Tisztás

Egyszerű tisztás egy erdőben, utazók, de sajnos rablóbandák is szívesen letáboroznak itt.

Dogorn és Liv heves "beszélgetésük" közepette megjelent a csapat többi tagja is. - Igazatok van. - Mondta a vízidomár mindenkinek. - Nem kellemes a korai ébresztő, de fogytán az időnk és ezt láttam a legjobbnak. Tehát... Mi a pontos terv? - Kérdően nézett Aneko-ra. - Miután a lány elmondta, hogy mi is fog következni, nem haboztak. Dogorn rögtön felült az egyik angolnakutyára és kérdően nézett a többiekre. - Na mi van nem megyünk? Huuuaaa! - Felkelt az állat a földről és a vízidomár majdnem hanyatt esett. - Be kell valljam nektek, én még csak sarki medvekutyát ültem meg. Nah de elég a beszédből, mutasd az utat Aneko, ha megkérhetlek. - Mondta és követni kezdte a lányt egészen egy tisztásig ahol megpihentek. A tábortűz körül ültek és megpróbálták jobban megismerni egymást. Beszélgettek a szellemekről, a küldetésről a látomásokról és rengeteg más dologról is, de akkor hirtelen megjelentek a banditák. A csapatnak esélye sem volt ellentámadásba lendülni ekkora túlerővel szemben és persze a meglepetés erelye is az övéjük volt. Mindenkit megkötöztek és elvették fegyverüket. Dogorn övéről lecsatolták az összes kulacsot, hogy semmi lehetősége se maradjon idomítani. Mikor a megkötözött fiú meghallotta, hogy miről beszélget két gonosztevő egyből eszébe jutott. ~ A látó csaj kell? Aneko kell nekik! És úgy néz ki ők felelősek Hikaru eltűnéséért is. Vajon honnan tudták, hogy itt fogunk elhaladni? És ki lehet a megbízójuk? ~ És sok-sok ehez hasonló kérdés futott át Dogorn fejében, aztán rájött, hogy holnapig innen ki kell szabadulnunk, mert különben nincs vissza út és elkezdte törni a fejét a kijutáson. ~ Nos 2, 4 és még ott 3, az úgy összesen 7 fő és még többen is lehetnek. Nem tudom biztosra, de 3 tűzidomár. A többiről fogalmam sincs, hogy mire képesek. Akár még porcelán idomárok is lehetnek... Mi öten vagyunk és jelenleg senki se tud harcolni. Eléggé kilátástalan... ~ Gondolta elkeseredetten, de nem adta fel, így tovább pásztázta az erdőt további ellenségek után, hogy tisztába legyen az arányokkal. Egyszer csak meglátott egy alakot a sötétben. Egy fa mögött kukucskált ki. ~ Remek még egy porcelán idomár, csak róla azt sem tudom, hogy barát vagy ellenség. De ha ellenség lenne, nem hiszem, hogy így fürkészne utánunk egy fa mögül az erdőben.  Szóval kizárólagosan barát... Azt hiszem... ~ Így töprengett.~ És ott is van a kulcs! Az övének a hátuljára van biggyesztve. Nem lenne kihívás megszerezni, ha tudnék idomítani. ~ Gondolta. -  Pszt! - Szólt oda halkan a legközelebb ülő Liv-nek úgy, hogy azt egy őr se vegye észre. - Valaki... Ott... - És a szemével a sötét alak irányába mutatott. - És a kulcs... Ott... Ha van esélyünk megszökni... Az most van... - Suttogta a fű susogásánál is halkabban. ~ Remélem megértette amit mondani akartam, de várjunk csak! Ez mi? - És a hátrabilincselt kezével megtapogatta farzsebét. ~ Nem hiszem el... ez még az a kulacs tengervíz amit a Tűz Népe kikötőjéből merítettem! ~ Mikor az őrök egy percig nem figyeltek oda Dogorn közelebb hajolt a csoporthoz és csak ennyit suttogott: - Valaki terelje el a figyelmüket... Én megszerzem a kulcsot. - És már nyitotta ki a kis vizes palackját és lassan vízostort vont végig a karján egészen a mutató ujjától végig a válláig, mind ezt az inge alatt. ~ Csak ne bukjunk le! ~ És már Dogorn várta a figyelemelterelést, hogy megpróbálja egy idomított vízostorral leemelni a kulcsot a bandita övéről, aztán magához húznia azt.

Raion Zuko nagyúr válaszán gondolkodot. ~Az akadémiáról engem? A rendőrség segítségével? Hmm. Akkor apámnak mégis igaza lett " ha jól teljesítesz, akkor annak meglesz a jutalma". De ki gondolta volna, hogy a jutalmam az lesz, hogy segítsek Zuko nagyúrnak egy küldetédben. Na de mindegy. Ne ezen töprengjünk, bízik bennem és én megmutatom, hogy jól döntött.~ Amint befejezte a gondolat menetét elindult a többiekhez. Éppen akkor ért oda, amikor Aneko elkezdte a bemutatkozását és elmesélte nekik, hogy miért is vannak itt pontosan. Amint Aneko befejzte Dogorn kezdte a bemutatkozást, vagyis folytatta amit félbehagyot még a találkozásuk elején. Ahogy befejezte a bemutatkozást valaki hirtelen felkiáltott. Mindenki a hang irányába fordult és látták, hogy az asztalnál ülő Kyoshi harcos volt az, aki épp egy üveg valamit szerzet meg és ennek eredménye volt a felkiáltás. Pár percig kínos csend volt és minden figyelem a lányra irányult. A kínos hallgatást végül maga a lány törte meg a bemutatkozásával. Mondandója közben folyton azt a löttyöt kortyolgatta majd mikor befejezte a bemutatkozást fell állt az asztaltól és elment a szobája felé. Miután Liv elment a bemutatkozást a tűzidomár lány folytatta. Doloresen látszott , hogy valami zavarja és hogy nem a küldetés az biztos és nem is az hogy rég idomított, de Raion nem akrta megkérdezni, hogy mi is bántsa őt. Miközben ezen gondolkodot Dogorn szólt hozzá, és kérdezte ki ő.
- Sziasztok. Én Raion vagyok Köztársaságvárosból. Ott születtem és élek jelenleg is. Nem rég fejeztem be az iskolát, ahol gépészként végeztem. Remélem a tűzidomár képességeim mellett a gépész tudásomnak is hasznát veszitek majd- mosolyodot el Raion.
Miután befejezte a bemutatkozást Raion is, azután még pár percet a teremben voltak még. Ekkor Dogorn felállt az asztaltól megköszönte Zuko-nak vendéglást és felé és Dolores felé fordult. Elmondta nekik, hogy mi a terve a holnapi nappal kapcsolatban. Raion egy kicsit zokon vette, hogy ő mondja meg, hogy mi legyen, de szrencsére nem volt badarság amitt mondott. Dogorn mondandójának másik része már egy kicsit jobban felbosszantotta. De mire kifejezte volna nem tetszését Dogorn is elindult a szobája felé, és inkább hagyta az egészet.
Ez után Raion is megköszönte Zuko-nak a vendéglátást és elindult a szobája felé. A szobája felé tartva végig Dogorn szavain gondolkodott. ~ Mintha mi nem tudnánk, hogy milyen veszélyel nézünk szembe~ duzzogot magában. ~ Áá..., de mindegy ne ezen járjon az eszed Raion inkább koncentrálj a feladatra. Az a dolgod, hogy vigyáz Aneko-ra az út során. Hisz ezért vagy itt, és a többiek is.~ nyugtatta magát a ezzel a gondolattal. 
Pár perc séta után megérkezet a szobájához bement, megfürdöt és eltette magát másnapra.
Másnap reggel Raion elindult a találka helyre és megkepve látta, hogy ő ott az első. 
~Lehet nem kellet volna ilyen korán kijönni.~ futott végig az agyán a gondolat.
Nem sokkal később Dogorn jelent meg. Látta, hogy élvezkedik a kert szépségében és nem akarta megzavarni, de észre vette őt és oda lépett mellé és üdvözölte őt és Raion is őt. Mikor Dogorn kérdezet tőle és válaszolni akart hirtelen a semmiből elő tűnt valaki összeráncolta a szemöldökét, hogy lássa ki az. Mikor meglátta, hogy a dühöt Liv az egy kicsit ijedt fejet vágot. Vitába kezdtek. Mint kiderült Dogorn intézet egy korai ébresztőt Livnek és ezt ő zokon vette. Kicsivel később a csapat másik két tagja is megjelent.
A vitázó két fél között egy őr tett rendet. Aneko elmondta, hogy látomása volt és az volt benne, hogy utunk során veszélybe keveredthetünk. Megjelent még két másik őr akik két angolnakutyát hoztak. Dogorn egyből felpattant az egyikre és megint elkezdet beszélni és amitt mondot az idegesítő volt Raion számára. De mikor felállt az egyik állat Dogorn majdnem leeset róla. ~Estél volna le~ futott végig Raion fején a gondolat. Ez után a többiek is felültek az angolnakutyákra és elindultak céljuk felé. Az út zökkenő mentesen ment. Egy tisztáson vertek tábort, hogy megpihenjenek, de a pihenés nem tartott sokáig. Rájuk támadt egy csapatnyi bandita és olyan hirtelen történt az egész, hogy reagálni se tudtak. Meg bilincselték és egy helyre terelték őket. Telt múlt az idő és látta Raion, hogy Dogorn oda súg valamit Livnek, de hogy mit azt nem hallotta. De azt látta, hogy Dogorn a szemével az erdő felé mutat. Látta Raion, hogy van valaki ott. ~ Ki lehet?Talán ő lesz a segítség?~ gondolkodott el Raion. ~Ha egyedül jött akkor kétlem~
Ekkor meghallotta Dogorn suttogását.~ Azt kéri legyen figyelem elterelés,ha ezt akarja megkapja~ 
Raion enyhe bólintással jelezte Dogornnak, hogy ő eltereli a figyelmet.
~ Remélem a régi módszer beválik~ sóhajtott fell halkan Raion. 
- Hé te őr micsoda ki kell mennem pisilni és ne mond azt, hogy nem mehetek ki pisilni, mert nagyon kell pisilnem és nem akarok bepisilni úgyhogy  hagy menjek el pisilni.-
 Raion várta a rájuk vigyázó bandita válaszát és még előre-hátra dölöngélt is, hogy hitelesebb legyen az alakítás.
~Remélem beválik~töprenget el és várta a folytatást.

