Elhagyatott raktár

First topic message reminder :

A felszínen egy parkoló látható, mellette egy raktárépülettel. A parkolóban egy jármű sem áll, és az út is ami oda vezetett annyira be van nővé és olyan romos, hogy alig lehet észrevenni. A parkoló egy fokkal jobb állapotú. A raktár lepukkant mind kívülről és belűről. Több helyen egyformának tűnő alakzatot lehet látni, ami valószínűleg egy logó, de nem lehet őket eléggé kivenni. Közép tájon egy lift található, ami lemegy a központba.

A lifttel lemenve egy ütött-kopott bútorozatlan előtérbe jut az ember. Minden panelekből épül fel a helyen. A panelek látszólag kedvükre mozognak, különböző formákban. Egy szoba vagy folyosó teljesen átalakulhat köszönve a paneleknek. Ha az ember elindul felfedező útra, könnyen eltévedhet, főleg mivel a hely folyamatosan változik. Néha egy-egy szobába érhet, amikben fura gépeket láthat, vagy irodának berendezett helyet.

Megmagyarázhatatlanul mindenhol az embernek olyan érzése van, mintha figyelnék őt. Rendkívül nyomasztó benn a hangulat, és ha valaki bemerészkedik nagy valószínűséggel még halottan se kerül ki onnan.

Quan meglepődött Niteris közeledésén. Illedelmesen végighallgatta majd válaszolt. -Átlépted a határt.-
Majd Quan a lány és Niteris közé állt. Quan két kezével hátralökte Niterist és a férfi helyzetétől függően jobb lábával erőteljes rúgást kezdeményezett Niteris ékszerei felé. Hisz kevés dolog képes egy férfit jobban kiütni mint a lábaközt kapott erős ütés, jelenesetben rúgás.

Niteris elégedetten észlelte, hogy figyelmesen végighallgatták. Amikor azonban Quan előrelépett, és kijelentette, hogy átlépte a határt, megzavarodott.
~Miféle határ? Amíg láttam, nem volt itt semmi.~
A lökés nem érte már váratlanul, ellenben az ággal, amiben megbotlott, minek következtében hanyatt dőlt.
-Nem kell úgy felkapni a vizet! Emlékszel még, hogy nem látok semmit a te szörnyű bará....
Ekkor érkezett az övön aluli rúgás. Niteris nyöszörgött egy kicsit, aztán nevetgélt, majd lazaságot színlelve feltápászkodott, átadta Tairának a villámhárítót.
-Erre vigyáznál egy kicsit? Dolgom van.
Ezután Quanhoz fordult:
-Készülj a halálra, átlagember! Nem tudod, kibe kötöttél bele!
Hosszú keresgélés után kirántott a köpenye alól egy teáscsészét. Egy ideig tapogatta, majd visszadugta a zsebébe
-Már csak pillanatok kérdése, és megsemmisülsz!
Turkált még egy kicsit a zsebeiben, majd előhúzott egy tartalék alsónadrágot
-Hamarosan tűz martaléka leszel! Figyelj és pusztulj!
Visszagyűrte ezt is a köpenye alá, kihúzta magát, felvett egy szerinte menőnek számító harci pózt majd így szólt:
-Technikai nehézségek miatt most nem robbantalak fel. De még koránt sincs vége! Ezennel kihívlak egy Agni Kaira!

- Majd engem. - álltam elé. Quan sérült volt, és idomítási képesség nélküli. Nem tartottam emiatt gyengébbnek, de sérülten, úgy, hogy elsősorban közelharcban jártas, egy az egy ellen felállásban, a vakítás hatásának elmúlása után már nem rá fogadtam volna.  - Tudtommal egy Agni Kai-hoz két tűzidomár kell. De ha nem gond, inkább a kijutás után ejtenénk meg ezt a párbajt. Sokkal biztonságosabb lesz. - fejeztem be. - Most pedig gyere. Ki akarunk keveredni innen, vagy nem? És látsz, vagy nem? Ez a két kérdés, amit fel kell tenned magadnak. Mellesleg, átadtad a villámhárítód. Vagyis, már nem okoz gondot elintézni téged, ha útban vagy. - feleltem komoran. - De nem kedvelem az értelmetlen pusztítást. Menjünk.

