Wan Shi Tong könyvtára

First topic message reminder :

A tudás szellemének könyvtára, ahol elképesztő mennyiségű könyv található. Wan Shi Tong ellenséges a betolakodókkal szemben, de ha az ember be tudja bizonyítani, hogy barátja a szellemeknek, és új tudást hoz számára, beengedheti.

A doboz nem igazán találta el a célpontot, de elérte azt amit akart. Niteris a egy kicsit dühösen, de ott volt mellette, így nagy baj nem történhetett. Kissé meglepődött, hogy a szellemlány, Enko odalépet hozzá, és nem csak a sebesült kezeit kezelte, de még ki is gyógyította a Náthából, amiben annyit szenvedet. Örömmel vett levegőt az orrán keresztül, érezve az illatokat. Majd Niterishez fordult, aki papírokat varázsolt elő, és magyarázni kezdett.Egy pillanat alatt igen furcsa arckifejezés futott át Elaina arcán. Valahol a grimasz, a meglepődés között volt. Lehetséges, hogy Niteris észrevette ezt.  ~Nem gondoltam volna, hogy lesz annyi ideje ilyen jegyzeteket készítenie.~
-Köszönöm! Nem hittem volna, hogy tényleg megteszed. Hiszen ez a könyvtár egy kész csoda. És igen, már önmagában is egy kisebb csoda az a színkavalkád.  – és elvette a jegyzeteket. Legszívesebben ott helyben átmazsolázta volna. Niteris éppen valamit mondani akart, mert Elaina szemeibe nézett, és komolynak tűnt, de ezt megakadályozta az újabb indulás. ……. ~ Majd Shawn  Zimára tett megjegyzésére mosolyogva forgatta a szemét. Viszont a feketenaposra szíve mélyéből lecsapta volna. ~Minek akarsz te azokkal az elvetemült futóbolondokkal beszélgetni??!!~ Megjelent Wan Shi Tong Zima kíséretében. ~Több mint valószínűleg Enko mesteréjére utalt ezzel Wan Shi Tong. És Shawn itt élt??? Most meg majdnem elment volna köszönés nélkül??~ De a lány akkor döbbent meg, mikor Wan Shi Tong önként, ismétlés, ÖNKÉNT odaadott Zimának az egyik könyvét. Elaina köpni nyelni nem tudott, több másodpercig meredt Zimára. ~Mégis mi a fránya dolgot tett, hogy elcsavarta az egyik legembergyűlölőbb szellemet???!!! Asszem a csodák már mindennaposak lesznek.~
Majd Zima mindent elmesélt. Időközben szép lassan elindultak, és a táj is valahogy megszépült. ~Lehetséges, hogy a gyógyítás miatt érzem így magamat.~de rögtön átsuhant egy árnyfelhő az arcán. Nem igazán tetszettek neki a fejlemények. Ilyesmi arckifejezéssel fordult Niteris felé.

-Igen?? Tessék Niteris??-reagált Elaina.

Niterist vegyes érzelmek öntötték el. Egészen eddig szíve mélyén igazából nem hitte, hogy tényleg eljöhet ez a pillanat, de akkor Elaina felé fordult, és egyértelműen a kérdést várta. Egyáltalán nem könnyítette meg Niteris dolgát, hogy megjelent neki Sozin, Azulon és 3 ~3!?~ Ozai, közvetlenül Elaina mögött, és mind remekül szórakoztak a jeleneten.  Niteris szája kiszáradt, először elsápadt, aztán elpirult, és érezte, hogy ha így folytatja, hamarosan a térdei is remegni fognak. Gyorsan átgondolta a szándékát, és arra jutott, hogy ennél jobb alkalma nem lesz, tehát semmiképpen sem ronthatja el. A pánik ettől csak még inkább elhatalmasodott volna felette, de még a katasztrófa előtt gyorsan lelket öntött magába.
~NITERIS, SZEDD ÖSSZE MAGAD! Lina is kedvel téged, hiszen mi másért kezdett volna el beszélgetni veled? Lányból van, tisztavérű tűzidomár, és még az érdeklődési köre is tökéletes. Meg ez a nap mintha különleges lenne~
Niteris hiába törte a fejét, nem jutott eszébe egy ünnep sem, ami éppen arra a napra esett volna (bár valami titokzatos oknál fogva eszébe jutott egy piros gumiruhát viselő alak, akinek valószínűleg semmi köze nem volt az aktuális eseményekhez), de ekkor feltűnt neki, hogy Elaina jó eséllyel már várhat egy ideje, tehát gyorsan kellett cselekednie. Ettől ismét elbátortalanodott, de szerencsére eszébe jutott a harmadik szeme és a zsebében lapuló jegyzetek, amitől az önbizalma hamarosan visszatért.
~Jók az esélyeim. Biztosan Linának is feltűnt, hogy nálam menőbb tűzidomárt keresve sem találhatna. Sem pedig nálam jobb teafőző mestert. Na, hajrá!~
Niteris vett egy mély levegőt, érezte, ahogy a nap ereje átjárja (amit pozitív jelnek vélt), és végül megszólalt:
- Akarsz a feleségem lenni?
Ha Elaina nem válaszol rögtön, Niteris hamar rájön, hogy hiába töltött sok időt a bátorság összegyűjtésével, mivel a lánykérés részleteit így nem tudta kidolgozni.
~Ennél talán valami romantikusabb kellene…~ gondolta, majd rögtön munkához látott. A zsebéből előkotort egy gyertyát és meggyújtotta (azt hallotta ugyanis, hogy ettől hangulatosabb lesz egy esemény). Ezután virágot akart volna adni, de a környéken egyet sem talált, ezért a teakészletéből vett elő egyet. Úgy gondolta, hogy szerelmét leginkább a ritka fehér sárkány bokor virágjával fejezheti ki, ami Niteris legféltettebb kincseinek egyike volt (habár lepréselve nem nyújtott túl szép látványt). Niteris elégedetten megállapította magában, hogy kellően romantikus környezetet teremtett, ezért letérdelt, átnyújtotta az enyhén lekonyuló virágot és ismét feltette a kérdést:
- Lina, hozzám jönnél feleségül? Ez volna a boldogságom kapuja…
 
