Shawn

Így festek...

••••••••••••••••••••••

Egy egyszerű kezeslábast visel, mely Köztársaság város színeit hordja magán.A kezeslábas alatt egy fehér ing bújik meg. A vállán egy egyszerű, ám annál érdekesebb táska húzódik, amiben csupán két dolgot tart. Rengeteg papírt és tollat. Barna, szemébe omló haja a napfényében szőkének tűnhet. A megnyerő barna szempár bárki tekintetét magával ragadhatja, főleg ha az a bizonyos sunyi mosoly társul hozzá, ami már így is az arcára fagyott.

••••••••••••••••••••••

Kaszt: Tűzidomár

••••••••••••••••••••••

Érdektelen életem

••••••••••••••••••••••

Ahogy a hajó folyamatosan előre haladt, a szél Shawn haját tépdeste, úgy osztogatta a parancsokat.Pontosabban próbálta, de senki nem hallgatott rá. Bár zseniálisnak találta Zhao tengernagy tervét, a megvalósítását annál kevésbé. Több rést is észlelt a tervében, azonban őt senki nem kérdezte. Csak egy egyszerű tűzidomár volt akinek parancsot kellett teljesítenie, nem is látszott többnek. Azonban nem az volt, korának talán egyik legnagyobb lángelméje, tökéletes memóriával, remek vezetői képességekkel és gyors reflexekkel áldotta meg a sors, azonban senki nem volt hajlandó elismerni a tudását. Ennek következtében a seregbe menekült, hogy Ozai oldalán leigázza a világot. Rendkívül előtérbe helyezte a tűz népét, felsőbbrendűnek vélte őket, azonban magát még annál is nagyobbra tartotta. Valószínűleg az egocentrikus viselkedés gátolta meg abban, hogy elölrébb jusson a szamárlétrán, és ez most sem volt másképp. A folyó és a Hold szellem együttes ereje cibálta a hajóját, ő pedig kétségbeesetten osztogatta a parancsokat.
- Fordítsd jobbra hajót, el fog nyelni minket!
Azonban a válasz a szokásos volt, nem te vagy a kapitány. Mi más lehetett volna. Shawn azonban megelégelte a dolgot és egyszerűen elhagyta a hajó fedélzetét, ugyanis csak pár százalékkal, de több esélyt látott a túlélésre, mint, hogy a hajón marad. A szellem azonban így is magával ragadta, pár perc, pár pillanat volt csupán és érezte a halál nyújtotta megkönnyebbülést. Azt gondolta, hogy itt véget ér rövidke élete, de tévedt. Egy fehér ködbe burkolt szakadékban ébredt, sok bukkott személyt vélt felismerni, volt amelyik több száz éve halott volt, így egyértelművé vált számára, hogy ahol jelenleg tartózkodik az már nem a valós világ. Az őrület bűvölete a környezetében mindenkit maga ellen fordított, nem voltak urai a cselekedeteiknek, örök szenvedésre voltak kárhoztatva. De nem ő, egy gondolat, egy motiváció hajtotta őt. A szabadulás. Folyamatosan köröket írt le, a talajra rajzolt térképeket, számításokat végzett és végül, tíz év után kijutott a ködből. Csak árnyéka volt korai önmagának, az összes gondolata a rajzok körül keringett, azt képzelte, hogy még mindig ki kell szabadulnia onnét, ahonnan korábban már távozott. A feszültségtől minden végtagján feszültek az erei, nem tudta mi a célja az életben. Nem ismert kiutat a szellemvilágból, azonban legjobb tudomása szerint a Ködből sem volt kiút, ő mégis talált egyet, nem foghat ki rajta egy másik faj által uralt világ. Sokat olvasta a régi legendákat, így volt elképzelése, hogy hogyan élhetne egy ilyen pokoli helyen. Az elképzelés azonban mindig könnyebb, mint maga a valóság. Félőrült elmével és azzal, hogy tíz éven keresztül ugyanazt látta nehéz volt boldogulni az új környezetben. Bármit tett, a természet megtorolta. Nem építhetett házat magának, nem ehetett bármit, mert a természet megtorolta. Az alapanyagszerzés így szinte teljesen lehetetlen volt számára, azonban nem adta fel. Közel negyven évébe telt, de sikerült egy kisebb viskót építenie egy olyan környezetben, melyben egyetlen szellem sem akarja levadászni őt. Épp egy a vacsoráját üldözte egy íjjal a kezében, amikor egy hatalmas fénycsóva lövellt ki a távolban. Ittléte alatt alaposan kiismerte ezt a világot is, azonban ehhez foghatót még sohasem látott. Óvatosan, több nap alatt közvetítette meg a jelenséget, ami mint kiderült nem volt más, mint egy portál. A felismerés örömteli volt számára, az érzés ami akkor ragadta el, mikor átlépte a portált pedig leírhatatlanul gyönyörű. Egy újabb ismeretlen tárult elé, egy új világ új felfedeznivalókkal. Még az sem lepte meg, hogy elvesztették a háborút. Az események alapján nem volt nehéz pár hónappal előrekalkulálni, abban reménykedett, hogy majd az Ő előreléptetésével változtathat a háború állásán. De ez már a múlt volt, Shawn-t pedig a jövő érdekelte. Pár hét alatt beletanult abba a rengeteg újdonságba ami azóta történt és jelenleg –bármennyire is ellene van – az Egyesült Erők egyik tisztjeként szolgál.

••••••••••••••••••••••

Shawn| Szellemvilág

••••••••••••••••••••••

Elfogadva!

» Nem túl közeli, nem túl barátok - Shawn & Blitz