-Először is, nem te követted el a sértést, másodszor is, lányokkal nem verekszem, harmadszor is, ne próbálj meg kioktatni a népem szent hagyományaiból. Ezen kívül az Agni Kai-t félmeztelenül vívják, és ez részedről elfogadhatatlan lenne.
Niteris szünetet tartott, elgondolkodott azon, hogy mit is mondott még Taira, majd folytatta:
-Nem értem miért kéne feltennem magamnak ezt a két kérdést, hiszen te már feltetted helyettem. Az biztos, hogy én ki akarok jutni innen, azt meg nem tudom, hogy ti mit akartok, de az biztos, hogy az nem megy valami jól, kivéve persze ha engem akartok akadályozni. A látásom pedig.... percről percre jobb.... igen.... már majdnem tökéletes, de azért nem bánnám, ha visszaadnád. Ha meg már a visszaadásnál tartunk, kérem vissza a naplómat és a villámhárítómat is.
Niteris lassan felhagyott a pózolással és számonkérően előrenyújtotta a kezét.

- A visszaadás nem lenne logikus lépés. - ráztam meg a fejem. - A tárgyak határozatlan ideig nálam maradnak. És egy: Tekintve, hogy amennyiben Quan nem végzi el az általa elvégzett mozdulatsort, én tettem volna meg, csak minden magyarázat nélkül, én is el akartam követni a sértést. Kettő... ezek szerint félsz, hogy egy nő intéz el. Nálad erősebb ellenfelekkel is volt már dolgom, de nem hittem, hogy ilyen gyáva vagy. Harmadszor: Egyazon néphez tartozunk, hagyományaink közösek. Negyedszer: Indokolt esetben kivételt lehet tenni, például a hiányos öltözetet tekintve, ugyanis egyetértek, nem szándékozom megszabadulni egyetlen ruhadarabomtól sem. - zártam le a vitát szarkasztikusan. - De Zuko Tűz Ura, és Azula hercegnő is teljes öltözetben vívtak Sozin üstökösének idején. A látás tekintetében, örülök, már éppen kezdtem aggódni, hogy sikerült maradandó kárt tenni a retinádban. - biccentettem. - Nos, amennyiben ennyi volt a vita tárgya, mehetünk is.

-NE EMLEGESD A KÖZELEMBEN AZT A SENKIHÁZI ZUKOT!!!-üvöltötte magánkívül Niteris- Az az áruló véget vetett a sok évig tartó jólétnek és életben hagyta az avatárt. A történet egyetlen tanulsága, hogy még egy utolsó gyáva alak is képes megverni egy lányt az Agni Kai-ban, akkor is, ha ez a lány felvilágosultnak számított.
Niteris ekkor a hirtelen megmerevedett és a semmibe bámult.
~Az alsóbbrendűekkel folytatott beszélgetés hossza egyenesen arányos a meghalás esélyével. Következtetés: A beszélgetést mihamarább le kell zárni.~
Niteris mindig is fegyverként tekintett az eszére. Természetesen nem ez volt a kedvenc fegyvere, csak végszükség esetén használta fel. Ez a gondolatmenet is azonnali fejfájást okozott neki, de azért még egy érvet előhúzott:
- Lányokkal párbajozni pedig nem érdemes, mivel amennyiben vesztek, az hatalmas szégyen a számomra, de ha nyerek, az meg azt jelenti, hogy brutálisan bántalmaznom kell egy hölgyet, ami persze szerintem elfogadható, de a legutóbbi alkalommal szembe kellett szállnom a közvéleménnyel, ami pedig fárasztó művelet. Ezen kívül itt meg fogunk halni, tehát én inkább megyek. Csapat, utánam! Kivezetlek titeket az égő erdőből.
Ekkor már hideg verejték gyöngyözött a homlokán a megerőltető szónoklattól, de azért botladozva elindult kifelé és még a lángokat is távol tartotta magától és a többiektől. Egyetlen dolog tartotta benne a lelket:
~Jázmin tea, fehér sárkány tea, gyömbér tea, zöld tea.....~

