Az Idő fája

Az északi vagy déli pólus átjáróin átlépve az utazó először idejut. A hatalmas terület yin-yang jelet formál, középen helyezkedik el maga a fa, amelynek gyökerei a legendák szerint összekötik az anyagi, és szellemi világot. Raava és Vaatu, a fény és sötétség szellemei tízezer évente itt vívják meg nagy csatájukat, amely az egész világ sorsáról dönt. Az elmúlt tízezer évben, miután Wan avatar bezárta, a fa Vaatu börtöneként is szolgált. Korra véletlenségből nyitotta meg ezt a börtönt, majd elpusztította Vaatut a Harmonikus Együttállás idején, így a fa jelen pillanatban üres, és kiváló meditációs hely.

A döntés megszületett, így őrök kísérték a kis csapatot az Északi Portálhoz. Menekülési lehetőség nem volt, át kellett lépniük a szellemvilágba. A fény és sötétség nagy csatájának színtere üres volt, néma, és a levegő is egészen hideg volt... mintha maga az idő fagyott volna meg. A csapatnak hamar feltűnhet, hogy egy szellem sem jár a környéken.
Ha közelebb mennek a fához, láthatják, hogy rossz állapotban van... Az ágai sérülékenyek, a törzsén lévő nyílásokból valamilyen lilás váladék szivárog... egyértelmű, hogy valaki, vagy valami megmérgezte. Talán ez dühíthette fel a szellemeket?

Niteris lelkesedése alábbhagyott, amikor a csapat elhagyta a lakott területeket.
~Vajon itt is vannak pingvinek? És ha vannak… közel megyünk hozzájuk?~
Niteris nem akarta kimutatni gyengeségét társai (és Elaina) előtt, ezért igyekezett a csapat közepén haladni. Amikor elérkeztek a szellemvilág kapujához, fellélegzett, mintha csak a munka nehezét már maga mögött hagyhatná. A fa látványa különös érzelmeket váltott ki belőle. Legelőször természetesen ifjúkori vágyai törtek elő, és le akarta égetni. Ezt az ötletet elvetette, mert eszébe jutott, hogy Elaina figyelheti. Másodszor az jutott eszébe, hogy talán egy kiadós meditáció a fánál erősebbé tehetné. Oda is szaladt a fához, de amikor fel akart mászni, észrevette a lilás folyadékot. Beledugta az ujját, nézegette, szagolgatta és a végén meg is nyalta. Ezután hosszú, fontoskodó bólogatásba kezdett.
~Ez a fa nyilván megfázott… Azt hiszem, tudom is mi segítene rajta!~
- Ne aggódj, én orvos vagyok- mondta, majd elővett egy adag kihűlt gyógyteát, amit eredetileg vészhelyzet esetére tartott magánál, és rálocsolta a fa gyökereire.
~Probléma megoldva, kezdődhet a meditáció~
Niteris ezek után felmászott a fára, lótuszülésben helyezkedett el és erősen koncentrált, hogy megszabaduljon az illúzióitól. Elvégre szerencsétlen lenne, ha nem robbantgathatna az úton…

~Hát a maga nemében szép az északi vidék, valószínűleg. Kár, hogy semmit sem láthattam, és ismerhettem meg belőle. Remélem nem fog tönkremenni a spirituális kultúra ezek a támadások miatt. És a……légkör is megnyugszik.~ Az őrök voltak olyan rendesek, és elvitték a csipet csapatot a kapuhoz. Elaina csodálattal szemlélte az átjárót,  -és ha van ilyen-, akkor a különbségéket próbálta észlelni. Maga az átkelés igen furcsa élmény volt, - lehet hogy a megfázás miatt-, de mintha a levegő is a hidegnél még dermesztőbbé váltott volna. ~Brrrr……….remélem csak a huzat volt.~ Nos, egy nem spirituális személy is megérzi a múlt jelenlétét, a helyszín hatalmát s erejét. ~Hűűűűű……….hát ez ez egyszerűen gyönyörűen elképesztő. Ezt az embernek élőben kell látnia, még egy kiváló festmény se tudná visszaadni ezt a különösen különleges légkört.~ámulatából Niteris „gyógyítása” zavarta meg. ~Az a kötöznivaló futóbolond mégis mi a ménkűt művel. Gyógyít? Mivel, miért, és miért ő???~ halmozódott fel a kérdések érdekes sorozata. ~Nos……..reménykedjünk, hogy volt oka ezt művelnie.~ A fához közeledve hasonló dolgokat fedezett fel. Bár nem kóstolta meg, és nem is érintette meg, a szaglást meg elvetette, a megfázása miatt. Letettte a táskáját, óvatosan felmászott Niterishez, próbálta a lila nedvet kikerülni, és egy hatalmas tüsszentéssel köszöntötte. Sajnos egy fokkal a keze lemaradt, és a tüsszentés Niteris kapucniájára „érkezett”. ~Oppárá.....Hupsz, bocsi!~ és leugrik a fáról. Néhány bukfenccel tompítja az érkezését.

