Titokzatos falu

Szellemek telepedtek meg a Tűz Népének ezen részén. A falu kicsi ugyan, de rengeteg szellemet találni, az emberalakúaktól az egészen absztraktig. A fák szokatlanul magasak, mintha az ember a szellemvilágba csöppent volna. A házak leginkább a fákon helyezkednek el, az aljnövényzet gazdag, a levelek között napfény szűrődik át.

- Nem próbáljuk felkelteni őket? - Mondta Dogorn, de mire megérkezett volna a válasz Aneko-tól, vagy Dolores-től Dieb cselekedett. Meghallotta, ahogyan a pengét kivonta és elvágta a torkukat. Hirtelen megfordult, de már csak a vértócsákat látta. - Te mi a jó büdös francot tettél?! - Tört ki belőle az üvöltés. A gyilkos gyorsan válaszolt a fiú kérdésére. Dogorn feje úgy lüktetett, mintha fel akart volna robbanni. Szinte semmi nem dühítette fel még ennyire. - És még én erőszakolom rá másokra a döntéseimet?! Te meg csak úgy megölöd őket?! - Kiabált. Ez után Dieb csak ennyit mondott: - Bocsánat barátom engem nem te érdekelsz hanem a többiek. Tudnak ők magukról dönteni nem bénák. - Ezek után Dieb fogta magát és a tisztás széléhez sétált. - Ha egy csöppet is érdekelne téged a többiek sorsa, akkor kikérnéd a véleményüket és nem teszel ilyen meggondolatlan hülyeséget! - Kiáltotta a vízidomár a fa tövében pihenő kardforgatónak, de az mintha meg sem hallotta volna. - Látjátok?! - Szólt a fiú a többiekhez. - Őrült és közveszélyes! Így, hogy fogjuk megtudni, hogy ki küldte őket? - Nézett kérdően Dolores-re. A fiú nagyon szétszórt volt és haragos. Ránézett a bölényre és látta, hogy valószínűleg már így is sokat volt úton. Belátta, hogy tévedett. - Jó... Lehet, hogy igazatok van, és gyalog kéne menni, de én még mindig jobban preferálom a repülést. Viszont ha indulni szeretnénk még a mai nap folyamán akkor jobb lenne, ha azt most tennénk. Nemsokára teljesen felkel a nap és még nem is haladtunk semmit. - Javasolta a többieknek. - Összepakolt, megvárta a többieket és elindultak. Az út közben keveset beszélgettek. Dogorn szeme folyamatosan az erdőt pásztázta valami veszélyforrás után. Végig Dieb járt az eszében. ~ Nem érdemelték meg volna a halált... Még ki kellett volna őket faggatni... És még én sodrom veszélybe a csapatot? ~ Ezek és még hasonló gondolatok keringtek a fiú fejében, amikor hirtelen körülvették őket a banditák és rájuk támadtak. - Már megint ők! Aneko, állj mögénk! - Kiáltott, majd kinyitotta kulacsait és kiidomította az összes vizét egy nagyobb ostort vagy csápot formálva. Ezzel próbálta legyőzni a banditákat, de nagy volt a túlerő és nem volt menekülési útvonal sem. - Gyalog biztonságos mi?! - Kiáltott Dieb felé, de nem volt ideje veszekedni, mert épp a harc kellős közepén volt. Mikor Dogorn meglátta az árnyakat egy pillanatra becsukta a szemét és összeráncolta szemöldökét. ~ Jaj ne... Már csak ez hiányzott... ~ Gondolta. - Szellemek... - Mondta halkan. Mikor kiderült, hogy a szellemek barátságosak, nagy teher esett le a fiú szívéről. Amikor közelében voltak, állandóan csak arra tudott gondolni amikor a Déli Víz törzsét megostromolták Unalaq szellemei. Nagyon rossz emlékeket idéz fel a fiúban. Mikor a szellem megkérte őket, hogy kövessék Dogorn egyből elindult utána. - Miért? Lenne más választásunk? - Fordult hátra a többiekhez, és folytatta az alak követését. Mikor beértek a faluba leesett a vízidomár álla. - Nem is gondoltam volna, hogy képesek ilyen szép dolgokat alkotni... - Csodálkozott. A "házakat" nézve. - Én még csak a pusztításukkal találkoztam, de ezek szerint tényleg léteznek jót akaró szellemek. - Töprengett hangosan. Folyamatosan tekintgetett jobra-balra a különféle "lényeket" kutatva. Még sosem látott hozzájuk foghatót. Mikor betértek az épületbe helyel kínálták őket. A fiú megköszönte és leült. Ekkor vette észre Lerra-t. - Szia! - Köszönt neki halkan, mert először az "idegenvezetőjüket" akarta meghallgatni. - Először is szerintem mindenki nevében mondhatom, hogy köszönjük a vendéglátást és a segítséget! - Mondta majd a szellem is elmondta amit akart. Mikor odaért a beszédében, hogy: "Az egyik hírnök már veszélybe került, nem tudjuk hol van" a fiúnak eszébe jutott valami. ~ Nem tudják, hogy hol van Hano... Viszont a banditák igen. De Dieb megölte az összes embert aki tudott volna információ szolgáltatni a honlétükről... ~ Gondolkodott. - A nevem Dogorn és lenne pár megválaszolatlan kérdésem... Remélem nem sértődik meg ha felteszem őket. - A fiú várt a válaszra, majd fel is tette kérdéseit. - Az szerintem már mindannyiunknak világos, hogy Aneko és Hikaru Hano... ők a "hírnökök". - Mondta egy kis bizonytalansággal. - Vajon mi tette őket "kiválasztottá"? És a látomások? De ami leginkább foglalkoztat, hogy milyen figyelmeztetést kell átadnunk és kinek? Vagy kiknek? - Mondta és megvárta a válaszokat aztán odalépett az idegen lányhoz. - Dogorn vagyok. Te ki vagy és hogy kerültél ide?

