Elhagyatott raktár

A felszínen egy parkoló látható, mellette egy raktárépülettel. A parkolóban egy jármű sem áll, és az út is ami oda vezetett annyira be van nővé és olyan romos, hogy alig lehet észrevenni. A parkoló egy fokkal jobb állapotú. A raktár lepukkant mind kívülről és belűről. Több helyen egyformának tűnő alakzatot lehet látni, ami valószínűleg egy logó, de nem lehet őket eléggé kivenni. Közép tájon egy lift található, ami lemegy a központba.

A lifttel lemenve egy ütött-kopott bútorozatlan előtérbe jut az ember. Minden panelekből épül fel a helyen. A panelek látszólag kedvükre mozognak, különböző formákban. Egy szoba vagy folyosó teljesen átalakulhat köszönve a paneleknek. Ha az ember elindul felfedező útra, könnyen eltévedhet, főleg mivel a hely folyamatosan változik. Néha egy-egy szobába érhet, amikben fura gépeket láthat, vagy irodának berendezett helyet.

Megmagyarázhatatlanul mindenhol az embernek olyan érzése van, mintha figyelnék őt. Rendkívül nyomasztó benn a hangulat, és ha valaki bemerészkedik nagy valószínűséggel még halottan se kerül ki onnan.

Kopp-kopp. Kecses léptek hallhatóak a föld alatt, egy laborköpenyes fiatal leányzó sétál végig a folyosón, kezében egy aktacsomaggal. Megszokta már eme anyagok cipelését, napok óta mást nem tesz csak dolgozik. Dolgozik a tudományért, mert ő az a férfi aki elvette az eszét. Úgy bizony, a tudomány. Bár még reggelt volt, de ő már emberfeletti szépségben pompázott. Egy egyszerű íróasztalnál foglalt helyet, mellette gőzölgött forró kávéja. Itt-ott bele-bele kortyolt majd visszatért az állandó papírmunkához. Magányosan teltek a napjai, hisz főnök Blaine ritkán beszélt vele. Ő mégis felnézett rá, zseniális embernek tartotta a tudomány jövőjének. Az óra kattog a háttérben, majd a szék nyikorgása elnyomja a zajt. A nő befejezte amit csinált s visszatolta a széket a helyére. Ahogy haladt a szoba melege is folyamatosan távozott a fiatal lánnyal együtt. Ő ennek a hideg helynek a lelke, mely felmelegíti azt a hideg napokon, mikor pedig meleg van akkor az ő arca tereli el a szemlélők figyelmét az izzadságról. Sürög-forog a laboratóriumban, feljegyzéseket készít. Mindent egyes rezzenést gondosan lejegyez. Megfigyeli a növények színárnyalatait, a műlevegő hatásait. Mindent. Nála jobb segédet nem is találhatna az ember. Mindenről gondosan jegyzetet készít és közben puha tincseit csavargatja. Játszik vele. Nem figyel talán? aligha, azért játszik vele, mert az elemzést menetét már kívülről fújja. Szinte hiba nélkül rajzolja a grafikonokat, jegyzi le a változásokat. Már-már gépies pontossággal. Sőt, talán pontosabban is mint egy gép. Ezen papírokat is gondosan aktákba rakja, de úgy, hogy egy centi sem lóg ki belőle. Rendszerető. Ezen aktákat gondosan összefogja és a lift felé kezd el lépkedni. Ahogy halad, szinte minden halott növénynek újra élni támad kedve. Újra élni, hogy aztán újra meghaljon és ismét feltámadjon. Feltámadjon azért, hogy lássa eme szépséget. Lássa, hogy hogyan öli meg. Nem bánja. Nem bánja, még pedig azért nem mert tudja, hogy ő csak jót akar. Jót akar, a tudományért teszi amit tesz. A szíve mélyén egyetért, még ha néha visszakozik is. A liftbe érve megnyomja a gombot, majd egy szinttel feljebb halad. Elért Blaine irodájába. Nincs itt. Gondosan leporolja annak fejszobrát, rendezi a könyveket és az asztalra helyezi aktákat. Gépies pontossággal mindig oda. Ezután helyet foglal a saját asztalánál és csendben visszatér az íráshoz. Csendben és lassan ír, főnöke papírmunkáit végzi. A cégük egyre jobban teljesít. Az óra kattog, az ajtó nyílik. A szék lassan ismét visszakerül a helyére és egy bársonyos hang hallható.
-Üdvözlöm Mr.Valt.
A nő szinte vigyázzban állt, mintkét kezével egy aktát szorongatott melyet kebleihez ölelt. Mozdulatlanul áll, várja főnöke utasítását.

-A Színvakok Számára Fenntartott Tesztelési Program ezennel véget ért, mivel nem sikerült ráhelyezni a kék dobozt a zöld gombra. Sajnáljuk. A FierieCoLabs emlékezteti önt, hogy azzal, hogy most hagyja magát kilapitatni egy panelfallal hatalmas szolgálatot tett a tudománynak. Nem győzzük megkö...

