Ozaion

Ozaion a tűz népének fővárosa, nevét a Főnixkirály után kapta, néhány évvel Aang avatar legyőzése után. Habár a főváros ugyanott helyezkedik el, mint korábban, rengeteg minden megváltozott - az utcákat immár satomobilok töltik be, melyeket a híres feltaláló, Hiroshi Sato készített, a központban pedig egy hatalmas szobor áll a híres uralkodóról.
Tűz Ura Wong idejére Ozaion már a világ legnagyobb városa, bár nagyobb részét a külvárosok teszik ki, ahol a kevésbé vagyonos polgárok laknak. A belső negyed, ahol a magasabb beosztású katonák, a hadvezérek és a Tűz Ura családja lakik, szinte teljesen elszigetelődött a város többi részétől, évente csupán egyetlen napra nyitják meg a kapukat - a Felemelkedés ünnepén, mikor világszerte a birodalom megalakulását ünneplik.

-Reggel... 7 óra 10 perc... Élelmiszertartalék 50%-on... És még mindig semmi...- ezt motyogta bele a repülősnaplóba amúgy még álmosan Lando. A Tűz népének légterében nem egyszerű csak úgy lenni.
-Johan, még szerencsénk van, hogy ilyen jó a felhőzet... Szélesítsd ki a lehallgatók frekvenciáját... ha van kémünk a városban, akkor figyelmeztetni is kell őket, ha lessz valami...
-Renben, haver... Ha bármi lessz, ott a tüzelőállás. Én lövök, te meg mented az irhánkat.-mondta biztatóan Johan.
-Hehe... jólvan, igazad van.
 Majd kivette kávéfőzőjéből a kávét, és elkezdte iszogatni.

(Megjegyzés: Johan az én NPC-m.)

/Lando/
A repülő csak egy ideig utazhatott békében, mikor azonban Ozaion egyik külvárosa felé ért, a közeli dombokból zúgás hangzott fel - repülők zúgása. Hamarosan a látóhatárra kerültek. Valójában két járőröző repülő útjába kerültek, igaz, úgy festett, hogy azok egyáltalán nem számítottak hívatlan látogatóra. Ha elég gyorsan reagált, még elmenekülhetett, vagy akár nyíltan rájuk is támadhatott - így azonban nagy esélye volt annak, hogy erősítést hívnak. A döntés Lando kezében volt.

Lando épp végzett a kávéval, amikor meglátta a két gépet.
-Johan, ezt nézd meg!
-Hé! Éppen ennék, ha nem haragudsz.
-GYERE IDE! Ha nem jössz, mindketten hullák leszünk.
Erre Joh már felfigyelt.
-A fene!
-Na ugye! Tegyünk 180 fokos fordulót, repüljünk le egyenesen a felhőrétegbe!
-Vettem, na vigyük el innen ezt a repülő koporsót!
-De várjá, hiba történt!!
-Mi AZ?!
-Hát... nem érünk le elég gyorsan, a kormánylapát nem fogja birni!
-Akkor mit tegyünk?
-Azt javaslom, hogy osszunk nekik egy sort.
 Ezzel Johan beállt a lövészállásba, és lőni kezdte a gépeket.
-Oké, te osztod nekik, én pedig megpörgetem a motorokat!!
A motorok elérték a 900 km/h körüli sebességet, csak úgy villámgyorsan repült ki az orrruk elől.

/Lando/
A gépek pilótái továbbra sem ocsúdtak fel meglepetésükből, és támadásra sem számítottak. Mivel Johan azonnal lőni kezdett, amint lehetett, nem volt idejük értesíteni a tűzhadsereg légierőit, de úgy tűnt, nem akarják kiengedni az idegent az ország határain kívül. Igyekeztek Lando alá, és fölé kerülni, azonban az egyik találat súrolta az egyik gép szárnyát, ami így kibillent az egyensúlyából, és lassan elkezdett süllyedni. Johan és Lando azonban nem hagyhatták, hogy bármelyik ellenséges repülő értesíteni tudja a közelben állomásozó gépeket, így sietniük kellett, hogy kiutat találjanak. Eközben pedig a másik gép - ami Lando repülője fölé szállt - szintén lőni kezdett.

