Menedékház

Menedékház az erdőben, az utazók megpihenhetnek itt egy rövid időre.

Liv szólítására Raion odament hozzá és elkezdték megbeszélni a részleteket. Raion nézte a térképet és közben figyelt csapattársai megszólalásaira.
- Éjszaka utazni? Hmm... Nem rossz ötlet, de elvesztegetnék vele egy teljes napot és az szerintem a mostani helyzetet tekintve nem a legjobb ötlet. De felőlem lehet róla szó. - felelte Livnek.
A csapat megbeszélést két szellem zavarta meg, akik arra figyelmeztették őket, hogy banditák tartanak erre. Amilyen gyorsan csak tudott Raion indulásra kész állapotba tette magát. ~ Végre nem gyötör az a görcsölés a hasamban ~ gondolta Raion. Egy sólyom kinézetű szellem kísérőt kaptak, akivel elindultak Hikaru felkutatására. Egy kisebb séta után találtak egy kis házat az erdőben, ahol megálltak. ~ Remélem Dogorn-ék a banditák megérkezése előtt elhagyták a falut ~ gondolta Raion aggódó arccal. Pár percnyi néma csend után Irisa szólította meg a szellemet. Raion végig hallgatta Irisa-t és mielőtt a szellem válaszolt volna ő is megszólította a szellemet.
- Igen - mondta és Irisa mellé lépet. - Jó lenne tudni, hogy pontosan merre és milyen messzire megyünk. - mondta Raion a szellemnek.  Miután ezt elmondta leült Irisa mellé és várta a szellem válaszát.

Liv egész úton elégg hehangolt volt , nagyon nem örült a nappali utazásnak , végig a térképre nézett és néha néha egy gyors felmérő pilantást indított társai felé , ja és a „madár ” felé~Vajon milyen ize lehet megsütve???.
 

Mikor elértek a kiss házhoz kissé felcsilant a szeme , verge  nappali alvás lehetőségének közelébe jutott.MIkor beértek egy hosszas lassú felmérő tekintettel megvizsgálta a kiss ház állapotát és “lakhatóságát”.Egybél ledobta a táskáját és egy amolyan 2. benyomásképp elkezdet fel alá sétálni a házacskában ~Nem egy palota de egy északa eltöltésére megfelelő… kiváltképp ha verge alszom is egy keveset ~.Tekintete egy nagy , poros mégis igen puha párnázattal elátott karószéken akadt meg.Egy igen gyors és határozott mozdulattal a lehető legjobban leseperte a port a potenciális alvóhelyről majd kikászálódott a páncéljából és összekuporodva mint egy macska helyetfoglalt a karószékben.A látszat ellenérer igen éberen figyelte a körülötte zajló beeszélgetéseket és ha bárki , hozzászól vagy róla beszél csatlakozik.

Dieb kisétált és felült egy háztetőre. Ott gondolkozott egy keveset majd meglátta hogy indulnak csapattársai. Azonnal felzárkózott csapatához és mentek tovább. Nézte kisérőjüket és csak ámuldozott ~A szellemek ha tudnak alakot váltani akkor tudnak női mesztelen alakot is ölteni? hmmm... érdekes~ elmosolyodva gondolta magában. Mikor megérkeztek a házba látta hogy női csapattársa máris szerzi az infokat így hát megfogta és nyugodtabra fogta magát. Táskájából előkapott egy szép rózsaszín párnát és egy lepedőt és leterítette Liv fotele mellé és mondta: -Akkor babám jó pihenést - mondta és lepihent éberen. Bárki szól neki vagy vmi őt érdeklő dolog jön szóba beleszól a beszélgetésbe. ~Hmmm akkor hogy is volt ez a szellemes téma? Női testek ruha nélkül? Áh már megis van- gondolta magába és feküdt a földön miközben kicsit elszunyókált és azonnal legmerészebb vágyai válltak valóra persze csak álmában.

