Elhagyatott raktár

First topic message reminder :

A felszínen egy parkoló látható, mellette egy raktárépülettel. A parkolóban egy jármű sem áll, és az út is ami oda vezetett annyira be van nővé és olyan romos, hogy alig lehet észrevenni. A parkoló egy fokkal jobb állapotú. A raktár lepukkant mind kívülről és belűről. Több helyen egyformának tűnő alakzatot lehet látni, ami valószínűleg egy logó, de nem lehet őket eléggé kivenni. Közép tájon egy lift található, ami lemegy a központba.

A lifttel lemenve egy ütött-kopott bútorozatlan előtérbe jut az ember. Minden panelekből épül fel a helyen. A panelek látszólag kedvükre mozognak, különböző formákban. Egy szoba vagy folyosó teljesen átalakulhat köszönve a paneleknek. Ha az ember elindul felfedező útra, könnyen eltévedhet, főleg mivel a hely folyamatosan változik. Néha egy-egy szobába érhet, amikben fura gépeket láthat, vagy irodának berendezett helyet.

Megmagyarázhatatlanul mindenhol az embernek olyan érzése van, mintha figyelnék őt. Rendkívül nyomasztó benn a hangulat, és ha valaki bemerészkedik nagy valószínűséggel még halottan se kerül ki onnan.

- Ez igazán mulatságos munka - nevetett fel Chen, mikor a forró tea a vízidomár nyakába borult. - Nem is tudom, hogy szerezhettél ilyen jó állást... - mosolyodott el, és Caroline-ra nézett. Igazából, jött rá, egyáltalán nem bánta meg, hogy bejött a raktárba, és igazán élvezetesnek tartotta a helyzetet - azzal a szomorú kivétellel, hogy a szerencsétlenek nem hallhatták a mesét a saját hibernálásukról...úgy még mókásabb lett volna. ~ De igazán nem követelőzhetek ~ szólt magára. ~ Különben is, ha már lehetőségem felfedezni ezt a helyet... ~ ismét elmosolyodott.
- Nagyon érdekelne egy tesztelési folyamat - válaszolta Caroline kérdésére. - De az is, hogy hogy vezérlitek ezt az egész rendszert - tette hozzá kíváncsian. Tulajdonképpen nagyon is jól érezte magát, és tetszett neki ez a hely...még a dolgozók is kedvesek voltak, legalábbis, a maguk furcsaságában - ő sem volt jobb náluk egy cseppet sem. ~ És nagyon remélem, hogy a játék továbbra is ilyen vicces lesz ~ elgondolkodva félrebillentette a fejét.

~ De aranyos kis rejtvény... ~ gondolta a lány, és felsóhajtott. Nagyon remélte, hogy a sóhajtás nem számít beszédnek, de, mivel állítólag az egész teszt az idomításról szólt, azért egész valószínűnek találta, hogy még szükségük lesz a végtagjaikra...mármint, ha életben akarták őket hagyni, bár ebben nem volt tökéletesen biztos. Körbenézett. Végül is Aaron, egy kis teás incidens után hajlandó volt felvenni a narancssárga borzadványt, megjelent egy lány, talán még valamivel az előtt, és feltették a kérdést. És ez volt az, ami most igazán foglalkoztatta. ~ Szóval...hát igen...rettentően érdekes ~ megcsóválta a fejét. Az egy dolog volt, hogy elrabolták őket, na de hogy ilyen kérdéseket is tegyenek fel?
~ Szóval...vagy egyértelmű, olyan egyértelmű, hogy ezzel kétértelmű lesz, vagy nem egyértelmű...ha egyértelmű, akkor a válasz több, mint valószínű, hogy nem... ~ egy pillanatra lehunyta a szemét, és felidézte, amit Kamar mondott. Végül is, mondta, hogy a válasz nem... ~ De ha a másik lehetőség az igaz, márpedig ez a valószínűbb, tekintve, hogy a nem kissé értelmetlen válasz lenne, akkor még izgalmasabb a helyzet...Ronda, mint te...talán valami, ami úgy néz ki, mint bármelyikünk? Egy tükör? Egy víztócsa, mondjuk tó? ~ megrázta a fejét. ~ De mióta kék egy falevél? ~ nekidőlt a falnak, és várt. Igazság szerint semmiféle épkézláb ötlete sem volt... ~ Jó...akkor most várunk...azt senki sem mondta, hogyha nem szólalunk meg, akkor is végtagvesztés lesz a jutalmunk... ~ a többiekre pillantott. Aaronra nézett, aki tanácstalanul feléjük fordult, és megvonta a vállát. És Karin is hasonlóképpen érzett.