// Liu //

Érdekes a világ. Azóta, hogy elhagyta a falut, Tashiko lába már sokfelé tapodta a földet. Ennek ellenére most mégis itt van... Hol másutt lenne? Egy magafajta ember számára talán ez a legideálisabb. Nem tudja pontosan miért jött. Talán csak egy megérzés, melynek köze van egy elkapott beszélgetéshez valamiféle útmenti szállóban. Persze annak is már vagy néhány napja.
Vándorlelkű az ifjú, ezt már bizonyította. Heves is tud lenni, ha akar és megállja a helyét egymagában. De most, hogy ideért, enyhén elbizonytalanodott. Mégis... Mégis mit kezdjen itt a Tűz Népének Fővárosában? Elvégre nem gazdag, nem is nemes ház származottja... A sugallat, melynek parancsára idejött, azt már nem mondta neki, hogy mit tegyen. Ilyesfajta megérzése nincs. Így hát, itt, ahol az ösztönei nem segítik a döntésben, kezdenie kell magával valamit. Vagy akár vissza is fordulhatna...
Nem! Világot akar látni. S bármennyire is utálja a városokat, előbb vagy utóbb szembe kell néznie az ilyesfajta kihívással is. Talán éppen most jött el az ideje?

/Han Tashiko/
Ahogy Han ballagott Ozaion utcáin, hirtelen egy katona lépett oda hozzá. Egészen fiatal volt, de ruháján látszott, hogy korához képest magas a rangja. Előbb csak csendesen ballagott a fiú mellett, majd néhány perc várakozás után megszólalt.
- Látom, nem tudod, mit keresel itt - jelentette ki a férfi, és Hanra sandított. - Elképzelhető, hogy a katonaság soraiban is jól megállnád a helyed...nem gondoltál még arra, hogy belépj a hadseregbe? - kérdezte tőle, majd elfordította a fejét, és látszólag az utcákat kezdte tanulmányozni. - Ha lenne kedved hozzá... - nézett kíváncsian a fiúra, és némán várt a válaszra.

// Liu //

Tiszti egyenruhás katona szegődött a céltelanul ballagó ifjú mellé. Őt ez egyáltalán nem érinti érzékenyen, vagy kellemetlenül. Sőt még meg is csodálja az egyenruhát. Utazásai során sok furcsa dolgot látott és megtapasztalta, hogy az emberek felfedezik maguk között az idegeneket. Ezért nem is lepődött meg azon, hogy a Katona kinézte Őt magának. Bár arra viszont rácsodálkozott, hogy miért is lett kipécézve. Eleinte úgy gondolta, csak azért szegődtek a nyomába, hogy eltántorítsák a bajkeveréstől, de nem egészen ez a helyzet... Persze azért ez sem teljesen kizárható.
Katonaság? Tashiko ezen még nem is gondolkodott. Soha. Nem is folytatja a sétát, hanem megáll és a katonára mered. Igazából mit is kezd Ő az életével? Vándorol, szórakozzottan él. Meg van ezzel elégedve. De lehet csak azért van ez így, mert nem ismer másfajta életmódot. A katonaság nem játék. A fegyelme, lojalitása meg lenne ahhoz, hogy jó katona váljék belőle. Ezt tudja magáról, még ha kissé szerénytelennek hangzik is. Azonban az eddigi viszonylag szabad életmódot feladni... nehéz döntés! Igazából felkeltette a kíváncsiságát a dolog, viszont egy azonnali és meggondolatlan "igen" helyett sokkal célszerűbb a diplomatikus válasz:
- Dicsőség lenne a Tűz Urának Seregében hódítani. Kár, hogy erre már nincs lehetőség, elvégre minden a miénk. - érezhetően ironikus hangsúllyal ejtette ki a "kár" szót - Talán alkalmas lennék katonának. De mit is nyújtana számomra a hadsereg? Nem vagyok az a fajta ember, aki alkalmas az egyszerű helyőrségi szolgálatra. Annál sokkal tettrevágyóbb vagyok.

