A Felemelkedés Kora - prológusok

(Kattints az Enlarge this image gombra, hogy megfelelő méretben jelenjenek meg a képek)





A világ sikeresen átvészelte a Fekete Nap és a Föld Birodalmának támadásait, Korra az avatár megmentette a világot. Azonban tényleg csak ő volt erre képes? Előző kalandunkban bebizonyosodott, hogy ez egyáltalán nem így van.  Hőseink szembeszálltak a Fekete Nap erőivel és sikeresen legyűrték az akadályokat, melyekkel szembekerültek. Azonban a világ épphogy csak kilábalt két hatalmas háborúból, de máris egy újabb fenyegeti a négy nép biztonságát. A sötét avatár világra jött, akit Unalaq utódjaként is emlegetnek.  A híre csakhamar szertement. Vajon képes egy ártatlan gyermek egy újabb háborút szítani?

Véget ért az előző korszakkalandunk, mely után egy időugrást ütemeztünk be, az új korszakkalandunk ezúttal a 4. Könyv történései után játszódik pár héttel. A béke virágzik, nagyban folynak az ujjáépülés törekvései amikor is egy nemvárt születés felborít mindent. Szövetségeseket fordít egymás ellen és a felszín alatt ébredező gonoszt csalja elő.

Ezúttal öt darab kalandot indítunk, melyek számát érdeklődők esetén készségesen növelünk. Íme ezek:

A légtemplom udvarát a gyakorlatok zaja töltötte be, egy ifjú bájos leányzó ücsörgött a térdig érő fűben, majd hirtelen egy hatalmas zápor sújt le a városra. Tenzin visszavezényel mindenkit a templomba, a névtelen nő is igyekezne vissza, szinte teljesen elázott azalatt a pár másodperc alatt. Ahogy felakar ülni hirtelen hatalmas fájdalmakat érez a méhe tájékából és pár perc alatt világrahozott egy hófehér bőrű, kék szemű gyermeket. A növendék nem volt terhes, sőt... kapcsolata sem volt még férfival, így ő volt a legjobban meglepve. Legalább is ezt hitte, a templomba lépve Tenzin is rácsodálkozott a csecsemőt szorongató nőre, aki csak annyit mondott.
-Anya lettem, van egy gyönyörű kisfiam!
A lány arcára boldogság fagyott, azonban nem tartott sokáig...Hirtelen eldőlt és ott helyben meghalt. Az utódnak furcsa módon semmi baja sem volt, Tenzin felemelte azonban a mester érintésére a gyereken sötétlila tetoválások kezdtek megjelenni, akárcsak az avatárokon a szellemvilágba lépésnél. Ahogy tartotta a gyereket, a férfi elgyengült és egy lótusztagra bízta azt.
-Vigyék minél jobban őrzött területre.
A mester csodálkozva hívatta az elnököt és Bei Fong kapitányt a szigetre.
-Semmi kétség, ez a gyermek Vatuu utódja, a sötét avatár.
-Hisz Unalaq... Nem... az nem lehet, hisz avatárállapotban hallt meg.
-Legalábbis így hittük- ordít fel az elnök- ezt a gyereket el kell pusztítani.
-NEM! Ő egy ártatlan újszülött, nem tehet arról, hogy ilyen sorsba született.... megfelelő neveléssel...
Nem fejezte be a mondatot, azonban a szobában továbbra is csend honolt, senki nem tudott hozászólni, az elnök akarta őt kivinni a templomból de a lótusz őrei az útjába álltak.
-Maga csak foglalkozzon a városa helyreállításával én gondját viselem a gyereknek.
*Tenzin felkészítette a gyermeket a szállításra, egyenesen a Tűz Népéhez, mert teljesen nyilvánvalóvá vált számára, hogy Raiko elnök elakarja őt pusztítani.


/A jelentkezők Köztársaság Városban fognak kezdeni és a gyereket fogják védelmezni az útja során a tűz népének fővárosába. Tenzin önkénteseket keres a Fehér Lótusz katonák mellé./