~Éééééés... Kilapultak. Remek. Újabb vértócsa a falon.
Blaine fejéről felemelkedik a C.A.M.A.R. kettes számú bemeneti sisakja, majd feláll a székről. Nyújtózkodik párat, és elindul az irodája felé.
~Annak idején, mikor még több ezren dolgoztak itt minden folyosó dugig volt munkásokkal. Azok az emberek nem szerették a tudományt. A pénzem kellett nekik. Éveken át kerestem egy embert, aki majd képes lesz mellettem állni. És megtaláltam Caroline-t... Ő több mint tökéletes. Több mint egy átlag ember. Sokkal. Őt a jobb kezemnek találták ki. Az elektronok is úgy akarták, hogy megtaláljam Caroline-t. És amikor meglett... Ó, az volt az igazi! Soha többé nem volt szükségem senki másra! Carolinnal együtt képes volt irányítani C.A.M.A.R.-t. Aztán mindenki megbűnhődött, aki "csak-úgy-itt-lézengek-a-tudomány-nevében"-t játtszott! Ha az élet citromot ad, ne csinálj limonádét! ADD VISSZA A CITROMOKAT AZ ÉLETNEK, ÉS ÉGESD LE A HÁZÁT! A citromokkal... Ó, igen! Nem kellenek a citromok!
 Beért az irodájába. Caroline üdvözölte őt.
-Jó napot neked is, Caroline. - Mondta, majd megbámulta a fejszobrát. - Hmm... Az S.S.F.T.P. bukás volt... A tesztalanyok számára, Caroline. Mint mindig. Remélem te is jó hírekkel szolgálsz.
 Leül az asztalához, és ha Caroline még nem ült le, int neki, hogy leülhet. Kinyitja az aktát, amit Caroline rakott oda. Bólogatni kezd, majd berakja a többi közé.
-Eljött az I.F.T.P. ideje, Caroline. - nagy levegőt vesz, majd folytatja. - Kinézted már kik lesznek az új alanyok?

Caroline valószínűleg elpirult volna, ha hallotta volna a főnöke szavait. Mindig is tisztelte őt, noha soha nem szerette. Senkit nem szeretett csak a tudományt. Miközben főnöke beszélt ő még mindig gondosan pakolgatott, noha már helyet foglalt kicsiny asztalán. A papírhalmazokat tologatta, de közben hallgatta amit a főnöke mond. Amikor a programról kérdezi, akkor előveszia papírokat. Gondosan tartja, nehogy egyik is gyűrődjön.
-Igen, Mr.Valt.
Mondja magabiztosan, arcán már-már mosoly játszik.
-Kira, Zima, Karin, Aaron, Taira, Quan és Shin. Ők egy különleges teszt során kerültek kiválasztásra, sajnos nem olyan buták, hogy meghaljanak egy nyomólaptól. De pont ezért választottam őket. A halál is tudomány, de annak már rengeteg módját ismerjük. Kíván valamelyikről többet tudni?
A lány ezután elhallgat, arcán még mindig ott az a gyermeteg mosoly ami korábban volt, azonban csak Blaine tudhatja, hogy ez a mosoly gonoszságot és kegyetlenséget takar.

-Köszönöm, Caroline. Már mindent kitaláltam. Ha kilapulnának egy szimpla FierieCoLabs-Multifunkcionális-Paneltől, haragudnék is. Addig érdekes, ameddig képesek túlélni. De úgy sem jutnak el a tesztek végére. Előbb meghalnak. Az első tesztet és az üdvözlést majd én végzem el, te pedig, Caroline; utána kapod meg őket. Ismered az elválasztási protokkolt. Azért remélem lesz olyan, akit kilehet egy szimpla nyomólappal csinálni. Enélkül nincs tudomány...
 Elővesz egy aktát a laborköpenye alól, majd kinyitja, aláírja, átböngészi, majd a sikertelen tesztalanyok fiókjába begyömöszöli. ~Alig van már itt hely. Bezzeg a sikeres tesztalanyok fiókja...
-Olvass fel mindegyikük aktájából a legfontosabb adatokat. Nekem még teszteket kell terveznem az I.F.T.P. utánra. Mindenre előre fel kell készülni. Arra is, hogy végigviszi valaki a tesztet! - az utolsó mondatot hihetetlen lelkesedéssel és ördögi hangon közli.

A lány kíváncsi, mégis óvatos tekintettel lépkedett a romos ösvényen, ajkán furcsa, kísérteties mosoly kísértett. Szőke, már-már fehér hajába belekapott a szél, és mozdulataiból természetellenes nyugalom áradt, mintha csak egy kellemes teadélutánra tartana. De Chennek semmi kedve nem volt ostoba kislányok ostoba kis teadélutánjaihoz...képtelen volt felfogni, hogy képesek egyesek hosszú órákat azzal tölteni, hogy értelmetlen dolgokról fecsegnek, mint akinek semmi jobb dolga nincs...pedig igazán lehetett volna, de még magukat sem tudták úgy kezelni, mint kellett volna, hogy lettek volna képesek arra, hogy a világ dolgait felfogják?
Gúnyosan felhorkant a gondolatra, és folytatta útját a lerobbant raktárépület felé. Egyelőre nem tudta pontosan, mit is akar itt, mindenesetre, egy utat igazán megért, még ha nem is talál semmi említésre méltót. Különben is, hova mehetett volna? Szépen visszasétál a légtemplomba, és majd bocsánatot kér mindenkitől, hogy halottat játszott? Ugyan már...gúnyos mosoly futott át az arcán. Ők fognak eljönni hozzá, bocsánatért esedezni, mikor végre bebizonyította, hogy igaza volt...
De most még várnia kellett, igaz, a Fekete Nap hatalomra jutása segítette, hogy eltűnhessen a káoszban. Egyelőre még a színfalak mögött kellett maradnia, és figyelnie. Végtére is, mit csinál egy jó légidomár? Türelmesen kivárja, amíg itt az ideje...
Elfintorodott, mikor a lifthez ért. A raktár továbbra sem tűnt nagy számnak, de végtére is, nem az érdekelte, hogy néz ki...inkább az, hogy mi van benne. Igaz, nem sok ideje volt itt, de hallott egy-két városi legendát, amik igazán felkeltették az érdeklődését. ~ Ki tudja, mi lehet itt? ~ elindult, és a panelekre pillantott. Igazán tetszett neki a hely...olyan volt, amitől másnak borsódzott volna a háta, de neki igazán tetszett.
Véletlenszerűen benyitott néhány szobába, ahol gépeket, meg iroda szerű helyiségeket talált. ~ Milyen érdekes...egy elhagyatott raktárnak nem épp így kéne kinéznie... ~ szemében őrült fény csillant, és sietősebbre fogta lépteit.
Beszélgetésfoszlányok ütötték meg a fülét, és eszébe hirtelen eszébe jutott mindaz, ami az együtt állás óta történt vele...végre megkapta, ami őt illette, és végre az volt, aki lenni akart. Aki csak lenni akart.
Útját egészen addig folytatta, amíg el nem érkezett az iroda közelébe. A falnak támaszkodott, és várt. Úgy festett, hogy érdekes nap elébe néz.