-Á, bákker, tűnjetek el innen! Szép volt Johan!
-Köszi, ez már kellett.
 Lando épp észrevette, hogy fölötte van egy repcsi.
-Ez az enyém!!
 Szépen fölhúzta a gépet és egyszerűen megpróbálta a gép testével kiütni a gépet. Ezzel nyert egy kis időt. 
-Rendben, most tűnjünk el az országból! Irány Ba Sing Se, föl kell tölteni a készleteket.
-Vettem, megyek is.
-Elegem van ebből a helyből. Asszem, megyek majd segíteni átvinni az avatart. De ehhez szükség lessz egy-két fejlesztésre. Tűnjünk innen.
 Ezzel bepörgetett motorral elmentek Ba Sing Sebe.

/Han Tashiko/
- Hidd el, nekünk igazán...tettre vágyó emberekre van szükségünk - mosolyodott el halványan, és némileg gúnyosan a férfi. - És azzal sem hazudok, megtartani a meghódított területeket van olyan izgalmas, mint új területeket szerezni - tette hozzá. Különös modorban beszélt - mintha egyetlen szavát sem venné igazán komolyan, mintha csak játszadozna. - És ne feledd...Ba Sing Se még mindig nem a miénk. Azonfelül, ha olyan munkára keresnék valakit, amire egy bármilyen fővárosi ficsúr megfelel, akkor nem egy idegenhez léptem volna hozzá... - széttárta a kezét, és az egyik mellékutca felé fordult. - Ha úgy gondolja, hasznos lehet az Tűz Ura számára, csak egy szavába kerül, és elintézem, hogy katona legyen - szólt vissza a válla felett, és lassú léptekkel távolodni kezdett, de ha Han akarta, könnyedén utolérhette.

/Lando/
Akkor innentől kezdve Ba Sing Sébe írj  Kapsz egy kezdőmesélőit is, persze.

A Tiszt, mint kiderült nem csak úgy, egyszerű toborzás jelleggel szólította meg Őt. Más oka volt rá... Bár, hogy pontosan micsoda, arra az ifjú még nem jött rá, de ehhez már nem kell sok idő, mert felkeltette kiváncsiságát a dolog. A Tiszt hányaveti módon megfordul és mr-már távozni készül. Jó kis trükk. Ez az, ami Tashikonak nem szabad hagynia. És nem is fog. Így mondhatjuk, hogy a Tiszt számítása bevált.
- Meggyőztél, jelentkezem - Tashiko elmosolyodik -, vagy mondjam úgy, hogy: Meggyőzött uram, szolgálatra jelentkezem!
Ekkor vigyázzba vágja magát, arcáról eltűnik a mosoly. Csak egy pillanatig marad így, tréfának szánta, de talán valami más sül ki belőle. Majd kiderül.

/Han Tashiko/
- Csodás - a férfi elmosolyodott. - Igazán kedvelem...a tettre kész embereke - mondta vidáman, és a végignézett a fiún. - A katonaságot a gazdag és a polgári negyed határánál találja, a beosztottjaim...nos, ők talán nem a legjobb modorú emberek, de higgye el, igazán hasznosak - hangja különösen csengett, mintha egészen mást akart volna mondani, de végül nem tett hozzá semmit, és elindult a kis utcán. - Ha pedig idegesítenék magát, csak mondja meg nekik, hogy Noah Frost parancsnok küldte...ha pedig bármi kérdése is van, keressen meg. De válaszokkal egyelőre nem szolgálhatok - nézett vissza, majd továbbindult. Tashiko még láthatta, ahogy a tiszt beszállt egy méretes satomobilba, ami gyorsan elhajtott.
A katonaság előtt két őr állt, akik úgy méregették a fiút, mintha Ba Sing Séből érkezett lázadó lett volna.
- Ki vagy, és mit akarsz itt? - dörrent rá az egyik.