Quan továbbra sem szándékozott felállni. Elmélyedt elméjében és gondolkozni kezdett.~Szóval. Három válasz. Egy kérdés. Ronda vagyok, mint te. Kék vagyok, mint a falevél. Ki vagyok? Te,Én vagy napocska.~ Quan felnézett egy pillanatra és látta az Aaronra ömlő teát.~Te gyerek. Most jobb lenne hogyha csak úsznál az árral.~ Majd ránéz a többiekre. Quan láttja az arcokat és nem tölti el túl sok boldogsággal.~Ha ők nem akkor majd én~
-A válasz:...Én.-
~Tegyük fel,hogy jól gondolkoztam,ez mellé tegyük fel,hogy jó a válasz,és még tegyük fel,hogy aki ezt irányítja az se szásas. Nos,ha ez nem igaz akkor nagy hibát követtem el,de legalább már megtudjuk végre.~

~Találós kérdés, mi? Remek...~dönntöte fejét a falnak Kira. Gondolatai a kérdés körül cikáztak. ~Kivagyok? Kék, mint a falevél...~ Amikor Aaronra ömlött a tea oda sandított. ~Bolond... Mégis milyen kérdés ez? Nem te nem én és napocska? ~ vonta fel a szemöldökét. Hirtelen Quan válaszolt. Kira a férfira meredt. ~Jól átgondolta ezt? Az én az nem a nem listán volt?~

Az étel finom volt, meglepően. Ezek szerint Kamar tud ésszerűen gondolkozni. Éljen... A hangszóró reccsent egyet és áthaladtam egy betört panelen. Egy út volt, noha a nyíl másfelé vezetett volna... mivel azonban nem volt választás, arra haladtam tovább. Eközben ismét a Fekete Nappal történtek jutottak az eszembe... Ismét ugyanolyan hűvös és logikus voltam, mint azelőtt, de ott kavarogtak a fejemben az emlékek. A vízidomár szavai, és amit én mondtam. Nem akarok értelmetlenül ölni. A helyzet azonban az volt, hogy az emberekben tudtam, hogy általánosan jelen van a túlélési ösztön. Egy erős elme képes elnyomni, ám mégis elpusztíthatatlan. És éppen azon a helyen voltam, ahol mindennek két megoldása volt, ahol mindig volt egy kockázat, és ahol sejtettem, hogy kerülök majd olyan helyzetbe, ahol valaki élete és a sajátom között kell választanom... Elgondolkodtam a dolgon, de nem akartam végigvinni. Csak a börtönben és a léghajón történtek óta érdekel bárki... Kitisztítottam a gondolataimat. Résen kell lennem. Majd ha megint nyugalomban, és egyedül leszek, rendszerezem, és analizálom az érzelmeimet, ahogy azt magamban szoktam... Most nincs rá idő, ha ki akarok innen jutni, és értelme se lenne. Koncentrálnom kell.
Áthaladtam egy ledőlt ajtón, és zuhanás előtt és közben hallottam, hogy folytatódik a program. Akárki ez, és akármit tervez, elcsépelt volt a humora... de be kellett vallanom, kíváncsivá tett. Még mindig nem volt könnyű olvasni a reakcióiban.

/Quan, Aimey, Aaron, Karin, Kira, Shin/

~Hajj...~ Blaine megcsóválja a fejét. ~Hogy lehet valaki... ennyire... antigéniusz?~
A szobában mindenki egy pillanatra elvakul egy nagy villanás miatt. Kattanást, majd olyan placcsanást hallanak, mintha valaki éppen palacsintává lapult volna. Mikor kitisztul a látásuk egy bezáródó csapóajtót látnak ott, ahol eddig Quan állt.
-Tájékoztatjuk önöket, hogy mi itt, önökkel, önökről, önnel és... BZZZT... Telefonfülke... BZZZT... komolyan beszélünk. Ezennel mivel úgy tűnik, hogy túl nehéznek bizonyult a kérdés a szintet könnyűről, húdenagyonszupererősen-könnyűre váltjuk. Az új kérdés tehát: Mi az? Nagy, zöld, négy lába van, és ha rád esik egy fáról meghalsz? A szabályok továbbra is érvényesek, plusz 5 percük van a megoldás kitalálására.

/Quan/

Quan alatt kinyílik egy csapóajtó, majd elájul.