Liv nagyon szívesen fojatta volna még a vitát de a katonák közbeléptek.Még egy hoszú ideig igen cunnyán nézett a fiura de mivel indulni kellet felre kellet teni a problémákat ~egyszer alszol el te is Dogoron drága .. egyszer , és én ott leszek , hogy felköltseleK~.Még mielőt felültek volna az állatokra , gyorsan magára kapta páncélját és a lehető legmesszeb próbált kerülni Dogorontól.Nemsokára már a tisztásra értek és megpihentek ~Remek … nyiltab helyet szerintem keresve se találhatnánk …. Az egyik legrosszab hely a táborhoz~.Nagyon nem tettszet a lánynak a táborhely  , ezt sokszor szóvá is tette de mivel senkit sem érdekelt inkább fogta a cokmókját és a tábortűztől kissé meszebbe leheveredett a friss fűbe.Aludni akart de nem tudott …. Túl korán volt még ahoz , belenyult a táskájába és kivett belőle egy jegyzetöbmböt és egy lapot , majd elkezdett mindenfélét irogatni.Hirtelen neszre let figyelmes , majd 1-2 pillanat és BUMM…már csatantak is a bilincsek a kezén.Na és persze pont Dogoron mellé lett téve ~Ilyen a te szerencséd Liv…már megszokhatad volna~.Ahogy magukra hagyták a lány szeme elkezdet ide-oda cikázni … keresett valami menekülőutat.Észrevette a kulcsokat ~remek…. Sokat érek vele~ , majd az embereket mérte fel és utána valami megzavarta a tekintetét.Egy alak a sötétben , nem a banditák közül való  , észrevétlenül sonfordált egyre közelebb és közelebb.Nem nézte sokáig ,tekintete már ugrott is a hátasaikra majd a társaira (kivéve Dogoron aki a hátánál lehetett kb).A koncentrációt dogoron sutogása torte meg.
-Nem mondod?-válaszolta sutogva-csak óvatosan aval a vizzel-mondta mikor látta mire készül a fiu.

Mikor Raion eltereelő hadműveletbe kezdet kissé elmosolyodott.A régi jóöreg pipilni kell … csak vegyék be.Árgus szemekkel figyelte a történéseket  , a biztonság kedvéért mikor az örök nem figyeltek elkezdett néhány igen ilyeztő állathangot uténozni , hátha elinduulnak körbenézni.

Irisa megállás nélkül baktatott. A nap már lassan délfelé járt, de ő már hajnal előtt is úton volt. Csak nagyon rövid ideig állt meg, pár falatot evett csupán. A rossz érzés egyre jobban fokozódott. ~Feledés völgye veszélyes hely. Ha valaki ott valamit ügyködik, az nem biztos, hogy sikerrel jár.~ Egy erdőben járt, és egy nagy tisztás felé baktatott. A páncéljai halkan koccantak egymásnak. A jobb keze mindig a kardmarkolat közelében volt. Hangokat hallott a tisztás felől. Megdermedve fülelt néhány pillanatig.  Ezután a macska hangtalan lépéseit utánozva, fától fáig lopakodott, jobb keze a kardmarkolatánál volt készenlétben. Sikeresen eljutott a tisztás széléig. Már csak pár fa és bokor választotta el a tisztástól. Innen már láthatta az áldozatokat és a fogva tartókat. Összesen 3-an voltak. Egynél volt a kulcs, valószínűleg, és ketten egy kicsit távolabb beszélgettek. Úgy tűnik az egyik fogoly, Dogorn, észrevette őt. Majd ezután a tűzidomár, Raion, engedélyt próbált szerezni a dolgainak. ~Öhm, ez egy problémás ötlet. Ha megengedik, akkor lehet, hogy idejönnek és felfedeznek.~ Irisa fejében meg sem fordult az, hogy ne segítsen nekik. Bár nem az az igazán nyitott személyiség. Majd halkan, de állathangokra lett figyelmes. A térlátását használva szétnézett, próbálta beazonosítani a forrást. Enyhén felvonta a szemöldökét. ~Rendben, akkor megpróbálom majd egyesével leszedni őket, ha sikerül nektek egymástól elszakítani őket.~ És itt remélte, hogy az állathang-imitálása is beválik.

Dolores sosem pihente még ki magát annyira, mint azon az éjjel, amit a palotában töltött. Másnap úgy érezte, kicsit a régi önmaga lehet. Arca már nem volt sápadt és koszos, haja nem volt összeborzolva és a tekintete is sokkal barátságosabb lett. Nem az a lány volt már, aki Köztársaság város utcáit járta, hogy piti kis összegeket lophasson az arra tévedőktől. Most csak egy dologra koncentrált. ~ Sikerülnie kell ennek a küldetésnek! ~ mielőtt kiment a szobából egy pillanatra megállt. Érezte a testében lévő energiát, amit a tűzidomítás adott neki, de nem tudta vajon ettől képes e már ismét idomítani. ~ Nem akarok harc közben elbukni... persze még mindig nálam van a pengém ~ majd megérintette a karpárját ott, ahol a pengéje lapult. Elindult a többiekhez.
Őt nem zavarta a korai kelés, az erdőben töltött évei alatt minden reggel a nappal kelt. Bár ő maga inkább nem szólt bele Dogorn és Liv vitájába, úgy döntött egyenlőre csendesen megfigyeli és megismeri a többieket, aztán dönti el kivel kommunikáljon.
Útközben jól érezte magát, az állatok társasága feldobta a kedvét, és az sem jutott eszébe, hogy régi dolgokon agyaljon. Egy tisztáson álltak meg megpihenni és beszélgetni. Dolores felkelt, hogy sétáljon egy keveset és megmozgassa végtagjait. Mikor azonban távolabb került a többiektől, meghallotta a fák közül jövő apró zajokat. Azonban mire feleszmélt, hogy valami nincs rendben, érezte, ahogy hátulról elkapják, bilincset tesznek rá és a többiek közé lökdösik. ~ Azt hiszik a bilincstől harcképtelen leszek? Ha sikerül felállnom ugyanúgy bele tudom szúrni a pengém bármelyikőjükbe, mint bilincs nélkül. Kis túlzással. ~
Idegesen fixírozta társai arcát. Dogorn épp agyalt valami ötleten, amit meg is osztott a mellette ülő Livvel. Dolores ebből egy kukkot sem értett, az viszont egyből leesett neki mire készül Raion. ~ Ez tényleg beválhat? ~
Liv ötletére páran elindultak a fák felé felmérni a terepet. Ekkor valamivel kevesebben vették őket körül. Dolores nem tudott mit kezdeni a maradék emberrel, bár úgy tűnt ők is inkább a "szenvedő" Raionra figyelnek.
Egyik kezével próbálta karpántja alól előcsúsztatni a pengéét, közben arra ügyelt ha kell, azonnal elő tudja kapni. Nem tudta pontsan mi lesz a terv, így nem is akart támadást kezdeményezni, de ha kell tud segíteni a többieknek a terv megvalósításában. Figyelt és várt.

