Wan Shi Tong könyvtára

A tudás szellemének könyvtára, ahol elképesztő mennyiségű könyv található. Wan Shi Tong ellenséges a betolakodókkal szemben, de ha az ember be tudja bizonyítani, hogy barátja a szellemeknek, és új tudást hoz számára, beengedheti.

~Köszönöm, hogy mondtál valami konkrétumot. ~ Üzente Blitznek. Kíváncsi volt, mi lehetett ez az árulás dolog, de egyelőre nem foglalkozott vele. Majd megtudja a teljes történetet. Egész hamar két csapatra váltak. Viszont egy valaki aggasztotta. Niteris... Kicsit tartott attól, hogy valami hülyeséget csinál. Eli rosszullétekor hallotta, hogy Niti akar neki könyvet hozni. ~ Na még mit nem, hogy magunkra haragítsuk Wan Shi Tongot? Remélem nem nyúl le semmit. Mondjuk ezt pont én mondom, aki legszívesebben lenyúlná a fél könyvtárat... ~ Mikor Eli jobban lett, Niti visszalépett mellé és a vállára tette a kezét. Zima felsóhajtott. Meg fogta a kezet, és egy határozott mozdulattal levette a válláról. Ezután hozzászólt.
- Niteris, kérlek ne csinálj semmi hülyeséget!
Ezután elindultak. Alig egy perc alatt feljutottak a föld segítségével a lehető legmagasabbra, majd onnan másztak tovább. Zima még mindig nagyon lelkes volt, azt se tudta, hol kezdje. Wan Shi Tong persze nem hagyta őket rögtön körülnézni. A lány a szellemtől nem várt más reakciót, de aztán Shawn is megszólalt. Zima ledöbbent, majd homlokon csapta magát. Egyfelől annak demonstrálására, hogy "Na neeee, ez most komoly?" illetve, hogy elrejtse vörössé vált arcát. Szüksége volt pár percre, hogy a szellemhez tudjon szólni. 
- Hatalmas tudás szelleme! Szeretnék néhány dolognak utánanézni, régi vágyam volt már megnézni könyvtáradat. Azonban nem csak saját magam miatt vagyok itt. Szeretném kideríteni, mi történt az Idő fájával, mi folyik az Északi-Víztörzsnél (eredeti küldetésük) és ahol tudok, segíteni (ha ezt a mondatot a többiek is magukénak érzik, akkor többes számot használ). Valamint ezt a tudásért cserébe. - nyújtotta át a víz törzsi térképet, amit magával hozott még az útra. - Tudom, hogy számtalan térkép lehet itt, de ez egy nagyon részletes, vadonatúj példány.
Ekkor vette észre, hogy Shawn lelépett. ~Ő is ennyire be akart jönni? Mondjuk én is majdnem megfeledkeztem a küldetésről, csak aztán megláttam Zei professzor csontvázát... ~ Úgy döntönt, megkeresi. Pár perc múlva a tűz népi résznél találta meg. Ő is elborzadt a pusztítás láttán. Annak idején hallott róla, hogy a tűz népe megsemmisítette a róluk irtakat, de nem akarta elhinni. Shawn eléggé szomorú volt. ~ Szegény... Jó lenne vele beszélni, de... feladatunk van. Ja és basszus... Ott hagytuk Niterist! Remélem a földidomárlány figyel rá... Néhány perc alatt csak nem csinál semmit...~ Leült Shawn mellé. 
- Sajnálom... Megkérdezhetem, hogy minek akartál utána nézni?

Niteris eszére Blitz nem tudta, hogy mit szóljon, így csak ennyit mondott:
- Nagyon óvatosnak kell lennünk vele! – Bólintott, majd nyugodtan állva maradt, és folytatta a semmittevését. Lehuppant maga mögött egy kőre, majd Niteris újra odajött hozzá, s megkérte, hogy vigyázzon Linára. – Természetesen, Niteris. Mi sem lenne nagyobb öröm, mint vigyázni egy gyámolatlan hölgyre, s kívül maradni azon a borzalmas helyen. – Mutatott a könyvtárra.
~Zima. Bocsánat, de én kinn maradok. Amúgy sem akartam sokat időzni a „bölcs bagolyka” mellett, és Niteris megkért, hogy maradjak lent, és vigyázzak Elaniára. Majd néha láthatatlanul felmegyek; légy óvatos, vigyázz magadra, ne törd össze magad satöbbi.~
Blitz hátradőlt a kövön, és látta, ahogy a társaság felmenekül a bagoly ördögi palotájába, majd elnézett a másik irányba. Eszébe jutott egy régi kellemetlen időszak, amit nagyjából ötszáz évvel ezelőtt zajlott le. Még egészen fiatal volt, mikor lement az Elveszett lelkek ködéhez. Ez volt első próbálkozása arra, hogy megleljen egy embert. A szellemek mind kiközösítették őt különleges alakja miatt. Talán egy ember… Egy ember majd segít neki. Egy ember, aki majd szimpatizál vele.
Nos, tévedett, nem jó helyen keresett megoldást. Az őrült emberek valahogy mégis hívogatóbbak lettek később számára, mint az okos, boldog emberek…
Ekkor megjelent a nő. Blitz egyből megérezte őt, ahogy valahonnan bebandukolt a környékre. Nem nézett oda, csak várt, hogy mit tesz. Nem szólt senkinek, de észrevehetetlenül figyelte a nőt igazi alakjával. Mikor elmondta üdvözlő szövegét, csak ennyit mondott, míg nyugodtan folytatta semmittevését ülés közben:
- Áhá! Hogy nem gondoltam eddig erre! Egy pszichopata órásmester akarja uralni az időt, ugye? Nincs igazam? Micsoda profit! Zsenialitás! – Ordította szarkasztikusan majd oldalra fordította  a fejét.