/Taira, Quan/

Taira körül a sötét szobában felkapcsolódnak a villanyok, majd két gombot lát a szoba két sarkában, kellően messze egymástól, ahhoz, hogy ne tudja mindkettőt egyszerre lenyomni. Egy ajtót is megpillanthat maga előtt, amire rá van írva: Biztonsági Felfüggesztési Kamra 76-34-13.
Átlépve az ajtón megláthatja az alvó Quant, egy rozoga fura fém koporsóban, aminek üveg a teteje, és kábelek futnak belőle ki. Egy gomb van mellette: "Ébresztés" felirattal ellátva.
Amennyiben Taira megnyomja a gombot a koporsó kinyílik, majd vonatkürt hallatszik. Nagyon erős.
-Ébresztő, tesztalany...! Egy előre felvett üzenetet hallott.
Quan ettől valószínűleg már felébred, majd kimehetnek és ketten együtt megnyomhatják egyszerre a két gombot.
Mikor megnyomják egy rövid sípszó hallatszik:
-Üdvözöljük önöket a páros IFTP-ben. A felfüggesztésüket beláthatatlan ideig felfüggesztettük. Kérjük, haladjanak tovább a következő területre.

Egy újabb ajtó nyílik ki, ami mögött csupa újabb rom látható - bár az eddigi szobák sem voltak jobb állapotban.
-A teszteket jelenleg nem áll módunkban felügyelni, rögzíteni és segítséget nyújtani bennük. Kérjük a teszt végén szánjon pár percet a teszt dokumentálására.
A teszten ezúttal 9 fülke látható. 4 eldőlt és súlyosan károsodott, a másik 5 pedig viszonylag jó állapotban van. Az 5 jó fülkére az alábbi feliratok vannak felírva, ilyen sorrendben:
Halál, Élet, Só, Minden, Pí.
-Kérjük áljanak be a megfelelően párosított fülkékbe. A tesztre csak egy lehetőségük van.

Egy szobában álltam, ahol felkapcsolódtak a lámpák. A két gombot már semmiképp nem tudtam egyedül lenyomni, így odasétáltam a koporsóhoz, és... Quan volt benne. Akinek a forrongó tóba dobtam a kardját... Átgondoltam a lehetőségeket, ismét. Nem volt sok. Tudtam, hogy dühös lesz. Más dolog valakit érzelmileg kompromittált állapotban megkímélni, és akkor amikor éppen tökéletesen tiszta a gondolkodása. De mivel nem volt más út, hogy tovább jussak, megnyomtam az ébresztés gombot, és vártam a férfi reakcióját, mikor meglát...

Quan várta a választ, és nemsokára meg is kapta. Majd hirtelen lesett és elájult. Majd a kürte és az ébresztő tesztalanyra felébredt majd a földre rogyott.~Jólvan jól gond....~Majd felnézett és meglátta Tairat. -Megint te?-Quan gyorsan föltápázkodott kezeit maga elé tette és próbált védekezni. Majd a fájdalomtól amit a mellében érzett és a vállaban újra földre esett.~Nem nekem erre most nincs erőm~Nagy nehezen felállt és Tairahoz szólt.-Figyelj nem tudom mit keresel itt. Én már nem gyűlöllek egy jó ideje. Még akkor megnyugodtam. Viszont most mint láthatod nem vagyok túl jól és szeretnék végre hazajutni erről a porfészekről. Nem tudom ki áll ezek mögött viszont nem normális az biztos.Nos, már csak a a teljes nevedet áruld el szerintem ennyivel tartozol. De akkor hadd mutatkozzak be én.
Nevem Dredd Lein Quan rendőrbíró.

