A Tűz Urának palotája

Itt él a mindenkori Tűz Ura a családjával. Jelen pillanatban Zuko nagyúr lányának, Izuminak ad otthont. A Főváros legfelső negyedében, a Palotavárosban helyezkedik el.

A palotába érkező négyes először kapott lehetőséget, hogy ténylegesen összeismerkedjenek, és végre úgy tűnt, válaszokat is kapnak... miért hozták el őket ilyen hirtelen a városból? Mi történhetett, amire sem Zuko nagyúr, sem Tűz Ura Izumi nem talált megoldást?
A terembe ketten léptek. Az egyiküket azonnal felismerték, a nyugalmazott Tűz Urának sebhelyes arcát lehetetlen volt eltéveszteni. Mögötte egy fiatal, tizenhét, legfeljebb tizennyolc éves lány sétált:

A férfi hellyel kínálta a fiatalokat, majd beszélni kezdett.
- Nyílván össze vagytok zavarodva, és nem értitek, miért hozattalak ide titeket ennyire sürgősen. Aneko néhány napja keresett csak fel, és a helyzet sürgető. - nézett a lányra. - Jinhae falujából eltűnt először egy Hikaru Hano névre hallgató történész, majd Aneko látomásai jelezték, hogy baj van. Valamiféle fenyegetés les a világunkra, nem tudjuk, miféle, de biztos hogy jelen van... és a feledés völgyében válaszokat találhatunk. Aneko nem harcos, de látja a szellemeket... én pedig féltem egyedül elengedni erre az útra. Nem tudni, milyen erők mozgolódnak, ha már a szellemeket is megfélemlítő dolgok történnek. Remélem, számíthatok rátok. A Köztársaság városi rendőrséggel együtt döntöttünk úgy, hogy ti lesztek a legalkalmasabbak a feladatra.
A fiatalok végre lehetőséget kaptak, hogy feltegyék a kérdéseiket, és megismerkedjenek a titokzatos lánnyal (Aneko-val, mint kiderült), és megtudjanak mindent, ami érdekelheti őket a küldetéssel kapcsolatban.

Nehézkesen toporzékolt vissza az öltözőig. Arca kissé nyúzott volt, és „kissé” érezni is lehetett az alkohol szagát. A főnöke az ajtónak támaszkodva várta kezében pár yuannal. Mikor a lány belépett, egy pillanatra a férfire nézett, majd haladt tovább az öltözőmosdója felé.
-Ne is tedd le a pénzt.–mondta ahogy belépett a mosdóba- Többet is megittam annál ma éjszaka.-majd nevetett egyet. Hirtelen 2 ruhadarab repült ki a tárva nyílt ajtón, majd a zuhanyzó csobogása töltötte be a szobát. Hirtelen egy közepesen halk káromkodós hallatszott.-Bedobnád a törölközőm kérlek!-mondta a lány immáron a szokásos csilingelő hangján. A férfi odasétált a cuccaihoz, letette a pénzt az asztalra majd bedobta a törölközőt. Egy pár perc, és a lány a magára tekert törölközővel lépett ki, még cseppeget a víz innen-onnan, a haja meg teljesen vizes volt. Lassan a cókmókjához sétált, kotorászott kicsit, és kivett egy feszes ujj nélküli felsőt, és egy szintén nagyon feszes nadrágot, majd lassan a paraván felé sétált. Hirtelen a törölköző feltűnt a paraván tetején, majd nemsokára a lány előbujt immáron átöltözve.
- Mondtam hogy ne tedd le a pénzt. –mondta, mikor meglátta az asztalon heverő 15 yuant- Többet is elittam attól.-Majd lassan komótosan elkezdte felvenni a páncélját.
-Nem lesz ez így jó Liv.-mondta a férfi- Kezdj már valamit az életeddel, mert rosszul jársz.-azzal kiment a szobából, a pénzt nem vette vissza.
-Több marad nekem –mondta a lány immáron az üres szobának majd felkapta a pénzt és elindult a kijárat felé.Hirtelen pár tűzidomár ruhában lévő alak „támadta” le, túl fáradt volt ahhoz, hogy értse miről van szó, így csak bólogatott. Egy pillantást vetett a többi ismeretlenere, de nem nagyon foglalkozott velük. Ahogy a hajóra értek Liv körbenézett , kiválasztott magának egy kényelmesnek tűnő ülőalkalmatosságot, majd fekvő helyzetbe helyezte magát és kb. fél perc alatt elaludt. Az utat végig édesdeden aludva töltötte -Csak kérlek legyél ott!– mondogatta néha álmába de azon kívül, ha nem zavarták semmi mást nem tett.
Mikor le kellet szállni, álmatagon, állandóan a fejét fogva, és többnyire csak tőmondatokba válaszolva tette azt.
A vállán lévő amúgy csak pár kilós táska ólomsúlyként nehezedett rá, úgy nézet ki,  mint aki legalább egy szekeret húz maga után. A feje hasogatott, viszont lassan kezdet kitisztulni, és rájött, hogy fogalma nincs, hogy hol van és miért. Mikor Szembe találták magukat az ex-tűzurával kissé elmosolyodott. Szépen végighallgatta a beszédet, közben jeget és tiszta vizet keresve az asztalon. Igen nyúzott állapotba volt, haja egy gubancos, tomboló tűznyalábra hasonlított így kifésületlenül. Mikor Zuko befejezte megszólalt.

