Szellemfogóhadművelet - Walter & Kán & Niteris

Helyszín: Köztársaságváros

- Micsoda rendetlenség... - Mondta Walter, amikor végignézett aprócska lakásán, ahol szanaszét voltak dobálva a könyvek, füzetek, jegyzetek és ételmaradékok, üres piszkos tányérok hevertek mindenhol. - De nincs időm takarítani, mikor olyan közel vagyok a célomhoz! - Mondta és beletúrt egy könyvkupacba és az aljáról kihúzott, egy nagyon régi könyvet. Az asztalán több száz jegyzet volt. Csak belemarkolt a közepébe és amennyi a kezébe fért, azt megfogta, zsebre rakta és kutatott tovább. Előkotorta valahonnan a jegyzetfüzetét is és kérdően nézett szét, hogy hol lehet, a hőn szeretett töltőtolla. Már szinte mindent átkutatott, amikor belépett, szűk és piszkos fürdőszobába. Lerakta az eddigi összegyűjtött dolgokat az ajtóba és a középen megrepedt tükörbe bambult. - Majd egy nap! Majd egy nap elhagyjuk ezt a porfészket... Csak be kell fejeznem ezt a munkát és olyan életünk lehetne, nekem és a mamának, amiről, még álmodni sem mertünk... De ahhoz meg kéne találnom azt A ROHADT TOLLAT! - Üvöltötte, majd megpillantotta, a tükörben, hogy a tolla, mind végig a füle mögött pihent. Elégedetten a leemelte a füléről, felvette a könyvet és a jegyzeteket, amit letett az ajtóba, majd visszalépett a rendetlenségbe. Egy mozdulattal lesöpörte az íróasztalán heverő könyveket, lapokat és még az üres tálakat, poharakat is. Kicsapta a könyvet az asztalra, majd az összegyűjtött jegyzeteket szépen kinyitotta és olvasgatni kezdte őket és a könyvet is. A füzetébe ezalatt folyamatosan írogatott. 5 óra vértizzadó kutatás után felkiáltott. - Heuréka! Ha a számításaim helyesek, márpedig helyesek, akkor megtaláltam, amit kerestem! De szükségem lesz rengeteg ritka alapanyagra, egy szellemre, egy vödörnyi fájdalomcsillapítóra és persze egy megbízható csapatra... De honnan szerezzek én megbízható embereket? Egy büdös buznyákot, még annyit se tudok fizetni... Kán! Kán, mindig is támogatta a munkásságomat! Biztos a szigeten lesz... - Walt gyorsan összepakolt mindent, amire szüksége lehet, egy kis utazóbőröndbe, majd felvette az öltönyét és elindult a kikötőhöz. - Viszlát Mama! Majd jövök! - És már messze járt, a kis lakástól. A táskájában sok mindent becsomagolt. Ruhákat, ellátmányt, pár lombikot és ritka számba menő alapanyagot, ami az ottani kísérletezéseit fogja segíteni. Ahogy gyorsan lépkedett, befordult az egyik sarkon és véletlenül nekiment valakinek. Niteris volt az a valaki. Walter nagyot esett a járdán és a csomagja is kinyitódott, amiből szinte minden kiesett. Nem mellesleg az alapanyagai között fellelhető, egy olyan ritkaságba menő gyökér, mint a fehér holló. Ebből a gyökérből készítik az egyik legízletesebb és legkifinomultabb teát, széles e világon.

