Ozaion

First topic message reminder :

Ozaion a tűz népének fővárosa, nevét a Főnixkirály után kapta, néhány évvel Aang avatar legyőzése után. Habár a főváros ugyanott helyezkedik el, mint korábban, rengeteg minden megváltozott - az utcákat immár satomobilok töltik be, melyeket a híres feltaláló, Hiroshi Sato készített, a központban pedig egy hatalmas szobor áll a híres uralkodóról.
Tűz Ura Wong idejére Ozaion már a világ legnagyobb városa, bár nagyobb részét a külvárosok teszik ki, ahol a kevésbé vagyonos polgárok laknak. A belső negyed, ahol a magasabb beosztású katonák, a hadvezérek és a Tűz Ura családja lakik, szinte teljesen elszigetelődött a város többi részétől, évente csupán egyetlen napra nyitják meg a kapukat - a Felemelkedés ünnepén, mikor világszerte a birodalom megalakulását ünneplik.

Hála a szellemeknek hamar megtalálta Mr. Kraint, de így is már vacsoraidő felé járt az idő. A rövid út során még Mr. Frosttal is találkoztak. Niteristől próbálta elvenni a naplóját, hogy ne bántsa már azt a sofőrt, akinek bőven elég Niteris őrültségeit hallgatnia. Örült, hogy egy ismerőst is láthat. 
-Mr. Frost, örülök, hogy látom! - köszöntötte, de további kérdést már nem tudott neki feltenni, a kocsi elhajtott. Végül megérkezett a szobájába. Mr.Kraint, és Niterist máshová vezették, és ennek egy kicsit megkönnyebbült. ~Nem tudom, hogy mit fog csinálni Niteris éjszaka, de hogy én nem szeretném tudni, az biztos. De aggódok az Avatar miatt. Remélem megfelelően ügyelnek a biztonságára.~ A szoba nagyszerű. Tágas, világos és otthonos is. A szobalány közölte a vacsora időpontját. Alaposan megijedt, hogy csak ilyen kevés ideje van. 
-Elnézést, - szólítja meg a lányt - Mondja, Mr. Frost is ott lesz a vacsorán??? És segítene nekem előkészülni?? Sajnos nincs nagy tudásom az etikettben. A készülődés közben beavathat egy-két dologban.- próbált nyugodt maradni, de a kezét tördelte, és beszéd közben fel-alá járkált. Ha a lány elutasítja a kérést, akkor még 5 percig járkálgat, és próbál lenyugodni.

/Elaina/
- Persze, szívesen segítek - hajtott zavartan fejet a lány, és halványan elmosolyodott. Most már látszólag jobban érezte magát, és sürögni-forogni kezdett Elaina körül. - Persze, Mr Frost ott lesz a vacsorán...tudja, kisasszony, ő az avatar egyik legfontosabb őrzője, és rengeteget segít a Tűz Urának is...persze, hogy ott lesz - ismételte meg, majd a ruhákról meg a hajviseletről kezdett beszélni. Néhány perccel később Elaina maga is úgy nézett ki, mintha egész életét a palotában töltötte volna. - Ami pedig az etikettet illeti...igazán semmi különös, csak legyen mindenkivel illedelmes. Csak kövesse az urasításokat...Mr Frost minden bizonnyal segíteni fog maguknak, ne aggódjon - mosolyodott el.
Hamarosan elindultak a folyosón a hatalmas vacsoraterem felé.