-          Egy: Pontosan, hogy is választottak ki  minket, ki a fene tudott pont engem ajánlani egy ilyen feladatra? Kettő: Mi is lesz pontosan a dolgunk?  Három;-ezt félig ásítva mondta- mikor leszünk végre elszállásolva? Égetően szükségem van egy forró fürdőre...

Dogorn ahogy kilépett az épületből megszólította a követ. Elmondta történetét és kezébe nyomta jegyét ami a nyolc órási hajóra szólt. Az egyenesen a Tűz Népe országába és azon belül egyenesen a Fő Szigetre szállította őket. Dogorn út közben a korlátva dőlve nagyon sokat gondolkodott ~ Vajon mi történhetett? És miért pont én? Hiszen én csak most érkeztem a városba. ~ És ehhez hasonló gondolatok vertek tanyát fejében. Így morfondírozott, míg egyszer csak meg nem fájdult a feje. - Ahhh... - Mondta a fájdalomtól és a halántékához kapott. ~ Nem lényeg, majd úgy is eligazítanak amint megérkezek... Maga a Zukó fog eligazítani... Még bele sem gondoltam, de hagyjuk... A többi "kiválasztottal" még nem beszéltem egy szót sem, de úgy is ráérünk. Szerintem nem csak pár napig leszünk "vakáción" hiszen nem lehet túl nehéz a probléma ha maga Zukó, se tudja megoldani, ugye? Szóval lesz időnk csevegni... - Egy kicsit felröhögött magában. Kihúzta magát és kiroppantotta a hátát. A sok gönyülés után igazán jól esett kiegyenesedni - Áhh, végre megjöttünk! - Mondta ~ Üdv Dogorn a Tűz országában! ~ Mondta magában és leszállt a hajóról. Az ivóvizes kulacsába még töltött egy kis tenger vizet, hiszen ki tudja mikor fogja hasznát venni egy kis idomítható víznek. ~ Elvégre még semmi sem biztos, a "kirándulással" kapcsolatban. Lehet, hogy állást kapunk, lehet, hogy valami fontosabb küldetést, lehet, hogy nem fogadom el, de az is megtörténhet, hogy igen, abba bele se gondolok, hogy az egész egy csapda, de... ~ De a sok ötlet és a lehetséges végkimenetelek kavalkádja ide-oda süvített Dogorn fejében és a végén megsajdult - Áhh! Ez az átkozott fejfájás! - Mondta kicsit hangosan a kikötőben. ~ Kéne egy pár pohár ital, az erősebbik fajtából, ami segítene elűzni ezt a "démont" ~ Gondolta. ~ De nem! Hivatalos ügyben járok el és nem lehetek szétszort ha ilyen fontos ügyekről van szó. ~ Felmentek a palottába, ami egyszerűen lélegzetelállító volt! A Déli fiú még sosem látott ehhez fogható építmény. A sok szobor, zászló és az a rengeteg festmény mind gyönyörű volt. A csapat egy nagy dupla ajtó elé ért és arra utasították óket, hogy várjanak amíg be nem hívják őket. Dogorn megragadta az alkalmat és bemutatkozott. - Helló, Dogorn vagyok, a Déli Víz Törzséből származom, azt hiszem még be se mutatkoztunk egymás... - Ekkor kinyílt az ajtó és maga a Tűz Ura hívta beljebb őket. ~ Remek, azt hittem, legalább beszélhetünk egy kicsit... ~ A csapat egyre közelebb ment a eremben az uralkodókhoz, eközben Dogorn mindent jól alaposan szemügyre vett. Felismert mindenkit a teremben, kivéve őt... A lányt rózsa vörös ruhában és fekete hajjal. Gyönyörű teremtés volt, de a volt uralkodó el is kezdte beszédét és Dogorn teljes figyelmét Zukóra szentelte és helyet foglaltak az asztalnál. Miután befejezte utolsó mondatát is Liv szólalt meg. Utána Dogorn következett. - Először is. - Mondta és lehajtotta a fejét, meghajlás gyanánt. - Üdvözlöm magát Zukó és magát Izumi. Nagy öröm számomra magukkal találkozni. Én Dogorn vagyok, de szerintem ezt már tudják. - Mondta. ~ Csak nem olyan embereket kérnek fel a ilyen fontos feladatra akikről semmit sem tudnak. ~ Gondolta. - Ami engem illet, számíthatnak rám a bajban, ha szabad így fogalmaznom. Nincs is nemesebb tett, mint megmenteni egy ember életét, meg egy ilyen gyönötű lánnyal dolgozni. - Tekintett a fekete hajú szépségre. - Meg persze nehezen utasíthatnám el, az önök kérését, ez nekem megtiszteltetés, hogy engem választottak ki. Remélem hasznosnak fogok bizonyulni. Miután befejezte mondandóját a vörös ruhás lányra nézett és beszélgetésbe elegyedett vele. - Ha jól sejtem te vagy Aneko. Mindent megteszek, ami tőlem telik, hogy megtaláljuk Hano-t! De kérlek mondj el nekem minden egyes részletet a küldetéssel kapcsolatban, hogy mi történt pontosan. Akkor talán többet tudok... - Szétnézett és látta maga körül a csoport többi tagjának szúrós szemét akik mind Dogorn-t figyelték. - Akarom mondani többet tudunk segíteni! - És mindenki várta csöndben a leány válaszát.