Niteris már kezdett belefáradni az utazásba. Nagy küldetése, miszerint híveket toboroz szerte a világban, már nem tűnt olyan lehetségesnek, mint egykor. Egészen eddig azzal biztatta magát, hogy a köztársaságvárosi tűzidomárok majd az ő pártját fogják, de nem így történt. Még az Agni Kai emberei sem mutattak nagy érdeklődést a csatlakozás iránt (bár Niteris szerint nem is nagyon ellenkeztek).
~Ha a Tűz népe elkezdi meghódítani a világot, csatlakozni fognak... Igen, majd akkor...~morfondírozott, miközben az egyik utcán sétálgatott. Hirtelen valaki nagy sebességgel nekijött.
-A Tűz népéért!- kiáltotta Niteris, miközben a föld felé zuhant, és egy lángcsóvát próbált támadója felé küldeni. Zuhanás közben célzása nem volt olyan jó, mint egyébként, így hát az akció kudarcba fulladt, nem talált el senkit. Ahogy Niteris a fején levő új púpot tapogatva föltápászkodott, még morgott valami olyasmit, hogy "egy nap leégetem az egész átkozott kócerájt", de amint meglátta a gyökeret a földön, haragja elpárolgott, és azonnal rávetette magát.
~Ez a gyökér meg mit keres itt? Ezen a területen nem is szabadna nőnie ilyennek... és pláne nem kéne a gyökereit a föld felett tárolnia~ elmélkedett, miközben felkapta a gyökeret. Csak ezután vette szemügyre Waltert, és a többi tárgyat a földön.
~Hmm, ez az úr nyilván egy teafőző mester lehet, és azokban az üvegekben főzi a teát. Ez alapján a földön heverő többi furcsa tárgy is ritka alapanyag lehet. Rá kéne venni, hogy elárulja a receptjeit~

- Üdv! Én Niteris vagyok- kezdte, de még nem volt biztos benne, hogy mit akar mondani- szóval... ezt a gyökeret most a Tűz Urának nevében lefoglalom... vagyis nem, inkább visszaadom, ha elmondod, hogy mire kell… öööö… Vagyis hát , természetesen visszaadom… a felét?... Najó, igazából tudom, hogy mire kell neked a gyökér. Magam is szakértő volnék. Miért nem ugrunk be valahová, hogy megbeszéljük a részleteket? Vagy sietsz valahová?

Walter nagyot nyögve sikerült feltápászkodnia, amikor Niteris bemutatkozott. - Sajnálom, az én hibám volt, de ha most megbocsájt... - Mondta és közben gyorsan visszatömött mindent, a poggyászába, de amikor a gyökérről tett említést és arról, hogy tudja, hogy mit csinál, nagyon meglepődött. Walter gyorsan kiegyenesedett és közelebb lépett a tűzidomárhoz, majd a fülébe suttogott. - Maga... Maga tényleg tudja? És szakértő is? Akkor fáradjon velem! - Mondta és behúzta, a karjánál fogva, egy közeli sikátorba. - Minden bizonnyal, akkor összehozott a sors, egy kollégával! Örülök Niteris! A nevem Walter Rabidus és már több, mint tíz éve, hogy csak ezzel a témával foglalkozok, tehát én is szakértőnek mondanám magam. Nyilván kitalálta a hozzávalóimból, hogy nagyjából mire is készülök... Annyit elmondhatok, hogy egy hatalmas, forradalmi áttörést tervezek. Olyat akarok készíteni, amitől eldobja mindenki az agyát! Ha valóban vannak ismeretei, akkor azt szeretném, hogy tartson velem hiszen egyedül nem tudnám véghezvinni, amit akarok. Ha végül sikerül, akkor maga is részt kap, a dicsőségből, hatalomból, pénzből és persze hírnévből is. És e-közben az egyik kedvelt elfoglaltságát folytathatja! - Mondta és gyorsan kikapta Niteris kezéből a gyökeret és a csomagjába dobta. - Viszont nekem azonnal indul a hajóm szóval, ha szeretne segédkezni, akkor most, vagy soha! - Mondta és folytatta a futást, a kikötő felé.

Niteris álmélkodva hallgatta Walter szavait. Még sosem látott ilyen elszánt teázót, és még sosem hallott ilyen nagyra törő terveket ezen a téren. A többi hozzávalót azonban nem ismerte, ettől pedig egy kicsit kellemetlenül érezte magát, de egyben izgatott is volt, mert ezt egyértelmű jelnek tekintette, hogy van még hová fejlődni.
~10 éve csak ezzel? Pénz, hírnév, hatalom? Ezt mind teafőzéssel? Na, ez a nekem való élet!~
Niteris úgy hitte, ez a szerencsenapja, és elindult Walter után. A hajónál akadt némi probléma, de egy kis erőlködés után Niteris is elő tudta varázsolni a zsebéből a jegyre valót.
Az út elején még egy kicsit magában tudta tartani a gondolatait, de amikor már egészen eltávolodtak a parttól, kitört belőle.
- De te Walter! Mégis hogyan tudsz teafőzéssel pénzt, hatalmat és dicsőséget szerezni? Ez még Irohnak sem sikerült, pedig nála többet senki nem tett a teákért.