/Elaina, Niteris/
Niteris és Elaina az ebédlő előtt találkoztak, ott futottak össze Mr Frosttal is, aki már láthatólag várt rájuk.
- Mellettem fognak ülni - mondta nekik a férfi, mielőtt még elindultak volna befelé. - Ne aggódjanak, csupán egy egyszerű vacsoráról van szó...Mr Krain azonban úgy tűnik, megbetegedett...igazán sajnálatos - magyarázta a tudós hiányát, és alig láthatóan megrázta a fejét. - Kérem, jöjjenek!
A termet óriási kristálycsillárok fénye világította be, a falakon díszes szőnyegek sorakoztak, melyek a tűz népének történelmét ábrázolták kis képekben - ott az összes tűzavatár, az eddigi Tűz Urai, és pontosan a bejárattal szemben a Főnixkirály portréja, amely legalább kétszer akkora volt, mint a többi.
A helyiség közepén helyezkedett el az asztal, mely körül már számos ismert ember ült, az asztalfőn pedig nem más, mint a Tűz Ura. Tőle jobbra egy fiatal fiú - a trón várományosa -, balra pedig egy fiatal, sápadt lány, aki érdeklődő pillantással méregette a jövevényeket.
- Legyenek üdvözölve! - állt fel a Tűz Ura, majd intett hármuknak, hogy helyet foglalhatnak. Hamarosan feltálalták az első fogást, és az asztal körül ülők beszélgetésbe mélyedtek.
- Tehát, ön volna Elaina kisasszony? - nézett a lányra hirtelen a Tűz Ura fia, majd Niterisre pillantott. - Ön pedig Niteris úr, ha nem tévedek? Sokat hallottam már magukról. Az én nevem Hwang - mutatkozott be kedvesen, nem mintha nem ismerték volna nevét országszerte.

Niterist nagyon leverte, hogy nem talált titkos alagutat a szobájában. A kedve csak tovább romlott, amikor megtudta, hogy Krain megbetegedett. Ennek ellenére felelősségtudóan megszólalt:
- Ami Dr Krainnal történt, az sajnálatos, de most dolgunk van, Éppen ezért ideiglenesen kinevezem magam főpártvezérfőnökigazgatónak.
Elő is vett a zsebéből egy kitüntetést, amit már régóta őrizgetett ilyen alkalmakra, és feltűzte magának.
Amikor a terembe értek, Niteris hosszan bámulta a Tűz Urát. Már éppen azon volt, hogy odarohanjon hozzá és autogramot kérjen, amikor az intett, hogy üljenek le. Niteris ettől nagyot csalódott, de hamar felvidította a gondolat, hogy mintát vehet a Tűz Urának összes teájából. Vidáman keresgélte a teákat egészen addig, amíg a herceg meg nem zavarta.
~Ki a fene lehet ez a Hwang? Talán volt egy ilyen nevű tesztalanyom.... De mindenesetre remek fickó lehet, ha már sokat hallott rólam~
- Gratulálok Hwang! Ez azt jelenti, hogy önnek elsőrendű ízlése van. Majd egyszer beugorhatna hozzánk és megnézhetné, hogy ön képes-e a niterishullám-idomításra. Az eddigi próbálkozók... nem teljesítettek jól, de biztos vagyok benne, hogy ezt idővel kiküszöböljük.
Niteris ezután a távolba meredve ismét elképzelte az atomjaira hulló avatárt, amitől menthetetlenül mosolyognia kellett. Idővel visszafordult a herceghez és megkérdezte:
-Ön szerint mikor jön az a rész, amikor autogramot kérünk a Tűz Urától?

