pontosabban a hátát. Megdöbbenve torpant meg, hiszen nem számított a fiatal mesterre, aki határozottan elment tárgyalni a vízidomárokkal. Csak nem történt valami baj?
- Iona! - sietett felé - Mit keresel itt? Mi történt?

- Sayuri? - lépett a lányhoz Iona. Felismerte, az egyik új levegőidomár volt az. - A diplomácia sikertelen volt... (OOC: Nem akarom leírni, de Iona összefoglal minden olyan történést, ahol jelen volt. Yangchenről úgy tudja, hogy meghalt, tehát azt is mondja, Lorára viszont azt mondja, hogy valószínűleg áruló) Most éppen próbálják megoldani a helyzetet a léghajón. Az ő tanácsukra kezdtem meditálni, talán megnyerhetem a szellemek támogatását... És kapcsolatba léphetek az idős mesterekkel is, akikkel találkoztunk. Illetve figyelemmel kísérhetem Azoirt is, ami nem utolsó szempont, ha győzni akarunk... de a legjobb lenne, amiért pont ide jöttem, ha még mindig lenne olyan megoldás, ami megelőzi a vérontást...

Légidomárunknak borzasztóan hiányzott egy szék, ahová leülhet, hogy kicsit újra összerakja az elméjét és lelkét, ami kicsit megkeveredett a rá zúduló információktól, hírektől. A csata, a megzakkant vízidomárok az Avatar apjával az élén, a feltűnő régi hősök, egy tűzidomár árulása, és egy légidomár halála! Ez az hír fájt leginkább, hiszen még mindig kevés tagja volt a nomádok népének, és ez akkor is mélyen megérintette, ha nem is ismerte annyira Yangchent, akit mindig is kicsit távolságtartónak tartott. 
A hírözön végeztével eltelt pár perc, míg eléggé legyőzte a megdöbbenését és feltámadó dühét, és újra meg tudott szólalni. S mikor megszólalt, akkor is sokkal kevésbé volt vidám, mint a találkozásuk előtt. Még kavarodtak az információk benne, de próbált mindent helyre tenni, hogy tudjon segíteni a megoldásban. Nem hagyhatják, hogy újra az egyik nép a hatalma alá hajtson egy másikat, főleg ilyen gonosz eszközökkel, nem borulhat fel az egyensúly.
- Segítek neked, ketten hatékonyabbak leszünk - mondta a fiatal mesternek eltökélten - csak van mód arra, hogy leállítsuk a véridomárokat, hiszen ahogy a légidomítás ellentéte a földidomítás, a tűznek a víz, még az új idomítási formának a fémnek is ott a platina, hogy kioltsa, úgy a véridomításnak is kell, hogy legyen ellensúlya. -
Örült, hogy van végre valami, amiben segíthet, a sok rokonnak megvolt az az előnye, hogy jól tudott csapatban is dolgozni: - Hol kezdjünk? -

A két lány hamarosan nekilátott a kutatásnak és hihetetlen gyorsasággal kezdték lapozgatni a könyveket. Könyv könyv után, polc polc után következett, és a légidomárok kezdtek kifogyni az erőből. Tudták, hogy nem adhatják fel, de kezük, és agyuk kezdte megadni magát az információk tömkelegének. Végül Sayuri felkiáltott, mikor érdekes sorokat talált egy könyvben. A következőket olvasta fel Ionának:
„Van olyan aki nem elégszik meg sorsával, és az avatarok erejére áhítozik. Vannak olyanok, akik meg akarják változtatni a világot, új rendszereket akarnak kiépíteni. Ezek rendszerint megbuknak, de ha van, aki képes olyan népet kiirtani, ami az ellentétes elem feletti erővel bír, annak nagy az esélye a végső győzelemre. Aki vizidomár és végez a tűzzel, aki földdiomár és végez a levegővel, az mind előnyben van. Az ilyet csak egy féleképpen lehet legyőzni. A négy elemmel. Ha egyszerre végez vele a víz, a tűz, a föld és a levegő, akkor az egyensúly ellenáll. Fontosa azonban, hogy az Avatár nem képes megölni. Itt négy képviselője kell a négy elemnek.”
Ezután a lányok megegyeztek abban, hogy Iona elmondja a többieknek a hírt, majd fizikailag is idejön, hogy kiszabadítsák Korrát. A lány hamar megtalálta a testét, majd miután elmondta a többieknek, hogy mit talált, fogta a botját, és elrepült a déli átjáróhoz, azon belül az Elveszett lelkek ködéhez, ahol már Sayuri várta. Azonban mikor beléptek volna, a látóhatáron megjelent két alak. Az egyik Uchida volt, míg a másik Yangchen. Úgy látszik itt dől el, hogy mi lesz Korra sorsa: élet, vagy halál.

/ Kérem, hogy Iona, Sayuri, Uchida és Yangchen a továbbiakban Az elveszett lelkek börtönébe írjanak. A karakterek harcolhatnak egymással. Köszönöm/