~ Nem mondod?...Csak óvatosan a vízzel!... ~ Ismételte el magában morogva Dogorn Liv elhangzott szavait. A fiú örömmel visszaszólt volna, de túl ingerült volt és félt, hogy a kellőnél egy kicsit hangosabban szólna vissza a lánynak. Ezért inkább csak összeráncolta a szemöldökét és beleharapott ajkaiba ~ Tudom mit csinálok! Legalább is remélem... ~ Azt a kevés vizet ami volt a kulacsában mint a karja közé csavarintotta és várt a megfelelő pillanatra. ~ Jó... Nyugalom... És most jön az a rész, hogy megvárjuk, hogy mi fog történni. Nah Raion lássuk mit csinálsz! ~ Raion "előadását" kicsit érdekesnek tartotta, de úgy gondolta, hogy működhet is. Egy-két őr közeledni kezdett a tűzidomár fiú felé, de nem lehetett tudni, hogy pontosan mi lesz a reakciójuk. ~ Szép munka! De szerintem kéne még valami ami eltereli azok figyelmé... ~ És ebben a pillanatban ijesztő hangokat hozott a szél. ~ Ez... ez egy... ez egy kacsacsőrű-medve? Ezen a vidéken nincsenek is kacs... ~ A fiú észrevette ahogyan a kyoshi harcos utánozza ezeket a hangokat. A banditák közül páran felkeltek a tűztől és érdeklődve tekintgettek a sötét, ködös rengeteg irányába.  ~ Remek! ~ Gondolta. - Ha valami balul sülne el és elkapnának, ne foglalkozzatok velem, csak vigyétek biztonságba Aneko-t. ~ Suttogta kicsit hangosabban mint az előzőket, mivel sokkal kevesebb figyelem hárult rájuk. A megzavarodott gazfickók egy része elindult az erdő felé, valószínűleg felderíteni az "ijesztő" hang forrását, a másik része pedig Raion "problémájával" foglalkozott. ~ Nah Dogorn! Most vagy soha! Itt a te időd! ~ Biztatta magát. Először szétnézett, hogy ne legyen egyik őr látóterében sem és miután meggyőződött róla hozzálátott az idomításnak. Próbálta minél gyorsabban elvenni a kulcsot, de odafigyelt, hogy ne kapkodjon. ~ Szépen folyamatosan mint a folyó. ~ Mondogatta magában miközben elérte a vízostorával az őr kulcsát és megpróbálta megragadni és lassan magához húzni. Ha sikerült a "manőver" akkor a vizet vissza vezeti a karjára aztán elrejti a kulcsot a szemek elől. Elsőnek kinyitja saját csuklóján a zárat, majd észrevétlenül mindenkinek odapasszolja, akinek csak tudja, hogy készen álljanak a szabad kezekkel történő összecsapásra, amire már megint a megfelelő pillanatot várják. Ha lebukik a "kulcs-csaklizás" közben akkor felugrik és az épp idomított vízzel megpróbálja kiütni a legközelebbi őrt! ~ Most!!! ~ Kiáltana fel és próbálná elintézni a banditákat.

- Persze, pisilned kell. Ezzel az ezeréves trükkel nem versz át öcskös. - morgott a katona, de Raion további szenvedése sikerrel elvonta a figyelmét... - Hallgass már! - mordult fel néha.
Az állathangok szintén sikerrel jártak, néhány őr elindult, hogy felderítse a környéket... Dogorn pedig ügyesen el tudta lopni a kulcsot, de úgy tűnt, néhány újabb társsal gazdagodnak. Aneko felnézett, és suttogva szólalt meg.
- Segítség jön.
Igaza volt. Tenzin mesterhez későn érkezett Zuko nagyúr üzenete, miszerint levegőidomárokra is szükség lenne a feladat végrehajtásában, a férfi azonban Hotarut is a palotába küldte, amilyen gyorsan csak lehetett. A légidomárt Zuko igazította útba a csapat nyomán, szerencsére azonban időben észrevette a rablóbandát, így a fák mögé tudott bújni.
Dieb ellenben véletlenül került az események sodrásába. Éppen a Tűz Népének területén vándorolt, és próbált magának valamilyen megélhetési lehetőséget találni, így, hogy a Jövő Iparából elbocsátották... Ám a tisztáshoz érve ő is időben észrevette a bajt, és elrejtőzött, látszott, hogy komoly probléma van, de az is, hogy nem ő az egyetlen, aki még szabadon van... Tökéletes csendben, bújt meg és várt a fák mögött Irisa, és Hotaru.
Dogorn (különösen Aneko szavai után) észrevehette, hogy a fák mögötti potenciális segítők többen lettek, és így, hogy már ott volt a kulcs a kezében, ki is szabadíthatta magát, és tovább adhatta a kulcsot társainak. Már csak három őr volt a mellettük, noha kettő tűzidomár, egy pedig magasan képzett harcos, mégis, láthatóan úgy gondolták, a megbilincselt foglyokat annyira nem kell őrizni. Hotaru, Dieb és Irisa ellenben négy banditával kellett hogy szembenézzen, akik közül az egyik észre is vette őket...
(Írjátok le, hogyan harcoltok a titeket megtámadó banditákkal, a hozzászólásaitok végét tegyétek feltételes módba, én majd eldöntöm a csata kimenetelét. Dogorn, amennyiben használod a kulcsokat, és kiszabadulsz/kiszabadultok, csatlakozhatsz/csatlakozhattok a harchoz, vagy támadhatod/támadhatjátok a tábor őreit is.)

Dieb úgy döntött hogy vissza megy szülőfalujába és ott régi ismerősöktől kér segítséget. miközben az erdőt járta és fából készített kisebb dobókéseket kardja segítségével. Eközben észre vett egy tisztást és az ott lapuló veszéjeket így elrejtőzött. Amikor meglátta hogy észre vették nagy iramba tőrje segítségével felmászott a fára és ott gondolkozott hogy mérje a csapást az ellenségre. Látta nem csak ő van itt úgyhogy valamiféle csapatmunkát kellett kezdeményezni. Ott voltak nála fából készült "dobókései" amik ugyan sebzést nem okoznak de tökéletes figyelem elterelés véljából. Egyik fáról a másikra mászott hogy ne tudják melyiken van és lassan egyre közelebb jutott a banditákhoz. Felmérte a helyzetet és egy fakést dobott mögéjük hogy háttal álljanak neki. Amikor eldobta és a földhöz csapódott és ha a katonák oda néztek Dieb azonnal kivonta kardját és rávetette magát az egyik banditára és megpróbálta kiiktatni. Ha ez sikerül még mielőtt nagyobb feltünést keltene azonnal vissza mászik egy közeli fára és tovább ugrándozik a környező fákon úgy hogy még letó távolságba legyen az ellenség. Ha nem sikerül kiiktatni a kiszemelt áldozatot akkor kardjával földet lök az ellenségekre hogy ideje legyen felmászni újra egy fára és tovább ugrándozzon.

Megvan! ~ Mosolyodott el Dogorn mikor sikerült magához rántania a kulcsot. Gyorsan az ingujja alá rejtette mert az egyik bandita éppen arra nézett. - Huu... - Kifújta a levegőt, a megkönnyebbülés jeleként. Raion-ra nézett, bólintott egyet és lesütötte a szemét elmosolyodva. Ezzel azt jelezte, hogy sikerült megszerezni amit akartak. ~ Jó, a nehezén túl vagyunk, de még koránt sincsen vége... ~ Ővatosan előcsúsztatta ingéből a kulcsot és óvatosan a zárba helyezte, majd elforgatta azt. A következő pillanatban halkan kattant a bilincs, de szerencsére az őrök nem hallották meg. A nyitott bilincset, a karján hagyta, nehogy feltűnést keltsen, hogy nincsen rajta. Miután végzett közel hajolt a legközelebb ülő Liv-hez és feltűnésmentesen a kezébe nyomta a kulcsot, majd kacsintott. ~ Jó rendben. Szabadok vagyunk. Mármint a karunk... De nézzünk utána mi is történik eközben a rengeteg szélén. ~ Dogorn újra pásztázni kezdte az erdőt és meglátta amit keresett. Talán még többet is. ~ Jó ott van a "segítőnk", vagyis ott... Nem ezek ketten.. hárman vannak? Oké.... Ezek vagy a mi felmentőink, vagy ők is banditák... Remélem nem az utóbbi. Jajj ne az egyiket kiszúrták! Tennem kell valamit! ~ Dogorn ledobta magáról a bilincset, kinyitotta ismét kulacsát, elkezdett idomítani, felugrott és lendületből meg próbálta felborítani azt a gazfickót aki észrevette Dieb-et. - Most! - Kiáltotta el magát segítséget várva a többiektől. Mivel nem maradt sok vize ezért az elkobzott fegyverek irányába indult. - Ha közbe rá támadnak próbál védekezni és kiütni őket a megmaradt vízzel, de nem hátrál míg el nem éri a azt az 5 kulacs vizet amit elvettek tőle. Ha sikerül elérnie, akkor magára csatolja a kulacsokat visszajuttatja az elkobzott fegyvereket és tovább folytatja a harcot. Ha legyőzi valamelyik ellenfele, segítséget kér a csapattól.

