Fő burok

Látta, hogy Fortuna feszengve ül mellette a padon. Gondolta, hogy az a magabiztosság, nem is olyan valódi. Nem tudott mit hozzá szólni, ő is gondolkodóba esett, majd úgy gondolta füllent egy kicsit.
- Majd hazakísérlek, és alszom egy közeli kis sikátorba, ha a nevelőid nem engednek be. Nem ez lenne az első alkalom, hogy utcán alszom. Egyszer amikor Omashu-ban jártam, el fogyott minden pénzem, és a másnak induló járat haza már csak másnap indult. A jeggyel a kezemben pedig behúzódtam az egyik kis sikátorba, és ott töltöttem az éjszakát.
A lány reakciója előtt még felpattant és karon fogva felrántotta ős is, és elindította a házuk felé, ő pedig követte, ezzel pedig próbálta elkerülni a kérdéseit, mert további részleteket nem gondolt ki. Gyors ellentámadásként még egy kérsét is indított Fortuna ellen, ami már régóta érdekelte, csak nem tudta mikor feltenni.
- Egyébként, mi történt a szüleiddel, hogy külön élsz tőlük?

Csendesen hallgatta Fortuna történetét, majd eltöprengett, és legbelül örült annak, hogy nem ilyen családba született, mint ő, a felszínen viszont nagyon sajnálta Fortunát. Komoly gondolkodásba esett, hogy mit tenne ha rájönne, hogy nem mondott igazat.
Csendesen sétálgattak egy ideig, mire megszólalt Dering.
- És te nem gondoltad, hogy elutaznál hozzájuk, meglátogatni a bátyádat, de főképpen anyádat?

Fortuna belépett a házba. Dering ekkor érezte, hogy hideg van. Eleinte nem fázott, de Fortuna sokat volt bent a házban. Nem is hallott semmit, hirtelen azt hitte meg feledkezett róla. Kezdett barátkozni azzal, hogy kint kell majd aludnia.
Egyszer csak a közeli utcából nevetgélést hallott, majd kifordult felé egy férfi és két nő, mindketten katonai ruhában voltak. Közelebb jöttek felé, majd irányt változtattak, és célba vették Deringet.
- Jó estét! - köszöntötte a férfi, a két lány pedig mögötte maradt.

- Jó estét! - köszönt vissza Dering.
- Mi dolga van ily későn egy magadfajtának?
- Várok a barátomra.
Ekkor előlépett az egyik lány és - már-már zavaróan - közel ment Deringhez.
- Ugyan, biztos egy lányra vár, de nem kell. Úgy sem fog jönni, téged csúnyán felültettek. Tudod, ismerem őket. Sok fiút próbálnak elcsábítani magukhoz. De te okosabb vagy ennél, ugye?
~ Persze, hogy okosabb vagyok, és azt is tudom, hogy annyira vagy igaz, mint amennyire őket próbálod beállítani! ~ gondolta magában, míg nézte a lányt.
- Én szívesen kezelésbe vennélek, és nem vernélek át - lépett közelebb Deringhez - csak, tudod mennünk kell. De, ha eljössz a táborba, és csatlakoznál a hadsereghez, noss... - nézett Dering szemében, közben egyre közelebb hajolt az arcéhoz, bár ő egyre jobban húzódott el - akkor többet lehetnénk együtt.
Majd eltűntek az utcák labirintusában, de előtte odaadtak neki egy lapot, hol találja a tábort. Dering legszívesebben összegyűrve el dobta volna a, de kíváncsi volt, kiket szednek még rá.
Majd eszébe jutottak az őrnek a szavai, és arra gondolt, hogy csapdába akarják ejteni, esetleg megölni.
Míg ezen gondolkodott hallotta, hogy kinyílt az ajtó mögötte, és kijött rajta valakit, amíg megfordult, csak ezt mondta: - Furcsa egy helyen élsz - majd csak nézte a csüggedt lányt. Látta, hogy a szemei könnyesek, és kérdezett tőle, valamit... a kérdésre nem igazán figyelt, csak az érdekelte mi bántotta meg ennyire.
- Mi történt?

Fortuna két nevelője eléggé elriasztotta a háztól, de nénje kedves fogadtatása és az ő zavarba esése kárpótolta emiatt. Örült annak, hogy nem kell házon kívül aludnia, de azt se tudta, hogy itt hol fog aludni. Egyáltalán nem ismerte a házat, elképzelése sem volt mit merre találhat.
Ezen kívül aggasztotta az ami a ház előtt történt, de nem tudta elmondja-e Fortunának, és hogy mit szólna ő ehhez.

- Hol fogok aludni?