Dieb nem várta hogy Dogorn ennyire kiakadjon. ~Arra gondoltam hogy nem fog neki tetszeni de hogy ennyire? pff~ és ezért miután Dogorn elmondta mit gondol válaszolt rá. -Persze mert gondolom kiakartad hallgatni őket... Mert ha nem, akkor elakartad őket engedni akkor pedig csak szimplán bolond vagy. Ez csak azt tanusítaná hogy borzasztóbb vagy mint én merthogy először fenyegeted a halállal őket ami nemsokára utol éri őket mert túl sokat tudnak vagy épp a szép szabadsággal csapod be őket ami egy óriási hazugság mert hallották hogy merre megyünk. És szerinted 1-2 megbízott kis senki tudja hogy ki bízta meg őket? A főnök nevét talán tudják de a főnöknek is csak szoltak hogy küldjön egy csapatot. Na de most indulás! Már ha óhajtottok.- Ezek után elindult a csapat de hamar rajta is ütöttek. Az eltervezett alakzatba mentek szóval idomárok elől hátul pedig az átlag emberek de Dogorn megszólalása majdnem lebuktatta a hátsó csoportot. E miatt Dieb majdnem elkezdett támadásba lendülni de meglátta a körbe kerítők mögött az árnyakat és ha valaki a fákon lévő csapatból megpróbált volna harcba indulni annak szolt hogy: -Úgy látom banditáknak társasága van- és mire ezt kimondta már a banditák el is tüntek. Nem tudta hogy a szellemek mit akarnak ezért még a fán maradt, de látta hogy barátságosan nyilvánulnak meg ezért hívta a többieket ha még nem indultak volna el hogy jöjennek le már nem kell bújdosni tovább. A kivont kardját földbe szúrta és letérdelve mondta: -Köszönöm segítségét. Bárhogy megtudom hálálni csak szoljon.- Miután a faluba értek és bevezették őket a házba Dieb csak leült és várt.

Lerra még a szokásosabbnál is izgatottabb volt, hiszen Ő az első újonc, akit az új portál mellé osztottak be őrszolgálatba. Feszülten figyelt minden egyes rezdülésre, amikor hirtelen elsuhant mögötte egy árny.
-Ki van ott? -kiálltott a semmibe, majd felvette a támadóállást. -Hahó!
-Kövess. -szólalt meg mögötte egy hang, amitől azonnal kirázta a hideg. Amikor Lerra megfordult, megpillantott egy nagyjából vele egykorú, sápadt lányt, akit halvány fény vett körül.
~ Szellem.. ~
A szellemlány egy pillanatig farkasszemet nézett Lerra-val, majd hátat fordított neki.
-Kövess. -suttogta újra.
-Hová kövesselek? Mi folyik itt? -ám hiába faggatózott, a kérdéseire nem érkezett válasz. Ám a kíváncsiságának engedve, Lerra követni kezdte a szellemet. ~ Ha megtudják, hogy elhagytam a pozicíómat, örökre búcsút inthetek a jövőbeli karrieremnek.. De mégis, úgy érzem utána kell mennem.~
A szellem egy faluba vezette, ám az előbb megtett út mintha kitörlődött volna Lerra fejéből. Egyik pillanatban még a városban, a másikban pedig már ebben a rejtélyes faluban sétált. A szellem egy épületbe vezette és hellyel kínálta, bár a nagy izgalomra egyébként is le kellett ülnie.
Pár perc sem telt el, és további szellemek jelentek meg, pár fiatal társaságában. Ők is helyet foglaltak, egyedül egy fiú a víz törzséből (legalább is a ruhája ezt sugallta) vette észre és biccentett neki, majd beszélgetésbe kezdett a szellemekkel. A következő párbeszédből Lerra nem sok dolgot értett meg, hiába koncentrált, a szíve dobbanásának zaja elnyomott minden más hangot maga körül.
~ Azt sem tudom hol vagyok, hogy térek haza... Mennyi idő telhetett el, és egyáltalán miért vagyok itt? ~
Lerra-t a fiú hangja zökkentette ki a teljes káoszból, aki bemutatkozott neki, és megkérdezte, hogy került ide.
-Lerra vagyok. -mosolygott a fiúra. ~Azta milyen mélykék szemek.~ -És azt én is szeretném tudni. Épp az új átjáróhoz voltam beosztva, amikor egy szellem idevezetett. Fogalmam sincs mi célból vagyok itt... Tulajdonképpen azt sem tudom, hogy kerültem ide. Talán te tudsz segíteni, ti, hogy kerültetek ide és miért?

~ Végre egy barátságos idegen... Már el sem hiszem. ~ Gondolta Dogorn és Lerrára mosolygott. A fiú végighallgatta a lány különös történetét, majd megkérdezte, hogy helyet foglalhat-e. A válasz után leült mellé és elkezdett beszélni. - Igen, szerintem tudok pár információval szolgálni. - Mondta miközben a jobb kezével hirtelen a fejéhez nyúlt, mert megint elhatalmasodott rajta a fejfájás. Lehetett látni rajta a fájdalmat, de ő nem törődött vele, csak folytatta a mondanivalóját. - Akkor szerintem a legelején fogom kezdeni. - Mondta miközben a smaragdzöld szemébe nézett. - Követeket küldtek értünk egyenesen a Tűz Népének palotájából. Én akkor pont Köztársaság városban munkálkodtam, de ez most nem lényeg... Zuko hivatott minket, mint később kiderült egy igen komoly feladatra. Ott ismertem meg Livet, Dolorest, Raiont, jah és persze Anekot. - Mutatta a tekintetével, hogy ki kicsoda. - Ő miatta vagyunk itt. - Mutatott már az ujjával Anekora. - Tudod, neki látomásai vannak... Ő neki van a legnagyobb kapcsolata itt a szellemekkel... Ő a hírnök... - Mondta aztán egy pohárért nyúlt amiben valószínüleg alkohol volt aztán belekortyolt. ~ Úúúúú! Ez az izé borzalmas! ~ Gondolta és egyből vissza is csúsztatta az asztalra. - Tehát hol is tartottam? Jah meg van! Szóval Nem csak Aneko az egyetlen hírnök, hanem van még egy másik is akit Hikaru Hanonak neveznek, de ő eltűnt. Igazából az volt a fő feladatunk, hogy védjük meg Anekot és menyjünk el vele a Feledés Völgyébe és találjuk meg Hikarut. - Dogorn itt tartott egy pár perces szünetet aztán folytatta. - Utána banditák támadtak ránk ekkor találkoztam a légidomárral azt hiszem Hotaruval, azzal a lánnyal, ha jól tudom őt Irisának hívják, még nem beszéltem vele. - Közben ugyan úgy mutogatta, hogy ki kicsoda. - Jah és vele... Diebbel. Ha megfogadod a tanácsomat akkor vigyázol vele... - Suttogta. -  Ő egy kicsit... Hagyjuk... Szóval ránk támadtak, ők segítettek nekünk és tovább indultunk. Végül az úton megint ránk támadtak, de a szellemek a segítségünkre siettek és itt vagyunk. - Fejezte be a történetet. - Nézd! Tudom, hogy ez így egyszerre nagyon sok, de szerintem a szellemeknek tervük van veled... Ahogy ő mondta. - Mutatott az eddigi "idegenvezetőjükre". - Mindannyian okkal kerültünk ide, nincsenek véletlenek. Szükségünk lenne rád is! Mit szólsz? Segítesz nekünk? - Dogorn megvárta Lerra válaszát, ha nemet mondott akkor azt feleli, hogy: Ez nem az én döntésem, remélem még meggondolod magad!