Az utolsók közt lép át a portálon, ha még látja Blitzet, akkor egy ráerőltet egy vigyort.
~ Mint a régi szépidőkben. ~
Lassú léptekkel lépett be a fénymezőbe és pillanatokkal később már a másik oldalon járt. Látszott, hogy valami nem stimmel a fával, azonban ahogy közelebbről megvizsgálta rögtön látta, hogy valaki megmérgezte.
~ Amennyiben a szellemek mérgesek nem kéne őket még a jelenlétünkkel is felhergelni. Ez a fa haldoklik és valószínűleg nem a fogadóbizottság mérgezte meg, ami azt jelenti, hogy az illető valószínűleg még a szellemvilágban van, vagy a másik portálon távozott. Bár azt sem tartom kizártnak, hogy az őrség figyelme elsiklott az ilettő felett és ahogy jött, úgy vissza is ment. ~
Óvatosan közelíti meg a fát, ugyanis van pár éves tapasztalata a szellemvilág dolgairól. A táskájához nyúl és mintát vesz a folyadékból. Amikor Niteris lelocsolja a fát legszívesebben ott helyben megfojtaná, de túl sok a szemtanú ő pedig egy EE tiszt. Mindennek van hátránya, ami a másik fél részéről előny.
Tekintete Zimát kereste és amint a lány átért észrevétlenül odalépdelt hozzá.
- Hagyom, hogy emészd az információáradatot, de láttam az arcodat s bár nem erősítetted meg, de már tudom, hogy igazam volt Nightal kapcsolatban. Most viszont... a feladtra kell koncentrálni.
Elfordult tőle és megköszörülte a torkát, elég hangosan beszélt ahhoz, hogy mindenki hallja.
- Ami ezzel a fával történt nem a természet műve, valaki, valakik vagy valami megmérgezte őt. Gondolom senki sem gyógyító, így nem sokat tudunk tenni, viszont itt nem biztonságos.
Kicsit lehalkította a hangját.
- Aki itt akar maradni, az maradjon, viszont a szellemvilág nagy és minél több időt vesztegetünk egy haldokló fa bámulásával az esetleges méregkeverő annál messzebre jut... már ha még itt van.
Azzal elindult abba az irányba, melyet korábbról már ismert.

Még mielőtt újra elgondolkodhatott volna, Blitz hozzáfordult. Zima először értetlenül nézett rá. Hogy ő fél a szituációtól? Na persze…  A védős résznél elmosolyodott és megcsóválta a fejét. Ő is ugyanolyan halkan szólt hozzá, mint ahogy a szellem beszélt.
- Megvagyok, csak elgondolkodtam… Nem félek a szituációtól, pont azért amit mondtál. Aranyos vagy, hogy meg akarsz védeni és ezt köszönöm is, de jól tudod, hogy az én védésem nehezen kivitelezhető…  ~ Túl könnyen keverem magam bajba. ~ nyugtázta magában.
Hamarosan őrök érkeztek, akik elkísérték őket az átjáróhoz. Miután átlépett összébb húzta magán a kabátot. Furcsán hideg volt az idő. Mintha megfagyott volna a levegő. Rossz érzése volt. Először körülnézett, majd dobbantott és amekkora sugarú körben csak tudta, felmérte a földön keresztül a területet. Csak ezután lépett oda a fához. Óvatosan tanulmányozta. Magát a fát megérintette, de a folyadékhoz nem nyúlt. ~ Meg kell találnunk azt, aki megmérgezte. De merre induljunk? ~ Kya felé fordult. Ő végül is gyógyító… hátha tud mondani valamit a fával kapcsolatban… Niteris közben megint bebizonyította, hogy elmeháborodott, amin már igazából meg sem lepődött. Ezután felmászott a fára meditálni. ~ Legalább kicsit nyugtunk lesz… De Eli mit csinál? ~ Értetlenül nézte, hogy a lány felmászik a félnótás mellé. De nem tudta tovább követni a jelenetet, mert Shawn lépett hozzá.  ~ A jó. Büdös. Fenébe! ~ nyugtázta a hallottakat. ~ Ennyire béna nem lehetek! Gondolhattam volna, hogy az sem jó megoldás, ha nem mondok semmit. Kiakadtam, agyaltam és ez lett a vége…  A vonásaimmal nem törődtem… és még azt hittem, hogy Blitz miatt edzett vagyok ilyen téren. ~ Szinte hallotta nagyapja szokásos előadását az érzelmek kimutatásáról… ~ Ember vagyok, hibázok. Végig kellett gondolnom a dolgokat. Olyan hirtelen jött… De persze ez az én hibám… Én voltam kíváncsi…  Viszont értékelem, hogy most békén hagy. Tényleg a feladat a legfontosabb.~ Amíg gondolkodott, arca végig rezzenéstelen volt, nem mutatott semmilyen érzelmet. Reagálni nem tudott, mert Shawn elfordult és az egész csapathoz kezdett beszélni. Zima is egyetértett, semmire se mennek a fa bámulásával. Kyara nézett, hogy ő mit gondol erről. Ha a nő nem javasol mást, akkor Zima elindul Shawn után. Nem tudta, miért pont azt az irányt választotta, de úgy igazából nem is érdekelte. Mély levegőt vett, majd igyekezett ráhangolódni a környezetre, főleg a földre. Lehunyta a szemét, és azon volt, hogy kiürítse az elméjét. Viszont még egy gondolat befurakodott a fejébe. ~ Vajon én szerepelek a jelentésekben? És ha igen, vajon mit tud rólam? Hiszen… azt mondta, én biztosan tudom… ezt mire alapozta? Vagy csak bedőltem egy trükknek…? Nem tudom… És most rohadtul nem is érdekel… ~ Eszébe jutott, hogy beszélnie kéne talán Blitzel, de meggondolta magát. Nem akart senkivel beszélni, csak menni behunyt szemmel a földérzékelésére támaszkodva.

~Vaatu még visszatér… és akkor végre egyesülhetünk~
Niterist egy adag váladék zökkentette ki elmélkedéséből, ami éppen a csuklyáján landolt. Felkészült rá, hogy valakit ott helyben 10000 darabra robbant, de akkor meglátta, hogy Elaina volt a tettes, mitől hirtelen derűsebb lett a hangulata. Mégiscsak, egyedül a széplánnyal a fa tetején… mi mást is kívánhatott volna.
~Mondj valami értelmeset, Niteris! ~
- A fa sajnos jelenleg nem üzemel megfelelően, Lina – mondta Niteris miközben letörölgette csuklyáját - de biztos vagyok benne, hogy még lesz bőven alkalmunk ide ellátogatni, miután megmentettük a világot.
Elaina azonban nem maradt sokáig, ezért Niteris is gyorsan összecsomagolt, hogy vele tarthasson.
- Azt hallottam, hogy Iroh még mindig él a szellemvilágban - folytatta - Tudod véleményem szerint az ő uralkodása volt a legjövedelmezőbb a Tűz népének. Nemzeti tea nap! Zuko egy évszázad alatt sem lett volna képes egy ilyen jó ötlettel előállni. Remélem, találkozunk vele is…

Niteris készen állt az indulásra, feltéve, ha az egész csapat ezen a véleményen volt. Igaz, nagyra tartotta Shawnt, de azért nem követte volna egy ilyen magánakcióba.