Zima leült mellé, őszintén nem gondolta, hogy a könyvforgatag miatt egyáltalán észrefogja venni őt.
~Ennyire látszana, hogy a nép amit éltettem tönkretett egy hatalmas tudásforrást? De nemcsak ez zavar...~
-Hallottam történeteket, hogy menekültek attól, hogy bármit is megtudjanak magukról, de még én se gondoltam volna, hogy ezt mind elpusztították. Volt egy ismerősöm, aki kilenc vastag kötetet írt a legnemesebb tűz urairól, papírra vetette a legnagyobb csatákat, a dalokat amelyeket az utcán énekeltek. Mindent... Nem Zima, ez így nem lesz jó.
~Ideje tiszta vizet önteni a pohárba.~
- Ez az ismerős igazából.... én voltam. Bizony, idősebb vagyok, mint amilyen Aang avatár volt, évtizedekkel, ettől független még mindig én nézek ki jobban, de fordítsuk komolyra a szót. Éltem a háború idején, a Tűz népéért harcoltam és még mindig a tűzbe tenném értük a kezem, ha szólítana a tűz ura. Egy hatalmas szerencsének köszönhetően túléltem az ütközötetet a víztörzse ellen és a szellemek... arra kárhoztattak, hogy életem végéig ködben bolyongjak, de mint kiderült túl nagy falat voltam számukra így pár év után sikerült kimásznom onnét. Meg sem tudom mondani hány évet töltöttem a szellemvilágban, ezekben ismertem meg Blitzet is... Gyűlölöm ezt a helyet, az egész Szellemvilágot. Többször majdnem megnyomorított, legalább ennyiszer megkínzott és az érzelmeimmel is szórakozott. Bár nem ölt meg, de néha azt kívánom bár így történt volna. Az évek során sem feledkeztem meg a feladatomról, több tervet is készítettem arra, hogy ha netán sikerülne valahogy visszatérnem hogyan tudnák megfordítani a háború állását. Azonban amikor megnyílt a portál... hatalmas csalódás ért a túloldalon. Szétverték a Fekete nap seregeit, az EE gyakorlatilag a gyökereit is kiírtotta a szövetségnek ami Ozai-ból maradt. Vége volt... De őket nem tudtam gyűlölni, sőt, ezért álltam be hozzájuk... kiakarom ismerni a taktikáikat, harci stílusukat. Persze hű maradok hozzájuk, viszont ha netán ismét fordulna a kocka nem kérdéses, hogy ki oldalán állok ki a... csatatérre is ha kell.
Megint vett egy mély levegőt, majd felállt.
- Tudom, hogy most sok mindent kell feldolgoznod ezért most... magadra hagylak.

Niteris teljesen megfeledkezett arról, hogy mit is akart elújságolni. Elméje hátulján még derengett valami a felbecsülhetetlen értékű tearecept-gyűjteményéről, de már valahogy nem tűnt annyira fontosnak. Elkerekedett szemekkel hallgatta Shawn beszámolóját.
~Shawn részt vett a harcokban? És még mindig részt venne? Ezt jó tudni… Majd szólok neki, amikor végre én leszek a tűz ura. Ha egy életcél megvan, miért ne jöhetne a többi?~
- Shawn! A könyv, amit említettél… Még megrendelhető? Kaphatnék egy dedikált példányt?- rohant Niteris Shawn után, majd amikor kellően eltávolodtak, suttogva folytatta- Ha komolyan gondoltad, amit az előbb mondtál, biztos vagyok benne, hogy találunk majd rá megoldást. Biztosan hallottad, amit a bölcs szellem mondott. Valaki vissza akarja állítani a népe becsületét. Ez az Új Ozai Társaság lesz, annak kell lennie! Biztosan felvennének minket is.
Miközben beszélt, Niteris egyre távolabb próbálta vonszolni Shawnt a többiektől. Amennyiben csendben végighallgatja, Niteris ismét furcsa dolgokat kezd látni…
Először természetesen Ozai jelent meg neki, két könyvespolc között. Furcsa módon ekkor nem volt elégedetlen vele, mintha csak a Shawnnal folytatott beszélgetést kimondottan támogatta volna. Niteris gyorsan elkapta a tekintetét, de ez persze nem volt elég, hamarosan Azulon is megtisztelte jelenlétével. Ő már nem vett tudomást Niterisről, elmélyülten tanulmányozott egy tekercset.
~Miért érdekli Azulont ennyire a kertészkedés?~
Niteris végül úgy döntött, hogy legjobb lesz, ha nem bámészkodik tovább, hanem szigorúan előre néz. Ez jó ötletnek bizonyult, egészen addig, amíg Azulon szembe nem jött velük, bólintott egyet, és továbbment.
Shawn ebből nem sokat vehet észre, bár az feltűnhet neki, hogy Niterissel valami nagyon nincs rendben (ha eddig nem jött volna rá).
Ha Shawn megszakítja és elküldi, Niteris elmegy utánanézni, hogy hogyan válhatna energia idomárrá (és útközben lesznek ’látomásai’).

Zima nézte, ahogy Shawn eltávolodik, majd eltűnik a szeme elől. Néhány percig csak ült és emésztette a hallottakat. Nagyot sóhajtott. ~ Miért vonzódok a gyanús aurájú, jóképű, okos egyenruhás tűzidomárokhoz? ~ Kis szünet, manjd folytatja. ~ Végig kell gondolnom a hallottakat... Lássuk csak... Shawn ezek szerint kábé kilencven éves… Oké ezt nem így kéne felfognom… Végül is… Aang avatár száz évig volt a jégbe zárva… Ugorjunk… Értékelem az őszinteségét… Oké… Nem tudom, mit gondoljak róla… Egyfelől ez a felfogás… Életem egy harmadát a tűz népénél töltöttem és sokszor találkoztam olyan emberekkel, akik a tűz népének nagyságát hirdetik… Oké, hogy hazaszeret, de… Eddig nem tudtam megérteni, miért hiszik, hogy a tűznépe annyival jobb lenne a többi népnél… Shawn ráadásul akkor élt, amikor ez a gondolat még erősebb volt…  Most is harcolna értük… Terveket készített, hogy megfordítsa a háborút. De ez a múlt, ezen nem érdemes rágódni… Remélem, hogy Wan Shi Tong nem a Fekete Napra, vagy valami hasonló szervezetre célzott, mikor a korábban itt járt emberekről beszélt… Sajnos elhiszem, hogy Shawn tényleg az ő pártjukat fogná… ~ Zima szeme előtt emlékképek jelentek meg a szervezettel kapcsolatban. Megcsóválta a fejét, hogy elhessegesse őket. ~ Nem akarom, hogy ilyenekhez tartozzon... Vajon hogy alakult ki nála ez a hihetetlen ragaszkodás a tűz népéhez? Jó lenne ezt megérteni… Na álljunk csak meg… Megérteni? Most ezzel arra célzok, hogy… meg akarom őt érteni? De az egyenesen vezetne oda, hogy meg akarjam téríteni őt… Kell ez nekem? Egyáltalán tudnék vele beszélni? Hiszen… az emberek a saját döntéseikért felelnek… Ahogy azt annó Night mondta… Ráadásul… hihetetlenül nagy az akaratereje és a kitartása… Hiszen megszökött a ködből! Viszont… nem teljesen ép, ezt bárki megmondhatja… A Szellemvilág kikészítette… Igazából… egy elég nagy büntetést kapott… Emiatt… sajnálom, hiszen el se tudom képzelni, milyen szörnyűségeken ment keresztül… De a felfogása és… AGYRÉM! Elég… Nem tudom, mit kéne tennem, mit kéne kezdenem vele… Vajon tudnék tenni érte valamit? Na jó, már megint kezdem… Elég ebből az egészből! Basszus, már eldöntöttem, hogy nem fogok agyalni… És különben is… Itt vagyok Wan Shi Tong könyvtárában… Ahová mindig el akartam jutni. Egyelőre hagyom az eseményeket sodródni, majd meglátom, hogy tudok-e tenni valamit, vagy sem. Egy biztos… Az nem segít, ha agyalok… ~
Zima felállt, leporolta magát és elindult a föld népi részlegre. ~ Amúgy meg… létezik, hogy találkoztam Shawn könyvével a főváros könyvtárában? Hm… ~ Mikor megérkezett oda, rögtön az idomár tekercseket kezdte nézni. Egy dolog különösen érdekelte. Igaz, hogy nem volt már üvegidomár, de… vajon van üvegidomár tekercs? Írnak róla régi könyvekben? Vajon mikor bukkant fel először ez a képesség? Ha itt végez, akkor megnéz néhány térképet, majd elindul a küldetésükhöz szükséges könyvek keresésére.