(OOC: Na most mondjátok, hogy nem tökéletes az időzítés... 
Boldog Valentin-napot! )

Niteris kérdésére Elaina-t úgy érte, mint derült égből a villámcsapás. ~Előtte látszott Niterisen, hogy egy komoly kérdést szeretne feltenni, de hogy pont ezt??!~ Pislogott párat, hogy nem-e képzelődik valamit. ~Okéééééé…………………………..Na most mit fogsz csinálni Elaina?? Ez egy igen komplikált helyzet. Ha hallgatsz az elrejtett, titkos hatodik érzékedre, na meg a többiek elejtett véleményére, akkor egy gyönyörűséges és egyszerű nemmel felelsz. Ha pedig jót akarsz magadnak, meg talán a csapatnak, akkor pedig igennel. Mihez kezdesz, mihez??~Sokáig hallgatott, egyszerűen nem jutott eszébe épkéz –láb gondolata sem. Közben eltelt annyi idő, hogy Niteris romantikusabbá tette a környezetet egy gyertyával, és le is térdelt egy szárított virágot nyújtva át. ~Basszus és violinkulcs. ÁÁÁÁ~

-NeigNEMTUDOM.-felelte azt, ami először az eszébe jutott. Riadtan szemlélte Niterist, nem igazán tudja, mégis miféle reakciót fog mutatni, vagy hogyan fogja értelmezni ezt.

Niteris ereiben hirtelen meghűlt a vér. Tucatnyi lehetőséget elképzelt már arra az esetre, ha Elaina igennel vagy nemmel felelne, de erre nem számított.
~NeigNEMTUDOM? Az meg mi? Kettős értelme van ennek… Talán lánykéréskor nem szoktak virágot adni, és erre akart rávilágítani?~
Töprengéséből Elaina riadt tekintete zökkentette ki. Niteris ilyenkor már kezdte kapizsgálni, hogy Elaina mire is akart kilyukadni, ezért gyorsan felpattant, hogy helyrehozza hibáját.
- Oh Lina, nem, nem, nem, nem, nem – suttogta érezhetően ijedt hangon, és közelebb lépett- nem kell ilyen gyorsan felelned… öööö… hiszen… még nem is töltöttünk minőségi időt együtt. Például… mi volna, ha… meghívhatnálak egy… teára? Vagy… gyakorlatozhatnánk közösen… vagy csak felgyújthatnánk valamit? Ó, vagy elmehetnénk szerezni egy két sárkányt! Vagy talán… sétálhatnánk egy tóparton… és etethetnénk teknőckacsákat?
Ahogy Niteris sorolta a különböző remek időtöltéseket, egyre inkább érezte, hogy elszúrta az egészet. Persze nem menthetetlenül, de azért eléggé. A Tűz Urait még mindig ott látta Elaina mögött, mindegyik arcáról összetéveszthetetlenül le lehetett olvasni a diadalittasságot és a gúnyt. Niteris elkapta róluk a tekintetét, és nagyon reménykedett, hogy az egyik ötletét Elaina is vonzónak találja.

Miközben ballagtak előre, Zima igyekezett leállni az agyalással. ~ Egy jó nagy alvás segítene rajtam… Túl sok minden történt ezen a napon. ~ Beszélgetni nem igazán volt kedve, így csak hallgatta Niterist és Elit. Niti valami fontos dologról akart beszélni. Zima jól tudta, hogy nem kéne hallgatóznia, de nem nagyon tudott mit tenni. A csapat most nem válhat szét, hogy beszélgetni tudjanak. Ekkor a fickó kinyögte. Zima csak pislogott. ~ Mi van? Persze, tartsunk itt és most egy esküvőt, sőt hívjuk meg a Fekete Napot is! ~ Nem hallott lépteket, így megállt és hátranézett. Niti letérdelt és egy préselt virággal várta a lány válaszát. Zima nem értett a különleges teákhoz, de gyanította, hogy az valami ritka és értékes összetevő lehet. ~ Komolyan gondolja… ~ Elit nézte. Szinte látta a lány fejében a fogaskerekeket forogni, hogy mégis mit tegyen. ~ Tény és való, hogy fontos, hogy a csapat együtt tudjon dolgozni, de miattunk ne vállald be. ~ Eli végül nem adott egyértelmű választ. ~ Most mi lesz? ~ Nitire pillantott. Meglepetésére a srác egészen éretten állt a dolgokhoz. Zima megkönnyebbült. Miközben Eli válaszát várták, közelebb hajolt Shawnhoz. Ki kellett adnia a gondolatait, így suttogni kezdett.
- A maga fura és kattant módján egész aranyos, nem? – pillant Niterisre – Örülök, hogy ilyen jól kezelte a helyzetet.
Elhúzódott és a két fiatalt nézte. Kicsit belegondolt abba, amit mondott. ~ Remélem, nem veszi holmi utalgatásnak, amit mondtam… Csak kommentáltam a helyzetet… ~

(OOC: Az előző reagomban egy kis részt pontosítanék: mikor azt írtam, Zima mindent elmond, csak a küldetéssel kapcsolatos dolgokra értettem, Shawn múltjáról nem beszélt.)