Quan örült, hogy Taira kiállt érte. Tudta,hogyha ki kéne álljon nem nyerne egy könnyen. Miután a szóváltásoknak vége lett Quan megfogta Taira vállát. -Kérlek menny vissza a többiekhez.Tudom sérült vagyok és még a kardom sincs itt,de megoldom.- Majd Niteris felé fordult. -Elmész ? Csak így? Agni-Kai?Biztos vagy benne? Fuss, menny csak te gyáva! ~Nos,szerintem most rontottam el. Nincs semmi baj Quan. Már volt dolgod tűzidomárokkal. Ha eddig nem haltam meg nem most fogok és nem tőle.~ Majd újra Tairahoz fordult.
-Most úgy megcsókolnálak, mert félek ha megfordul nem lesz rá több lehetőségem. Kérlek annyit segíts,hogy ne kapjak lángra az égő fák miatt.-
Quan lehajtotta a fejét, és várt Taira esetleges válaszára,majd újra Niteris felé vette az irány. Majd felvette a védekező pózt. Finoman előretolta bal lábát, majd jobb lábát hátra. Kezei mellkasa elé kerültek és készült Niteris első lépésére.

~Jázmin tea, zöld tea, fehér sárkány tea... Gyáva!?~
Niteris mérgesen belerobbantott egyet a mellette álló fába. Ezután felvette a legszebb mosolyát, megfordult, és így szólt:
-Nagyon örülök, hogy nem döntöttél úgy, hogy elbújsz a barátnőd mögött. Ez esetben természetesen alkalmat keríthetünk az Agni Kai-ra. Azt hiszem, félreítéltelek. Talán mégis megengedem, hogy közös utódotok legyen Tairával, hiszen minden ifjú tűzidomárnak egy ilyen remek hozzáállású apára lenne szüksége. Természetesen igyekszem majd nem lerobbantani a fejedet, elég lesz például egy apróbb égés a hátadra. Ámde éppen egy égő erdő közepén vagyunk, tehát az Agni Kai-val várnunk kell. Most inkább gyertek velem, mert én mindjárt kiszökök, és kár lenne, ha erről ti lemaradnátok.

Mikor Quan megszólalt... összezavarodtam. Minden, ami az elmúlt napokban történt, összezavart... De nem akartam, hogy meghaljon. Megmagyarázhatatlan okokból mindenképp azt akartam, hogy éljen. Nem akartam, hogy bárki azt gondolja, mint például Niteris, hogy bármi van köztünk. De jól esett a közelében lenni. Jól esett, amikor megölelt. Nem várta el tőlem, hogy változzak meg, de látszott rajta, hogy tudja, előbb, vagy utóbb meg fogok. Pillanatok alatt játszódott le a fejemben minden lehetőség. Mit szokás erre mondani: "Hm, azt hiszem, igen, megengedem, hogy megcsókolj. De csak most az egyszer. És valószínűleg soha többet nem mosom le magamról, hogy köztünk van valami, ha az idióta meglátja." Nos... adott esetben nem lett volna akkora ostobaság, de normális reakció sem. Eszem ágában sem volt otthagyni, de az utolsó megszólalására nem nagyon maradt... logikus reakció. Normális esetben nem teszek semmit, és itt sem akartam... el akartam fordulni, és nem reagálni. Aztán nem tettem. Igazából olyasmit léptem, amiről azt is nehéz elhinni, hogy tudatos volt. Megcsókoltam.
Soha nem csókoltam meg senkit... de ez annyira nem meglepő. Fel lehet venni az ölelés mellé azon interakciók listájára, amelyek eddig kimaradtak az életemből. És éppen annyira érdekelt Quan reakciója, mint amennyire meglepett a sajátom.

Niteris előrehajolt, kidüllesztette a szemeit, majd elkezdett kiabálni az ég felé:
-Erről a képről kaphatok majd egy másolatot? -majd Quanhoz fordult- Látod, én megmondtam. A lányoknak bejönnek az Agni Kai-zó férfiak. Nagyon romantikus, ahogy így az égő erdőben csókolóztok, de most már igazán el kéne indulni. Aztán ha kimentettelek titeket, elvárom, hogy engem is meghívjatok az esküvőre. Lehetnék tanú.
Ezután Niteris elindult kifelé az erdőből, de közben gyakran hátranézett, hogy biztosra vegye, hogy követik.