Köztársaság Város polgárait egy nagyobb lakónegyedbe telepítették, nem élnek a legnagyobb pompában, azonban panaszra sincs okok. Raiko elnök időnként beszédet mond, ma sem volt ez másképp azonban most nem egyedül jött. Egy jómódú család léghajója landolt a lakónegyed bejáratában és egy szmokingos férfi lépett fel a színtérre Raiko elnök oldalán. Az elnök nem mondott beszédet fel kellett dolgozni azt, hogy a sötét avatár köztük van azonban Thomas, aki eddig a legtöbb ember számára ismeretlen személy volt most mindenki előtt bemutatkozott, beszédét az egész világon közvetítették a rádióban.
-Köztársaság Város polgárai, egyenesen lesújtott amikor meghallottam, hogy mi történt városotokkal, hogy sokan közületek otthontalanok lettek, nincstelenek így éreztem, hogy cselekednem kellett. Én Thomas Walter a Walter művek vezérigazgatója ezennel bejelentem, hogy csodálatos elnöküket mindenben támogatom és a Walter művek ingyenes segélyt ad Köztársaság Város polgárainak. Lépjünk ki a sötétből a fénybe, építsünk együtt egy virágzó, békés Köztársaságot amelyet Aang avatár álmodott! Építsük újjá azt, amit leromboltak! Noha sok mindent vesztettünk, de Ti polgárok bebizonyítottátok, hogy erősek vagyok! Eljött a ti időtök, hamarosan virágzó nemzetté válunk ismét, de ez csak együtt és közös erővel lehetséges!
Thomas hatalmas tapsot kap, majd meghajol a színpadon és bevonul az mögé. Itt legnagyobb meglepetésére egy férfi várja őt.
-Üdvözlöm Thomas, engedje meg, hogy bemutatkozzam. A nevem James J. Harrison. Örülök, hogy találkozhatok magával.
-Részemről az öröm Harrison úr.
-Merész beszéd volt ez egy olyan férfi szájából aki a víz törzsében nőtt fel s a Tűz királyságának vezérvállalatát igazgatja.
-Hogy érti ezt? Ez a segítség teljesen önzetlen a részemről, nincs semmi hátsószándékom!
-Hazudik.
-Meg kell kérnem, hogy távozzon!
-Már csak az indokai hiányoznak, a sötét avatár? Hatalomvágy? Esetleg mindkettő? Kifogom deríteni.
-Elég legyen! Őrség! Vezessék ki Harrison urat.
-Arra semmi szükség, örvendtem a találkozásnak.
Harrison-t odakint egy ismeretlen injekciós fiú várta, látszólag ismerték egymást.
-Mit derített ki?
A férfi csak egy papírt adott át neki, melyre az volt írva, hogy "Északi Sark expedíció".
-És mi a helyzet Jerome-al.
-Erős fiú, az embereink nem tudtak meg tőle semmit. Kívánja, hogy...
-Nem, az Északi sarkra kell koncentrálni, tudni akarom, hogy ki ez a Thomas Walter és miért bukkant fel a semmiből.
*Erre már nem jött válasz, a két férfi lassan eltűnt a tömegben. Jerome azonban apja után pár órával fellépett a színpadra és ő maga is beszédet mondott*
-Köztársaság Város polgárai! A Walter művek Északi Sarki kutatóállomását megtámadták és az ott dolgozókat megölték, kivéve két embert. Véleményem szerint a banditák nem hagyták el az Északi Sarkot így ott kezdtük a nyomozást. Kétezer Yuan jutalmat kap az, aki kézre keríti a támadót!
/A jelentkezők az Északi Sarkon fognak kezdeni egy Walter Művek állomáson/


Délután két óra, Napharcosok szigete, Alfa tábor
-Központ, hall engem?
-Tisztán és érthetően közlegény. Jelentést kérek.
-A piramisnál vagyunk, az ajtó hamarosan megadja magát.
Ahogy kimondja egy hatalmas koppanás hallatszott, az ajtó hátra dőlt. A robotruhában lévő őrök sorban beléptek a piramisba, majd lámpát kapcsoltak.
-Uram bentvagyunk. Ismétlem: Bent  vagyunk. Az akció sikeres volt.
Az úr akivel beszéltek nagyot sóhajtott, majd örömtelien dőlt hátra a székében és várta az eredményeket.
-Hihetetlen, egy civilizáció romjai oly sokáig elzárva tőlünk és most végre ismét a miénk a tudás. Maga is olyan izgatott mint én Dr. Jackson?
-Igen uram, csak most léptünk be a létesítménybe és máris rengeteg információhoz jutottunk hozzá. – Válaszolt izgatottan, majd a robotruháján lévő lámpát a falra írt szöveg felé fordította és gondosan lejegyezte a naplójába és tovább haladt. Körülbelül tíz perc elteltével a kutató ismét hívta Dr. Jacksont.
-Minden rendben van odaát, Dr?
-Igen uram, ez szavakkal leír...
-Dr. Jackson! Segítség... van itt egy....
A doktor hallotta, hogy Jackson rohanni kezd a hang irányába majd hirtelen megáll.
-Uram, segítenie kell...mindenhol....
-Azonnal menjenek ki onnan!Dr. Jackson!? Ott van még?!
De senki nem válaszolt neki.
-Azonnal indulunk a szigetre.
-Uram, gondolja, hogy bárki is bemegy oda ezek után megmenteni őket?
-Valaki biztos.

