Elhagyatott raktár

First topic message reminder :

A felszínen egy parkoló látható, mellette egy raktárépülettel. A parkolóban egy jármű sem áll, és az út is ami oda vezetett annyira be van nővé és olyan romos, hogy alig lehet észrevenni. A parkoló egy fokkal jobb állapotú. A raktár lepukkant mind kívülről és belűről. Több helyen egyformának tűnő alakzatot lehet látni, ami valószínűleg egy logó, de nem lehet őket eléggé kivenni. Közép tájon egy lift található, ami lemegy a központba.

A lifttel lemenve egy ütött-kopott bútorozatlan előtérbe jut az ember. Minden panelekből épül fel a helyen. A panelek látszólag kedvükre mozognak, különböző formákban. Egy szoba vagy folyosó teljesen átalakulhat köszönve a paneleknek. Ha az ember elindul felfedező útra, könnyen eltévedhet, főleg mivel a hely folyamatosan változik. Néha egy-egy szobába érhet, amikben fura gépeket láthat, vagy irodának berendezett helyet.

Megmagyarázhatatlanul mindenhol az embernek olyan érzése van, mintha figyelnék őt. Rendkívül nyomasztó benn a hangulat, és ha valaki bemerészkedik nagy valószínűséggel még halottan se kerül ki onnan.

Taira hiába remélte Quan válaszát, mert Niteris ismét megzavarta (miután ingerülten újra eltaposta a köpenye égő szélét).
-Hát teljesen elfelejtettétek, hogy megbeszéltük, hogy ki fogjuk magunkat robbantani innen? Akkor még velünk volt az a gonosz teagyűlölő is, aki állítólag ért a robbantáshoz. Még szerencse, hogy azóta otthagytuk.
Miközben Niteris beszélt, egyre közelebb húzódott Tairához, és amikor megfelelőnek találta az alkalmat, lassan elkezdte visszacsempészni tőle a villámhárítóját a zsebébe.
- A barátod miatt pedig ne aggódj. Úgy sérült meg, hogy megpróbálta leidomítani a fáról a tüzet, de ehelyett inkább csak beleütött egyet.
Niteris átment Quanhoz és vállba veregette - Remek próbálkozás volt, egyszer biztosan sikerül. Most, hogy ilyen jó cimborák lettünk, talán el is árulhatnád a nevedet...

(OOC: Korábban azt írtam, hogy amikor kiértünk az égő területről, akkor kezdett el Niteris előreszaladni, hogy robbantson, tehát már nem ég az erdő körülöttünk (persze azért egy égő fa még belefér Quannak  ))

- Nos Niteris... én elfáradtam. - vontam meg a vállam, majd közelebb léptem hozzá, és egy erős rúgással követtem Quan korábbi példáját... de mivel ezt túl közönségesnek ítéltem, egy egyszerű mozdulattal a gyomorszájába térdeltem. Ez utóbbi nem volt a legveszélyesebb hely, de annál fájdalmasabb igen, így jó lehetőséget biztosított, hogy bebizonyítsam, nem üresen fenyegetőzök. - Ennél fájdalmasabb pontokra is tudok rúgni. - sziszegtem. - És halálos pontokat is ismerek. Egyetlen ütés, és véged. Ne becsülj alá engem, Niteris.
Elléptem mellőle. Szerencsére az erőd tűz által teljesen felemésztett részéről már kiértünk. Már csak meg kellett volna találni a többieket, és elhagyni ezt a helyet.

Niteris sikeresen visszaszerezte a villámhárítóját, ami olyan szinten bearanyozta a napját, hogy úgy érezte, most már bármire képes. Vidáman gyömöszölte a köpenye alá (a titkos zsebbe), amikor meghallotta, hogy Taira beszél hozzá.
~Ó-ó, lehet hogy már hiányzik is neki. Elvégre ez egy elsőrendű, és kimondottan hosszú villámhárító~
Ekkor hirtelen erős rúgást érzett, minek következtében kiokádozta a gyomrában rejlő teát, egyenesen Taira képébe.
-Eh, ez muszáj volt? Tudod milyen nehéz manapság igazi fehér sárkány teát készíteni? Egyáltalán nem zavar, hogy több órás munkát szedtél ki az imént belőlem? De persze erre nem érünk rá, ígyhát robbantsuk ki magunkat innen, ahogy megbeszéltük, utána pedig majd megtaníthatod ezeket a remek módszereket, amiket mind bemutattál ellenem.

