Tűzoltóság

A tűzoltó parancsnok csodálkozva nézett a lányra, de nem szólt semmit. ~ Úgy is lappangás van ~ gondolta, és már válaszolt is a lánynak.
- Üdvözlöm a csapatban, hölgyem. – mondta – nagyon örülök a jelentkezésének, de sajnos eléggé kevés munkánk van. Remélem nem… - itt félbeszakad, mert csörögni kezdett a telefon. Elaina látta, hogy a parancsnok izgatottan írja le a papírra a dolgokat, majd elköszön. Ahogy lerakja a kagylót, az újra felcsörren. Ismét füléhez emeli, és újfent jegyzetelni kezd. Mikor végez, az újonchoz lép.
- A helyzet az, hogy két riasztást kaptunk. Az egyik a földidomár akadémiából érkezett, oda magát küldeném egyedül, mert a másikhoz több ember kell. Nyugalom, csak egy biztosíték ment ki, azt mondták. Az épület nincs messze, gyalog is hamar odaérhet. Remélem, megérti – mondta, s ezzel maga is felpattan egy kocsira. – Siessen maga is! Kiáltotta, majd eltűnt a lány szemei elől.
 
Elaina a földidomár akadémiába írjon.

Mao-nak nem kellet sokáig keresgélnie, hamar megtalálta a tűzoltóállomást. Mao a bejárathoz ment, és azt nézte, hogy van-e valaki épp bent. Nem látott senkit, ezért bement körülnézni hátha van benn valaki.
- Elnézést! Van itt valaki? - Kérdezte Mao miközben nézelődött körbe, hátha talál valakit. Végül sikerül találnia, akitől megszerezte a kellő információkat, amire szüksége volt. 
~ Jól van! Döntöttem: ide fogok jönni dolgozni! Akár neki is láthatok. ~ mondta magában határozaton Mao.
- És mondja csak, kinél kellene jelentkezni? - Kérdezte Mao az úrtól akivel találkozott, de az úr azt mondta Mao-nak, hogy várja meg a parancsnokot. Majd vele tud erről egyeztetni, és hamarosan itt is lesz. Azután az öreg a dolgára ment, mert rengeteg volt még. Mao úgy döntött, hogy akkor meg várja a parancsnokot. Mao talált a fal mellet egy kis széket, ahol helyet foglalt, és ott várta a tűzoltó parancsnokot.

Elaina egy kicsit bosszankodott, de nyugodtan tűrte a kenőcs égető hatását a megégett kezein. Már lassan több mint egy hete itt volt a kórházban. Az első 3 napon még kómában volt a füstmérgezés miatt, utána a vizsgálatok hada miatt nem tudta elhagyni a kórházat. Most már végre elmehet innen. ~Nem mintha lenne bajom a kórházzal, mindenki nagyon rendes, de azért egy kicsit már hiányzik a város nyüzsgése. És nem akarok bedilizni négy fal közt. Az nem lenne senkinek hasznos.~ felszisszent, mert egy nagyon érzékeny pontra kenték fel a kenőcsöt. ~Hát izé, kelleni fog majd egy új pulcsi.~ ugrott eszébe. ~ Vajon még kapok valamennyi fizetést, amiatt hogy sikeresen kilőttem magam a munkából?? Vagy még azt se??~
-Készen is vagyunk. –szólalt meg a nővér, aki lekezelte Elaina kezeit. Be is kötötte úgy, ahogy kell. Ezután egy dobozt nyomot a lány kezébe, s egy receptet. – Ezt naponta kétszer vigye fel a sérült részre. Sajnos csak a holnapi napra lesz elegendő. Az új kenőcsöt pedig a hét végéig használja. - magyarázta el mindent a betegnek.
-Köszönöm. - felelt, bepakolt mindent gondosan a táskájába, felkapta, és kiment a nagy épületből. Egy nagy levegőt vett, és egy pillantást vetett a füstszagú térképére. Itt volt ideje mindent memorizálni, de a valóság mindig másképp néz ki. A szemével gyorsan megtalálta a Tűzoltóságot, és el is indult. Néha elbizonytalanodott, de elsőre sikerült odatalálnia. Belépve egy vízidomár lányt látott meg. Egy halvány mosollyal köszönt neki.

-Szia! – majd egy-két székkel távolabb leült. ~Úgy tűnik, kiismeri itt magát. Lehet, hogy ő itt él??~ pillantott Mao felé.~ Lehet, hogy munka után el kéne mennem valamilyen szórakozóhelyre. Eddig egyáltalán nem ismertem meg senkit. Jó lenne néhány barát.~ morfondírozott el. Bár ki nem állhatta az alkoholt, így ez egy érdekes projekt lesz.

