Elhagyatott raktár

First topic message reminder :

A felszínen egy parkoló látható, mellette egy raktárépülettel. A parkolóban egy jármű sem áll, és az út is ami oda vezetett annyira be van nővé és olyan romos, hogy alig lehet észrevenni. A parkoló egy fokkal jobb állapotú. A raktár lepukkant mind kívülről és belűről. Több helyen egyformának tűnő alakzatot lehet látni, ami valószínűleg egy logó, de nem lehet őket eléggé kivenni. Közép tájon egy lift található, ami lemegy a központba.

A lifttel lemenve egy ütött-kopott bútorozatlan előtérbe jut az ember. Minden panelekből épül fel a helyen. A panelek látszólag kedvükre mozognak, különböző formákban. Egy szoba vagy folyosó teljesen átalakulhat köszönve a paneleknek. Ha az ember elindul felfedező útra, könnyen eltévedhet, főleg mivel a hely folyamatosan változik. Néha egy-egy szobába érhet, amikben fura gépeket láthat, vagy irodának berendezett helyet.

Megmagyarázhatatlanul mindenhol az embernek olyan érzése van, mintha figyelnék őt. Rendkívül nyomasztó benn a hangulat, és ha valaki bemerészkedik nagy valószínűséggel még halottan se kerül ki onnan.

Miután Quan visszalépett idővel le is ült mert álva nem viselte el Niterist. Visszaintett Kirának. Majd mikor Quan látta,hogy Taira rendbe rakja Niterist azért elgondolkodott pár dolgon. ~ Én már biztos ki törtem volna a nyakát. A srác szerencséjére egy higgadtabb személy áll mögötte. Pedig csak el kellett volna temetni itt valahol azt volt nincs.~ Mikor Quan megkapta a teát továbbra is csöndben maradt és  iszogatta. ~Hmm... Egész jó. Majdnem olyan jó mint az enyém. Mondjuk közel sincs hozzá. Nem, annyira nem is jó.~ Mikor megláttja,hogy mennyire kiakadt Niteris amiért Kira kiöntötte a teáját hátradőlt a röhögéstől. Miután feltápázkodott odaszólt Kirának. -Nyugodj meg Kira. Semmiről nem maradtál le.- Quan aztán látta,ahogy elviharzott Niteris. ~Nos egy idiótával kevesebb.~ Miután Quan újra a két lábán állt hozzá szólt a történtekhez. -Nos a robbantásról. Csak óvatosan. Tőlem nyugodtan csináljátok. Viszont - bólíntott Niteris felé - Tűz urunk után megyek mielőtt ránk gyújtja az erdőt ez a féleszű. Persze ha nem kellek itt.- Nézett Tairara.

Kira vigyorogva hallgatta Niterist. Próbált komoly képet vágni, de sehogy se sikerült. ~Honnan szabadultál, haver? ~ Elröhögte magát, amikor az elviharzott. –Ez… Na, jó. Térjünk a tárgyra –komolyodott el és Tairára nézett. –Igen, tudok valamennyire robbantani –bólintott