Próbált kimaradni a többiek vitájából. ~Engem nem igazán érdekel, mivel megyünk el, csak induljunk már el. ~
Irisától egy kedves mosollyal köszönt el, majd a többiek felé fordult. Mikor meglátta, ahogy Dieb egy pillanatok alatt megöli a foglyokat, elkerekedett a szeme. Bár szíve szerint ő maga is ezt tette volna, velük, de felháborította a fiú viselkedése. ~ Milyen alapon dönt az életükről, úgy hogy most került ide? Inkább őt kéne itt hagynunk. ~ aztán csak fogta a fejét Dogorn újabb kitörése miatt. ~ Kezd olyan érzésem lenni, hogy az egész utunk erről fog szólni. ~
Örömmel vette, hogy a csapat útnak indult. De immár vegyes érzések kavarogtak benne. Még mindig remélte, hogy sikerrel járhatnak, de az őket nehezítő, folyamatosan érkező akadályok aggasztották.

A rövid harcból alig vett észre valamit. Teste megfeszült, de nem mozdult, csak várt, hogy mi fog történi. Mikor a szellemek előbukkantak, nagyon meglepődött, hiszen Dolores ezelőtt még sosem látott szellemet. Nem is tudta, hogyan tegyen különbséget jó és rossz szellem között, de megbízott a többiek döntésében. Ahogy a kis faluba értek, olyan látványt pillanthattak, meg amit azelőtt soha. ~ Ez a hely gyönyörű! ~ állapította meg magában, ahogy áthaladtak egy függőhídon.  - Szerintem jól tettétek - válaszolt a szellem szerény megnyilvánulására. - Káprázatos lett ez a hely. Én magam imádom az erdőket, az életem egy részét ilyen helyeken töltöttem. -
Amikor oda értek Dolores nem ült le egyből, ehelyett a helyiséget fixírozta, és a szellemeket figyelte. ~ Soha nem gondoltam, hogy ilyen sokfélék lehetnek. ~
Miután a szellem befejezte a mondanivalóját, Dolores hozzá fordult. Bár eléggé éhes volt, most túlságosan lekötötték a figyelmét a körülötte lévő lények.
- Elnézést! - szólította meg a szellemet, aki ide vezette őket, miután pedig odafordult hozzá, folytatta: - Csak… kíváncsi vagyok, hogy miért jöttek ide? Úgy értem, milyen célból hozták létre ezt a helyet? Máskor is szoktak emberek itt lenni? - egyelőre nem akart több kérdést zúdítani új barátjukra, így megvárta egyáltalán mit szól ezekhez a kérdésekhez. Dolores arca csupa kíváncsiságot sugárzott, lenyűgözte a hely, végre megint úgy érezte olyan helyen van, ahol felerősödhet. Akár még energiát is meríthet a tűzidomításához.

- Na! Ennek kifejezetten örülök! - Mondta Dogorn Lerra válaszára, miszerint csatlakozik a "bandához", majd megkínálta a kék löttyel. - Ö... Köszi, de szerintem kihagynám... - Tekintett a pohárra némi undorral, ami tele volt töltve világoskék folyadékkal. De aztán ránézett a lányra és magához vette a poharat. - Azt mondod kóstoljam meg? - Sóhajtott. - Ha te mondod... - Mondta kicsit bizonytalanul, majd belekortyolt az italba. - Érdekes íze van... De nem rossz! - Mosolyodott el és felhörpintette az egész pohárral. - Végre egy kis kikapcsolódás... Mióta eljöttem Délről most először pihenhetek egy kicsit. - Mondta és kinyújtózott az ülőhelyén, majd mind két kezét a tarkójára tette. - Majd ha ezzel végzünk akkor visszatérünk Köztársaságvárosba, ha minden jól megy... Remélem... Szerintem titeket sem fog jutalom nélkül hagyni Zuko a fáradozásaitokért cserébe. - Gyorsan váltotta a témát. - Csak 1-1 órát aludtam az elmúlt három napban és iszonyúan fáj mostanában a fejem a sok stressz miatt. Jah és volt egy kisebb összetűzésem Dieb-el... Vagyis több is volt... - Panaszolta majd hanyatt dőlt és eltakarta a kezeivel az arcát. - De már megint itt beszélek magamról és a problémáimról, nem hiszem el... Sajnálom, de egy kicsit szétszórt vagyok mostanában... Látod?! És már megint csak magamról beszélek! - Szégyenében elpirosodott és a bal kezével eltakarta az arcát, de azért látszódott, hogy egy kicsit elmosolyodott a saját hülyeségén. - Szerintem folytassuk ezt a beszélgetést majd holnap, amikor teljes értékű leszek. Csak szeretném tudni, hogy mi lesz a holnapi terv, aztán hunyok egyet. - Mondta majd a többiek felé fordult. - Tényleg! Akkor mi lesz a terv?