A szorongásán sokat enyhített, hogy a lány már egy kicsit közvetlenebb vele, és sokkal több reményt érzett a vacsorával kapcsolatban. ~Az avatar egyik legfontosabb  őrzője.......Ácsi, akkor miért ilyen fontos személyt küldtek értünk?? Egyáltalán nincs értelme. Egy másik magas rangú parancsnokot is, akkor nem lett volna ekkora kockázata.~ de ezt az eszmefuttatásnak nem jutott a végére, mert különféle hajviseleteket és ruhadarabokat magyarázott a lány. Mivel Elaina sok külvilági élménye volt, így örömmel hallgatta a szobalányt. Rövidesen Elaina már egy palotabeli hölgynek nézett ki. ~ Csak legyek mindenkivel illendő. Mintha olyan könnyű lenne egy tapasztalatlan elszigetelt, gépekkel körülvett lánynak. De ott lesz Mr. Frost, biztos segíteni fog...valamelyest.~
A vacsora felé menet találkoztak Mr. Frosttal, aki megnyugtatta egy picit a még benne felgyülemlett idegességet, de aztán közölte a szomorú hírt.
-Tessék???!! Hogy Mr. Krain beteg???!!! De hisz ez lehetetlen!! Fél órája még semmi baja nem volt.-hitetlenkedett egy sort. Niteris kijelentésére meg igen érdekes döbbent kifejezés produkált, sehogy se tudta megfejteni, Niteris mégis miféle rangba emelte önmagát. Kérdések hadát szerette volna felvonultatni Mr. Frostnak, de mentek is tovább. Arcára aggodalom költözött, hiszen Mr. Krain az egyik legrégebbi főnöke, és az elhagyatott raktárban, egy kicsit szokatlan, de mégis valamilyen módon egy család alakult ki ott.
A vacsora helyszínéül szolgáló terem hatalmas volt, és fényűző. Rengeteg portrék, hatalmas csillárok, és sok közismert személyiség is jelen volt. A Tűz Ura felállva köszöntötte őket, majd elfoglalták a helyüket. Az első fogás feltálalásakor mindenki beszélgetésbe elegyedett a szomszédjával. ~És még ez a szokványos vacsora......~ A trónörökös is hasonló dolgot kezdeményezett, de Niteris kapásból olyan dolgokat mondott, amelyre Elaina csak egy bocsánatkérő mosolyt tudok küldeni Hwan felé. ~Ennél nem lehet rosszabb.....nem ronthatja el még jobban......~ De nem számított erre. Néhány másodperc múlva Niteris olyan kérés tesz fel, amire.....amire egyáltalán nem számított. Döbbenten fordult Niterishez, és szemrebbenés nélkül bámulta pár pillanatig. Közben a keze mérhetetlenül elkezdett viszketni. ~Mr. Fost, most üsse le, vagy én teszem meg......~ De ehelyett Elaina a homlokára csapott egy nagyott. ~MR. KRAIN!!!! Nem érdelek, hogy beteg, de most magyarázza el nekem, hogy MIIÉRT HAGYOTT ITT ENGEM  AZ ŐRÜLTTEL!!!!!!!!!!!!!~ borult ki némán Elaina.

Niterist zavarta, hogy Elaina így bámulja.
~A francba! Már ez is belém habarodott. Nem kellett volna a legtisztább laborköpenyemet felvennem~
Niteris azonban nem akart lemaradni Hwang értékes válaszáról, ezért igyekezett figyelmen kívül hagyni mindent, amit Elaina tett, és figyelni a herceg válaszára, akármilyen nehezen is ment ez néha.
~Csak ne csapkodná így a homlokát, mint egy őrült. A Tűz Urának jelenlétében vagyunk, ez meg képzeletbeli legyeket hesseget. Micsoda illetlenség!~

/Elaina, Niteris/
- Attól tartok, Niteris úr, egyelőre nincs sok időm hasonló tudományos kutatásokra - rázta meg a fejét mosolyogva Hwang. - Sajnálatos időm nagy részét betölti a politika... - tette hozzá, majd Niteris második kérdésére felnevetett, olyan hangosan, hogy az már-már illetlen volt a társaságban. - Nos, nem hiszem, hogy ilyen rész lesz...de ha ragaszkodik hozzá, beszélhetek apámmal - jelentette ki, majd Elainára pillantott. - Azt hallottam önről - kezdte, a lány felé fordulva -, hogy ön Blaine Valt nevelt lánya volt...vagy valami hasonló. Igaz? - kérdezte, mire a Tűz Urától balra ülő lány is odanézett.

Hwan igen jól reagált Niteris kérésére, és sokat javított Elaina lelkiállapotán az, hogy talán kaphat Niteris egy autogramot. ~Talán így nem fog akkora bajt keverni. De szerintem túlságosan is optimista vagyok ezzel kapcsolatban.~ Mikor Hwan hozzáfordult Mr. Valtot említve, Elaina egy kicsit furcsállotta a témaválasztást.
-Nos, hát igen, valami ilyesmi a helyzet.- csöndesedett el - Megtalált, fölnevelt, tanított és taníttatott, meg hasonlók.-mosolyodott el szomorkásan. Kicsit hiányzott neki Mr. Valt. Tisztelte a tudásáért és a türelméért. Azt észrevette, hogy miközben beszélt Hwanhoz, a Tűz Ura mellett ülő lány is a társaság felé nézett. ~Biztos ő az avatar. Szóval mi is lesz itt a feladatom?? Huh, érdekes dolgok fognak itt történni. Elvileg valami barát féleség. Kitűnő egy gondolat! Zárjuk be ide egy teljesen antiszociális személyt, a világ egyik legveszélyesebb politikai helyszínére, és barátkozzon össze a világ legfontosabb személyével. Mégis ki volt ez az....... igen leleményes ötletgazda?? Na de hogyan kezdjek hozzá???~ Végül egy barátságos mosolyt próbált küldeni a lánynak.