- Az egész rendszert egy CAMAR nevű szerkezet vezérli. -válaszolt mosolyogva és legbelül furcsállta, hogy vendégüket ennyire érdekli létesítmény működése. A főnöke iránt is érzett egy kis haragot amiért csak ő játszadozhat a vendégekkel, de amit a főnöke mond az úgy lesz így ő nem is fog ennek hangot adni.
-Camar egy másik teremben van, ha szeretnéd megmutatom.
A fal helyén egy hosszú és egyenes folyosó nyílik jelenik meg. Nincsenek elágazások, csak a végén egy ajtó amely egyenesen a CAMAR terembe vezet.
-Szóval...szép mi?
Chen szeme elé egy hatalmas gép tárul, rengeteg vezeték és két kényelmes kamra, az egyikben Mr.Valt a másik pedig nyilván Caroline-é, de most üresen áll.
-Alapjában véve ezekkel építünk kamrákat szedjük szét a régieket. Ez a szoba az egyetlen ami nem mozdítható, szétszedhető avagy átépíthető pár másodperc alatt. A többit szabadon mozgathatjuk. Régen sokan dolgoztak itt, de ők mind...árulók voltak és csak a pénz érdekelte őket. Ezért...ő...ki kellett rúgnunk őket...a temetőig. Jelenleg négyen dolgozunk a laborban, ketten nemrég érkeztek és aztán persze ott vagyunk mi kette Mr. Valt-al. Félre ne érts, zseniális ember és a találmányaink és remekek, de néha szívesen beszélnék valakivel aki...velem egy nemű. Pont ezért örülök, hogy itt vagy ráadásul furcsa módon kiemelkedtél a többiek közül azzal, hogy sikeresen átjutottál a csapdákon. - Mosolyog a lányra. - Szeretnéd esetleg kipróbálni a Camar-t?
Maga sem tudja, hogy komolyan gondolta-e az ajánlatot elvégre ha Chen beleül, akkor elöntheti őt a hatalomvágy, de már kimondta s ezzel teljes felelősséget vállal a lány tetteiért.

Nem gyűlöl... meglepett. Agresszióra készültem, de megbocsátást kaptam. Igaza volt, mind ki akartunk kerülni a raktárból.
- Taira vagyok. - mondtam. Ha Night már tudja a nevemet, nem érte meg tovább titkolózni. - Segítek felállni. - támasztottam meg a férfi vállát. Megsérült, de nem volt nálunk semmilyen eszköz, hogy ellássuk. - Kamar valóban nem épelméjű, de hamarosan kiismerem a gondolkodását, és akkor sebezhető lesz. - végignéztem a gombokon. - Rá kell állnunk egyre-egyre. Aztán átmegyünk az ajtón, és meglátjuk, mi lesz. - miközben elindultam a gomb felé eszembe jutottak a többiek, akik a férfivel voltak. A vízidomár. - Mások is kerültek ide magán kívül? - kérdeztem.

~Szóval neve is van. Taira.~Majd segített Quannak felállni.~Nocsak,nocsak csak nem érzelem szorult ebbe a lányba? Akkor megérte megmenteni.-Köszi,de a jobb vállammal csak óvatosan a jövőben. Végülis egy penge ment át rajta markolatig szóval.-Majd feláll Quan és hallgatta Tairat. ~Szerinte se normális Kamar.~ -Mások is. Igen. Magán kívül?-Quannak ekkor esett le hogyan is kérdezte. -Szerintem még egy jó darabig itt leszünk ketten egymásra utalva szóval tegeződhetnénk is. De ha nem akarod akkor nem.-Majd odasétált az egyik gombhoz. Megvárta még Taira odasétált a másik gombhoz.-Háromra nyomjuk meg jó? Egy, Kettőm,Három. - Quan becsukta a szemét s közben megnyomta a gombot.

Karin igyekezett összpontosítani a villanás alatt, és hallotta a csattanást, valamiért azonban semmi kedve sem volt megijedni. ~ Hahó, Karin, ez egy teszt...na már most, lehet, hogy őrültnek, de nem hiszem, hogy azonnal meg akarják ölni a tesztalanyokat ~ gondolta, és kinyitotta a szemét.
Quan sehol sem volt - azaz, a helyen, ahol addig állt, egy csapóajtó helyezkedett el. ~ Rendben, akkor most vagy palacsintává lapult, vagy éppen elküldték máshová ~ állapította meg magában, majd körülnézett. Shin, Kira és Aaron sértetlennek látszottak.
Aztán ismételten megszólalt Kamar. A lány egyre nagyobb késztetést érzett arra, hogy amint lehet, kilapítsa az illetőt, aki üzemelteti, de ő is jól tudta, hogy ez egyelőre tökéletesen hiú ábránd. ~ Ám amint lehet, kilapítom...mint az útszéli békákat a satomobilok...vagy javaslok valami fontos embernek mumifikálást...elküldöm a szellemvilágba, hogy kiszívja egy szellem az agyát... ~ morgolódott, és önkéntelenül is elmosolyodott. Annak ellenére, hogy igazából egyáltalán nem élvezte a helyzetet, egészen jó lett a hangulata. Végtére is, volt már ennél rosszabb helyzetben...
Némán végighallgatta az újabb "találós kérdést", mire még szélesebben elvigyorodott. ~ Véleményem szerint a kilapítás annyira nem fáj... ~ gondolta, és nagy nehezen leküzdött egy nevetést. ~ Persze, a végtagvesztés, az viszonylag kellemetlen lehet, de hát... ~ megrázta a fejét. Elvégre, a Fekete Nappal sem volt jobb a helyzet, igaz, ők nem ilyen kedves tálalásban adták elő a dolgokat...meg aztán, egy kis kockázatot megért ez az egész. Aaronra pillantott, és felsóhajtott.
~ Nem hinném, hogy létezik jó válasz ezekre ~ gondolta, és elhúzta a száját. Volt egy olyan érzése, hogy ez az egész kiment valamire, talán csak arra, hogy húzzák az idegeiket, de nem volt kedve ezzel foglalkozni. Ő úgy döntött, hogy végtagvesztés ide, végtagvesztés oda, jól fog szórakozni. ~ Én megőrültem ~ mosolyodott el, és beszélni kezdett.
- Ötventonnás fabéka - jelentette ki, és egy pillanatra megfordult a fejében, hogy ennek az egésznek talán egyáltalán nem lesz jó vége, de úgy döntött, ezzel nem fog foglalkozni...volt ennél jobb dolga is. ~ Például elképzelni, milyen lehet, ha a fejemre esik egy ötventonnás fabéka ~ jutott eszébe, és megvonta a vállát.