~ Amit mond az nem hülyeség. Tényleg lehet az ellenségnek léghajójuk és ami azt illeti a bölény ennyi plusz súllyal nem biztos, hogy olyan gyors. Meg az is biztos lehet, hogy következő össze csapásnál már komolyabb bandita csapattal kell szembe nézni. ~ elmélkedett Raion Dieb észrevételén. Raion válaszolni akart, de addigra már Dieb elment mellő le és az ötletét taglalta a többieknek. Fölkelt a tűz mellől és hallgatta Dieb ötletét. Közben Dogorn állt mellé és szólt hozzá. - Hát igen, te is hasonlóvoltál - felelte mosolyogva Raion. Miután Dieb végig mondta az ötletét Dogorn lépet föl az ötlett ellen, és bontakozott ki egy újabb vita közöttük. ~ Miért kell ezeknek állandóan veszekedniük azt sosem fogom megérteni ~ gondolta és rázta a fejét. Miközben Dieb és Dogorn vitázot Raion meglátogatta az egyik fát és könnyített magán. Ezután visszatért a többiekhez, akik már eldöntötték, hogy merre és hogyan menjenek. Raiont nagyon meglepte az amit Dieb művelt a foglyokkal. Tettén Dogorn akadt ki a legjobban és Raion is egyetértett vele, de Diebnek is igazat adot magában. Miután lecsillapodtak a kedélyek és elkészültek az induláshoz hirtelen feltűntek megint a banditák. ~ Na, csak ez hiányzot ~ gondolta. Raion ledobta a táskát amit cipelt és támadásba lendült. A lendülete hamar abba maradt, amikor egy árny elsuhant mellette és a kiszemelt banditát elüldözte. - Mi a fene volt ez p mondta Raion csodálkozva. Ekkor észrevette az ember alakú szellemet, aki hozzájuk szólt. Raion is elindult a szellem után. A kis séta után egy faluba értek. A látvány, ami Raion szeme elétárult az csodálatos volt. Csak ámult és bámult. Mikor bementek egy házba és ott leültek, végig hallgatták a szellem mondani valóját. Miközben a szellem beszélt Raion az asztalon lévő étkekből nassolgatott. Mikor a szellem befejezte a mondanivalóját a többiek föltették kérdéseiket. Raion nem kérdezet, inkább a hasával foglalkozott és tovább pusztította az asztalon lévő finomságokat. E közben észrevette, hogy Dogorn eddig ismeretlen személlyel beszélget. ~ Ő mikor került ide ~ nézett kérdően. ~ Biztos őtisa szellemek hozták ide, de jó beleolvadt a környezetbe észresevettem mikor beléptem ~ futott végig Raion fején a gondolatt és folytatta tovább az evést. Raion az étkezése közepette ( egy marék gyümölcsel a kezében ) át ült Dieb mellé. - Dieb - szólt hozzá Raion. - Nem akarom a foglyokkal kapcsolatos döntésedet firtattni, de ha legközelebb valamit csinálsz és az olyan dolog ami a többieket is érinti mielőtt cselekednél kérd ki a véleményünket. Oké? - mondta Diebnek szúrós tekintettel. Várta Dieb válaszát, közben tovább evet és figyelt.

Dieb halotta hogy Dogorn elkezdte bemutatni de eszébe jutott ha még megis tudná ölni akkor elég nehéz lenne kimosni ruhályából a féreg vérét ami a torkából folyna miután elvágta. Ezután Raionnal kezdett el beszélgetni vele. ~Ahj te fiú~ mondta magában és válaszolt neki: -Raion. Bocsánat így utólag a történtek miatt de ha csak te lettél volna ott meg maximum Liv akkor biztos kikérem a véleményetek de a túlbuzgó társad biztos hozzá fűzött volna valami hülyeséget. És ha ezt megtette volna akkor azzal a lendülettel amivel elvágtam a foglyok torkát, az övét is megpróbáltam volna. De amúgy is ezek csak kis hétköznapi emberek voltak akik ilyenekhez folyamodnak pénzhiány miatt. Az ilyenek legtöbször még a küldetés célját se tudják nem hogy a megbízót vagy a további terveket. Remélem megértesz.- Miután befejezte elkezdte ő is pusztítani az asztalt egy pohár zöld színű ital társaságában. Megkóstolt egy süteményt aminek tetején egy kék színű lekvár szerüség volt és mondta: -Barátom nem látsz még ilyen kis süteményt? Ugyanis megkell kóstolnod mert eszméletlen étek.-

Irisa teljesen meglepődött, hogy Dieb kihallgatta a beszélgetést. ~Hát annak a Dieb figurának igen éles füle van. Főleg 1. 20 méterrel távolabb állt tőlem, 2. szerintem halkan beszélek, 3. Nem is hozzá beszéltem. Mégis milyen joga volt kihallgatni a beszélgetésemet Doloressel!!??~ egy kicsit lendületesebben bandukolt az erdőben. Aztán hirtelen belényilallt, mintha a derült égből villám csapott volna belé. Megint egy rossz megérzése lett. A közelben történt. ~Doloresék lennének azok??~ és a megérzés irányába futott. Nem telt el pár perc, és a többiekhez ért. És akkor, jelentek meg a katonák. Irisa a katanájához kapott, de nem húzta ki. Várta, hogy ők támadjanak. De a szellemek…….megjelentek a szellemek. Irisa nem igazán tudta, hogy hogyan reagálnak. Nem mind barátságos. De az ők pártját fogták. Egy nagy sétálás után a szellemek egy faluszerűségbe vezették őket. Irisa ide-oda forgott, de nem csak ő, hanem a csapat többi tagja is. A házak Irisa számára igazán otthonosak voltak, sokkal jobban érzi itt magát, mint bármely más ember faluban. Úgy tűnik a falu vezetője kísérte ide, ebbe a csodálatos faluba. A mondandója igen érdekes volt. ~Hmm…. Aneko a jövőbe lát, akkor ez a Hikaru személy is tudja ezt?? Vagy azért lett történész, mert ő a múlt eseményeit érzi?? Ha igen, akkor igen előnyös áldása van.~  A kérdéseket, amiket feltettek, ő is hasznosnak és érdekesnek találta. A többiekkel ellentétben, ő állt, a bejárathoz közel. Lerra kedves lánynak tűnt.~ Aneko meg túlságosan is hallgatag. Vajon ő ezt mind tudja??~ Hogy ezt kiderítse, odament Aneko-hoz.

-          Öhm, elnézést a zavarásért, de azt szeretném megtudni, hogy te mennyit tudsz?? Sajnos nem tartok veletek a legelejétől fogva. – érdeklődött Irisa.- A nevem meg Irisa.- mutatkozik be. ~Hogy nem tudtam ezzel kezdeni??? Ah, mindegy.  Már megtörtént.~

A szellem bólintott.
- Igen, valóban ők a hírnökök, ám hogy pontosan milyen figyelmeztetésről van szó, az sajnos előttünk is titok. A Feledés Völgyében várnak rátok, ezért arra kérünk titeket, hogy váljatok ketté. Az egyik csapatot, a kisebbiket be tudjuk juttatni a Feledés Völgyébe, és ha egyszer elérik az erdőt, az ott lakók már gondoskodnak róla, hogy a támadóik nem kövessék őket. A másik csapat Hikaru Hano felkutatására kell, hogy induljon. Nem hagyhatjuk a markukban. - sóhajtott.
Aneko eközben válaszolt Irisának.
- Sokat megsejtettem a történtekből. Éreztem azt is, hogy ti megjelentek majd, mikor a táborban fogságba estünk. A sárkánymadár jelent meg nekem, és ő kért, hogy menjek a Feledés Völgyébe... Zuko nagyúr segítségét kértem, így kaptam őket segítőnek. Kissé... nehéz természetűek is vannak köztük, de hálával tartozom mindenkinek, aki segít. - a szellemre nézett. - Nem tudom, hogy milyen üzenetet akarnak nekem átadni, de abban biztos vagyok, hogy fontos, és nem jó. Ezek a szellemek a segítségünkre vannak, de van bennük valami furcsa... nem sötétség, csak... mégis furcsák. Te is érezheted. Neked is... erős a kapcsolatod a szellemekkel, igaz?
A szellemek vezetője eközben ismét végignézett a csapaton, és folytatta.
- Rátok bízom, hogy osztjátok magatokat két csapatra. Néhány barátom kísér titeket a Feledés Völgyébe. Magam is szívesen veletek tartanék, de sajnos már nem vagyok szívesen látott vendég arra. A másik társaságnak viszont csak útmutatással szolgálhatunk. Ahogy mondtam, nem tudjuk pontosan, hol van Hikaru. Amennyiben gondoljátok, szállást természetesen adunk, és az ételből is bátran fogyasszatok... a süteményeink nem hizlalnak. - mosolyodott el, miközben ő is elvett egy darabot, és lassan enni kezdett.