Miközben kutakodnak a könyvtárban, Zimához odalép egy róka, és elkezdi vezetni a sorok között. A polcokon, amikhez ér, nem csak üvegidomár tekercseket talál, hanem egy bőrkötésű könyvet is, borítóján az idő fájával. Láthatja, hogy a lapok megperzselődtek. Ha kinyitja, a Fekete Nap címerét láthatja tintával belerajzolva, és jegyzeteket, így úgy tűnik, a csoport ezúttal magát az időt akarja uralni.
Eközben Niterishez és Shawnhoz maga Wan Shi Tong lép oda. Odavezeti őket a felégett részhez, és megszólalt.
- A ti népetek tette. Tudom, mindketten szeretitek, és ez helyes is. A tűz nemes elem. Éget de fényt ad. Harcias, de élettel teli. Ugyanakkor abban az időben, amit egyikőtök dicsőít, másikótok máig magáénak érez. A népetek akkori ideológiája nem volt helyes, és ez a csoport, az amire készülnek, újra az emberiség ellen fordít minket, ahogy egykor engem fordítottak. Ne kövessétek azt az utat, mert igazi egyensúlyt csak akkor érhetünk el, ha a barátainknak mutatjátok magatokat. Mi szellemek, hajlandóak volnánk annak tekinteni titeket. - néz a két férfire, válaszokat várva.
A könyvtáron kívül ekkor megszólal a lány:
- Nem egy órásmesterről van szó, annál sokkal rosszabb. - egyértelmű, hogy könnyedén érzékel minden szellemet. - A Fekete Nap, a szervezet, amelyről azt hittétek, legyőztétek, ismét le akar csapni, ezúttal az időt visszafordítva. Nagy a veszély, és kevesen akadályozhatják meg. Eddig csak egyetlen ember volt, aki ki tudott lépni az idő hálójából, sokezer éve, még Wan avatár előtt. Elzarándokolt az Idő Fájához, és levetette fizikai testét. Azóta időn és téren kívül él, bárhol, és bármikor akár itt, a szellemvilágban, akár a fizikai síkon. A tanítványa vagyok, így magam sem öregszem, de ismerem a fa titkait. A szellemeket felbőszítette a Fekete Nap terve. Meg kell őket fékeznetek, különben a következmények beláthatatlanok lesznek.

Niterist irritálta Wans Si Tong mondanivalója.
~Nem elég, hogy hülyeségeket beszél, még a tűz urainak figyelmét is felkeltette~
Valóban így történt, mind a három hírhedt uralkodó ott kísértette Niterist, sürgetve, hogy védje meg nevüket a szellem előtt. Niteris semmi ilyet nem tervezett...
~A francba... Nem mondtam el semmit a szellemnek, mégis rájön itt mindenre. Hihető választ kéne adni...~
- Hatalmas szellem- kezdte végül - őseink filozófiája talán nem volt tökéletes. A sárkányok levadászása valóban helytelen volt, bár ezt én nem tekintem a filozófia részének. Most, hogy ezt tisztáztuk, le is csaphatjuk ezt a csoportot, amit említettél. Merre is vannak?
A tűz urai elégedetlenül néztek rá, majd visszatértek a kertésztekercsek nézegetéséhez.

~Na jó, ezekkel már tényleg kezdeni kéne valamit~

-A Fekete Nap???!!-kiálltot fel Elaina-Ne mondd, hogy az a szervezet még mindig tevékenykedik! Hiszen az lehetetlen! Ba Sing Se visszakerülése után elkapták az összes személyt, aki a szervezetben tevékenykedett……….elvileg-tette hozzá halkan. ~Lehetséges, hogy Yoshuát is elkapták, azért nem láttam azóta?? Lehetséges…..Bár akkor sem tudtam volna vele találkozni.~
-Rendben, de hogy??? Azt sem tudjuk, hogy merre induljunk el. Nincs semmi nyomunk!! A szellemek meg nem is akarnak látni, hogyan segítsünk nekik?? És meg időutazást akarnak előidézni, vagy mi a szöszt?? Hahahahaha-nevetett el jóízűen- hát sok sikert hozzá!- majd elkezdett merengeni.
~17 évesen először egyedül kellett utaznom Köztársaságvárosba. Az elveszett bátyám után kutakodtam, reménykedtem benne, hogy él még. Erre a Fekete Nap elkapott, és egy csapattal a Szellemvilág egyik erdőségébe kiraktak elpatkolni. Milyen kedvesek………..Szerencsém volt, hogy egy levegőidomár lány ki tudott lépni a testéből. Ha ő nem küld egy megmentő csapatot, akkor tényleg Astala Vista Elaina! De nem. Megmentettek, és ez által segítettek megtalálni az ikertestvéremet. Fogalmam sincs hogyan és miért került Yoshua a Fekete Naphoz.~

~És ott van az ünnepség is. Miután levertük a Fekete Napot. Azon az éjjelen találkoztam Shivával. Akkor kaptam meg Fang sárkánytól a kis Shiva-t. Vajon hogy van?? Zuko nagyúr is él még??~tette föl magának az egyre aggasztóbb költői kérdéseket.