Walternek és Nitersnek sikerült elérniük a hajót, még pont időben. Egy kis halászhajót sikerült rávennie az útra, ugyanis semmi se szokott arra közlekedni, ahová "hőseink" tartottak. Mikor már egészen távolt voltak a parttól, Niterisz, valami teáról kezdett beszélni Walternek, aki összeráncolt szemöldökkel tekintett a tűzidomárra. - Teafőzés? Ki beszélt itt teáról? Várjunk csak... Maga... Maga mégsem, a szellemi energiák kutatásának a szakértője? Micsoda csalódás... Még mielőtt felvilágosítanálak mindenről, tudd meg, hogy sajnálom, hogy belecibáltalak ebbe az egészbe... De akkor tisztázzuk a dolgokat! Én Walter Rabidus, tudós vagyok, aki húsz éve tevékenykedik, mint feltaláló. Az utolsó tíz évemet a szellemeknek szántam és azok energiájának kutatásának. És most áttörő eredményt értem el! Vagyis fogok elérni... Át fogom transzportálni, egy valódi szellem, minden erejét, egy élő, emberi lénybe! De attól még, hogy maga, nem profi szellemenergia szakértő, még hasznát venném egy-két segítő kéznek... Tudja... El is kéne kapni egy szellemet... Van egy régi barátom, aki segíthet nekünk. Többek között, ezért is jöttünk erre a szigetre. - Mutatott a szigetre, ami lassan feltűnt a távolban. - Tehát? Számíthatok magára, Niteris? Vagy jobbnak látja, hogy visszafordul?

Tárgy: ds Pént. Jan. 22 2016, 20:53

A horizonton feltűnő sziget első ránézésre pont olyan volt mint bármely másik , talán egyetlen távólról észrevehető különlegesége az volt , hogy 3 hegycsúcs is uralkodott rajta.A legmagasabbik legtetejét fehér folt tarkította és hegy létére feltűnően lapos tetelyű volt (vulkán) a két kissebik társa közül az egyik nagyából feleakora lehetett ,összeolvadva nagyobb testvérével a másik meg sokkal kissebb volt és ugy tűnt mintha a sziget partján helyezkedne el.A sziget körűl pár mérföldes körben sziklák emelkedtek ki a vízból , ha az ember jól megfigyelte észrevehette , hogy majdnem tökéletest kört formáznak.A kiss halászhajó ügyesen átevickélt a zátonyok sorozata közt és nemsokára job rálátás nyilt a szigetre.
A legkisseb hegynek vélt kitüremkedés tulajdonképpen maga a kikötő fő épülete egyben a világítótorony volt.A “piramis” melett több móló is volt ezek néhányában kissebb nagyob hajók állomásoztak.A kikötö mellet már egyből látni lehetet a szigeten meghúzódó kisváros , ami egészen a közepes hegy derekáig tartott.A városka sok színben pompázott és feltűnően sok tornya volt.Minden torony egy viritó piros zöld vagy kék szinben pompázott.Az épületek változatosak voltak , a kiss egyemeltes viskóktól egészen a város belsejében elhelyezkedő nagykupolás palotákig.A városkát fal vette körűl és a falon volt 7 magasabb bástya ált ezek közül az egyik kissé romokban (amely már a közepes hegy derekán helyezkedett el).A sziget többi részén itt-ott sötétszínű romok látszottak de azokon kívűl mindent őserdő vagy füves mezők borítottak (leszámítva a hegytetőket ahol nem nagyon volt semmi).
A hajó nemsokára elérte a dokot.Sok ember járkált fel-alá minden vagy színes hoszú lepel vagy feszes testresimuló öltözett volt.A hajó lassan beért a kissebb hajók számára fentartott kikötöi részbe és beált egy szabad helyre.
Pár pillanat mulva már egy vörösleples feérfi lépet a fedélzetre hátánál 3 feketeruhás arcukat kendővel fedő férfiakkal.