Irisa nyugodtan szemlélte a csapattársait, bár azt nem nézte jó szemmel, hogy majdnem mindenki nyugovóra tért, pedig azt sem tudták, hogy mi van. Raionra halványan rámosolygott, hogy legalább nem egyedül ő foglalkozik a feladattal, de hogy Dieb és Liv már húzták is a lóbőrt. ~ Emellett, honnan szerzett rózsaszín kispárnát?! Ugye nem a szellemektől csente el, akik vendégül láttak bennünket?? Mégis mit képzelnek?! ~háborodott fel ~ Nem hiába fognak panaszkodni, hogy semmit sem tudnak, hiszen mi végezzük el a piszkos munkát, míg azok ketten meg a babérunkon fognak trónolni. Áh, mindegy……ennyit a csapatmunkáról. És gondolom, a szellem meg azt szeretné, hogy mindenki hallja amit mond, nehogy ismételnie kelljen magát.~ ezért odament az alvócsoporthoz. Közelebb menvén látta, hogy Liv csak a szemeit pihenteti, nem álmodik, mint Dieb. Először a torkát kőszűri meg, és finomat megrázza a vállát, de egy idő után felpattant, és kiviharzik, az ajtót maga mögött éppen olyan hangosan csapja be, hogy felfigyeljenek rá, de épp elég halkan, hogy a környéken ne adja senki tudtára, hogy itt húzták meg magukat. Célja pedig nem volt más, mint hátha talál a ház körül jéghideg vizet, amivel leöntheti áldozatát. Az ajtónál talált egy jobb napokat is látott vödröt, azt felkapva suhant tovább. Egyáltalán nem ment messzire, egy 10 méteres sugarú körben nézett szét.

Látta Irisán, hogy örül annak, hogy ő is foglalkozik a feladattal. De azt is látta rajta, hogy valami nagyon nem tetszik neki. Raion hátrafordította a fejét és látta, hogy a másik két csapattársa vízszintesbe helyezte magát. ~ Ez igen ~ gondolta magában Raion. ~ Ha nincs harc ez a kettő olyan, mint két lajhár. Én is jó csapatba jöttem. ~ gondolta Raion csalódott fejjel. Mikor Irisa odament a két lustálkodó csapattársukhoz, akkor egy kicsit megijedt. ~ Kérlek Irisa csak ne balhézzatok ~ gondolta ijedten. Látta, hogy nem csinál semmi komolyat, akkor Raion megnyugodott. Amikor Irisa kiviharzott és becsapta az ajtót, akkor meglepődött. De nem foglalkozott vele, inkább vissza fordult a szellemhez és várta, hogy elkezdje mondani a részleteket.

Dieb álmodozott magában, épp rengeteg dekoratív női test között futkorászott és próbált meg elkapni 1-2-őt de sikertelenül. Egyszer csak álmában mindegyik lány megállt és egyszerre megköszörülték torkukat. ~Na de csajok ez így már nem is játék, ilyen könnyen adjátok magatokat akkor unalmas lessz.~ mondta álmában majd felébredt és félig kinyitotta szemét de meglátta hogy Irisa áll ott dühösen. ~Hát nem mesztelen és nem is olyan szép mint álmomban de nem rossz~ gondolta magában majd gyorsan fisszacsukta résre kinyilt szemét amit nehezen lehetett észre venni és megvárta amíg arrébb áll a lány. Mikor meghalotta hogy bevágta az ajtót magaután felkellt odasietett az ajtóhoz és gyorsan utána szolt: -Irisa!!! Babám lefogsz maradni a részletekről! Naaaa gyere vissza édesem és hallgassuk meg a kedves szellembarátunkat.- Mondta legkedvesebb hangján majd nyitva hagyta az ajtót és össze rakta párnáját és lepedőlyét a táskájába. Ezután, mire vélhetőleg Irisa már visszajött, megállt a fal melett és várta a szellem válaszát.

A szellem beszélni kezdett:
- Hikaru Hano-t megmenteni nehéz feladat lesz. A teste a Tűz Népének egy kisebb városában van, amit Iyo bandája sikerrel elfoglalt. Jól védhető hely. Ami azonban még nehezebb, hogy a szelleme elvált a testétől, és a szellemvilágban rekedt, egy sötét helyen, az elveszett lelkek ködén túl. Akármerre próbáljuk elérni, a köd mindig elénk áll, így kevés, és bátor ember jöjjön csak. Két embert én kalauzolok a szellemvilágba, a többieknek azonban vigyázni kell rájuk, és akár vinni is őket, hogy minél hamarabb elérjük a várost. Bölcsen döntsetek. Az életetek és a küldetésetek sikere múlhat rajta. Az egyik hírnök bár biztonságban van, lehet, nem adják meg neki az útmutatást, míg a társa nem csatlakozik. - fejezte be.