Miközben két társa ellett haladt, egy tűz népi ember lépett oda hozzá. Dolores előrébb lépett, hogy meghallgassa, mit mond. Alig hitt a fülének.
- Én? - kérdezte suttogva. - De mégis miért?
Nem volt idő a válaszra, ugyanis a követ hamar tovább is állt, és bement egy épületbe. Mikor visszafordult, látta, hogy egy sötét színű autó közelít feléjük.
Ahogyan az autó lefékezett mellettük, megtorpant. Meg sem tudott mozdulni az ijedségtől, mikor a fekete ruhás emberek kiugrottak a járműből, és elfogták a mellette álló két fiút.
Dolores próbált tenni valamit, de tűzidomítása nélkül használhatatlannak érezte magát. Bár egy férfi az utca másik végéből odarohant, hogy segítsen,de sajnos őt is elfogták. Az ajtó bezárult, Dolores pedig futott a jármű után, de nem bírta a tempót. Hamar kifáradt. Kétségbeesetten és értetlenül állt meg egy épület előtt. Valamiféle bár volt. A követ jött ki onnan, akivel az előbb találkozott, majd két másik ember követte. Amint kiléptek, a követ utasította őket, hogy kövessék. Egy kikötőbe érkeztek.
Hezitált, hogy felszálljon e a hajóra, de látta társain, hogy ugyanolyan értetlenül állnak a dologhoz, mint ő. ~ Mi mást tehetnék? Ha itt maradok, nem tudok segíteni Kuron és Kánon, de ha velük megyek talán rájövök mi történik ~ Így hát felszállt a hajóra. Egész úton egyedül volt egy sarokban, és a történteken gondolkodott. ~ Remélem azért jól vannak. Remélem, őket is csak azért fogták el, hogy egy küldetés részesei legyenek. De... van még értelme reménykedni? ~

A Tűz népéhez érkezve szorongani kezdett. Fájdalom nyilalt szinte minden porcikájába. Nyomasztották az emlékei. ~ Furcsa újra itt lenni. De mire ez a rossz előérzet? ~
Ahogy a palotába értek, találkoztak egy negyedik társukkal. ~ Egy tűzidomár? ~ Doloresnek nem volt sok ideje a többieket felmérni. A palotába terelték őket, ahol Zuko nagyúr várta őket. Elmagyarázta miért kerültek oda, és hogy mi lesz a feladatuk.
Elsősorban nem is ez érdekelte őt, hanem hogy mi történt Köztársaságvárosban. Mi történik most az egész világban? Vajon minden összefüggésben áll?
Mikor a többiek feltették kérdéseiket Dolores nem várta meg a válaszokat. Őt nem izgatta miért van itt, tudta hogy úgyis azt foga tenni, amit mondanak neki. Aneko felé húzódott és suttogva kérdezte tőle:
- Én csak azt szeretném tudni, hogy ami történik összefüggésben van azzal, amik Köztársaságvárosban történnek? Biztosan tudsz róla. ~ a lány érdeklődve hallgatta Dolores kérdését, de választ nem tudott adni, ugyanis a kis csapat egyik tagja, Dogorn szintén megszólította és kérdésekkel bombázta. Ennek Dolores nem igazán örült, nem tetszését egy mogorva tekintettel mutatta ki Dogorn felé. ~ Egyesek azt hiszik, csak ők szólalhatnak meg. Pedig tudtommal én vagyok itthon. ~

Zuko végighallgatta a lány kérdéseit, majd megszólalt:
- A Köztársaság Városi rendőrség segítségét, illetve néhány régi barátom támogatását kértem az ügyben. Téged, amennyiben ez érdekel, Kyoshi harcosként eltöltött éveid miatt választottunk ki. Komoly harci tapasztalatod van, ez segített a döntésben. Aneko-t kell majd elkísérnetek a Feledés Völgyébe. Magam is jártam ott, de annak már sok éve... még tizenéves voltam akkor. Nem tudom, milyen fenyegetések leshetnek rátok, de ha Aneko látomásában a sárkánymadár igazat mondott, akkor sötét szellemektől kezdve bármi előfordulhat. Ő képtelen egyedül megvédeni magát, nem idomár, és nem is harcos, viszont egyedül ő képes kommunikálni ezekkel a szellemekkel. Nektek kell megvédeni az úton. - elmosolyodott. - Ami a szállást illeti, ha nincs több kérdésed, és fáradtnak érzed magad, megkérek valakit, hogy mutassa meg a szállásodat. A mai éjszakát itt töltitek, és holnap indultok. Ellátásról természetesen gondoskodom, ahogyan az úthoz szükséges felszerelésről is. - tette hozzá.

