Elhagyatott raktár

First topic message reminder :

A felszínen egy parkoló látható, mellette egy raktárépülettel. A parkolóban egy jármű sem áll, és az út is ami oda vezetett annyira be van nővé és olyan romos, hogy alig lehet észrevenni. A parkoló egy fokkal jobb állapotú. A raktár lepukkant mind kívülről és belűről. Több helyen egyformának tűnő alakzatot lehet látni, ami valószínűleg egy logó, de nem lehet őket eléggé kivenni. Közép tájon egy lift található, ami lemegy a központba.

A lifttel lemenve egy ütött-kopott bútorozatlan előtérbe jut az ember. Minden panelekből épül fel a helyen. A panelek látszólag kedvükre mozognak, különböző formákban. Egy szoba vagy folyosó teljesen átalakulhat köszönve a paneleknek. Ha az ember elindul felfedező útra, könnyen eltévedhet, főleg mivel a hely folyamatosan változik. Néha egy-egy szobába érhet, amikben fura gépeket láthat, vagy irodának berendezett helyet.

Megmagyarázhatatlanul mindenhol az embernek olyan érzése van, mintha figyelnék őt. Rendkívül nyomasztó benn a hangulat, és ha valaki bemerészkedik nagy valószínűséggel még halottan se kerül ki onnan.

Taira mögött az ajtó lassan bezárul, majd kigyúlnak a szobában a lámpák. A földön két hatalmas gomb van, egymástól viszonylag távol. Egy gomb csak akkor nyomódik le teljesen, amikor Taira rá áll egyre. A két gombból egy-egy vonal vezet a KIJÁRAT feliratú ajtóra, ami zárva van. A szoba padlóján kínyilík két panel, és feljön egy-egy kő. A két kő felszíne olyan sok hegyesre csiszolt tű formában áll, hogy olyan mint egy összegömbölyödött sündisznómedve... A két követ ígyhát nem lehet megfogni. Az eredeti teszten nyilván földidomítással kellett volna átjutni.

Megszemléltem a köveket. A fémet sikerült víz alatt megolvasztanom, akármilyen lassan. Ha szerencsém van, mészkőről, vagy hasonlóan alacsony olvadáspontúról van szó... Ha nincs, akkor kemény munka vár rám. Felemeltem a kezem, és gyújtottam  egy hegesztőlángot, majd lassan nekiálltam leolvasztani a tűket. Igyekeztem gyorsan, és koncentráltam dolgozni. Bőven elég annyit leolvasztani, hogy ha megdermed, meg tudjam fogni. Ha sikerül, ráhelyezem a két gombra őket.

"-Köztársaság város és világ polgárai! A mai nap sikeresen elhárítottunk egy világot fenyegető veszélyt és sikeresen békét teremtettünk. Újból tanúbizonyságot nyert számunkra, hogy a hősök a mi átlag emberink, a világ emberei. Kik hétköznapiak voltak, de készek voltak a világ biztonságát a maguk biztonsága elé helyezni. Ők az igazi hősök..."
Blaine rosszallóan megrázza a fejét, majd kikapcsolja a rádiót. Lassan a mikrofonhoz hajol.
-Taira, gratulálunk. Nem a teszthez. Azt silányan oldotta meg. Talán le kéne ülnie. Bár arra nincs idő. Fáradjon tovább, és én elmesélem.
 Egy lift várja Tairát az ajtón kívül (KÉP). Ahogy a lift elindult felfelé Blaine újra beszélni kezd.
-Az FP elpusztult. - Blaine ennyit mond, majd a lift megáll.
Egy ajtón kell Tairának átlépnie, ami mögött egy újabb kamra áll. Mögötte az ajtó bezárul.
A kamrában 3 tárgy helyezkedik el. Egyik egy földhöz hegesztett vaskocka. A másik egy a földbe vésett medencében lévő láva adag, ami valahogy nem akar kihűlni. A harmadik egy kupac homok.
 A terem másik felében három gomb van, amik ha mind egyszerre vannak lenyomva kinyitják a kijáratot.