-Űdvözlöm Incunabulison , örölük , hogy én lehetek az első aki fogadja önöket.A hajó kikötési díja 1 óráig ingyenes , amennyiben tovább akarnak itt lenni kérem fizesék ki a parkolásidíjat , ellenkező esetben a hajót lefoglaljuk-itt a háta mögé bököt ahol épp egy megkötözött embert ráncigálnak ki egy kisseb hajóból , közben emberek sorozata zsákokat cipel ki a hajóból-.Ha bármilyen kérdésük van állok szolgálatukra , az eligazítás szolgáltatása telyesen ingyenes-majd elmosolyodott a hóna alat nyugvó könyvet kinyitotta és felkészült , hogy irjon bele-Szóval egy óra vagy kifizetik a napi díjat ?

Niteris ledöbbent Walter mondanivalójától, de részben megkönnyebbült.
~Hát ezért nem volt ismerős a többi alapanyag… Tehát kettőnk közül mégis én főzöm a jobb teákat. Ez megnyugtató~
Amikor Walter röviden összefoglalta a tervét, Niteris agyában hirtelen ezernyi jelzőlámpa gyulladt ki.
~avatár! AVATÁR! avATÁR! AvAtÁr! aVaTáR! Avatár! AvatáR! aVATÁr!!!!!!!!…~
- Nem, Walter. A világért sem fordulnék vissza. Kár lenne, ha egy ilyen fontos tanulmány, mint a tied, kárba veszne egy idétlen szellem miatt. Szerencsédre én nemcsak legendás teafőzőmester vagyok, hanem a legjobb tűzidomárok egyike is. De mond csak, ha… végzünk, és a kísérlet sikerrel jár… rajtam is végre tudnád hajtani, ha elhozom Vaat… egy szellemet?
Amikor partot értek, és a morcos ellenőr kérdőre vonta őket, Niteris úgy érezte, legjobb lesz, ha ő oldja meg az ügyet.
- Ne aggódj, az ilyen őröket könnyen le lehet cselezni, nem a legravaszabb népség- mondta Walternek, majd az őr felé fordult- Na ide figyelj, alsóbbrendű. Egyszerű leszek, hogy te is megértsd. Még nem tudjuk, hogy meddig maradunk, ezért az lesz a legjobb, ha most utunkra engedsz, aztán ha több mint egy óra múlva térünk vissza, fizetünk.

Ha az őr ebbe nem megy bele, Niteris hosszú értelmetlen alkudozások után mégiscsak fizet. Ezután kiugrik a hajóból, és megkérdezi Waltert, hogy mi a terv.

Walter megkönnyebbült, amikor Niteris belement a játékba. - Remek! Örülök, hogy velem tart! - A tudós elgondolkodott Niteris kérdésen. - Hát, ha sikeresen zárulnak a kísérletek, akkor az a legkevesebb, amit megtehetek magáért. Bár előre figyelmeztetem, hogy nem kis áldozattal jár, a transzportáció! Hatalmas fájdalom fog úrrá lenni magán és azt fogja kívánni, hogy bárcsak meg ne született volna. Ezen kívül, esetlegesen csonkított, vagy amputált végtagok maradhatnak hátra. Vagy bénulás és idegrendszeri sérülés. Még az is megeshet, hogy el kell adnia a lelkét, vagy meghal a folyamat során. Az sem kizárt, hogy működni fog! De ha így is szükségét érzi, akkor az első kísérlet utáni hónapban keressen föl, a szellemmel együtt és megoldjuk! - Miután megérkeztek, leszálltak a halászhajóról és az őrség egyből rájuk szállt. Walert csak fogta a fejét, Niteris szövegelésén, majd egy kínos mosollyal a tűzidomár és az őr közé lépett. - Üdvözletem! Elnézést, nem ide valósi a fiú... Szíves elnézését kérjük, csak azt akarta, az úr mondani, hogy a hajó nem marad itt, majd a megbeszélt időpontra értünk jön. Látja? Már megy is! - Mutatott az éppen tova úszó halászhajóra. - És ha megbocsájtana! - Megragadta Niteris karját és arrébb húzta. - Ezentúl jobb ha én beszélek, rendben? - Walt meglátta a munkásokat, majd megszólította őket. - Elnézést! Keresek egy személyt, tudnának segíteni? Az a név mond maguknak valamit, hogy Kán?