Quant nem nagyon tudta érdekelni Niteris Taira csókja után. Quan meglepődött,mert nem gondolta volna,hogy köztük a csók először Tairától érkezik. Persze örült neki,és érezte,hogy Niteris előző mondata nem kellett volna. Így mind két kezét Taira arcához tette majd megszólalt. -Hunyd le a szemed.- Quan megvárta még a lány lehunyta a szemét,keze folyamatosan tolódott a lány haja felé,így a lány érezhette,hogy mi fog következni,majd hosszasan megcsókolta. (A csók akkor ér véget mikor Taira úgy érezi,hogy elég.)

Niteris szavaira reagálni akartam, de nem volt rá időm. Quan megérintette az arcomat és arra kért, hogy hunyjam le a szemem. Nem akartam megtenni. Igazából az előző csókot is sikeresen megbántam, azt sem értettem, hogy mi ütött belém... Próbáltam ismételten logikusan gondolkodni, analizálni a reakcióimat, de végül nem jutottam szinte semeddig. El akartam húzódni, aztán azt sem tettem. Összezavarodtam saját magamtól, képtelen voltam teljesen fókuszálni, és objektív módon szemlélni az eseményeket. Az agyam egy része pontosan tudta, mit kéne lépni a túlélést középpontba helyezve, ahogy mindig... aztán hallgattam rá, és lehunytam a szemem.
Éreztem, ahogy a keze a hajamra csúszik, és tudtam, hogy meg fog csókolni. Először el akartam húzódni, és mikor ténylegesen éreztem, hogy megcsókolt megdermedtem. Én kezdeményeztem, az igaz, de valahogy mégis másnak hatott. A csók elég hosszú volt, hogy ténylegesen tudatosuljon bennem minden. Az is, hogy soha nem ért így hozzám senki. Az is, hogy mindannak ellenére, hogy mennyire nem tudom kezelni a helyzetet, és annak ellenére hogy teljesen összezavarodtam, nem éreztem magam rosszul. És az is, hogy ég az erdő. Bár ez illogikusan jelentéktelennek hatott, annak ellenére, hogy objektíven szemlélve az igazi problémát ez jelentette. Elhúzódtam, elfordultam, és lassan beszélni kezdtem, figyelmen kívül hagyva a távolodó Niterist...
- Én... nos, kissé zavaros, hogy... - idegesen a hajamba túrtam, és fogalmam sem volt, hogyan foglaljam össze épkézláb mondatokban, hogy mennyire nehezen boldogultam ebben a helyzetben.

Quan hosszasan csókolta a lányt. Érzete,hogy a lány egyre közelebb engedi magához. Érezte,hogy a mindig logikus lányban most összekeveredtek a dolgok. A csók közben Quannak is csukva volt a szeme, így csak érezte,ahogy Taira elhúzodott. Quan lassan kinyitotta a szemét és látta ahogy a lány elfordul. Quan meghallgatta Tairat. Elmosolyodott azon hogy a lány zavarba került. Észlelte hogy a lány a hajába túrt. A lány elé állt. Rámosolygott a szemébe nézezz majd megfogta a két kezét és elkezdte. -Zavaros? Én? Te? Mi? Ez az egész? Nem tudod miért csókoltál meg? Vagy,hogy miért csókoltalak vissza? Tudom,hogy sok a kérdésed,gondolom,sőt érzem,hogy számodra ez az egész nem könnyű,de én itt vagyok és segíteni akarok. Tudod rám bármikor bármiben számíthatsz. Én mindig itt leszek. Tudom,hogy számodra ez a szerelem kicsit új hidd el nekem is az,de azért vagyunk egymásnak,hogy a gondokat együtt oldjuk meg. Persze ha most magányra vágynál,hogy magadban átgondold ezt az egészet én tiszteletben tartom a döntésedet.- Quan lehajtotta a fejét és lassan,nagyon lassan elkezdte elengedi Taira kezét. -Neked csak egy szavadba kerül tudhatod.- Taira érezhette,hogy Quan legszívesebben soha nem engedné el.