Niteris sokat elmélkedett Hwang válaszán
~Politikai ügyekkel van elfoglalva... hmm... akkor ő nyilván egy politikus... Minden politikus hazudik... akkor nem politikai ügyekkel van elfoglalva... akkor nem politikus, tehát igazat mond.. PARADOXON!!!!~
Ezen kívül Niteris furcsállta, hogy Hwang miért az apjának fog szólni.
~Valóban kedves apja lehet, de hogyan fog ez az autogram megszerzésében segíteni?~
Ezután Niteris észrevette, hogy mellette miről van szó.
- Az a Mr. Valt akinek a mellszobra olyan idétlenül néz ki? Akkor nem kéne neked is zseninek lenned?- vágott közbe Niteris
Közben gyanakvó pillantásokat vetett a Tűz Ura melletti lány felé.
~Na tessék, már ez is engem figyel. A kormos köpenyt kellett volna fölvennem...~

/Elaina, Niteris/
Hwang nem reagált Niteris megjegyzésére, a lány azonban felkacagott, és megrázta a fejét. Az arcát uraló komolyság egy pillanat alatt felszakadt, és immár némileg vidámabban nézett körbe - egészen addig, amíg a Tűz Ura nem vetett rá egy lesújtó pillantást.
- Az én nevem Heiwa - mutatkozott be végül, néhány perc csend után. - Igazán örülök, hogy ilyen nagyszerű embereket ismerhetek meg - tette hozzá, olyan udvariasan, ahogy csak az udvarban beszélnek. Látszott rajta, hogy feszélyezi a helyzet, de vonásai komolyak maradtak. - Elnézést kérek - köhintett hirtelen, felállt, és kisétált a teremből.
Mikor már halló- és látótávolságon kívül került, a Tűz Ura a vendégekre tekintett.
- Kérem, bocsássák meg a viselkedését...az unokahúgom eléggé sajátságosan viseli az idegenek társaságát - jelentette ki, majd Niterishez fordult. - Ha jól hallottam, szeretne velem beszélni...nemde? - Határozottan úgy festett, hogy jó a kedve.

/Dryan Krain/
Miután Mr Kraint a palotába kísérték, és megmutatták neki a szobáját - ami egy folyosónyira feküdt Niteris szobájától -, kis időre teljesen egyedül hagyták, azonban néhány perccel később valaki már kopogott is az ajtón, és válaszra sem várva belépett. Mr Frost volt az.
- Kérem, kövessen - mondta, inkább parancsolóan, mint kérve. Meg sem várta Mr Krain válaszát, elindult előre.
Először csak a palota azon részein haladtak, ahol előző alkalommal is, hamarosan, néhány kanyar után, egy sötétebb részhez értek. Néhány tűzidomár jelent meg mellettük, és bekötötték Dryan szemét.
- Bocsássa meg ezt a kis kellemetlenséget...higgye el, mindennek oka van - jelentette ki Mr Frost, majd hangos léptekkel elhagyta a folyosót. Ha Dryan nem ellenkezett, semmi baja nem esett -a két katona csak kísérte lefelé, az egyetlen változás csak a levegő hőmérséklete volt - ahogy haladtak, egyre hidegebb lett.
Aztán hirtelen megálltak. Az egyik tűzidomár kikötötte a szövetet, és Mr Krain megfigyelhette a sötét, dolgozószobának tűnő helyiséget. Szinte üres volt, nem voltak ablakok, se szőnyeg, se bármiféle dísz, a falakon azonban méretes térképek sorakoztak. A bejárattal szemben egy hatalmas, tölgyfaíróasztal állt, a tetején könyvhalommal, mögötte pedig egy komor tekintetű, középkorú férfi ült, a tűz népe nemeseinek öltözetében.
- Üdvözlöm, Mr Krain - köszöntötte a férfit az idegen, arcán gúnyos mosollyal, és intett a katonáknak, hogy elmehetnek. - Az én nevem Lao...én vagyok Azula fogadott gyermeke, és a hadsereg jelenlegi vezetője. A segítségére volna szükségem.