~ Váljunk ketté, egy kisebb és egy nagyobb csoport. A kisebb csapat megy a Feledés Völgyébe, a nagyobb a banditák után. Hogy lenne a legjobb? Ki hova menjen? És én hova menjek? ~ Gondolkodott Dogorn miközben figyelte a szellem minden egyes szavát. ~ Nem tudják ők se, hogy hol van a történész. Pedig ők tudták... ~ Idézte fel a levelet és az elvágott torkú áldozatokat, akik üvölteni próbáltak a fájdalomtól, csak hörögni tudtak. Gyorsan meg is rázta a fejét, hogy kimenjen elméjéből a kép aztán felállt és odament Lerrához. A lánnyal való beszélgetés után felállt és megszólalt. - Köszönjük a kedvességét, most viszont szerintem el kéne döntenünk, hogy mit kezdjünk magunkkal. - Mondta a vendéglátójuknak majd a többiekre nézett. - De előtte szeretném bemutatni nektek Lertát. Ő is velünk szeretne tartani és szerintem remek tagja lenne a csapatunknak.  - Két csapatot kell alkotnunk. Egy kisebbet és egy nagyobbat. A kicsi a völgybe, a nagy pedig Hikaru megmentésére, ahogy azt mondta. - Tekintett vissza a szellemre, majd folytatta.- Véleményem szerint legyen egy öt és egy négy fős csoport. De lehetne egy három és egy hat fős is. Szerintetek melyik lenne a legjobb? Vagy valakinek más ötlete? - Dogorn várt egy kicsit, nehogy megint csak ő döntsön a csapat helyett. Aztán folytatta mondanivalóját. Viszont azt nem tudom, hogy ki hova tartozzon... Ezt legjobb lesz ha közösen döntjük el. Mindenesetre szerintem Aneko-nak a völgybe kellene mennie, szerintem nem kell részleteznem, hogy miért. Viszont én is vele szeretnék tartani. Úgy érzem, hogy ott a helyem a Feledés Völgyében Aneko mellett. Van tapasztalatom a szellemekkel kapcsolatban és sose árt egy vízidomár a bajban. Bár remélem nem fog semmi sem balul kisülni... És ha úgy döntötök, hogy érdemes vagyok a címre, akkor minden erőmmel azon leszek, hogy felfedjük a titkot és megvédjem őt... Akár még az életem árán is... - Nézett a lányra majd visszaült Lerra mellé és hallgatta a többiek beszédét.

Dieb még megvárta hogy mit mond Raion és utána meghalotta hogy a szellem szólt. ~Szóval nem hízlal a étel? De ha nem hízlal semilyen mértékben akkor nem is táplálhat mert a test csak abból tesz félre ami táplál és abból lessz a háj... Szóval konkrétan levegőt eszünt?~ elmélkedett a fiú és megse próbált megszólalni mert tudta hogy még lese fogja tudni nyelni a falatot amit épp rág de máris megszólal a kis túlbuzgó barátja. Elment az étvágya Dogorn bájos beszédétől, ezért még megette az utolsó süteményt amit elkezdett és elmondta mit gondol: -Én inkább úgy nézném a csapatfelosztást, hogy akik tudnak harcolni. A védett személy nem hiszem hogy a csata közepébe fogja vetni magát ezért őt ne számitsuk. Szóval az 5 3-as felosztást javaslom mert egy csapat 3 fővel a leghatékonyabb. Nincsennek túl kevesen nincsennek túl sokan.- ezzel visszanézett az asztalra de még gyorsan visszapillantott:- ja és persze én inkább kedves Hikaru barátunkat megyek megkeresni.- és kicsit hallkabban hozzátette -Tudod... mert te nem vagy ott... Doki...- mondta végén gúnyosan  és visszafordult Raionhoz.

Dogorn végighallgatta Diebet, majd csöndben maradt egy pár pillanatig. ~ Óóóó, hogy neked mindnig kötekedned kell! De legalább nem kell együtt lennem EZZEL... Jajj, tudom. ~ Mosolyodott el a saját gondolatain. ~ Tipikus vízidomár reakció... Inkább kitérek a konfliktusok elől, mint a patak vize a sziklák elől. De ez nem mehet így még sokáig. Még a patak vize is képes kőkeményre megfagyni... ~ Gondolta Dogorn. ~ Biztos rosszul esett Aneko-nak, hogy nem vette Dieb emberszámba... ~ Próbálta veszekedés nélkül megoldani a szituációt. - Aneko is a csapat tagja, nem kéne így lekezeled. Ami a csapatfelosztást illeti, minden egyes személyt be kell sorolni az egyik csapatba, akár tud harcolni akár nem. Mivel összesen kilencen vagyunk csak két lehetőségünk van: A 4-5-ös csapat és a 3-6-os. Ezek közül kéne választani és, hogy ki melyikbe menjen. Ha nem vetted számításba Aneko-t akkor te a négyes-ötös variációra voksolsz. - Tekintett Dieb-re. - Én is ezt preferálom...  És a ti véleményetek? Nézett végig az arcokon. ~ Doki...vicces... Csak csináljon még valamit, ami veszélyt jelent ránk... Az lesz az utolsó csepp a pohárban és nem fogom vissza magam. ~ Gondolta miközben hallgatta a többiek véleményét.