Megnyugodott, mikor észrevette hogy az elterelő hadművelet sikeresen zajlik, és a banditák figyelme megakad a zavaró tényezőkön. Raion tervének köszönhetően az az egyik katona eléggé közel került hozzájuk, Liv állathangjait pedig többen is elkezdték az erdőben kutatni.
Nem is fogta még fel pontosan mi történt, mikor már érezte hogy a mellette lévő Raion a kezébe adja a kulcsot. Mire sikerült kinyitnia a zárat, Dogorn felkelt és belevetette magát a harcba. Parancsszavára Dolores ledobta magáról a bilincset és egy mozdulattal előkapta pengéjét. Felpattant és szembe találta magát egy őt figyelő tűzidomárral. Mindketten meglepődtek a másik tekintetétől, de Dolores gyorsabban reagált és a férfi felé irányított egy támadást a pengéjével. Ha találat érte, nagyot sebzett benne és tovább folytatta vele a küzdelmet. Ha azonban sikerül a tűzidomárnak kikerülnie, akkor Dolores Raion mellé hátrál segítséget kérve tőle, és reméli hogy legalább hárítani tudja a tűzidomár támadását.

Az állathangokat addig fojtatta amig Dogoron megszerezte a kulcsot.Kissé felvidult a kulcs láttán , hát még mikor az ő kezébe került.Egy pillanat alatt kinyitotta a zárat és már adta is tovább Raionnak ~remek a kiszabadulásos részen túl vagyunk … már csak meg kéne szökni~.Liv tekintette ide-oda cikázott.Kereset egy gyengepontott.Majd hirtelen zajt halott az erdő felöl.Észrevették a megmentőket~hát ugy látszik harc lesz~ majd nemsokkal ezután Dogoron is nekirontott az őröknek~remek enyit a meglepetés erejéről~ gondolta és már felpatant.Egy gyors pillantással észrevette a katanáját az elkobzott dolgok között ~az idomár Ellen nem less szükség rá~ , majd ahellyet , hogy a fegyvere után ment volna egyenesen az egyik tűzidomár felé indult.Javarész csak kitérő  mozdulatokat végzet.Ugy viselkedett mint egy gumilabda , ha eltalálták kicsit visszáb ment majd ismét nekirugaszkodott elenfelének.Ezt addig folytatta míg közel tudott kerűlni ellenfeléhez . ha ez sikerült akkor tulajdonképpen körbeugrálta evel kerülve a tűzzel való találkozást és ha az idomár véletlenűl is nem figyelt vagy nem védekezett eléggé a lány lecsapott és elkezdte szépen lassan lebénítani.

~Nem veszed be, még ilyet~ morgott magában Raion. És egy kicsit kétségbe esett, hogy nem fog sikerülni az elterelés, de tovább fojtatta. 
- Tényleg pisilnem kell. Hagy menjek már pisilni.- beszélt tovább az őrhöz, hogy rá figyeljenek és addig Dogorn megtudja csinálni amit kitalált. Eközben furcsa állathangokat hallott. Ennek hatására két őr el is indult az erdő felé, hogy megnézze mik adják ki ezeket a furcsa hangokat. Először Raion is azt hitte, hogy az erdőből jön a hang, de aztán észrevette, hogy Liv csinálja. ~ Jó ötlet Liv legalább nem lesznek itt annyian~
Raion szenvedését tovább folytatta, de az őr már kezdte meg elégelni és rá ordított. Erre abbahagyta egy pár pillanatra a színészkedést. Már kezdte volna megint amikor meglátta Dogorn jelzését, hogy sikerrel járt az elterelés, ennek hatására nem kezdte újból a színészkedést. Ezután Aneko szavai hallatán megnézte igaz-e amit mond és látta, hogy segítőik már hárman vannak. ~ Így legalább egyenlőek lesznek az esélyek. Mármint számban, hogy képességekben is azt már nem tudom~ gondolkozott el Raion.
Ekkor érezte, hogy Liv egy kulcsot nyom a kezébe. ~Hát ezt csaklizta el Dogorn. Ügyes~mosolyodott el.
Ez után kinyitotta saját bilincsét és aztán oda adta Doloresnek.
Ezek után felgyorsultak az események. Az egyik segítségükre igyekezőt észrevették. Ennek hatására Dogorn felugrott és elkezdte a harcot. Vezény szavára ők is felugrottak és elkezdtek harcolni. Dolores és Liv a két tűzidomárt támadta. Raion látta, hogy Dogorn az elkobzott fegyverek irányába tart. Ezt a szabadon maradt bandita is észrevette és elindult Dogorn felé. Ezt megpróbálva megakadályozni Raion egy tűz golyó sorozatot indít a bandita felé. (Ha Dolores segítséget kér Raiontól, akkor egy erősebb tűz golyót lő a vele harcoló tűzidomár felé, ha ezt hárítja rögtön utána elkezdi sorozni a tűzidomárt több kisebb tűz golyóval, és megpróbálja blokkolni a bandita esetleges ellentámadásait. Ha Doloresnek még sem kell segítség, akkor Raion a harmadik bandita támadását folytatja. Ha sikerül ki ütni-e, akkor azután segít a lányoknak, ha nem akkor segítséget kér Dogorntól.)

Irisa nyugodtan szemlélte a kulcslopást, és mikor a foglyok az erdőt pásztázták, ő is ezt tette. ~Úgy tűnik még egy kardforgató érkezett, és egy…….. levegőidomár??~lepődött meg Irisa. Életében most látott először egy személyt ebből a népből. ~De hát…. ő mit keres itt?? A foglyokkal jött volna?~ szaladgáltak a gondolatai a fejében. Csak egy hangos „Most”-ra kapta vissza a fejét. 4 személy volt az ellenfelük. 3 tűzidomár és egy magasan képzett személy.

Irisa gondolkodás nélkül a nemidomárt támadta. Először egy felső irányból induló vágást kezdeményezett, majd egy lépést tett hátra, hogy egy kicsit távolabb kerüljön az ellenfelétől és jobban szemügyre vegye őt. Két kézzel fogta a katanát, és több csapást próbált rámérni, több elterelő mozdulatot is tett.  Ha nem sikerülnek a támadásai, akkor lehetőleg pontosan akkora távolságot próbál tartani, hogy az ellenfele ne tudja elkapni.

kellett: ételt és italt. Ez után felpattant a bölényére és elindult a tűz népe felé. A tűznépének területén párszor eltévedt, de végül sikerült eljutnia a palotához. Miután elmondták neki, hogy mi a feladata azonnal útnak is indult. Ahogy kiderült a többiek már rég előtte járnak. Hotarunak sietnie kellet hogy beérje a többieket. - A fenébe ezt nem hiszem el! Végre kapok Tenzin Mestertől egy igen komoly küldetést és én már az elején elszúrom! Gyorsan utol kell érnem a többieket és kijavítanom a hibámat! - Motyogta magába. Az égből pásztázta a területet és egyszer csak meglátta őket egy tisztáson. Egy kicsivel távolabb leereszekdett és lassan elindult a hozzájuk, de ekkor észrevette, hogy fogva tartják őket. ~ Na ez szép... Még jól is jött, hogy késtem egy kicsit. ~ Gondolta. Észrevette, hogy nem egyedül figyeli a tábort, ezért csatlakozott a többiekhez akik az erdőben rejtőztek. Így együtt várták az alkalmat, hogy kiszabadítsák akiket elkaptak. Hotaru óvatosan közelebb merészkedett meg nézni, hogy mi a helyzet, látta ahogy Dogorn megtámadta az öröket és a többiek is támadásba lendültek. -Jól van csapjunk bele! - Mondta a lány, vett egy nagy levegőt és hatalmas szelet kavart a gonosztevők felé. A banditákat biztosan meglepte a széllöket, hiszen nem számítottak rá. Hotaru úgy döntött, hogy a legközelebbi tűzidomárt támadja meg először. A légidomár egy határozott szél támadással nagy erővel a fának próbálta vágni az ellenfelét.