És Zima ott hagyta. A srác egyedül akart böngészni tovább, azonban Niteris - mint mindenbe - belerondított a magányába. Épp egy szemforgatással akarta őt jutalmazni, azonban ekkor hangosan belekezdett a propaganda szövegébe. Shawn megragadta a gallérját és az egyik könyvespolcnak nyomta.
- Bolond. Még csak a fél könyvtár hallotta! Mit gondolsz, ha napvilágra kerül a kis titkom akkor innen hányan bíznak majd meg bennem? Hallgatóztál, tehát tudod jól, hogy éveket töltöttem ebben a világban és ha fény derül arra, hogy ki voltam... ki vagyok... képesek itt hagyni.
Azzal el is engedte a köpenyes "tűz urát".
~ Az ő tornyában sincs minden rendben. Bár most egy kissé én is ideges lettem... hiba volt beavatni Zimát... még. Túl sok volt a szemtanú~
Épp távozni akart, amikor Wan Shi Tong lebegett oda személyesen. Nem messze álltak a föld népe részlegtől, így Zima hallhatta Shawn monológját. Beszéd közben a táskájába táskáját rendezgette és átkötötte a cipőjét. Irritálta amit a szellem beszél, legszívesebben kitépte volna a szívét. De nem tehette.
- Wan Shi Tong, az ezer dolgok tudója... Talán a múltban élek, talán el kéne engednem. Azonban ti sosem voltatok a barátaink, egy barátot nem szólítok meg úgy, ahogy a kapucnis barátom ~Most a barátomnak neveztem Niterist?!~ tette. Mindig is felettünk akartatok állni és ez...
~ Túl sok lesz Shawn.~
-Mindegy is, csak közölni akartam, hogy távozom. Túl sok minden köt ehhez a helyhez, hogy sikerrel teljesítsem a küldetésemet. Eltalálok magam a portálhoz, nem kell kíséret... hisz több évig porosodtam a világotokban.
Ha senki nem állítja meg az ablakhoz sétál, a párkányra lép majd kimászik rajta.

Zima nagyon örült az üvegidomár tekercseknek. Izgatottan böngészte át őket. Voltak történetek korábbi idomárokról, idomár tekercsek, melyekből igyekezett memorizáni azokat a mozdulatokat, amiket nem ismert. Legszívesebben lenyúlta volna az egészet, de tudta, hogy nem teheti. Igyekezett inkább a feladatra összpontosítani. Miközben keresgélt egy róka lépett hozzá és vezetni kezdte. ~ Úgy tűnik, kapok segítséget… ~Az egyik sorban megállt, Zima pedig nézni kezdte a könyveket, vajon melyikre gondolt? Megakadt a szeme egy bőrkötésű, égett szélű könyvön. ~ Meg is van… ~ Nyugtázta, ahogy meglátta a borítón az Idő Fáját. Kinyitotta és rögtön a Fekete Nap címerével találta szembe magát. Keserűen sóhajtott. ~ Túl szép lett volna, ha sikerült volna teljesen legyőzni  őket… És mi ez az időuralás? Hogy? Minek? ~ Elkezdte áttanulmányozni a jegyzeteket, és minden hasznos információt megjegyezni. Miután végzett, arra gondolt, meg kéne keresnie a többieket, de megtorpant.~ Shawn… ~ Eszébe jutott a férfi történetének a vége… ~ Sajnálta, hogy a szervezetet „felszámolták”... Vajon hogy fog reagálni, ha megtudja, hogy még mindig létezik? És a tervükre? Vajon tényleg rögtön átpártolna hozzájuk? Elmondjam a talált információkat? Tudnék beszélni a fejével? ~ Újra sóhajtott. Visszatette a könyvet a helyére.
- Köszönöm a segítséged. – mondta a rókának, majd ha nem akar mást mutatni, akkor elindul vissza a főfolyosóra.
Ahogy elindult a többiek keresésére, beszélgetés ütötte meg a fülét. Kicsit közelebb érve látta Wan Shi Tongot és a két tűzidomárt. Shawn monológját hallotta. Újra de ja vu… Eszébe jutott az az emlék, mikor Night majdnem lelépett az erdőből a satomobillal… Az alapján, amit Shawn mondott, arra következtetett, hogy Wan Shi Tong kiselőadást tartott nekik a tűz népéről. ~ Úgy tűnik, nekem már ezt nem kell megtennem. ~ Ahogy Shawnt nézte, elgondolkodott. ~ Talán még ő maga sem igazán tudja, mit is akar… Talán tényleg lehet vele beszélni…  De megállítsam? Mi van, ha összefut a Fekete Nappal? Gah… ~ Shawn már közel járt az ablakpárkányhoz, mikor döntött. A bent lévő porból egy kisebb darab követ „gyúrt” és Shawn fejéhez vágta ( némi fájdalmon kívül nem lesz komoly baja).
- Várj! – szépen nyugodtan közelebb sétált, de néhány méterre megállt tőle.
- Nem foglak megállítani, csak hallgass meg. Értékelem az őszinteséged, de gondolom sejted, hogy kissé sokkoltál a múltaddal. Sokat gondolkodtam, de továbbra sem tudom, mit is gondoljak rólad. De talán Te sem tudod, hogy mit is akarsz… ki is vagy… Tényleg az lenne a legjobb, ha lezárnád a múltat és a jövőre koncentrálnál. És ha már jövő… Kérlek gondold át, hogyan is állsz a Fekete Nappal, vagy bármilyen hasonló szervezettel kapcsolatban… Ugyanis ezek őrültek és csak tönkretennék a világot. Valóban őrültek közé akarnál tartozni? Shawn, sok mindenen mentél keresztül… Remélem, helyesen döntesz. Válaszd a normális életet! Ennyit akartam.