Lerra csak hallgatta a többieket és egyre inkább kezdte felfogni a történteket. Dogorn bemutatta a többieknek, Ő viszont csak bárgyún mosolygott és ült a helyén.
~Nem is kérdés, a Feledés Völgyébe kell mennem... Nem tudom miért, csak érzem. Ráadásul senkit sem ismerek innen, Dogorn viszont őszintének tűnik, bíznom kell benne. Azt hiszem, vele tartok..~
Lerra észrevette Dieb és Dogorn közti feszültséget és el is határozta, hogy az előzményeiről majd később kikérdezi a fiút.
-Szerintem is a 4-5-ös felállás lenne az ideális. -mondta majd Dogorn-ra nézett. -Bár a szellemekkel nincs nagy tapasztalatom, de mégis Veled tartanék. Minden erőmmel azon leszek, hogy segítsem a csapatot és mint földidomár, ha a szellemekkel nem is, de a természettel szoros a kapcsolatom.
~Talán a kaland során megtudhatnék valamit a múltamról és a szüleimről is...~ Gondolta Lerra és leemelt egy sütit az előtte lévő asztalról és majszolni kezdte, miközben hallgatta a többiek válaszát.

- Megértelek Dieb csak attól félek, hogy egy idő után nem csak szó párbaj lesz köztetek, és én nem szeretném, hogy megöljétek egymást és hogy ezzel veszélybe sodorjátok a küldetést, ami személy szerint most a legfontosabb. És ezt a saját érdekeitek elé kell helyezni. Ha pedig kudarcba fullad a küldetés, akkor Zuko nagyúr nem fog repesni az örömtől. - mondta Raion válaszul miközben elvett egy olyan sütit, amit Dieb ajánlott. - Ez tényleg jó - mondta Raion. Mikor a szellem elkezdet beszélni Raion a figyelmét rá irányította és nem a kajával foglalkozott. Csendben végig hallgatta a szellem beszédét és várta ki kezdi az ötletelést. Dogorn kezdte. Végig hallgatta őt és közben egy pillantást vetett Diebre és látta rajta, hogy mennyire örül, hogy hallhatja Dogorn szavait. Miután befejezte Dieb tette hozzá véleményét. ~ Ennek is lehet beszélni, hogy nem tudja megérteni azt, amit az előbb mondtam neki ~ gondolta Raion. Mikor befejezte és vissza ült mellé Raion hozzászólt. - Eljutott egyáltalán az agyadig, amit az előbb mondtam, mert a most elmondott beszéded alapján nem úgy tűnt. Kérlek ne csinálj több feszültséget. Nem várta meg Dieb válaszát és elkezdte ő is a véleményezést. - Én is a 4-5-ös csapat felosztást támogatom. - szólt Raion és folytatta. - A kisebb csapat már kezd ki alakulni, csak egy ember kell, és szerintem ez legyen Dolores. Ahogy a tisztáson láttam benne és Dogornban bízik legjobban. Én a másik csapattal tartok. És még jutt eszembe. - ekkor Aneko felé fordul. - Szerintem most már érdemes lenne azt a levelet megmutatni mindenkinek, amit a banditáknál találtál - mondta. Miután befejezte a beszédet tovább et és várta a reakciókat.

- Rendben, örülök, hogy velem tartasz és, hogy egy nézőpontot képviselünk. - Mondta Dogorn mosolyogva Lerrá-ra tekintve miután a lány felvázolta véleményét. - Valakinek valami hozzáfűznivalója? - Itt megint várt egy kicsit, aztán Raion-ra terelődött a figyelme. - Remek ismét egy voks a 4-5-ös felállásra, szerintem eldöntöttük, de azért még megvárjuk a többiek véleményét is. - Itt ismét megállt és várta a többiek válaszát. - Amúgy szerintem is Dolores a legalkalmasabb a völgybe, de ezt a döntést hagyjuk rá. - Ez a mondat után jött az ami miatt rettegett. Raion megemlítette a levelet. A fiú egyrészt kínosan érezte magát, hogy nem szólt mindenkinek az irományról, másrészt azért érezte kínosnak a történteket, mert szót ejtett róla Raion-nak. Harmadrészt azért, mert nem szólt Aneko-nak és Dolores-nek arról, hogy Raion tud róla. ~ Lebuktam... Pedig megbeszéltük a lányokkal, hogy ne szóljunk róla senkinek... Elbuktam... Végül is nem keltettem pánikot és ez volt a lényeg, ugye? ~ Bizonytalanodott el. ~ Raion-ban megbízok, színpatikus srác és szerintem sokszor egy véleményünk vagyunk, ezért mondtam el neki. Bár egyre többet beszélget azzal a tuskóval és ahogy láttam jól szórakoznak. Lehet, hogy félreismertem... - Sóhajtott. - Jah, meg azért is mondtam el neki, mert letámadott a kérdéseivel és nem akartam hazudozni. Mondjuk nem mondtam el neki se az egész történetet... De nem lényeg, ideje megosztani a mindenkivel... ~ Gondolta majd ismét felállt megszólalt. - Igazad van Raion! Ideje elmondanom az egész történetet mindenkinek. - Tekintett Dolores-re megbánó arccal aztán folytatta. - Tehát úgy kezdődött, hogy ÉN találtam egy levelet még a tisztáson az egyik banditánál. - Mivel nem akarta Dolores-t és Aneko-t belekeverni ebbe az egész titkolózásos ügybe, magára vállalta az egészet. - Egy bizonyos Sotan-nak szólt Iyo tollából. Hikaru náluk van és Aneko kell nekik, tehát ránk vadásztak és szerintem még vadásznak is... Valószínűleg a Vörös Lótusz követőik, mert megemlítették Zaheer-t és azt, hogy  ő lehet, hogy feladta a harcot az avatár ellen, de ők még koránt sem... - Várt egy pár másodpercet és megtörte a néma csendet. - Tudom, hogy most mit gondoltok, de mielőtt még bármit mondanátok csak annyit szeretnék szólni, hogy sajnálom. Mindennek meg volt az oka, úgy ahogy annak is, hogy most itt vagytok. Remélem meg tudtok bocsájtani, hogy nem mondtam el ezeket a fontos információkat... - A fiú lecsukta a szemét és megbánóan lehajtotta a fejét. ~ Elviszem én a balhét... Nekem már így is, úgy is be van mocskolva a jó hírem, legalább Dolores és Aneko maradjon "tiszta". Elviselek én még akár milliónyi szúrós tekintetett, sértést és ütést ami a padlóra küld...Muszáj... Ha bennem nem, de  BENNÜK megbíznak... ~ Majd kinyitotta a szemét és a két lányra tekintett, akik tudtak a levélről. - (Ha valamelyikőjük be akarta vallani, hogy ők is benne voltak akkor Dogorn a többiek számára alig észrevehetően gesztikulált: Összeráncolta a homlokát, kicsit megrázta a fejét, majd kiengedte az amúgy ökölbe szorított kezét és intett a lányoknak. Majd annyit tátogott, hogy kérlek ne...) A vízidomár állva maradt, kiegyenesedett, végignézett mindenki és várta szúrós szemeket, a sértéseket és minden mást.

