Tisztás

First topic message reminder :

Egyszerű tisztás egy erdőben, utazók, de sajnos rablóbandák is szívesen letáboroznak itt.

Irisa is a menekülőket figyelte, tovább is, mint ahogy a többiek. A kardja nem lett véres, mert erős páncélja volt az ellenfelének, de nem is csorbult ki. ~Hál’ a szellemeknek! Legalább nem kell órakat töltenem azzal, hogy megélezzem.~ Közönyösen szemlélte, ahogy a megmentett csapat, és az újonok ismerkednek egymással. Az rögtön látszott, hogy a vízidomár egy kicsit túlbuzgóan próbál segíteni mindenkinek. Ám ez többeknek nem tetszett igazán. Irisa nem csatlakozott a csomagok átkutatásával vagy az ellenségek megkötözésével. Viszont amikor Raion befejezte az utóbbit és elment, Irisa odaállt figyelni rájuk.~ Lehet, hogy megkötözték őket, de még bajt okozhatnak. Ha eldöntik, hogy merre mennek tovább, akkor én is elindulok. Bár a foglyokat még valamit kezdeni kell. Mondjuk, ha elengedik, és én is továbbállok, akkor nem igazán járok jól. Bármikor rajtam üthetnek, ha nem oldok gyorsan kereket.~ De nem adott hangot az aggodalmának, és mindvégig szoborszerű, néma mozdulatlanságban állt. Ha megkérdezték a nevét, akkor tömören válaszol. – Irisa.

Dogorn azért még elmondta amit Dieb-nek mondani akart, ha még háttal is állt neki (előző reagos szövegelést). ~ És még hátat is fordít? Tiszteletlenség, vagy gyávaság... ~ A fiú csak lesütötte a szemét és gondolkodott. ~ Erre az értelmes szó és az üvöltözés sincsen hatással... Csak feleslegesen jártatom a számat és próbálom jó útra terelni, esélytelen... ~ Nagyon megfájdult a fiú feje, nem tudta folytatni a pakolást, ezért leült a tábortűz mellé. Átfogta a homlokát és enyhe nyomást gyakorolt a halántékaira az ujjaival, mintha az enyhítené a fájdalmat, de nem segített semmit. - Jól esne most egy ital... - Mormogta megának és csak bambulta a tüzet üres tekintetével. Leginkább semmire nem gondolt, próbálta kiüríteni az elméjét, de mindig utat talált benne egy-egy pillanatra a harag. Ekkor lépett hozzá Dolores. Mikor odaért  a fiú mellé, már sejtette, hogy miről lesz szó, de azért fölállt és mosolyogva tekintett a lányra. És Dogorn-nak igaza lett. Először Liv elutasítja el a békejobbját, aztán a szúrós szemek áradata, majd az a konfliktus Dieb-el, most pedig Dolores... ~ Nem tudom mennyit bírok még ki... Lassan teljesen összeomlok és ez az ÁTKOZOTT fejfájás. ~ Ráncolta össze a szemöldökét és hirtelen a halántékához kapott. Mikor Dolores befejezte a komoly hangvételű monológját a fiú is megszólalt: - Köszönöm, hogy szóltál...  - Ez idő alatt próbált mosolyogni, de véget nem érő fejfájás kínozta, ezért az a megszokott "Dogorn mosoly" is átváltozott keserű mosollyá. - Én is tudom, hogy nem kéne itt rendet bontani, csak... Egyszerűen elborult az agyam, ennyi... Ígérem visszafogom magam... Olyan dühös voltam, hogy a torkának tudtam volna ugrani... - Morogta halkan miközben a fejét fogta. - Minden tettemmel, vagy mondatommal megbántok valakit, vagy elrontok valamit... Pedig én csak jót akarok... - Nyílt meg. - Nem tudom, hogy mit csináljak...De hát mit lehet tenni? Ezen túl is minden reggel felkelek... És próbálom a lehető legjobbat kihozni magamból... - Mondta a tüzet bámulva. Mikor már azt hitte, hogy a lány elment, megérintette a vállát és próbálta felvidítani a vízidomárt. Dogorn a szemébe nézett és válaszolt: - Köszönöm... Ígérem, hogy ezentúl egy rossz szót nem fogok szólni... És nem csak hozzá... - Biccentett a fejével az éppen "társalgó" Dieb-Liv "páros" felé. - Hanem senkihez a csoportban... Erről biztosíthatlak! - Győzte meg Dolores-t. Ezek után befejezte a pakolást és lefeküdt a tűz mellé. A táskáját használta párnának. Pihenni próbált addig amíg el nem dől, hogy hogyan tovább. Próbálta kiüríteni az elméjét és csak figyelni a napfelkeltét. Ha valaki leül mellé beszélgetni, akkor még vált pár szót, de indulásig valószínüleg nem fog felkelni.