Niteris leánykérést összefont karral, egy bizar szemöldökrángatással és egy hatalams vigyorral az arcán nézte végig. Egész végig a lány arcát figyelte, egyszerűen nem tudta rendesen leolvasni, hogy mit érez a férfi iránt. Egész évig bent tartott a röhögést, amikor Zima megszólította akkor egy másodpercre kitört belőle és megtörte a kínos csendet. Rögtön vissza is nyelte.
- Igen, bár én nem az aranyos szót használnám. A srác inkább megszállott, mint szerelmes. - Megbökte a lány oldalát, hogy cukkolja egy kicsit. - Nekem tuti igent mondott volna.
Azzal a tipikus vigyorral az arcán várta Zima reakcióját, majd odalépett a gerlepárhoz.
- Sajnálom, hogy ez a frigy nem került megkötésre Niteris. Tényleg, szívből sajnálom. Ha nem sürgetne minket ennyire az idő, akkor meghívnálak egy italra. - alig bírta visszatartani a röhögést, de azért igyekezett a legkomolyabb arcot vágni amire képes volt - De talán taníthatok neked valamit.
Körülnézett és mivel tudta, hogy mit és hol keresett így talált is.

A fehér virágú növény, amely csak a szellemvilágban terem meg mélyen a föld alá húzódik, ha bárki is a közelébe jön. De az apró vájatokról könnyen felismerhető a helye.
Niteris kezébe nyomot egyet közülök, majd vett egyet magának is.
- Tessék, próbáld ezzel. - Vigyorgott a fiúra. - Talán több sikered lesz.
Odalépett Zimához, majd ő is letérdelt elé és vigyorgott. Megint.
- Nos, én nem tervezem megkérni a kezed Zima, elvégre egy virágot nem tudok az ujjadra húzni... Ezt a gesztust és ezt a szobanövényt pusztán azért kapod, mert annak ellenére, hogy beleláttál a múltamba hajlandó vagy szóbaállni velem.

Shawn egy pillanatra felnevetett. Zima értetlenül pislogott rá. Aztán válaszolt. Zima csak pislogott. Legbelül tudta, hogy csak cukkolja, de az első gondolata az volt, hogy lecsapja. Meg a második és a harmadik is. Minimális kiakadás ült ki néhány másodpercre az arcára, de ezt hamar eltűntette. Hiszen azt se tudta, mi is van köztük. Halkan szólt hozzá.
- Szerintem egy kicsit mindkettő… Ó, igen? – kérdezte.
Nem jutott eszébe semmilyen frappáns válasz. Shawn közben Eliékhez sétált, majd adott néhány tanácsot. Látta rajta, hogy mindjárt elneveti magát. ~ Shawn csak óvatosan… Niterisről van szó… kiszámíthatatlan. ~ Értetlenül, kíváncsian figyelte mire készül. Két szál virággal tért vissza, az egyiket Niti kezébe nyomta. ~ Felesleges újra próbálnia azzal. Sokkal többet árult el az a préselt tea összetevő… ~ Viszont ezután jött az, amire nem számított. Amire nagyon nem számított. Shawn letérdelt elé a virággal! A lány érezte, ahogy az arca hirtelen felveszi hőn szeretett köpenye színét. Teljesen zavarba jött főleg attól, amit mondott. ~ Vajon hány lány fejét csavarta már el? – merengett – Ez a vigyor… olyan komolytalan. Viszont, mesélt a múltjáról… Ha szórakozna velem nem mondta volna el… Nos valóban, a virágot nem tudja az ujjamra húzni… még csak az kellett volna, hogy megkérje a kezem… Még mindig bizonytalan vagyok vele kapcsolatban, de zavarba tud hozni… Fúúú... És most mit csinálok ezzel a virággal? Szegény Enkot sajnálom… hova csöppent… mit gondolhat rólunk? ~ Zima még mindig vörös volt és mosolygott. Jól esett neki ez a gesztus. De már kezdte feszélyezni, hogy a férfi ott térdel előtte, így a kezét nyújtotta.
- Viszont én odaadom a kezem. Igaz csak fizikálisan. Kérlek állj fel, nem akarom tesztelni, hogy az arcom még hány árnyalatot tud felvenni.
Persze még mindig mosolyog. Miután felsegítette, átvette a virágot és elengedte a kezét. Azon filózott, hogy mit kezdjen vele. Nem akarta besuvasztani a táskájába, de a kezében sem akarta tartogatni. Ekkor jött az ötlet. Egy mozdulattal kihúzta a hajgumit a hajából. Hosszú barna haja a vállára omlott. Oldalt megragadott néhány tincset, majd odarakta a virágot és a száránál belefonta. Miután befejezte, összefogta.
- Köszönöm. Most lőttek a harcos imidzsemnek. – mondja egy apró gúnyos mosollyal a száján.