/Dryan, Elaina, Niteris/
A léghajót, úgy tűnt, már várták. Mikor landoltak, egy kisebb fogadóbizottság várta őket, akik csodálattal pillantottak rájuk. Egy hatalmas limuzin felé terelték őket, és a satomobil lassan elindult a palota felé.
- Kívánják megtekinteni a várost, vagy jobb szeretnének azonnal a Túz Ura elé járulni? - kérdezte a sofőr mellett ülő fiatal szobalány, és megszeppenten várta a választ. - Frost úr arra utasított minket, hogy igyekezzünk a maguk érdekeit szolgálni... - magyarázta halkan, majd elhallgatott, és várta a választ.

A léghajó sikeresen landolt a fővárosban. ~HÁLA A SZELLEMEKNEK!!!! ÉLÜNK!!!~ Elaina nagyon örült, hogy élve sikerült eljutniuk. Főleg úgy, hogy Niteris volt a fedélzeten. A kis fogadóbizottságra számított, de hogy ilyen csodálattal bámulják arra viszont nem. Elaina egy csöppet feszélyezve kezdi el érezni magát. ~Nem vagyunk mi szupersztárok, hogy így viselkedjenek velünk.~morfondírozott magában. A limuzin igazán kényelmes volt. Elaina most attól tart, hogy Niteris szépen felrobbantja a szállítóeszközt. ~És ezt én mégis hogy fogom elmagyarázni?? De várjunk egy pillanatot, nem én vagyok ennek a fickónak a főnöke, szóval a magyarázkodás majd Mr. Krainra fog hárulni. Én meg a műsort fogom élvezni.~ mosolyodott el. A szobalány hangját csak fél füllel hallgatta, de rögtön válaszolt rá.
-Én a városnézés mellett vagyok. És azt meg tudja nekem mondani kisasszony, hogy mikorra kell visszaérnünk?? Ugye nem csak kocsiból fogjuk látni az egész várost??? Mr. Frost megérkezett már?? És, ha igen, találkozhatnánk vele?? Szeretném, ha ő kísérne minket körbe.-kérdezi egy picikét hadarva. Teljesen felpörgött, hogy itt lehet ebben a gyönyörű városban. Most jött el ilyen messzire, és mindent magába akar szívni. Ha a két férfi ellent mond a tervnek, akkor a legszúrósabb tekintetét varázsolja magára, és nem fog segíteni Mr. Krainnak, mivel már nem a titkára.

- Persze, Niteris... Ó! - Mutogat Niterisnek ki az ablakon Dryan. - Megjöttünk!
Kilép az utcára, nagyot szív a levegőből, majd beleül a satomobilba.
Rossz kedvűen meghallgatja Eli hadarós szövegét, amit valószínűleg a többiek nem is értenek teljesen a nagy sebesség miatt, amit a kisasszony produkál.
- Elaina. - Dryan tesz egy sokatmondó pillantást Niteris felé, majd kilöki Elainát a kocsiból. - INDULÁS! - ordítja a sofőrnek. - Hehe, csak vicceltem! - mondja mikor már megtettek fél métert, majd visszasegíti Elainát a kocsiba. - Na, tegyünk egy kört a városban!
Elővesz egy jegyzettömböt, amibe elméjülten kezdi firkálgatni a nagyobb épületeket, és a távolban lévő hegyeket. Elég jól sikerült firkálmányok lesznek belőlük, amiket Eli és Niteris is láthat ha közelebb hajolnak.