Mao már kezdte úgy érezni hogy nem fog senki se jönni, és csak feleslegesen vár itt, mikor egyszer csak egy lány lépet be a tűzoltóállomásra. Mao meglepődve a lányra nézet aki köszönt neki. -Szia.- köszönt vissza Mao a lánynak. Mao észrevette hogy a lány egy tűzidomár. Ennek nagyon örült mert apján kivűl még nem találkozott nagyon más tűzidomárral. Ráadásul ahogy a lányt elnézte vele egy korú lehet kb. Mao végül nem bírt magával és felállt, odament a tűzidomár lányhoz. - Szia az én nevem Mao Shan De hívj csak Mao-nak. Te tűzidomár vagy igaz? Édesapám is tűzidomár, van egy Dojo-ja a városban. Nem rég költöztem hozzá de gyerekoromba voltam itt párszor szóval párhelyet tudok, hogy hol van. És te?Honnan jöttél? Vagy idevalósi vagy? Te itt dolgozol, vagy te is most jöttél ide először?
~Lehet kicsit túl sok kérdést tettem fel a lánynak.~gondolta magában Mao.

A lány a semmit bámulta addig, amíg Mao meg nem szólította. Rögtön felkapta a fejét, de azt hitte, hogy valaki másnak szól. De nem. Mao ott volt mellette, így Elaina észbe kapott. Barátságosan mosolygott a lányra, és vidáman hallgatta meg a kérdések özönét.

-Szia! A nevem Elaina. Igen tűzidomár vagyok, és a Tűz Birodalmában születtem. Összesen kétszer jártam itt a múltban, de egyik sem volt túlságosan hosszú idejű ahhoz, hogy kiigazodjak itt. Lassan két hete vagyok itt, és elvileg már itt dolgozok. Bár az első tűzesetnél sikerült megsérülnöm, így egy ideig nem is állhattam vissza ide. – itt a kezeire pillantott, ami lazán a teste mellett volt. Mindkét kezén az összes ujjat be kellett kötni, egészen a csukójáig, – És te hol születtél Mao?? És ahhoz mit szólnál, hogy munka után körbekísérnél itt a városban?? - kérdezett vissza. - A Dojot is szívesen megnézném, de már van egy mesterem a Tűz országában.-. Nagyon boldog lett, hogy van egy vele egykorú ismerőse, akivel beszélgethet. ~És egy helyen is fogunk dolgozni !~

Mao vissza mosolygott Elaina-ra. - Én a déli víz törzsénél születem. Édesapám itt a Köztársaság városban született. Nagyapa a Tűz országából költözőt ide. Oh, az tök jó lenne, ha együl körülnéznék a városba. Legalább nem kell egyedül körbenéznem és ha eltévedek, akkor nem leszek egyedül. -Mondta Mao nevetve. - Oh, az én apám inkább gyerekekkel foglalkozik akik nem olyan rég tettek szert a tűzidomító képességre. Szóval ö inkább az alapokban segít nekik. Szóval ő nem az a harcolós fajta.
Nemsokára egy hete lesz, hogy ide költöztem, és az első vízidomár órámon baleset ért, szóval sok mindenre nem emlékszem, hogy mi történt ez is, úgy mondták nekem.  - Mondta Mao mosolyogva miközben a fejét vakargatta. - Vajon mikor jön a tűzoltó parancsnok ? Én elég rég óta várok már itt. -kérdezte Mao Elaina-tól hátha ő tud valamit a tűzoltó parancsnokról.

A lányok még egy ideig elbeszélgettek,  sokat nevetgéltek és sztorizgattak. Mivel azonban a felvételt csak a parancsnok döntheti el, jó darabig üldögéltek. A nap már kezdett lemenni. Lassan az esti műszak vette kezdetét, mikor a parancsnok beszélni tudott a két lánnyal. Egy újabb tűzesetnél volt kint, és elhúzódott az oltás. Ezt mind a körülötte terjedő friss füstszagból lehetett kikövetkeztetni.