A lány az asztalon lévő növénnyel játszadozott, mintha élt volna az a palánta. Minden egyes érintése életet lehelt beléé, azonban a lány hirtelen felszisszen. Uram, valami megváltozott. Van valaki a létesítményben. A lány ezután megnyom egy gombot aminek köszönhetően az ajtók bezárulnak így Yangchen a folyosóra korlátozódik. A kezébe egy kisebb sokkolót vesz, nem titok, hogy le akarja nyűgözni a főnökét. A sokkoló mindig nála van, főleg az utcán éjszaka, ugyanis a ragyogása sok férfi figyelmét felkelti és nem egyszer volt már, hogy szörnyű dolgokat akartak vele művelni. Nem tanult harcművészetet, mindig is törékeny szépség volt, de mégis kegyetlen. A mosolya mely ártatlannak tűnik valójában kegyetlenebb, mint maga Sozin volt. S ez csak a mosolya. Olyan, mintha egy angyali testbe egy ördögi lélek lelt volna menedéket s tetszik neki, befogadta új otthonává.
-Bárki is vagy, itt a vége!
Kiált selymes hangon, senki nem gondolná, hogy ez a teremtés alávaló, pláne nem azt, hogy már több emberrel végzett. Magabiztos léptekkel közelít Yangchen felé,

Blaine hirtelen felemeli a szemét a papírkupacról. Egyenes Carolinra néz, aki szintén nézi őt, majd megszólal.
-Ki jött be és hogyan? - mondja idegesen. Ezek után csendben figyeli Caroline-t, ahogy akcióba lép. Ő maga egy kis távirányítót rak a bal kezére. Követi az asszisztensét, majd meglátja, azt aki bejött.
-Bízom benne, hogy tudod, hogyan ne csinálj limonádét. Helyezd tároló egységbe. Mindjárt jövök. - mondja Caroline-nak, majd a távirányítóval a falra mutat, és kinyílik egy panel. Bemegy mögé, majd az irányítóval bezárja maga mögött a panelt. Elindul a vészhelyzeti folyosókon a C.A.M.A.R. 2-es bemeneti egységhez, majd mikor odaér leül a székére, a fejére helyezi a bemenetet, és bekapcsolja.
Fél szemmel a behatoló körüli eseményekre fókuszál. Ha a behatoló megpróbál bármilyen módon Carolinera támadni azt, Blaine nemes egyszerűséggel egy panellal kivédi. Caroline-nal szinte szinkronban mozognak a panelok.
Másik szemével pedig az aktákat böngészi, és keresi a behatolóét.

Yangchen unottan dobolt a falon ujjaival, és néha halványan elmosolyodott. Szeretett várni, volt az unalomnak valami furcsa, egyenletes és békés üressége, aminek minden percét ki tudta élvezni. Olyasmi volt, mint a meditáció, amiben mindig is jó volt. Tudott várni, és figyelni - és valójában csak ez volt a lényeges.
Végre, miután már percek óta álldogált a csendben, mozgás történt, az ajtók bezáródtak, és egy lány lépett ki a folyosóra, kezében egy sokkolóval. ~ Na végre, nem egy idiótának kinéző izompacsirta ~ szeme felcsillant. Elege volt az egyértelmű küzdelmekből, amikből csak azért jött ki jól, mert az ellenfelének borsóméretű agya sem volt.
Másrészről, azonban, egyelőre semmi kedve nem volt küzdeni, senkivel sem. Még azt sem tudta, miért kéne - és utálta az értelmetlen dolgokat, nem volt bennük semmi érdekes. Különben is, nem szerette, ha nem tudta, mit csinál.
Caroline hangjától és mosolyától kirázta a hideg. Csupán annyi látszott rajta, hogy ügyeletes jó kislány...de tapasztalatból tudta, hogy aki ilyen, az vagy nagyon sötét, vagy pedig egyszerűen nagyon jól titkolja a valódi énjét. ~ Mint én... ~ szeretett volna felnevetni. Na igen...a légidomárok nem tudták, mekkora hibát követtek el azzal, hogy elhittek neki mindent, de ez már mindegy volt. Nélkülük nem lehetett volna ott, ahol.
- Nyugi - jelentette ki, és nem mozdult. - Csak látogató vagyok...szeretnék szétnézni kicsit, különben is, milyen hely az, ahol így fogadják az embereket? - hidegen felnevetett, szeméből egy pillanatra eltűnt az ártatlan fény, és felcsillant benne a kegyetlenség, ami benne rejtőzött, de arca hamar visszanyerte kedvességét. - A nevem amúgy Chen, ha érdekel - mutatkozott be. Azonnal elhatározta, hogy csak akkor fog támadni, ha szükséges...nem ellenségeket akart, hanem szövetségeseket. A lehető legjobbakat, a lehető legrövidebb idő alatt.