Chen némán figyelt Caroline-ra, és elmosolyodott, látva, hogy a lány kissé furcsállja túlzott érdeklődését. ~ Igaz, én is furcsállom ~ gondolta, és ismét elmosolyodott. Nem tudta, honnan jött ez az új keletű vágya, hogy ilyesmi létesítmények működésével foglalkozzon, de hát, valakinek, aki a világot akarja uralni, szüksége lehet mindenfajta tudásra, nem?
- Persze, nagyon érdekel - válaszolt udvariasan a Caroline kérdésére, és követte a folyosón, ami CAMAR termébe vezetett. Beléptek az ajtón, és Chen elcsodálkozott a feltáruló hatalmas gépen...ahogy idegenvezetője is mondta, volt benne valami vérfagyasztóan és fémes hidegséggel gyönyörű...nem éppen az a fajta szépség volt, ami előtt bármikor megállt, hogy megcsodálja, de volt benne valami megragadó.
- Tényleg...szép - fordult Caroline-hoz, aki ezek után a dolgozókról kezdett beszélni. A lány nyugodtan hallgatta, egyszer-kétszer elmosolyodott egyes részeken. Azon azonban, ahogy Caroline azt mondta, hogy "vele egy nemű", kissé meglepődött...nem igazán tudta értelmezni a dolgot, de úgy döntött, ezzel egyelőre nem foglalkozik. Ráadásul a lány ajánlatán is meglepődött...akkor vette észre a két kis fülkét, amik közül az egyikben ült valaki - minden bizonnyal Mr. Valt - és Caroline-hoz fordult.
- Igazán köszönöm - mondta -, de azt hiszem, hogy egyelőre jobb, ha nem érek ilyen nagyszerű gépekhez...attól tartok, igen gyorsan elrontanám - jelentette ki, és elnevette magát. Nem igazán tudta, miért mondott nemet, vagy hogy mióta foglalkozott olyannal, hogy kinek a dolgait teszi tönkre, de ennek az egész tesztelésnek a menete jobban érdekelte, mint hogy kockáztasson. - Tudod, régen volt egy satomobilom - ~ amit éppenséggel loptam ~ tette hozzá gondolatban, de nem mondta ki hangosan -, amihez elég volt hozzáérnem, és elromlott - magyarázta, és ez a történet végső soron igaz is volt...tényleg tönkretette, és még mindig nem értette, hogyan. - De nem hiszem, hogy a csapdákkal túl sikeres voltam...bár, az a pirítós igazán aranyos teszt volt.

/Caroline, Yangchen/

Blaine elmosolyodik a Karin válaszán.
~Igazán... érdekes megközelítés.~
Az ördögi mosolyát Caroline és Yangchen is láthatja.
-Ha valaki tönkre tudja tenni CAMAR-t, akkor ért a gépekhez. - hallatszódig a Caroline és Yangchen melletti hangszórókból. - Nyugodtan próbálja ki. Öröm... Számunkra.