A lávával nem tudok mit kezdeni. A fémmel úgyszintén. De a homok megolvasztható, és a létrejövő üveg tökéletes nehezék. Meghoztam a döntést. Három részre osztottam a homokot, és mindegyiket megolvasztottam szinte teljesen, csupán egy vékony homokréteget hagyva az alján... hogy a megdermedés után fel tudjam emelni, és ráhelyezni a gombokra. Talán Kamar szerint csapnivalóan oldottam meg az előző tesztet... de nem szabad feledni... eddig egyetlen csel sem fogott ki rajtam. És a provokáció legalább olyan sikeres a bonyolult megoldásokkal, mint a túlélés. Lassan kiismerem Kamar gondolkodását... most már egészen biztos, hogy nem gép. Nem tökéletesen analitikus elme, hanem valaki irányítja. Ez a valaki pedig részben szórakozásból végzi a teszteket, részben egyszerű fanatizmus. Mikor az üveg végre megdermedt, felemeltem mindhárom darabot, és a gombokra helyeztem. Ha a megoldás helyes, és az ajtó kinyílik, áthaladok rajta.

Caroline meglepetten nézi végig, ahogy a valaki bezuhan a terembe, majd eltűnik és belekóstol a Citránium teájába. ~ Citránium, az igazi citrompótló. ~
A lány igazából semmit nem akart kérdezni Chentől, csak megmagyarázhatatlan okból élvezte a lány társaságát. Kicsit szégyellte magát emiatt, pont ezért a labor egy bizonyos részét, köztük ezt a szobát is lekapcsolta a Camar rendeszekről, így Blaine nem hallhatta a beszélgetését.
-Először is, én tudom a maga nevét, de maga nem tudja az enyémet. Az én nevem Caroline, egy jómódú családban nevelkedtem, most ennek a helynek vagyok az asszisztense. Be kell valljam, szeretem a munkám....olyannyira elköteleztem magam a tudománynak, hogy egyesek szerint az én igazi férjem is ő lenne...Be vallom néha én is így hiszem...
Belekortyol a teájába.
-Ó de buta lány vagyok, nyilván untatja magát amit mondok. Sőt, nyilván nincs ínyére az, hogy itt tartom magát, de sajnos nem engedhetem el. Bármennyire is szeretném...Blaine és a tudomány...nos nem engedi.
Caroline szomorú arccal néz Chenre, mintha ő teljesen ártatlan lenne.

Blaine előtt kivillan egy kis piros lámpa. Egy pillanatra leveszi a szemét Tairáról, aki hiába oldotta meg helyesen a tesztet megváratásra kerül. Caroline és Yangchen úgy tűnik privát beszélgetést próbál folytatni. Blaine kissé meglepődik, de első gondolatai között szerepel a következő: Caroline tudja, hogy mit csinál. Unottan tér vissza Tairához.
-Tudja, a tesztek megoldása rendkívül... [törvényileg kiejtést tiltó szót behelyezni ide]... Haladjon tovább a következő területre.
 Az ajtó kinyílik, majd egy újabb lifttel találkozhat Taira.
 A következő teszten 2 gombot láthat, de semmi más nem.
- Ezt a teszt azt vizsgálja, hogy képesek-e az alanyok egyszerre két helyen lenni. Sok szerencsét.

~ Érdekes... ~ gondolta Chen, mikor egy lány átesett a termen. ~ Felettébb érdekes ~ tette hozzá, majd a lányra pillantott. Nagyon úgy tűnt, semmit sem akar kérdezni...kár. Pedig szívesen válaszolgatott hazugságokat bárkinek a saját életéről...igazán mulattató elfoglaltságnak tartotta, micsoda balszerencse, hogy mások többnyire nem értettek vele egyet.
Csendben végighallgatta a lányt, majd felsóhajtott. Hát neki játszhatta az ártatlant, abból, ahogy érkezésekor kezelte, egyáltalán nem ez jött le neki...persze, ez lényegtelen volt. Egy kellemes beszélgetést lehetett hazugságokra is építeni, és egyelőre ez az egyetlen dolog, amit szeretett volna - jót beszélgetni, bánta is ő, kivel...az adott pillanatban még egy pszichopata baltás gyilkos is megfelelt volna neki, ha tud értelmes dolgokat mondani...bár, ezt nem igazán nézte ki egy pszichopata baltás gyilkosból, de ez lényegtelen volt. ~ Különben is, ha egy ilyen szelíd és aranyos légidomárnak, mint neked, lehetnek világhódító tervei, egy őrültnek miért ne lehetnének mondjuk...költői ötletei? Lehet, hogy az ő művészete ilyen formában nyilvánul meg... ~ kalandoztak el gondolatai. Abban a pillanatban lépett be a feltaláló-szerű személy, majd szinte azonnal vissza is ment oda, ahonnan jött.
- Tudja, Caroline, engem cseppet sem zavar ittlétem...sőt, kifejezetten tanulmányi jellegűnek tartom, és érdekel a folytatása...persze, ettől függetlenül nem zavarnak a beszélgetések sem...szeretek beszélgetni... kifejezetten jó dolognak találom - jelentette ki, és elmosolyodott. Úgy döntötte, most még felesleges megjátszania magát...nem lenne valami sok haszna...

