Elhagyatott raktár

First topic message reminder :

A felszínen egy parkoló látható, mellette egy raktárépülettel. A parkolóban egy jármű sem áll, és az út is ami oda vezetett annyira be van nővé és olyan romos, hogy alig lehet észrevenni. A parkoló egy fokkal jobb állapotú. A raktár lepukkant mind kívülről és belűről. Több helyen egyformának tűnő alakzatot lehet látni, ami valószínűleg egy logó, de nem lehet őket eléggé kivenni. Közép tájon egy lift található, ami lemegy a központba.

A lifttel lemenve egy ütött-kopott bútorozatlan előtérbe jut az ember. Minden panelekből épül fel a helyen. A panelek látszólag kedvükre mozognak, különböző formákban. Egy szoba vagy folyosó teljesen átalakulhat köszönve a paneleknek. Ha az ember elindul felfedező útra, könnyen eltévedhet, főleg mivel a hely folyamatosan változik. Néha egy-egy szobába érhet, amikben fura gépeket láthat, vagy irodának berendezett helyet.

Megmagyarázhatatlanul mindenhol az embernek olyan érzése van, mintha figyelnék őt. Rendkívül nyomasztó benn a hangulat, és ha valaki bemerészkedik nagy valószínűséggel még halottan se kerül ki onnan.

- Higgye el, Mr Krain, minden eshetőségre fel vagyunk készülve...az avatar nem véletlenül van ott, ahol van...ott van, ahol neki lennie kell, és ez hatalmas előnyt jelent számunkra. Azt mondja, öljük meg? Persze, ez is egy megoldás...mindenesetre, nem biztos, hogy tökéletes. Ha meghal, akkor mártírt csinálunk belőle...abból pedig, attól tartok, már így is túlságosan sok van. Ezzel szemben, ha a mi oldalunkon látják küzdeni, azzal széthullanak a reményeik - arcán fagyos mosoly futott át. - Ha ezt elérjük, többé miben hihetnek? Ki lesz az, akinek az érkezésére oly keservesen fognak várni? - megrázta a fejét. - A háború pedig igazán közel van. Ne aggódjon, lesz még ideje a dolgokat a megfelelő helyre tenni - szélesen elmosolyodott, majd Elainára nézett.
- Kisasszony, én magam tökéletesen biztos vagyok abban, hogy maga az a személy, aki képes összebarátkozni az avatarral...sőt, azok után, hogy megismertem, kétlem, hogy bárki más megtehetné ezt. Heiwa nagyra fogja értékelni a tudását.

- Alábecsüli az avatárt, Mr.Frost! Nem fogja tudni elég időre a mi oldalunkra állítani, és az ellenállást sem fogja tudni így végleg lekapcsolni. Hagyják ismétlődni a múltat, Mr.Frost! Így veszíteni fogunk. - Dryan visszaül a székére, és kihúz egy fiókot. Előránt belőle egy cigarettás dobozt, majd megkínálja vele Frostot. Ha vesz el belőle akkor Dryan meg gyújtja idomítással, majd magának is kivesz egyet és azt is ugyanígy meggyújtja. - De gondolom ezt nem magának kéne mondanom. Sebaj.

Nagyot sóhajtott. Egy finom kis remegésre lesz figyelmes. ~Most fogom elhagyni a raktárat. Vajon milyen lesz a kinti világ?? És a palota??? Sok mindenről nincs tapasztalatom. Ott van például a háború. És még sok minden.~merengett el Elaina. Mikor Mr. Krain a cigarettát vette elő, finoman köhintett egyet.
-Mr. Krain, nem szeretné összeírni azokat, amiket magával szeretne vinni??-kérdezi Elaina. Ha Mr. Krain elkezdi neki diktálni, akkor szorgalmasan felírja. Ha nem akkor egy idő után a semmit nézi.