Dogorn épp válaszolni akart a kérdésre, de Dieb bemutatkozása félbeszakította. - Heló, én Raion vagyok - mutatkozot be neki és kezet fogodt vele. A beszélgetésük nem tartott sokáig, mert Dogorn pár goromba megjegyzés után megfogta Raion vállát és elindltak a másik irányba. ~ Mióta vagyunk ilyen jóban Dogorn, hogy csak így a vállamra teszed a kezed ~ gondolta Raion, közben goromba fejet vágot. Dogorn elmondta miről beszéltek meg hogy mit találtak. ~ Csak ennyi ~ gondolta Raion. Ekkor Dogorn közelebb hajolt és megsúgta neki, hogy csak az újjak miat ilyen bizalmas. ~ Hmm... akkor miért utólag kell megtudnom. Meg ha nem kérdezem meg, akkor el se mondja senki.~  töprenget rajta Raion. Fél szemmel észrevette Dolores szúrós tekintetét. ~ Miért néz így? Lehet nem is engem néz, hanem Dogornt. Hmm...lehet fél, hogy Dogorn elmondta amit beszéltek, de nem hiszem. Tuti nem mondot el mindent Dogorn nekem , csak a szebbik részét mondta el, de mindegy. Ha Aneko úgy akarja, hogy csak ők tudják, akkor legyen... ~ Raion hosszas gondolat menetét Liv hangja zavarja meg, aki egy új útvonallal áll elő, annak érdekében, hogy elkerüljük a banditákat. Raion töprenget a dolgon. ~ Nem rossz ötlet így...~ A gondolatát Dogorn szava zavarja meg. ~ Már megint mit akar ~ futot végig a fején. Meglepte amit Dogorn mond a kis rögtönzött beszédében. ~ Végre észre vetted magad ~ gondolta egy egyzserű mosoly kiséretében. 
- Én is támogatom Liv ötletét- szólt Raion is, de feltehetően  senki nem hallotta, mert épp a Dogorn és Dieb között kirobbant veszekedést figyelték és hallgatták. ~ Ez így nem lesz jó. ~ gondolta Raion. Raion a nagy veszekedés közben leűlt a tűz mellé és várta a fejleményeket.
( ha valaki hozzá szól akkor válaszol )

Dieb észrevette hogy a csapat már az induláson gondolkodik és liv épp az egyik ember volt aki ötletelt úgyhogy gyorsan magára ébredt és bocsánatot kért: -Oh bocsánat hölgyem hogy csak úgy magára mászok miközben fontos dolgok között járnak. Ezer bocsánat de ha szeretné még válthatunk pár szót persze.- és ezzel elment a tábortűzhöz. ~Dieb mi van veled? Érzelmek elvették az eszed és nem veszed észre hogy mi történik körülötted? Térj már magadhoz és a való világ szennyét mosd le magadról és csak küldetésre koncentrálj!~ Ezzel leült, beleivott rizspálinkályába hogy kicsit magához térjen és meglátta meglátta maga mellett Raiont akivel már egyszer megpróbált szót érteni de elrángadták előle. -Hello újra barátom!- Mondta olyannyira kedvesen és barátságosan ahogy csak tudta. -Még mindig nem kaptam választ a kérdésemre ami lehet hogy a világ egyik megválaszolatlan kérdése marad de ha segítessz akkor szívem megnyugvásra kerül- Röhögött fel és még hozzá tette -Bocsánat! Lehet hogy a rizspálinkát nem kellett volna a tűz melett megkóstolni orvosság céljából mert lehet megárt a melegben. De komolyra véve a szót! Mi járatban voltatok mikor betoppantam hozzátok?- Elkezdte nézni a tüzet és ha néha kigurult egy fa akkor vissza tolta lábával és várta raion válaszát.

