Név: Carawell
Kaszt: Vízidomár
Kor: 18
Külső leírás: Hosszú barna haja háta közepéig ér, alapból kissé göndör, de gyakran hordja teljesen kisimítva, vagy rásegítve a hullámokra. Festeni sosem festette, tehát ez az eredeti hajszíne, még ha párszor meg is kapta, hogy valójában szőke lenne. Bőre átlagosnak mondható, nem szürkés, sápadt, de nem is napbarnítottan barna, noha szereti süttetni a hasát, ha van rá módja. Szemeit rendszerint egyszerűen festi, rásegítve vele, hogy még nagyobbnak látszódjon, pedig amúgy is gyönyör, csillogó, sötétbarna szempárral büszkélkedhet. Szája felett bal oldalon egy szépségpötty látható, anyajegy, ami két éves kora körül még alig volt észlelhető, s arca közepén volt, ám, ahogy nőtt, úgy változtatta helyét az is.
Testalkatilag a tökéletességet formálhatná, mert karcsú, a futástól izmos alkatú lány, aki mindössze százötvenöt centiméter magas, de mégis a hangját hallva azt hiheti az ember, legalább kétméteres teremtés a tulajdonosa. Rendszerint nevetéséről lehet felismerni, mert az olyan jellegzetes, aminek párja az egész világon nincs, valamint, ha rátör a hiperaktívság, akkor magassága pont jól jön hozzá.
Ruháit hangulata szerint állítja össze minden reggel, van, hogy kicsit szürkébb, van azonban olyan,a mikor a szivárvány össze színe (szinte) megtalálható rajta, ezzel ismét csak magára vonva a körülötte lévők figyelmét.
Háttértörténet:
A vízidomárok földjén látta meg a navilágot, pontosan tizennyolc évvel ezelőtt, mindenki legnagyobb bánatára. Ő és bátyja Shane voltak a falu ügyeletes hulingánjai, pedig soha, semmi rossz szándék nem vezérelte őket.
Szülei három éves korában haltak meg, így jobbára a falu nevelte őket. Carawell kitűnő vízidomár… lenne, ha az érdeklődés enyhe csíráját is mutatná, de nem. Őt nem érdeklik ezek a dolgok, felvágósnak tartja az összeset, aki csak úgy neki áll parádézni, ezzel untatva a tömeget. a lány inkább elmerül a könyvekben, az idősebbeket faggatja a többi birodalomról, és nagy vágya, hogy találkozzon egy légidomárral.
Jó tanuló volt a maga módján, sose jeleskedett semmiből, vajmi kevés dolog volt, ami megragadta annyira, hogy érdeklődjön utána.
Épp a tizennyolcadik szülinapján állított be egy férfi, egy papírral a kezében. Cara sokkot kapott, ahogy a szavakat olvasva, szép lassan tudatosult benne, hogy már születése pillanatában férjhez adták, hisz a legkevésbé se szeretne még házasodni. Aznap este pakolta össze kevéske cuccát, és szökött egyen Köztársaságvárosba, hátha ott majd el tud bújni, na meg… tanulni is, ha már eddig nem tette.