~Nem, nem késhetek el. Dr. Krain le fogja tépni a fejem, az összes forradalmi gondolatommal együtt. Ha az idomárok megtanulják a sugárzás irányítását, megállíthatatlanok leszünk. Készítenek rólam is egy szép mellszobrot, és elfelejtik azokat az állítólagos áttöréseket, amiket az a fránya Blaine csinált~
Ezzel az emelkedett hangulattal ment be Niteris az épületbe, észre sem véve, hogy már réges-rég elkésett. Lejegyezte az elmélete utolsó simításait és igyekezett átfirkálni minden képet, amin a halott avatár díszelgett. Ezután elindult, hogy felkeresse Dr. Kraint. Megcsodálta az iroda előtt tátongó szakadékot, majd átmászott felette az új villámhárítója segítségével. Észrevette, hogy Dr. Krain éppen Eleinával társalog, ami nem tűnt túl fontosnak, így hát rögtön megszakította a beszélgetést.
- Kedves Elaina, írja csak fel az én nevemet, akármiről is van szó. Nyilvánvaló, hogy én vagyok erre a legalkalmasabb, hiszen én a gyakorlati alkalmazásokkal foglalkozom, nem úgy, mint itt a legtöbben. A háború megnyeréséhez az én tudásom kell, nem valami idétlen kutatás új, haszontalan elemek után. Ha már itt tartunk, át is adnám a munkámat.
Niteris elővette a naplóját, és megmutatta Dr. Krainnak a niterishullámokról szóló elméletét, amiket szépen illusztrált az atomjaira eső avatárral.
-Az elemek szétesése nagy hőfelszabadulással jár, amit idomáraink könnyű szerrel az uralmuk alá hajthatnának. Ezen kívül javasolnám a teadélután bevezetését, és a szellemek kiirtását.
Önelégülten vigyorogva várta a választ, és reménykedett, hogy Dr. Krain nem veszi észre azokat a részeket, ahová Niteris az öndicsérő verseket írta.

Mikor Niteris rátör Krainra, majdnem hátra esik a székkel.
-NITERIS?! Maga szerint viccből csináltam szakadékot a folyosóból? - rivall rá Niterisre Dryan. - Bocsásson meg, Mr.Frost... HONNAN SZEDTE AZT A VILLÁMHÁRÍTÓT? - Dryan tépni kezdi haját, majd mikor megnyugodott kitépi az iratokat Niteris kezéből és nézni kezdi őket. Egyre jobban mereszti a szemét, majd mikor az asztalba csapja a fejét csak annyit mond:
- Miért nem ment inkább költőnek, vagy festőnek... Miért tudósnak kellett mennie? Miért? MIÉRT? - mondja leginkább magának.

-Igen, a szakadék kellően viccesre sikerült-nevetgélt Niteris- de csak nem gondolta, hogy egy ilyen csekély védelemmel távol tarthatja a fizika törvényeinek ismerőit.
Niteris ezután lehajolt, összeszedte Krain hajszálait, majd a zsebébe gyűrte őket.
~Egy nap még talán ezek jól jönnek. Biztosan örülne, ha felragasztanám a mellszobrára... attól élethűbb lenne~
- A villámhárítót mindig magamnál hordom, és szemlátomást jól jön az ilyen esetekben. És mint ahogy már számtalanszor elmeséltem, azért lettem tudós, mert az avatárt megölni jelen pillanatban nem tanácsos, de ennek ellenére valamire fel kell használnom lenyűgöző képességeimet. A tudomány az egyetlen, ami biztosíthatja, hogy egy nap én le... a tűz népe legyen a leghatalmasabb. Segítségével megszabadulhatunk a korlátainktól, az avatártól, a szellemektől, a pingvi...ömm... a víz törzsétől. Ezért vagyok hát itt, a FierieCoLabs-nél. Megtesszük amit kell, mert meg tudjuk.
Niteris a szíve fölé helyezte a kezét egy pillanatíg, eltette a villámhárítóját, és elkezdte előcsomagolni a teáskészletét.
-Hogy tetszenek a terveim?-vetette oda végül, miután látta, hogy a többiek egyáltalán nem készülnek teázni