~Babám??! Annak az alaknak meg mégis mit álmodohatott? Öhmm…jobban járok ha nem tudom meg.~ nyugodtan ment vissza a házba, bár dísznek a kezében még mindig ott maradt a vödör. A szellem kijelentése még nehezebbé tette az egész küldetést. Most már nekik is ketté kell válniuk. ~Hát….most hova menjek? Mert talán a tudásom jó szolgálatot tenne a szellemvilágban. De lehet, hogy emiatt az érzékenységem végül bajt okozna.~ töprengett el.
-Én megyek a szellemvilágba.-jelenti ki határozottan, de halkan. Legszívesebben Raiont kérné fel társának, mert ő tűnik annak a személynek, aki a legesélyesebben túlélné a szellemvilágot. ~Bár a köd igen nehéz feladat. Ha még a szellemek sem tudnak átlátni. Emellett, jobban is járhatunk, hogy Raion marad a test mellett valamelyik öhm….álomszuszékkal, és akkor talán nem rabolják el újból. Mert ha mégis megtörténne, akkor szinte majdnem nulla az esélye annak, hogy sikeresen fejezzük be ezt.~ latolgatta az esélyeket.
-És ha még egy kérdést megenged nekem,-fordult a szellemhez- mégis kicsoda ez az Iyo?

Miután Dieb felkelt Irisa lármájára és vissza hívta őt a szellem elmondta a feladat részleteit. Amikor befejezte Raion magába mélyedt. ~ Megint ketté válni? Hmm... Mindegy, ha így sikerül véghez vinni a küldetést, akkor legyen. De hova is menjek? ~ Raion egy kis önelemzésbe kezdet. ~ Mivel nem vagyok egy spirituális bajnok és az erőmet nem tudnám használni ott, szerintem jobb lesz, ha itt maradok és a másik Hírnök megmentésében segédkezem. ~ töprengett.
- Én a városba megyek - szólt Raion. - Nekem is lenne még kérdésem - fordult ő is a szellemhez. - Van-e a városban valamilyen elektromos áram termelő vagy elosztó létesítmény vagy egyéb olyan hely, amivel jó kis zűrzavart lehet csinálni ott. Ha van ilyen, akkor ezt megtudom bütykölni és ezzel eltudnám terelni a figyelmüket az őröknek és addig az aki velem lesz ki tudja hozni Hikaru testét.- fejezte be és várta a reakciókat.

Dieb végighallgatott mindent és kicsit elgondolkozott. ~Mégegyszer válhatunk ketté. Fenomenális, vagy mi... a szellemvilágba nem vennék sok hasznom, meg lehet van ott néhány dolog ami nem tetszene úgyhogy inkább maradnék az én kicsi világomba.~ gondolta és utána ő is elmondta gondolatait. -Úgy néz ki akkor pont jól jött ki és akkor én maradok itt vigyázni 2 dekoratív lánykára. Nyugalom amíg nem vagytok tudatotoknál semmi különöset sem fogok veletek tenni. A legnagyobb bűn amit teszek majd az annyi lehet hogy bajszot rajzolok nektek. Szeirntem haladhatunk is tegyük amit kell nehogy miattunk legyen sikertelen a küldetés.- mondta majd ajtóhoz állt ahol amíg nem jöttek a többiek egy dalt dúdolgatott halkan. 
-Szegény ember mit csinál bánatába',
felakassza magát az asszonyára.
Karabélból két golyót a szívébe,
halva találják az árok szélébe'.-