Nigel ismét kortyolni akart az italból, mikor legnagyobb meglepetésére abban már nemvolt semmi. Ekkor oldotta meg Kai a tesztet.
-Ez a beszéd, pontosan így képzeltem el a dolgot. Kérem haladjon tovább, vagy ne...Amennyiben a második opciót választja, akkor mi toloncoljuk tovább. Ahogy halad láthatja a nagyra nőtt meztelencsigákat amelyeket egy korábbi tesztben alkalmaztunk...egye fene, megengedem, hogy pár percig megcsodálja ezeket az állatokat. Kéne nekik egy név nem? Mindegy, majd a főnök elintézi. A következő teszt már egy kicsit nehezebb. Hogy miért? Haladjon tovább és meglátja. Szerintem egyszerű, legalább is azt hiszem...na mindegy, majd maga megmondja...
Ahogy belépett a földön látott egy /, \, és két I alakú vasrudat, ezek V II alakban voltak odarakva a talajra.
-A maga feladata, hogy a 7-es számból EGYETLEN vasdarab elmozdításával egyest rakjon ki. Figyelem: Nyomokban citromot tartalmaz! Jó szórakozást!

Kai igen sokáig gondolkodott a feladványon, aztán matematikai tudásait elővéve rájött : a négyzetgyök lesz ebben a segítségére. 
- Mivel 1 négyzetgyöke 1, ezért... A két egyenes rúd közül egyet a római 5-ös jobb sarkába felteszem, így a négyzetgyök jelét készítettem el. És mivel egy négyzetgyöke egy, ezért ez így helytálló. 
Majd hátralépett és vidáman szemlélte művet.

Nos... búcsút mondhatok a kontyomnak, tekintve, hogy ez maradt meg az eredeti öltözetemből.  Ismét kibontottam, és egy hegesztőlánggal megolvasztottam a fém díszt. Két részre esett, és csak kevés időm volt. Lenyomtam egy egyik gombot, majd a talaj és a gomb közti résbe teljes erővel belenyomtam a kis díszt. Villámgyorsan, pár másodperc alatt megismételtem a műveletet, és amint a két gomb egyszerre van lenyomva, a fél percnyi idő alatt kifutok a résen.

/Kai/

A férfi unottan bámulja a gondolkodó Kait aki végre megoldja a feladatot.
-Éljen megoldottad! Hallod az őrjöngő tapsvihart? NEM!? Talán azért, mert ezt egy csecsemő is megoldotta volna.
Majd elterül a székében.
-Bevallom, hogy lusta vagyok feladatokat adni neked. Mi lenne ha kiengednélek? Örülnél neki, mi?
A falból egy lift nyílik ki egyenesen Kai előtt. Ha a fiú belelép akkor az elindul a felszín felé.
-Hiányozni fogsz...de tényleg...csak nem nekem...úgy értem...mármint nehogy magadra vedd...de tényleg...
S a lift egy szinttel a felszín előtt megáll. Mivel a lift minden oldala (a tetejét és az alját is beleértve) üvegből volt így Kai láthatta, hogy a lift körül minden oldalban kifeszített íjak vannak tűhegyes végekkel amelyek gond nélkül átszakítják a vékony üvegréteget.
-Köszönjük, hogy segített nekünk, hogy segíthessünk magának segítséget nyújtani mások megsegítésében!
Majd a nyílvesszők egyenesen a fiú felé kezdenek repülni azonban Nigel nem számolt azzal az egyszerű dologgal, hogy Kai légidomár így egyetlen jól időzített légáramlattal kiszabadulhat a liftből, de a felszínre vezető ajtót nem éri el.
-Hé, ott vagy még?...Izé...Gratulálunk, ön átment az egyik legtrükkösebb tesztünkön melyben úgy tettünk mintha megakarnánk ölni magát. Ismételten gratulációt érdemel. Kérem szálljon vissza az A jelzésű szobában található liftbe, hogy a tesztelés folytatódhasson.
Kai előtt egy üres szoba áll, az egyik falra csak annyi van írva vérrel, hogy: "FUSS!" ezen kívül két ajtó áll előtte, az említett A és egy jelzés nélküli.