Raionhoz oda lépett egy a Tűz népének embere. Bemutatkozásából kiderült, hogy ő a Tűz népének követe, és azért jött, hogy elvigye fiút Zuko nagyúr elé. Ennél többet nem mondott és elindultak a kikötő felé. Raion kérdezősködött, de a követ csak annyit mondott, hogy ha a palotába ér megtud mindent. A követ fölrakta őt a hajóra és elindult a Tűz népének fővárosa felé. A követ nem tartott vele még meg kellet keresni-e pár embert. Egész úton azon töprengett, hogy ~ Miért engem választott? Mit kell majd csinálni? És kik lesznek még vele?~
A fővárosba érve bevezették a palotába és mondták neki, hogy itt várjon még a társai meg nem érkeznek.
Úgy is tett. Fel-alá járkált és csodálta a palota szépségét. Úgy egy-két óra várakozás után megérkeztek a társai is. Ahogy Raion végignézte a hármast látta rajtuk, hogy ők ugyan olyan értettlenül néznek ki fejükből, mint ő. Egy percig némán, nem szólva egymáshoz álltak ott a teremben, amikor a Vízidomár kinézetű illető elkezdte bemutatkozását, de ekkor lépet be két ember a terembe hozzájuk. Az egyik Zuko nagyúr volt a másik egy fiatal lány. Az idős mester elmondta nekik, hogy miért vannak itt pontosan. Mondandója befejeztével Raion fel akarta tenni végre kérdéseit, de az egyik társa, akit mintha egy lepukkant csehóból rángattak volna elő fel tette az összes kérdést, amit kérdezett volna. Miután Zuko válaszolt a lány kérdésére Raiont csak egy kérdés izgatta ~Engem ki ajánlott?~ Kis időt habozott a kérdéssel, de végül rászánta magát.
- Zuko nagyúr egy kérdésem lenne. Engem ki ajánlott pontosan, ha szabad megtudnom?

Aneko már éppen válaszolt volna Dolores kérdésére, amikor odalépett hozzá Dogorn. A lány elmosolyodott, és beszélni kezdett.
- Keveset tudok a Köztársaság Városban történtekről, de lehetségesek az összefüggések. Én sem tudom pontosan, mi és miért történik... - felsóhajtott. - Jinhaeből jöttem, ez egy kis falu a Tűz Népében... leginkább földművesek élnek ott, a szüleim is ezzel foglalkoznak. Hikaru Hano apám jó barátja volt, néhány éve költözött hozzánk. Nem sokat tudtunk róla, de egyszerű embernek tűnt, nem számítottunk arra, ami történt. Amikor elrabolták össze voltunk zavarodva. Napokra rá pedig megjelent a sárkánymadár. - lehajtotta a fejét. - Álmomban kezdődött, aztán napközben is látni kezdtem őket. Hangok, árnyak, látomások... és most is érzem a hívást a völgy felé, de érzem a veszélyt is. Én nem tudok harcolni, de tudom, hogy oda kell mennem. Érzem a sötétséget, valami történik, valami közeleg, de nem tudom mi az, csak azt, hogy borzalmas. És egyedül nem tudom megállítani, nem vagyok elég erős hozzá. - Lehunyta a szemem. - Én csak látom és érzem őket. Másra nem vagyok képes. Azt sem tudom, Hikarunak mi a szerepe ebben az egészben, de tudom, hogy kiderül. Türelemre intettek a szellemek. Azt mondták, hallgassak a hívásukra, kövessem őket, és minden világossá válik majd. Talán pont a Feledés Völgyében... - a két fiatalhoz fordult. - Hálás vagyok a segítségetekért. Lehet, hogy az egész világ hálával tartozik nektek. Azonban én alig tudok rólatok valamit. Ti honnan jöttetek?
A lányon látszott, hogy tényleg hálás a támogatásért, de annak ellenére, mennyire összezavarták a történtek, volt a szavaiban valami motiváló céltudatosság. Akármit is látott, tudta, merre, és miért kell mennie. Ez egyszerre volt rémisztő, és bíztató. Ráadásul a lány egyszerű ember volt, nem idomár, csak békés földművesek gyereke. Nem láttak rá nyilvánvaló okot, miért választották ki, de egyértelmű volt, Aneko meg akar felelni a rá kiszabott feladatnak, akármi is legyen az.

Dogorn figyelmesen végighallgatta a lányt és elgondolkodott szavain. ~ Sárkánymadár... Szellemek...Árnyak, hangok, látomások... Elég komolynak hangzik és ijesztőnek. Remélem tudok segíteni. De várjunk csak? Feledés Völgyét említett? Csak most esik le... Ez a küldetés nem lesz sétagalopp. A völgyből nem sokan jutottak ki élve, de csak semmi pánik. - Nyugtatta magát. - Hiszen én lettem kiválasztva a több ezer harcos közül, tudnom kell, hogy mit csináljak, ha rosszra fordulnak a dolgok. ~ Elmélkedett. Miután Aneko befejezte beszámolóját a történtekről és a feladatokról ismerkedni akart. ~ Jó... Most elmondhatnám, hogy Kya mester tanítványa vagyok, 1 hónapja költöztem Köztársaság Városba, rengeteg barátot szereztem, megmentettem 2 lány életét, de nem fogom. Nem szeretek magamról beszélni... ~ Gondolta és lényegre törően bemutatkozott. - Szerintem már bemutatkoztam, de neked külön még nem. - Mosolyodott el. - Dogorn vagyok, vízidomár. A Déli Víz törzséből származom. Nem rég látogattam meg Köztársaság Várost, de úgy néz ki már megint útra kell kelnem. Röviden és tömören ennyi. Szellemek... - Terelte a szót. - Érdekes teremtmények annyi szent! Régebben minden vágyam az volt, hogy megértsem őket, kapcsolatot teremtsek velük... De spirituálisan teljesen analfabéta vagyok. - Kacagott fel. - Remélem, ez a kis kiruccanás segít egy kicsit a problémámon és tanulhatok egy kicsit róluk, de minek is fecsegek feleslegesen magamról, amikor még én sem ismerem vadonatúj "csapatom" tagjait! - Mondta és a többiek felé fordult. - Kik vagytok ti? - Szólt Dogorn és várta a válaszokat.