Nora nem reagált, míg oda nem értek a raktárhoz. Belépve Taira látta a liftet, és azzal is tisztában volt, hogy nem mehetnek másfelé. Kijutásra nem volt remény, ott várták őket az őrök, így csak lefelé vezetett út. ~Ha itt maradunk, éhen pusztulunk. Le akarnak kényszeríteni minket, ez egyértelmű. Céljuk volt azzal, hogy idehoztak, és tekintve, hogy itt csak a lefelé vezető út van, a választ nem ezen a szinten találjuk. Mindenhonnan van kiút, csak át kell gondolni, hogy van a legjobb esélyünk. És nem a harccal, ez a lány használhatatlan, nekem pedig a gondolkodás a nagyobb erősségem. Logikával kell legyőzni őket, már pedig a másik kiút odalentről vezet.~ Megfogta Nora karját, és húzni kezdte.
- Na idefigyelj. Elhiszem, hogy félsz, hogy bántottak, tudod mit, én elhiszek mindent. De éppen egy olyan helyre hoztak, ahonnan még senki nem tért vissza. Viszont az emberek legtöbbjére jellemző az életösztön. Én, személy szerint, nem szívesen pusztulnék itt. Túl lehet élni bármit, ha az ember megtalálja a logikát a gondolkodás mögött, de ha vinnyogsz és itatod az egereket, akkor mindketten meghalunk. Légy oly szíves, hallgass. A földidomárokra azt mondják, hogy a legkitartóbb, legkeményebb nép, te erre tökéletes ellenpélda vagy. Most velem jössz, és csöndben maradsz, tőlem ne várd, hogy vigasztalni kezdjelek. - közölte a lánnyal, majd vele együtt belépett a liftbe, ami elindult lefelé.
A bútorozatlan előtér nem lepte meg, ahogy az érzés sem, hogy mintha figyelnék. ~Valami irányítja ezt a helyet, a logikáját, és ezáltal a kiutat csak provokációval ismerhetem fel. Kockázatos, de ez az egyetlen esély. Nem szabad megmutatnom a terveimet. Nem tudnak kiismerni, ha elég ügyes leszek.~
- Gyere Nora. - intett a lánynak, miközben elindult a panelekből álló folyosó felé. - Erre vezet az egyetlen út.
~Okosnak kell lenni. Akármi is vár.~

/Yangchen, Caroline/

-Chen kisasszony. Üdvözlöm. Tudom, hogy ki maga, nem kell bemutatkoznia. Caroline, köszönöm a feltartóztatását.
 Hirtelen minden irányból panelek rohannak Yangchen felé, de éppen úgy, hogy ne törje össze magát, bár mozdulatlan legyen. Alatta eltűnik a panel és egyenesen belezuhan. Megpróbálhat levegő idomítással visszarepülni, de a panelek olyan gyorsan be is zárulnak, mint ahogy kinyíltak. Nagyjából egy kilométert is mehet lefelé. Idomítás nélkül nem is élheti a zuhanást túl.
-Ez a gödör feneketlen. Itt felteheti minden kérdését. De felkészülnék az ön helyében arra, hogy mégsem feneketlen a gödör. *fügyülés*
Mire Yangchen leér felette bezárulnak a panelok, és egy ajtótlan, ablaktalan, bútorozatlan szobába kerül.
-El kell, hogy mondjam, hogy két órával későbbre vártuk önt. - hazudja, de Yangchen ezt valószínűleg nem sejti meg, mivel a gépies hang tökéletesen monoton.

/Taira/

A lift Taira mögött gyorsan bezárul.
-Üdvözlöm önöket a FierieCoLabs Idomítási Folyamatos Tesztelési Programban. Kérjük ne idomítsanak, míg nem kapnak engedélyt. Kérjük fáradjanak a pihenőbe, míg a társaik meg- meg- meg- BZZZT... Megérkeznek.
 Kinyílik egy panel, ami egy olyan szobába vezet, amiben egy rozzant ágy, egy kanapé, egy asztal, és egy ugyanolyan állapotú üres hűtő van.
 A panel mögöttük bezárul.
-Az I.F.T.P. elkezdése előtt meghallgatjuk a kérdéseiket. Hallgatjuk önöket.

A panelek hirtelen összeszűköltek, úgy, hogy a lány mozdulni sem tudott, és az egyik kinyílt alatta. Zuhanni kezdett, egyre gyorsabban. Lehunyta a szemét, élvezte, ahogy elsüvít füle mellett a levegő, és ahogy egyre gyorsabban és gyorsabban közeledik a föld felé...imádta a szabadesést, volt benne valami megragadó, amit imádott. Valami megragadó, pont mint az ürességben.
Csak akkor lassított le magát légidomítással, mikor a talaj közelébe ért, egy üres szobába. Ügyet sem vetett a hangra, és körülnézett. Mindenesetre, nem úgy tűnt, hogy bármi dolga is lesz, legalábbis egyelőre nem. Nem baj, tudott várni...és gyakorolnia kellett a meditációt is. Még mindig túl sok érzelmet mutatott, nem volt tökéletes, csak majdnem. Márpedig, a majdnem az nem elég jó.
Leült nagyjából a helyiség közepére, és ismét lehunyta a szemét. Lassan számolni kezdett magában, és érezte, ahogy egyre mélyebbre merül az ürességben...az úgy emésztette el, mint ahogy a kő a vízbe merül, és hagyta, hogy lelke szinte kiszakadjon a testéből. Szerette a csendet, szeretett néma lenni, mert ilyenkor ő is a része volt, távol egy zajos világból. És szeretett meditálni - ilyenkor becsukhatta a szemét, és kinyithatta a lelkét a világnak...láthatott a belső szemével.
Egyre mélyebb levegőt vett, szinte érezte az őt körülvevő falakat, ahogy a levegő kihatol az apró nyílásokon, egyre távolabb a rozzant gyártól...át a tűz népének városain, át a tengereken, fel az űrbe...a csillagok közé. Bár csak képzelte, mégis, remélte, hogy egyszer mindez, amit akar, valóságos lesz...hogy odafenn lebeghet, és onnan irányíthat mindent, mint egy hatalmas, világon kívüli, és mégis beüli bábjátékos.
Csakráira koncentrált, érezte a bennük felgyülemlett szemetet...minden héten egyszer legalább kitisztította a csakráit, ahogy csak tudta, és most végre ideje is volt rá...ha nem is sok, éppen elegendő.
Szépen, módszeresen haladt előre, a Föld Csakrájával kezdve...mitől is félt? Ó, igen...attól, hogy nem lesz elég jó, hogy nem fog senkinek sem megfelelni. Először alig tudta kinyitni...most már jóval egyszerűbb volt. Ugyan, ki lett volna, akinek meg akarna felelni? Csak ő maga, senki más...és amije volt, egyelőre elég volt, bőven.
Már bűntudatot sem érzett, biztos volt benne, hogy mindent jól csinált...nem volt más út, számára nem létezett, ahogy már szégyent sem érzett...nem érzett bánatot, nem hazudott magának, és nem is ringatta magát ostoba tévhitekbe. Tudta, hogy még nem elég jó, hogy még tanulnia kell.
És igazából nem is volt olyan, akit igazán, szívből szeretett volna, már nem. A szülei és a nomádok mind holtak voltak számára, nem kötötte semmi a földhöz...lebegett, mint egy levél a szélben.
Kinyitotta szemét, és várt. Érezte, hogy valaminek történnie kell. És most már kész volt bármire.