~Én egyáltalán nem bánnám, ha a barátaim "Hatalmas Niterisnek" szólítanának... Ízlés kérdése... idővel Shawn is nyilván csatlakozik hozzám, csak most a feje túlságosan tele van a nő-ügyekkel. Szerencsére én még tisztán látom a dolgokat~ gondolta Niteris, miközben Ozai felé sandított, aki megszállottan lapozgatott egy könyvet a kacsacsőrű medvékről. Végül Niteris úgy érezte, hogy a bölcsességére ismét szükség lehet, elvégre Shawn szavai talán feldúlták Wan Si Tong lelkét.
- A barátom csak arra akart rávilágítani- mentegetőzött Niteris- hogy mi, emberek, nem vigyázunk annyira arra, hogy illedelmesen beszéljünk egymással. Ez valószínűleg azért van, mert egy életre szóló megsértődés sokkal rövidebb a mi esetünkben. De ahogy elnézem, a többiek már távozóban vannak. Viszlát Wan Si Tong, tízezer dolgoknak tudója. A könyvtárad gyönyörű, de a helyedben én szereznék egy olyan könyvmásoló masinát, mert így csak a töredékét tudják lejegyezni az itt levő tudásnak az erre tévedő utazók.
Niteris ezután szertartásosan meghajolt, majd Zima és Shawn után szaladt.
~Ez volt az utolsó meghajlás...~
Sajnos Niteris nem értett sokat a beszélgetésből, a végére rájött, hogy bizonyos információkat ő nyilván nem ismer.
- Valaki el tudná mondani, hogy mi ez a Fekete Nap?- nyögte ki végül, habár nehezére esett bevallani tudatlanságát- Miért olyan fontos? Mit akar? Miért kéne ellenük harcolni?

Egy kisebb kődarab találja őt fejbe. Megvakarja az ütés helyét, majd megfordul és Zimát látja.
~ Egy búcsúcsóknak jobban örültem volna.~
Csendben hallgatja végig Zima mondandóját, majd ő is közelebb lép.
-Teljesen igazad van, Zima... Fogalmam sincs, hogy mit akarok...  A számomra ideális világot arra építettem amit a tűz népétől tanultam és Ozai-on kívül senki más nem tanított. Talán szörnyetegnek gondolsz azért, amit a múltban tettem Zima...de akármennyire is furcsán hathat, én tisztelem az életet és ezért válaszokat akarok. Átéltem a történelmet, de olyan, mintha átaludtam volna. Wannak igaza volt, a múltban élek. Több mint hetven éve a múltban élek és csak dokumentumokat vetettem össze az ideólógiámmal. Persze, hogy felülkeredtem pár nyomorult papíron. (OOC: DN Reference hahaha  ) Azonban... válaszokat akarok Zima, egy áruló válaszát.
Az árulót annak ellenére, hogy elbizonytalanodott  még mindig hatalmas éllel emelte ki.
- Egy olyan ember véleményét akarom hallani, akinek a nézetei megértek egy árulást. Egy olyat, ami talán átírta a történelmet. Iroh tábornokét.
~ Vajon más lesz mint szótlan papírokat böngészni? Vajon képes leszek átértékelni a világnézetemet? Képes leszek bízni bennük? A víz népében? És ha megkapom Iroh válaszait és megváltoztatnak akkor... akkor én is árulóvá válok?~
- Nem kérhetem, hogy gyere velem Zima, de mégis ezt teszem. Válaszokat akarok, megakarom érteni egy olyan ember gondolkodásmódját, aki képes volt tűzbe dobni mindent, a hazáját, a becsületét, hogy csaták százainak változtassa meg a végkimenetelét. És nem akarok ezzel szembenézni egyedül... ez az én próbám Zima... És csak ennek teljesítése után tudok válaszolni arra a kérdésedre, hogy mik a nézeteim a Fekete nappal és a többi hasonló szervezettel szemben.
Wan "múltban" élsz szövege rengeteg belső vívódást váltott ki a férfiban. Valószínűleg ha enélkül kerül szembe a Fekete Nappal, akkor sem állt volna át. Rögtön. Amíg nem biztos a győzelem addig ki kell ismerni az ellenfelek belső sebeit és oda ütni, ahol a legjobban fáj. Most viszont...
- Nem azt mondom, hogy megváltoztatom a nézeteim Zima, hanem azt, hogy nem tartozom sehova se. Egy olyan népnek gyűjtök információkat ami már rég nem létezik... A főnix csodálatos madár, az újjászületés szimbóluma... Azonban aki újjászületik, az valószínűleg nem ugyanaz az ember többé... Így van ez a népekkel is... és...talán én is meghaltam azon az éjszakán...de még nem születtem újjá, nem... még nem... Még senki vagyok.
Elfordult Zimától amikor elmondta az utolsó mondatot. Még folytatta volna, de Niteris már megint utánuk jött. Most a sráchoz lépett közelebb.
- A Fekete nap...igazából magam sem tudom. Nem láttam őket csupán csak elesni, szétmorzsolódni. Egyetlen győzelmüket sem láttam, Niteris. Az erősebb mindig felemészti a gyengébbet. Ők nem Ozai seregei Niteris, csak valami... hasonlók. A sajátjaik árulták el őket. Ez egy seregben, egy olyan birodalomban, aminek fenn kell maradnia elfogadhatatlan. Ezért - lehalkítja a hangját - kell harcolunk ellenük.
Csak ennyit mondott és a zakkant srác vállára a kezét, majd Zimával vagy nélküle leereszkedett az ágon. Azt kikötötte Niterisnek, hogy ő nem jöhet vele. Ha a fiú mégis követi, akkor annak következményei lesznek az egészségére nézve.

Shawn kicsit közelebb lépett, majd válaszolt. Figyelmesen hallgatta. ~ Nem tudom, pontosan mit tett a múltban, de változtatni akar, és úgy tűnik, tudja, hol találja meg a válaszokat. Iroh… ő eszembe sem jutott, de jobb emberhez nem is fordulhatna… ~ Mikor azt kérte, menjen vele, egészen meghatódott. Látta rajta és a földön keresztül is érezte, hogy tényleg válaszokat akar… Hogy nem reménytelen, sőt… De tudta, hogy nem mehet… Niteris már megint ott ólálkodott és belekotyogott a beszélgetésükbe. Zima már épp válaszolni akart, mikor Shawn megtette. De azért kiegészítette.
- Niteris, én harcoltam ellenük és azt hittem, sikerült leszámolni velük. De sajnos nem. Most is őrültségre készülnek, amit nem hagyhatunk bekövetkezni.
Igazából fogalma sem volt arról, mit mondhatna Niterisnek, hogy meggyőzze, hogy a Fekete Nap rossz. Talán az amit Shawn mondott, hatással lesz rá. Közben Shawn várta a válaszát, hogy megy-e vagy marad. Zimának elege lett abból, hogy Niteris folyton kihallgatja, így egy kissé meglepő tettre szánta el magát. Még mindig nem volt biztos semmiben Shawnnal kapcsolatban, csak abban, hogy ad neki egy esélyt… Hisz abban, hogy képes változni. Így hát megölelte. Közel hajolt a füléhez, így Niteris nem hallhatja, mit mond.
- Szívesen elkísérnélek, de nem tehetem meg. Két okból. Az első, hogy aggasztó a helyzet, és muszáj tennünk valamit. A másik, hogy valakinek figyelnie kell erre az idiótára… Ha a következő találkozásunknál nem lesz velünk, akkor nos… elérte, hogy megtanítsam repülni…
Ekkor elhúzódott néhány méterre és hozzátette.
- Vigyázz magadra! Remélem találsz választ a kérdéseidre.
Megvárja amíg távozik, majd a szellemhez fordul.
- Wan Shi Tong, bölcs szellem az egyik tudáskereső segített nekem információt találni, azonban nem tudom, merre induljak. Ha tudsz valamit, amivel elősegíthetnénk a békét, akkor kérlek áruld el!
Fél szemmel végig Niterist figyeli.