Aimey fáradtan sétálgatott. Nem tudta, hogy merre ment, csak érzései és megérzései vezették. Aztán meglátta a parkolót. Arra gondolt, hogy valami fontos lehet lent... Követte a megérzéseit. Feltűnt a neki a lift is. 
~ Vagy meghalok, vagy nem, nekem már mindegy is ~ - rándított egyet a vállán, és ment a feje után. A lift vidáman csengetett, majd rettenetes sebességgel ment lefelé. Végül ugyanazzal a csengetéssel kinyílt az ajtó, hogy megmutassa az üres előteret.
~ Gyönyörű fogadtatás ~ - forgatta szemeit a lány.

-Értem, tehát érdekli a tanulás...Nagyon kevés az okos ember errefelé és úgy vélem, hogy maga közéjük tartozik.
Válaszol a lány szelíd hangon, majd a békés beszélgetést ismét megzavarják.
-Figyelem, új tesztalanyok érkeztek.
Majd pár perccel később egy újabb hang üdvözöl.
-Figyelem, illetéktelen behatoló.
Caroline ismét elmosolyodott, majd Chenre nézett.
-Tehát szeretne tanulni? Érdekli a tanulás tanítás része is? Ha igen, jöjjön.
A nő Chen felé nyújtja a kezét, hogy az kövesse majd kinyitott egy falból kinyíló ajtót és azon vezette be a lányt egy kisebb vezérlőbe. Innen rálátott az újonnan érkező tesztalanyokra és Aimey kamrájába is. Levette a laborköpenyét majd bemutatta a lánynak a gombok funkcióit.
-Ez a gomb kinyit egy átjárót Aimey lába alatt és egy csövön keresztül a többiekhez viszi.
A lány épp készül lenyomni,majd ismét a vendégre néz.
-Szeretnéd te csinálni?
Mondja egy széles vigyor keretében, a többi alannyal egyelőre nem foglalkozik megakarja várni Blaine-t, hogy bemutathassa neki a vendégüket.

/Aaron, Shin, Quan, Karin, Kira/
-Jó reggelt, és üdvözöljük önöket az IFTP-ben, avagy az Idomítási Folyamatos Tesztelési Programban. A FierieCoLabs köszönetét fejezi ki, a jelenlétükért. - hallatszik a bemondókból, miután mindenki felébredt. Az IFTP során felmérjük idomítási képességeiket. A szabályok ismertetése következik. Figyelem! A szabályok csak egyszer kerülnének elmondásra. De nem kerülnek. Mi itt szeretünk viccelődni. Figyelem! Azonban szabályok megszegése végtag vesztéssel járhatnak, de ne aggódjon. Minden elvesztett értéktárgyat, végtagot és fontos szervet visszaszolgáltatunk a tesztelés végén a tulajdonosuknak. Kezdjük is el.
  Egy ruhaállvány emelkedik le egy kinyílt panel mögűl. Öt ruha volt rajta, narancssárga kezeslábasok.
-A ruhák kötelező feltételeik a tesztelésnek. Kérjük öltözzenek át. A ruháikat visszaszolgáltatjuk a tesztelés után, kérjük helyezzék bele ebbe a lyukba. - Egy kisebb panel nyílik ki, ami mögött egy üres polc látható. - Húsz percet kapnak az átöltözésre. *BEEP*

/Taira/
-Jó hírünk van. Az IFTP-t jelenleg terminációra helyezzük. Önt az IFTP újraindításáig... azaz... bizonytalan ideig felfüggesztjük. Köszönjük a részvételét, rengeteg hasznos információt osztott meg velünk.
Taira alatt a padló kinyílik, majd fájdalmat érez a fejében, és minden elsötétül. Mikor felébred úgy érzi, mintha rengeteg aludt volna. Egy panelekkel teli szobában, ébred, de a falak omladozó állapotban vannak, szikráznak a lámpák. A növények enyhén benőtték a szobát. Mintha már évek óta nem járt volna itt senki.
Éhséget is érezhet, és egy adag instant élelmet láthat maga előtt.