A tisztáson küzdő csapat sikerrel vette fel a harcot a banditák ellen, többen elveszítették az eszméletüket, mások harcképtelenné váltak, ám a fák köztiek a túlerő miatt megszorultak. Látva társaik nehézségeit a támadóik még elkeseredettebben küzdöttek, az egyik tűzidomár meg is sebesítette Dieb vállát, észrevéve, hogy a fákon ugrándozva próbálja kicselezni őket. Amikor azonban mindenki ellenük fordulhatott, inkább menekülőre fogták... utánuk menni nem lett volna sok értelme, akár az ellenség karjai közé is rohanhatott volna a csapat... viszont azt is sejthették, hogy a csatának hamar elterjed majd a híre, és talán még több üldözőre számíthatnak.
Miközben kifújták magukat, elláthatták sérüléseiket, és beszélgethettek, Aneko az egyik nagyobb zsákhoz lépett, és kihúzott belőle egy tekercset. Lassan futtatta végig rajta a tekintetét.
Sotan,
Tudatában vagyunk annak, hogy a maga csapata kiterjedt információs hálózattal rendelkezik a Tűz Népében. Nem mondhatunk sokat, de Zaheer tévedett, mikor feladva küzdelmét, segítette az Avatart. A harc még nem ért véget. Mi nem adtuk fel. A szellemek mozgolódnak, gondolom, maga is hallott a Jinhae-ben történtekről. Hikaru Hano a markunkban van, de a másik hírnökről lekéstünk. Fogja el, hozza el élve vagy holtan, de ne engedje, hogy eljusson az úticéljához. Akár nyugdíjba is vonulhat, ha sikerrel jár.
Tisztelettel:
Iyo
A levél alatt az addiginál sokkal durvább írással ott oda kapartak néhány további szót:
El ne szúrd nekem! Sotan
A lány felsóhajtott. A legfőbb megbízott üldözőjükkel persze még nem találkoztak... ugyanakkor több esélyük lehet, ha többen vannak. Odasétált a többiekhez, tanácsolva, hogy kutassák át a többi ládát és zsákot, amit a banditák maguk után hagytak, majd elgondolkozott, kiben bízhat meg annyira, hogy beszéljen neki a levélről. Nem akart általános pánikot kelteni, ugyanakkor azt sem tehette meg, hogy felkészületlenül hagyja védelmezőit a támadásokkal szemben. Végül Doloreshez és Dogornhoz lépett. Ők voltak vele a legközvetlenebbek, úgy érezte, talán rájuk számíthat leginkább. Megmutatta a levelet, és hozzátette, gyanakszik, hogy újabb támadások várhatóak... eközben a többiek átkutatva a tábort rengeteg fegyvert, szárított élelmiszert, a Tűz Népének térképét találhatják. A fegyverek ugyan nem éppen hozzájuk valók, leginkább lándzsák és egy íj nyilakkal, de érdemes lehet eltenni, vagy akár gyakorolhatnak is vele. A levélből, és abból ítélve, hogy támadóik talán már meg is vitték a hírt vezetőiknek valószínűleg bölcs lenne hamar tovább állni.

-Menekülnek... Okos döntés... - Mondta Dogorn miközben az iszkoló banditákat figyelte. Odalépett az ismeretlenek közé. - Na, először is! - Kiáltott fel. - Kiket köszönthetünk megmentőinkként? - A fiú válaszolni se hagyta őket, mert meglátta az egyik fa tövében heverő Dieb-et. Gyorsan odaszaladt hozzás és letérdelt mellé. - Látom, megsebesültél... Szabad vetnem egy pillantást a sebedre? - Dogorn meg sem várta a fiú engedélyét, már vizsgálgatta is. - Ú, basszus... Jól elbántak veled öcskös... A bal válladat érte a találat. Alig maradt rajta épp pont. Valaki keressen alkoholt, és kötszert! A táborban biztosan akad valahol! - A vízidomár várt egy kicsit aztán elkezdte a "beavatkozást" . Kiidomított egy kevés vizet a kulacsából és lassan az érintett helyhez emelte. - Őszinte leszek veled... Ez most pokolian fájni fog... Úgyhogy szorítsd össze a fogad... - Ha kapott alkoholt akkor azt Dieb-nek adja és arra kéri, hogy lassan iszogassa meg. - Sajnálom, de nem én vagyok a Föld legjobb gyógyítója... Régen a Déli Víz törzsében párszor figyeltem Katarát ahogyan gyógyít, és sikerült pár trükköt ellesnem, de ennyi. - Egy pillanatra elfordult a sebesülttől és a következőket a többieknek is szánta. - Amúgy... én Dogorn vagyok... Jah! És nagyon remélem, hogy már megkötöztétek azokat az átkozott banditákat akiket kiütöttünk! Nem lenne ajánlatos, ha csak úgy felkelnének és elsétálnának! - Kiabálta hátra. - Még pár percig gyógyított, aztán befejezte. Ha kapott kötszert , vagy valami rongyot akkor azzal, ha nem akkor leszakította a bal válláról az inget és azzal kötözte be. - Kész vagy... Egy pár napig még biztosan nem fogsz tudni idomítani a bal karoddal... Holnap  is gyere el hozzám, hogy rádnézzek... Srácok! Bocsánat, hogy bunkó voltam az elöbb. - Szólt mindenkiez - Csak tudjátok... Nagyon nagy rajtam a nyomás és hatalmas a feszültség... - Elindult a fegyvertárhoz és ott magára csatolta kulacsait. ~ Hmmm... Ezek a fegyverek, még a hasznunkra is lehetnek. ~ Gondolta. - Szerintem össze kéne ezeket pakolnunk és magunkal vinnünk. - Meglátta Liv fegyvereit, odament hozzájuk és megmarkolta őket. - Valaki elkezdené a pakolást ha megkérem? Mindjárt jövök én is segíteni pakolni, csak ezt még elintézem! - Így odalépett Liv-hez és átadta fegyvereit. - Tessék! Tedd el őket. Szerintem szükség lesz még rájuk. - Elmosolyodott. - De nagyon reménykedek abban, hogy mégsem... - Dogorn belegondolt, hogy akármelyik fa mögött újjab és újjab banditák leselkedhetnek rájuk és egyből az arcára fagyott a mosoly. - Figyelj Liv! Én sajnálom, ha valaha is bunkó voltam veled... Szerintem ideje elásni a csatabárdot. Ugye nincs harag? - Kérdezte halvány mosollyal és békejobbját nyújtotta a lány felé. Ezek után meglátta, hogy Dolores egyedül van és gondolkodik, vagy búslakodik valamin. Dogorn nem jött rá, de végül úgy döntött, hogy beszél vele. - Helló... Szép kis csetepaté volt ez... Még szerencse, hogy közülünk senki nem sérült  meg... Vagyis az a tűzidomár. Azért mondjuk örülök, hogy nem sé- Ekkor lépett közéjük Aneko és félbeszakította a vízidomár mondani valóját. Átadta Dogorn-nak a levelet, aki egyből zsebre is rakta. - Szerintem beszéljük ezt meg egy kicsit távolabb a kíváncsi fülektől... Sétáljunk egyet... -Suttogta a két lánynak. A fiú egy kicsit távolabb vezényelte őket, egészen a tábor széléig, majd elővette a tekercset és kinyitotta, hogy mind a hárman jól lássák. Miután elolvasták, Dogorn szólalt meg először. - Jól döntöttél, hogy nekünk szóltál először. - Mosolygott Aneko-ra. - De most beszéljük meg, mit is olvastunk. Sotan és Iyo... Hallottatok már róluk? - Nézett kérdően a lányokra. - Ami elsőre lerí az üzenetről, hogy téged neveznek hírnöknek, meg valószínüleg Hikaru-t. Ő már a markukban van, már csak te kellesz nekik. - Nézett Aneko-ra. - De vajon kiknek is kellesz? Ha tippelhetek akkor a Vörös Lótuszra gyanakszom... Vagy valamilyen a Vörös Lótusz tanítását követő rend, vagy csoport. Ezt a következtetés a Zaheer-rel kapcsolatos szövegrészből vontam le... De ez is csak megsejtés, mint most minden más... Most el kell döntenünk, hogy mit csináljuk... Nincs sok lehetősékünk. Folytatjuk a küldetést és irány a Feledés Völgye? Szerintem tudják, hogy hova tartunk... Maradjuk itt? Azt is meg fogják tudni... Forduljunk vissza? Elbuknánk a küldetésünket... Micsoda szégyen... Ha engem kérdeztek ki kellene hallgatni a banditákat, akiket elfogtunk. Elmondják, az ellenség tervét és máris egy lépéssel közelebb vagyunk a célhoz. Ha meg nem beszélnek... Úgy tudom, hamar megered az ember nyelve, ha egy kis tűzzel alá gyújtanak. Ugye Dolores? - Kérdezte, mint tűzidomárt. Dogorn visszaadta a levelet Aneko-nak. - Jobb lesz, ha ez nálad marad. Jó lenne, ha nem tudná meg senki, hogy miről beszéltünk itt, vagy, hogy mit írtak a levélben... Csak kitörne a pánik... Hiszen vadásznak ránk... - Viszont én megígértem a többieknek, hogy segítek elpakolni a fegyvereket, szóval megyek. Szerintem a vallatás után eldönthetjük a többiekkel, hogy mit, s hogyan tovább. - A fiú elindult a tábor felé, de visszanézett a két lányra. - Dolores, Aneko! Örülök, hogy nem esett bajotok! - Mondta és folytatta útját a fegyverek irányába és segített a pakolásban.