-Basszus, mit csinálnak ennyi ideig??? Elnyelte őket a könyvtár??- költői kérdésnek szánta, de miután kiszaladt a száján, rájött, hogy ennek azért van valamilyen valóságalapja. Ez olyannyira megrémisztette, hogy elővette a két kis tőrét, és az oszlophoz ment, hogy megmássza. ~A lázam valamelyest lecsökkent, és ha nem is nézek le, akkor nagy probléma nem lehet~ És ezzel el is kezdődhetett volna a mászás. A szellemlány, ha úgy érzi, akár sikeresen lebeszélheti még Elainat. Ha nem ,akkor is egy kis idő után feladja, mivel sajna a kezei nem gyógyultak meg a tűzoltóságban tett szolgálataiért. A friss hámréteg nem volt elegendő, és apró vérpatakocskák csordogáltak.  Odament a táskájához, és az elsősegély-dobozából előszedte szükséges holmikat a probléma megoldásához.

~Áruló? Iroh?~döbbent le Niteris. Szíve mélyén végig tudta, hogy Iroh nem egyezik meg pontosan az ő ideáljával (elvégre segített az avatárnak), de így még soha nem fogalmazódott meg a fejében. Próbálta megfejteni a szavak mögötti értelmet, de ehelyett csak még jobban összezavarodott, és semmit se volt képes kinyögni pár percig. Csak akkor szedte össze a gondolatait, amikor már Shawn épp távozni készült. Niteris először követni akarta Shawnt, de hirtelen szédülni kezdett.
~Az egészségem! Talán mégsem kéne követnem...~gondolta, és meghallgatta Zima definícióját is. Elgondolkodott rajta, hogy talán az lenne a legjobb, ha csatlakozna Fekete Naphoz, de végül Ozai nélkül valóban nem látta sok értelmét.
Mindenesetre elindult lefelé a többiekhez. A mászás közepén azonban ismét megzavarták a képzeletei. Ozai jelent meg, de most már még sürgetőbben.
- A Fekete Nap lehet a kulcs a visszaálláshoz- magyarázta idegesen- Én talán nem vagyok ott, hogy vezessem őket, de te itt vagy. Az a lány nem szeret téged, csak álltatod magad. Nincs más dolgod, mint elmenni a Feledés...
- Lina igenis megért engem- kiabált vissza Niteris- Hamarosan meg is mondom neki, hogy mit érzek, és akkor majd te is megláthatod!
A mondókát Ozai gúnyos nevetése szakította meg:
- És aztán mi lesz? Összeházasodtok? Családot alapítasz? Igazán szórakoztató vagy...
Ozai ezután elhalványodott és eltűnt. Nem csoda, hogy ezek után Niteris nem a legbékésebb lelkiállapotban érkezett le. Első dolga az volt, hogy Elainához siessen.
- Lina, elhoztam pár... -kezdte volna Niteris, de ekkor meglátta, hogy Elaina megsérült. Ezzel Niteris számára betelt a pohár. Vadul körülnézett, hogy bűnbakot keressen, és szeme végül megakadt az új érkezőn. Kezében egy akkora tűzgolyót gyúrt, amekkorát csak tudott, és öles léptekkel elindult a lány felé.
Te!- üvöltötte - mit tettél a csapattal? Válaszolj!
Ha nem mond senki semmit, a lány felé dobja a golyót, majd orrából és szájából lángot lövellve vad csatakiáltással neki esik.

~Hogy mennyire ügyetlen vagyok! Hogy tudtam én ezt önállóan megcsinálni??~kezdte némán átkozni magát. Arcán fülönféle grimaszok szaladtak át, attól függően, hogy a fájdalom vagy a ügyetlensége okozta. Már éppen kezdett belejönni, mikor egy árnyék tüntette el a fényt. Niteris hangja egy kicsit furcsán hatott, mivel félt, hogy valami veszély közeleg, abbahagyta a szöszmötölést. De ahogy lenni szokott már egy kicsit későn. Ösztönös reakció alapján megfogta a legnehezebb tárgyat, ami a keze ügyébe akadt, és Niteris felé lendült. Ez nagy pechére az elsősegély-doboza volt. Sérült kezei ellenére igyekezett rendes fogást találni a dobozon, és azt Niteris fejére célozni. Ha sikerül eltalálnia, ha nem, odaszalad hozzá és igyekszik lefogni a kezét. Vagy legalábbis eltéríteni a lövedéket.
-Te IDIÓTA!!!MÉGIS MI A FENÉT CSINÁLSZ??-üvöltötte le Niteris fejét, folyamatosan szorongatta a karját, és ha lenyugodott, akkor kicsit gyengédebben folytatta- Ülj le és hallgass meg, kérlek! Tudni akarod, mi folyik itt?? Jobb, ha tudod, hogy én is így vagyok vele. És ne támadj le minden idegen alakot, mert akkor semmit sem tudunk meg.-szidta le, majd a sziklához vezette, ahol a kezét ápolgatta.

 ~Mégis mi ütött belé?? Talán egy szellem szállta meg?? Neeem…..akkor talán nem is tudna mozogni. Akkor mi baja van?? Talán alapból ilyen, vagy valamit megtudod a könytvárból. Hát igen, a tudás igen veszélyes tud lenni. Pont úgy mint……..mint az idő idomítása. Amit A Fekete Nap keres. Ajjajj. Itt hatalmas baj van készülőben.~és itt a szellemlányra pillantott.