Az újonnan érkező teremtés amilyen gyorsan jött el is tűnt. Caroline-t elöntötte a kíváncsiság. Egy nő aki sértetlenül átjutott a csapdákon. Ez valami kivételes tehetség lehet, pont ezért felnézett rá. Chen. Milyen fülbemászó név. Mivel Blaine az újonnan érkező tesztalannyal foglalkozott így arra az elhatározásra jut, hogy egy kicsit utánajár az új jövevénynek. Pár perces keresés után ráakad az aktájára és ahogy gondolta egy páratlan zsenivel van dolga. Na jó, azért van párja...ő és Blaine...de senki más. Ezután egy üres folyosón sétál, még meg-megönti a meglocsolatlan növényeket, majd az elbűvölő teremtés rácsatlakozott a magra és egy vonatkürt hangjával üdvözölte az éppen meditáló Chen-t.
-Helló, és üdvözlöm a FierieCoLabs Továbbfejlesztői központjában. A nevem Caroline az ön tesztvezetője. Ezt a tesztet úgy hívom, ismerkedés. Csak szólok, senki nem hall minket, nyugodtan lehet őszinte. Én is az leszek. Ez a teszt hamis. Az előbbi mondat egy paradoxon, ne gondolkodjon rajta. Inkább foglaljon helyet a FierieCoLabs Teljesen átlagos karosszékébe és válaszoljon a kérdéseimre, cserébe én is megválaszolom magát. Felhívom a figyelmét, hogy az óriásszöcskék még nem akarják átvenni a világuralmat, a tojás volt előbb, a valószínű színe való. Ezeket a kérdéseket kérem ne tegye fel, vagy ha mégis megteszi számoljon a FierieCoLabs Emberégető meglátogatásával. Tehát Chen, kérem kezdje.

Yangchen egy vonatkürt hangjára lett figyelmes, és bosszúsan felsóhajtott. Egyrészt, nagyon úgy tűnt, hogy ezen a helyen nem igazán ismerik a magánélet meg a csendes meditáció fogalmát, ami végtelenül irritálta, a másik oldalról viszont végre történt valami, amit meg egyáltalán nem bánt. Bár alapvetően szeretett egyedül lenni, csendben, azért, ha éppen valami izgalmasat keresett, még ez is irritálta. ~ Nagyszerű... ~ gondolta, és arcán egy pillanatra átfutott egy hideg, számító mosoly, ami olyan gyorsan eltűnt, hogyha valaki látta volna, az sem lett volna biztos abban, amit látott.
Némán figyelt a hangra, és átgondolta, mit mondhatna, mit kérdezhetne. Abban biztos volt, hogy mindent tudnak róla - mindent, azt persze, amiről csak ő tudott, biztosan nem. Az érzéseit senki sem ismerte, senki, hogy le tudta volna írni őket. ~ Igazán...ezekről a dolgokról senkinek sem beszéltem, nem is tudhatják őket...a tetteimet talán ismerik, de a miértet...nem hinném ~ állapított meg magában, de azért úgy döntött, inkább ezt sem veszi biztosnak. Kételkedni még mindig jobb - igaz kényelmetlenebb volt -, mint utólag rájönni, hogy hülye volt. Az nem csak kellemetlen volt...hanem egyenesen szégyellnivaló is.
- Nos, nézzük csak a kérdéseimet... - kezdte, némileg hangosan kimondva gondolatait. ~ Az a lány... ~ jutott eszébe az, aki feltartotta. ~ Talán ő lehet az...érdekes jelenség, annyi már biztos, nem egy hétköznapi fruska...akár még a hasznomra is lehetne, ha ügyesen játszok a lapjaimmal... ~ - Szóval, először is, jövök egy illendő köszönéssel. Tehát, szép napot kívánok. Tehát, vissza a kérdésekhez...azt szeretném tudni, hogy mi célból jött létre ez az intézmény, és miért fogadják a látogatót ily különös módon? - kérdezte ártatlan hangon. - Ha válaszolsz, akkor én is szívesen válaszolok bármire. Őszintén.

Taira körbenézett, majd intett Norának.
- Menj aludni. Tudom, mit kell kérdeznem, és tennem, felesleges, hogy lábatlankodj. Biztos fáradt vagy, rossz állapotba kerültél.
Ő maga odalépett a kanapéhoz, és leült.
- Érdeklődnék a tesztelési program körülményeiről, az azt vezetők kilétéről, és a kiválasztásunk okáról. A körülményeken belül főképp a célok érdekelnek. Tudom, hogy sokat kérek, és nem ígértek válaszokat, csak meghallgatást. De mivel előzetes információim szerint még soha senki nem tért vissza innen, azt hiszem néhány ehhez hasonló alapinformációt megoszthatnak velünk. Ígérnék cserébe hasonló információkat, de tekintve, hogy tökéletesen tisztában vannak a kilétemmel, nem érne sokat.