/A jelentkezők bárhol hallhattak az expedícióról és arról, hogy önkénteseket toboroznak a bennragadtak kimentésére. Az itt játszók a Béta táborban fognak kezdeni./


A terem közepén pislákolt a tűz, mely jelenleg az egyetlen fényforrást nyújtotta odabenn. A jobb s bal oldalára egy térkép volt feszítve míg a bejárattal szemben három trón állt. Középen egy páncélos férfi ült, bal oldalt egy másik aki a föld népének köpenyét viselte. A harmadik trónra jelenleg egy rádió volt helyezve. Pár percig még csendben voltak, majd a rádióból egy hang szólalt meg.
-Minden a tervek szerint alakul, Raiko elnök a markunkban van.
Ezt követően a köpenyes férfi válaszolt.
-Oldar, minden a terveid szerint alakul. Hamarosan a Föld Köztársaságának minden képviselője a markomban lesz és akkor az Egyesült Triumvirátus végre színre léphet s egyesíthetjük a négy népet egy egésszé s akkor majd nekünk kell a trónra lépnünk, hogy uralkodni tudjunk.
-Így van Athar, ha Thomas állja az ígéretét akkor az első csapataink hamarosan lerohanhatják a víz törzseit.
-Ígéretem szerint cselekszem testvérem. - Szól a hang a rádióból. - Köztársaság Város az én vállalatomból él jelenleg így az Egyesült Köztársaság erői tétlenül nézik majd végig a győzelmünket amíg őket is el nem éri a megtisztulás.
-Én pedig gondoskodom róla, hogy a Föld Királysága háború nélkül elfogadja az Egyesült Birodalom ajánlatát.
-Akkor hát a szellemek segítsenek utunkon, a négy nép hamarosan eggyé válik. Az I. Egyesült Birodalommá ahol minden nép egyenlő...Aang akarata szerint.
Oldar felkel a trónról, majd a katonáihoz szól.
-Triumvirátus katonái! Holnap eljő a ti időtök és bizonyíthatjátok rátermettségeteket amikor együtt elfoglaljuk Roku szigetét s ezzel kimutatjuk, hogy nem félük a jelenlegi zsarnokok uralmától.
Majd kardot ránt amit ujjongás követ.

/A jelentkezők Roku szigetén fognak kezdeni a támadás napján/


A Tűz népének kikötői délután a legforgalmasabbak, sok kalóz és érdekes fazon megfordul akkortájt a kikötőben. Jellegzetes halszag érezhető a kikötőben, a kisebb standokból árad ez a szag melyek körül az érdeklődők köröznek. Átlagos napnak indult ez, mind a többi. Ekkor azonban két katonaosztag lép elő a kikötőben, köztük hordágyon néhány sebesült, civilek és katonák egyaránt.
-Mindenki térjen vissza a szállására és zárják be az ajtókat.
Adta ki nyugodtan az utasítást majd vitték tovább a sérülteket egyenesen a helyi kórházba. A lakosok az ablakból figyelték, ahogy egyre több katona lepi el az utcáikat. Fél óra leforgása alatt megérkeztek a hadihajók is. Minden katona készenlétben várt valakire, vagy valamire. A távolból egy sziget emelkedett fel a víz alól melyen egy ősöreg város volt. A katonák kezén ekkor már tűzcsóva volt a sziget azonban nem mozdult. Ismét pár másodperces csend majd egy hatalmas, vörös sárkány repült ki az omladozó város tornyából egyenesen az ősöreg mólóra, mely összeroppant alatta s ezáltal több katonát a vízbe juttatott. A katonák egyszerre támadták a hatalmas fenevadat, de mindhiába. Egy egyszerű manőverrel kikerülte a csóvákat és tizedelte a katonákat. A csapatból már csak páran maradtak fenn, közülük a legtöbben a nép megmentésére siettek és kivezették a csapatokat. Egy kisgyermek elejtette a játékát menekülés közben és amikor már kellő biztonságba értek könnyes szemmel tekintett anyjára aki hátrafordult és az otthonunk helyén már csak egy porhalmazt látott. Egy kisebb táborba vezették őket, ahol két katona beszélgetése volt hallható.
-A bölcsek azt mondják, hogy a sárkányok visszatérése is a harmónikus együttállásnak tudható be. A sziget állítólag egy oroszlánteknős.
-A bölcsek is összehordanak fűt-fát. A harmónikus együttállás lassan négy éve történt. Lehetetlen, hogy addig senki nem látott sárkányt. Én a sötét avatár születéséhez kapcsolnám a megjelenésüket. De nem is ez a gondunk. Felégetik a városainkat, falvainkat.
-Ahogy mi irtottuk őket régen.
-Pontosan.
A sátor melletti rádióból egy hang szólal fel.
-A fővárost támadó sárkányt sikeresen megsebesítettük azonban elszökött. Forrásaink szerint a közeli erdőbe menekült.
-Hagyják elmenni, tudassuk vele, hogy nem akarunk bajt.
-Így tettünk uram, azonban a nép leakarja vadászni őket. Csapatokat toboroztak, hogy megöljék a sérült állatot. Több csoport már el is hagyta a tábort.
-Ennek beláthatatlan következményei lehetnek, küldjenek katonákat utánuk.
-A legtöbb katonánk sérült a többiek a várost biztosítják. Nem megoldható.

/A jelentkezők a fővárosban fognak kezdeni a támadás után, tetszés szerint mehetnek sárkányra vadászni / felkutatni a vadászokat./

A jelentkezéseket ide várjuk: LINK