- Örülök, hogy csak teát kaptam. Ijesztően gyenge gyomra van. Nem túl férfias. - jegyeztem meg gúnyosan, miközben könnyedén egy letöröltem a kezeslábasról a tea és epe gyomorforgató, de szerencsére nem túl tartalmas keverékét. Még az volt a szerencsém, hogy az utóbbi hosszú időben csak ivott, és a kezeslábas anyaga teljesen megvédett tőle. Persze, azért szívesen hasznosítottam volna egy fürdést, de annyi baj legyen. - Nem tanulhat meg semmit, és el fogom törni a kezét, ha robbantani próbál. Néztem rá hűvösen, de tudhatta, halálosan komolyan gondolom.

Quan már éppen válaszolt volna Tairanak mikor Niteris szokása szerint nem bírt meg maradni. Szerencsére Taira szembesítette Niterist a viselkedésének következményeivel. ~Végre.~ Quan meglepődött azon,hogy Niteris ennyire gyenge lenne,hiszen a gyomra nem bírta annyira jól.

-Taira...Tai...Én azt akarom mondani,hogy...Te egy okos lány vagy remélem megértesz és utána tiszta lesz minden. Nos,hogy tudjad,hogy miért féltelek ennyire el kell mondanom pár dolgot. Mikor Köztársaság városába indultam utam viszonylag jó volt,amíg nem találkoztam egy földidomárral és egy tűzidomárral. A harc halálig tartott. A földidomár halálig küzdött a gyáva tűzidomár látván társa halálát elmenekült. Ez után a földre rogytam vérezve,sebbekkel telve és úgy feküdtem a földön,hogy soha nem kelek fel. Szerencsémre egy házban ébredtem. Sebeim nagy része begyógyult. Nem tudtam,és nem tudom ki volt az aki megmentett. Már ez után sem szerettem a tűzidomárokat. Köztársaság városi kalandjaim után a börtönbe kerültem és neked nem kell mondanom,hogy akkor utáltam meg a tűzidomárokat igazán,de amiről nem tudsz az Leo halála volt. Mikor a börtönt támadás érte a nagybátyám is küzdött a börtön ellen. Majdnem olyan okos volt,olyan erős,és harcban tapasztalt mint te. És a szemem előtt halt meg. Nem volt se fegyverem se semmim. Gyorsan felkaptam a kardját és megöltem a három rátámadó tűzidomárt. Leo a kezeim között halt meg. Senki nem gondolta volna,hogy harcban hal meg. Ahogy én sem. Ezért féltelek. Mert már láttam,hogy egy hozzám közel álló erős ember meghalt. Utána megküzdöttem egy feketenapos kardforgatóval majdnem megint meghaltam.- Ekkor Quan megfogta a ruhája nyakát és lehúztha addig,hogy látni lehessen a mellén a kötést.-Markolatig ment a penge. Két centin múlott.-Majd elengedte a ruháját és a kezére nézett. -A kezem meg azért olyan amilyen mert én égettem meg. Nem bírtam már a bennem dúló harcot. Senkim sem maradt rajtad kívül. És ha te sem maradsz nekem sem maradt okom az életre. Szerinted érdemes még élnem? Annyi mindent elvesztettem legszívesebben utánuk mennék,de te itt vagy és itt tartasz. Szerinted?-