Blitz épp nyugodtan átsétált volna a portálon, mikor meglátta, hogy Shawn rá vigyorog.
~Valóban, Shawn.~ A tejbe tök után átlépdelt a portálon, majd körbenézett. Ösztönösen fel akart lebegni, és élvezni az energiákkal töltött levegőt, de rájött, hogy a többieknek azt talán nem kéne látnia, ahogy ő táncol a levegőben.
Közelebb ment a fához, és körbesétálta azt. Felmászott a belsejébe, és benn is körbejárt, majd megállt a sarokban, és törzsnek dőlt. A többiek ezt nem látták, de meditálni kezdett – vagy valami hasonlót -, mert abban reménykedett, hogy valamit képes lesz felvenni az energiafolyamból, ami a szellemeket állandóan felháborodásra késztette, bár nem sok esélyt látott a sikerre, mivel eddig sosem ment neki, de eddig nem is próbálkozott.
~Zima, valami baj van? Ne mond, hogy nincs, látom, hogy van.~ Súgta Zima fülébe a gondolataival. ~Tudod, én már nagyon régóta nem jártam a szellemvilágban. És nem is hiányzott. Szóval ez a helyzet, igen. De veled mi a gond? Shawnnal van valami?~
Természetesen Blitz mindent hallott, tudta, hogy valami Shawnnal nem stimmel. És eléggé gyanús, hogy valamit Zima Night kapcsán hallgatott el. Nem mintha gond lenne, hogy bármit is elhallgat… Előbb utóbb úgy is kifecsegnek az emberek mindent, de most az a zavaró, hogy talán valami hibádzik a történetben, aminek bármelyik pillanatban jelentősége lehet…

Amikor megérkeztek az Északi Törzshöz, nem csak az időjárás volt borús és hideg, hanem az ott zajló események és a fogadtatás is. Arsaza végig csendben volt és figyelte az emberek mozdulatait. Amikor letérdepeltették a palotában, a lány alaposan végigmérte az uralkodót, de semmi kedveset nem talált a vonásaiban. Ezután a börtönbe kísérték őket, ahol megköszönte Niteris teáját és kortyolgatni kezdte.
~Hm, elég aggasztóak az itteni dolgok. Kíváncsi vagyok mi fog kisülni ebből az egészből.~
Amikor Kya visszatért és ultimátumot adott nekik, Arsaza kicsit félénk hangon megszólalt:
-Nem is kérdés, én a szellemvilágba megyek.
~Bár a gondolattól is félek, hogy mi várhat ránk ott...~
Az őrök elkísérték őket az Északi Portálhoz. Arsaza megállt az átjáró előtt, majd végigfuttatta a tekintetét a végtelen fénycsíkon. Sóhajtott és csukott szemmel (így biztonságban érezte magát) átsétált az átjárón. A látvány, ami a túloldalon fogadta, teljesen ámulatba ejtette.
~Ez valami hihetetlenül gyönyörű! Annak ellenére is, hogy egy lélek nincs a közelben... Hová tűntek a szellemek? És mi történt az idő fájával?~
Arsaza észrevette, hogy a csapat egyik tagja teát locsol a fa gyökereire. Szinte majdnem felnevetett a látványtól, de úgy döntött, nem foglalkozik az elmeháborodottakkal. Egyetértett abban, hogy induljanak, hiszen a fa bámulásával jobb biztosan nem lesz...
-Szerintem is induljunk tovább. -felelte halkan. Annyira halkan, hogy talán aki nem áll elég közel hozzá meg sem hallotta. Ezután felnézett és célirányosan Shawn után indult.

Zimának sikerült teljesen elmerülnie a semmiben. A föld, a meditációs technika – amit Tenzinnél tanult – és a Szellemvilág együttesének köszönhette ezt.  Különös nyugalom árasztotta el. Ahogy teltek a percek, egyre jobban elvesztette az idő és térérzékét. Szinte lebegett a békében, ahol nem háborgatta senki. Élvezte a helyzetet. Ekkor mintha hangot hallott volna. ~ Blitz? ~ kérdezte. Nem volt benne biztos. A szellem hangja végül felerősödött. Kicsit elszomorodott a hallottaktól. ~ Blitz aggódik értem… én meg ki vagyok készülve Night miatt… Még itt is, a semmiben is ezzel kell foglalkoznom… Beszéljek Blitzel? Mondjam el neki az egészet? A barátom… és talán tudna tanácsot adni… Talán… megkönnyebbülnék… Nem tudom… nem, most nem akarok ezzel foglalkozni. Nem akarok Nightra gondolni. ~ Úgy döntött, most nem mesél. Tudta, hogy Blitz nem fogja faggatni, de talán a saját lelki békéje érdekében beszélnie kéne. Hiszen Blitzben megbízhat, ő úgysem fogja továbbadni senkinek… De nem most. Végül válaszolt a szellemnek.
~ Nem tudom, hogy mit csináljak, Blitz… Tudom, hogy végighallgattad az egész beszélgetésünket és több kérdés is felmerülhetett benned… Talán ezek között van az is, hogy valamit titkolok. Nos ez így van. Van valami, amivel egyszerűen nem tudok mit kezdeni… de megígértem, hogy nem beszélek róla. És Shawn pont ezt akarja tudni… Jogosan merülhet fel benned a kérdés, hogy neked miért nem mondtam el. Erre nem tudom a választ… Viszont nem akarok rá gondolni… Szóval… egyelőre nem akarok róla beszélni. Csak a küldetésre szeretnék összpontosítani. ~ Reméli, hogy Blitznek ez most elég és visszamerülhet a semmibe. Érzi, ahogy újra elönti őt a nyugalom. Nem gondol semmire. Csak van. És ez most így pont jó. Ekkor azonban furcsa dolog történt. Zima hirtelen az egyik emlékben találta magát. Mikor a barlanghoz ment. Tisztán látott mindent… a környezetet, a többieket… Nem értette, miért jelent meg előtte. Egyszer csak puffanást hallott. Ezt sem tudta értelmezni. ~ Mégis mi folyik itt…? A nyugalom, ami eddig körülvette kezdett szertefoszlani. Sötét lett. Kezdte kinyitni a szemét.
- Hol vagyok? – kérdezte kábán.