~ Szörnyű ember vagyok... ~ Karin elvigyorodott. Ez volt a dicséret, amire egész életében várt...igazán. ~ Nem tudom, most mi a célja...az, hogy sértegessen, mert ha igen, akkor az eléggé szánalmasan csinálja... ~ grimaszolt. ~Ha viszont az, hogy  pocsék humorérzékét mutassa be a lehető legrövidebb úton, akkor gratulálok...akkor a bemutató valóban szemléletesre sikerült... ~ megcsóválta a fejét. Szerette, mikor az emberek azt hitték, hogy ilyen hülyeségekkel meg lehet sérteni...ugyan már... ~ A nagyapám szinte folyamatosan sértegetett, és azt hiszem, ő volt az, aki legjobban szeretett egész életemben... ~ arcán halovány mosoly futott át. Szerette az öreget, és szerencsére most már odáig eljutott, hogy el tudja fogadni a halálát - ami pedig Tariqot illette, egy percig sem kételkedett abban, hogy az öccse valaha is jobbnak gondolta, mint egy lemúrt.
~ Az meg, hogy kit szeretek, nem tartozik egy ilyen nőszemélyre ~ futott át a fején, és igyekezett nem Aaronra gondolni. Tudta, hogy élnie kell...nem arra játszottak, hogy mindenkit megöljenek, inkább csak arra, hogy mindenkit a lehető legjobban felidegesítsenek...ami persze, nem sokkal volt kellemesebb, de legalább túlélhető.
Gondolataiból azonban egy különös hang rázta fel. ~ Önmegsemmisítés? Elhalálozott? ~ kérdezte magától, és nagyot sóhajtott. Nem hitte, hogy ez is egy ostoba teszt volt, azonban cseppet sem aggódott. ~ Csodás, nyírjanak ki mindenkit...az a legjobb ~ bosszankodott magában, és unatkozóan csípőre tette a kezét. ~ és vajon hogy semmisülünk meg? Felrobbanunk? Netán elárasztják vízzel az egész helyet? Mérges gázok? ~ tűnődött magában. Különös módon elég mulatságosnak találta a helyzetet, amit továbbra is a Fekete Nap elleni harcnak tudott be. ~ De az is lehet, hogy már korábban elment az eszem... ~ megvonta a vállát, és várt.
Aztán megszólalt Caroline, immár mint igazgatónő. Az egyetlen dolog, amit furcsának talált, hogy a nő hangján egyáltalán nem hallatszott, sem más érzelem, ez pedig igencsak zavarta...az emberek, még ha nem is szeretnek különösen valakit, akkor is meg szokták gyászolni. ~ Kivéve, ha bosszút tervez...bár szerintem senki nem tehet az ilyen üzemi balesetektől...aki ilyen furcsa dolgokat csinál, az egy idő után feldobja a talpát... ~ megcsóválta a fejét.
A következő pillanatban már egy különös panelen állt - egy hamvasztó felé halad, egy panelen, amit bár tudott idomítani, nem ért el semmiképp sem a kijáratig. ~ Ez aztán...kellemes... ~ elfintorodott, és gondolkodni kezdett. Körülbelül húsz perce lehetett, amíg leért, és egyelőre ötlete sem volt, mit csinálhatna.
~ Nyugalom...igen elképzelhető, hogy elhamvadok, de akkor sem fogok pánikolni ~ határozta el magában. Nem, nem fogja megadni Caroline igazgatónőnek azt az örömöt, hogy ugrabugrál is, mint valami idióta. ~ Szóval, nézzük csak...az egész teremben csak ezt az egy dolgot tudom idomítani. Pipa. Egy kijárat van. Pipa. ~ felsóhajtott. A panel fel-le járt...valami mozgatta fel-le...nem volt levegőidomár, hogy fenn tudja tartani magát, viszont megpróbálta megnyújtani a panelt. Tudta, hogy nem megy vele semmire, mert nem éri el a kijáratot, de egy próbát megért...
Aztán eszébe jutott még valami - lehet, hogy ez csak ugyanolyan volt, mint a többi teszt...látszólagos tétekkel. Levette a szemkötőjét, és ledobta a hamvasztó felé - biztos akart lenni abban, hogy húsz percen belül elhamvad, vagy nem...elvégre, ez egy olyan dolog volt, amit jobb volt előre tudni...

Niteris tudta, hogy nincs sok ideje.
~Végre megszabadultam ettől a halom barbártól. Észre sem vették milyen nagyszerű stratéga vagyok. Agyaljanak csak a pitiáner terveiken, én addig mindent elrendezek~
Ezekkel a gondolatokkal odament egy fához. Már éppen azon volt, hogy felgyújtsa, amikor eszébe jutott, hogy valószínűleg hátulról figyelik. Ravasz mosollyal bújt el a fák mögé, majd teli torokból ráordított a fára:
-ÉREZD A TŰZ EREJÉT, NYOMORULT FA!-aztán felgyújtotta
Majd mintha mi sem történt volna, fütyürészve átment a következő fa mögé, és azt is felgyújtotta egy másik csatakiáltással.
(Attól függően, hogy mikor állítják le, a következő csatakiáltások hangzanak még el:
-ÉN VAGYOK NITERIS!
-HALÁL RÁD, VÍZ SZOLGÁJA!
-AZ EGÉSZ VILÁGOT TŰZZEL FOGOM MEGTISZTÍTANI!
-ÉN LEGENDA LESZEK, DE TÉGED SAJNOS HAMAR ELFELEJTENEK.
-NEM ÉRDEKEL AZ ERDŐ SZELLEME.
-THE CAKE IS A LIE-ezután Niteris is megzavarodik, nem tudván, hogy ez honnan jött
-AZ ÁLLAM ÉN VAGYOK!
-HAMAROSAN KÜLDÖM UTÁNAD AZ AVATÁRT IS!
-SEMMI ESÉLYED!
Amennyiben még mindig nem állítják le, Niteris elveszti az önuralmát, megfeletkezik a rejtőzködésről és őrjöngve rohan tovább, mindent felperzselve ami az útjába kerül)