A döntés megszületett, a szellem pedig ellátta a lányokat instrukciókkal, majd leültek meditálni. Amikor átkerültek a szellemvilágba, egy mezőn találták magukat... látszólag senki nincs a közelükben. A szellem néhány pillanat múlva megjelenik, és megmutatja nekik az útirányt... a távolban egy erdő látszik, első látásra félelmetes, de a szellem biztosítja őket, mindig megérzi, ha útbaigazításra szorulnak, és megjelenik. Ezt követően eltűnik, és a lányok magukra maradnak... bölcs lenne elindulni az erdő felé.
Eközben a fizikai világban ismét előtűnik a rövid időre köddé váló szellem, és beszélni kezd a fiúkhoz.
- A társaitokat útbaigazítottam, de valószínűleg többször visszatérek hozzájuk. Addig is mutatom az utat. Talán bölcs lenne valamiféle járműre szert tenni, gyalogosan hosszú időbe telik majd.
Fél óra gyaloglás után érnek egy útra, ahol hamarosan egy teherszállító satomobil robog el. A vezető észre is veszi a kis csapatot, és kiszáll, így láthatják, ötvenes éveiben járó férfi, és valószínűleg nem idomár. Láthatóan kicsit megrémíti a két eszméletlen lány, és a szellem látványa, így megkérdezi, baj van-e, és felajánlja a segítségét. A legjobb döntés valószínűleg elmagyarázni neki a helyzetet, hiszen komoly segítséget nyújthat, az autóban mindannyian elférnek.

Irisa legszívesebben fejbe vágta volna Diebet, de Livet is, amiért ilyen keresetlen gondolataik vannak. ~Szerintem ez magától értetődő dolog. De lehet, hogy jobb volt ezt tisztázni. Remélem……~
-Sok sikert nektek is!- majd Lótusz ülésbe helyezkedett. Egy kis ideig eltartott, míg az összes gondolatát, és aggodalmát elcsöndesítette, és elérte azt az állapotot, ahol már nem tudod tovább jutni. Mindenhol sötétséget látott, de még nem sikerült kijutnia a testéből, mivel ha távoli morajként is, de hallotta a fizikai világot. De a szellemnek hála túljutott ezen a holtponton.
Amikor újra kinyitotta a szemét, egy csodálatos világban találta magát. Tudta, hogy hol van, de nem igazán fogta fel. A szellem útmutatását viszont igyekezett memorizálni.  Az erdő nem volt a legbarátságosabb, de ha a küldetés ott folytatódik, akkor odamennek. ~Ezek szerint, ha valamilyen nagyobb konfliktus lesz az egyik szellemmel, akkor ő segíthet.~

-Egyben vagy még?-kérdezte Livtől, majd elindult. Az erdőhöz érve egyre óvatosabban mozgott.

Mikor Liv beszélt figyelmesen hallgatta őt, de amikor a lány a mondandójában meghallotta a "nagy és erős fiú" kifejezést kicsit meglepődött, hogy ilyet hall tőle. De érezte a hangsúlyán, hogy nem nagyon akarta kimondni ezeket a szavakat. Miután Liv befejezte Dieb mondta el a véleményét. Miközben Dieb beszélt Raion elmosolyodott azon , amit mond. ~ Ez már megint ki akarja húzni a gyufát. ~ gondolta. Eközben Dieb befejezte és a szellem vette át a szót. 
A szellem mondott pár szót a lányoknak és azután leültek meditálni. Pár másodperc múlva a szellem eltűnt. Dieb-el vártak egy kicsit és utána a szellem visszatért hozzájuk.
Elmondta, hogy a lányokat ellátta instrukciókkal és hogy nekik is indulni kellene.
Raion odament Irisa testéhez és mint egy lisztes zsákot feltette a bal vállára és elindult a szellemet követve. Miközben mentek Raion azon gondolkodott, hogy merre is lehetnek a többiek, de nem sokáig kalandozott el inkább figyelte a terepet és kereste a rájuk leselkedő lehetséges veszélyeket. Úgy fél órás séta után el érnek egy utat, ahol épp egy satomobil tartott feléjük. A sofőr megállt és elkezdet feléjük menni. Raion első pillanatokban felvette a harci pozícióját. Ez egy kicsit nehézkes volt számára Irisa-val a vállán. De miután meglátta, hogy csak egy rémült idős ember, aki nem érti, hogy mit csinálnak itt visszatért az alap állásához. Miután az idős ember feltette kérdéseit Raion válaszolt.
- Nyugodjon meg uram nincs semmi komoly baj. A két lány éppen a szellemvilágban van és mi vigyázunk a testükre. És a másik kérdésére is válaszolva. Igen, elfogadjuk a segítségét. Mi több pont jókor találkoztunk önnel. - elmosolyodott és folytatta. 
- Egy városba tartunk, ami gyalog túl messze van, de a satomobiljával ezt az időt a töredékére tudjuk csökkenteni. Az útirányt majd ez a kedves szellem ismerteti és ha bármi kérdése lenne útközben szívesen válaszolok rájuk. És mielőtt még udvariatlannak tűnnék bemutatkozok. A nevem Raion. És szeretném a társaimat is bemutatni önnek. - kicsit elfordult és kezdte a bemutatást. 
- Ő itt mellettem a másik lánnyal Dieb, ő itt a minket kísérő szellem sajnos az ő nevét nem tudom. - itt egy kicsit elhalkult. - Az én általam cipelt lányt Irisa-nak hívják a társamon lévő lányt pedig Liv-nek. - fejezte be a bemutatást.
Miután befejezte  Raion elindult a satomobil felé. Ott megvárta az idős embert, aki kinyitotta a satomobil rakterének az ajtaját és utána szépen lefektette Irisa-t. Ez után leült a lány teste mellé és várta az indulást, illetve a sofőrjük még felmerülő kérdéseit.