-Igggg...  BZZZT... mi nem csi... BZZZT... kék. Ami a teszt körülményeit illetik több idomítási feladatot kell végre hajtania, miután megérkeztek a társai. A továbbfejlesztő központ viszont biztosítja a megfelelő tesztelési környezetet. Ne feledje el, hogy az I.F.T.P. csupa móka és kacagás. Mondjuk nem mag... MAG... BZZZT... zöld. Az előzetes információk nem pontosak. Többen távoztak már innen. Mármint élve. Én C.A.M.A.R. 2-es vagyok. Egy a FierieCoLabs hihetetlen találmányai közül. Hívjon csak Kamar-nak. Nagyon különleges módon válogattuk magukat ki, a világ minden tájáról. Lesz akit már ismer is. Önök mind kiv... kiv... kííííííííívvvvvvv... BZZZT... skarlátvörös. Önök mind idomárok, vagy idomárok voltak, vagy idomárok lesznek. Meg kell vizsgálnunk közösen, hogy milyen módon tudják az idomítást felhasználni, és hogyan tudják az eszükkel kombinálni. Hogyan befojásolják önöket az érzelmeik. Bár úgy tudom magának nincsenek. Tarja kisasszony. ELSŐ ÉRZELEM TESZT VÉGE.

A lány ismét a mikrofonhoz hajolt és kissé torz hangon válaszolt neki.
-Ez a hely a FierieCoLabs a tudomány igazi színtere. Hogy "miért", erre igen egyszerű a válasz barátom. A tudomány nem arról szól, hogy miért hanem arról, hogy miért ne! Ez az igazi tudomány. A FierieCoLabs egy hatalmas és büszke földalatti intézmény amely egy város méreteivel vetekszik. A tudomány csodája, ha így tetszik. Egyetlen szobából irányíthatjuk ezt az üres intézményt. Szép is volt, hogy régen tele volt emberekkel, azonban Mr.Valt-al aki - megjegyzem, hogy egy zseniális ember- megöltük őket. Neurotoxinnal. A biztonsági szobából néztük végig, ahogy meghalnak a tudományért, koszos álszentek voltak...ahogy a JövőIpar is... Varrick pedig megeheti a rongy... Ó, bocsánat... elkalandoztam... Vissza a teszteléshez. Nekem még nincs kérdésem, szóval kezdhetjük is a tényleges tesztelést. Ez a teszt egy kenyérpirítót tartalmaz és a célja, az, hogy kivizsgálja, hogy az egyszerű emberek, hogyan reagálnak egy kenyérpirítóra... ami sokkol... nagyon sokkol... Az első teszt örömére egy érdekes, vicces tényezőt szeretnénk közölni önnel...ez az egy készülék több áramot fogyaszt, mint a JövőIpar egyetlen cége és ezt persze mind visszavezeti arra, aki megérinti. A teszt, amelyen ön részt vesz puszta szórakozás...noha előfordultak már halálos esetek, de kenyeret eddig mindenki tudott pirítani. A feladata egyszerű, helyezze be a FierieCoLabs kenyérpirítóba ezt az átlagosnak kinéző kenyeret, majd amint a szerkezet végzett kenje meg a FierieCoLabs margarinnal és egye meg. Sok sikert! Írjunk együtt tudományt.

Chen elmosolyodott a hallottak alapján. Egyelőre nem tudta, de kezdte élvezni a helyzetet. Végül is, a nomádok mindig azt tanították neki, hogy nézze az élet szép oldalát...és végül is, annak is volt pozitív része, hogy egy furcsa, leginkább diliházra hasonlító helyre volt bezárva, néhány idegbeteg tudóssal...ha ezt nem bírná idegileg, a világuralom meg hasonlók talán végképp sok lenne neki - és ugye, egy idiótát bárki le tud taszítani a trónjáról...
A kenyérpirítóra nézett...nem baj, amúgy is elég éhes volt, és különben is, mit számított annyi áram. Légidomár volt, nem egyszerű, mezei ember, hogy megfogja. ~ Ugyan már...nem ehetem meg...ki tudja, mi van benne ~ jutott eszébe, de azért mégis a teszt megcsinálása mellett döntött. Egy ideje már hiányoztak neki az ilyen egyszerű és felettébb mulattató elképzelések, mint kenyérsütés egy halálos kenyérpirítóval...
Miközben a pirítót bámulta, eszébe jutott, amit a lány előtte mondott...hogy nemes egyszerűséggel megölték az itt élvő embereket, mai számára nem volt valami biztató dolog. ~ Mindenesetre, még át kell gondolnom, hogy mit is tennék egy ilyen helyzetben... ~ elfintorodott. Nagyobb tervei voltak neki annál, hogy egyszerűen feldobja a talpát neurotoxintól. Aztán visszanézett a kis szerkezetre.
Egyáltalán nem kellett hozzáérnie...légidomár volt, elég volt belebegtetnie, majd kilebegtetnie a kenyeret, azt pedig utána már azzal kenhetett meg, amivel akarta. ~ Legjobb tudomásom szerint a kenyér nem vezeti az áramot... ~ vigyorodott el pár perccel később, miután már megkente a pirítóst.
- Lehet még egy kérdésem? - kérdezte hangosan. - Mit tud rólam?

