Enyém a domb!

First topic message reminder :

Olyan szerepjáték, ahol a "ne végy végbe lehetetlent" szabály nem érvényesül. A cél, hogy egy reagból megszerezd valami frappáns módon a dombot.

Mog felettébb huncutnak érezte magát egy nap, így fogta magát, és lemesélt saját magának, egy gyönyörű, virágoktól, szentjánosbogaraktól hemzsegő dombot. Rá is ült nagy bölcsen a tetejére, és kikiáltá rajta a proletár diktatúrát, s azt, hogy ez mától csak is az ő saját dombja.

Blitz nem értette igazán a helyzetet, és már épp azon volt, hogy megint visszategyen mindent gyári beállításra, mikor meglátta, hogy strandkorlátZÖLD konyhás hölgy mindenkit a szakadékba zavart. Végül mégis csak haszna lett a varázslónak a gyaloggaloppból. Blitz így hát mosolyogva nézte végig, ahogy mindenki lerepült egy random szakadékba, majd visszarepült Zimához.
- Ejjej. Nem lesz ez így jó. - Megfogta a vajköpülő eszközt, majd lehajította a szakadékba, majd utána Zimát is. Ekkor a varázsló is épp kérdezni akart, de Blitz előtte odaordította, hogy: - MILYEN FECSKE? - És már a varázsló is a szakadék mélyén volt.
Blitz így hát kétségbeesésében oltárt épített önmagának, majd fogta a dombot és megette, majd eltűnt a semmibe. A dombnak így hát nyoma nem maradt.

Niteris csalódottan ült a mezőn, ahol egykor még a domb állt. El sem tudta hinni, hogy vége. Ekkor azonban Blitz váratlanul megsemmisült, és a domb ismét a helyén volt. Niteris azonnal fölszaladt a dombra, és felkiáltott:
- Én értem fel először! Enyém a domb!

- Lenne, ha nem löknélek le róla! -
Kiáltotta Dogorn és a kisujjával megbökte Niteris oldalát, aki ezáltal kibillent az egyensúlyából és legurult a dombról.
- Enyém a régi oldal domja, mostantól örökre! -
Kiáltotta Dogorn, majd elégedetten hátradőlt a domb tetején előre bekészített karosszékébe.