/Caroline, Yangchen/
Blaine kicsit lekapcsolta magát C.A.M.A.R.-ról, majd nem sokára betoppan Caroline és Yangchen mellé, hátratett kézzel.
-Megjöttek az új alanyok, Caroline. - ezután Yangchenhez fordul. - Üdvözlöm a FierieCoLabsnál, ezúttal személyesen is. - visszafordul Carolinehoz. - Két új alany fog hozzád érkezni. Kicsit magukra hagytam őket, de ha megpróbálnák kimacerálni az egyik panelt altató füstölög be hozzájuk. További jó tudományt kívánok, és óvakodjanak a citromtól
 Valt távozott és visszament C.A.M.A.R.-hoz, majd nézni kezdte az alanyokat, de a húsz perc letelte előtt egy szót sem szólt.

- Szóval felfüggesztettek. - sóhajtottam. Izgalmasabbnál izgalmasabb...
Felültem az ágyban, és végiggondoltam a történteket. Valaki tudományos célú teszteket végzett rajtam, azelőtt pedig... megborzongtam, és végiggondoltam mindent. "Az FN-nek vége..." hallottam egyszer a hangszóróból. FN. Fekete Nap. Vége. Nem tudtam eldönteni, mit is érzek. Nem sajnáltam őket. Legkevésbé sem. De eszembe jutottak az előtte történtek... nos, részt vettem a megbuktatásában. Amennyit a vérkeringésembe juttattak abból az anyagból, megtörtem, és beszéltem. ~Senkit nem tudok sajnálni. Számító vagyok. Csak a saját életemre gondolok...~ Itt megakadtam. Mert volt valaki, aki állítólag két hetet adott nekem... Night... A napló nem tudtam, hogy még mindig nála van-e, de aggasztott. Nem lett volna szép halál, belepusztulni, hogy felírták a nevemet egy könyvecskébe. Éhes voltam, így az instant élelmiszerre tévedt a tekintetem. Több lehetőség van: Vagy mérgező, és ha megeszem, meg is halhatok... vagy nincs semmi baja. Köztes út nincs. De belegondoltam... megérné nekik, ha védtelenül ölnek meg? Ha pedig éheztetnek, annál kevesebbet érek... Ott voltak a nem halálos mérgek is, vagy a hallucinogének, de nem volt logika abban, hogy ilyesmit tegyenek az ételbe. És a másik út, amennyiben semelyik élelmiszerben nem bízom meg, amihez hozzájuthatok, az egy héten belüli éhhalál lett volna (már ha maradt egy hetem), ami nem tűnt kecsegtető lehetőségnek. Így hát megkóstoltam az instant élelmiszert...

Kira megunta az egyedül ücsörgést. ~Már megint egyedül…~ felállt és megindult a tömegbe. Felhajtott még egy pohár pezsgőt. Kiszúrta az ismerős társaságot. De nem igazán jutott messzire. Megszédült.  ~Az fránya pezsgő… ~ tett pár bizonytalan lépést. Majd megérezte a szagot. Elfintorodott. ~ mégis mi ez a szag?~ Észrevette, hogy kezdenek hullani körülötte az emberek.  ~Mi a…~ És ezzel a gondolattal el is ájult.
Egy üres, ablaktalan szobában ébredt. A feje hasogatott. Hallotta Aaron kérdését. Fejét fogva feltápászkodott. –Mondjuk egy üres szobában? –motyogta gúnyosan az orra alatt. Körül nézett. Itt volt Shin, Quan, Aaron és Karin. ~És a többiek? És tényleg mi ez?~ Összerezzent a bemondó hangjára. Nem volt szerencséje eddig aikor hallott egy bemondót. ~Áhá… Szóval kísérleti nyulak vagyunk? Hagyjon már ezzel a szarsággal, ember! ~ Dühösen fújtatni kezdet. Amikor a hang befejezte Kira gúnyos grimaszt vágott–Hahaha. milyen kis humoros valaki… - Az elő csúszó ruhaállványra pillantott. Elvett egy sárga kezeslábast, nem zavartat magát és elkezdet átöltözni. Amikor végzet behajította a saját ruháit a lyukba.