A lány roppant  „nagy” figyelemmel kisérte a beszélgetést.Egész végig az asztalon felsorakozott dolgokat figyelte.Tekintetét legfőképen a tőle jó egy karnyira lévő jegesvödör és valószínüleg gyümölcslevet tartalmazó kiss üveg kötötte le  , mivel mindkettő elérhető távolságon kívül volt.Mikor a körülötte folyó beszélgetés a legfeszültebb pilanatokba érkezett , ő a csökkent ráirányuló figyelmet kihasznélva kissebb nagyobb jégésgyümölcslészező akciókat indított a tőle tul távolra lévő vedér és üveg felé.Ilyenkor a lehető legmesszebb nyujtózott ki (mert felálni az asztaltól nem akart) és az ujja végével próbálta minnél közeleb terelni a két „szent” tárgyat.Ezek az akciók általába egy kurta nyjtozkodásként értek véget , mikor valaki felfigyelt a groteszk próbálkozásokra.Kb mikor Dogoron befejezte a modókáját , Livnek végre sikerült elég közel halászni a gyümölcsleves üveget , majd egy hirtelen mozdulattal megmarkolta majd amilyen gyorsan csak tudta odahúzta magához majd felkiáltott.
-Megvagy!
Erre természetesen mindenki felfigyelt.A lány arca kissé elpirult , majd nagyon lassan , mindtha legalábbis egy csörgőkígyó lenne vele szembe és minden hirtelen mozdulat halálos lehet , elkezdte az üvegből egy pohárba tölteni a „mennyei nektárt” majd szépen elegánsan iszogatni azt.A csend egyre feszültebb lett , majd mikor a lány fejében az a bizonyos „kinosan érzem magam skála” elérte a veszélyes szintett , letette a poharat majd megszólalt.

-Am....ugylátszik én jövök a bemutatkozásban.A nevem Liv Moore , egy kocsmában születtem Kioshy szigetén , ott is nevelkedtem .Életem nagyrészlt utazással és alkalmi munkákkal töltöttem –ismét beleivott a pohárba- ja és ivással .... ennek uóhatása alat vagyok most is , szóval elnézést a magatartásomért ......hát magamról kb ennyit , hagyun az utra is beszélnivalót –madj a jegesvedér felé nyult (immáron fel mert álni kissé az asztaltól , hogy elérje)kivett pár kockát és az italba tette- és ha senkit nem zavar én most szivesen a szálásomra mennék mert kb robban szét  a fejem és szószerint ölni tudnék egy forró fürdőért-Majd ha senkinek nics ellenvetése felál (kezébnen a gyümölcslevesüveggel) és megkér egy szolgát ,hogy vezesse a szobájába.Ha bárki is hozzászol , megál és előszőr válaszol de már álva.

Figyelmesen hallgatta Aneko válaszát. ~ Szimpatikus ez a lány. De nem értem miért hálás, hiszen nem magunktól jöttünk ide. Bár, ahogy látom senkinek sincs ellenvetése,ami jó jel. Remélem mindenki komolyan gondolja, hogy segít és nem csak azért van itt, hogy sziesztázzon ~ eközben Livet figyelte, ahogy az üveggel babrál.
~ Dogorn értelmesnek tűnik. Talán beszélnem kéne másokkal is, hogy gyorsabban menjen a beilleszkedés. Egyenlőre azonban várok még ezzel. ~ végighallgatta Liv bemutatkozását, ő érezte magát rosszul a lány viselkedése miatt. Csak sóhajtani tudott azon, amiket mondott. ~ Bár egy fürdő nekem sem ártana. Még mindig elég rosszul nézhettek ki. Elvégre, az utóbbi időket az utcán töltöttem. ~
Aneko felé fordult, hogy ő is bemutatkozhasson. A többiek eléggé mással voltak elfoglalva. A közelben lévő Dogorn még hallgathatta mit mond, ha érdekelte, de nem annyira hangosan beszélt, hogy mindenki hallja.
- Én Dolores vagyok, a Tűz Népénél születtem, nem is olyan messze innen, de utóbbi éveimet Köztársaságvárosban töltöttem. Elég sok idomítási technikát tanultam, bár be kell vallanom... mintha "kicsit" berozsdásodtam volna - mondta egy kínos mosoly kíséretével, ahogy eszébe jutott, hogy valójában már régóta nem idomít.
Visszadőlt a székbe, összefonta karjait, majd figyelte a többieket. Fáradt volt, de még szeretett volna maradni, hogy többet tudjon meg. ~ Túl zavart vagyok most a pihenéshez. Hirtelen annyi minden történt. Vajon Kán jól van? ~