Dolores bemutatkozását egy biccentéssel jelezte.  A kérdésen viszont elgondolkodott. A fejében gyorsan felsorakoztatta a pro- és a kontra érveket. Több percig volt csöndben, végül halkan válaszolt.

-Egy megérzés miatt vagyok úton. Egy kis ideig próbáltam figyelmen kívül hagyni, de túlságosan is erős volt. Emiatt aggódni kezdtem, és útnak indultam kideríteni. – egy pillanatnyi idő után folyatatta a társalgást. – A „balhés” jelző még nem feltétlenül igaz. Ha viszont már egy idő után még mindig ez lesz, akkor lehet kiérdemelni a címet. Ne aggódj, ez még változni fog. – mosolygott halványan Doloresre. ~Ha viszont sokáig totojáznak itt, akkor beavatkozok. Értékes idő vesztegetünk el. És egyáltalán nincs időnk italozásra, se depizgetésre!~nézett szúrós szemmel Dieb irányába, majd Dogorn felé ~ A végén meg a nyakamon marad egy részeg ismeretlen. Ami igen érdekes dolgokat eredményezhet. Dogorn meg gyorsan kapja össze magát, vagy olyan helye lesz a csoport ranglétráján, ami neki egyáltalán nem fog tetszeni, és megint állni fog a bál. És állni, nem menni.~

Raion majdnem elaludt a tűz mellet, de az oda leülő Dieb megszólítására visszatért a félálomból.
- Szia Dieb - köszöntötte ő is ismét.
A fiú kérdését végig hallgatta.
- Hát igen, melegben nem érdemes alkoholt inni, mert gyorsan beüt - mosolyogva felete. - Hogy "mi járatban voltunk"? Épp szökni akartunk.- mondta Raion nevetve. - De erre szerintem te is rájöttél. A te " megválaszolatlan kérdésedre " felelve. Látod ott azt a feketehajú lányt - Aneko felé mutat. - Aneko-nak hívják és őt kell megvédenünk és elkisérnünk a Feledés Völgyébe. Igen jól hallottad a Feledés Völgyébe megyünk. Én is ilyen fejet vágtam, amikor meghallottam, de Zuko nagyúr szavai bátorságot adtak.- nevetett és közben megveregette Dieb vállát. - Jó harcosnak látszol, de a csökönyösséged nem lesz jó a csapatra nézve, ha velünk akarsz tartani akkor ezt ted félre különben csak baj lesz. És ne csak olyat mondjak, ami rosszul esik. Engem is idegesített Dogorn viselkedése, de a beszéde után látszik, hogy észrevette magát. Úgyhogy, ha a csökönyösségedet  te is félre teszed és Dogorn se fog parancsolgatni, akkor jó kis csapat leszünk. -  mosolygot Diebre. - De félre téve az előbb elhagzottakkat én örülök, hogy itt vagy és hogy erre vezetett utad. Lehet, ha nem jösz, akkor nem sikerül a szökés.- mondta Diebnek lelkesítésként. - És ami azt illeti én szivesen látlak a csapatban. - moslygot és a kezét nyújtotta Diebnek.