~ Ez igazán érdekes... ~ gondolta Chen, és Caroline-ra mosolygott. Kifejezetten intelligens, bájos, de gonosz hölgyeménynek tűnt, és ez igazán nagyszerű volt...mindig is olyan emberek társaságára vágyott, akik képesek hozzá hasonlóan gondolkodni, és most végre megismerkedett valakivel. ~ Ez persze nem azt jelenti, hogy nem fogok ugyanúgy játszadozni vele később, mint bárki mással, most azonban inkább megragadom a tanulási lehetőséget...ki tudja, milyen érdekes dolog sül még ki ebből... ~ ismét elmosolyodott. Igazán kíváncsivá tette ez az egész tesztelés-dolog...nem olyan volt, mint amilyennek a magukat jónak gondoló idomárok foglalkoztak...az is mind csak humbug volt, mint Kuvira, meg a felszabadító akciója. Akinek volt kis esze, láthatta volna, hogy magának akarja az egész hatalmat - legalábbis, neki ez volt a határozott véleménye.
Örömmel fogadta tehát el a lány ajánlatát, és érdeklődve nézett szét a vezérkőben. ~ Aranyos kis hely ez a raktár...azt hittem, olyan unalmas lesz, mint a többi hely, ahol eddig jártam, de ez igazán...lakályos kis otthon...tesztelési központ, vagy tudom is én, micsoda ~ jegyezte meg magában. Az az ötlet, hogy valakit szinte lehúzzon a vécén, pedig kifejezetten elbűvölte. Vidáman megnyomta a gombot.
- Köszönöm a lehetőséget - mondta, épp, mikor belépett az öreg. Különös jelenség volt, amolyan őrült tudós-féle, szimpatikus alak. Bár az, amit mondott, nem volt neki egészen tiszta, azért kedélyesen felnevetett.
- Én is nagyon örülök, hogy itt lehetek, uram - felelte szokásos bájos modorában, majd miután a férfi elment, ismét Caroline-hoz fordult. - Szóval, neked ez a mindennapi munkád? Embereket tesztelsz, mindenféle érdekes dolgokkal, mint a pirító? - kuncogott. - Azt hiszem, neked tényleg álommunkahelyed van - hangjában nem volt semmilyen gúnyolódás.