- Fussatok csak gyáva banda. Így jár az aki alábecsüli az ellenfelét.- kiabálta utánuk Raion. Kicsit előre hajolt és a kezeivel a combjára támaszkodot. ~ Jól megmozgatott az a szerencsétlen bandita. Most jól jött volna az 3 hónap edzés, amit kihagytam a vizsgák miatt.~ egy kis mosoly látszódot az arcán miközben végig futot ez a gondolat a fején. Miután Raion kifújta magát kereset egy kulacs vizet és ivott belőle. Ekkor érkezet az ideiglenesen az orvost szerepét betöltő Dogorntól a parancs, hogy jobb lenne, ha megkötöznénk a földön heverő banditákat. ~ Igaza van jobb lenne, ha meglennének kötözve. De akkor is kinek kébzeli magát, hogy így osztogassa a parancsokat. Szerinte mi nem gondoltunk erre...jó, én nem gondoltam, de a többiek biztos. Úgy viselkedik, mintha csak ő tudná mit kell tenni.~ mérgelődöt magában. ~ Na mindegy tegyük azt a mit mond. Végülis ezt kell csinálni.~ 
Kereset egy kötelett és a hozzá legközelebbi banditához oda ment és elkezdte megkötözni. Dogorn ekkor lépett el a sebesült társuktól és kért bocsánatott tőlük. Ha itt befejezte volna, akkor Raion meg is bocsátott volna, de amit a folytatásban mondott az egy kicsit felbosszantotta őt. ~ Nagy nyomás nehezedik rá???~ nézet értetlenül Dogorn felé. ~ És szerinte ránk nem nehezdik semmi, mi nem vagyunk feszültek. Úgy viselkedik mintha ő csinálna mindent és mi meg csak nyaralni jöttünk volna.~ bosszankodot magában Raion. ~ Nem fogunk így ki jönni egymással Dogorn.~ gondolta magában. Miután végzet a bandita megkötözésével Aneko szavai után elkezdte átkutatni a banditák holmiját. Volt bennük minden: étel, fegyverek, térképek meg minden más ami szükséges. A többiekkel szétválogatva egy helyre tették a talált tárgyakat. Pakolás közben látta, hogy Aneko, Dolores és Dogorn a tábor szélénél beszélgetnek. Nem hallotta, hogy miről túl messze voltak. Furcsálta, hogy csak nekik mondja és másnak nem. ~ Ha Aneko-nak volt látomása, akkor miért nem mondja elnekünk is mért csak nekik, vagy...~ Raion gondolat menete megakadt, amikor látta, hogy Dogorn átad egy levelet Aneko-nak. ~ Hmm...hát egy levél. Biztos fontos információ van benne arról mire számítsunk az út több részén. De nekünk miért nem mutatják meg. Nem bíznak bennünk biztos ezért. Mi másért.~ gondolta végig Raion a látottakat. Dogorn elment a két lánytól és be állt segíteni a pakolásba. ~ Kérdezzük meg tőle miről beszéltek~ gondolta Raion. Lassan Dogorn mellé lépett és halkan megszólította.
- Miről beszéltetek a tábor szélénél? És mi volt az a papír amit Aneko-nak adtál?

Diebet meglőtték egy tűzgolyóval és ezért gyorsan megkapaszkodott a fában és megállt az ugrálással. Ezután látta hogy a banditák elmenekülnek, így elkezdett lemászni a fáról és már vette elő tásályát hogy ellássa magát ~Szép banditák mondhatom. Néhány szerencsétlen így elbánt velük.~ Mikor pont elkapta jobb kezével a rizspálinkát azonnal odajött Dogorn. Mikor látta hogy a flúgos azonnal nézegeti a karját azonnal ép kezével fejbehúzta a fiút -Hagyj már lógva. Mi közöd van hozzám? Majd megoldom zakkantkám.- így felállt és átült egy másik fához és lekezelte sebét ami szerencsére csak felületi égési sérülés volt. Ezek után felállt és odament a többiekhez a táborba. Meglátott egy ládát íjakkal és nyílvesszőkkel ~Ha már fából semmit sem ér a dobókés akkor ebből csinálok~ A fiú már régen dobókéseket akart szerezni de drágának találta ahoz őket hogy dob egyet, kettőt és máris elfogy az összes. Így odament a ládához és elvett egy tegeznyi nyilat a sokból és elkezdte levágdosni a hegyét egy 3-4 cm-es fapálcát még rajta hagyva hogy lehessen rendesen dobni. Ezek után a bőrtegezt bevágta kétoldal, lenyisszantotta az eggyik bevágott felét. A megmaradt része lett az új dobókéstartó teteje amit letudott hajtani a levágott bőrt pedig felvágdosta kis cikkejekre és válla miatt kis fájdalmakkal tegez belselyébe varrta hogy eltudja úgy helyezni az új dobókéseket hogy ne mozogjanak nagyon. Ezek után felcsatolta övére és tovább nézelődött. Meglátott néhány vállvértet amire azonnal megcsillant a szeme és felis csatolta bal vállára nehogy további sérülést okozzanak neki a fedetlen gyengepontra. Ládta flúgos orvosát hogy valamilyen leveleket adogatnak egymásnak társaival így elkezdett felé menni hogy megkérdezze mi járatban vannak, de Raion megelőzte. Így hát odaállt eléjül és köszönt: - Hali Flúgos. És persze Szerbusz kedves barátom én Dieb vagyok- és nyújtotta kezét Raion felé és miután kezetfogtak leüllt melléjük. - Bocsánat a zavarásért de épp szülőfalum felé tartottam, hogy visszatérjek gyökereimhez amikor belétek botlottam, és érdekelne mi járatban vagytok. Hogy segítsek vagy épp ne hátráltassalak titeket.-

A lány egy rövid ideig még nézte a menekülő banditáka. A csapat hirtelen megsokasodott , hosszassan méregettte az uj tagokat.Megpróbálta ugy nagyvonalakban besacolni , hogy ki kicsioda.A gondolkodást Dogoron hangja törte meg , szavai lassan már önkéntelenűl is haragot és idegeséget vált ki Livből fügetlenűl , hogy mit mond.Tekintetét lassan a hang irányába fordította.Dogorn nagy buzgón erőszakolta gyógyítási képességeit az egyik potenciális új tagra.Liv lassú léptekkel közeledett a növekvő feszültség katlanába. Mikor odaért Dogoron már ki is adta a „parancsot” a fogjok megkötözésérre , majd nagyban sajnáltatta a dolgot feszültségre hivatkozva.
-Oh , megértünk .... el sem tudjuk kébzelni azt a nagyterhet amit cipelsz-mondta a lehető legpofátlanabb és legédesebb hangján Liv- nem tudjuk mit élsz át ó nagy vezér.Bocs lehet hogy csak nekem van időleges emlékezetkiesésem de ... mikor is választottunk meg vezetőnek ?-mondta a lány és pofátlanul közel hajol a fiu arcához.-és ha ennyire megvisel a stressz.... akkor el kéne gondolkodnod rajta , hogy egyáltalán vezetőnekvaló vagy-e?
 Nem várta meg a választ csak hátat fordított a fiunak és elkezdte átkutatni a kiütött emberek zsebeit.Mikor Dogoron odavitte neki a fegyvereit szembefordult vele és végighalgatta a mondandóját.Egy rövid ideig csak szúrós tekintettel nézett a fiura majd elvette a kardot.
-Nem kell jóban lennünk... még csak nem is kell beszélnünk , én csinálom a dolgomat , te is tedd azt , de CSAKIS a dolgodat .... keresd meg a helyed a csapatban ... mert jobb ha feldolgozod , vezetőre nincs szükségünk-mondta majd ismét hátatfordított és elsétálta a pakoló tömeghez.
 Tekintete jó harcoshoz híven állandóan fürkészte a terepet.Nem kellet sok idő , hogy észrevegye a távolban beszélgető 3 fiatalt.Igen rosszalóan nézet rájuk ~remek … nemelég hogy egoista barom  , még adják alá a lovat is … problémák lesznek még evel.~.Nem szolt egy szót sem … csak kutatot.Gyorssan elkezdte összecsomagolni a dolgokat.MIkor a Dogoron és a többiek is odamentek a “felkészülési” zónához Liv megszólalt.