- A helyzet az, hogy... - átgondoltam. - Igazából nagyon sok mindent nem értek. Én még életemben nem csókoltam meg senkit. - úgy döntöttem, jobb, ha őszinte vagyok. Láttam, hogy Niteris már távolodik, így talán nem hall. Az égő erdő nem a legjobb hely a beszélgetésre, de beszélni akartam. Össze akartam szedni, hogy mit gondolok, milyen volt a múltam, és azt is, hogy mit érzek. Mert hiába tagadtam volna, hogy ez is igaz. - Engem úgy neveltek, hogy nem váltak erősségemmé a két ember közti interakciók. A szeretet kötődés, a kötődések pedig nem katonáknak valók. - mondtam. - A higgadtság és a logika megnyugtató dolog, amely segít egyensúlyban tartani a gondolkodást, és teljes kontrollt ad egy olyan elem felett, amely legnagyobb részt az érzelmekből merít. Nem maga az interakció nehéz csak összeegyeztetni mindazzal, ami eddig az életemet alkotta. Olyan, mintha egyszerre látnám a dolgokat objektíven, ahogy eddig, és egy szubjektív, befolyásolható formában, ami gyakran átveszi az irányítást az objektív elmém felett. Ez idegesítő, de nem mindig kellemetlen érzés. És fogalmam sincs, a magány segítene-e. Eddig erős kontroll alatt tartottam a gondolataimat és érzelmeimet, hogy a körülmények ismeretében mindig a lehető legjobb döntést hozzam, de ez a kontroll kezd megbomlani. Még mindig rendszerben látom a dolgokat, de egyre bonyolultabbá válik minden. - felnéztem. - Tizenkilenc éve sírtam utoljára. - mondtam ki egyszerűen.

Niteris érezte, hogy a közbelépése nélkül ez még órákig eltarthat. Igaz, nagyon megsértette, hogy egyáltalán nem követik, holott ő egy született vezető, de már volt egy megbeszélt Agni Kai-ja, ígyhát úgy érezte, hogy az elégtételét idővel megkapja. Rövid ideig figyelte a bájcsevegést, majd nagyot ásított, visszaballagott Tairához és Quanhoz, a vállukra tette a kezét, majd megszólalt:
-Jól van, galambocskáim. Most, hogy megízleltétek egymás szájának ízét, annak ellenére, hogy még közel sem vagytok házasok, javasolnám, hogy MIND KÖVESSETEK. Ki tudlak titeket juttatni innen, de persze ha ti itt akartok romantikusan elégni, tegyétek meg gyorsan.
Niteris ismét megfordult és elindult kifelé. Látta, hogy a fák már nem bírják sokáig. Elege volt a romantikus pillanatokból, de tudta, hogy amennyiben nem beszél a szerelmes párral túl durván, talán egy nap ő is ehet az esküvői tortából.
~Remélem ők is a csokitorta hívei.... és szeretnek teázni. Az a férfi úgy néz ki, mintha már sok teát ivott (esetleg készített) volna....~

Quan végighallgatta Tairat. Meglepődött és válaszolt volna mikor érezte Niteris kezét a vállán. Ekkor Taira kezét is elengedte és megvárta még Niteris elmegy. -Ne figyelj rá. Bolond. Gyors leszek mert tényleg mennünk kell. Amit elmondtál az mind.... Ha ezt tudom.... Nem foglak egyedül hagyni. Ahhoz képest,hogy még nem csókolóztál szerintem egész jó volt.- Quan ekkor elmosolyogott.- Az érzelmeidet nem kell magadba zárnod. Ugye tudod,hogy nekem bármit elmondhatsz? A benned dúló harc pedig a szíved és az agyad közt zajlik míg egyensúlyban nem lesznek. Mivel elfojtottad az érzelmeidet amit én most a felszínre hoztam küzd benned mivel te tudatosan vagy nem próbálsz kontroll alatt tartani. És most néha nem az agyad irányít hanem a szíved. De én itt leszek és segíteni fogok.- Quan újra megfogta Taira kezét viszont most már összefűzte az ujjait a lányéval és folytatta.-Az,hogy most őszinte voltál velem sokat jelentett nekem és köszönöm. Viszont nem akarom,hogy bajod essen miattam szóval gyere mennyünk.- Quan indulásra kész volt csak Tairat várta.