Diebet nem nagyon érdekelte hogy mi módon jutnak át a lányok a másvilágra úgyhogy arrébb ált és kicsúsztathatós törjét élezte egy kicsit. Mikor már minden megtörtént és raion felkapta az egyik lány testét akkor a fiú felkapta livet maga elé tartotta és kicsit megnézte közelebről. ~Ajh babám...~ magára dőtötte, megöltelte, megpaskolta a hátát majd felvette az ölébe és ment raion után. ~Várj már meg te vadálat. Nem olyan egyszerű egy eszméletlen nőt vinni... Nem csókolgat nem ölelget miközben az ölembe van szóval nekem semmi élvezet nincs benne...~ gondolta. Mikor találkoztak a járművel a fiatal ránézett Raionra mert hirtelen harci állásba ált. A fiú csak ott ált Rai mellett és amikor kellet bólintott egyet és ő is ment a satomobil felé. berakta a lányt hátulra a többiekhez ő pedig beült az első üllésre. Miután elindultak elkezdett beszélgetni a sofőrrel hogy oldja a hangulatot. Kérdezte hogy mivel foglalkozik merre tartott igazából és hogy miújság a családdal ha van.

Liv lassan törökülésbe helyezkedett ,kicsit megropogtatta a nyakát majd lehunyta a szemét.Eltelt egy roved ideig amig sikerült kihesegetnie az agyában fel-alá cikázó gondolatokat.Hirtelen egy pillanatra csend lett majd egy egy réten ébredt.Kicsit kinyújtóztatta magát  , ismét megropogtatta a naykát majd felnézett az égre.Arcán vidám gyermeteg mosoly volt , egy pillanatig még ált majd vidáman megpördült , hogy lásson mindent.A gondolkodásból Irisa szavai dobták ki.
-Oh … persze- mondta továbra is mosollyal az arcn –ez a hely gyönyörű.Szivesen élnék itt ….-~nem is rossz ötlet … ha ennek vége lehet , hogy idejövök….. milyen jól menő bárt lehetne itt nyitni …~-szerintem induljunk-mondta majd kacsintott egyet.Egy ideig csendesen sétált hátratett kézzel , játékosan ugrálva egyik lábáról a másikra.Majd hirtelen megált és egy unotatt fujtatott. Arcán látszot , hogy nagyon szenved az unalomtól.

-Ssssszzzzóóóóóval …. Irisa ugye ?-tovább balagot ugyanugy egyik lábról a másikra pimpikálva-nem sokat beszéltünk mióta a csapathoz csaódtál ugye?... mesély valamit magadról … .