Csak egy felvont szemöldökkel fejezte ki a meglepődését. ~Számíthattam volna rá, hogy felismer, hiszen mi eléggé érzékenyek vagyunk az ilyesmire. Úgy látom ő igen erős látó lehet, hogy Zuko mester is komolyan veszi a látomásait.~ De nem fűzött hozzá semmit, mivel a vezető beszélni kezdett. Aneko kérdését meg nem tudta hova tenni, hogy az most neki vagy a szellemvezetőnek szól, így halkan jegyezte meg. – De,  történhetett valami, amilyen ilyen szokatlan viselkedéshez vezethetett.~Hmm…talán én segíthetek a történész megkeresésében, és a harchoz is értek valamelyest. De ezek már megint egymást tépik.~ Itt a száját egy csöppet elhúzta. ~Szerencsés lesz, hogy az a kettő külön lesz, de Dieb igen kiszámíthatatlannak tűnik. Lehet, hogy jobban járunk, hogyha velük megyek, de ha Dieb a saját feje megy veszélyes helyzetben……..az nem túl biztató. Most valamilyen levél beszélnek. De csak beszélnek.~
-Kérem a levelet.- nyújtotta ki a kezét Irisa. Addig tartja ott, amíg nem adják oda neki. – Én a történészt mennék megkeresni, de azzal a csapattal megyek, ahová ti belátásotok szerint mennem kell. Ha ez számít, egész jól forgatom a katanát. –Ha Dogorn kifogásolja a levél odaadását, a lány nyugodt, komoly hangon tömören megfogalmazza a véleményét. –Több szem többet lát.

Ha megkapja, akkor tüzesen megvizsgálja a levél tartalmát, külalakját, a papírját. Még a fény felé is fordítja, hogy ha van rajta valamilyen titkos láthatatlan írás, akkor felfedje.

Üldögélt egy keveset az asztal mellett. Evett egy keveset a kirakott ételből, de nem igazán volt se éhes, se szomjas. A szellem tanácsán gondolkodott. ~ Nekem szinte majdnem mindegy, hogy melyik helyre kerülök, de ha lehet inkább nem Diebbel tartanék ~ gondolta, miközben hallgatta Diebet és Dogornt. ~ Előbb inkább várok, hagy döntsenek, aztán megyek ahova jut helyem ~ összekulcsolta karjait és kicsit hátradőlt a széken. ~ Bár, ha belegondolok még itt is szívesen maradnék. Rég voltam ennyire nyugodt helyen. De tudom, hogy rám is szükség van. ~
Gondolatait vissza irányította a többiek felé. ~ Tehát Dogorn és Aneko a Feledés Völgyébe megy, és az új lány, Lerra is velük tartana ~ amikor Raion kimondta a nevét, felkapta a tekintetét. Felállt az asztaltól és bólogatva nézett a tűzidomárra.
- Rendben, akkor Anekoékkal megyek a Feledés Völgyébe - válaszolta, majd Aneko mellé állt. ~ Úgy is ezt szerettem volna inkább. És legalább mindkét helyre jut egy-tűzidomár. És ebből az egyik legalább tud is rendesen idomítani ~
Egyetértett Raion kérésével, miszerint meg szeretnék tudni a levél tartalmát. Komoly tekintettel Dogorna nézett és bólintott, jelezve, hogy ő nem bánja ha a többiek meg tudják. ~ Remélem Aneko sem. ~

Kérem a levelet! Ezek voltak az utolsó szavak amit Dogorn hallott, majd megállt a világ és néma csönd lett. A fiú csak nézte a lány üres kezét amibe nyilván a tekercset várta, de ő csak nézte és nézte és szóhoz sem tudott jutni. Levegőt is alig kapott. ~ Szellemek segítsetek! Csak ennyire tudott gondolni. Nincs nálam a levél! Nincs nálam! Nincsen... És ami még szörnyűbb, Aneko-nál van. Mit tegyek? Mit mondjak? Azt mondjam, hogy elvesztettem? Vagy megsemmisítettem? Vagy, hogy Aneko-nak adtam, hogy vigyázzon rá? Vagy becsempésztem a zsebébe, mert azt akartam, hogy olvassa el? Vagy hívjam ki a szobából és kérjem el tőle? Vagy mondjam el, hogy ő találta és Dolores is tudott róla és senki se mondott el semmit senkinek? Nem buktathatom le őket! - Cikáztak a gondolatok ide-oda az elméjében. Egy kicsit megnyugtatta Dolores jelzése, de még mindig ideges volt. Lassan ismét elindulni látszott az idő és valamit cselekednie kellett. Hirtelen megfordult és Aneko-ra nézett kérdően. Mintha tudna segíteni valamilyen varázslattal ebben a kínos helyzetben. Mintha valahogyan Dogorn zsebébe tudná teleportálni a levelet teljesen feltűnésmentesen. Váratlanul ismét belenyilallt a fiú fejébe a fejfájás, ami igencsak megnehezítette a gondolkodásban. Odasétált Aneko-hoz és tartotta a kezét a levelet várva. - Sajnálom... - Ha megkapta Dogorn a levelet akkor továbbadta Irisának és leült Aneko és Dolores köze, majd Dolores-nek is odasúgta, hogy sajnálja. A vízidomár már két kézzel fogta a fejét, mert óriási fájdalmai voltak. ~ Mi lehet velem? Korábban sose fájt a fejem és az utóbbi két napban már kezd elviselhetetlen lenni... Rossz előérzetem van... ~ Ha Aneko nem akarja átadni a levelet, csak annyit mond, hogy megsemmisítette, nehogy rossz kezekbe kerüljön.

A lány igen unottan halgata végig mind a szellem mind a töbiek beszédét. Egész végig csak kortyolgatott valamilyen lötyöt amit az azsztalon talált és figyelte a körülötte lévők arckifejezéseit.Néha-néha elmosolyodott a töbiek szavain de azonfelül semmilyen érzelmet nem mutatott.Nem lepte meg Dogoron ragaszkodása Anektohoz ahogy Dieb reakciója sem ,  Raion és Dolores mondanivalója kissé érdekesebb volt de az sem nagyon kötöte le a figyelmét.Ez a levél ügy egy kicsit más volt.Dogoron arca folyamatosan változott~MÁR MEGINT EZ A ROHADT SAJNÁLOM MÁNIA… kezd kiakasztani ez az ember~.