- Köszönöm Quan, de... szerintem inkább te segédkezz a robbantásnál. Pontosan tudom, hogyan állítsam le.
Elindultam, és mikor megláttam, hogy a férfi őrjöng, tudtam, mit kell tennem. Semmi garancia nem volt rá, hogy a közelharci technikáknak még egyszer bedől, így olyat akartam tenni, amit képtelenség kivédeni. Vagyis fényidomításhoz folyamodtam, és megvakítottam a férfit. Így találja meg a gyújtogatni valót.
- Tudja, a tűzidomárokról azt mondják, hogy rendkívüli önfegyelemmel megáldott emberek. Legtöbben. Mivel az erőnk pusztító, ellentétben a víz életet adó, a levegő szelíd, vagy a föld biztonságot jelentő erejével, veszedelmesek vagyunk, ha nem gyakoroljuk az önkontrollt. Maga viszont nem gyakorolja. Tudja, megígértem, hogy megölöm, és most nem tudna védekezni. Egy villám, egy harci mozdulat, és magának vége. Az embert nem az intelligencia, hanem a fegyelem különbözteti meg az állattól. Most pedig szépen lehiggadt, vagy soha nem kapja vissza a látását. (OOC: A fényidomítást azért nem feltételes módban írtam, mert nem nagyon lehet kivédeni )

Niterist nem nagyon zavarta, hogy nem lát. Tovább rohangált és gyújtogatott maga körül, egészen addig, amíg neki nem ment egy fának. Körülbelül ilyenkor jutott el az agyáig, amit Taira mondott.
~Önfegyelem... hát persze. Még jó, hogy nem azzal jön, hogy támogassuk a gyengéket. Legközelebb hozok napszemüveget is...~
-Oké, oké... Higgadjunk le. Ebben az esetben megtenné, hogy szépen, higgadtan odavezet a következő fához? Amennyiben odavezet, beavatom a titkos avatár elleni merényletembe. És amúgy nem tudna megölni az előbb említett módszerrel. Van nálam villámhárító.
Ekkor Niteris elővette, majd diadalmasan a feje fölé emelte a villámhárítóját (ügyelve rá, hogy a másik fele a földhöz érjen).
-Ó, és nyugodtan tegezzen. Hiszen hamarosan összeesküvő társak leszünk ugyebár.

~Ez az ember bolond. És azokat megfelelő módon kell kezelni.~ állapítottam meg.
- Jogos. A villám kockázatos. Sokkal egyszerűbb lenne megforgatni, és mikor már azt sem tudja hol van, megtámadni. Nem nehéz ügy. Nem vezetem oda sehová, mert taktikailag helytelen lépés. Ne legyen ostoba. Már így is éppen elég kárt okozott. Nem vagyok az avatár pártján, leginkább azért nem, mert senki pártján nem állok. De mivel reinkarnálódik, felesleges lenne megölni. Újjászületne. Tudja. Logika. - biccentettem. - Két lehetősége van. Vagy zavaró tényezővé válik, és el kell takarítani az útból,  vagy így, vagy úgy, és jelen pillanatban ez a lehetőség valószínűbb... vagy segít kijutni innen, hallgat ránk, és mikor végre elhagyjuk a raktárat, örökre elválnak útjaink. Ennyi. A maga döntése. - fontam karba a kezemet.

Niteris hosszú töprengés után megszólalt:
-Hát, a tegezést még gyakorolni kell... Ezzel a stílussal hogyan ejtetted rabul annak a fickónak a szívét? Amúgy a merénylet sokkal összetettebb, mint azt el tudnád képzelni, hiszen magam eszeltem ki. Emellett pedig úgy vélem logikus lehet leégetni az erdőt, mivel ezzel tönkretesszük a tesztet, és jól is érezzük magunkat. Szóval vezess a következő fához, mond el, meddig tart a vakság, aztán megbeszélhetjük a részleteket. Emellett érezd magad megtisztelve, hogy annak ellenére beavatlak, hogy nem vagy férfi...