-Caroline. Ez a Taira egy tudományos gyöngyszem. És hogy haladsz Yangchennel? Minden rendben vele? Mármint képletes értelemben, ugye. Látom bevetetted a régi találmányod, a FierieCoLabs kenyérpirítót. Soha nem gondoltam volna, hogy egy tesztben látom viszont. Alig várom, hogy a többiek is megérkezzenek. Ha mindenki ilyen érdekes alany, akkor nem lesz tudományban hiány. De soha ne feledd, Caroline: Nem csinálhatnak limonádét! A FierieCoLabs-Ne-Csinálj-Limonádét-Tesztelési-Program volt a kedvencem, és most is az a mai napig. Amiért kereslek most igazából az egy új találmány. Egy FierieCoLabs Szellem Eltávolító Szívó tartály az, amiről hadoválok itt! El küldöm a terveket, és a szabadidődben nézz bele. Azt hiszem megvan, hogy mivel tehetjük majd még érdekesebbé az I.F.T.P.-t.

~A humora gyönge és szarkasztikus. Akármi ez a C.A.M.A.R. 2-es, emberi irányítás alatt áll, egyszerűen mert intelligens gépet jelen pillanatban képtelenek létrehozni. Az illetőt a logika irányítja, ebben ügyesen imitálja a teljes mértékben gépesített rendszert, ám a humor, és a szarkazmus egyértelműen megmutatják, hogy valaki lapul az árnyékban.~
- Talán jól tudja. Legalábbis nagyon régen volt, hogy valami tényleges érzelmeket váltott ki belőlem. A fizikai fájdalom más... azt éreztem az utóbbi időben. Úgyhogy lenne még néhány kérdésem: Kik lesznek a társaim? Pontosabban is informálhat, ahogy látom, Mr. Kamar, önnek ez nem okozhat nagy gondot, teljesen átlátja a helyzetet. Illetve... nem kedvelem a tétlenséget. Örülnék, ha megosztana velem néhány tényt a programmal kapcsolatban. A helyzetből ítélve nincs sok választási lehetőségem, szóval nyugodtan megoszthat velem néhány információt. - Feküdt végig a kanapén. - és hálásak lennénk, Nora és én is, ha nyitnának számunkra egy kulturáltan, és veszélytelenül használható fürdőszobát. A kihallgatásom nem volt kellemes hatással rám, és örülnék, ha tisztálkodhatnék. Köszönöm szépen, előre is, Mr. Kamar.

-Bővebb információknak és fürdőszoba adásának semmi akadálya. - Mondja, majd a szobában lévők úgy érezhetik, hogy valami nagyon gyors sebességgel nekicsapódott a szobának. Az egyik panel lassan és komótosan arrébb csúszik, és megjelenik egy koszos fürdőszoba mögötte. Benne egy kádat találhat, egy wc-t és egy csapot. Ezeken egyértelműen látszik, hogy fénykorukban méregdrága luxus termékek voltak. Egy kis polc is előjön a padlóból. Rajta mindenféle tisztálkodási szerek.
-A víz tökéletesen tiszta. Akár ihatnak is belőle. A helyzetet valóban tökéletesen átlátom, de kérem ne hívjon Mr.-nek. A társairól a tesztelési procedúra miatt nem oszthatunk meg önnel semmit, de ne aggódjon. Hamarosan találkozik velük. Tájékoztatom önöket, hogy a FierieCoLabs szappan a legjobb szappan, ami valaha készült ezen a földön. Az ára már a gyémántéval vetekszik, de nyugodtan használjanak annyit amennyit akarnak, ameddig tudnak. Képletes értelemben INGYEN használhatják fel.

Taira belépett a fürdőszobába, és megállapította, hogy a víz tisztasága ellenére inkább nem mosakszik meg teljesen. Megszemlélte a tisztálkodószereket, és miután biztonságosnak ítélte a fésűt, kibontotta a kontyát. Megfésülködött, majd kinyitotta a csapot... és gyanakodva szemlélte a vizet. Nem volt áram belevezetve, azt villámidomárként meg tudta volna figyelni... de még mindig lehetett mérgező. Kihúzott egy hajszálat, és belemártotta a vízbe. figyelte egy darabig, végül úgy döntött, mivel semmilyen reakciót nem tapasztalt, megpróbálhat arcot mosni. Mivel a víz veszélytelen volt, csak azt használta, illetve a fésűt, semmi mást. Majd kisétált a fürdőszobából, megigazította a haját, ismét végigfeküdt a kanapén, és gondolkodni kezdett. Nem mert volna elaludni, de nem is volt fáradt... épp eléggé kipihente magát a szer hatása miatt. ~Mit tervezhetnek velünk? Mindenképp összefüggésben lesz a logikával, és az idomítással. Ha valamilyen rejtvény, és ki kell jutnunk, mindenképp provokálnom kell majd ezt a Kamart... Akkor megérthetem a gondolkodását, és kijátszhatom. Ehhez értek. De vajon mi történt a léghajón, miután elvittek? Felesleges töprengeni rajta. Most előre kell figyelnem.~
- Milyen jellegű feladatokra számíthatunk? Érdekelne, jó lenne lefoglalni magam a várakozás alatt... kicsit unom, hogy a társam pihen, számomra pedig nincs semmi érdekfeszítő a szobában.

- Unatkozik? Semmi probléma. Azonnal ellátjuk feladattal. Kérem, azért hagyjon az erejéből az I.F.T.P.-re is. - A padlóból három baba emelkedik ki. Az egyik vasból, a másik fából, a harmadik pedig bőrből készült. - Gyakorolja a tűzidomítást. Remélem ez elég elfoglaltságot ad majd önnek. Ha mégsem, kérem merüljön el ebben a klasszikus jazz zenében. - A zene körülbelül fél percig szól, majd hirtelen zavaróan lelassul és egy hatalmas sípszó zárja le. - Ha nem érzi úgy, hogy a zene elég kulturális táplálékot adott volna, kérem használja az idomítást valami produktív létrehozására. Például BZZZT...ék elfogadtatási bizottság döntése alapján BZZZT... lapszámozz. - Ebben a pillanatban az egyik panel ledől. Mögötte egy folyosó található (LINK), ahol a falakra vérrel fel vannak üzenetek felírva:
"Ne gyere erre!" "Az igazság hazugság." "Ami úgy néz ki, mint egy hagyma és olyan a szaga, mint egy hagymának, arról a végén mindig kiderül, hogy... HAGYMA!" "Hagy békén!" "Ne bámulj!" "Nem vagyok szörnyeteg..." "Az élet nem élet." "Neurotoxinnn......."