Dieb végre megszerezte az informciót amire szüksége volt de nem volt a legboldogabb ezektől. ~Zuko a tűz ura küldte őket és nem csak réti sétára hanem a feledés völgyébe? Nagyobb slamasztikában lehetnek mint gondoltam. Nem hiszem hogy csak ilyen szerencsétleneket küldenek ellenük mint ez a kisebb bandita csapat... nagyobb kaliberen szerintem a levegőbe még nagyobb veszélynek vagyunk kitéve.~ Gondolta magába miközben Raion beszélt hozzá észrevételeiről és mikor befejezte hozzászólt. 
-Barátom te igazán jólelkű vagy. Lehet hogy érted harcban még a jobbik kezemet is oda adnám ha jobban megismerhetnélek de szerintem nagyobb a probléma mint gondoljátok. Ha a tűz ura küldöncei vagytok akkor nem hiszem hogy az ellenség csak ilyen kisebb banditákból fog állni. Még alá vagytok becsülve de ezek után szerintem már komolyabb összecsapások is lehetnek. És manapság már komolyabb léghajókra is szert lehet tenni fillérekért amik felvehetik a versenyt egy bölénnyel. Már csak felkéne szólalnom... Na mindegy 5 perc és szerintem indulunk ha nincs ellenvetése a csapatodnak. Ja és én inkább faragatlan tuskónak mondanám magam mint csökönyösnek, vagy ha nagyon magamba nézek akkor egy magának való senkinek de ez mindegy, köszönöm szavaidat.- Felállt a tűztől és elkezdte átgondolni beszédét hogy további opciókat adjon a csapatnak miközben Liv felé közeledett újra csak mert eddig ő volt az egyetlen aki felszólalt indulással kapcsolatban. Mikor már a csapat relatív közepén járt kivárta a pillanatot amikor már nem rondított bele mindenki beszédébe és kihúzta magát, felszólalt. -Emberek remélem nem okoz gondot hogy egy újonc adjon opciókat! De én úgy gondolom hogy a bölénnyel való utazás nem a legkifizetőtőbb mód. Ahogy megtudtam ti épp a Tűz urának küldetésében vesztek részt és nemhiszem hogy mégegyszer ennyivel megússzátok mint az imént. Ha ekkora az ellenség könnyet lehet hogy vannak jobban felszerelt egységei is, ami alatt arra gondolok hogy léghajókkal is támadhatnak és a mai vígmányok már felveszik a versenyt a Légidomárok bölényével. Én javaslom az útvonalat amit Liv ajánlott, de gyaloglábon. Én a régimódi 2 csapatos haladási módszert javaslom ahol az elől haladó csapatnak a tagjai az erősebb idomárok és azonaknak védelme alatt nyugvó személy akit szálítani kell a másik csapat akik pedig hátulról figyelnek minden irányba és minél jobban elrejtőznek. Erre a posztra a nem idomárokat javaslom kiknek hallása és látása jóval fejlettebb. Így a hegyek völgyében haladnánk és a jósolt idő szerintem 4-5 nap is lehet. Ez egy nem kiforrt ötlet úgyhogy szivesen várom a hozzászólásokat, de ne felejtsétek mind ahogy már többen is ráeszmélhettetek most épp vesztegetjük az időnket úgyhogy gyors tervezéshez minél tapasztaltabb gondolatokra van szükség hogy kevesebb hibalehetőséggel dolgozzunk. Erre persze az ön ötleteit is várom -Nézett Irisára- mert úgy látom már tapasztaltabb mint a legtöbb ember a csapatban.- Ezzel befejezetnek látta beszédét és átadta a szót másoknak. ~Legjobb lenne 5 percen belül összedobni ezt a tervet. És utána folyni az árral.~