-ÁLKAPITÁNY LETTEM!!!-kiáltotta Niteris, amikor Dryan kiejtette a száján a 'persze' szót.
Rövid fetrengés és örömujjongás után ő is bámészkodni kezdett az ablakon keresztül.
- Ozaion... Népünk dicső fővárosa... Ha szerencsések vagyunk, talán még találunk egy keveset Zuko hamvaiból.... Az lenne ám a móka!
Niteris nem vette észre, hogy már senki nem figyel rá, ezért még sokáig áradozott a város szépségéről, mire ő is lefáradt a limuzinhoz. Amikor a szobalány megkérdezte, hogy meg akarják-e nézni a várost, mérgesen rákiáltott:
- Frost úr nagyon helyesen tette. Nincs időnk várost nézni. Most azonnal meg kell mutatnom a tűz urának a terveimet.
Ezután észrevette, hogy Elaina másként válszolt, ami eléggé nyugtalanította, de Krain pillantásából rájött, nyert ügye van.
~Városnézés.... milyen felesleges. Mr. Frost pedig még biztosan nincs itt. Valószínűleg az úton stoppol valahol.... Hehehe...~
Amikor Dryan kilökte Elainát, Niteris röhögőgörcsben tört ki és vidáman megveregette Dryan vállát. Persz ez a lelkesedés alábbhagyott, amikor Elaina visszaszállt és Dryan közölte, hogy lesz városnézés.
~Humbug... de valahogyan mégiscsak izgalmassá kéne tenni...~
Ezután Niteris előrehajolt és a sofőr fülébe kiáltott:
- Innentől kezdve tolatva fog vezetni, és meg fogunk állni mindenhol, ahol tőlem autogramot kérnek. Világos?
~Olyan jó itt parancsolgatni! Talán mégsem lesz olyan szörnyű ez a kényszertúra~
Már Niteris éppen azon volt, hogy további utasításokat adjon, amikor megfigyelte, hogy Dryan jegyzetel. Gyorsan hátradőlt, hogy jól lássa a firkákat, majd elővette a saját naplóját és elkezdte lemásolni őket.

Elaina felsikoltott, mikor egy szerűen kihajította a kocsiból a volt főnöke. Majd egyszerűen elindulnak nélküle. ~Ez mégis mi a fenét csinálnak???!! Álljanak meg!! Hé, HÉÉÉ!!~ feltápászkodott nagy nehezen, és már az autó után szeretne kiabálni, mikor hirtelen megállt és Mr. Krain visszasegíti a kocsiba. 
-Ez egyáltalán nem volt vicces uram.-felel halkan, majd kényelmesen elhelyezkedik lehetőleg legtávolabb a két férfitől. Nem szeretné, hogy újra kidobhassák őt az autóból. ~Ennyit ért, hogy a léghajón lezuhanyoztam. Remélem lesz  még máma lehetőségem. Nem szeretnék a Tűz Ura elé állni koszosan.~ Mikor végre elindultak, kis híján kiugrott a limuzinból Niteris kiabálása miatt. ~Ez meg mi a fenét képzel magáról??? Autogramok?? Ugyan már, ki szeretne ettől a kerge ürgétől ilyesmit kérni. Én biztos nem kérnék, de én már egy jó ideje ismerem.~ Mikor Elaina a tájról a két fickóra pillant. Mikor a rajzokat jobban megnézi, Niteris füzetét fogja, kitépi Niteris kezei közül, és szépen kihajította a lehúzott ablakon. ~Adios, drága kis füzet.~

A sofőr idegesen hátranézett, mikor Dryan kilökte Elainát a kocsiból, de a későbbiekben egyáltalán nem nézett hátra - a tükörből azonban könnyedén le lehetett olvasni az arcáról, hogy cseppet sem örül a rásózott feladatnak.
Lassan, városnéző tempóban mentek végig a városon: elhaladtak a régi, még háború előtt emlékművek előtt, de a legtöbb híres épület vagy szobor a százéves háború végeztével épült. Az emberek érdeklődve pillantottak a limuzinra, néhányan még követték is őket.
- Szeretnének kiszállni? - kérdezte a szobalány, ahogy beértek a hatalmas térre, ahol Zuko és Azula vívták halálos csatájukat. Már a palotanegyedben voltak, de látszott, hogy ezt a helyet minden hűséges tűznépi látogathatja.