- Én azt mondom, ne értem élj. - szólaltam meg. Nem akartam lelketlennek tűnni, így gyorsan folytattam. - Nem tudok sokat a szeretetről. Ami azt illeti semmit nem tudok róla. Te elvesztettél mindenkit, nekem soha nem volt senkim. Az anyámat kivégezték, de egyetlen emlékem róla, hogy utoljára miatta sírtam, mert három éves énemnek hiányzott. Azt sem tudom, ki ő. Az apámra pedig egyáltalán nem emlékszem, egy Night nevű barátotok felelős a haláláért, de igazából a legkevésbé sem érdekelt, mi történt vele. Az egyetlen mesterem, aki huzamosabb ideig mellettem volt egy arrogáns, lelketlen fickó, vagy gyűlöltem, vagy hidegen hagyott, a többit pedig megismerni sem tudtam rendesen. Megtanultam, hogy ne másokért éljek. Ha élsz, élj önmagadért, és ne másokért, legfőképpen ne értem. Nem szeretném, ha bűntudatom lenne, mert valakit magammal rántok a halálba. Vannak dolgok, amik nem változnak, emberek mindig is meg fognak halni, és fognak élni. Neked kell eldöntened, melyik a helyes út. A világ nem tökéletes hely, soha nem volt az, soha nem lesz. És nincs jogom dönteni, hogy érdemes-e maradni, de nem születtünk volna, ha nem kéne élnünk. - végignéztem magamon. Niteris... reakcióját, az epe és tea elegyét sikerült eltávolítanom, de a hajam a fejemre tapadt, köszönhetően az erdőben eltöltött időnek az arcom kormos volt, és a világ legrondább kezeslábasát viseltem. - Most nézz rám, és mérlegeld, hogy te engem jelöltél meg mint egyetlen ok, hogy élj. Fáradt vagyok, nem vagyok finnyás, de nem ártana valamilyen tisztálkodási lehetőség, és most ürítette rám a gyomortartalmát egy tűzmániás egoista idióta. Ha eddig nem voltam elég taszító, most az vagyok, de vonzó semmiképp. Magadért élj, én is azt tettem egész életemben. De a legnagyobb hiba, ha hagyod, hogy a veszteségeid magukkal rántsanak. Ilyet csak a gyengék tesznek, és szerintem te nem vagy gyenge. Vagy tévedek? - kérdeztem.

Quan elgondolkozott és válaszolt. -Hidd el én sem sokat értek a szerelemhez csak egyet tudok. Két ember kell hozzá. Nincs senkink egymáson kívül. Rossz volt a múltad,de széppé tehetem a jövőd. Én nem akarok magamért élni. Inkább élek érted. Nézzek rád? Csukott szemmel is megmondom,hogy gyönyörű vagy. Nekem a bal kézfejemet most égettem szét,a testem tele van sebekkel,kötésekkel. És nem nem tévedsz. Azért is élni fogok. Érted... -

~He, he, he... mégis csak jól jött, hogy megtanultam kihányni a nénikém undorító főztjét. Kár hogy ilyen gyorsan letörölte a ruháját, bár azt még mindig nem értem, hogy az arcét miért hagyta ki. Rejtélyes.... Talán hallott róla, hogy ezek a növények kiváló arcpakolásként szolgálnak...~
Niteris egy ideig figyelte, ahogy Taira és Quan beszél, majd észrevette, hogy valami nincs rendben. Nevetni kezdett, majd Quanhoz fordult:
- Széppé teheted a jövőjét? Ezt meg hogyan tervezted? Nem látod, hogy milyen megalázó Taira számára, hogy egyáltalán barátkozik veled? És ha egyet értesz vele, akkor miért mondod, hogy továbbra is érte élsz? Nagyon furcsa vagy ma barátom, de sebaj, kijuttatlak innen. Te tereld el Taira figyelmét, ahogy eddig is, én addig összekészítem a robbanószert és BUMM, már kinn is leszünk.
Niteris ezután ravaszul kacsintott, majd felkészült a gyors robbantásra (vagy az esetleges támadások elhárítására)

(OOC: Niteris, kérlek javítsd, hogy arcon hányta a karaktered az enyémet, mert ha valaki gyomron térdeli az embert, nem tudja annyira felemelni a fejét, hogy arcon hányja az illetőt. Csak nagyjából a gyomráig tudja olyankor felemelni, mert a hirtelen jött fájdalomtól összegörnyed, és a másik közben a vállát is fogja.)

(OOC: NEIN!!! Niteris magas, és mint az utóbbi hozzászólásomban megemlítettem, képes szándékosan hányni. Ezen kívül Niteris elvetemült és egy ilyen móka érdekében bármilyen fájdalmat le tud küzdeni)

(OOC: Az összegörnyedés akaratlagosan nem leküzdhető reflexreakció. A másik a vállon támasztja meg a rúgást, ami még inkább nehezíti a fej felemelését. A gyomorig, maximum mellkasig fel tudja emelni, de tovább nem, ezért kérlek, javítsd.)

(OOC: Ebben az esetben Niteris magában tartotta a hányást a megfelelő pillanatig és csak akkor eresztette ki, amikor már felegyenesedett)

(OOC: Akkor most hol vagyunk? Köztársaság város rendőrsége vagy a tűz népéé?)