Dogorn beleszippantott a levegőbe felült és egy napsütéses réten találta magát. A madarak énekeltek és megannyi káprázatos pillangó repkedett a fiú azon a csodás helyen. Felkelt és jobban körülnézett. Azon a tisztáson minden csodás volt, de nem látott el sokáig, mert mindent köd borított. Dogorn rátalált egy ösvényre és követni kezdte a ködbe. Ahogy sétált egyre mélyebben az ismeretlenbe úgy lett minden zavarosabb. A köd sűrűsödött, a madarak elhallgattak, a zöld fű elfakult és a fény elhalt. Pár percnyi gyaloglás után egyszer csak vérfagyasztóan hideg lett, a köd és a sötétség eltűnt. Viszont az előbbi madárhangokat az emberek segélykérése és sikolyai váltották fel. Az Északi Víz törzsét látta. Az épületek felett sűrű gomolygó füstöt látott és gonosz szellemeket szállni a város körül. Ekkor minden teljesen elsötétült és elnémult. Dogorn pár percig állt a sötétben és várta, hogy mi fog történni. Hirtelen fellángolt körülötte minden és bevilágította a sötétséget. Egy árny indult felé a távolból. Az árny nagyon gyorsan közeledett, de a fiúnak sikerült felismernie, hogy mi is az. Apja gyilkosát látta közeledni, aki nem volt más mint egy szellem. Az árny Dogorn-tól 3 méterre volt és egyszer csak eltűnt. A vízidomár gyorsan körülnézett, de nem látta sehol. Meg is nyugodott, de a következő pillanatban, csak annyit látott, hogy a semmiből a sötét szellem ráveti magát Dogorn arcára.

- Á! - Riadt fel látomásából és aki odanézett, az már csak annyit látott, hogy a felzaklatott fiú ott állt az előző fekhelye melett és a vele szembe lévő fa törzséből 10-20 jégszilánk állt ki. A fiú gyorsan körülnézett és ismét a sajgó fejéhez nyúlt.  ÁÁÁ, már megint a fejem!  Ha valaki megkérdezi, hogy mi történt akkor csak ennyit felel: - Csak egy rossz álom...De olyan valóságosnak tűnt... - Tette hozzá halkan. - Járok egyet! - Mondta és az erdő széléhez sétált látótávolságba, majd egy fának dőlt.  Ez már túl valóságos volt... Rossz előjel így a Feledés Völgyébe menni. Remélem jól vannak az Északi testvéreink... Valamit kell kezdjek ezekkel a szellemekkel. Már Unalaq támadása óta rendszeresen vannak rossz álmaim arról... arról a szellemről, de eddig ez volt a legéletűbb. Szinte már olyan volt mint egy látomás, majd megkérdem Aneko-t, vagy azt a légidomárt. Ők biztosan többet tudnak a szellemekről, meg a látomásokról, mint én.  Gondolkodott, majd visszament a táborba. Dieb épp ötletelt a következő lépésen.  Dogorn illedelmesen végighallgatta, bár egyszet a tervezgetés közben odahajolt Raion-hoz. - Én is hasonló voltam? *sóhajt* Már értem mi volt a gond... - Suttogta halkan. - Köszönjük az "opciókat", de szerintem jobban járnánk ha repülnénk. Az angolnakutyák úgy is hazatalálnak, mi meg tovább repülünk a hegyek közt. Nem hiszem, hogy léghajókkal járőröznének. Itt is csak páran támadtak ránk. Végül is lehetnek felkészültebbek, mint gondoljuk, de léghajók ott ahol nem is számítanak ránk? Tudják, hogy hova megyünk, de a hegyekről fogalmuk sincs. Majd a célunk közelében kéne tovább menni gyalog. És jócskán lefaragnánk az utazási időnkből. És minél gyorsabbak vagyunk annál nagyobb az esélye a sikernek. Bár igaz, hogy nem szabad kapkodni. Szerintem pattanjunk bölényhátra és irány a hegyek. Valakinek más ötlete? Aneko szerinted mi lenne a helyes döntés? - Nézett kérdően a lányra. Felvette a hátára a csomagját és indulásra készen állt. Már csak arra várt, hogy melyik állatra tegye a táskáját.