Enko aggódva szemlélte a csapat furcsa gondolkodásmódját. Persze, fontosnak tartotta a szerelmet, de ilyen kritikus helyzetben aligha ez jelentette a központi problémát. A lánykérés alatt egyszerre sajnálta Elainát, és halványan azért elmosolyodott... kissé komikus volt a helyzet.
- Örülök, hogy ilyen... közeli kapcsolatban vagytok egymással. - nézett Zimára és Shawn-ra. - Fiatal korom óta a mesteremmel élek, és a ti időszámításotok szerint más nagyon idős vagyok, de tapasztaltam, milyen erőt tudnak adni az érzelmek... vagy mennyit vehetnek el. Ez a te elemedre különösen igaz. - néz a tűzidomárra. - Hamarosan elérünk egy átjárót, ami olyan helyre visz, ahol előttetek élő ember még nem járt. Különös hely lesz, még annak is meglepetést okozhat, aki azt hiszi, ismeri a szellemvilágot. - fejezi be, miközben tovább sétál az élen.
(Kis érdekesség: Enko nagyjából így néz ki: http://pre13.deviantart.net/0c6a/th/pre/i/2010/210/3/4/female_sun_warrior_by_kaiyamagata.jpg)

Niteris még sokáig állt volna Elaina válaszára várva, ha Shawn ebben nem akadályozza meg. Amikor közel lépett, Niteris első gondolata az volt, hogy nyilván csúfolódni jön, mint amikor utoljára jó tanács helyett faltörő kost ajánlott. Ökölbe szorította a kezét, és tagadhatatlanul megpróbálta volna lerobbantani Shawn fejét, de szerencsére ezúttal Shawn inkább tanítani kívánt valamit.
~Talán régi idomítástechnikákat akar mutatni a Tűz Népének aranykorából… Lehet, hogy mégsem teljes kudarc ez a nap~
Habár Niteris egy kicsit elszomorodott, hogy csak egy virágot kapott, és még mindig nem volt a legkellemesebb hangulatában, azért még morgott valami köszönöm-féleséget, de ezt valószínűleg senki nem hallhatta.
~Ez most nem a megfelelő alkalom az újrapróbálásra…~
 Mivel Elaina nem sietett túlságosan a válasszal, Niteris elővette a teareceptjeit, és megnézte, hogy szerepel-e valamelyikben a virág, amit Shawn adott. Ha megtalálta, akkor a virágot eltette a többi teaalapanyag közé, de ha nem, csendben elégette. Nem mérgesen, csak úgy, mintha csak ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Akárhogy is, egy kissé csalódottnak érezte magát. Úgy képzelte, hogy egy sorsfordító pillanat érkezett el az életében, de tévedett.
Amikor Enko az érzelmekben rejlő erőről beszélt, Niteris formált is egy apró tűzszívet a kezében. Az elején ezt romantikusnak vélte, de minél többet figyelte, annál inkább meggyőződött róla, hogy ez többet jelent. Ahogy nézte a szívet, a napot és Enkót, elgondolkodott az ősi tűzidomárokon, a napharcosokon, kiknek képességei állítólag legendásak voltak.
~Tényleg olyan, mint egy apró szívverés... Ideje lenne kipróbálni egyszer azt a furcsa táncoló harcmodort…~
Már éppen el is kezdte volna elszínezni a szívet, de aztán eszébe jutott, hogy már indulniuk kéne, ezért gyorsan eloltotta és eltette a gyertyát, majd még ha Elaina nem is állt készen az egyértelmű válaszadásra, Niteris indítványozta, hogy menjenek tovább. Furcsa módon ekkor sehol nem látta a tűz urait…

Miközben tovább haladtak, előttük feltűnt egy átjáró. Hasonló volt a fizikai és szellemvilág közti átjárókhoz, de lilás színű. A lány rájuk nézett.
- Nem lesz egyszerű átjutni. - magyarázza. - Bár hasonlóan néz ki, szembe kell néznetek az életetekkel. Sok szempontból hasonló próba, mint az elveszettek köde, ám ez nem ejt csapdába. Nem kell félnetek, csak próbáljatok tanulni a látottakból.
Ha követik Enko-t, átlépve a portálon, egy-egy emlékképbe kerülnek. Zima a Fekete Nap idejére emlékszik vissza... leginkább Night-ra. Emlékek sorát éli át újra, egészen addig, míg a férfi el nem tűnt az életéből.
Niteris emlékei zavarosak, leginkább a gyerekkorából valók.
Shawn a Tűz Népénél töltött idejéből lát emlékeket, még a szellemvilág előtt.
Elaina az erdőben töltött idejéről lát képeket, és később, arról az időről, amíg Zuko-tól tanult.
Egymást nem látják, de jobb, ha rábízzák magukat a portálra... hiszen senki nem tudja, hová is igyekeznek pontosan.
(OOC: Az emlékeket nyugodtan részletezzétek, gondoltam, hagyok egy kis szabadságot. Remélem, tetszik a mesélői )