- Egyelőre csak... kölcsönös szimpátia van közöttünk. - feleltem a férfinek Quannal kapcsolatban. - És nem tesszük tönkre a tesztet, csak megöljük magunkat. Azt hiszem, képessé váltam az ellenfelem fejével gondolkodni. És a tiéddel is. Imposztornak tartod az avatárt, és megvetsz minden más népet a tűzön kívül. Ennek az is lehet az oka, hogy irigy vagy, sőt reakcióidból ítélve egyértelműen ez az ok. A viselkedésedből ítélve el vagy telve magadtól, hatalmasnak tartod magad, aki a világuralomra született, és nehezen fogadod el, hogy az átlagosnál talán jobb képességű tűzidomár vagy, semmi több. Esetleg felmerült benned annak a lehetősége, hogy te vagy az avatár... ám rádöbbentél, hogy ez nem így van. Ez komoly problémát jelenthetett az életedben. Persze az is lehet, hogy tévedek, ez pusztán a reakcióid mintázatainak elemzése volt. - vontam meg a vállam. - A hímsovinizmus többnyire a gondolkodásbeli éretlenség jellemzője. A vakság ideje pedig tőlem függ. És nem érzem magam megtisztelve, mert bár te férfi vagy, pillanatokba telne csak kiiktatni. Jó közelharci kiképzést kaptam, és még jobb taktikait. Te, mint férfi, biztosan nem töltöttél ennyi évet azzal, hogy tökéletes harcos legyél. Legalábbis az agresszivitásodból, és abból ítélve, hogy hibát hibára halmozol, ez értelemszerű feltételezés. - vontam meg a vállam. - Megfelel a tegezés?

-Először is, az én fejemmel senki nem gondolkozhat, csak én. Másodszor, nevetséges feltételezéseket halmoztál föl, bár ez a világuralom dolog egészen illik rám... Igen, valószínűleg egy nap bekövetkezik...
Majd szólok, ha szükségem lesz rád a hatalom megszerzése közben. És engem nem lehet csak úgy kiiktatni! A szemem nélkül is tökéletesen tisztában vagyok a környezetemmel.
Ezután Niteris feszülten figyelt, majd újra megszólalt:
-Mintha füstölne.... Talán időszerű lenne átmenni a következő fához, és meggyújtani azt is, különben odalesz a mesés köpenyem és a teáskészletem. Azt hiszem, még egy nap remek szövetségesek leszünk... És majdnem elfelejtettem említeni, hogy remekül tegezel. Máris érzem, hogy egy nap diadalmasan állunk majd a világ felett, ahogy az elismeri a tűz felsőbbrendűségét.

~Tagad, szinte teljesen. Ez legtöbbször természetes reakció arra, hogyha igazam van. Amennyiben tényleg tévednék, régen rájött volna, hogy manipulálható vagyok azzal, hogy abban a hitben ringat, kiismertem. Hibát hibára halmoz, mert minden lépésével egyre jobban kiismerem. Ő viszont hajszolja a céljait, és a büszkeségemre akar hatni. Eszköznek gondol, akit majd felhasználhat. Az egyetlen, amin majd el fog csúszni, hogy nem ismeri, kik állnak vele szemben. Nem is akarja kiismerni az ellenfelét, csak pusztítani, márpedig pusztítani is okosan kell.~ Néma maradtam, és felsóhajtottam.
- Szerencséje, hogy én jöttem maga után. Csak a higgadtságomnak köszönheti, hogy még nem halott. A tűz, tudja, érdekes elem. - gyújtottam lángot az ujjaimon, és elkezdtem mozgatni, fel sem oldva a vakságot. - Hatalmas, mégis sérülékeny. Képes erdőket hamuvá porlasztani, de el is illanhat, mint egy gyertyaláng. Remélem, tudja, hogy most írta alá a halálos ítéletét. A lángok lassan elharapódznak. És nincs az a tűzidomár, aki meg tud menekülni ott, ahol mindent beborít a tűz. Az ostobaságának, és felelőtlenségének a halála lesz a következménye. Halottan jó lesz a világon uralkodni, nemde? - kérdeztem gúnyosan.