Dieb mikor befejezte a beszédét nem abból az irányból kapta a választ mint ahonnan várta. Amikor meghalotta hogy a félnótás komplett őrültségnek titulálja ötletét kérdően ránézett és megkérdezte tőle: -Az előbb csak nem spontán bele idomítottál néhány tucat jégcsapot a fatuskóba? Ilyen körülmények között te nem biztos, hogy látsz tisztán és lehet hogy szerinted kis pitiáner réti tolvajoknak néztek ki az előző fogojtartók, de szerintem ez az ellenségnek csak egy hanyagolható része. Lehet hogy te gond nélkül felküldenéd a csapatot egy bölényre ahol 2 napig még aludni se fogtok tudni a zsúfoltságtól, de még a bölény se biztos hogy elbír 2 napos utat közel 1 tonnás plussz teherrel. Én úgy gondolom egy fáradt összezsúfolt csapatnál nincs rosszabb még ha relatívan rövid is az út. Speciel úgy gondolom hogy túl veszélyes. Nem kéne mindenkire azt a véleményt ráerőszakolnod amit te jónak látsz, mert most nem csak a saját kis életeddel játszol hanem közel 8 másik társad életével is. Én meghallgatnám a tapasztaltabbak véleményét is mint ahogy már előbb mondtam akik lehet hogy többet megéltek e téren mint te vagy én.De ha mindenki úgy gondolja hogy tervem merő őrültség akkor elfogadom és meghajlok a tömeg akarata előtt.-

~ Hmm... Van benne valami... Tényleg nem érzem valami jól magam. ~ Gondolta és már készülődött az ellenérvekkel. - Először is! Az lehet, hogy nem vagyok a legjobb formámban. - Tekintett Dolores-re és eszébe jutott amit bevallott a Tűz Palotájában. - A  lényeg az, hogy: Sosem hagynám veszélybe sodorni a csapat... a barátaimat! Még téged se... - Mondta egy kis undorral az arcán miközben Dieb-re nézett. - És nem akarok senkire semmit sem ráerőszakolni, csak megosztottam veletek a véleményemet. Szerintem a bölény lenne a legalkalmasabb... Nem a gyaloglás. Véleményem szerint két nap és egy éjszaka alatt könnyedén odajutnánk, ha közben néhányszor letáboroznánk pihenni. Csak a legfontosabbakat vinnénk magunkkal: élelem víz és ami még szükséges. De mivel nem vagyok levegő idomár ezért nem tudhatom. Viszont itt van a jószág gazdája aki több információval tudna szolgálni... - Pillantott Hotaru-ra és kérdően nézett. - Tehát lehetséges lenne? - Dogorn megvárta a lány válaszát aztán folytatta. - És szerintem nem számítanak rá, hogy egy bölény is velünk van. Jah! És szerintem nekem pihentető ALVÁSban lesz részem a bölény hátán. - Nézett Liv-re aki már alig bírta nyitva tartani a szemét. - Már 2 napja ébren vagyunk szóval szerintem nem fog nehezünkre esni a pihenés... Tehát mit teszünk? - Végignézett az arcokon és várta a válaszokat, de ekkor eszébe jutottak a foglyok akikre várt még a kihallgatás. Dogorn odament Dolores-hez és Aneko-hoz és halkan mondta nekik. - Most kellene beszédre bírni a foglyokat, mert nem akarom se az angolnakutyán, se gyalog a vállunkon, se bölényháton magunkkal vinni őket... Nem próbáljuk felkelteni őket?

Irisa sokáig elemezgette a csapattagokat. Főleg egy fekete hajú lányt. ~Furcsa aurája van. És eléggé csöndes. Ha jól vettem ki Dieb szavait, akkor ő az, akire vigyáznak. ~ Ekkor elkezdődött a „megbeszélés”. Ami megint egy vitába fordult át. ~Így soha nem fogunk közös pontra jutni. A bölény nem igazán megoldás.~ Ekkor Doloreshez fordult. Dogorn éppen Dieb ötletét tette be v, vagy z tervnek.