Shawn úgy tett, mintha felállna, majd hirtelen ráült a fenekére és Zimára vigyorgott.
- Ami azt illeti, mindig is tudományos fickó voltam. Skarlátvörös?
Aztán persze elfogadta a lány kezét.
- Persze, hogy igent mondott volna, hisz te is kérés nélkül odaadtad.
Küldött egy puszit a levegőben Zimának, majd folytatta a mosolygást. A lány ezután átvette a virágot, Shawn kissé szomorú volt, mert elengedte a kezét, de tudta, hogy Zima érzései még nem tisztultak ki. Aztán a lány kibontota a haját.
- Ami azt illeti, nekem így sokkal jobban tetszel. Bár nem figyelmeztet a hajad arra, hogy viselkedjek, mert áthajítasz a falon. - A többiekre pillantott - Indulnunk kéne.
Shawn nem tartott a portáltól, nem tudta, hogy hova vezet, de remélte, hogy el a szellemvilágból és ez hatlamas motivációt adott neki.
- Találkozunk a túloldalon.
Majd a szó szószoros értelmében beleugrott a portálba, de előtte mindenkitől elbúcsúzott a széles vigyorától. Tűz népe, a tengeri flotta tanácsterme.
- Mondtam már, ha ezzel a burkolattal megépítenénk a szerkezetet és az én súlyozó szerkezetemet használnám, valamint a látcsőterveket, akkor a víz alatti hajó könnyűszerrel tudna fel és alá merülni a víz alatt.
- Shawn, nagyra értékeljük a munkádat. Megvizsgáljuk őket.
- A népemért bármit.
Azzal távozott, egészen az ajtó túloldaláig. Ott azonban az ajtóra tapadt a füle.
- Ez zseniális, az északik erre nem számítanak!
Zao tábornokot azonban nem nyűgözte le.
- Shawn tervei költségesek és feleslegesek, nélkülük és porba tudom tiporni a tűz urát. Mellesleg... megépítette Shawn valaha az egyik tervét is? Nem. Mindig csak tervezett.
- Uram minden tisztele...
- Nem, ezt a vitát befejeztem. Rakd a fiókba, nincs rá szükségem.
A saját reakcióját nem látta, csak emlékezett rá. De túlságosan fájt ahhoz, hogy felidézze. A következő emléke a fővárosban játszódott. Épp az akadémiáról sétált ki és éppen az előtt elterülő fűbe ült le, amikor szembe jött vele Yami. Egy bőrtáskát tartott a lábai előtt és a földön ücsörgő Shawn elé állt.
- Szerbusz Shawn. Mit csinálsz?
A férfi a már mindenki által jól ismert vigyora után intett a kezével, hogy húzódjon oldalra.
- A napot nézem, de pont elé álltál.
Yami azonban a nyakába ugrott. Shawn mosolya hamar letűnt az arcáról.
- Holnap megyek Yami... A seregbe.
- Itt hagysz? Ne menj... nem muszá...
- De muszáj Yami, sajnálom.
- Alig két napja találtu...
- Ne nehezítsd meg Yami, sajnálom.
- HOGY TUDSZ ILYEN NYUGODTAN BESZÉLNI?! ÉPP KIDOBSZ!
Shawn nem akarta elengedni a lányt, de tudta, hogy muszáj.
- Nem voltunk együtt Yami. És nem is leszünk. Ez nem a te hibád.
Pofon, majd a lány elszaladt. Az emlék után minden elkezdett sötétedni, majd hirtelen elé tárult valami teljesen más.