/A kérdéses teszten lévők/

Ezután visszatér a tesztelős teendőihez.
-Érdekes ötlet, kérem próbálja leírni a halála előtti 5 másodpercben, hogy miért következtetett erre?
5 másodperc elteltével kinyílik Karin fölött a plafon és egy hatalmas zöldrefestett fabéka esik rá... Ámde nem szokásos fabéka, mivel alul lyukas, és belül üreges, vagyis Karinnak nem esik semmi baja, de mielőtt bármit is reagálhatna, a padló kinyílik és békástul lezuhan.
- A válasz billiárd asztal volt. A következő kérdés. Mi az? Fehér ruhában kenyeret süt, de nem pék. 3 percük maradt.

/Caroline, Yangchen, Karin/

-Caroline, itt az idő, hogy beszállj a mókába. - Hallatszódig a hangszórókból. Karin ezentúl Caroline CAMAR egység részérén van és Caroline úgy teszteli, ahogy ő akarja. Eljátszhatja az időugrós viccét is...

/Taira, Quan/

-Az ég kék volt egészen 871 AG-ig, amikorra is a levegő elég szennyezetté vált ahhoz, hogy zöldre színezze. Egy ez automatikus üzenet volt, amit azért vettünk fel, hogy az alanyok ne érezzék magukat magányosan, és segítse a teszt megoldásának hangulatát.

- Igazad van. - bólintottam. A tegezés logikus döntés, ami megkönnyíti a kommunikációt. Ráálltam a másik gombra, az ajtó pedig kinyílt. Mögötte ott voltak a fülkék. Annyira fájdalmasan egyértelmű volt a választás, hogy az csapdát sejtetett... - Élet-Halál, a logika ezt diktálja. - közöltem egyszerűen, majd Quanra néztem. - Melyiket választja? - mutattam körbe, majd megvártam, hogy beálljon egybe, én pedig a másikba léptem. Nézzük, Kamar ezúttal mit talált ki...

Kira eltakarta a szemét a villanás elől. A csattanásra összerezzent. Nem akart oda nézni, nem tudta mire számítson. ~Tudtam, tudtam, hogy bolond… ~ végül csak győzött a kíváncsisága és oda nézett. Nem volt sehol vérfolt. Helyette egy csapóajtó volt ott ahol Quan állt. A hang újabb találós kérdést tett fel. Kira megkockáztatott volna egy választ, de Karin megelőzte.  De a válasza helytelennek bizonyult és ráesett egy fabéka. ~Mi van ezzel a hellyel? Miért tartanak ezek egy lapító békát? ~ Meredt a lány helyére. ~És milyen válasz az, hogy biliárdasztal?! El fogunk fogyni így… ~ sóhajtott és végig hallgatta a harmadik kérdést. Nem gondolkodok el rajta egyből válaszolt. –A pék felesége! Mert miért ne? – keresztbe tett karral várta, hogy mikor esik valami a fejére

/A kérdéses teszt/

~Hajajjjajajajjajj... Mik születnek itt.~ Blaine megcsóválja a fejét.
-A helyes válasz: "De, a pék!" Ellenben ne aggódjon. Gondoskodunk róla, hogy legyen kenyér. - Kira alatt is kinyílik a padló, ahonnan lángok csapnak fel, persze nem igaziak, ezért Kirának nem esik semmi baja. - A következő kérdés: Hol lakott a 7 fülű sárkány? 2 perc maradt. Ja, és a kisfiú tippje már érvénytelen. Sajnáljuk. - Shin alatt is kinyílik a padló, de csak 2 métert zuhan, aztán megint kinyílik, de utána megint csak 2 métert zuhan, ámde ezután... megint csak 2 métert, viszont ezután már tényleg zuhan a végzete felé.

/Kira/

Kira egy ütött-kopott, öreg szobában ébred, ahol egy repedt tetejű koporsószerűségben fekszik. Mikor kimászik a repedésen a szeme elé tárul a szoba, amit már a növények is benőttek.
-Üdvözzzzzőőőőő...ljüKKK! Az ön felfüggesztését felfüggesztettéééééé... BZZZT... Köszönjük, hogy továbbra is a FierieCoLabs Idomítási Folyamatos Tesztelési folyamatot választotta. Jelenleg az ön teszt területe nem áll sem emberi, sem Kamar megfigyelés alatt. Ennek ellenére egy automatikus üzenő rendszer áll a rendelkezésére, hogy a tesztelés folytatódhasson. Kérjük haladjon tovább az előre kijelölt tesztterületre.