~ Kedvelem Aaront? Na és, mi van akkor? ~ ismét elmosolyodott. Valahogy jó érzés volt a fiúval beszélgetni...egy kicsit normálisabbnak érezte tőle magát, és valahogy mintha kicsit megszűnt volna létezni a külső maszk, amit folyamatosan magán tartott, azóta legalábbis, hogy megölte a katonát... ~ Mindenki követ el hibákat... ~ jutott eszébe, amit a fiú mondott, és nagy levegőt vett. ~ Rendbe hozom...amúgy sem készültem feldobni a talpam az elkövetkező időben...azaz... ~ visszafojtotta a vigyort. Hát igen, nagyon úgy festett, hogy a depresszív gondolatokkal egyszerre öngyilkos is akart lenni, ezért úgy döntött, hogy a jövőben jobb lesz odafigyelni. ~ Mindenesetre, van még mit megoldanom... ~ gondolta.
Épp abban a pillanatban lépett hozzájuk Tariq, mintha csak megidézte volna a "megoldatlan probléma" gondolata. Bár Karin is jól tudta, hogy kellene néhány szót váltania öccsével, mégsem volt hozzá sok kedve. Persze, lett volna megbeszélnivalójuk...de az után, hogy a fiú idejött, csak még kevesebb lett a lelkesedése. ~ Hát öcsi, attól tartok, kicsit jobban tudtalak szeretni, mikor halott voltál ~ gondolta, de azért rábólintott az ötletre...majd beszélnek...egyszer...sokára...
Viszont nagyon úgy festett, hogy Aaronnak tetszik az ötlet, így nem sok esélye maradt, pláne az után, hogy a vízidomár egy gyors puszi után - amin kissé meglepődött, de nem szólt egy szót sem - otthagyta. ~ Csodás... ~ dühösen felsóhajtott. Nagyon úgy festett, hogy az öccse épp tökéletesen szórakozik Night idegbeteg kishúgával, aki agyilag körülbelül egy óvodás szintjén állt, és neki, ellentétben testévérével, semmi kedve nem volt megzavarni Tariq vidám pillanatait...már ha lehetett valaki vidám a mellett a bolond fruska mellett. ~ A végén még sajnálni fogom Tariqot... ~ gondolta, és elmosolyodott.
Végül úgy döntött, odamegy a többi ismerőséhez, akikkel épp Aaron is beszélt, és némán hallgatta a fiú viccelődését. Quan tényleg nem nézett ki elég jól, viszont, már maga az a tény is, hogy túlélték, egész jó volt...sokan haltak meg, és csak a szerencséjüknek köszönhették, hogy ők nem jártak így.
Aztán ő is megérezte a szagot...esze ágában sem volt, hogy elhiggye, amit Raiko elnök mondott...ez túlságosan gyorsan jött, és valami nagyon zavarta ezzel az egésszel kapcsolatban... ~ Mi a fene? ~ gondolta, mikor hirtelen megérezte a fáradtságot. Ez nem volt természetes...és nem is vele volt a baj, hiszen mindenki álmosnak tűnt a teremben... ~ Altató ~ ez volt az utolsó tiszta gondolata, mielőtt eldőlt.
Nem a bálteremben ébredt fel, de ez már a Fekete Nappal átélt dolgok után szinte már meg sem lepte. ~ Milyen izgalmas életem van nekem...! ~ jegyezte meg magában, miközben feltápászkodott. A feje rettenetesen fájt, de nem foglalkozott vele. Körülnézett. Egy ablaktalan szobában voltak, Kirával, Shinnel, Quannal és Aaronnal. Nem válaszolt a vízidomár kérdésére, csak felhúzta a szemöldökét.
Aztán meghallotta a bemondót, és lemondóan legyintett. Hát, nagyon úgy tűnt, hogy cseppet sem kerültek jobb helyre. Aztán begördültek a ruhák. ~ Csodás...de miért pont narancssárga? ~ megcsóválta a fejét, és egy pillanat alatt átöltözött. Úgy döntött, egyelőre nem zavartatja magát a furcsa helyzet miatt...egyelőre hagyja, hogy sodorja az ár... ~ Aztán meg meglátjuk, mi lesz... ~ gondolta, és a többiek felé fordult.
- Él még mindenki?

Quan végighallgatta Azoirt és látta, hogy egy széket húz neki oda. –Nem kellett volna.- Majd leült.-Köszönöm kérdésed egyre jobban vagyok. Hát hogy ne emlékeznék. Tudod, lehet, hogy néha meggondolatlannak tűnnek a tetteim,de hidd el, én mindent okkal csinálok. És egyébként is mindenkinek jár egy esély. A ház miatt meg ne törd a fejed. Az autó meg nem az enyém.- Quan arcán átfutott egy röpke mosoly. Majd jött Aaron.- Figyelj Aaron… inkább hadjuk.- Majd valami megcsapta Quan orrát. –Ti is érzitek? Ilyennel már találkoztam. Mi bírók is használtunk ilyet…..- Quan látja,hogy a többiek eldőlnek majd ő is követi a csapatot. Mikor felébredt csak egy kis csapat maradt hátra. ~Remek. Mit akarhatnak tőlünk? ITPF vagy mi a fene? Idomártesztelés? Nem is vagyok az! Mondjuk jól bánok a fémmel.~ Quan meglátta a sárga ruhákat. ~Most ez komoly? Legyen, csak essek túl rajta.~
-Ja ja megvagyok. És ti?- Majd Quan elkezdett átlöltözni. Testén lévő sebeket a kötések leplezték viszont felsőtestét keresztül kasul fedték a kötések mivel a legtöbb találat ott érte. Miután átöltözött és a lyukba dobta ruháit leült és csöndben várt.