A lány elhajol Niteris támadása elől, de először Shawnhoz fordul:
- Te hosszú időt töltöttél a szellemvilágban. - mondja. - Tudom, mik voltak a céljaid, és amennyiben a Nyugat Sárkányát keresed, elvezetlek hozzá. De a társaidnak szüksége van az ismereteidre. Biztosítalak, mindenkinek jobb lesz, ha a Fekete Napot megállítják, erre azonban nélküled aligha képesek. Ha a feladatotok a végéhez ért, elviszlek Iroh-hoz. - ezután ismét a többiekre néz. - Bizonyára tudjátok már, mekkora a veszély. Az egyik társatok még a könyvtárban van, ő új információkat hozhat. Ha megérkezik, megosztom mindenkivel, amit tudok. - egy pillanat múlva Elainához lép és ha Niteris tiltakozik is, megérinti a sérült kezét. A lány sebei begyógyulnak. - Nem akkora a hatalmam, mint a legtöbb szellemnek, de ennyire képes vagyok.
Eközben Wan Shi Tong a könyvtárban Zimára néz.
- Gyere. - ha a lány követi, vezeti a sorok között. A szellem levesz egy újabb könyvet. - Az Idő Fájával valóban lehet uralni az időt. - magyarázza. - De szörnyű árat kell érte fizetni. Akár vissza, akár előretekerik az időt, aki megteszi, minden évet magán érez. Egyre öregebb lesz, míg bele nem hal. A szellemek halhatatlanok, ezért a Fekete Nap minket akar használni... ám ennek senki nem tudja, mi lesz a következménye. Szerepünk van a fizikai világban, nem tudhatjuk, mit tenne velünk, ha manipulálnánk az időt.

Miközben várta Wan Shi Tong válaszát, elgondolkodott. ~ Vajon jól döntöttem? Nem kellett volna inkább vele mennem? Nem szívesen engedem el egyedül, meg el is kísérném, de… de nekem maradnom kell. Ha vele mennék és bemennék Irohoz, talán nem tudna úgy beszélgetni vele.... Vagy lehet, hogy igen? Nem akarok zavarni… Vagy elkísérném és kint maradok? Annak nincs sok értelme… Ott nem hiszem, hogy bármi hasznosat találnék… Bár ki tudja… Ha nem történne semmi, csak bosszankodnék, mert tehetetlenül ücsörgök… Jobb, hogy maradok, majd megkérdezem, mi volt, mire jutott, mert érdekel… De most a küldetésre kell koncentrálnom. Remélhetőleg miután megkapta a válaszokat, ő is tud majd erre koncentrálni… ~
A szellem közben elindult és magyarázni kezdett.
- Miért akarnak belepiszkálni az időbe? – kérdezte Zima. Hangosan gondolkodott, de hátha Wan tud rá valami magyarázatot. – Még egy kérdésem volna… mi történt a Fával? A Fekete Nap mérgezte meg? Akár ők voltak, akár nem, miért tették? Ez már része valamilyen rituálénak az idő manipulálásához? Egyáltalán mi az az anyag? Van rá ellenszer, tudunk tenni valamit?
Míg a válaszra várt észrevette, hogy Niteris már nincs ott. ~ Lehet, hogy lement? Remélem nem csinál hülyeséget… Vajon lent történt valami? Mi lehet Blitzel? Azt mondta, néha felnéz… Mondjuk lehet, hogy most épp Niti hálálkodik neki, amiért vigyázott Elire… Mondjuk nem értem, miért kellett rá külön vigyázni… Annyira nem volt rossz állapotban…~

Niteris ugyan hallotta a kiabálást és látta a feje közelében elszálló dobozt, de nem jött rá, hogy Elaina mit is akar elérni egészen addig, amíg Elaina meg nem fogta a karját. A szeme sarkából látta, hogy Ozai még mindig rajta nevet, és ekkor megértette, hogy éppen a saját esélyeit rontja.
~Ejj, a francba! Hát itt már óvintézkedéseket sem lehet tenni? A lányok ilyen érzékenyek? Mindenki nagyobb biztonságba lenne szellemek nélkül...~
- Lina, én csak...-mentegetőzött, de a szidást már nem tudta elkerülni. Kelletlenül bocsánatot kért a szellemtől. Amikor az megint közel jött Elainához, Niteris az összes izmát megfeszítette, de kivételesen leküzdötte a vágyát, hogy újra robbantgatni kezdjen. Amikor végre senki nem zargathatta őket, Niteris közelebb húzódott Elainához, elővette a jegyzeteit, és magyarázni kezdett:
- Lina, én mindent megpróbáltam, de úgy tűnik hogy a könyvkölcsönzés jelenleg szünetel. De ez persze nem ért felkészületlenül, ezért készítettem pár jegyzetet - mondta büszkén, majd átnyújtotta a papírokat - Oh, és figyelmedbe ajánlom azt a tarkabarka tűzoszlopot, amit a sárkányok néha kavarnak! Érdemes lenne eltanulni...
~Hogy fogom így megkérni a kezét? Csak úgy kérdezzem meg, hogy hozzám jön-e? Nehéz az élet...~

Zima megölelte, ebből a srác rögtön leszűrte, hogy nem tart majd vele. Az ő keze is finoman rátapadt a lány hátára, majd finoman magához szorította és a fülébe suttogott.
- Ne aggódj, maximum két darabban visszajövök. De igyekszem majd egyben, ígérem.
Azonban a  szellem nem engedte távozni, Shawn fogai összekoccantak és a keze ökölbe szorult. Azonban amit Wan mondott neki eloszlatta a haragot és egy széles mosolyt erőltetett az arcára. Előtört belőle az egó és ezt ritkán képes visszafojtani.
- Ezt teljesen nyilvánvaló, elvégre olyan képzett vagyok mintha közel száz év tudása és tapasztalata lenne bennem. Ráadásul...  egy adonisz testében. Kit ne motiválnék?
Belül még mindig mérges volt, úgy érezte, hogy a szellem kontrolálni akarja őt.
- Egyébként, magam is odatalálok Iroh-hoz... Jók a tájékozódási képességeim is és egy füstölgő kémény a szellemvilágban kicsit... szokatlan. De köszönöm a felajánlást.
Nem ment neki a tisztelet és a beszéd kombója, de igazából pont nem érdekelte.
- Nos, ha valóban szükségetek van rám, akkor azt hiszem maradhatok... Itt úgyis forróbb  a levegő -Zima felé kacsintott- Ám az az egy kikötésem lenne, hogy ha kontaktusba kerülnénk a fekete nappal... beszélni akarok a vezetőjükkel. Fontos volna.