-FORDULJON MEG!!! NEM MEHETÜNK A NAPLÓM NÉLKÜL TOVÁBB!!!-kiáltott Niteris
Amennyiben a sofőr nem állt meg, Niteris lesokkolja egy villámmal. Ezután kiugrott, szertartásosan felemelte a naplóját és visszaszállt a limuzinba. Miután ismét elhelyezkedett, fejbe verte Elainát a naplóval (legalábbis megpróbálta), majd ráförmedt:
- Az emberiség szégyene vagy! Nem tiszteled a tudományt, a nagy elméket és a tűz népének érdekeit. Legszívesebben rajtad próbálnám ki először az új niterishullámaimat.
Az út hátralevő részében Niteris sértetten firkálgatott tovább, de már nem ügyelt rá, hogy az ő műve Dryan rajzának tökéletes másolata legyen. Az épületeket ágyúkkal, a hegyeket erődökkel szerelte fel, majd elkezdte melléírni a tűz népének himnuszát is. a jókedve csak akkor tért vissza, amikor elérkeztek a híres Agni Kai színhelyére. A sofőr kérdése azonban felrázta az álmodozásból.
- Persze, hogy ki akarunk szállni. Miért kell ilyen ütődött alakok felesleges kérdéseit megválaszolnom?
Ezután Niteris kipattant a limuzinból, és elkezdett a téren levő égésnyomok felé rohanni.
~Végre kitehetem a falra Zuko maradványait. Már csak a tűz urának aláírása és egy mellszobor kell, és az irodám tökéletes lesz~

Elaina maga elé bambult, mikor Niteris elkezdett a sofőrrel kiabálni, és észre se vette, hogy elment a füzetéért , csak akkor, mikor elkezdte a azzal csapkodni a fejét. ~Áucs!! Mi a....~ Az első támadás sikeresen Elaina fejét találta el, de a többit -ha volt több- azt néhány ügyes elhajlással kikerülte. Utána az elébe táruló várost szemlélte. Feszélyezte a tömeg, de főleg azok, akik még követték őket. ~Ugye nem fognak minket felnyársalni??~gondolta aggódóan, mikor az idegenvezetőjük felajánlotta, hogy megtekintetik a párbaj helyszínét. Óvatosan kiszállt, és lassan, egyre jobban feloldódva sétált körbe. Viszont tisztességes távolságot tartott Niteristől. Nem akarta megtudni, hogy az az őrült mégis miben töri a fejét, és ezért mi a fenét csinál. Főleg a hely szépségét, és művészeti megoldásait szemlélte. Gyakran megállt, egy oszlopot, vagy egy mozaikot szemlélt meg jobban. Egy idő után, mikor már kinézte magát, visszament a kocsihoz.
-Elnézést! Hivatalosak vagyunk valamilyen eseményre, vagy még maradhatunk itt??-kérdezi a szobalánytól. A limuzin ajtaját nyitotta ki, hogy érdeklődjön, de mikor a választ megkapta, becsukja, és az autó mellett állva türelmesen várakozik, és egyszerűen élvezkedik a hely színkavalkádjában.

Miután Niteris óvatosan mintát gyűjtött az összes fellelhető hamufoltból a téren és visszament a limuzinhoz.
~Ez a sok Agni Kai összezavarja az embert. Évekig is eltarthat mire azonosítom Zuko hamvait, de talán majd ha vért szerzek a tűz urától, könnyebb lesz.~
Niteris beszállás előtt még egyszer megpróbálta fejbe csapni Elainát. Amennyiben ez sikerül, önelégült vigyorral a képén leszólja:
-Ha! Rosszak a reflexeid!
Ha nem sikerül, morog egyet majd szó nélkül beszáll.
- SOFŐR!!!!! HAJTSON TOVÁBB! NEM ÉRÜNK RÁ EGÉSZ NAP!
~Ehhez hozzá tudnék szokni. Majd megkérdezem a tűz urát, hogy hazavihetem-e ezt a remek személyzetet~

Niteris hosszú percekig elégedetten ült és nézett ki az ablakon, amíg fel nem tűnt neki, hogy nem haladnak sehová. Ettől szörnyen dühbe gurult:
- SOFŐR!!! HA ÍGY FOLYTATJA, PANASZT KELL BENYÚJTANOM ÖN ELLEN A FŐNÖKÉNÉL! Hajtson tovább, de ne felejtse: csakis tolatva.