- A további sértegetésnek nincs értelme, azt majd lerendezzük az Agni Kai-on. De ezen kívül valóban nem érdemes az érzelmeket elzárni. Össze kell gyűjteni, és elpusztítani velük az ellenségeinket. De persze ezt hiába mondom, hiszen minden tűzidomár tudja ezt, de azért jó, hogy megerősíted ebben Tairát. Majd ezt mond el a gyerekeiteknek is, mert szükségem lesz pár igazi hazafira, amikor átveszem a világuralmat. Csak Vaatu siethetne egy kicsit jobban... Talán csapdába esett valamilyen alsóbbrendű hordozóban...
Niteris is indulásra kész, csak Tairára vár.

-Egyetértek. Mennünk kell. - bólintottam. - Niteris, veled nem állok le vitázni, de amiről te beszélsz, az irányíthatatlan, őrület közeli állapotot jellemez gyakori dührohamokkal. Abszolút negatívum, és komoly hátrányt jelent bármilyen harcban. És már megbocsáss, de még mindig a zavaró tényező kategóriába sorolható vagy. Kezdjük azzal, hogy az egész tűz nem üt ki, ha te logikusan gondolkodsz. Mellesleg a mai társadalomban már teljesen elfogadott a házasságon kívüli érintkezés, például csók formájában. Amennyiben pedig még egyszer valamilyen formában úgy érzed, hogy feltétlenül ez a téma, illetve a reprodukció a legfontosabb gondolatod, velünk kapcsolatban, és ezt képtelen vagy magadban tartani, készülj fel, hogy hosszú időre el fogod veszíteni az eszméleted, ha nem rosszabb. - mondtam hűvösen, és miközben kifelé indultunk, visszafordultam Quanhoz. Elgondolkoztam mit mondjak. Igaza volt, de nehezen fogadtam el. Hálás voltam a segítségéért, de el is akartam lökni magamtól. Ellentétek, amelyek mindent összezavartak. - Köszönöm. - feleltem. - És... - elgondolkoztam, még mit mondhatnék, végül esetlenül, de szokásomhoz híven higgadtan szólaltam meg ismét. - És nekem is kellemes volt.

Quant nem lepte meg,hogy Taira odaszólt Niterisnek mivel egy igen idegesítő alak. Annál jobban meglepődött mikor a lány felé fordult.Miután Taira befejezte Quan átölelte. Adott egy puszit a nyakára és közben becsukta a szemét. Ekkor egy könnycsepp indult meg a szemétől és a lány nyakán landolt. -Én próbálok rád vigyázni, de... ígérd meg,hogy óvatos leszel jó? Én foggal körömmel küzdeni fogok érted. Nem tudom mi fog minket várni a teszt többi részén és nem szeretném ha bajod esne. Most viszont tényleg mennünk kell.- Majd Quan elengedte Tairat megfogta a lány kezét és tovább indult. (Persze Taira visszaránthatja Quant)

A férfi átölelt, és puszit nyomott a nyakamra. Az érintés ismételten nem volt kellemetlen, de szokatlan annál inkább. Éreztem, hogy egy könnycsepp is legördül a szeméből. Nem értettem az okát, majd végighallgattam a szavait. Vigyázni rám... nem tetszettek ezek a mondatok, így hamar feleltem, hűvös stílusban, kissé elhúzódva.
- Nem kell aggódnod. Tudok vigyázni magamra. - mondtam. - Bérgyilkos voltam egész életemben, és nem felejtettem el sem a közelharcot, sem a tűzidomítást, amit eddig tanultam. Ugyanúgy képes vagyok logikusan gondolkodni, mint eddig, csak talán egy rövid idővel többet igényelhet a megoldás megtalálása, ha érzelmileg instabil állapotba kerülök. - fejtettem ki egyszerűen jelenlegi állapotom pszichológiáját. Quan rendes volt velem. Segíteni akart, ezzel tisztában voltam, de sosem szerettem függni senkitől, és ez nem változott. Tudtam vigyázni magamra, ki tudtam ismerni az ellenségeimet, realizáltam a manipulációt, és általában nem voltam törékeny nő. Soha senki nem akart megvédeni, de zavart is a tény. Nem dühített, minden az utóbbi időben megjelenő... instabilitás ellenére még mindig képes voltam higgadt maradni, és erre szükségem is volt. Attól, mert őszinte voltam valakivel, és attól, mert nagyjából hároméves koromtól kezdve folyamatosan elfojtottam az érzelmeimet, nem lettem gyengébb ember. Ahogy attól sem, hogy megbomlott az önkontrollom.