Shawn teljes „előadására” ugyanúgy mosolygással, némi szemforgatással és fejcsóválással reagált.
- Bolond…- jegyezte meg halkan.
Aztán jött a megjegyzés a hajára. Zima már kezdte remélni, hogy arca visszanyeri eredeti színét, de ez a megjegyzés… még ha nem is vörösödött teljesen vissza, de a halványulás megtorpant. ~”… nekem így sokkal jobban tetszel” tehát ezzel beismerte, hogy tetszem neki, és kvázi szebbnek talál kiengedett hajjal. Tudom, hogy jól áll, nem véletlenül növesztem… De ezt így kimondani? Már meggyőződtem arról, hogy nem szórakozik velem, legalábbis… asszem… Óóó… ~ De még mielőtt túlságosan elmerengett volna, meghallotta Enko szavait, melyek kijózanítóan hatottak rá. ~ Tini lány én, mars vissza a sarokba! ~ Rivallt magára. Ezután persze nagyapja megjelenése sem maradhatott el, akinek megrovó tekintete láttán nagyot nyelt. Enyhén megrázta a fejét.
- Nem megyek a szénbányába!- motyogta alig hallhatóan.
Tudta, hogy nagyapja nem tenné meg, de a szavai megmaradtak benne. Az öregnek szerencsére van szíve, hiszen nem küldte el, mikor három éve kiborulva beállított hozzájuk. Sóhajtott. Kissé bűntudata volt. Bűntudata, mert Shawnnal foglalkozott a feladat helyett. A Fekete Nap épp az idővel akar szórakozni, ők meg itt lányt kérnek, meg évődnek? ~ Ez így nem jó… a feladatra kell összpontosítanunk. ~ Tovább haladtak, majd elérkeztek a portálhoz. Enko mondott pár szót, Shawn pedig már ment is. Zima kicsit tartott a portáltól. ~ Szembenézni az életünkkel… nos, ha ez személyhez kötődik, akkor két illető jelenhet meg. Zerg és Night. De van egy erős gyanúm, hogy az utóbbit fogom viszont látni… ~ Vett egy mély levegőt, majd belépett.
Mikor megérkezett a szobába, már biztos volt… Túl sokszor látta ezeket az emlékeket az elmúlt években. ~ Nem lehetne, hogy egyszer az őrült bátyámról elmélkedhessek? ~ fakadt ki magában. ~ Sosem szabadulok Nighttól? ~ Az emlékek pörögtek, mondjuk nem úgy mint ahogy Zima számított rá. Egyszerre látta az emléket külső és belső szemlélőként. Érezte, amit annak idején érzett, de el is tudott tőle vonatkoztatni. A jelenkori énjével igazából minimális szomorúságon kívül nem érzett mást. Vagyis ezt próbálta bemesélni magának. Valójában megviselték a látottak. Így valóságosabb volt minden. Zima mindvégig Night arcát kémlelte. Őszintének tűnt vele kapcsolatban. Persze ezt már sokszor megállapította magában, de így látni… Aztán jött a vallomás. Zima újra érezte a gombócot a gyomrában. Látta azt a szomorú arcot, de továbbra sem tudta megérteni és elfogadni. Azonban ekkor jött valami, amire felfigyelt. Persze nem volt elrejtve, de ezt valahogy mindig igyekezett átugrani. Azt a részt, mikor a kezébe kapja a papírt. ~ „Ha valaha is olyat teszek egy olyan emberrel amit nem érdemelt volna meg...tudod mi a dolgod. Az életem most már a te kezedben van...” *Megborzongott.* Tény hogy visszaadtam akkor a lapot, de vajon, úgy-amúgy ez érvényes lehet még? Persze tisztában vagyok a későbbi eseményekkel, de akkor is… Nekem kéne ítélkezni felette? Már a kezdetektől fogva nem értettem vele egyet, de egyszerűen annyira kikészültem, hogy hagytam… Pedig ott helyben le kellett volna csapnom. Most már hiába gondolnék arra, hogy mit kellett volna tennem… Ezek után én megtettem mindent, amit tudtam. ~ Tovább nézte az elé táruló képeket. Night fokozatosan becsavarodott. Mikor annál a résznél tartott, eszébe jutott az, amit Shawn mondott és összeszorult a szíve. Majd a kis léghajó, Tai cellája előtt. Ezt a jelenetet igazából sosem tudta rendesen megítélni. Akkor ott persze ki volt borulva, de itt, tisztább fejjel… Abban biztos volt, hogy Night ölelése és könnycseppje nem volt őszinte… Erre csak sokára jött rá… Ekkorra már elindult a lejtőn. De akkor hogy lehet, hogyha itt elvileg már nem érzett iránta semmit, akkor a balesete után mégis kedvelte? Nem igazán értette. Végül jött a „kegyelemdöfés”. Nem változik meg, az ajtó becsukódik, ő meg kiborul.  Még volt ideje levonni egyfajta konklúziót mielőtt megérkezett. Persze erre már korábban is gondolt, de most tudta úgy igazán összegezni. Nem volt szerelmes Nightba. Valamit érzett iránta, de az valami más volt. Igazából a szakításuk sem azért fájt neki, mert hű de szerelmes lett volna belé. Kedvelt benne valamint, de... Igazából… a kapcsolatuk halálra volt ítélve… Zimának leginkább az fájt, hogy nem járt sikerrel. Hogy Night nem hallgatott rá. Hogy feleslegesen szövegelt és végig kellett nézni még egy ember elindulását a lejtőn. Sóhajtott. Még egy pillanatra eszébe jutott a korábbi elmélkedése Shawn beszámolója után. Újra sóhajtott. ~Nem tudtam őt megmenteni önmagától... Nem tudom, hogy ezt a tudást hogy fogom hasznosítani a Fekete Nap ellen, de a szellemek tudják… ~ Ekkor lépett ki a portálon. Kissé megviselten, de tartotta magát.