Ahogy Chen megnyomta a gombot Aimey egyenesen a többiekhez esett a raktáron keresztül. Caroline figyelme ezután a lányra terelődik.
-Igen, mindenki ilyen munkahelyet akar. Blaine mondta nekem egyszer: Ha elképzeled, hogy hol tartasz majd pár év múlva, segíteni fog abban, hogy továbbra is remek eredményeket érj el a munkádban, mert tudod, vár rád egy nagyon fontos cél. És rájöttem, hogy az én célom a tesztelés...de néha, néha hiányzik az emberek társasága és az emberi érzések. Kissé bonyolultan öltem ki magamból...
Majd látta, hogy Aaron nem hajlandó felvenni az egyenruhát. Ahogy leült egy vödör citromos tea zúdult a nyakába valami ismeretlen trutymó társaságában.
-A FierieCoLabs-nak kötelessége figyelmeztetnie önt, hogy az egyenruha viselése kötelező, további ellenszegülés esetén citromos kínok alá vetjük magát, hölgy.. izé uram.
Ezután egy kis hatásszünet kíséretében folytatja a mondandóját.
-Maguk hibernálva lettek 9-9-9-9-9-9-9-9-9 évre...várjunk, valami nincs rendben...összesen 100 évre lettek hibernálva, azzal megnyugtató tudattal engedem tovább magukat, hogy a szeretetteiknek valószínűleg a csontjaik is elporladtak.
Ha Taira megpróbálja elmondani az igazat, akkor ő is teazuhanyban részesül...egyre forróbban. Amint végzett a beszéddel visszafordul Chenhez.
-Tehát, szeretnél még tudni vagy látni valamit idebenn?

/Taira/

Ahogy elfogyasztja Taira az élelmiszert nem hogy ehetőnek, de finomnak találhatja. A hangszórókból egy pillanatra recsegést hallhat. Miután elfogyasztotta az élelmét a következő szobába egy betört panelen keresztül juthat. Egy hatalmas tábla szúrja ki a szemét, a szembe lévő falon:
"Ve" - itt lekopott a szöveg - "gok. Kérjük haladjon tovább <-"
A szöveg végén egy kis kék nyíl látható. Az balra mutat, de arra pont nem lehet menni, mivel egy omlás elzárja az utat. Jobbra egy ledőlt ajtó van. Azon áthaladva beszakad alatta a padló, és másfél métert zuhan.
-Üdvözzzzzőőőőő...ljüKKK! Az ön felfüggesztését felfüggesztettéééééé... BZZZT... Köszönjük, hogy továbbra is a FierieCoLabs Idomítási Folyamatos Tesztelési folyamatot választotta. Jelenleg az ön teszt területe nem áll sem emberi, sem Kamar megfigyelés alatt. Ennek ellenére egy automatikus üzenő rendszer áll a rendelkezésére, hogy a tesztelés folytatódhasson.

/Többiek/
Caroline szövegén Blaine meglepődik, de gyorsan lekapcsolja a beszélőt, így az "Maguk hibernálva lettek..." rész egyáltalán nem jut el a szobáig. Ellenben a citromos zuhanyt Aaron megkapja.
-Most hogy ezt letudtok, bemutatkoznék. C.A.M.A.R. vagyok. Szólítsanak nyugodtan Kamarnak amennyiben kérdésük van.

--/Ha Aaron nem veszi fel a ruhát/

 - A FierieCoLabsnál csupán türelmes emberek dolgoznok, ellenben velem szerencsésen jártak. - egy újabb adag tea zúdul Aaronra.

--/Ha Aaron felveszi a ruhát/

A lyukra rácsok ereszkednek, majd egy villanás után már csak hamu látható a ruhák helyén.
-A 0.teszthez értünk. Egy egyszerű találós kérdést kell megoldaniuk. A kérdésre a válasz nem: te, én vagy napocska. A kérdés tehát: Ronda vagyok, mint te. Kék vagyok, mint a falevél. Ki vagyok? A központ figyelmezteti magukat, hogy ezentúl minden kiejtett szó tippnek minősül. A hibás tipp végtag vesztéssel, halállal vagy mindkettővel jár.

Amikor a tea leömlött az nagyon mókás volt - legalábbis Aimey szemszögéből. Úgy gondolta, érdekes helyen van, legalábbis minden ezt sugallta.
- Kamar... - ismételgette a furcsa nevet. - Ha jól tudom, itt ilyen idomáros tesztek vannak, igaz?
Erre a kérdésre a választ nagyon várta, mert nem tudta, hogy abban a pillanatban miért folyik mindenhonnan citromos tea, és hogy ki az a bizony Kamar.
~ Egyszer mindent megtudunk... Vagyis lehet. ~