-Bizony, arról már lekéstél komám. Egy képzett tűzidomár sosem igényli alsóbb... er... közemberek védelmét. De már van is egy ötletem számodra. Ha én leszek a tűz ura, vagy esetleg a második főnixkirály, felkutatom az esetlegesen még életben maradt oroszlánteknősöket, hogy minden hű követőm tűzidomár lehessen. De a további testi kontaktust nem engedélyezem a házasságig. Sötét időket élünk, de nem kell hasonlóvá lennünk a Köztársaság városi fajtalankodókhoz. Undorító alapokra építkeznek, mint a béke és az egyenlőség, ami persze züllöttségbe és fejetlenségbe vezette őket.
Egy kis ideig Niteris elégedetten trappolt a csapattal, meggyőződve róla, hogy sikeres mentőakciót hajtott végre. Ám ekkor lassan értelmezni kezdte Taira kételyeit a harcmodora és mentális épsége felől.
~Eh, még egy hülye beszólás. Épp az előbb omlott szét a logikája és átadta magát az állati ösztöneinek azzal a férfival (aki még mindig nem árulta el a nevét...), de máris okoskodik~
Niteris átfordult Tairához, és egy szerinte nyugodtnak tűnő, torz arckifejezéssel megszólalt:
-A harcmodorommal nincs semmi probléma. Magad is megláthatod a kiválóságát, amikor lángra lobbantom a barátodat. De hát nincs is romantikusabb egy frissen szerzett égésnél az esküvőn. Az erdő felgyújtása pedig... ömm... Hogy mondjam úgy, hogy te is felfogd?... Áhá!.. Logikus volt!
Ekkor már Niteris arca csak úgy sugárzott a boldogságtól, amit saját nagyszerűsége miatt érzett. Lassan ki is értek az égő területről. Niteris izgatottan előrerohant, és így kiáltott:
-MOST PEDIG ROBBANTSUK KI MAGUNKAT INNEN!!!!

- Nos, amennyiben a további testi érintkezést nem engedélyezed, a logikát hírből ismered csak, és a robbantás a mániád, nincs más hátra, mint likvidálni téged. - feleltem hűvösen. - Logikusan gondolkodom, és a logika eddig elrejtett folyosóin kerestem eddig menedéket számodra. Nos, nincs több. - megragadtam a kezét, és megnyomtam egy pontot az alkarján, amitől visszahajlik a csuklója. Rászorítottam, és megszólaltam. (OOC: Ismételten olyan, amit nem nagyon lehet kivédeni, különösen, ha az ember nem számít rá, ezért nem feltételes módban írtam.) - A továbbiakban utasítalak, hogy maradj csöndben. Csöndben, és mozdulatlanul. Az, hogy nem intézlek el hidegvérrel többek között annak köszönhető, hogy nem akarom atomjaira robbantani a helyet. Valakinek nagyon sokat kellene takarítani. - mondtam egyszerűen, majd megcsavartam a csuklóját. - Remélem, érthető voltam, uram. - Elengedtem, majd megálltam a két férfi előtt, rámutatva a legbiztosabb, és legkevésbé károsodott útszakaszra, ahol még nem pusztítottak el mindent a lángok. - Ez az útvonal biztonságos, tudom, mert voltam már olyan helyzetben, hogy égő erdőből kellett kijutnom. Nem igénylek védelmet, Quan. Niteris, akkor, és ott csókolok meg bárkit, amikor és ahol kedvem támad hozzá. Miért? Mert neked semmi közöd hozzám, és nem is lesz. Ennek több oka lehet, attól függően, hogy milyen helyzetekbe kerülünk, miután kijutottunk innen, már, ha kijutunk, és nem itt pusztulunk, köszönhetően az ámokfutásodnak. - zártam le hűvösen. - Javaslom, minél gyorsabban haladjunk, engem kövessetek, és ne kezdjetek magánakciókba. Ilyen helyzetben a legtapasztaltabbra érdemes hallgatni hármunk közül, és az itt és most én vagyok.
Indultam el az útvonalon, hátra sem nézve.