-Egyet se félj, picim, nem fogok meghalni. Sőt, amennyiben nem ellenkezel túl hevesen, téged is kimentelek a barátoddal együtt, persze csak ha ő is jól viselkedik. Szóval mikor is akarod visszaadni a látásom? Nem szeretnék mindent megtanulni a fényidomításról, csak azért, hogy ezt magam is el tudjam intézni. Tudod a fényidomítás egy remek eszköz arra, hogy észrevétlenül megöljünk valakit, de én jobban szeretem, ha mindenki látja dicső tetteimet. Persze minden uralkodónak szüksége van csendes gyilkosokra, ezért ha én leszek a tűz ura, feltétlenül hívni foglak. Mit szólsz? Magas lenne a fizetés...

Eszembe jutott az egyik tanárom mit mondott az arroganciáról. Hűséges szövetséges, ha az ember célja a vereség. Máskülönben a legveszedelmesebb gyilkos.
- Igazából nem érdekel, maga mit tervez, és mit nem. - változtattam taktikát. - Hiába lesz uralkodó, mikor kijutunk innen, én egyenes úton megyek a börtönbe. Ott pedig nyugodtan csinálhatok, amit akarok, életem végéig. A fizetés nem érdekel, de azt hiszem, írni fogok egy önéletrajzot. Roppant izgalmas lehet, reflektálni, az elmúlt időkre... - szarkasztikusan horkantottam. Mindig is idegesített a szentimentalizmus. - És picimnek szólítani, miközben csak rajtam múlik, visszakapja-e valaha a látását, egy kicsit ostobaságnak tűnik. Mit gondol, ha nem állítjuk meg a tüzet, és elég az egész erdő, a benne lévőkkel együtt, mennyi idő múlva fog rádöbbenni, hogy jobban járt volna, ha használja a fejét. Ami azt illeti... szerintem tűzbe lóg a köpenye széle. - biccentettem. - Mélységes gratulációm, uram. Amennyiben szeretne kijutni innen, mielőtt elterjed a tűz, én szívesen visszavezetem körünkbe, ahol valószínűleg már megoldották a kijutás problémáját. Érdekli az ötlet? - kérdeztem.

Niteris megtaposta a köpenye szélét, kihúzta magát majd így szolt:
-Remek terv! Menjünk oda a többiekhez, és magyarázzuk meg nekik, hogy hogyan fogunk kijutni! Lesznek fák is az úton?
Körülbelül ilyenkor fogta fel Niteris a lány szavainak értelmét.
~Nem szabad picimnek szólítani? Nyilván eszméletlenül jóképűnek tart, és fél, hogy elcsábul. Mi másért is tiltakozott volna úgy az előbb?~
Niteris felvette a legmegnyerőbb mosolyát (, ami mellékesen torz grimasznak is tekinthető), majd visszafordult Tairához:
-Nem kell félned, ha én leszek a tűz ura, kegyelmet kapsz tőlem és beállhatsz a seregembe. Tudod, meg fogom hódítani az egész világot és ehhez megbízható emberekre lesz szükségem. Szégyen, hogy ez korábban nem sikerült.... az az átkozott Zuko az oka! Mennyit kérnél a megöléséért?
Rövid szünet után hozzátette:
-Én is vezetek naplót! Nézd!
Ekkor Niteris előkotorta a zsebéből a naplóját, kinyitotta (a halott avatárt tartalmazó oldalon) és Taira orra alá dugta.

Mivel Quan nem tudott sokat segíteni Kiranak így fel alá járkált és Tairan járt az esze.~Mi tarthat ennyi ideig? Mit csinálnak? Valami baj van? Biztos nem csak én túlzom el biztos... És ha nem?~ Quan nem bírta sokáig és Taira után készült. -Kira mindjárt jövök egy pillanat.- Majd Taira után ment. Látta,hogy Niteris gyújtogatott. ~Midőn meglepetés~ Majd megnézte,hogy Tairanak nem-e esett baja.~ Jólvan látom kezeli a helyzetet. Ilyen sokáig kibírni Niteris mellett már valami.~ Quannak háttal ált Taira így lassan odasétált. Bal kezével átölelte a lányt és mellé állt. Jobb kezével elvette a könyvet és becsukta.
-Hogyan bírod? Gondolom nehéz eset ez a Niteris. Tudom mondtad, hogy nem kellek, de ennyi idő vele szerintem még neked is sok volt. Remélem tudok valamibe segíteni.- Aztán Quan rámosolygott a lányra és várta a válaszát.