-Jó estét! A parancsnok vagyok. - mutatkozott be Maonak – Szívesen látunk téged a csapatban. Sajnos, most nem állhatsz be dolgozni, holnaptól viszont egy kiképző kurzuson fogsz részt venni, -fordult Elainahoz – és ez rád is vonatkozik. Sajnos, mostanság nagyon gyakoriak lettek a különféle tűzesetek, épp annyi ember sérül meg, hogy a feladatunk ellátását ne tudjuk elvégezni a legjobban. –beszél mindkét lányhoz, majd újra Elainahoz fordult. - Ez történt, mikor megsérültél, így amíg a kezeid teljesen rendbe nem jönnek, addig nem tudunk bevetni téged, sajnálom. – kért bocsánatot a tűzoltó. – Most viszont mindketten menjetek haza, és pihenjétek ki magatokat. Holnap reggel 6-kor találkoztok itt a hallban a tanítótokkal. – köszönt el tőlük.

Mao és Elaina a Tűzoltóság előtt búcsúzkodtak, mikor Zhu Li odaért. Nem habozott.
-Jó estét! Zhu Li vagyok, és te biztos Mao Shan. – kezdett bele – Ha egyikőtök se bánja, szeretnéd veled négyszemközt beszélgetni Mao. – itt Elaina mondta, hogy nem zavarja, és gyorsan befejezte a búcsúzkodást. Ekkor Zhu Li a közeli parkba kísérte Maot. Többször is szétnézett, nehogy illetéktelenek kihallgassák a beszélgetést. Nem volt senki a környéken, így Zhu Li folytatta tovább a beszélgetést. – Egy szívességet szeretnék én Öntől. Az egész feladat bizalmas, így egy kicsit később kapna információt a feladatról. Természetesen fizetni is fogunk érte. Kérem, segítsen nekünk. -  fejezte be az ismertetést. Ekkor egy borítékot vett elő és Mao felé nyújtotta. – És arra is kérem, hogy ez a boríték ne kerüljön rossz kezekbe. – szemében elhatározás csillogott, majd szó nélkül elment.

 Ha kibontja a borítékot, akkor egy papírt talál benne. A papíron meg ez állt: Holnap, délután 2-kor a Future Industries gyárépületében.

/OCC: Mao, te most az "Elveszett ereklyék" c. kalandban veszel részt. Kérlek következőleg Varrick irodájába írj! https://legendofavatars.hungarianforum.net/t215-varrick-irodaja /

Niteris nagyon összezavarodott. Azon kapta magát, hogy önfeledten bámul a Köztársaság városi tűzoltóság épületére. Gondolatai messze jártak: éppen egy lakatlan szigeten mászkált, őrült szellemek és hülye alsóbbrendűek társaságában, és egy furcsa sikoltozó gyilkos nőszemélyt üldözött, aki elragadta a sötét avatárt. Niteris már éppen rájött, hogy a sziget igazából egy oroszlánteknős volt, és már majdnem utolérte a tolvajt, amikor valamiért minden lefagyott. Ezt persze senki nem mondta el Nitersnek ezért ő több mint egy hónapig azt hitte, hogy mindenki más inaktív (persze ezzel a fogalommal nem volt tisztában, de ő mégis ebben hitt). De most, hála a táncoló ágyékkötős szellemnek, ismét magához tért.
~Rémes egy álom...~
Niteris letörölte a szája széléről a csöpögő nyálat, majd ismét átgondolta az életét.
~Az avatár ellenségei: Skarlát Lóhere, Egyenlőségiek, Sötét Avatár. Ezek közül a sötét avatár még nem bukkant fel, az egyenlőségiek filozófiája elfogadhatatlan, DE a Skarlát Lóhere még mindig ténykedik valahol. Őket kéne valahogyan megtalálni....~
Miközben ezen elmézett, alaposan megrugdosta a tűzoltóság épületét.
~Hogy merik eloltani a tűzet?! Akármeddig is bírják ki, egy nap e város rothadtsága felemészti önmagát, és nem marad más, csak a bűzölgő hamvaik, hogy emlékeztessék a többi népet, hogy mihez vezet az undorító életmódjuk.~
Niteris amint megunta a tűzoltóállomás csépelését, elhatározta, hogy munka után néz. Még ha nem is méltó egy Tűz Népéből származó idomárhoz az itteni munka, Niteris mindennél jobban vágyott a villámok uralására. Cserébe szívesen megmutatná a helyieknek a robbantás mesterségét (persze végig ügyelve rá, hogy ne kerekedhessenek felé)

(OOC:Vissza lehetne állítani a képességeimet? A változtatás előtt a lényegesebb képességeim: tüzes lehelet, szikra, közepes robbantás elmével és görögtűz (1es szint...))

Niteris, a Felemelkedés kora kalandot semmisnek vettük, így nem történt meg, nem is lehet rájuk utalni. A képességek megváltoztak, az újak beírásra fognak kerülni. A reagot kérlek írd át, vagy töröljük. - Üdv Azoir!