Ahogy haladt egy kisebb lejtő keresztezte az útját, épp szólni akart, hogy figyeljenek oda, mert csúszós amikoris valaki rázuhant. Először fel sem fogta, hogy mi történt, a következő pillanatban Zima feküdt rajta.
- Kissé hegyesebbnek kell lenned, ha minden áron belém akarsz esni. Így csak rámesel. - szitkozódott, de nem gondolta komolyan.
Majd óvatosan átfordult így már a lány volt alul. Leporolta magát, azonban csak utána vette észre, hogy a földidomár nincs eszméleténél.
- Hé, ennyire azért nem vagyok szédítő.
Finoman "pofozgatni" kezdte az arcát, de az nem reagált rá. Rendesen lélegzett és nem esett akkorát, hogy valami komolyabb baja legyen. Ahogy látta őt elterülve különös, megmagyarázhatatlan törődést érzett iránta.
~ Új értelmet nyert a szerelembe esni kifejezés... ~
A táskájában egy üveg víz után nyúlt, de csak a mérgezett folyadékot találta meg.
~ Ezt mégsem önthetem rá. Gondolkozz Shawn, te vagy itt a legokosabb. A közelben volt egy folyó, vagy az a másik irányban volt... a fenébe is... nem várhatunk~
Óvatosan felemelte az eszméletlen hölgyeményt és úgy folytatta az utat, várhattak is volna, de ha a méregkeverő tényleg itt van, akkor nem szabad pazarolni az idejüket. Egy idő után azonban mégis kifáradt. Leült egy közeli sziklára és Zima arcát figyelte. Eligazította a hajába szökő hajtincseket. Majd egy hirtelen ötlettől vezérelve feljebb emelte az arcát megcsókolta a lányt. Maga sem tudta, hogy mi vitte rá, ahogy azt sem, hogy miért éppen ő és miért éppen most, de nem volt visszaút. Ahogy lány pislogni kezdett, az első kép ami fogadja, hogy Shawn karjaiban fekszik és az idétlenül vigyorog rá..
- A szőke herceg karjaiban. - mondta azzal a tipikus vigyorral az arcára fagyva. - csak épp barna kiszerelésben. - a mondandója végén egy sokatmondó kacsintást ejtett felé.
Belülről azonban egy kicsit más gondolatok foglalkoztatták.
~ Vajon a csóknál már ébren volt... vagy... látta valaki? Mit csináltál te idióta? Hisz ő csak egy lány! ~

Ahogy Zima kinyitotta a szemét, Shawn  idétlen vigyorával találta szembe magát. Aztán észrevette, hogy a karjaiban van. ~ Mi a fészkes fene folyik itt? ~ Teljesen összezavarodott. Azt tudta, hogy küldetésen van, a Szellemvilágban, de hogy pontosan hol, azt már nem. ~ Eléggé eljöttünk a többiektől. Ilyen durván elmerültem volna a semmiben? Mindenesetre… lenyugodtam… ~ A szőkeherceges szöveget nem egészen tudta hova tenni, a kacsintást meg már kezdte megszokni. De furcsa volt az egész… valami nem egészen volt tiszta. Csak nézte Shawnt, majd hirtelen bevillant valami. ~ Nem voltam egészen magamnál a meditáció miatt… a karjaiban tart… herceg… hercegnő… csók… Bakker… várjunk… mintha éreztem volna valamit. Miután a barlangos kép szertefoszlott… Nem, nem, csak hallucináltam… Létezne, hogy… hogy megcsókolt? Ha igen… hát nem így képzeltem el az első csókom… Vajon tényleg megcsókolt? ~ Ekkor meglepő döntésre szánta el magát. Hirtelen közelhajolt és megcsókolta. ~ És én még Nitit hülyézem le folyton… Jó, magamról is tudtam, hogy nem vagyok százas. Vajon Blitz most mennyire ütné a fejét a falba…? ~ Shawnra mosolygott.
-  Asszem nem hallucináltam… - elpirult és zavarban volt. Nagyon. – Izé, amúgy jól vagyok… felhomályosítanál, hogy mi történt? Kicsit elmerültem a meditációban… az biztos, hogy elestem, az rám vall. Ja és közben haladjunk… sose találjuk meg azt, aki megmérgezte a fát.
Sietve felállt és a kezét nyújtotta. Ha elfogadja, felhúzza, ha nem, az sem zavarja. Utána rögtön elengedi a kezét és ha a srác mutatja az utat, követi. Ha Shawn el kezdi mondani, mi történt, figyel rá, de más felé is járnak a gondolatai. ~ Ez a helyzet nem normális… nem rég kiakaszt Nighttal, aztán megcsókol. Vajon miért tette? Őszintén érdekelne… És én mi a francért tettem? Öregem… És hol vannak a többiek? ~