-Nem igazán szeretnék beleavatkozni, de a vízidomár barátod egy kicsit eltévedt. A bölény sehogy sem fog titeket elbírni. Muszáj lesz máshogy tovább ballagnotok. Természetesen ennek is megvan a kockázata, de nem lesztek túlzsúfolt helyen. A katonákkal kérlek, kezdjetek valamit, mert számomra nem kis veszélyt jelentenek. Én nem fogok veletek menni, így egy személlyel kevesebbel kell szenvednetek. – mondta Irisa és egy halvány mosollyal hozzátette.- Örülök, hogy találkoztunk, és sok sikert kívánok a feladatotokhoz. – majd megfordult, és elment. Dogorn ekkor ment oda Irisa helyére. Irisa oda indult, ahol kijött a tisztásról. Ha minden jól megy, akkor sikeresen eljutott odáig, ahol letért.

Dieb várta, hogy Irisa válaszoljon végre. Közbe halotta, hogy Dogorn már megint visszabeszél pedig tudhatná mikor nem kell már válaszolni. Látta hogy Irisa se támogatja a repkedést ezért szólt a többieknek: -Emberek úgynéz ki, hogy mások is elvetik a repkedést úgyhogy ha nincs jobb ötlet az enyémnél akkor indulhatunk is és minél hamarabb annál jobb.- Dieb elkezdett a foglyok felé menni és mikor melléjük ért kihúzta kardját és sorban elvágta torkukat ahogy esételt előttük. -Úgy néz ki ezekkel már nem lessz gond. Szerintem így a legjobb. Nem szeretném ha bármit is megosztana nemkívánt személyekkel.- Ezek után fogta magát és a tisztás széléhez sétált. -Erre fele kell jönni ha követni akartok és leggyorsabban a célba érni. És ha kicsit faragatlan és nyers lettem volna bárkivel, például a rabjainkkal, akkor bocsánat. Gondolom ti valami humánus dologra gondoltatok, de az nem mindig célra vezető, még ha mi vagyunk a "jónak" titulált fele ennek a nézeteltérésnek akkor is így kell cselekedni.- Nekitámaszkodott egy fának és várta, hogy miként cselekszik a csapat. Dogorn akárhányszor megpróbál megint valami vitát kezdeni (magyarul hozzá szól) nem érdekli őt csak ennyit válaszol: -Bocsánat barátom engem nem te érdekelsz hanem a többiek. Tudnak ők magukról dönteni nem bénák. - és nézett körbe rajtuk.