Pár másodperc kínos csend után mindenki fejében az járhatott, hogy ki kezdje a bemutatkozást. Nem kellett sokat töprengenie Liv-nek, hogy ki folytassa, mikor a terem összes személyének tekintete hirtelen rá vetődött. Liv elmondott magáról egy kevés információt, aztán lelépett. A "beszéd" közben Dogorn kicsit kínosnak érezte magát a lány viselkedését. Kicsit hangosan, tőmondatokban, sok tévesztéssel beszélt, a tekintete sem volt tiszta, valamint a járása is "érdekes" volt. ~ Nem hiszem el... Ez másnapos! ~ Dogorn elmosolyodott, de próbálta leplezni. ~ Vagy inkább részeg, ahogy elnézem. ~ Kicsit felröhögött, de szerencsére jól leplezte és senki nem vette észre. ~ Végül is... Ki gondolta volna, hogy pont ma fog találkozni Zuko nagyúrral? Ha mondjuk egy nappal ez elött kellett volna eljönnöm, akkor valószínűleg én is így jártam volna. De jó is volt az az ital... ~ Elmélkedett. Liv addigra valőszínűleg már a meleg fürdőben mártózott. ~ De legalább ez nem volt olyan rossz mint az én vízidomár vizsgám rögtön a 18. születésnapom után... A végén a hányásomat kellet "el idomítani"! ~ Felröhögött egy kicsit hangosabban. ~ Ekkor kezdte Dolores a bemutatkozását. A teremben lévő emberek lassan kezdtek elszivárogni, hiszen már igen későre járt az óra. Dogorn hagyta egy ideig a "szép" emlékeket pihenni és az élénkvörös ruhájú tűzidomárra koncentrált. Mikor a lány bevallotta, hogy be van rozsdásodva, látszott rajta, hogy elkomorul az arca és lesült róla, hogy valami miatt szégyenli magát. - Áááá nyugi! Én sem vagyok olyan jó formában, mint voltam! Majd együtt belejövünk a gyakorlatba! - Vidította fel a lányt. ~ Igaz, hogy egy hónapja folyamatos vízidomár kiképzésre járok Kya mesterhez, de erről nem kell tudnia. ~ Gondolta. - Bár szellemekkel volt már dolgom, de azért még aggódok. - Terelte a szót. - Bízok benne, hogy a haragosokat is le lehet csillapítani. Biztos van békés megoldás... - Na és te Raion? Veled mi a helyzet? Ki vagy te?

Zuko Raionra nézett, és válaszolt neki.
- Téged a rendőrséggel együttműködve, az akadémia tanulói közül választottunk. Tehetségesnek, megbízhatónak, ésérdeklődőnek találtunk, és ehhez a feladathoz erre van szükség. Bízom benne, hogyjó döntés volt. - mosolyodott el bíztatóan.
Annak ellenére, hogy igyekezett bizakodónak, és kedvesnek mutatkozni vendégei körében, Zuko is tartott Aneko látomásaitól. Mi lehet a jelentésük? És mi köze lehet mindehhez egy szerencsétlen történésznek? ~Már fiatalkoromban sem volt erősségem, hogy gyorsan átlássam a dolgokat...~ gondolta keserűen. ~Mit változtathattak ezen az évek? Most nem tehetek mást, minthogy bízok bennük...~ végigtekintett az összegyűlt fiatalokon. ~És bízom a lányban is...~ pillantott Anekora. A fiatal látó néhány szempontból leghűségesebb, életreszóló barátjára, Aangra emlékeztette. Mindketten ugyanolyan titokzatosak, de igazán jószívűek voltak. És ahogy annak idején a légidomárt, most Anekot is féltette, hogy ez lesz a veszte.

- Nos! Igazán köszönjük a szíves vendéglátás! - Mondta Dogorn miközben felállt az asztaltól és meghajolt Zukó irányába. - Úgy vélem ideje eltenni magunkat holnapra, hiszen későre jár már az óra. - Szólt a többiekhez. - Holnap reggel 6-kor, a palota kertjében találkozzunk teljes felszerelésben és ott majd megbeszéljük, hogy hogyan tovább, (utazás,merre is megyünk pontosan stb...) ha ez így mindenkinek megfelel. És utána egyből meg is kezdhetjük a küldetésünket, ami egyáltalán nem lesz sétagalopp. Nem sokan tértek eddig vissza a Feledés Völgyéből... De nem akarok feszültséget kelteni! Csak azt mondom, hogy ha valaki vissza akar fordulni, az most tegye. Valószínűleg gonosz szellemekkel fogunk találkozni, vagy valami még rosszabbal... Ezt az egészet csak azért mondom, mert nekem már volt dolgom szellemekkel és... Hogy úgy mondjam nem volt "finom". - Kicsit elmosolyodott és folytatta. - Ne értsetek félre, biztos vagyok benne egytől-egyik bátor erős harcosok vagytok. De semmi értelme megöletnie magát annak aki nem érzi úgy, hogy boldogulna a völgyében... Most ha megbocsáltotok nyugovóra térek. - És Dogorn elindult a szobája irányába amit az imént mutatott meg egy őr. ~ Hmmm... Ünneprontó lettem... De muszáj volt figyelmeztetni őket a veszélyre... Biztos vagyok benne hogy reggel mindenki ott fog várni rám a kertben. ~ Elmosolyodott. - Liv... - Mondta magában és szólt a legközelebbi őrnek. - Elnézést! Az a Kyoshi harcos aki ma érkezett, őt Liv-nek hívják és szeretném, ha reggel 5 kor ébresztenék és szólnának neki, hogy a páncéljában jelenjen meg a palotta kertjében 6-kor. És ne hagyják tovább aludni! - Mondta és az őr dudomásul vette a "parancsot" és megbiccentette a fejét. ~ Biztosan nehéz lesz felkelteni. Vajon hány őrre lesz szükség egy kicsit sem kipihent, másnapos Liv felébresztéséhez? ~ Gondolta és hangosan felröhögött az üres folyosón. ~ Nah nem baj. Most már én is fáradt vagyok. Á! Itt a szobám! ~ Dogorn belépett a kicsi, de otthonos szobájába és ledőlt aludni.