~Csak annyit kérek, hogyha nem akarsz róla nekem beszélni, akkor ne beszélj Shawnnak sem róla. Ne hagyd, hogy eltekerje a fejed.~ A hang egyre gyengül, mintha a forrása távolodna Zimától, ezzel azt üzenve, hogy a szellem számára le van zárva a beszélgetés.
Amikor Zima elesett oda se kellett Blitznek néznie. Nem akart túl feltűnő lenni, ezért csak lassan fordult meg, és indult a helyszínre.
~Ki ne törd a nyakad. Nem túl hősies halálnem…~ Mondja magának úgy, hogy Zima ne hallja. Megjelenik hát ott, ahol a két madár turbékol, és fejbe csapja saját magát.
- Ne hallucináljak ide egy szobát nektek? Nem tudok, de szívesen tenném. Szóval mi lenne, ha abbahagynátok a hancúrozást, és folytatnánk a munkát? Remek. Akkor gyerünk.
Blitz keresztbefonja a karjait, és megvető pillantásokat tesz Shawn felé.
~Zima, Zima, a helyedben nem pasiznék be ilyen gyorsan újra. Még a végén megütöd a bokát… Főleg, ha erről az emberről van szó.~ Súgja Zima fejébe Blitz nagyon monoton hangon. ~Hidd el nekem, nem szeretnél ezzel az… Emberrel… Kavarni. A saját ~ És mindnyájunk  ~érdekében.~
Blitz egy pillanatra csak Shawn szeme láttára szétfoszlik az alaktalan formájára, arra a prizmára, ami az összes színből átlátszót csinál, és oda-vissza, majd visszaalakul ebből a paradoxális kinézetéből az emberivé.
- Haladjunk.

-Kya bester, bégis bi baja vab a fábak? Taláb ez lehet az egyik oka, hogy a szellebek agresszívak, de ezek szeribt valaki járt itt. Öb tud rajta segítebi?? Vagy bár a szellebek elvitték?- fordult tanácsért, közben lassan elindult. A menet végén haladt, de még így is látta, hogy történt valami Zimával. ~Lehet, hogy érzékenyebb a spirituális dolgokra? Remélem az EE-s katona tudja az ilyen eseteket kezelni.~ Közben valahogy Arzasa mellé került. Mivel még nem is ismerik egymást, nagy problémákat tud ez okozni.
-Szia! A neben Liba.(OCC: Lina) És te?-érdeklődik- És isbered azt a szebélyt? .- itt Natsil felé biccentet -  És bocsi a hülye habgobért, de bég beb jártab itt északob, és sikerült begfáznom. Ez egy kicsit kobikus nem?- és itt felnevetett. A pihenőnél előbányászta a táskája legmélyéről az elsősegély-dobozát, mert az emlékei szerint betett gyógyszert a megfázás ellen.

-Hogy esseb a súly abba a gyógyszerbe! Az éjjeli szekrénbyebeb hagytalak volna??!-töprengett hangosan. A táskát áttúrva se találta meg, így hát egy kis teát öntött magának a termoszából egy ki teát. ~Remélem Niteris nem sértődik meg.~

A válaszcsók meglepte ugyan, azonban a saját reakciója méginkább. Amint Zima elhúzta a száját, Shawn mohón ismét utána kapott. Ez ugyan rövidebb ideig tartott, de sokkal több érzelmet vitt bele. A lány válaszára egy más, egy szerelmes mosollyal körített mondattal válaszolt. Ez a mosolya kétség kívül szebb volt. 
- Nem, valóban ilyen jól csókólok. - felelte nevetve - Piroska.
Tette hozzá gúnyolódva, a szeme sarkából azért figyelte Blitz reagcióját, azonban nem lelte a szellemet.
- Csúszós volt a föld, de igazából itt mindig ilyen. - elfogadta a lány kezét, majd amint két lábon állt folytatta - Nightra is ráestél, vagy csak a jó pasikra?
~ Ezt lehet, hogy nem kellett volna. ~
- Bocsánat... Nem kell róla beszélned.
Javította ki magát, azonban nem tudta, hogy meg-e bántotta vele a lányt vagy sem így terelte a témát?
- Amúgy... azt leszámítva, hogy kivégeznek minket... hogy tetszik a szellemvilág?
~ Egy borzalmas, rohadt, beteg hely ahol több évtizedet kellett leélnem pusztán a mocskos vízidomárok miatt. ~ Válaszolta volna a lány helyett, de nem tette. Ekkor Blitz játszadozni kezdett a Shawn körüli fényekkel. A férfi jelezve a nemtetszését csupán egy hétköznapi mozdulattal zsebre tette a kezét, amiben egy kés lapult még a Fekete nap előtti időkből.
~ Blitz, mindketten tudjuk, hogy ez a kés a te bőrödet is felkarcolja. Állj le, mielőtt használom. ~
Majd mindenkihez szólva csak ennyit mondott.
- Sietnünk kéne.

Arsaza már úgy érezte, hogy diliházba került. Látta, hogy a srác akit követni kezdett, most egy lányt csókolgat, a szellem srác pedig feltűnően őket bámulja. A holdkóros még mindig a fát locsolgatja...
~Oké, ha itt mindenki őrült, akkor én egyedül megyek tovább azt hiszem.~
Gondolataiból egy lány hangja ébresztette fel, akin a Tűz Népének egyenruhája díszelgett. Látszólag nagyon meg volt fázva és hiába kutatott gyógyszerért, nem talált. Arsaza-nak eszébe jutott, hogy ő is érzékeny a hidegre, ezért már jó előre felszerelkezett mindenféle gyógyszerből.
-Várj csak, nálam van. -szólt majd előkutatott a táskája legmélyéről egy levélnyi gyógyszert és átnyújtotta a lánynak.
-Nagyon örvendek, Liba? Őőő, Lina! Értem! -kacagott fel. -Jobbulást.
Arsaza követte Lina tekintetét Natsil felé és kicsit elpirulva halkan folytatta a beszélgetést:
-Nem, nem ismerem. De állandóan bámul. Nem is értem... Na és te azt a...szóval a falocsolgatóst? -megint felnevetett és Niteris irányába nézett.