Wan Shi Tong gondterhelt tekintettel fordul Zimához:
- Igen, ők mérgezték meg. A fa tartja egyben az időt, kapcsolja össze az anyagi és a szellemvilágot. Meggyökerezik az egyikben, majd felnövekszik a másikban. A méreg meggyengíti ezt a kapcsot, kifordítja magából az időt, ha pedig hozzákapcsolják egy élethez, akkor minden év, amit az illető elveszít, egy megadott irányba viszi, legyen az előre, vagy vissza. Létezik ellenszer, de csak nagyon kevesen ismerik. Az idő, a kauzalitás elve erősebb a jónál és a rossznál, ilyen módon az ismerője öregebb, mint Raava és Vaatu. – mikor visszatérnek a többiekhez, a szellem már mindenkihez együtt beszél. – Mivel egy ilyen nagyhatalmú szellemet nehéz megtalálni, olyasvalakikre van szükségetek, akik ismerik a világunkat. Enko – néz a szellemlányra. – Egy olyan ember tanítványa, aki kilépett az idő kötelékéből. Tudja, kit kerestek, elsősorban őt kell követnetek. Shawn, az egyik társatok pedig jól ismeri a szellemek világát, támaszkodhattok rá. – egy könyvet nyújt át Zimának. – Ebben le van írva minden fontos információ, ami az én könyvtáramban megtalálható a fáról. Többet nem segíthetek. Becsüljétek meg a bizalmamat. Ritkán élvezik emberek.
Elrepül, és eltűnik a könyvtárban. A szellemlány, aki mint kiderült az Enko névre hallgat, feléjük fordul.
- Gyertek. Mutatom az utat.

Wan Shi Tong válaszolt. Zima figyelmesen hallgatta.
~ Ez nagyon aggasztó… Miért csinálják? Várjunk… lehet, hogy… vissza akarnak térni abba az időbe, amikor még Ozai uralkodott? Hiszen ők egyfajta követői… ~ Shawnra gondolt… ~ Vajon vissza akarna térni abba az időbe, amit ismer? ~
A szellem ezután intett, hogy lemennek. Zima a földoszlopára ugrott, majd leliftezett. Niti és Eli egymással beszélgettek, Shawn meg épp beszélt (a végét hallotta). Nem mutatta ki, de bosszantotta, hogy Shawn marad. Vagyis, hogy valószínűleg nem engedték el. ~ Kicsit félek… jobb lenne, ha minél előbb tudna beszélni Irohval. Miért nem látják, hogy neki szüksége van erre? Persze ha beszél a vezetőjükkel, az nem feltétlenül jelenti, hogy átáll, de… aggaszt. Shaj, lehet, hogy csak én viszem túlzásba az aggódást és inkább jobban kéne bíznom benne? Odafent úgy döntöttem, adok neki egy esélyt… Legrosszabb esetben földidomár módit alkalmazok… ~
Wan közben az egész csoporthoz szólt. Lett egy új társuk, valamint kapott egy könyvet a könyvtárból. Wan Shi Tong könyvtárából! Zima ezt hatalmas megtiszteltetésnek érezte. ~ Majd valahogy vissza kell juttatnom… ~ A szellemhez fordult és meghajolt.
- Wan Shi Tong! Hálásan köszönjük a segítséged!
Wan visszarepült a könyvtárba, Enko pedig elindult előre. Menet közben Zima elmond mindent, amit tud, majd belelapoz a könyvbe, hátha talál valamit. Végül elrakja a táskájába. Ezután elgondolkodik. Emlékképek jelennek meg az uralkodóról. Mikor ott voltak előtte, mikor a Napot idomította… Kirázta a hideg. ~ Vajon még mindig Ő az uralkodó? Az egyik fia öngyilkos lett, de a másik? Legalábbis azt hiszem volt még egy… ~ Elmélkedéséből kilépve körülnézett.
~ Blitz, hol vagy? Ne szórakozz… Hallottad az információkat? Blitz! Történt valami? ~
Kezdett aggódni. A szellemet utoljára a felmenetelük előtt látta. Nem akart felmenni, amit meg is értett, de mégis hova lett? ~ Talán besokallt a Szellemvilágtól? Meglehet, és még meg is érteném, de… akkor miért nem szólt? Ha elment – már pedig volt olyan, hogy hosszabb ideig nem találkoztunk – szólt. Nem értem… Nem úgy nézett ki, mintha bármi is történt volna… Elfogták volna úgy, hogy a többiek nem vették észre? De akkor is tudott volna üzenni… ~ Újra körülnézett. Nem látta és nem is érezte a jelenlétét. Végül odalépett Elihez.
- Nem láttad véletlenül Blitzet?
A válaszát egy „értem”-mel nyugtázza, majd egyedül baktat tovább.

Niteris sokáig tépelődött, hogy mit is kéne csinálnia…
~Szóval… most csak simán megkérdezem… vagy… hosszan körülírom? Ejj, a francba már vele! Csak nem ijedek meg egy egyszerű lánykéréstől! ÉN VAGYOK NITERIS! SEMMI NEM ÁLLÍTHAT MEG! Na, akkor eljött az idő~
Függetlenül attól, hogy a sárkányokról folytatott csevegés éppen hogy ment, Niteris vett egy nagy levegőt, Elaina felé fordult, a szemébe nézett, és megszólalt:
- Lina, kérdeznem kell tőled valami fontosat. Akarsz…
Sajnos nem fejezhette be, mert pár haszontalan szellem és szellemekről beszélő alak közbeszólt. Niteris egy erőltetett mosoly kíséretében félbeszakította mondanivalóját, majd (ügyelve arra, hogy Elaina ne lássa) gyilkos pillantásokat vetett a zajongók felé.
~Majd legközelebb~ gondolta, és figyelni kezdett, hogy miről is van szó. Hamar észrevette, hogy Zima visszatért, és látta, hogy egy könyv is van nála.
~Hát mégis volt kölcsönzés? Már Wan Si Tongban sem lehet megbízni? Én miért nem kaptam kölcsönző kártyát? És mi lehet abban a könyvben?~
Ahogy elindultak, Niteris még nem tudta, hogy most mihez kezdjen. Szívesen elcsente volna a könyvet, de a lebukás kockázata eléggé elbátortalanította, ezért úgy döntött, hogy befejezi a lánykérést. Odalépett Elainához, és ismét megkérdezte:
Lina, volna egy fontos kérdésem…
Ha Elaina nem figyel oda, vagy megint megzavarják, Niteris nem folytatja a mondókáját, helyette tovább tépelődik.