Nagyon lassan sétált a szolga után és sokszor megált nézelődni.Nagyon tetszt neki ez a hely , sokatt halott már róla az othoniakról.A régi harcmesterek akik még annó it szolgáltak a tűz ura védelmében , mikor visszavonultak , visszatértek a szigetre és jobnnál jobb törtténeteket meséltek a helyik kultúráról.Ennek köszönhetően Liv többé kevésbé ismerte a palota alaprajzát, viszont igyis lenyűgözték az itteni festményke,szobrok , doborművek.Egy jó ideig haladtak felfelé a lépcsőkön mignem elérték a neki szánt szoba ajtaját.A szolga igen elegánsan kinyitotta Liv előt az ajtót és betessékelte ~ ilyet se látál már rég~ ő meg igen lassan bebalagot a terembe.Igen nagy szoba volt tele szekrényekkel polcokkal , a szoba közepén volt a nagy kétszemélyes ágy melette két kiss éjeliszekrény.Az ablak és az erkéj az ajtóval szemben volt és elfoglalta majdnem a telyes falat.Innen be lehetett látni a telyes várost  egészen a tengerig.Liv egy pillanatig megszeppenve nézte ez a csodálatos műalkotást , a csukódó ajtó suhogása zavarta meg.
-Várj várj-mondta még mielőt a szolga elszökhetett volna-neked még van egy kiss dolgod-ledobta a földre a táskáját ott ahol ált és egyenesen az immáron tárva nyilt ajtóban álló férfi orra elé sétált-Szükségem van néhány dologra....lássuk , először is minimum 4 üveg tiszta forrásviz , minnél frisebb annál jobb-egy pilanatra elhalgatott és a fejét fogva lázasan gondolkodott-jaj... na nem jut eszembe a neve .... na biztos tudni fogod mire gondolok ..... a helyi cuki kis hercegnők és udvari hölgyek iszogatnak mindig valami halálosankeserű barnás zöldes löttyöt .... megvan mire gondolok?-a férfi félősen bolintott-na abból te felhozol nekem egy fél üveggel .... és addig nem hagyod el a szobát amiben tartózkodom amig nem láttad a két szemeddel , hogy megiszom azt a förmedvényt , akármit mondok vagy teszek megitatod velem érted-mondta igen nagy erővel a hangjába-erőszak használata megengedett sőt ajálott.Na és most siess mert életbevágó a dolog-azzal kihesegette a szobából majd rácsapta az ajtót és egyből neki is dölt.Egy ideig még halgatta a férfi távolodó lépteit majd elökte magát az ajtótól  majd megpördült , hogy mindent lásson.-Liv ezt te csak álmodhatod-mondta majd az ágyhoz sétált és levetette magát rá ~ ez életem legjob napja.Hogy a fenébe is kerülhetemm ide????~.Majd hirtelen felált és kipilantott az ablakon.Minden pont olyan volt ahogy az othoniak leirták neki.Egy rövid ideig áldogált majd észrevett egy ajtót.Lassan kiváncsi léptekkel odasétált és benyitott.A fűrdőszoba volt az.Amugy az egész igen átlagos volt leszámítva 2 dolgot:egy igen nagy szekrény tele habfürdőkkel , olajokkal , füstölőkkel és ilatos gyertyákkal és ami még fontosabb egy ÓRIÁI fürdőkád.A lány egyből az ajkába harapot , testének minden porcikája a vizbe kívánkozott , minden mást elfelejtett (töbeközött azt is ,hogy a szolga nemsokára visszatérhet).Egyből ledobálta ruháit.Odasétált a kádhoz és a lehető legmelegebbvizzel megtöltötte ,fürdőhabot nem tett csak némi olajat, majd a szekrényhez sétált ,kivett vagy 4 vaniliás illatos gyertyát és a kád szélére tette , majd vagy 5 füstölőt és elővett és egy tartóba helyezte őket majd a kád azon részére tette ahol egy hátámla is volt , hogy minnél közelebb legyen hozzá , majd meggyujtotta őket.Lassan nyugottan ült bele a kádba , első pilanatban kicsit sütöte a viz de nagyon hamar megszokta.Egy kicsit megmosta magét majd a háttámlának dölt és egészen a nyakáig beleült a vizbe , lehunyta szemeit és csak relaxált a bódító vanilia ilatban és opiumfüstben.Semmire se figyelt oda , se a kinti madarak csicsergésére , se a szél búgására , se a még csöpögő csapra és a nyiló azjtó zajára se.
 Liv édesdeden már félálomba lehetett mikor a férfi belépet először csak a hálószobába.Nagyon csndesen mozgot , mikor nem találta sehol a nőt , kissé ideges lett és letette a 3 forásvizes palackot (a zöld lötyöt nem mert az a lelkére let kötve , hogy fontos)és kinézet az erkéjre.Mikor ott se találta egyensen benyitott a fürdőbe.
-Liv kissaszony it van ?-kérdezta a férfi miközben nyitotta az ajtót , mire Liv egyből felpatant a habfürdő nélküli vizből.
-Mia ... zárja már be.
-De azt mondta , hogy az italt bármi....
-Zárd mér be azt a rohadt ajtót...
-De bármi..... .
-Csukd be a szemed-modnta immáron ordibélva.A férfi egyből megtette.Liv odasétált és kikapta a kezéből az üveget.
-Azt mondta a két szememmel kell lása, hogy megisza-modndta mosolyogva , és érkezet is a válábba az ütés válaszul-csak viceltem...
 Együltibe lehúzta, fintorodott egy nagyot , köhögöt is párat majd ivsszanyomta a kezébe-tesék és most menjen ki-a férfi kissé habozott majd megtette.Mikor már kint volt a fürdőből megszólalt.
-A viz az ágy melett lesz.
A lány egy ideig még ált , megbénult az idegeségtől , majd visszasétált a vizsbe és ismét belemerült nyakig. ~ MI a fenét kébzel ez….. berontani … kopogni nem szokás…..FUUUUUU……Nyugi Liv nyugi , van job dolog is amin idegeskedhetsz , például ez az utazás.Szelemekkel kűzdeni , remek lehet .Nézd mindenek a jó oldalát , ha a vadonban lesztek legaláb hazai terepen leszel~
Egy ideig még fürdött , majd kiszált , gyorsan megszárította magét , megfésülte a haját és ugy ahogy volt semmi nékül befeküdt az ággyba és jol betakaródzott.Átaludta az egész délutánt és északát , semmi se zavarta álmát , kivéve a reggel 5 kor érkező ör.A férfi probléma nékül sétált be a szobába egyenesen az ágyhoz kezében egy lámpással.Ahogy odaért megfota a takarót és egy gyors mozdulattal lehuzta közben mondta.
-Liv kisszaszony , egy óra mulva ta..... .
Kissé meglepte a dolog , mégjobban livet m egyből felpattant és a férfinek ugrott és elgáncsolta.Mikor látta hogy egy ör odaindult felsegíteni de eszébe jutott valmi.....kissé hiányos az öltözete , igy inkább ugy döntött magára csavarja a takarót.
-Elnézést nem tudtam , hogy...
-Halgasson-mondta nagy veszéjes mosollyal-semmi baj.. csak egy kérdésem van Ki MONDTA hogy ébreszen FEL-egy pilanatot várt majd hozátette-egy nevet , tartózkodási helyet és egy viszonylag hoszú jol vágó pengét kérek...
A férfi megszepenve mondot el mindent majd kiment.Liv Gyorsan összekapta magát , haját konytba kötötte páncélját bedobta a táskájába (a kard azért nála volt) minden holmijával együtt , zsebre tett vagy 20 füstölöt a szekrényből és lemet a találkahelyre.
Ahogy meglátta Dogoront nekirontott