Zima még mindig eszméletlenül zavarban volt. Az a második csók, az a mosoly… ~ Na jó, nem kéne elolvadnom…  ~ Először azt hitte, Shawn csak annyit mond az esésére, hogy csúszós volt a föld, de nem. Megint szóba kellett hoznia Nightot. A kérdés maga ártatlan volt, és tény, hogy meg is történt…  De nem akart a rendőrről beszélni… A kérdés alapján könnyen megállapíthatta, hogy továbbra is érdeklődik a férfi iránt illetve, hogy tudja, hogy köztük volt valami. Szerencsére Shawn nem erőltette a témát. (Ezért kapott egy hálás mosolyt.) Mást kérdezett. Zima egy pillanatra elgondolkodott, aztán válaszolt.
- A hely maga szép, de nem tudom, milyen valójában.
Nem tudta, hogy rákérdezzen-e a férfi véleményére? Valahogy úgy érezte, nem igazán a szíve csücske ez a hely. Nem akarta, hogy esetleg rossz emlékek kerüljenek elő nála. Azok alapján, amiket eddig tud a férfiről - hogy sokat tud a szellemekről, a célirányos indulás -  talán huzamosabb ideig volt itt a szellemvilágban … És nem úgy tűnik, hogy kellemes tapasztalatai voltak. Persze ezt mind csak feltételezte. Nem tudta, miről beszéljenek. Eszébe jutott, hogy rákérdez Blitzre, hogy honnan ismerik egymást, de elvetette. Ez sem tűnt túl jó ötletnek. Végül mégiscsak a helyről kérdezte.
- És neked mi a véleményed róla?
Míg a válaszra várt, a földet nézte, vagy az előttük lévő tájat. Közben elgondolkodott. Blitz szavai jártak a fejében. Úgy döntött, beszél vele.
~ Blitz… köszönöm, hogy így vigyázni akarsz rám, de kérlek, ne aggódj miattam. Felnőtt vagyok, szeretnék én magamnak ösvényt taposni. Tudom, hogy ebben az is benne van, hogy esetleg újra pofára esek…  de aki nem mer, az nem nyer…  Három év telt el a szakítás óta, szóval szerintem nem sietek sehova. Szeretném magam megismerni Shawnt. Az alapján, amit eddig mondtál, valamilyen nézeteltérésetek volt a múltban. Elmondod, hogy mi történt, hogy miért féltesz tőle ennyire? Csak hogy tudd… ha alkalom adódik rá, őt is meg fogom kérdezni. Alapvetően nem akarok belefolyni, ez a ti dolgotok… De érdekel… Mindkettőtök nézőpontja... Természetesen nem muszáj beszélned róla… ~

Niteris nem tudta követni Elainát, mert szörnyű gondokkal küszködött. Meg kellett akadályoznia, hogy összenyálazza a köpenyét. Gyorsan felmérte a helyzetet, és rájött, hogy a probléma oka az, hogy nyitva felejtette a száját.
Valóban így volt, Niteris tátott szájjal bámulta Shawn és Zima egyedi mutatványát.
~Nekem is ezzel a módszerrel kellett volna kezdenem… Majd ha Elaina legközelebb elájul… NEM, ÉN JOBB VAGYOK! Lina pedig nem ezt érdemli! Még Shawn sem tiporhatja így sárba őseink nevét. Olcsó trükkjeivel talán elcsábíthatja az alsóbbrendűeket, hogy kedvére fajtalankodjon velük, de ez méltatlan hozzánk. Szégyen, hogy egy ilyen remek ember efféle gyengeségekkel küszködik~
Niteris becsukta a száját, büszkén kihúzta magát és Elaina után sietett. Nem tudta nem észrevenni, hogy megfázása elmérgesedett a tea ellenére is. Pár percig még nem ment közel, a tökéletes mondókán törte a fejét, majd amikor elégedett volt vele, odalépett és finoman megkopogtatta a vállát.
- Öm, Lina… Úgy hiszem, hogy szörnyű megfázásban szenvedsz, ami veszélyesen legyengít. Nekünk, tűzidomároknak a légzésben van az erőnk, nem hagyhatjuk, hogy ennek bármi gátat vethessen. Ha megengeded, mutatnék is egy pár gyakorlatot, ami segíthet.
Niteris amint ezt kimondta, rájött, hogy ehhez ajánlatos lenne levennie a csuklyáját.
~Hmm, sebaj… Már úgyis időszerű volt. Elvégre egy ilyen komoly kapcsolat, mint a miénk, megkövetel néhány kényelmetlenséget~
- A megfázást köztudottan a hideg okozza, ezért ajánlatos apróbb tüzes leheletekkel védekezni ellene. Így a kezünket is melegen tarthatjuk, míg a légutak is megtisztulnak. Ezen kívül, ha az orrodon forró levegőt fújsz ki (OOC: ahogy Iroh is tette, amikor felmelegítette a medencéjét) az szintén hasznos lehet. De persze akár főzhetek egy teát is, ha akarod…
Niteris buzgón be is mutatta a teendőket, majd mikor végzett, előkotort egy zsebkendőt és átnyújtotta Elainának.
~Na, most aztán biztosan lenyűgöztem. Nem is mehetne jobban. Kinek kellenek ide Shawn módszerei?~