/Shin/
Shin is egy olyan szobában ébred, mint Kira, ámde neki a "koporsója" egy hatalmas billenéssel feldől, csörömpöl, és ripityára törik. Shinnek gyorsan odébb kell ugrania, ha nem akarja, hogy a szilánkok szétvagdossák a bőrét.
-Üdvözzzzzőőőőő...ljüKKK! Az ön felfüggesztését felfüggesztettéééééé... BZZZT... Köszönjük, hogy továbbra is a FierieCoLabs Idomítási Folyamatos Tesztelési folyamatot választotta. Jelenleg az ön teszt területe nem áll sem emberi, sem Kamar megfigyelés alatt. Ennek ellenére egy automatikus üzenő rendszer áll a rendelkezésére, hogy a tesztelés folytatódhasson. Kérjük haladjon tovább az előre kijelölt tesztterületre.

/Shin, Kira/

Mikor Shin elindul kifelé - ha a helyén marad, akkor is - beszakad alatt a padló, majd pont fél méterrel Kira mellett ér földet.
-Az automata érzékelők szerint találkoztak egymás társával. Kérjük haladjanak továááááábbbbb...

Egy szobába érnek, ahol egy 5 méter magas emelvényen egy platina doboz díszeleg, valamint a kijárati ajtó mellett egy kisebb lyuk, ahová pont belefér a doboz.

Caroline felnevetett Chen történetén.
-Én is tettem tönkre ezt azt, de ezt nem lehet tönkretenni. Nagyon precíz szerkezet és még egy lemúr is kezelné. De ha nem, hát nem.
Mosolyodott el ismét, majd megszólalt Blaine, hogy az első alany megérkezett a szobába. Karin egy mellékhelységben tartózkodott s egy hideg zuhanyzóban ébredt fel.
-Üdvözlöm a FierieCoLabs tesztelési programjában. Ön hibernálva volt közel 9-9-9-9-9-9-9... Upsz, hát ez nem tűnik helyesnek...na mindegy. Engedje meg, hogy bemutatkozzam a nevem Caroline és azért vagyok itt, hogy tudományt csináljak és ebben maga is segíteni fog. Lássuk az aktáját *lapozás* Ó, maga a legöregebb testvér. Nem szomorú abban a tudatban élnie, hogy valószínűleg maga fog meghalni először a testvérei közül? Engem legalábbis zavarna a dolog, de maga tudja. Hisz oly sok mindenről lemaradhat. Valószínűleg rengeteg kérdés kavarog a fejében, ki ez a Caroline, mit akar magától és mi ez az egész? Hamarosan mindenre választ kap, ha pedig mégsem akkor lehetősége van perelni az első telefonfülke bejáratánál. De óvakodjon az intelligens felhőtől!
Ezután kinyílik a fürdőszoba ajtaja s egy hálószobába kerül. Megvárja, amíg a lány ráfekszik az ágyra, majd megnyom egy gombot, ami összehajtogatja azt egy A4-es papírlap méretére.
-Tudom az az ágy valószínűleg nagyon kényelmesnek néz ki, de ne feledje, hogy dolgunk van. Álljon készen, indulunk. Ja és kapaszkodjon.
A hotelszoba hirtelen mozogni kezdett és az eleje leszakadt.
-A hely amikor érkezett tele volt tesztalanyokkal, de már csak maga és én éltük túl. Mint kiderült, nem túl jó ötlet egy Lemúrra hagyni az emberek gondozását. Majd a mozgó szoba hirtelen lefékez és Karin belezuhan a tesztkamrába. A közepén egy furcsa eszköz található.
-Amit maga előtt lát az nem más, mint egy FierieCoLabs porszívó. Közölném önnel azt a szórakoztató tényt, hogy az eszköz többet ér mint a (Alany nevét ide) és (Alany szülővárosának összes pénzét ide) valamint az (alany összes szerve ide) együttvéve. A porszívó 2000 kelvin foking hőálló, de ezt nem kell tudnia. A lényeg, a tesztkörnyezet teljesen biztonságos, de a porszívó maga nem. Ne használja hajnyírásra az eszközt, ne érjen az eszköz üzemi végére és ami a legfontosabb *értelmetlen zagyvaság*. Köszönjük, hogy minket választott.
Majd pár perc csend következik.
-Ó el is feledkeztem, a tesztkérdésem a következő: Miért helyezi a szeme fölé a kezét az indián. Nem a sablonos válaszra gondolunk!