- Köszönöm  - fogadta el Mr Frost a meggyújtott cigarettát. - Azt azonban, kérem, higgye el nekem, hogy nem becsülöm le az avatart...jobban ismerem, mint maga, azt hiszem, és...és kérem, bízzon bennem - elmosolyodott, majd Elainára nézett. Egy hosszú másodpercig a lányt bámulta, majd megcsóválta a fejét. - Nagyszerű lesz, ha maguk Ozaionba jönnek... - jelentette ki.
Frsot Niteris érkezését némán figyelte, és felnevetett, mikor a másik a teveiről kezdett el beszélni.
- Nos, úgy látom, errefelé mindenki a saját érdekeivel van elfoglalva...kivéve talán a kisasszonyt. Ami viszont a részleteket illeti, Wong nagyra értékelné, ha nem várakoztatnák meg...az időnk egyre fogy, és attól tartok, ez cseppet sem nevezhető jó hírnek - érdeklődve a többiekre nézett.

-Ezt az utóbbi kijelentést kikérem magamnak!-állt fel Niteris, miközben a teáját melengette- Én mindig is a tudománynak és a tűz népének érdekeit tartottam szem előtt. Higgye el, a niterishullámok idomítása elhozza nekünk a győzelmet. De ha mégsem lenne elég a győzelemhez, képzelje csak el mit tudnánk véghez vinni a sugárzással, amikor Sozin üstököse visszatér. Már csak 30 év, ha jól emlékszem.
Ezután elégedetten megitta a teáját. Régi recept volt, egy régi papíron volt, amit korábban Niteris egy régiségkereskedőtől vett, akinek állítólag a nagyapja szerezte meg egy legendás teaházból a Ba Sing Se-i ostrom alatt.
-Nem kérnek egy kis fehér sárkány teát? Egy egész napomba került felkutatni az alapanyagok lelőhelyét, de biztos vagyok benne, hogy megérte.
Miközben ezt mondta, előhúzta a teakészlete maradékát, és elkezdett egy új adag vizet forralni.

Elaina bambulásából Niteris zavarta meg. Mikor Mr. Krain az asztalt csapkodta alig tudta visszatartani a nevetést. Ki nem állhatta Niterist, de mikor a főnöke agyát húzza, akkor kifejezetten szórakoztató. ~Kár, hogy Niteris ilyen "zseniális". Ha egy kicsit visszavesz a képéből talán akkor talán el is lennénk egymást mellett. Rosszabb a kapcsolatunk, mint a tűz és a víz.~
-Mr. Frost, ha Mr. Krain végre összeállítana a listát, akkor már indulhatunk is.-közli Elaina, majd még várja az előtte játszódó komédiát.

-Dr. Krain, kérem ne bántsa azt az asztalt. Mondja meg mindenkinek, hogy engem is fel akar tenni a listára, aztán nevessük ki az egész világot egy jó tea mellett. Elvégre hamarosan ők elégnek, mi pedig uralkodunk. Erről jut eszembe, nem tudna pár tesztalanyt beszerezni nekem a niterishullámok további tesztelésére? Egy gyakorlott tűzidomár és néhány hadifogoly kéne.
Niteris letett egy csészét Krain asztalára, majd átfordult Elainához, és neki is nyújtott egyet.
-Amíg Dr. Krain elmélkedik, ön is megihatna egy teát, és felírhatná a nevemet. Biztos vagyok benne, hogy ez a helyes döntés. Elvégre épp most dolgoztam ki a háború megnyerésének módját.
Ezután Niteris olyan ördögi nevetésbe kezdett, hogy azt még a kedvenc színésze, aki Ozait játszotta egy színdarabban, is megirigyelhette volna.