Arsaza épp elmerengett a kapucnis férfi látványában, amikor valaki a fülébe nevetett:
-Szerintem bejössz neki!
Fortuna még egy-két szót szólt Elaina-hoz is, Arsaza pedig tetőtől talpig elpirult.
-Őő.. Nem hiszem, hogy ez lenne a dolog hátterében. Amikor a kikötőben sétáltam és megláttam Kya mestert, fejvesztve rohanni kezdtem... Nos, egyenesen neki rohantam szegény fiúnak. Azóta gyanúsan méreget. Szerintem még mindig haragszik... -mondta lányosan kuncogva kicsit Elaina, kicsit Fortuna felé.
Arsaza látta, hogy Niteris közelít Elaina felé.
~Hm, szerintem meg inkább Lina rabolta el a furcsa férfi szívét... De aranyos!~
-Milyen sok itt a turbékoló pár, nem? -kérdezte Fortuna-t, majd biccentett Zima és Shawn felé. -Talán félútig sem jutunk el, ha mindenki ezzel van elfoglalva.
Arsaza sóhajtott egyet és egyszer-kétszer Natsil-ra pillantott.
~Remélem a küldetés során nem kell tüzet idomítanom.... Az határozottan nem az erősségem, főleg ennyi tűzidomár között... Kellemetlen lenne.~
Arsaza érdeklődve figyelt Dering felé is, hátha csatlakozik a társalgáshoz.

Natsil egyértelműen nem gondolt bele, milyen lehet a szellemvilág, mivel, amikor belépett az átjáró hatalmas fényességébe, és hirtelen a másik oldalon találta magát, majd' leesett az álla. Őt nemigen érdekelte soha ez a világ, és habár volt közöttük egy szellem fiú, igazán  sosem gondolt bele, hogy a szellemek köztük élnek. És hogy egy egész külön világuk van, és hogy ez megközelíthető. Natsilt egyébként se foglalkoztatta nagyon ez a világ: álmaiban sem gondolta volna, hogy egyszer ide is eljut. Az öccsére gondolt, ki mindig arról fantáziált, hogy a szellemvilágba mehessen.
Ez volt az álma. 
Hogy egyszer eljusson oda.
~Bárcsak megérted volna a kort, mikor a szüleink már elengedtek volna! Annyira féltettek... ahogy én is. ~ Natsil azóta a nap óta borzasztó sokat gondolt az öccsére, annál többet kereste őt. Egy idő után azonban fel kellett hogy adja, mert kezdte belátni, hasztalan a keresés. Nem gondolt bele, mi történt a kistestvérével, de remélte, hogy jó helyen van.
~ Büszke lenne rám, ha láthatná, hol vagyok most.. ~ gondolta és azon kapta magát, hogy finoman elmosolyodik. És azt is észrevette, hogy ott áll egy ideje. Elkalandozott a gondolata. lassan kezdte felfogni a körülötte zajló eseményeket. ~A-Az a fiú... most... komolyan teát öntött az Idő fájára?! A fa...! Mi történt...? Megmérgezték... De vajon ki és miért? ~ Ezen tanakodott kicsit, majd körülnézett. Egy ismerős lány és fiú nagyon pirulva sétálgatnak. Egy kisebb csapat - ahol ott áll az a lány is (Arsaza) - őt nézegetik. Natsil teljesen meglepődött. Miért? Miért épp őt? Látták vajon, ahogy elmosolyodik, majd ahogy a fa mérgezéséről agyal? Hülye képet vágott közben, vagy mi...? Rég óta először érzi, hogy elönti az arcát a pír. ~ És most mit tegyek? Menjek... ODA?! Miért is ne...?! "Sziasztok, Natsil vagyok és a múltkor az a lány észrevette, hogy bámulom"? Ami mellesleg elég... kellemetlen volt. Nem tudom, most mit gondolhat. Azt hiheti, valami betegelméjű vagyok, hogy bámulom. Be kellene mutatkoznom.. Odamegyek. ~ ám amikor lépett volna, a lába a földbe gyökerezett. Nem tudott mozdulni sem. Sóhajtott egyet, megpróbált lazítani és lerázni magáról a negatív gondolatait. Elindult hát a csapat felé. Nem voltak valami közel, bárki észreveheti, hogy feléjük tart. ~Vajon mit gondolnak rólam? ~
 Amikor odalépett, a gyomra görcsbe szorult. Ez számára elég merész tettnek számított, de most elhatározta magát, hogy megpróbál kitörni a múltból.
 - Sz-sziasztok! Én... öm, Natsil vagyok. - Míg a választ várja, neki úgy tűnik, órák múlnak, a gyomra hatalmas görcsbe rándult. Ideges volt. ~ De mégis miért?! Ah, nyugi! Csak nem fognak leszúrni vagy megutálni, csak mert megmondtad a neved! ~

Miután sikerült szemügyre venni a fát, és az azt ért károkat, a csapat sajnos gyorsan rákényszerült, hogy tovább álljon. Egy csapat szellem haladt feléjük, és a vezetőjük azonnal, barátságtalanul megszólította őket:
- Újabb emberek. Mit akartok? Az idő szent dolog, százszor mondtuk, hogy ne bolygassátok, de persze sosem fogadjátok meg a tanácsot. Mindig van valami oka, hogy nem elég nektek többet tudni róla, uralni is akarjátok. Nos, err most ne számítsatok. Takarodjatok!
Nem volna bölcs szembeszállni a szellemekkel, mert egyedül vezérük is félelmetes méretű. A legkülönbözőbb alakokban fordulnak elő, kígyó, madár, gyík, oroszlán... és mind dühös. Shawn észrevehet egy kapura emlékeztető ívet, ami valamilyen átjáró lehet a nagy csatatér szélén. A szorult helyzetet tekintve, amibe belekerültek, bölcs lenne megpróbálkozni vele, még ha nem is tudják, hová viszi őket...

