Walter

Név: Walter Rabidus, de aki csak ismeri az mind Walt-nak szólítja.

Külső leírás: Walt-ot mindig is furcsa szemmel nézték, bárhová is ment. Talán nagyban közrejátszott érdekes külseje. Állandóan kócos fekete haja van és rendszeresen kifelejti a reggeli borotválkozást a napirendjéből és borostásan közlekedik fel, s alá a városban. Viszont néha amikor már őt is idegesíti a szakálla, szakít egy kevéske időt az arcszőrzete eltüntetésére. Könnyű megismerni a sápadt bőréről, vézna testéről, hegyes álláról és vörösen izzó szeméről. Hétköznapokon és hétvégéken is egyaránt fehér inget, fekete nadrágot és fekete öltönyt visel egy szakadt, de csakugyan fekete köpeny kíséretében. Ha dolgozik valamin akkor azt általában az ringjében teszi azt és leveti az öltönyét. 

Tulajdonságok: Walter nagyon intelligens személyiség, ugyan akkor roppant furcsa is. Gyakran a többiek számára teljesen ismeretlen szavakkal és kifejezésekkel dobálózik. Különleges nézőpontból nézi a dolgokat. Mindig minden elé helyezi a tudományt és mindent annak fejlődéséért tesz. Aki tudatlan, vagy lenézi a tudományt és annak ágait, azt megveti. Nem túl erős, de annál fürgébb és szívósabb. Az utóbbi időkben kezd teljesen a rögeszméjévé válni a tudomány és lassan megőrül.

Háttértörténet: "A Radálizmus sokak által akceptált dogmáival ellentétben nem találtam szignifikáns eltérést a vizsgált egyedek genetikai állományának evolúciós fejlődésében. A kisebbeket random lipid reakciót vizsgáltam fényre reagáns fenilalanin excesszív adagolása mellett." (Részlet az 5 éves Walt naplójából)

Walter már egészen kicsiként is nagyon tanulékony és kíváncsi fiú volt viszont egyik elem idomításával sem bírt. Köztársaság Városban született és együtt élt édesanyjával és apjával egy kis motelszobában. Ám mikor körülbelül tíz éves lehetett, egy halálos megbetegedés következtében elhunytak a szülei. A nagymamája Beatrix néni aki az Északi Víz törzséből származott, leutazott Köztársaság Városba és beköltözött abba a kis lakásba és felnevelte Walt-ot. A fiú a tanulmányai után egyből bele is fogott a kutatásba és a feltalálásba, annak reményében, hogy hátha befut az egyik találmánya és abból a pénzből, kiköltözhetnének mamájával együtt egy kellemesebb helyre ahol jobb életük lehetne. Walter a huszadik életévéig különböző, kisebb találmányokat próbált megvalósítani, de egyik ötletét vagy találmányát sem tudta eladni. Kénytelen volt elvállalni egy "másodállást" szertárasként a közeli iskolában, hogy el tudja tartani magát és nagymamáját is. Nagyon megalázónak tartotta, hogy egy ilyen zseniális elmének "csicska" munkát kelljen végeznie. A sok bukás után elhatározta, hogy a következő találmányával nem fog kudarcot vallani, ezért az elkövetkező tíz évben fáradhatatlanul tanulmányozta a szellemeket és az avval kapcsolatos dolgokat. Ez lett volna az ő nagy dobása. Ha nem volt elég hozzávalója a kísérleteihez akkor előszeretettel lopta el azokat az iskola szertárából, de csak is a tudomány előrehaladásának érdekében! A nap 24 órájában a szellemek "pozitív" és "negatív", formáját tanulmányozta, végül megfordult a fejében, hogy ha egy szellem energiáját és erejét "beültetni" egy emberi lénybe akkor mi történne? A kérdés nem hagyta nyugodni. Először még csak kisállatokon próbálkozott, de rengetegszer kísérletezett magán is. Sokat szenvedett, sajnos eredménytelenül. Végül már magát sem hagyta ki az eszelős elméletei teszteléséből. Számtalanszor megvágta magát és sok más egyéb módon ártott magának, hiszen valamit-valamiért elven működtek a kísérletei. Barátai nem nagyon voltak, hiszen minden ideje ráment a tudományra és a munkájára, de ha lettek is volna, azok is elhagyták volna eszelőssége miatt. Lassan már teljesen megőrült, de a tudománynak soha nem fordított hátat! Mára már a tizedik éve foglalkozik ezzel a projekttel és még sosem érezte, hogy  valaha is ennyire közel állna valaminek a megoldásához. Walter már egy megkeseredett 30 éves tudós, aki egy kis putriban tengeti mindennapjait, együtt a nagyijával és próbál rájönni a szellemek erejének a titkára.

Ám egyszer egy szép napon: Walt sikeresen összegyűjtött minden egyes hozzávalót a következő kísérletéhez, ami az eddigi legbrutálisabb volt, még szellemet is sikerült fognia. Az volt a terve, hogy kotyvaszt egy főzetet amit ráönt a szellemre, aztán maga is belekortyol. Megöli őt, levágja a saját karját és ez elméletben felruházza a szellem minden erejével. Valamit valamiért... Kötél idegek kellenek ahhoz, hogy levágja önmaga végtagját, de a fiúnak sikerült. Óriási méreteket öltött benne a fájdalom, de furcsamód teljesen megnyugtatta az a tudat, hogy mindezt a tudomány érdekében teszi. Végül a szellem "holttestéből" kiáramlott egy fekete füst szerű dolog és az egyenesen Walter felé szállt. Majd ahogy hozzáért, végigfutott a testén egészen az csonkjáig és ott kinőtte magát egy fekete "árnykarrá". Furcsa érzés fogta el, de ugyan akkor észrevette, hogy hatalmas erő járja át a testét. Ezzel kezdődött el az egyrészt ember, másrészt szellem Walt kalandja amelyben megtanulja kontrollálni a benne szunnyadó gonosz és jó erőket egyaránt. A fiú kettős személyiséggé vált. Néha a rossz máskor a jó énjére hallgatott. De a démoni hang ami a fejében van... Az örökké kísérteni fogja.