Krain éppen kényelmesen elhelyezkedne egy széken, mikor Mr.Frost úgy dönt rátör. Fel áll, és éppen készülne megszólalni, mikor az úr ráparancsol, hogy kövesse. Dryan rendkívül meglepődik, majd elindul Frost után.
- Ha akarja. - Néz meglepetten Dryan, de egy válrándítással le is tudja a helyzetet.
Mikor bekötik a szemét kissé megrémül, de bízik benne, hogy nem akarják bántani.
- Heh. Mindennek oka van. - Mondja Dryan nevetve, majd hagyja a két katonának, hogy vezessék. Egyszer megbotlik, de nem sikerül elesnie. Akár hogy is nézte, a dolog nem volt az ínyére, de még mindig bíztatóbb az, hogy a szemét kötötték be, és nem a kezét.
 Dryan hatalmas megkönnyebbülést érez, mikor végre leveszik róla a szemkötőt. Mikor meglátja a szobát először a térképeken akad meg a szeme.
~Hmm? Térképek? És milyen fantáziátlan félkegyelmű rendezte be ezt a szobát. A legbénább alanyoknak adunk ilyen szobákat otthon.~
- Jó napot, uram. - Mondja Krain udvarian Laonak. - Állok szolgálatára.
~Mi vagyok én? Hadvezér? Bár...~

-Hát Niteris, pont ez a lényeg.-válaszolja Elaina miközben a szemeit forgatja- És igen, ő az a személy. Heiwanak meglepő módon tetszett Niteris beszólása, az arcát uraló komolyság egyből eltűnt. Kicsit vidámabban nézet eme társaságra, mígnem az uralkodó megrovó tekintetével nem találkozott. Ekkor megint elzárkózott, a komolyság viszont már nem tűnt el.  Percekig ott maradt rajta, és  valamilyen feszélyezettség költözött még mellé. ~Érdekes ez. Ezek szerint Heiwa egy kicsit szabadabb, mint amit az udvar megenged??~ morfondírozott el Elaina. Udvariasan bemutatkozott majd pár perccel később távozott a vacsoráról. ~Kövessem, vagy ne kövessem??? Ha követem eltévedek, és esetleg ő se lesz túl boldog, hogy lát, ha pedig nem követem, akkor Niterissel leszek itt. De Hwan értelmes ember, szívesen megismerném. és ne felejtsük el, itt van Mr. Frost. Szóval nem vagyok egyedül, és talán túl is élem a vacsorát.~ mosolyodott el halványan erre a gondolatra. Heiwa már rég messze járt, mikor a Tűz Ura bocsánatot kért.
-Semmi baj.- válaszolta Elaina, de mikor a Tűz Ura Niterishez fordult, akaratlanul is felhúzta az egyik szemöldökét.

~a tűz ura... A Tűz Ura... A TŰZ URA MEGSZÓLÍTOTT!!!! Most kell jó benyomást tennem, különben nem lesz jó véleménnyel a kutatásomról~
-Mindig tudtam, hogy az ön figyelmét semmi nem kerüli el! Tudja, én nagy rajongója vagyok. Már többször lerajzoltam önt a jegyzetfüzetembe, miközben valami szabályzatokat magyaráztak a laborban. éppen ezért lekötelezne, ha adna egy autogramot. Már régóta pályázok rá, ugyanis a Tűz urának aláírása nélkül nem is iroda egy iroda.
Ekkor Niteris elővette a már régóta őrizgetett papírt, és átnyújtotta a Tűz Urának. Amennyiben megkapja, megkísérel egy vidám beszélgetést folytatni a Tűz Urával a tudományról és a politikáról. Amennyiben nem kapja meg, visszaül a helyére és elégeti a papírt az asztal alatt.