(Közt. Város)

(OOC: /Night/ Köszönöm. Ebben az esetben nem vagyok hajlandó távozni  )

Niterist mélyen megrázta a teája pusztulása, és nem értette, hogy miért másznak be azok a hitvány fémidomárok.
- Tökéletesen ura vagyok a helyzetnek. Éppen egy sikeres szökés kellős közepén lennénk, ha nem törtek volna ránk olyan illetlenül - kiáltotta Niteris a behatolóknak
Ennek ellenére nem ellenezte túlságosan a mentőakciót egészen addig, amíg az a fránya őrmester le nem akarta tartóztatni Tairát. Niteris határozottan szembeállt a rendőrökkel, mindkét kezében akkora lángot gyújtott, amekkorát csak tudott és rájuk kiáltott:
- Ez itt a tűz népének területe és maguknak itt nincs hatalmuk. Nem engedem, hogy népünk egy megbecsült tagját erőszakkal elhurcolják a jelenlétemben. Kotródjanak innen, ha nem akarják, hogy népeink diplomáciája a jövőben.... zavaros legyen. Ezen kívül fizessék meg a teás kancsómban okozott károkat és természetesen ne feledkezzenek meg a felbecsülhetetlen értékű tartalmáról sem.

(OOC: /Ben/ Bocs, hogy nem megyek el szó nélkül, de úgy éreztem, hogy az összeegyeztethetetlen lenne a karakterem személyiségével. (Nem baj, ha szétverik és lecsukják  ))

Quan mikor meglátta a közeledő fémidomárokat megnyugodott mivel tudta,hogy vége. Viszont mikor láttha,hogy Tairat letartoztatják először lépni akart,de gyorsan rájött,hogy csak rontana a helyzeten. De amikor Niteris ellenkezett a rendőrökkel Quan nem tétovázott sokat. Mivel Niteris mögött állt így nem volt nehéz dolga. Ettől függetlenül halkan indult meg Niteris felé, majd jobb kezét emelte és ököllel belekültdött egyet a férfi fejébe.

-Ou...
Niterist váratlanul érte az ütés ezért a földre esett, majd hosszú nyögdécselés és nevetgélés közepette elkezdett feltápászkodni. Quan felé fordult és elkezdte rázni felé a mutató ujját úgy, ahogy (az enyhén részeg) cimborák szokták egymásnak.
- Értem én mit akarsz. Félsz, hogy a barátnőd a végén még belém habarodna, miután hősiesen megmentem. Egyet se félj, eljön a te időd is. Gyere csak, megmutatom hogyan kell ráijeszteni ezekre a primitív népekre. A trükk abban van, hogy diplomáciára hivatkozol, miközben szörnyű halállal fenyegeted őket.
Niteris ismét megfordult, majd hirtelen ötlettől vezérelve lerántotta a csuklyáját, hogy mindenki meglássa a homlokán díszelgő szemet. Igaz nem tudta használni (még), de ennek ellenére nagy félelmet kelthet azokban, akik ezt nem tudják. Ezután megint ordibálni kezdett.
- Ez itt a tűz népének területe. Innen egy tűzidomár sem távozik. Kihívlak titeket egy Agni Kai-ra....

Két hét. Nem is számítottam többre. Az arcom ismételten hideg, zavartalan maszkká dermedt, semmilyen érzelem nem tükröződött rajta. Ami azt illeti azt pontosan tudtam, hogy a rendőrségnél fogok kikötni, ahogy azt is, hogy a szabadságomról egy életre lemondhatok. Ezzel a ténnyel viszonylag könnyen megbékéltem. Az akasztófa is játszott, noha manapság már a kevésbé fájdalommentes, gyors halálnemeket részesítik előnyben a nagyobb országok egyes régióiban. Tudtommal a Köztársaságban eltörölték a halálbüntetést.
Miközben épp a jogkörömet latolgattam magamban, már ki is alakult a konfliktus, természetesen Niterisnek hála. Tökéletesen igazolja az eddigi viselkedési tendenciáit. Megfordultam, és megszólaltam:
- Ami azt illeti, minden joguk megvan hozzá, hogy elvigyenek. Háborús bűnösnek számítok, többszörös gyilkosság van a számlámon, ezen kívül nyolc napon túl, és nyolc napnál rövidebb idő alatt gyógyuló testi sértések, és a magántulajdon súlyos, és többszöri megrongálása. - zártam le az általam elkövetett bűncselekmények listáját. - A köztulajdont ugyan nem rongáltam, és a lopás sem az én stílusom, de azt hiszem ezzel nem sokat nyerek a bíróságon. - most már egyértelműen Niterishez beszéltem. - És a Quanhoz intézett mondatod kapcsán ismételten megjegyezném, nem talállak vonzónak. És amennyiben elkezdesz robbantgatni, valószínűleg sokkal több kárunk származik a helyzetből mint amennyiben engedelmeskedünk. Kövessük a logikát. - a rendőrökhöz fordultam. - Mint láthatják semmit nem tagadok. Őszinte ember vagyok, minden szavam igaz. Van bőven a számlámon mit lefizetni. Bármilyen kérdésre válaszolok, amit feltesznek. - hátranéztem Quanra, és egy pillanatra meginogtam a gondolatmenetemben. Nehezebb volt teljes objektivitással a másik szempontját is kiismerve szemlélni az eseményeket a szubjektív látásmód felbukkanása után... de úgy éreztem, képes vagyok összeegyeztetni a kettőt. Most, ebben a helyzetben működött.