Niteris normális körülmények között elsőként ugrott volna be a portálba, de most valamiért túlságosan belemerült a gondolataiba. Mire észbe kapott, Zima és Shawn már be is ugrottak előtte.
~Eh, máris öregedni kezdek? Így hogy fogom bebizonyítani Linának, hogy itt én vagyok a legmenőbb?~
Niterisnek ugyan nem tetszett az ötlet, hogy még a szellemeknél is furcsább dolgokkal találkozzon, de a lány előtt ezt a világért sem mutatta volna ki, ezért gyorsan előrelépett és beugrott.
Úgy hitte, mindenre felkészült, de ekkor egy ismerős szobában találta magát. A szülei hálószobája volt. Az anyja az ágyon feküdt, körülötte pedig egy kisebb tömeg állt. A sokaság többsége orvosokból és ápolónőkből állt. A sarokban páran egy bizonyos gyomorégésről társalogtak, Niteris jelenlétét senki nem észlelte. Niteris csak ekkor vette észre, hogy az anyja gyereket tart a karjaiban.
- Mi lesz a neve?- érdeklődött az orvos
Niteris anyja és apja elmosolyodott, sutyorogtak egy kicsit, és végül az apja így válaszolt:
- Hesztópin.
Niteris arca hirtelen falfehérré vált, nem tudta eldönteni, hogy meneküljön vagy tiltakozzon.
~Hesztópin… HESZTÓPIN!!!! Utálatos név! Hogy tehették ezt velem?! Még jó, hogy lányneveket nam találhattak ki...~
- NEM! AZ ÉN NEVEM NITERIS!- kiáltotta, de mire befejezte, már nem a szobában volt, hanem a faluja színházában.
Niteris emlékezett a napra. A születésnapja alkalmából ment el a nagypapájával, hogy megnézzék a kedvenc színdarabját. Csodálatos módon éppen aznap eredeti forgatókönyv alapján adták elő a darabot, nem a később átírt alapján.
Éppen szünet volt, tehát az tizennégy éves Niteris éppen a nagypapájával társalgott.
- És hogyhogy nem voltál ott a végső összecsapásnál?- kérdezte csillogó szemekkel
Az nagypapája arcára ekkor árnyék vetült, majd így felelt:
- Árulás történt… A kapitány kivételesen emlékezett rá, hogy aznap volt a születésnapom… Bemondta a hangosbemondón, hogy gyülekezzünk a bombázó térbe… azt mondta, hogy különleges születésnapot ünneplünk… és hogy készített egy robbanócukorkás tortát… a kedvencem…és … és akkor kidobott minket a tengerbe! A végső győzelmünk napján! De most ne ezen bosszankodjunk. Nem próbálod meg megint a sűrített tűz gyakorlatot?
Niteris szívesen kipróbálta volna, de a darab folytatódott, így hát erre nem kerülhetett sor.
- „Igen, sikerült győznünk”- zárta a műsort a tűz ura- „apám álma és az ő apjának álma végre teljesült. A világ az enyém”
Niteris lelkesen felpattant és tapsolni kezdett, de aztán dühödten észlelte, hogy, pár tiszteletre méltó öregen kívül, mindenki nevetésben tört ki. Ott helyben el akarta égetni mindet, de a látomás véget ért, és Niteris megérkezett a túloldalra.
Érkezés után azonnal térdre esett, és hörögni kezdett.
- Nem… nem… Megbosszullak nagyapa…- nyögte, és elő is vett egy égett, fekete maszkot (ami feltehetőleg a nagyapjához tartozhatott egykoron)- Adj erőt, hogy elpusztítsam őket… Mutasd meg a tűz erejét…. Égni fognak… megbosszullak nagyapa….
Niteris, amennyiben senki nem zavarja meg, tíz perc után összeszedi magát, és szokásához híven úgy tesz, mintha semmi sem történt volna.

Amikor kiléptek a portálból, ugyanott álltak, ahol korábban. Nem kerültek át semmilyen új helyre. Enko mellettük állt, lehajtott fejjel.
- Nem hibáztatok. – mondta. – Én hibáztam. – ránéz a csapatra. – A sorsotok nem az volt, hogy ti állítsátok meg a Fekete Napot. Annyira banális lett volna, így erre számoltam, hiszen Zima, te már találkoztál vele, Shawn, neked pedig tapasztalatod van a szellemvilágban. Arra számoltam, hogy egy ilyen törekvés biztosan a megfelelő embereket gyűjti egybe, de tévedtem. – vár egy kicsit majd folytatja. – A mesteremnek két tanítványa van, én és a társam, akivel közel egy időben kezdtük követni. Sokkal nagyobb veszélybe kerülhettetek volna, hogyha átviszlek titeket az időtlenségbe, mint amilyenbe így kerültetek. Szerencsére a tudatotok erős volt, tudtátok kezelni a helyzetet, így nem esett bántódásotok. A valódi kiválasztott egy gyermek volt, árva kisfiú a Tűz Népéből. Erős kapcsolata volt a szellemekkel, megérezte a bajt az idővel, és meditálva próbálta elérni Korra avatárt. Kevesen tudtak arról, hogy képes átlépni a szellemvilágba, mert nehéz körülmények között élt, de a társam rátalált. A gyerek rettegve mondta, hogy látta, mi lesz, ha a Fekete Nap sikerrel jár, ő pedig felismerte benne az erőt, hogy ezt megváltoztassa. Magával vitte az időtlenségbe, ahol a kisfiú a tudata erejével kinyúlt a fa felé, és lassan megszabadítja a méregtől. Még nem végzett… de ott, ahol most van, senki nem érheti el. Biztonságban végrehajtja majd a feladatát. – elmosolyodik. – Rátok viszont az az érzésem, hogy még várnak feladatok. Segítek visszajutni a világotokba.
Kell sétálniuk, de a táj abnormális gyorsasággal változik körülöttük, mintha tízszeres sebességgel haladnának. Hamarosan egy portál előtt állnak.
- Nem tudom, megfelelő-e… de ez Köztársaság Városba juttat titeket. Onnan, ha jól tudom, szinte akárhová eljuthattok a ti világotokban. Mindent elrendezek, és mindenki visszajut, ígérem. – mondja végül. – Bocsássatok meg, hogy ennyi kellemetlenséget okoztam. Kísérjenek a szellemek az utatokon. – búcsúzik végül.
(Ez a kaland lezárása)

Zima motyogása bár halk volt, de Shawn csak rá figyelt. Kuncogva válaszolt Zima szénbányás megjegyzésére.
- Pedig akkor nem csak a fantáziám lenne piszkos. És talán az arcod sem hasonlítana egy céklára.
Kiöltötte a nyelvét, amikor befejezte a mondatot és persze a shawn-vigyor sem maradhatott el.