-Jaj … komojan de fontos most az a levél –szolalt meg mikor verge talált egy pillanatnyi csendet a párbeszédek közt- eltitkolták .. ez van , most komojan ezen akadunk le ?-kissé ideges fintor szaladt át az arcán majd ujra megszólal-nézetek szegény arcára –mondta gunyosan – már igyis nyálömlengése van ne adjunk neki esélyt ujjab érzelmi kitörésre…. Nade nem ez a lényeg.Nem azért vagyunk itt , hogy ismeretleneket mentsünk ki ismeretlen helyekről … az egyetlen ok amiért itt vagyunk az az , hogy Anektot védjük , se több se kevesebb.Nem szabad különválnunk .. ha fontos a másik személy akor elküldjük az említett levelet valakivel Zukónak és ő majd intézkedik .. de mi már megkaptuk a parancsainkat … és már bocsánat de engem Zukó bérelt fel és nem egy csapat szellem … azt telyesítem amit ő mondot …. Ha az ujonan jöttek ugy gondolják , hogy hőst akarnak játszani és  fontos ez a másik “látó” akkor sok sikert , de nekünk a MI feladatunkra kell koncentrálnunk és én erről nem akarok vitatkozni.

Dogorn csak fogta a fejét és ült Aneko és Dolores között. Ordítani tudott volna a fájdalomtól, de helyette inkább egyre jobban szorította halántékát. Ekkor szólalt fel Liv. A fiú próbált odafigyelni a lány szavaira többé-kevésbé, de nagyon megnehezítette a fájdalom a koncentrálásban. ~ Mi lehet velem? ~ Becsukta a szemét és próbált figyelni a beszédre, de egy pillanatra arra bevillant annak szellemnek a képe aki megölte apját. Egy pillanatra erősebben belenyilallt, mint eddig és hirtelen elmúlt nyom nélkül. ~ Mi történik velem? Talán a kialvatlanság, vagy az italban volt valami? ~ De nem foglalkoztatta tovább, mert Liv folytatta a beszédét. A vízidomár kiegyenesedett az ülőhelyén és a kezét maga mellé helyezte. ~ Éreztem, hogy Liv-el nem fogjuk megtalálni a közös pontot... Talán ott csúszott el minden amikor elutasította a békejobbomat. Vagy amikor megismertem... De ez nem is érdekes. - Háát igen ez vicces volt, egy kicsit rám vall... - Mosolyodott el, ismét felkelt, majd megdörzsölte az állát. - Értem én a viccet, meg gúnyolódást, de amit utána mondtál az abszurd és ostobaság... - Nézett a Kyoshi harcosra egy kicsit megviselt ábrázattal. - "Nem azért vagyunk itt , hogy ismeretleneket mentsünk..." Megy, hogy "Az egyetlen ok amiért itt vagyunk, hogy Anektot védjük. Se több se kevesebb..." Te nagyon tévedsz... Az igazi ok az teljesen más. Ahogy Zuko Nagyúr mondta: "Valamiféle fenyegetés les a világunkra, nem tudjuk, miféle, de biztos hogy jelen van..." és én úgy érzem, hogy egyre közelebb vagyunk a zár nyitjához és MEG TUDJUK állítani ezt a fenyegetést! És nem ismeretlenek mentünk, hanem a zár kulcsát! Hikaru Hano-t fogjuk megmenteni a történészt, a hírnököt, de ha jobban tetszik akkor Aneko barátját... Ő rá is szükségünk van, hogy jó befejezése legyen ennek a történetnek! És Zuko bérelt fel minket?! Hát nem tudom, de én egyáltalán nem érzem magam bérencnek! És ezzel szerintem nem csak én vagyok így... Inkább BÉRELT volna fel egy pénzéhes kapzsi bandát? Annál sokkal nemesebb a cél... Én ingyen is elválnám, vagyis elvállaltam... Ami pedig a levelet illeti, IGEN odaadtam Aneko-nak és megkértem, hogy ne szóljon róla senkinek és betartotta a szavát, csak azért mert megkértem rá. IGEN, el kellet volna mondanom, de ezért már elnézést kértem... - Vett vissza a hangsúlyából. - Jah és Liv... Most, hogy végiggondoltam tényleg rám vall az "érzelmi kitöréses" jelző. Humoros volt... - Mondta és irányba vette a legközelebbi ablakot. Rátámaszkodott a párkányra és nézte a falut. A különféle szellemeket, ahogyan csinálták a kis ügyes-bajos dolgaikat. Dél már rég elmúlt, körülbelül négy óra lehetett. ~ Még pár óra és besötétedik. ~ Gondolta. Nem akart senkivel, vagy semmivel se beszélni, csak bámulni ki az ablakon. Viszont ha valaki odamegy hozzá és kérdez tőle egy-két dolgot, vagy csak szimplán társalogni akar, ő örömmel fog beszélgetni. Bár ha meghall valami olyat ami kiveri nála a biztosítékot megint részt vesz a veszekedésben.

Diebnek összeállt a kép hogy a táborban akkor ez volt amiről beszéltek a többiektől visszavonulva aneko, Dogorn és Dolores de a fiú nem értette hogy miért mondja azt Dogorn hogy ő találta a levelet mikor látta hogy aneko mutatta meg neki és Doloresnek. Ezekután látta hogy megint csőbe húzta magát... ~ A sánta kutyát hamarabb utol érik mint...~. És ezután hallotta Livet és nem értett vele egyet de eszébe jutattott vmit. A fiú felállt helyéről ahonnan hallgatta eddigi eseményeket és szolt 1-2 szót míg kiment. -Bocsánat de én Livet nagyobb örömmel látnám a védett személy melett mint egy tűzidomár lányt akit még harchelyzetben sem láttam idomítani. Nem sértés de ha jól tételezem fel nem vagy erőd teljében és lehet hogy egy ember megvédése helyett inkább a megkeresését kéne választanod mert úgy lehet hogy több értéked lenne a csapatban. Mégegyszer mondom nem sértés csak észrevétel.- Ezzel odaért az ajtóhoz és megfogta a kilincset és miközben nyitotta az ajtót mondta: -Döntsétek el hogy hogy akartok elindulni és induljunk végre! Még mindig ugyanúgy telik az idő attól hogy egy kis szellemfaluba vagyunk úgyhogy pörgessétek fel magatokat én kint leszek várom az embereket akik jönnek kutatóútra. És hisztizést abbahagyni még mindig olyan ez a csoport mint egy csűrhe, és ha nem én csinálom a balhét az nem azt jelenti hogy nektek kell.- rakta utána: -Tisztelet a kivételnek- ezzel kiment és várta az embereket hogy jöjjenek. Útközben nem érdekelte semmi bárki bármit mond vagy csinál ő kimegy és várja a csapatot és ha fizikailag akarják megálítani egy kitéréssel elmegy az akadály elöl és megy tovább.