Niteris is kérdezősködni kezdett a tömegben, és végül sikerült valakit elkapnia, aki jól informáltnak látszott. ez az ember készségesen elmondott mindent, miután Niteris ráijesztett egy kicsit. Elmondta, hogy Kán jó eséllyel a vulkán közelében lesz, és lávaidomítást gyakorol. Ettől Kán hirtelen megnőtt Niteris szemében.
~A ganajtúrók közül mindig is a lávaidomárokat tartottam a legkevésbé alantasnak... Bár állítólag a Dai Li tagjai olyan gonoszak... vagy kegyetlenek? Jó harcosok? Szóval nem olyan ügyetlenek, mint a többi alsóbbrendű~
Niteris értesítette Waltert is a hírekről, és ha semmi nem jött közbe, el is indultak (OOC: Ha Walter valamiért maradni akart, akkor persze nem), és rövidesen el is értek a vulkánhoz, ahol remélhetőleg meg is találták Kánt...

A férfi roppant késéges volt és egyenesen a vulkánhoz irányította magát.Az út végigvezetett a városon.Roppant sokszínű kisváros volt , tele kufárokkal és mindenféle emberrel.A főuton autók nem járntak viszont ezen az egy kiss tényezőn kívűl minden a legmodernebb dolgokkal volt felszerelve.A városból igen hamar ki lehetett érni és elérték a várfalat.A közepes hegy derekán lévő romos toronynál volt a vulkánhoz vezető kijárat.Az ottani torony elégé kopot volt és a tetejéről könnyen megállapítható volt , hogy jó nagy rész omlot le már az uttóbbi időben.Feltűnő volt , hogy ezen a falrészen egy őr sem ált.A kapun kiérve az őserdő már csak párszáz métere lehetett.Egy kiss itatónál néhány érdekes kinézetű állat iszogatott nyugottan , hátukon nyeregre emlékeztető börülésekkel.Az álatkák leginkánbb hangyákra hasonlítottak.A meletük álló férfi odament hozzájuk majd megszólalt.
-Nem idevalósiak ugye?Ha az öserdőbe mennek vigyenek el egyet a geromokból , telyesen ingyenes , csak hozzák vissza őket épségben-mondta majd visszasétált a falon belülre.
Az öserdőben az út meglepően unalmas volt , csupán pár majdnem telyesen benőt romot találtak.A városban adot utmutatás egyenesen a legmagasabb hegy csucsa felé vezetett.Az út egyre keskenyebb és nehezebben járható volt , egy idő után az őserdő uralmát a sziklák hideg szele váltotta fel.Ugy a hegy háromnegyedénél lehetek mikor egy romos kopott épületett vehetek észre félig beleásódva a földbe.Közelebről lehetet látni , hogy egy kiépitett barlang bejárata.A kapu szélén érdekes rovátkák voltak , mindevöröszínű kristályokból.
Ahogy beléptek megcsapta őket a meleg levegő és a kén szaga.A barlang egyre sötétebb és szükebb lett majd egy olyan 5 perc séta után telyesen elsötétedett.A távolban egy kis vörösen izzó fény volt látható és ahogy halatok tovább észreveheték , hogy a fal telis-tele van ugyanazzokkal a kis izzó vörös ristályokkal.Hirtelen az alagút kiszélesedett.Az elék táruló szobában oriási höség volt , a palfonról fény áradott be és ha felnéztek nagy magaságna egy égfelé néző lyukat vehettek észre.A terem két oldalán 1-1 vékony lávaér csörgedezett.A szoba végében ismét egy rovátkás ajtó volt.Itt sem lehetett érteni az irást és ha az ember megnézte rájöt , hogy semmiféle elhelyezési szabályt nem követnek , leginkáb kisgyerek firkantáásaira hasonlított.Az ezután eléjük táruló szoba sokkal nagyobb volt.Itt a barlang telyesen vörös szinbenn izzot és csupán két kiss szelőzőjukon áradt be a reménytdó fehér fény .A terem közepén egy oriási 9 águ asztal közepében egy nagy vörös kristályal.A terem szélén itt is lávafolyam hömpölygött.A szobában volt egy magaslati párkányszerű rész ahol ágyakat és egy kisseb leginkább fürdőhelyre hasonlító gözölgő tavacskát lehetet észreveni , a falakat ugyanolyan rovátkák díszítették mindenhol mint az ajtót.A terem többi részében nagy táblák tornyusultak rajtuk ugyanugy rovátkákkal.Az ajtóban szmben volt mégegy nyitott ajtó mely egyenesen a tengerre nézet.Egy kiss sziklakitüremkedésre nyilt mely a hegy csúcsátol nemmesze volt.Az ajtó tuloldalán egy férfi ált , félábon kezei melkasán összeérinve.Miután beléptek pár másodpercre rá megszólalt.