Amikor lezajlott élete egyik legnagyobb csalódása ugyanott találta magát. Figyelmesen végighallhatja Enko mondandóját. Csalódott, nem is kicsit.
- Ha nem ismertem meg volna valakit, akinek az arca vörösebb, mint én egy kiadós nyári nap után - pillant Zima felé - Szóval, akkor itt a vége.
Felsóhajtott, majd érezte, hogy gyorsul körülötte az idő. Nem lett volna szabad, de egyszerűen rosszul lett és belehányt a köztársaságvárosba vezető portálba.
- Nem lennék azok helyében, akik a túloldalon vannak.
Ismét a lány felé pillantott, eddig nem érdekelték az emberek, tökéletesen megvolt nélkülök. SZÁZ ÉVEN KERESZTÜL. Most viszont belegondolt, hogy vége. Nem vette le a szemét Zimáról és ezt valószínűleg ő is észrevette.
- Nem akarok érzelgős lenni - kezdte - és amúgy sem vagyok jó az ilyesmiben, de... már régóta nem éreztem ilyen jól magam, mint a közeledben. - közelített a lány felé, míg a lábaik össze nem értek és így folytatta. - Nem tudom, hogy te hogy gondoltad, de én nem szoktam sok embert beengedni az életembe, viszont te... más vagy.
Közelített az ajkaival és ha a lány nem hátrál el, akkor meg is csókolja.
- Adnál egy esélyt ennek az idiótának?
Persze sok mindent le kellett tisztáznia, még a saját életével sem volt tisztában, de tudta, hogy ha ezt a lehetőséget elszalassza akkor lehet, hogy nem látja többet Zimát.

Nem számított arra, hogy Shawn hallotta a szénbányás megjegyzését. Ezért is lepődött meg, mikor hozzászólt. De túlságosan el volt foglalva a gondolataival ahhoz, hogy különösebben reagáljon rá. Csak sóhajtott és ment tovább. ~ A feladatra kell összpontosítanunk. ~
 

Zima értetlenül nézett körbe, de nem tévedett. Tényleg ugyanott voltak, ahol korábban. Enko elmagyarázta mi történt. Shawn csalódott volt, de nem bánta meg az utat, hisz találkozott Zimával. A lánynak ez jól esett, de a gondolatok csak úgy kavarogtak a fejében. A Nighttal kapcsolatos emlékei, hogy óvatosabbnak kellene lennie… Shawn kezdeti érdeklődése a rendőr iránt… Blitz féltése… A múltjának ismerete… Bizonytalan volt és nem tudta, mit kéne tennie. Időközben megérkeztek. Az út kissé megviselte Shawnt, sikeresen bele is hányt a portálba. Míg rendbe szedte magát, Zima Enkohoz fordult.
- Örülök, hogy meglett a kiválasztott és remélem nem lesz több baj. Mindent köszönünk!
Ekkor eszébe jutott valami. Levette a táskáját és kivette belőle a szellemtől kapott könyvet.
- Lenne egy kérésem. Visszavinnéd ezt Wan Shi Tongnak? Szívesen megtartanám, de mégis csak az ő könyvtárához tartozik.
Miután átadta a könyvet Enko távozott. Kettesben maradtak Shawnnal. Pedig mekkora csoporttal indultak el a küldetésre… ~ Niteris vajon merre ténfereg? Ajaj… ~ Remélte, hogy mindenki épségben hazajut. Kezdte egy kicsit furcsán érezni magát. Mintha valaki figyelné. Nem is tévedett. Ahogy Shawnra nézett látta, hogy a férfi szemei rá szegeződnek. Majd megszólalt és egyre közelebb ment hozzá. Zima érezte, ahogy szíve egyre hevesebben ver. ~ Mi a jó fene van velem? ~ Kétségei kezdtek halványulni. Korábbi gyanakvó gondolatai a háttérbe szorultak. ~ Komolyan ennyit jelentek neki? ~ Shawn ezután egyre jobban közeledett hozzá. Zimának nem igazán volt ínyére a csók Shawn rosszulléte után, de nem akarta tönkrevágni a pillanatot, így hagyta. A kérdésére egy széles mosollyal válaszolt.
- Igen. Megkapod az esélyt.
~ Vajon hibát követek el? A kétségeim még megvannak messze a háttérben, de… még sosem éreztem így senki iránt… ~ Eltávolodott a férfitől, majd a kezét nyújtotta.
- Menjünk haza! – s ezzel elindultak vissza a városba.

Niteris szörnyen csalódott. Nem csak abban, hogy nem tekerhette vissza az időt, hogy mindent rendbe tegyen, hanem a csapattársaiban is. Shawn teljesen elfeledkezett Irohról, pedig az elején úgy tűnt, mintha a találkozás neki is fontos lett volna. Elaina már régóta nem szólt senkihez...
~Talán tartós mentális kérokat szenvedett a megrázkódtatástól? Nem kellett volna ilyen hamar megkérni~
Enkó egykor kinyitotta a portált, és közölte velük, hogy mehetnek Köztársaság Városba.
- Na várjunk csak- háborodott fel Niteris- azt mondod, hogy ez az egész út felesleges volt, és már nincs ránk szükséged, tehát bedobsz minket egy portálba? Honnan tudjuk, hogy tényleg Köztársaság Városba vezet? Mi van, ha teljesem máshová? Seholországba, egy vulkán közepébe, a Fantázia Birodalmába... vagy valami hasonlóan ördögi helyre.
Niteris hajlandó lett volna visszasétálni egészen az északi (vagy déli) sarkig, de mivel a társai lassan átszállingóztak a portálon, inkább ő is beugrott.

(OOC: Akkor? Költözünk fabira?)