-Mégis hogykébzeled , hogy hajnali 5 kor egy ört küldesz a a szobámba ??????

- Oké, ideje felkelni. - Mondta Dogorn és lassan felült az ágyon és kinyújtózkodott. ~ Már reggel 5 óra van ideje... ~ *Pufff* Valami hangot hallatott egy emelettel feljebb és megszakította a kipihent vízidomár gondolatmenetét. ~ felkelni... ~ Folytatta ~ Biztosan valamiféle rakodó tér van felettem... De nem érdekes, hiszen úgy sem maradunk itt több éjszakát. ~ Gondolta és elkezdett felkészülni. Megmosakodott, felöltözött, táskájába eltett néhány ruhadarabod és élelmet arra az esetre, ha úgy döntene a csapat, ha már is indulnak. Az övére felcsatolt 4-5 kulacsot, tele ivóvízzel. Arra az esetre, ha megszomjazna, vagy pedig arra, ha harcra kerülne a sor. - Irány a találka. - Mondta és kilépett szobájából és elindult a kert felé. Mikor kilépett a szabadba megcsapta a rózsa és az egyéb virágok illatának harmóniája. ~ Nem csak az illata jó, hanem még szép is. ~ Gondolta és ebben a pillanatban meglátta Raiont a kertben, aki már ott várt rá. ~ Csak ennyien? Jó végül is csak 15 perc múlva lesz 6. Még van idejük... ~ Odalépett és üdvözölték egymást. - Nah és? Milyen volt a Tűz Népének leghatalmasabb palotájában aludni? - Dobta fel a témát Dogorn, de látta Raion arcán, hogy valami nem stimmel. Először összeráncolta a szemöldökét, majd felhúzta azt és kicsit ijedt arcot vágott. Dogorn először nem értette, hogy mi is történik pontosan, de amikor megérezte, hogy egy erős női kéz megfogja a vállát és megfordítja testét már rájött mindenre, pedig még nem is látta az alakot. ~ Ez Liv. - Mégis hogy képzeled, hogy hajnali 5 kor egy ört küldesz a szobámba? - Ordította a lány. Dogorn vett egy nagy levegőt, próbált nyugodt maradni. - Liv. Én nem akartam megsérteni a személyes szférádat és a "csendes pihenőd" idejét sem akartam redukálni. Csupán úgy gondoltam, hogy ha minél előbb indulunk, annál nagyobb esélyünk lesz megmenteni Hikaru Hano urat. És mivel te eltűntél csak úgy az esti megbeszélésről, nem tudtalak máshogy értesíteni erről a dologról! - Dogorn rádöbbent, hogy egy kicsit felemelte a hangsúlyát és egyből orvosolta a helyzetet egy torok köszörüléssel. - Figyelj Liv! Én nem akartam ártani neked... Sajnálom, ha gondot okoztam, de muszáj volt ezt a találkozót létrehozni...

(OOC: Raion beleegyezett a kis szereplő irányításba)