-MI?!! Más is itt van? Én megbíztam benned és megmutattam a személyes naplómat, te pedig hagyod, hogy más is lássa? Szégyelld magad!
Ezután Niteris Quan irányába fordult. ~Még szép, hogy idejön. Így is furcsa, hogy még nem gyújtottam fel ezt az okoskodó barátnőjét~
-Jobban is megnevelhetnéd a barátnődet. És igen, tudsz segíteni. Odavezetnél egy még nem égő fához? Tudod nem látok tisztán, mert.... mert... napszúrást kaptam. Azon kívül rengeteg robbanóanyag van nálam, ezért lehet, hogy nem célszerű itt ácsorogni.

Quan végighalgatta Niterist,majd még jobban magához ölelte Tairat és válaszolt.-Szerintem semmi szégyelni valója nincsen mivel én vettem el a kezedből a naplót és az volt az első dolgom,hogy becsukjam. Másodszor pedig nem állatt,hogy nevelnem kéne,és én úgy szeretem ahogy van. Harmadszor nem,és nem foglak odavezetni egy fához. Negyedszer pedig mivel nem látsz honnan tudod,hogy még meg van-e a robbanó anyagod és nem vettem el még beszéltél?A tűz miatt meg nem aggódok van akiben tudok bízni ez ügyben.-

Niteris két kézzel a hajába markolt, majd fájdalmasan felkiáltott:
-Nem fáradtatok már bele az okoskodásaitokba?! Miért van az, hogy itt egyedül én vagyok hajlandó előremozdítani a kijutásunkat? Szerintem az egész teszt csak azt vizsgálja, hogy egy mentálisan ép ember, mint én, milyen gyorsan őrül bele társai hülyeségébe. Azt hiszem, innom kéne még egy teát, de persze már azt sem élvezhetem nyugodtan, mert valaki pazarló bőséggel megkínálta a földet. A robbanóanyagomat meg nem lophattad el a köpenyem alatti titkos zsebemből, amiről senki nem tud, pláne aközben, hogy olyan hevesen ölelgeted Tairát. Innen hallom, hogy ropognak a csontjai. A naplómat meg kérem vissza! Úgysem értenéd a tartalmát. De szerencsédre ma kegyes hangulatom van, így hát még neked is felajánlom, hogy csatlakozz a mozgalmamhoz. Nem bánnád meg.
~Persze a hatalomátvétel utáni háborúban jó eséllyel az első sorba kerülnél... hehe... Ha itt lenne a naplóm, ezt fel is írnám~
Ezután Niteris letelepedett és meditáló pozíciót vett fel. Elkezdett hintázni, és ezt mormogta:
-Válassz engem, avatár szelleme! Válassz engem, avatár szelleme!

Jólesett Quan közelsége. A férfi jelenléte valahogy megnyugtatott, fogalmam sem volt, miért. Mikor átölelt, ösztönösen rezzentem össze, mégsem húzódtam el. És Niterisnek igaza volt. Kezdtem elfáradni. Sóhajtva szólaltam meg, és Quanra néztem:
- Igazából magam sem tudom, miért hagytam életben. - ki lehetett hallani a hangomból a szarkazmust. - Mennyi robbanóanyag van magánál? Csak azért, hogyha itt hagyjuk elégni, mekkora az esélye annak, hogy mi is meghalunk?

-100 százalék! Bölcs tanácsaim nélkül már csak óráitok vannak hátra-mondta Niteris, majd folytatta a meditálását- Válassz engem, avatár szelleme! Válassz engem, avatár szelleme!...

- Ha nem lenne nála még mindig bizonytalan mennyiségű robbanóanyag, azt mondanám, üssük le... de így kénytelenek vagyunk magunkkal vinni. Kivéve persze, ha magunkkal cipeljük a robbanóanyagot, aminek a megkeresése, és elvétele is kockázatos lenne a lángok között. Én kevéssé tartok az elégéstől, de a többieknek árthat egy robbanás, mert felkészületlenül éri őket. - mondtam Quannak, majd Niterishez fordultam. - Két lehetőséged van. Felállsz, és most azonnal velünk jössz, vagy itt maradsz, vakon és halálraítélten. Mondhatod, hogy nem hagylak itt a saját életem, és a társaimé miatt, de az a helyzet, hogyha én visszaérek, mielőtt a tűz eléri az önnél lévő robbanóanyagot, felkészültek leszünk, és túléljük a robbanást. Amennyiben nem, akkor meg teljesen mindegy, nem igaz? Így is, úgy is meghalunk. Szóval a helyzetet az határozza meg, mennyire akarsz élni. Te döntésed. - vontam meg a vállam. - Két percet kapsz.