Fortuna megnyilvánulása meglepte. Nem gondolta, hogy így fog rá reagálni. Szomorúan lépett be az ismeretlen szobába, majd lassan becsukta maga mögött az ajtót. Nem volt túl nagy a szoba, és nem is nézett nagyon körbe. Az ágy fölött volt egy ablak. Közelebb ment hozzá és kinézett az ablakon. Szemben a rég elhagyott utcát látta. Elgondolkozott ezen az egész napon.
~ Ezt, elrontottam ~ gondolta magában, majd kiugrott az ablakon. Elővette a cetlit amit a lány adott neki, és elindult a megadott hely felé. Az utcák sötétek voltak, bár a lámpák még világítottak. Az emberek többsége még javában járkáltak és töltötték el az estjüket szórakozva. Ő csak álmosan keresgette, merre kell mennie, majd egy-két elrohanó embertől hallotta, hogy ők is oda tartanak. Gyorsan el kezdett futni utánuk.
Elérkeztek egy eldugott raktárházhoz, ahol a bejáratnál ott voltak akik mondták a toborzást. Már a hely látványa és eldugottsága gyanút keltett benne, de úgy érezte be kell jutnia.
Asszimilálódott a bejárat előtt álló tömegbe, és kíváncsian várta a végét. Amint bejutott az épületben, jobb oldalon ott voltak azok akikkel az éjszaka találkozott. Az érkezők nevét írták fel és dokumentálták, majd páncélt adtak nekik és az eligazításra irányították őket.
Amikor oda ért, a lány aki zavarba ejtően viselkedett vele, de fel sem ismerte. Ez különösen tetszett neki, így nem kell kínos párbeszédeket lefolytatni vele. Így csak a nevét kérdezte, majd meg is kapta, a nap elején meglátott, és hőn áhított ruházatot. Úgy érezte megérte eljönni.
Közelebb lépett a nagy embertömeghez, akik egy színpad előtt tolongtak. Ő csak a végén állt meg, nem akart feltűnést kelteni, ha nagy álmosságában összeesett volna. Mindenki egyszerre elkezdett örvendező hangon ordítani, majd meglátott az emelvényen egy katonát.
- Üdvözöllek benneteket, eme dicső estén! A mai nap, ti mind tagjai lettetek, a Föld Királyságának egyesítésében. Tegyetek tiszteletet vezetőtök, és Nagy Egyesítőnk előtt, Kuvira előtt! - közben mögötte behoztak egy képet, melyen az imént említett személy volt, mellette pedig két hatszögletű Földidomár jelet - Népünk erősebb lesz, mint bármely másik, az elvett földeket pedig visszaszerezzük!
A tömeg ujjongott, Dering pedig nem igazán fogta fel az egész dolgot, de mielőtt gondolkodhatott volna, tisztek kezdték el besorozni az újoncokat. El akarta hagyni a helyet, de látta, hogy a bejáratot lezárták, és hirtelen odaért hozzá az egyik sorozó.
- Élharcos - csak ennyit mondott, majd haladt tovább.
Ezt nem nagyon értette Dering, de látott egy ajtót, ami fölött pont ez állt, és gyorsan elindult felé. Átlépte a küszöböt, és kint találta magát, ahol mindenki vagonokba szállt be. Nem vonzotta, hogy szűk helyen mennyen egy helyre amit nem is ismer - megint -, de nem tudott ellenkezni, betuszkolták a többiek.
A vagon szűk volt, és sokan mentek be. A többi katona ujjongott, de ő csak leült egy szabad helyre, kicsivel később bezárult az ajtó, majd elindult a szerelvény.

/ Dering utazik Omashuba /

/Visszatérés Omashuból/

Dering megjelent a semmiből. Az utcában sántított Fortuna háza felé, a ruhája megtépázott volt, itt-ott véres is. A szűk utca mellett elhaladva nem lett figyelmes Fortunára, csak térdre esett. Próbálta megőrizni az eszméletét, de ez egyre nehezebb volt, és érezte, hogy dől el.

Amint földet ért, a fájdalom egyből el vette az eszét. A legközelebbi emléke az volt, hogy egy szűk szobában volt, Fortunával együtt, és abban a tudatban volt, hogy együtt vannak, hosszú idő óta. Viszont, amikor felé nyúlt, hogy elmenjenek, Fortuna megvonta a vállát, és legyintett rá. A szobát pedig elkezdett szűkülni, Dering pedig nem látott semmilyen ajtót, vagy ablakot és Fortuna is eltűnt.
Hirtelen egy erős maró érés fogta el, amit a bal oldalából érzett, majd lebegést érzett, távolodott a talajtól. Nem tudott mit csinálni, de végül meglátott egy kis szentjánospókot, amiből egyre több lett, és kékes-lilás színűk világította, a már teljesen fekete környezetet.

~ Ez meg mi? ~ gondolta magában amikor hangokat hallott távolból. Alatta megjelent egy szűk, kövezett út. Elkezdett menni rajta, a hangok irányába, amik egyre hangosabban jöttek felé, majd egy éles tárgyat érzett áthatolni a mellkasán, és ettől önkénytelenül felkiáltott, majd egy városban találta magát.

Elhagyatott volt, nagyon régi módú és szinte teljesen elpusztult. Valahol egy sivatag és egy oázis közelében lehetett, mert rengeteg homok volt, de érezte a nedves földet a közelben, bár mégis a titokzatos hang után ment, ami egyre halkabb lett. Egy házba vezette a hang, amit kezdett érteni, a nevét mondogatta valaki egyfolytában. Belépett egy szobába, és egy gugoló lányt, Fortunát látt maga előtt, aki lassan felemelkedett, és megfordult. Közelebb lépett hozzá, és megölelte Deringet. Nem értett hogy-hogy ilyen, miután elment.
- Szeretlek - súgta a fülbe Fortuna, majd ellökte magától, egészen a szomszédos szoba falig, és egy tűzlabdát lőtt ki a kezéből, egyenesen felé. Dering épp csak elhajolt, hogy kikerülje, de már jött is a többi. Amíg ezek elől menekült, elesett egy megjelent föld lécben, amit Fortuna idomított elé.
A karpántjából hosszú ostorok csúsztak ki, amikkel megragadta a lábát, és elkezdet húzni maga felé.
Míg húzta, észrevette, hogy már nem a házban vannak. Egy nagy teremben voltak, körül nézőtérrel, középen pedig egy kisebb, hatszögletű részen voltak, amit egy nagy szakadék választott el egymástól. Nem hitte volna, de elengedte a lábát, és amikor elkezdett futni, az ostor meggyulladt, és utána csapott, és robbant egyet, ami felébresztette, és csak Fortunát látta maga előtt. Bár a fájdalom nagy volt benne, rá vetette magát, erősen megölelte, és könnyek között kérte, hogy bocsásson meg neki, amiért elment.