Elaina egy kicsit elbambult, így mikor Niteris a fejére céloz a könyvével, összerezzenve hajol el előle. Már teljesen máshol járnak a gondolatai, Niteris kiabálását már meg sem hallja. Egy idő után, miután a levegő lehűlt, és már a hasa is szólt, ébred föl a gondolataiból. Megpróbálja megtalálni az elveszett főnökét. Ha sikerül,
-Mr. Krain! Mi a probléma??- kérdezi-Uram, ideje lenne visszaindulni. 
Ha nem találja meg, főleg a tér környékén bolyong, és próbálja az üzletek üvegein benézve meglátni Mr.Kraint.

/Niteris, Elaina/
Miután Elaina megtalálta Mr Kraint, aki éppen az egyik üzletben tanulmányozott egy apró tárgyat, mindnyájan beszálltak a kocsiba, és az autó elindult a palota felé. Nem utaztak sokáig, csupán alig néhány percig, majd begurultak a méretes, öreg épületek közé.
A limuzin lefékezett, egy másik satomobil mellett, melynek Mr Frost támaszkodott, és mosolygott - volt valami enyhe gúny arckifejezésében, de láthatólag örült, hogy a vendégek végre megérkeztek.
- Örvednek, Mr Krain...Elaina kisasszony - köszöntötte a tudóst és titkárnőjét, majd kissé megvető pillantással Niteris felé fordult. - Magát is köszöntjük...ugyebár... Kérem, kísérje a vendégeket a szobájukba - ezt már a szobalánynak mondta, aki maradéktalanul eleget is tett a kérésnek.
Elaina és Niteris a palota két külön szárnyában kaptak szobát, azok azonban nagyon is hasonlítottak egymásra - mindkettő tágas volt, a palotanegyedre nézett, és mindkettejüket ellátták megfelelő mennyiségű palotai ruhával.
- Fél óra múlva kezdődik a vacsora... - motyogta a fiatal lány. Ennyi idejük volt, hogy felkészüljenek a tűz urával való vacsorához, melyen az egész uralkodói család részt vett.

Niteris láthatóan csalódottan szemléte, hogy Mr Frost megelőzte őket. A sofőr felé fordult, majd őt is fejbe vágta a naplójával.
-Miért nem hajtott gyorsabban?! Így nem tudtuk megelő.... meg kellett várakoztatnunk Mr Frostot.
Ezután Niteris igyekezett szépen mosolyogni, miközben Mr Frost satomobilját szemlélte.
~A tartalék kerekeket is ki kellett volna lyukasztanom. Most aztán itt vigyorog, mintha győzött volna. Majd megmutatom neki~
Ennek ellenére csak mosolygott tovább, amíg el nem kísérték a lakosztályába. Ott amint egyedül hagyták, rögtön elkezdte a falakat tanulmányozni.
~Valahol itt kell lennie egy titkos átjárónak. Biztosan találnék egy két érdekes dolgot a palota alatt.~
Amennyiben semmiféle titkos átjárót nem talált, ami valószínű, Niteris 15 perc után felhagyott a kereséssel, és vadul készülődni kezdett a Tűz Urával való találkozásra. Fogat mosott, fekvőtámaszokat nyomott majd a legelegánsabb labori köpenyében várakozott, gondosan leellenőrizve, hogy van-e nála egy toll és egy névjegykártya, amire majd az autogrammot kéri. Amikor elérkezik az idő, elindul a vacsora helyszínére