A lányok továbbhaladtak az erdő felé, de meglepő módon úgy érezték, mintha a haladásuk sebessége nem lenne arányos az erdő közeledésével. Mint valami hatalmas állat, ami elnyelni készül őket. Hamarosan teljesen körülvette őket a sötétség, és egy hangot hallottak a fák közül.
- Sietnetek kell. A társaitok elérték a völgyet. A jövő hírnöke megkapta a titkot, amelyet át kell adnia a világnak, de a múlt hírnöke nélkül nem lesz egyensúly. Nehézségek várnak rátok. Mielőtt tovább haladtok, fel kell tennetek a legnagyobb kérdéseket. Kik vagytok? Mitől féltek. A köd ezzel fog csapdába ejteni.
A lányok figyelmen kívül hagyhatják a hangot, de nem tudnak kijutni az erdőből, ráadásul olyan érzésük lehet, hogy a kérdéseket szándékosan, egyfajta útmutatásként kapják. Talán ha elgondolkodnak a válaszon kijuthatnak?
Eközben a sofőr segített Raionéknak, és beült a vezetőülésre.
- Nos, nem mondom, hogy teljes mértékben megbízom magukban. - sóhajtott. - Nem gyakran találkozik az ember olyanokkal, akik azt állítják, a társaik a szellemvilágban vannak. De... - intett. - Valahogy úgy érzem, mindenkinek jobb, ha segítek. - Becsukta az ajtót, és a szellemre nézett. - Hová menjünk? - a szellem felelt.
- A város neve Shiyama. Innen délre található.
- Ismerem azt a helyet. Inkább romokból áll már, alig páran élnek ott, azok is remete módjára...
- Éppen ezért tökéletes rejtekhely, ha valaki egy csapdába esett lelkű hírnököt rejteget.
- Hírnököt? - kérdezi a férfi.
- Ezek a fiatalok fontos küldetésben járnak. - felelte a szellem. - Kérem, ne kérdezzen túl sokat. Ők sem biztosak benne, mennyire fontos a siker.

Miután mindenki beszállt és a szellem megmondta az úti célt a sofőrnek, elindultak.
Az utazás eleinte néma csendben történt, csak a satomobil zaját lehetett hallani. Ezt Dieb törte meg, azzal, hogy beszélgetést kezdeményezett a sofőrjükkel. Raion a beszélgetésük elejét még hallgatta, de egy kis idő múltán csak nézett ki a fejéből. olyan feje volt, mint akinek elment volna az esze. Ahogy telt az idő úgy kezdtek el cikázni a fejében a gondolatok is. Eleinte csak régi gyerekkori emlékek jöttek, de az elmúlt napok eseményeinek a történései is a felszínre törtek. Ezeken az emlékeken töprengett. ~ Mi a fenét keresek én itt? ~ tette fel magának ezt a kérdést. ~ Nincs bennem semmi különleges, csak egy átlagos, szürke Köztársaságvárosi tűzidomár vagyok, aki ért a gépekhez. Semmi több. ~ vett egy nagy levegőt. ~ Mégis mit lát bennem Zuko nagyúr, hogy ilyen feladattal bíz meg? Azt is nehezemre esik elhinni, hogy a rendőrséggel együtt pont engem választottak ki az akadémiáról. ~ sóhajtott. ~ Mondjuk elmondta azt is, hogy miért pont engem, de valahogy ottani tetteim alapján nem érzem úgy, hogy egy ilyen feladatott magamra bíznék. Majdnem nulla harci tapasztalattal. Csináltam pár említésre méltó dolgot, de azok is számomra csak kis dolgok voltak. Áááá ~ Kétszer háromszor beleverte a fejét a satomobil oldalába. És amikor ettől vissza zökkent a letargikus állapotából körbenézet nem nézik-e őt hülyének a többiek. Miután meggyőződött, hogy nem vagy nem is vette észre a furcsa pillantásokat vissza dőtötte a fejét a kocsi oldalához. Ekkor már nyugodtabb gondolatok jártak a fejében. ~ Remélem a Feledés Völgyében, ahová azt a Hikaru nevezetű fickót vinni kell majd, majd megtudom pontosabban miért is kellet ebben a küldetésben részt vennem. ~ fejezte be a töprengést.
Az út egy kisebb része eltelt míg Raion a gondolataival küzdött, de látta, hogy a hangulat a kocsiban egy kicsit feloldódott. Az alkalmon kapva Raion elkezdet kérdezősködni a sofőrjüktől.
- Elnézést Uram, hogy vezetés közben zavarom, de tudna nekünk részletesebben mesélni arról a városról ahová éppen tartunk. - kérdezte a sofőrtől érdeklődően.
 - Mondta, hogy ismeri a várost és nagy segítségünkre lenne, ha megosztaná a városról való információit. - fejezte be és várta a választ

~Ezzel egy álmom valóra vált. Miután évekig egy szellem nevelt fel, mindig is kíváncsi voltam, milyen lehet ez a világ. Nem mesélt róla sokat.~merengett el, miközben egy gyanús virágot került ki. Liv kérdésére nem igazán akart válaszolni, nem igazán szokott hozzá a társalgáshoz. ~De azért mégis csak mondanom kell valamit, mert ha nem, bizalmatlanná válok, és még gyanússá.~