~Hmm, két perc.... Az nem valami sok. Sietnem kell!~
-Válassz engem, avatár szelleme! Válassz engem, avatár szelleme!...
103..., 102.., 101...
-Válassz  engem, avatár szelleme! Ugye Raava a neved? Vagy Vaatu? Már nem rémlik.
87..., 86..., 85...
-Azt hiszem Vaatu. Szóval válassz engem, Vaatu! Válassz engem, Vaatu!
64..., 63..., 62...,
-Együtt megváltoztathatnánk a világot. Neked is szükséged van rám! Válassz engem, Vaatu!
49..., 48..., 47...
-Vaatu, hallasz? Már csak 46 másodpercünk van. Siess!
25..., 24..., 23...,
-VAATU!!!! SIESS!!
16..., 15..., 14...
-Kifutunk az időből. Te is tudod, hogy mindketten uralkodásra születtünk!
3..., 2..., 1...
Ekkor Niteris felugrott, tüzes leheletet küldött az ég felé és így kiáltott:
-Erre még visszatérünk, Vaatu! Tudom, hogy én vagyok a legalkalmasabb - mondta Niteris, majd Tairához fordult - Oké, mehetünk. És ne hidd, hogy átverhetsz. Tudom, hogy a vakság ideiglenes, és mellékesen én legyőzhetetlen vagyok. Már csak idő kérdése, és Vaatu válaszol. Persze, ha nem két percet adtál volna, már rég egyesültünk volna, és nem lenne több gond.

Quant meglepte,hogy nem érzett semmit. Nem érezte,hogy Taira rosszallaná Quan közeledését. Quan Taira első mondatán elmosolyodott. Niteris válaszán meg sem lepődött. Viszont Taira megint Quanhoz fordult. A férfi ránézett a lányra majd végighallgatta. Majd látta,hogy a következő két percben Niteris Vatuval akar egyesülni.-Niteris.Nos,tudomásom szerint az avatár szelleme vándorol és mindig az avatár halála után egy gyermekben száll. Ha jól gondolkodok akkor ha meg is ölnéd egy újszülött földidomár lenne az avatár. Ha meg Vatuhoz szólsz azt várhatod,hogy pont veled fog egyesűlni. Quan ránéz a lányra majd hallkan elkezdi: -Szerintem le kéne ütnöm neked meg eloltani a tüzet. Kezd kicsit ilyesztő lenni.Tudom nem vagyok a legjobb formámban,de egy vakkal még elbírok.-

- Nem rossz ötlet. - bólintottam. - De ne becsüld alá. Az őrület csodákra képes, láttam már ilyet. Viszont... a tüzet nem biztos, hogy teljesen el tudom oltani. A tűzidomár képes tüzet létrehozni, és irányítani, de megszüntetni, csak bizonyos kereteken belül. Meg tudom tisztítani az utat a többiekig, és akkor magunkkal vihetjük csuklyás barátunkat is. - biccentettem Niteris felé. - Szóval, fenntartom a vakságot. Leütöd?

Niterist zavarta, hogy egyedül ő képes betartani a határidőket. Hallotta, hogy sutyorognak a közelében, de nem értette, hogy mit mondanak.
~Micsoda illetlenség! Két percet ad, aztán még ő késik!~
Elhatározta, hogy odamegy hozzájuk. Pár próbálkozás után sikeresen átkarolta mindkettőjüket, lehajolt, mintha csapatmegbeszélésen venne részt, és így szólt:
-Társaságban nem illik sugdolózni. Azt hittem, hogy ezt minden értelmes embernek megtanítják. Habár hallottam róla, hogy a szerelem elveszi az emberek eszét, de azért azt reméltem, hogy egy képzett tűzidomár sosem veszti el a fejét. Azt javaslom induljunk, mivel a 2 perc már bőven lejárt. Az úton elmesélhetitek nekem is szerelmetek titkos részleteit. Mikor jön a gyerek?