Quan szokásához illően ignorálta Niteist. Most kivételesen Tairat is ignorálta. Látta,hogy merre megy a lány,de nem érdekelte. ~El kéne neki mondanom...Megértené okos lány...A fenébe az egésszel vesződök itt.~ Quan keresett egy égő fát ökölbe szorította bal kézfejét és beleütött egy égő fába. Nem vette el a kezét hagyta,hogy égesse a tűz az ujjait. Érezte ahogy fáj,érezte ahogy elég a bőr a kezéről ~Túl sokat vesztettem,túl sok mindenen mentem át,nem bírom ezt. Miért halt meg majdnem mindenkim és ő miért jött??? Miért nem haltam meg egyszerűen? Miért kellett ezt átélnem? Miért láttam,hogy Leo meghal? Miért nem volt kardom? Taira! Ő mindennek az oka!!!~ Majd érezte,hogy a keze nem bírja sokáig így elengedte,és tépett a jobb kezéről ruhát majd bekötözte és folytatta.~ De ha lett volna kardom se...Akkor is ő! És ő! És ő... Mindig nála lyukadok ki. Miért hozzá kerültem? Miért szerettem bele? És mégsem tudok rá haragudni.~ Majd Quan ránézett a lányra. ~Talán ő az utolsó az életemben amiért érdemes élnem. Okos lány meg minden,de olyan mint a fém. Nem tudja bárki idomítani és nem egyszerű megtanulni.~ Majd Quan Taira után indult.

Niteris elégedetten mutogatta Tairának a nem kicsavart kezét, amíg ő beszélt hozzá sőt, még nevetgélt is és apró lángokkal játszadozott az ujjai között (a szabad kezén). Ezután közelről szemügyre vette Quan égő kezét, beleszagolt a levegőbe és így szólt:
-Mmmm, pörkölt szagot érzek!
De nem élvezhette sokáig a Quan pörkölt illatú égő kezének szagát, mert ő is elment. Niteris azonban utánuk kiabált:
-Eléggé felejtősek vagytok manapság... ha nem menne minden energiátok a csókolózásba, amit továbbra is megtiltok, talán emlékeznétek rá, hogy közösen beszéltük meg, hogy ki fogjuk magunkat innen robbantani. Mivel pedig a robbanószer nálam van, úgy vélem én vagyok a megfelelő vezér. Egyébként a tegezésről továbbra se felejtsük el, és én nem fogadok el senkitől sem parancsot. Ezen kívül megértem, hogy nem akarod felrobbantani a helyet, mivel te vagy a csapatom egyetlen hölgytagja, ennél fogva a takarítás is rád hárulna...

Higgadt maradtam, és odaléptem Niterishez.
- Örülök, hogy továbbra is ilyen határozottan unintelligens, és az egóját próbálja fényezni, de tudja mit? Én magával nem beszéltem meg semmit. És már régen kint lennénk, ha nem viselkedne illogikusan. - vontam meg a vállam. Quanra néztem, és láttam, hogy a keze megégett. Sosem voltam kifejezetten empatikus, de fel tudtam ismerni, ha valakit bántott valami. ~Mi a fenét csinálhatott?~ gondoltam. ~Vajon ennyire zavarja, hogy nem igénylek semmilyen védelmet? Soha nem volt szükségem senkire, és továbbra sincsen.~ Fogalmam sem volt a szerelemről, se semmilyen kötődésről, de abban biztos voltam, hogy nem lesz szükségem védelemre. Több ellenségem is belebukott már, hogy úgy gondolta, nőként gyengébb vagyok, mint bármelyik férfi. Ezt pedig még kevésbé tudtam volna elviselni olyasvalakitől... nos, aki már valamennyire számított is.
- Most pedig gyertek. Niteris, te maradhatsz is. Ismételten meggyulladt a köpenyed. És ez még meg fog történni párszor egy erdőtűz közepén egy ennyire előnytelen öltözetben. Ha logikusan gondolkodnál, eldobnád. - ismételten Quanhoz léptem, és megnéztem a kezét. - Égési sérülés, de nem veszedelmes. Ha víz közelébe érünk, már maga a víz segíthet, persze a legjobb egy vízidomár gyógyító lenne, de azt nem könnyű szerezni. - megvártam a válaszát, mielőtt elindultam.