-Te alsóbbrendűeket öltél? - meredt Niteris Tairára - Talán nem is vagy olyan reménytelenül eltévedve. A háborús bűnök pedig igazából nem bűnök, ugyanis a háború a népek természetes együttélésének részei, aminek a végén az erős győz, a mi esetünkben a tűz népe. Most hogy ezt megbeszéltük, akár közösen meg is ölhetnénk ezeket a betolakodókat, nem gondolod?
~Talán egy nap még hűséges alattvalót faragok belőle... Annak az idétlen rendőrkapitánynak nagyon nem tetszik az arca.... Talán le kéne tépni.... Igen! Ez lesz a legjobb!~
Ezután Niteris Night-hoz fordult, elindult felé és folytatta a kiabálást:
-N a most elhallgattál, mi? Nem kellett volna átszökni a határon. Ez itt a mi területünk, itt mindenki velünk ért egyet. Takarodj vissza az ocsmány városodba, vagy visszarobbantalak!
Ilyenkor már elég közel ért Night-hoz, egy ideig állt előtte, aztán elkezdte idegesen mozgatni az ujjait, mint aki azt keresi, hogy mit lehet széttörni a közelben, majd hirtelen rávetette magát és megkísérelte megfojtani.
(OOC: Természetesen csak akkor, ha ezt a folyamatot valaki nem zavarja meg)

Niteris szokás szerint mindent elronthatott, de ezt most eszem ágában sem volt hagyni. Kiugrottam a rendőrök közül, odaugrottam Niterishez, és a megbilincselt kezeimet átvetve a nyakán egyszerűen lehúztam a rendőrről, végigvezetve a földig, egy pillanatra megnyomva a nyaki ütőerét, hogy lelassult állapotba kerüljön, és ne is tudjon azonnal felkelni. Night felé fordultam, miközben éreztem, hogy a rendőrök ismét megfogják a karom, és készek elvezetni:
- Mr. Akiyama, örültem a találkozásnak. Figyeljen a Niterisre. Instabil az elmeállapota, javaslom, tartsák megfigyelés alatt.
Elfordultam, és Quan felé néztem egy pillanatra, majd hagytam, hogy a rendőrök elvezessenek.

Quan miután megütötte Niterist meglepődve fogatta,hogy a férfi felállt. ~Jól bírod...,de ezt most nem én fogok megnézni, hogy mennyire. Szenvedjen veled a hatóság.~ De mikor hallotta mikor Taira végülis majdnem mindent bevallott... ~Őszinte. Én ennek örülök is csak mondjuk ezt nem a rendőrségnek kellett volna bevallani. Nehéz dolgom lesz,hogy kihozzam.~ Majd Taira magánakciója után Quan látta a pillantást és ment Taira után. ~Talán ha engedi,hogy segítsek ki tudnám hozni. De ha továbbra is maga alatt vágja a fát és sem fogom tudni megvédeni.~