"És neked mi a véleményed róla?"
Egy emlékkép villan be, eszeveszettül kapaszkodik a hajóba ahogy az avatar és a szellem együttes erővel csapkodja a tenger hullámait. A körmei jóformán felszakadnak a kapaszkodástól, de minden erőlködés hiába. Még egy két csapás és sötétség.
"És neked mi a véleményed róla?"
Felordít, azonban rögtön vizet kezd köhögni...
-Életben... életben vagyok?
Körülnéz, azonban csak fehérséget lát. Eszeveszettül rohanni kezd a vele szemben lévő irányba majd elesik. A logikus gondolkodás csak itt érte utól. Ez a hely... élek, de...
"És neked mi a véleményed róla?"
A ruhája lassan már csak rongyok tömege, amit magára agatott. Az a szellem majdnem megölte, ha pár másodperccel lassabban reagálna... már nem élne.
Zima kérdésére enyhe, alig észrevehető remegésbe kezdett, de pár pillanaton belül abba is hagyta.
- Sok mindent tanultam itt, ez a hely... kemény tanító.
Felelt tömören, nem is akart és nem is tudott volna hosszan. Egy szellemhorda érkezett hozzájuk. Nem engedte, hogy más beszéljen.
- Elhihetik, hogy nem önszántünkból vagyunk itt...
Takarodjunk. Shawnnak tetszett az ötlet, azonban nem az a típusú férfi volt, aki szeret elszaladni a kihívások elől.
- Arra vagyunk kíváncsiak, hogy most épp mivel vontuk magunkra a haragotokat.
~ Nem lenne bölcs dolog, ha mondjuk az a csuklyás fazon megszólítaná őket. Nem időzhetünk sokáig. ~
Amennyiben a szellemek nem tartják fel, amint választ kapott tovább indul.

~Természetesen felkarcolja a bőröm. Lyukat üt a szívemen, darabokra szeletel… Ó, ha tudnád, hogy mennyire örülnék, ha valóban ismerhetném ezeket az érzéseket. Ettől független maradj az autoritásodon belül.~ Súgta a szellem, majd tovább állt. ~Zima, reménytelen vagy. Nézz magad elé, és mond, mit látsz?~ Bár mielőtt Zima bármit is válaszolhatna a bősz szellemek „Önkéntes Idővédelmi Aktivistái” megjelentek a semmiből.
- Na, már csak ez hiányzott. Gyors kérdés. Itt mindenki galiba-mágnes? – Mutat Geradeblitz körbe a saját csoportján. – Ó, nagy, s nemes szellem… - Hajol meg ezúttal a tekintélyileg és testileg is nagy vezér előtt. – Csupán azért jöttünk, hogy megtudjuk, hogy mivel haragítottunk titeket magunkra, és hogy eme tudásunkkal békét hozhassunk el újra.
Ezt tuti bekajálják. Mindig, mindegyikük bekajálja. A szellemek szeretik, ha dicsőítik őket, ha istenségekként tisztelegnek előttük, ha áldozatokat mutatnak be nekik… Hmm… Áldozat… Shawn… ~Milyen kellemes is lenne.~ Csóválja meg magának a fejét Blitz, majd alázatos arccal várja, hogy mit válaszol az ellenségeskedő, idegrohamos, tüntető-brigád önjelölt diktátora.

A nagy keresés közben Arsaza hangja szakította félbe. ~Úgy tűnik egy kicsit feltűnően nem találok gyógyszert.~
-Köszöbböb szépen .- fejezte ki háláját a lány. Gyorsan bevett kettőt a teával együtt. Arsaza egészen zavarba jött, talán attól, hogy egy ismeretlen ennyire ráfigyel. – Hát, valahogy éb is így vagyok vele. Beb isbereb őt, de bintha kedvelne. -  És úgy tűnik, hogy Fortuna, a földidomárlány is így vélekedik. – Szerinteb bosszantsob. Mert ebbire beb becsüli beg egy ilyeb fobtos dolgot. Érdekes alak ő. Bintha elgurultak volna a gyógyszerei. – suttogta Fortunának. Ekkor akadt meg a szemén Nterisen, aki feltűnően próbál a közelébe sompolyogni. ~Hát te is csatlakozol szerény társaságunkhoz?? Hisz itt van már Arsaza, Fortuna, Fortuna barátja? Egyre népesebb ismerkedős csoport kezd kialakuni.~ Niteris elmagyarázta a tanácsait a nátha ellen, ami meglepően hasznosnak bizonyult. ~Ezek szerint te egy ilyen különc zseniféleség vagy?~ (OCC: Itt Niteris levette a kapucniját??)
-Köszöböb Biteris! Ezek tébleg hasznos tanácsok.- Párat ki is próbált, de ezeket először köhögésrohamba fulladt. Az orra még mindig bedugult, így először ezt próbálta rendbe tenni. Még hallotta Arsaza válaszát Natsilról, hogy telibe nekifutott.
-Be aggódj! – szólt Arsazahoz -  Ha bég bost is bérges, akkor beb sokáig fog. Általábab ilyen kalabdbab fobtos a barátság, és egyszerűebb eb lesz ereje rád dühösbek lebbie.~És valamilyen szinten igaza van a lánynak. Van egy hivatalospár, Fortuna és Dering. Akik most összegyüttek, Zima és az EE-s emberke.  Blitz talán valamit érez Zima iránt. Öööö……Niteris is valamit érez irányomban………talán. De Nastil is Arsaza irányában. Egy párokból álló csapat leszünk…….ilyen sem volt még. ~ a ngy merengésében Nastil zavarta meg. Bemutatkozott, és üdvözölte őket.
-Szia Bastil! Liba (OCC: Lina) vagyok. – és vidáman rámosolygott- Hogy vagy??

Sajnos a barátságos hangulat hamar elszállt. Érdekes szellemek jöttek, és próbálták őket elküldeni. ~Vagy megölni……úgy tűnik nem mi vagyunk az első személyek itt az események után. Ha jó kedvükben lennének, talán segítenének. De így…….ez nem valószínű. És ajánlom Niterisnek, hogy egy rossz szót se szóljon, mert akkor áshatja a síromat. És nekik is ajánlom~ vetett aggódó pillantásokat Shawnra és Blitzre. Nem szólalt meg, csak csendben, aggódva nézett a dühös szellemekre.