Amint Chen végzett a dolgával Caroline ismét köszönti.
-Tájékoztatom önt, hogy tájékoztatható arról, hogy joga van meghallgatni ezt a tájékoztatást. És most jön a tájékoztatás. Tájékoztatjuk önt, hogy Önt, hogy Ön egy kiváló tesztalany. Még egy érdekes tényt hadd közöljek magával. Az előző tesz hatalmas kamu volt. Tudta, hogy az előző kenyérpirító nem a FierieCoLabs tulajdona volt, hanem egy teljesen átlagos kenyérpirító amibe nem volt áram vezetve. Oh, majdnem elfelejtettem...Ön most készített egy mozgót a fogyatékos gyerekek számára, hogy HOGYAN NE CSINÁLJANAK pirítóst. Örülni fognak neki... sajnos még túl fiatalok, hogy teszteljük őket.  Na nem baj, ami késik nem múlik.
A lány ezután kikapcsolta a mikrofont, kortyolt egy pohár vizet, majd válaszolt a nőnek.
-Oh, rengeteg mindent tudunk magáról. Ide van írva, az aktájába minden. *Lapozás* Oh, majd elfelejtettem.
Hirtelen egy panel nyílik ki, mögötte egy ruhásszekrénnyel amibe egy egyenruha volt helyezve.
-Vegye fel kérem, vagy ne... várjon... várjon... Itt azt írják magáról, hogy idétlenül állnak magán az egyenruhák, de tudod mit? Ne csüggedj, ő csak egy tudós mit tudhat a divatról.... várjunk csak... ő egy divattervező volt, ő tervezte a legújabb ruhákat... Sajnálom. Most nyilván azt hiszi, hogy hazudok de itt van feketén fehéren: Az egyenruhák idétlenül állnak rajta, mint egy lemúron. Ettől független fel kell vennie, ne izguljon senki nem látja magát rajtam kívül, én pedig nő vagyok így nem kell szégyenlősködnie.
Ezután a nő megvárja amíg Chen felveszi a ruhákat és megszólal.
-Oh, el is felejtettem. Mindent mozgókkal és képekkel rögzítünk... Sajnálom... A FierieCoLabs elnézést kér a kellemetlenségekért. Mindenesetre a fotók és képek a teszt sikeres teljesítése esetén az ön kezébe adhatóak, amennyiben mégis meghalna akkor kétszáz Yuanért cserébe a legközelebbi hozzát... Várjunk... hisz magának nincs is senkije... Inkább csendben maradok, kérem haladjon tovább a következő kamráig.

Taira döbbenten nézte a folyosót. Megszemlélte a bábukat, és mivel nem tűntek veszélyesnek úgy döntött, kihasználja a lehetőséget. Nem figyelt a zenére, csak arra koncentrált, hogy szétválassza a környezete energiáit. Ehhez el kellett érnie a teljes higgadtság állapotát, így lehunyt szemmel koncentrált egy darabig, kizárva a külvilágot. A három bábú közül az egyik fémből volt, tehát ügyelnie kellett arra, hogy precízen dolgozzon. Felemelte a kezét és koncentrálva a mozdulatokra, nekiállt létrehozni a villámot. Az fokozatosan nőtt, először csupán szikra volt, majd egy kisméretű villámmá alakult... Taira megfigyelve a lehetőségeit, a bőr bábút vette célba. Amikor a villám elhagyta az ujjait, az szinte felismerhetetlenül összeégett... De Taira sokkal kellemesebben érezte magát. A villám idomítása hidegvért kívánt... és azzal ő rendelkezett. Otthonosnak tűnt számára irányítani.
A folyosó felé nézett. Átgondolta, mik történhetnek. ~A legtöbb mérgező gázt kiszűrhetem az arcomnál alacsonyabban, magam előtt tartott tűzzel. Ha alulról fújják be, a fojtógázok nagy része sűrűbb a levegőnél, így nem emelkedik fel. Amennyiben felülről fújják be, kockázatos, de talán időben észreveszem. Továbbá, függetlenül a rémhírektől, ezek itt kísérletezni akarnak. Az ilyen típusú emberek elborult elméje számára minimális az élvezeti értéke egy ember azonnali meggyilkolásának.~ Nora felé nézett. ~De őt nem viszem magammal. Csak hátráltatna, és állandóan bajba keverne.~
- Nora! - ébresztette fel a lányt. - Nyílt egy folyosó, én elmegyek innen. Maradj itt, valószínűleg biztonságos. A fürdőszobában ellenőriztem a vizet és a fésűt, használhatóak, de ne kockáztass meg többet. Ha unod magad, van bábú, azt mondták, gyakorolhatjuk az idomítást. Jó szórakozást kívánok. - már éppen elindult volna, mikor eltöprengett. Valamennyire remélte, hogy a lányt nem ölik meg. Éppen eleget szenvedett, és az értelmetlen vérontás taszította. Ha valaki öl, okkal tegye.
Belépett a folyosóra, óvintézkedésként maga előtt tartva a tüzet, az orra vonala alatt. Minden kockázati tényezőt nem lehetett kizárni, de ő szerette minimálisra csökkenteni őket. Továbbá, ha szeretett volna kiszabadulni, kockáztatnia kellett, és ezt pontosan tudta.