Niteris szorította Night nyakát ahogy csak tudta. Már éppen azon volt, hogy leharapja a fülét, amikor hirtelen valaki elcibálta. A világ elsötétedett előtte, és látomást látott:
Niteris a tűz urának trónjában ült. A mellette levő oszlopok egyikéről egy kék sárkány kúszott le.
- Aludj, tűz ura Niteris!- szólt a kék sárkány
~Hol a piros? Miért beszél velem ez a jól nevelt sárkány?~
- Aludj, tűz ura Niteris!- ismételte
- Nem alszom! Hagyj békén, te barbár, vagy megcincállak!
~Ez most hülyén hangzik.... Mitöl pörög így a szoba?~
Niteris felpattant és kirohant a teremből. Az ajtó másik oldalán egy 5 méteres Korra fogadta, ragyogó szemekkel.
~Itt a nagy alkalom!~
Niteris kihúzta magát és rákiáltott:
- Elpusztítalak, avatár! A világ végre az enyém lesz, aztán egyesülök Vaatuval a következő együttálásnál, ami hála az új portálodnak, sokkal hamarabb jön el!
Korra rámosolygott, majd válaszolt:
- Igen? És ezt hogy tervezed? Hisz nincs is rajtad nadrág!
~Francba, tényleg!~
Szerencsére Niteris sikeresen előhúzta a semmiből a tűz népének címerét és a királyi micsodája elé helyezte.
NEEEEEEEEEEEMMMMM!!!- üvöltötte Niteris, és felébredt
Hamar rájött, hogy mi történt és rövid gondolkodás után megfejtette, hogy ki milyen szándékkal cselekedett. Összeszedte magát, odament Tairához és suttogni kezdett a fülébe:
- Értem már mi a terved! Azt akarod, hogy mindkettőnket lecsukjanak, hogy együtt kiszökhessünk.
Kacsintott, majd Nighthoz fordult, letérdelt elé és sírva fakadt (tehetséges és hihető sírással):
- Biztos úr, én mindent bevallok! Tudom, hogy nem kellett volna, de én egy természetvédelmi területről gyűjtöttem a gyógynövényeket. Próbáltam ellenállni a kísértésnek, de a belőlük készített tea olyan finom, hogy el sem tudom mondani. Legjobb lesz, ha most letartóztat, és egy cellába tesz Tairával, hogy közösen átgondoljuk az életünket, hogy aztán tiszta lappal induljunk. Ne féljen, egyáltalán nincsenek szökési terveink
~Ezt biztosan beveszi, hiszen olyan bamba képe van, mint Reteknek....~

- Mr. Akiyama. - fordultam a nyomozóhoz. - Én nem kérhetek magától szinte semmit. Jobb ha tudja, egyetlen embernek ártottam igazán a kihallgatások alatt, és nem annak, akire gondolt. Sok ember élete szárad a lelkemen, és én nem fogok ellenkezni. De azután, hogy bilincsben, rabként, miután meg akar öletni, lehúztam a nyakáról ezt az őrültet, annyi kijár nekem, hogy egy magánzárkában tölthessem az utolsó napjaimat, és ne vele együtt. Most pedig... elvezetnének végre? A rendőrségen kényelmesebb körülmények között hallgathatnak ki, és azt hiszem egy minimális higéniához nekem is jogom van. - néztem végig magamon.

- Te lány, most már elhalgass! Nem látod, hogy éppen komoly erőfeszítéseket  teszek, hogy megfelelő szökési körülményeket teremtsünk magunknak? Ezt az embert itt könnyen manipulálhatnánk. Csak figyelj és tanulj!- ripakodott Niteris Tairára
Ezután nagyot sóhajtott és elgondolkozott, hogy vajon hol is tartott, majd folytatta:
-Biztos úr! Ne válasszon el ettől a szegény lánytól! Nagyon megviselte az itt töltött idő, szüksége van az ápolásomra. Én látom, hogy magának van egy kis jóság abban az egyébként undorító és ragacsos lelkében. Kérem, most már vigyen be minket és zárjon be egy cellába, majd adjon nekünk egy reszelőt, egy új teáskészletet, némi fegyvert, altatógázos palackokat, robbanószert, fekete köpenyeket és egy rabszolgát. Tudja Taira állapota kritikus, és ezekre mind szükség lesz a kezeléséhez.
Ezután Niteris hátrafordult, ismét kacsintott egyet Tairára, majd segélykérően tekintgetett Quan felé.

(OOC: Benny vezér! Tudom hogy figyelsz minket. Nem szeretnél úgy mostanában megszólalni? Már ötezer tervem van, hogy hogyan fog Niteris megszökni...)