-Nincs. De van uram. Ha mi elmegyünk, akkor ki fogja irányítani és vigyázni a raktárra??-kérdezi,megvárja a választ, és kilép az ajtón. A listát felírta, így már csak pár gépet kellet úgy beprogramozni, hogy a léghajóra vigyék a kért dolgokat. ~és direkt nem írtam fel Niteris nevét. Hehehe.~ tudja, hogy nem nagy dolog, de Niteris egóját biztosan megsértené. Bement az irodájába, és néhány parancsot gépelt be. Ha Mr. Valt rögtön odamegy, akkor mindent és épségben fog találni, lerögzítve. Utána beteszi ezt a papírt az iratmegsemmisítőbe, majd még ezt el is égeti. Ezután a megfelelő hangárba megy. ~Remélem Mr. Krain elkíséri Mr. Frostot ide. És azt, hogy Niteris nem rombolja majd szét a léghajót, és a semmi közepére fogunk lezuhanni.~ elmélkedett. Megérkezett a hangárba és felment ellenőrizni a dolgokat. Mikor ezt befejezte, akkor leült a pilótafülkében. Várva Mr. Krain utasításait. ~És mit fogok csinálni Niterissel?? Hogy a fenébe üssem majd le??~

-TITKÁR?!! Ezt remélem úgy értette, hogy személyi testőr, vagy talán főtanácsos... vagy szószóló. Hiszen tudod, hogy egyszerre vagyok mesterelme és szuperkatona. Nincs valami megtisztelőbb megszólításod számomra? Nyilván a teahiány zavarta meg a tisztánlátásodat, ezért nem értem, hogy miért nem ittad még meg.
Innentől kezdve Niteris szorgosan figyelte, hogy Krain vajon mikor szándékozik meginni a teát.
~Csak nem várja meg amíg kihűl? Egy ilyen művelt embertől nem ezt várnám~
Ennek ellenére Niteris elégedett volt, hogy Dr. Krainnal tarthat. Minden hibája ellenére tisztelte ezt az embert, hisz olyan odaszánással dolgozott.
~Ha én leszek a főnixkirály, biztosan több támogatást küldök majd. Már csak meg kéne találnom Vaatut~
Niterist az ébresztette fel az álmodozásából, hogy eszébe jutott, hogy elfelejtette leellenőrizni, hogy felírták-e a nevét.
~Eh, kellett nekem a teát figyelni.... De biztos felírta a nevemet, hiszen a nők általában odavannak értem, ígyhát biztos nem felejtett le~
Ekkor jött rá Niteris, hogy azt sem tudja, mire jelentkezett. Mivel nem tudta, hová kéne mennie, minden cuccát a köpenye alá rejtett, és figyelte Kraint, hogy bármikor követni tudja, ha ő elindulna.

- Köszönöm, nem teázom - mosolyodott el Mr Frost. Az addigi szóváltást némán, szórakozottan nézte, de arcán látszott, hogy máshol jár a feje. Pillantását hol Elainán, hol pedig Mr Krainen felejtette, majd felsóhajtott. - Köszönöm a gyors intézkedést. Kérem, ne vegyék sértésnek, de én a saját satomobilommal szeretnék visszatérni Ozaionba, de annyit ígérhetek, hogy, amennyiben előttem érnek a városba, királyi fogadtatásban lesz részük...Wong már igazán várja magukat - jelentette ki, majd közelebb lépett Mr Krainhez.
- Higgye el, igazán nagyra tartom a maga tudását, de arra kell kérnem, beszélje meg az újdonsült titkárával a viselkedését. Kellemetlen volna, ha az esti udvari vacsora közben kérne a herceg vagy az egyik hercegnő távol tartási végzést... - finoman köhintett, és kiment az ajtón.
Néhány perccel később már bent is ült a satomobilban, és elhajtott Ozaion felé.

/Megkérlek titeket, hogy innentől kezdve a léghajóra írjatok /