-Azt hittem sosem éritek el ezt a termet...-mondta majd letette a mésik lábát és immáron binztosan ált a talajon , kissé megropogtatta a válát majd megfordult.A férfi felsőteste fedetlen volt és tisztán lácotak a majdnem telyes testét beborító teteoválások , arcán egy sebhely éktelenkedet ami elé egyből odatolta a haját , majd lassan közelített , kitárta karjait majd ismét megszólalt-Wlater , rég láttalak , mi járatban erre?

Walter egész úton néma maradt és nem szól egy szót sem, majd amikor odaértek a vulkánhoz, elárasztották, a régi emlékek. - Hát itt volnánk. 10 évvel ezelőtt jártam itt utoljára. Kérem fáradjon utánam és vigyázzon, hogy hova lép! - Figyelmeztette Niteris-t és egyre beljebb és beljebb ment, a vulkán belsejébe, egészen addig, amíg meg nem pillantotta az éppen gyakorlatokat végző Kánt. - Jó újra látni Kán. Bemutatom neked Niteris-t! Ő egy tűzidomár, akivel Köztársaság Városban futottam össze. Nyugalom, velünk van... Hogy mi járatban erre? Igazából több oka is van... Először is el kell mondjam, hogy hatalmas előrelépést tettem, a szellemi energiákkal kapcsolatban és véleményem szerint lehetséges az, hogy egy szellem erejét, egy emberi lénybe importáljuk. Nos ezzel kapcsolatban szeretném kérni a segítségedet! El kell fognom egy nagy erejű szellemet és erre egyedül nem vagyok képes. Másodjára, úgy halottam, hogy a közelben a szigeten él, egy ilyen szellem. Harmadjára, vetni szeretnék még egy pillantást, azokra a rúnákra és írásokra, a falon, ami... Nos tudod... Negyedjére, pedig rég láttalak és gondoltam meglátogatlak! 10 éve már, hogy nem láttalak!

Niteris az úton többször is majdnem leégette az erdőt, miközben az élősködőket hessegette. Valahogy mindig is utálta az őserdőket. Állítólag Ozai embereinek többször is gondot okoztak.
~Az Arctolvaj is valahol itt élhet... vagy az ellentéte... az az Arc-osztó, vagy mi~gondolta, és a biztonság kedvéért időnként megbökdöste a saját orrát, hogy megbizonyosodjon róla, hogy megvan még az arca. Szerencsére egész úton sikeresen meg tudta őrizni, így hát gond nélkül beért a barlangba. Roppant idegesítőnek találta a kristályokat.
~Világítani csak tűzzel lehet! Vagy olyan villámlásokkal! Mit tettek ezek az ocsmány kövek?! Csapdába ejtették a leghatalmasabb elemet!~
El is tett egyet, és egészen addig, amíg el nem értek Kánig, azzal próbálkozott, hogy kiidomítsa a tüzet belőle. Mielőtt Kán és Walter nagy ölelkezésbe kezdtek volna, Niteris gyorsan félrevonta Kánt, és gyorsan suttogni kezdett:
- Mielőtt még beleegyezel, hogy velünk jössz, meg kell tudnod valamit. Walter igazából nem is teafőző mester, hanem valami szellem-alkímia-csiribí-mágus. ja, és ne kóstold meg azokat az összetevőket, amiket magával hurcol. Szörnyű ízük van. Soká éljen Ozai! Vagy már meghalt?