Niteris hosszú elmélkedés és gyakorlatozás után rájött, hogy még semmi említésre méltót sem tett. Éppen ezért nekivágott egy alig látható útnak, amiről az a hír járta, hogy az utóbbi időben nem sokan tértek róla vissza. Hamarosan megtalálta a romos raktárépületet.
~Biztosan itt vannak! Gyorsan rajtuk ütök, kimentem a tűzidomárokat, megölök mindenki mást aztán készítek egy jó, gőzölgő..... Először is be kéne jutni!~
- A tűz népének nevében le vannak tartóztatna!- ordította Niteris, majd nagy lendülettel előrerohant, és belefejelt a liftajtóba.
Rövid elmélkedés után arra jutott, hogy inkább farag egy faltörő kost, de aztán eszébe jutott, hogy az túl nehéz lenne, és nem tudná megmozdítani. Ezután arra gondolt, hogy faraghatna egy kicsi faltörő kost, ami elférne a hóna alatt. Addig-addig törte a fejét, hogy úgy döntött, hogy inkább tábort ver az ajtó előtt, és főz egy nyugtató hatású teát.
Egy kis teázgatás után rögtön megvilágosodott, és észrevette a gombokat a lift mellett. Körbenézett, hogy megbizonyosodjon róla, hogy az előbbi incidenst senki nem látta, majd megnyomta a hívógombot és beugrott a liftbe.
-Adjátok meg magatokat vagy porig égetem a...a.... amit lent találok!-kiáltotta.
Amikor már elég sok időt várakozott és még semmi sem történt, türelmetlenül püfölni kezdte a még ki nem próbált gombokat majd, hogy nyomatékosítsa elégedetlenségét, a kardját is be is döfte közéjük.
Végre bezárult mögötte a liftajtó

/Niteris/

Blaine ugrik egyet a székében, mikor meglátja Niterist a liftben, egyből előkapja az aktákat, majd böngészni kezd közöttük.
~Áhá, Niteris... Megvan, megvan... Na, akkor vigyük a 3. emeletre...~ Niteris alatt kinyílik a padló. ~Hoppá, rossz gomb. He he...~
Niteris zuhan lefelé kitudja meddig, majd nagyot koppan és elhallgat. Később ő is egy lerombolt teremben ébred egy üveg koporsóban, ámde neki ki kell magát törni belőle. A szobát itt is benőtték a növények és láthatóan omladozó állapotban van.
-Üdvözöljük az idomítási tesztelési folyamatban. - hallatszódig a hangszórókból. - Önt lehibernáltuk 9-9-9-9-9-9-9-*ROBBANÁS*. Kérjük folytassa útját a következő kamrába.

Niteris hosszú dühöngőroham, káromkodás és haszontalan gyújtogatás után úgy döntött, hogy mégiscsak folytatja az útját a következő terembe.
~Most nem leszek olyan elhamarkodott, mint először. Nem hagyom, hogy megismétlődjenek a liftnél történtek~
Éppen ezért Niteris a következő teremig a az utat a földön kúszva tette meg, rejtett csapóajtók után kutatva és lehetőleg egyszerre minél több panelre támaszkodva.
~Remélem nem így kell végighaladnom. Nem volna túl hősies hason csúszva a többiek megmentésére sietni.... Még szerencse hogy nem lát senki....~

~Igazat ad. Legalább nem egy sziklával leszek együtt. Haladás! Nos, élet vagy halál? A logika ezt diktálja? Ha ő mondja. Melyiket választja? Aha.~ -Választod. Melyiket választod. Szerintem ez egy kicsit barátibb,de te tudod. Nos,szerintem én a a halált választom.- Majd Quan beállt a halál fülkéjébe.

Mű lángok csaptak fel a lába előtt és elájult. Kicsivel később egy koporsóban ébredt. Az egész szobát belépték a növények ~Mi a frász? Hogy kerültem én ide? ~ Nézett idegesen körbe. A hangszóró akadozva megszólalt. –Mit szórakozol állandóan? Ó én is nagyon örülök… csak találjalak meg – mordult föl és elindulta kijelölt útvonalon. Ahogy haladt előre egyszer csak beszakadt a plafon. Kira arrébb ugrott a zuhanó testtől. Jobban szemügyre vette és akkor ismerte föl, hogy Shinnel találkozott. –Mi járatban erre? –vetette oda a kölyöknek, ha válaszolt ha nem tovább haladt. A következő szobában valamiféle emelvény fogadta amin egy doboz volt. A kijárat mellet egy doboz méretű lyuk. ~Aha, szóval ez van...~ lépett a dobozhoz. Méregetni kezdte. ~Vajon beomlik a koceráj, ha elveszem? Ja biztos rám omlik...~ Megvonta a vállát és elvette a dobozt és a mélyedésbe ilesztetete. Összefonta maga előtt a karját és felvont szemöldökkel várta, hogy Kamar mit lép