-Ideje lenne indulni…. Minnél hamarabb-majd a válára kapot pár csomagot és Hotaruhoz fordult-ugye bölénnyel vagy ?-kérdezte majd közeleb ment-Sokat tudna segíteni ha az utat a levegőben fojtathatjuk –mondta majd várta a választ.Ezután Dogoronhoz fordult –nem tudom mit beszéltetek és kb nem is érdekel … de indulnunk kell és nem a megtervezett uton –elővett egy térképet amin kutatás közben bejelölt egy utvonalat ami pár magasabb hegyen vezet keresztűl- veszélyesebb mint az eredeti terv de biztos nem akadnak a nyomunkra az erdőig ….. és ha bölénnyel vagyunk 2 nap és ott vagyunk pár óra és a táborhelynél is lehetünk –mondta majd várta a válaszokat.

Dogorn odasietett a sebesült Dieb-hez, erre megütötte és kérdőre vonja, hogy mit csinál. ~ Ez most komolyan megütött egy vad idegent aki segíteni akart rajta...Istenem, hova süllyedt ez a világ? Nyugalom... Csak egy tapló, aki nem értékeli a segítőkész kezeket... Ne idegesítsd fel magad! ~ Mondta magának a fiú pár másodperc leforgása alatt. A vízidomár megfogta Dieb gallérját és közelebb emelte. Dogorn mélyen a szemébe nézett és teljes komorsággal ezt mondta: - Ha még egyszer hozzám érsz... - Elmosolyodott, mert nem tudta, az ilyenkor megszokott fenyegetést "elővenni" ezért elengedte, megfordult és csak ennyit mondott félig kacagva: - Ne ütögess, mert "véletlenül" megijedek és kitekerem a nyakadat. - Mondta a fiatal mondhatni "jó kedéllyel" és faképnél hagyta. ~ Ú... De ideges lettem, de mindegy, menyjünk Liv-hez... - Mikor beszélni kezdett a lányal, nem ezt a reakciót várta. - Igazad van... Nem kell barátoknak lennünk... Én csak azt kérem, hogy tudjunk együtt dolgozni... Tudod, csapatmunkában... - Mondta és végignézte, ahogy elfordul tőle a Kioshi harcos. ~ De hisz neked is hiába mondom, te is ugyan olyan csökönyös vagy, mint... Én... ~ Gondolkodott. ~ De legalább megbízható vagy. Legalább is szerintem... ~ Ez után kedődött a beszélgetés Dolores és Aneko társaságában... A társalgás után összefutott Raion-nal és Dieb-el. ~ Nézd... itt jön szembe Raion. ~ Elmosolyodott. ~ Legalább ő egy értelmes ifjú, amire megkérem azt meg csinálja... Még ha kicsit bunkó is vagyok... Ő AZ akiben meg lehet bízni, nem úgy mint... ~ Ekkor látta meg Dieb-et. ~ Mint benne... ~ Fagyott az arcára a mosoly. - Helló Raion, hogy miről beszétünk? Pillanat és... - Ekkor szakíotta félbe Dogorn mondandóját Dieb lelkes bemutatkozása. - Ö... oké szevasz.. - Mondta válaszul a kínos köszöntésnek. ~ Idióta... ~ Tette hozzá gondolatban a köszönése végére. - Köszönjük a segítséget... - A vízidomár egy pillanatra elfelejtette, hogy hogy is hívják az ismeretlent, de nem jutott eszébe. - Szóval köszönjük a segítséget Dibe, de egyenlőre nem kell a te segítségedből... Persze ez nem az én döntésem... ~ Viszont ha az enyém lenne akkor úgy fogalmaznék, hogy igen is a hátráltatnál minket! - Ha ennyire akarsz csatlakozni kérdezd meg a többieket is mondta és próbált mosolyogni. Most viszont ha megbocsájtasz nekünk dolgunk van. - Ezzel Dogorn Raion vállára tette a kezét és elindultak az ellenkező irányba. - Sajnálom, de ki nem állhatom a fejét... - Mondta a fejét Dieb felé biccentve. És elengedte a tűzidomár vállát. ~ Ugyan azt a tekintetet látom rajta mind Liv-en... Vajon miért? ~ Filozofált. - Szóval, hogy milyen üzenet és miről beszélgettünk? Találtunk egy üzenetet az egyik banditánál és azt mutatta meg nekünk Aneko. Mint az üzenetből kiderült, lehet, hogy tudnak valamit a történészről akit keresünk... Amúgy meg a következő lépésről beszélgettünk, hogy mit tegyünk legközelebb. - Közelebb hajolt a fiúhoz és a fülébe suttogta. - Ezt csak azért olyan bizalmas, mert több új "tag" is érkezett és nem bízhatunk meg minden jött-mentben... - Elhajolt a Raion-tól és ezt már rendes hang erővel mondta: - De remélem idővel majd minden elsimul a "csapatban"... - Dogorn elkezdte folytatta a pakolást a fegyvereknél és közben gondolkodott. ~ Remélem nem mondtam túl sokat Raion-nak... Nem mintha nem bírná ki annak a gondolatát, hogy üldöznek minket, de Aneko és Dolores leszednék a fejemet... Így is sokat mondtam... Szimpatikus srác... De viszon az a semmire kellő...Ide jön "segíteni" mert csak erre járt... Ha segítségnek lehet nevezni, hogy lebuktatta a "cselszövésünket" a banditákkal kapcsolatban... Aztán megüt, mert segíteni próbáltam neki, végül itt vagyunk "megmenekülve" és ő csak úgy lenyúlja azokat a cuccokat, amit a banditáktól szereztünk... ~ - Bárcsak egy kicsit többen követnék a levegő idomárok tanításait! - Mondta halkan magának. ~ De ez a Dieb... Csak magával törődő, mitugrász kis egoista!. ~ És amikor kimondta magában az egoista szót megállt egy kicsit a pakolásban. ~ Egoista lennék én is? ~ Kérdezte magától. ~ Szóval ezért volt az az arc kifejezés Liv és Raion arcán amikor beszéltem... Nem is egoista, hanem főnökösködő voltam... Én hülye! - Ekkor letette az éppen pakolt holmikat és felhívta mindenki figyelmét. - Figyelem! Először is szeretném köszönteni az újjakat és remélem jól megleszünk együtt. - Dogorn felfigyelt, hogy a többség ugyan olyan grimaszoló arcot vágott, mint Liv, vagy Raion szokott. - De most hagyjuk ezt! Szeretnék valamit mondani! Tudom, hogy egyesek elviselhetetlennek tartottottak, sőt tartanak... ~ Ekkor elmosolyodott és Liv-re nézett és folytatta ez előző mondatát: ~ ...az eddigi viselkedésem alapján. Szóval nem cifrázva: Bunkó voltam mindenkivel! Parancsokat osztogattam, amikor még csak jogom sem volt rá... Sajnálom... Tehát tisztázzuk, hogy nem én vagyok a főnök. mostantól csak kérni és tanácsolni fogok... Még egyszer elnézést mindenkitől... Jah és persze most mindenkit érint ez a nyomás... De együtt át fogjuk ezt vészelni... Csak tudjátok az apámat a szellemek... - Itt elgondolkodott egy pillanatra, hogy folytassa-e szomorú történetét, de úgy döntött, hogy megtartja magának. ~ Mindenkivel történtel már rém álomba illő dolgok... Nem hiszem, hogy pont az enyémre kíváncsiak... ~ Gondolta és a depressziós hangulatból pozitívabb és lelkezedő hangvételbe váltott. - Tehát, mit fogunk most tenni? Ideje lenne megbeszélni KÖZÖSEN. - Viccelődött és most már ismét visszatért a jó kedélyű Dogorn. Ekkor lépett elő Liv az ötletével és a vízidomár hangot adott a véleményének. Teljesen egyetértek Liv-el! Nem szabad a tervezett úton haladni, mert valószínüleg minket akarnak és tudják merre igyekszünk. Meglepnénk őket, ha a hegyek felé mennénk... Már csak azt nem tudom, hogy elférnénk-e ennyien plusz a cuccaink egy bölényen? Nem hiszem... És mi lesz az angolnakutyákkal? - Tette fel a kérdéseket. ~ A vallatást kérdését majd valaki más fölteszi... Vagy majd én a következő táborhelynél... Nem akarok megint "főnökösködőnek" látszani... ~ Gondolta és figyelte a válaszokat.