-Őszintén szólva, az első emlékeim 10 éves koromból vannak. A Föld Királyságban találtak meg a nevelt szüleim eszméletlenül. Azóta fölnőttem, és a kardforgatás művészetét tanultam ki. És vándorlok.– foglalta össze az életét Irisa. Beszéd közben nem fordult Liv felé, a különleges tájat figyelte, hiába lett egyre sötétebb. Valamiért, a tarkóján furcsa, bizsergető érzés szaladgált. Mikor már nagyon erőssé vált, hirtelen hátrafordult és jó pár másodpercig a mögöttük lévő tájat szemlélte. Ha Liv érdeklődött, addig nem válaszolt neki, míg meg nem bizonyosodott a dologban. Ha nem látott semmilyen gyanús dolgot, akkor megfordult, ment tovább, és Livnek csak egy "semmi fontos" választ adott. És bandukoltak tovább.

Miután Raion megtudta a városról a részleteket a sofőrtől, leült vissza az előző helyére és tovább folytatta az unatkozást. Jobban szemügyre vette az autót és elmerült a részleteiben. Így telt el egy kevesebb idő aztán eszébe jutott, hogy a velük utazó szellem nevét nem is tudja. ~ Nem is tudom ennek a szellemnek a nevét. Azért nem lenne jó egész küldetés alatt "szellem"-nek hívni ~ gondolta Raion. De valamiért nehezen vette rá magát, hogy megkérdezze tőle. De ahogyan múlt az idő Raionnak is megjött a bátorsága a kérdés feltevéséhez.
- Ne haragudj szellem, de azt szeretném megkérdezni, hogy téged, hogy hívnak, vagy hogy nevezzünk míg velünk vagy. Mert nem tartom túl illőnek, hogy "szellem"-nek hívjunk egész küldetés alatt.-  fejezte be a kérdését egy halvány mosollyal kísérve.

Raion kérdésére a szellem éppen válaszolna, amikor útját állják az autónak. Hamar kiderül, hogy Vörös Lótuszosok, és a szellem úgy fest, eltűnt, mint a kámfor. Raion szemét bekötik, és hosszú úton terelgetik előre. Nem tudja, hová mennek, csak azt érzi, hogy az utak kanyargósak, először földön, majd kövezett területen halad át, végül lépcsőkön, majd bedobják egy cellába.
Itt egy ember meditáló pozícióban ül, de ha Raion ránéz, rázza, semmiképp nem ad válaszreakciót. Ekkor az őr benéz hozzá egy kis résen keresztül.
- Ne fáradj. Ő a múlt hírnöke. A lelke csapdába esett. De a lányok, akik veled vannak, kiszabadíthatják. Ha képesek lesztek rá... akkor segítek eljutni a jövő hírnökéhez, aki már megkapta a jóslatot, és hazaviszlek titeket. - Ha Raion rákérdez, kicsoda az őr, annak arca egy pillanatra átalakul. Sárkány lesz, az alakváltó, aki vendégül látta őket. - Segítek, amiben csak tehetem. - mondja.- Így fizethetek a tetteimért.
A lányok tovább haladtak, és az erdő Liv szavaira mintha rábólintott volna. Egyedüllét. Bátorságra lesz szüksége, hogy leküzdje. Ahogy haladtak, lassan láthatóvá vált az elveszett lelkek köde. Az erdőből még kiszólt egy hang:
- Csak ezen át vezet az út. Legyetek erősek. Aki ismeri önmagát, az nem esik csapdába. Ha átjuttok, eléritek a hírnököt.

-Az egyedüllét. Nos az én életemet is majdnem teljesen végigkísérte eddig.-felelte- De nem bánt, nem, mert az a magány. Az egyedüllét az sokkal kellemesebb, finomabb személy. Néha rengeteget tudunk meg általa.-mosolyodott el halványan Liv felé. Az erdőn közben valahogy megváltozott. Irisa nem tudta miért, de érezte. ~Milyen furcsa érzés. Talán amikor látomásom van, ahhoz lehetne hasonlítani.~ és talán emiatt kerültek végre a szélére. ~A köd……….. Rossz előérzetem van a helytől. Vagy…..csak ez magam miatt??~ a lány védekezően felemelte a karját. De a szellem, aki az erdőből szólt ki, rendesen Irisára hozta a frászt. Kardját kirántotta, arca sápattá vált, szemei kikerekedtek. Kis idő múlva, lenyugodott, és a kardját is a helyére csúsztatta.