A férfi kissé meglepődött mikor Nitertisz félrevonta de igen hamar összeszedte magát és válaszolta továbra is halkan.
-Hidde el nem kell bemutatnod nekem ki is ő valójában.-majd közel lépet Walterhez és folytatta-Örömmel halom , hogy sikerült előrelépni ezügyben , hogy öszinte legyek már vártam , hogy mikor tünsz fel , a multkor eléggé felpörgetett a szelemk hatalmának a használatának az ötlete.-Mikor Walter a szellemet említette a fiu kissé összerezent-Remélem nem ARRÓL a szelemről beszélünk?Tudod , hogy nem vagyok gyáva ember de ez kész öngyilkosság .... az a valami eddig mindent megölt ami közeljutot , hozzá-majd iegy pillanatra elgondolkozot –mindent ... ami közel jutott , hozzá ... mekkora hatalom ....-megrázta a fejét majd ujúlt lendülettel folytatta-Persze , hogy segítek , mondta majd egy gyengéd mozdullatall egy ajtó felé tolta Waltert majd intett Nitertisnek , hogy kövvese –Ugyis elég rég voltam már a templom azon részében ahol azok a szellemenergiarunák vannak.
A férfi átvezette őket egy ajtón ami után egy labirintusszerű folyósórendszer következet , szinte lehetetlen kijutni innan valakinek aki nem földidomár.A sötét folyósókban szinte semmit sem lehetet látni , csak a falban itt-ott derengő vörös kristályok . és a férfinek immáron könnyen észrevehető foszforeszkála háta nyujtott épp annyi fényt , hogy az ember ne menjen neki a falnak , pár perc barangolás után egy nagyobaszka terembe értek , a fal mentén itt is lávafolyam volt , a terem közepén meg egy nagy szikla rajta tele leginkább alkimista körökre hasonlító rajzokkal.A férfi megált és a szikla előt egy kiss mélyedésbe egy repedés segítségével bevezette a lávát (nem idomítja a lávát csak egy repedést nyit neki a mélyedésbe) evel elegendő fényt biztosítva az olvasáshoz.

-Ha jól emlékszem ezek voltak azok ugye?-kérdezte majd a terem felához sétált –tanulmányozd , nyugottan , addig asziszem , jobb ha megvárlak , nem hiszem , hogy vissza tudtok jutni...

Walter összeráncolta a szemét Niteris hülyeségén, de nem igazán foglalkozott vele. - Így van Kán... ARRÓL a szellemről beszélünk. El kell fognunk és elszállítani Köztársaság városba, a laboromhoz. Már minden készen van a kísérletekhez. Már csak a szellem hiányzik belőle... Kán, mit gondlosz? Képesek vagyunk rá? - Mondta, majd csöndben gondolkodott egy ideig. - Tudod mit? Talán tudok valamit, ami megkönnyítheti a dolgunkat... De előbb hagy lássam a rúnákat! - Mondta majd követni kezdte, egészen a célpontig. - Áh, igen ez lenne az. Végigsimította a kezét a kőbe vésett írásokon. - Remek! Kérek pár percet! - Szólt izgatottan, majd kinyitotta a táskáját és elővett pár lombikot és a hozzávalóiból párat, majd munkához látott. 20 perc után megszólalt. - Úgy néz ki, hogy végeztem! - Kiáltott fel boldogan. - Ez a vegyület, lehet, hogy képes a szellemi energiák áramlását lelassítani. Tehát ha valahogy érintkezik egy szellemmel, akkor az megbénulhat, akár 4-5 percre is! - Magyarázott, miközben kis fiolákba töltötte a lombik tartalmát. - Íme ez a 9 üvegcse. - Hármat odaadott belőle Kánnak, aztán Niterisnek. - Ha ezzel sikerül megdobni a szellemet, akkor nyert ügyünk van! Elméletileg... És vigyázzatok, mert erős savas kémhatású oldatról van szó, szóval ha bőrrel érintkezik, akár egy csepp is, akkor lemarhat egészen a csontig, a húson keresztül!

» Walter
» Niteris - Elfogadva