Dieb mikor észrevette hogy "orvosa" keze közelit felé azonnal lecsapta és nyakánál fogva neki nyomta a fának és mondta: -Már mondtam hogy hagyj békén. És mielőtt bármit is gondolsz rólam felejsd el, a sebeket amiket szerzek nem adom át másnak... veszélyes egy ismeretlenre hagyni egy nyilt sebet amibe bármikor belecsepegtethet egy kis mérget is és azonnal szétterjed a testemben. És ha ilyennel próbálkoznál akkor kitekerem a nyakad, de ha nem akkor bocs megszokás óvatosnak lenni.- ezzel elengedte és átment egy másik fáhot és lekezelte magát (A fiú nem érdekli, figyeli fél szemmel és a közeledik és nem hagyja békén akkor megáll egy helyben és figyelmezteti hogy elég lessz menjen el, senki se kérte hogy segítsen úgyhogy a történtekért nem kérheti senki se számon). Ezek után mikor Dogorn magára vette az érdeklődést, amit nem csak neki szánt hanem Raionnak is, akkor kérdően nézte hogy elmegy és vállat vont és elkezdett sétálni egy lélekben közelebb álló személyhez. Liv volt az aki ugyan úgy közönséges ember volt nem pedig egy újabb idomár aki azt hiszi mindent tud. Mikor már majdnem oda ért meghalotta Dogorn hangját. ~Persze mert egy bevett szokást, például a főnökösködést olyan könnyű félretenni... úgyis bunkó leszel ezután is, csak nem mindenkivel~ gondolta magában és elkezdett inkább Dogorn felé menni és mikor épp csend volt mondta neki hogy megértse. -Én egy kardforgató vagyok és mást nagyon nem tudok ezen kívül de a bizalmat és a tiszteletet csak tettekkel lehet kiérdemelni. Csak tanácsolom hogy ne szavakkal bizonygasd magad hanem tegyél is ellene hogy ilyen legyél. És csak akkor leszel tiszteletre méltó ember ha mindenkit egyenlőnek tekintesz és nem kivételezel senkivel és senkit se nézel le... csak mondom mint tanács, tudod ahogy emberek szokták társaiknak.- ezzel megfordult és Livhez ment. Ha Dogorn már megint valamit akar vele csinálni Dieb lepöcköli és mondja hogy -Attól hogy tanácsot adtam még nem érhetsz hozzám- és tovább megy. Mikor livhez ér akkor bemutatkozik és kérdez -Üdvözlöm hölgyem. Ahogy látom egy cipőben járunk mint élet mint szíved ügyén.- és egy szemmel ránézett Dogornra -De hagyjuk is ezt én Dieb vagyok. Ha tudna mesélni küldetésükről hogy segítségükre legyek akkor azt megköszönném kedves...- ha már bemutatkozott akkor hozzá rakja a nevét ha nem akkor mondja: -bocsánat de mi is drága neve?-

Dogorn csak arra eszmélt, hogy az idióta már lassan kezd megőrülni és a nyakára tette a kezét. ~ Egy percen belül már kétszer megütött, most meg... Meg akar folytani egy számára idegent, mert ez az idegen segíteni akart? Igen, semmi kétség... Őrült... Egy normális ember semmilyen körülmények közt nem tenne ilyet...Akár még a többiekre is veszélyt jelenthet... ~ Gondolkodott miközben Dieb egyre jobban a fának szorította. Próbált odafigyelni amit mondott, de inkább lesütött szemmel gondolkodott, hogy mi veheti rá az embert, hogy ilyet tegyen, mint Dieb... - Jó elég legyen a gyereknapból! - Mondta, ezzel megfogta a fiú kezét és kicsavarta, és amikor háttal állt Dogorn-nak kicsit arréb lökte. Dieb nem igen tudott reagálni az "ellentámadásra" mert a sérült karját fogta meg és ez valószínüleg nem számított a hirtelen érkező fájdalomra. Nem akart neki fájdalmat okozni, mert már így is meg volt sebesülve, csak tudatni akarta vele, hogy nem kéne az embereket a nyakuknál fogva fáknak nyomni. Mikor körülbelül 2 méterre álló Dieb megfordult, Dogorn rá mutotott a mutató újjával és egyenesen a szemébe nézett. - Figyelj! Ha még egyszer hozzám érsz, vagy bárkit bántani merészelsz az itteniek közül akkor... - A fiú elgondolkodott egy másodpercig, hogy mit mondjon, de ekkor végignézett a figyelő szempárokon. ~ Miért nem segítenek? Még a vak is látja, hogy ez az ember közveszélyes... Jóóó hagyjuk a fenébe... Nem ér annyit az egész... A végén még megutálnak mert kárt teszek benne... És nem akarom, hogy egyáltalán bárki is megsebesüljön... ~ Gondolta. - Figyelj ide! Még a nevedet sem tudom, de nem is érdekel... Nekem mindegy mi a terved, azt csinálsz amit akarsz, de tudd, hogy én nem látlak itt szívesen... Nem az én döntésem... - Tette a végét hozzá halkan... - Majd hátat fordítottak egymásnak. Dogorn ekkor ment Liv-hez és Dieb lekezelte magát. Ha mondandója vagy cselekvése közben Dieb megint megpróbál támadni, vagy valami hirtelen mozdulatot tesz, Dogorn egyből harci pozícióba áll és visszatámad (ezúttal vízidomítással). Dogorn késöbbi beszéde után a kardforgató megint kereste a bajt. A vízidomár próbált jóképet vágnia a dologhoz, és válaszolt neki... - Ide hallgass! - Emelte fel a hangerőt, de észbe kapott, hogy azért még is csak meg lehet beszélni a dolgokat normális ember módjára tehát lejjebb "vette" a hangerőt. - Először is, gondolkodj... Ki akarna a sebesült "megmentőjének", ha nevezhetlek annak, aki ráadásul teljesen ismeretlen mérget csöpögtetni a nyílt sebébe? *Megköszörüli a torkát* Nyílt sebbe?! A tűz nem okotzha...az előbb még felületi sérülé... - Próbálta kitalálni, hogyan magyarázkodjon, de rájött, hogy teljesen felesleges. - És, hogy mit tettem le az asztalra? Hát mondjuk nem buktattam le magunkat a banditák elött! Ha akkor nem lettem volna ott amikor észrevettek akkor már rég... - Magyarázkodott. ~ Jajj hagyjuk az egészet... ~ Mondta magában. - Viszont van amiben igazad van... - Vallotta be magának is a keserű igazságot. - Mindenki tiszta lappal kezd... lehet, hogy voltak és vannak is hibáim! De ahogy mondtad a tiszteletet ki kell érdemelni... Én egytől egyik tisztelem a csapat összes tagját, de te már "bepiszkítottad" azt a tiszta lapot... És még is tisztellek valamilyen szinten... A bátorságod miatt... Végül is nem tudom... Nem tudom, hogy bátor vagy, vagy őrült, mert igen vékony a fal a két oldal között... - A fiú megfordult és folytatni akarta a pakolást, de visszafordult és mondott még pár szót. - És tudod mit, szerintem mindenkivel tisztelet tudóan kell bánni, úgyhogy nem a tiszteletet kell kiérdemelni, hanem a bizalmat... És ezekben az időkben a BIZALOM sokkal fontosabb! - Most már befejezte a beszélgetés már az utolsó csomagokat pakolta be. - Hamarosan indulnunk kellene... - Mondta mikor meglátta a pirkadó napot felkelni a horizont felett. 

-  Képes leszek tisztelni minden féle szennyben,
   És bízni akkor is, ha már nem bíznak bennem.

Mormogta magának halkan ezt az idézetet amit régen tanult az egyik mesterétől.

Diebnek kiakarták csavarni karját de nagy monológa miatt:"Jó elég legyen a Gyeregnapból!" ő megfeszítette karját, így csak a kabát ujját tudta megcsavarni Dogorn. Ekkor ellökte magától és faképnél hagyta. Ezekután mikor tanácsát meghallgatta Dogorn és mondta: "Ide hallgass" akkor Dieb oda szólt neki: -Dogorn. Nézz rám. Szerinted úgy nézek ki mint aki megfog hallgatni? Mielőtt erre is reagálsz mint a tanácsomra akartál akkor elmondom hogy költői kérdés volt.- elkezdett elsétálni -És próbálj meg uralkodni az érzéseid felett. Nagyon forrófejű vagy. De ezt a 20 perces veszekedést most azonnal hagyd abba amit művelsz. Nem veszed észre hogy engem hidegen hagy az erölködésed? Pedig nagyon hidegen hagy és nem is érdekel mit csinálsz ezek után, én nem miattad vagyok még itt hanem a társaid, oh bocs vagy jobban szereted ha csapatodnak nevezem mert akkor látszik hogy te vagy a főnök? Na mindegy én azok miatt vagyok még itt akik lehet hogy szivesebben fogadnak mint te.- Ezzel elment és úgy mint az előző reagban oda ment Livhez.

Ezek utáni reagokban Dieb nem szól hozzá Dogornhoz bármit is mond vagy csinál.