Irisának igaza volt, a repülő bölény nem bírta volna el őket, így gyalog kényszerültek továbbmenni. Legalábbis próbálkoztak, mert a támadóik hamarabb, és több emberrel érkeztek vissza, mint számítottak rá... Irisa is visszaszorult a csapathoz, így biztos volt, hogy egy kis időt még együtt tölt majd velük. Úgy festett, körbe is vették őket, ezúttal szabadulási lehetőség nélkül, amikor a fák között árnyak mozdultak meg. Gyorsabban mozogtak, mint bármilyen ember, így a csapat tagjai hamar megsejthették, hogy nem is emberekről van szó, nem is állatokról... bár az alakjuk azokra emlékeztette őket, folyamatosa változott, így biztossá vált, hogy megmentőik ezúttal a szellemek. A csata rövid volt, a győzelem elsöprő... a támadók fel sem eszméltek. Az egyik szellem rövid időre emberre emlékeztető formát öltött, és megszólalt. A hangja leginkább tomboló szélre hasonlított, egyszerre volt harsány és suttogó.
- Ne ijedjetek meg tőlünk. A barátaitok vagyunk. Kérlek, kövessetek.
A gyaloglás az erdőn keresztül hosszúnak bizonyult, de körülöttük a látkép gyökeresen átalakult. A fák magasabbak, és sűrűbbek lettek, az aljnövényzet megtelt olyan növényekkel, virágokkal, amilyeneket még sosem láttak. Az élen haladó szellem, (aki megszólalásig hasonlított egy nagyjából negyven éves, vézna férfire, pusztán átható tekintetű, szikrázó kék szemei, és az őt körülölelő halvány derengés árulkodott róla, hogy valójában nem ember) félrehajtott egy ágat, és láthatóvá vált egy kisebb falu, leginkább a fák tetejére építve, ők is erre a szintre kapaszkodtak fel, és haladtak tovább függőhidakon. Dieb, aki a vállával még nehezen tudott mászni segítséget is kapott az egyik lakótól. Emberek nem voltak benne, szellemek viszont annál többen... mintha a szellemvilág egy szeletét látták volna.
- Reméljük, nem érzitek magatokat kényelmetlenül. - szólalt meg ismét. - Mikor beköltöztünk ide, úgy véltük, jogunk van kicsit a magunk ízlésére formálni ezt a helyet.
Lassan besétáltak a faluba, ahol a szellemek részéről, akik megannyi formában voltak jelen, a vezetőhöz hasonlóan emberhez hasonlítótól a növényekkel, állatokkal, vagy akár sárkányokkal hasonlóságot mutatókig. Hotaru repülő bölényét természetesen ellátták, és egy központi épületbe vezették a kis csapatot.
Itt már ült egy lány, egészen pontosan Lerra, aki még nem értette, mi történt vele. Szokásos szolgálatát teljesítette, ezúttal az új portál környékén, amikor megjelent előtte a szellem, aki arra kérte, kövesse. Hiába tett fel kérdéseket, a lény nem felelt, csak azt ismételgette, hogy mindent megért majd. A lány abban sem volt biztos, hogyan került oda... egyik pillanatban még a város egyik vadonjában sietett a szellem után, másikban pedig már a faluban jártak.
A vezetőjük hellyel kínálta a fiatalokat, az asztalon pedig gyümölcsök, tea és sütemény várakoztak, mintha valamiféle baráti délutánra gyűltek volna össze.
- Ha tehetjük már előbb a segítségetekre sietünk. - kezdte a szellem. - Sajnáljuk, ha nehézségetek származott a múlasztásunkból, különösen neked, hírnök. - nézett Aneko-ra. - A Feledés Völgye, és a benne rejtőző titok most nagyobb veszélyt jelent számotokra, mint bármikor. Vannak, akik megsejtették, mit kell közölnötök a világgal, és bármit megtennének, hogy ne jusson tudomásra, és ne lehessen elkerülni. - felsóhajtott. - A szellemek a barátaid Aneko, legalábbis legtöbbjük. Mint az Avatar, te sem tartozol egyik világhoz sem, de míg ő mindig megszületik, a hírnökök ritka madarak. - végignézett a többieken - Mindannyian okkal kerültek ide, nincsenek véletlenek. Az egyik hírnök már veszélybe került, nem tudjuk hol van, olyan helyre rejtették, ami még a szellemek előtt is láthatatlan maradt, őt nem veszíthetjük el. Világunk azon gyermeke, aki képes átadni a figyelmeztetést viszont a Feledés Völgyében tanyázik, így mindenképpen oda kell mennetek... - látszott, hogy gondolkodik. - Egy kisebb csapatot be tudunk juttatni észrevétlenül a völgybe, de túl sokan vagytok. Azonban mindannyiótok képességei jó szolgálatot tehetnek. Sajnos a szellemek is kétarcúak, és a fényt követők között is vannak akik úgy vélik, a világotoknak szüksége van a megpróbáltatásokra. Sajnos... sokkal többen, mint gondolnánk.
Látszott, hogy valamiért bántja a téma, egy pillanatra csalódottnak, és dühösnek tűnt. Aneko ezt észrevette, de nem szólt semmit, csak lopva végignézett a társain, akik most lehetőséget kaptak, hogy feltegyék a kérdéseiket, megismerjék Lerrát, aki teljesen ismeretlenül keveredett közéjük, és megpróbálják megérteni, mi is történik körülöttük, ami ilyen fontossá tette Aneko-t és a rejtélyesen eltűnt történészt...
(OOC: A válaszokat már ide írjátok: https://legendofavatars.hungarianforum.net/t248-titokzatos-falu#2933)