-Mit gondolsz?? Van ötleted, hogyan ne veszítsük el egymást?-kérdezte Liv-et. Nem tudja, hogy milyen eszközök vannak Liv-nél, de Irisánál sajnos semmilyen ehhez felhasználható tárgya nem volt. ~Ha nincs más lehetőség, akkor mindketten próbálunk a józanész határain belül lenni, és fogjuk egymás kezét.~

Raion figyelmesen várta a szellem válaszát. De hirtelen a sofőrjük lefékezte az autót. Ennek hatására Raion jó be is verte a fejét. Ez a hirtelen jött fájdalom a fejében egy jó időre elterelte a figyelmét, de mire észbe kapott már kezét bilincsben, a szeme pedig bekötve volt és így taszigálták folyamatosan előre. Nem értette mi folyik itt és hangosan nem tetszését fejezte ki a bánás mód ellen, de nem sok sikerrel, mert gyorsan elhallgattatták. ~ Ez az én szerencsém. Mintha sors össze esküt volna ellenünk. Áááá... a francba. ~ mérgelődött. ~ Dogorn-nék már biztos eljutottak a feledés völgyébe én meg itt szerencsétlenkedek. ~ gondolta miközben terelgették őt tovább. Érezte, hogy lassan elérik azt a helyet ahová viszik, mert a kezdeti erdős talaj egy kövezet útra változott, amin sokkal kellemesebb volt a járás. Ez a kellemesség nem sokáig tartott, mert egy rövid lépcsőzés után bedobták egy cellába. Szerencséjére a korlátozó eszközöket eltávolították róla. Raion először is azt a puklit nézte meg a fején, amit az elrablása előtt szerzet. Furcsa arc kifejezést vágott mikor hozzáért és inkább hagyta. Ezután elkezdte végig pásztázni a cellát, amikor észrevette, hogy nem csak ő egyedül van ott nagyon megörült ennek. Mondjuk ez az öröm csak annak a jele volt, hogy nem fog annyira unatkozni míg itt lesz. Az öröm csak pár pillanatig tartott, amikor is észrevette, hogy az illető férfi lelke lehet nem is itt tartózkodik.
Erről eszébe jutott, hogy a vele utazó társainak a hol létét nem is tudja. ~ Húú... remélem ők jól vannak főleg Irisa és Liv, mert ha bármi történik a testükkel míg a lelkük a szellemvilágban van, akkor az a én hibám lesz. Be le se merek gondolni mit is tehetnek velük most éppen.~ gondolta Raion aggódó tekintettel, de közben egy olyan gondolat is be villant neki, ami nem túl illő dolog. ~ Nem. Ne is gondoljunk ilyenre. ~ fejezte be az elmélkedést. Miután figyelme visszatért a cella társához kezdet el beszélni, de az nem adott válasz reakciót. Ezután rázta bökdöste, de arra sem reagált. Ekkor egy őr szólt be a cellába, amin egy kicsit meglepődött, de nem olyannyira, mint azon amit mondott az őr neki. Raion egy pillanatig nem jutott szóhoz. ~ Akkor ő lenne az akit keresünk. Hmmm. Lehet nem is olyan nagy szerencsétlenség az, hogy elfogtak. Legalább a keresést megspórolták nekünk. ~ gondolta. ~ De ki ez az őr, hogy ilyen nagy lelkű akar lenni és ennyit tud ~ futott végig a gondolat a fején.
- Ki vagy te hogy ennyit tudsz és ilyen nagy lelkűen akarsz segíteni. - kérdezte Raion az őrtől. A válasz kicsit meglepte, de nem is a válasz, hanem a látvány.
- Akkor itt kell várnom addig míg a lelkét meg nem mentik.- mondja Raion
- Annyit megtudsz nekem tenni, ha már fel ajánlottad segítséged, hogy megnézed a társaimat, akik velem utaztak, hogy jól vannak, mert nem szeretném, hogy bajuk essen. Vagyis nyugodtabban tudnék várakozni, ha tudom, hogy jól vannak.- kérte Raion a segítőjétől.