Csatornarendszer

A város alatt húzódó, több kilométer átmérőjű csatornarendszer.

Felkapom a fejem, amikor Zima nem ismer fel. Nem kicsit meglepődöm, de talán jobb is így. Eddig mindig csak fájdalmat okoztam neki, semmi mást csak fájdalmat. Nem, tudnia kell az igazat.
-Tudom, nem tőlem kérdezted, de én válaszolok neked. Zimának hívnak, a föld talán leggyönyörűbb teremtése, én pedig az a szemétláda vagyok, aki folyton csalódást okozott neked. Semmi több, épp felzaklatott valami, amikor elájultál... az én hibámból és most az én hibámból nem emlékszel semmire.
Nem engedte, hogy közelebb lépjek, azonban megszegem a "parancsot" és közelebb lépek a lányhoz.
-Jelenleg egy város visszafoglalásán dolgozunk és bár utálsz engem, mégis képesek vagyunk együtt dolgozni egy jobb, szebb jövőért.
Nem tudom, hogy ezt most miért mondtam. Úgy éreztem, hogy nem érdemel meg. Bolond. Mondom magamra. Ruan ekkor kérdez vissza, hogy biztos nem-e láttam semmit.
-Van ott néhány fegyver, semmi különös. Aki idomár, annak haszontalanok. 
A fejemet ekkor egy emlék üti meg, az a rajz Zimáról. Még mindig nála van. Bakker. Ha megtalálja talán eszébe juthat valami. Én pedig itt félhazugságokkal tömtem a fejét. Ha a sors azt akarta, hogy ne legyünk együtt, akkor nem is leszünk. Bárcsak én vertem volna be a fejem és nem ő. Végignézek a többieken, átgondolom amit a szőke mondott és azt követő eseményeket.
-Adjuk meg magunkat, alig van köztünk harcképes ember... vesztettünk. 
Ezek a szavak hagyják el végül a számat.

Az ajtó mellett álló férfi válaszolt. Zima először elpirult. Ez meglepte, őt nem sűrűn hozták zavarba. ~ Úgy tűnik, legalább ő is tudja, hogy haragszom rá. Meg azt is, hogy miért. Na jó, ezért elnézem, hogy közelebb jött. ~
- Nos, tényleg nem téged kérdeztelek. Abból, amit elmondtál, megtudtam a nevem, meg azt, hogy valami nagy baromságot csináltál. Vagy többet is. És, hogy őszinte legyek, nem akarom tudni, hogy mit vagy miket. Az emlékeim remélhetőleg vissza fognak térni, szóval legalább addig legyen nyugtom. Viszont nem tudom, hogy tényleg képesek leszünk-e együtt dolgozni. ~ Mi ez a nagy szöveg a szebb jövőről? Mi folyik itt? Ilyen nagy baj van, vagy mi? ~ Nem tudom, milyen kapcsolat van… volt közöttünk. De az biztos, hogy most nagyon dühös vagyok rád. Rosszul vagyok a közeledben.
Zima egészen visszafogta magát. Egyrészt valamiért úgy érezte, semmit sem ér el, ha kiabál, másrészt jobban megfigyelte az arcát. ~ Én ezt nem értem. Az a tekintet... Megsajnáltam… Szenved… De mit csinálhatott, amiért ennyire haragszom rá? Nem tudom…~ Aztán – miután váltott pár szót a gyógyítóval – csak annyit mondott, adják fel a harcot. Na ez Zimának nem szerepelt a szótárában.
- Szerintem nem ezt akartad mondani. Nem adjuk fel! Jó, tény, hogy jelen helyzetben jó formán semmit sem tudok az egészről, csak lehet valamit tenni. Nincs egy másik csapat, akiknek segíthetünk, vagy valami? Feladással csak rosszabb helyzetbe kerülünk, esetleg felhasználnak minket, hogy másokat – akiknek van egy kis esélyük a győzelemre – térdre kényszerítsenek. Egyébként harc nélkül is meg lehet oldani a dolgokat – legalábbis szerintem. Talán, ha mondtok még pár részletet, akkor ki tudok sütni valamit…
Míg Zima a válaszra várt, gondolta megnézi a zsebeit, hátha talál valamit. Nem volt túl sok minden, csupán egy üveggolyó, melybe egy Z betű volt írva. (Night rajza a kabátja belső sebében van - azt még nem találja meg). Nézegette, de nem tudott rájönni, mi lehet. ~ Talán valami gyerekkori emlék lehet, vagy mi? ~ Ekkor gondolt egyet, megszegte saját felszólítását és a férfihez lépett.
- Figyelj, ezt most találtam a zsebemben. Nem idézett fel bennem semmit, de mivel úgy is olyan nagy okos vagy, talán tudod, mi ez. Odáig én is eljutottam, hogy egy üveggolyó egy Z betűvel, de azon kívül?
De Zima véletlenül másképp fordította a golyót, így Night egy N betűt láthat rajta.


(Miután Night mesélt a naplóról, Zima elvonult. Akkor találta azt a kis üvegszilánkot, ami nem repedt el a közelében. Ebből készítette a golyót, igazából magának. Valahogy megnyugtatta a jelenléte. Zima normál állapotában sem tudná megmondani, mikor rakta rá a Z-t. Meg hogy miért. Egyszer eszébe jutott ugyan, hogy voltaképpen ha a Z-t elforgatjuk N-t kapunk, de nem tulajdonított neki jelentőséget. A golyót nem akarta senkinek sem odaadni. De még megmutatni sem…)

Pedig fel kell adnunk, a többi társunkat elfogták vagy valószínűleg elfogják fogni, engem Iruk kipécézett magának, Azoir és Iona sérült és a Szőke... Az a mocskos Szőke, ha ő nincs a terv...a tervem sikerül és az egész Fekete napnak és a mozgalmának leáldozott volna. Meg fogsz halni. Halott leszel. Nem érdekel sem Iruk, sem a többiek fenyegetése. Legyőzhetetlen vagyok. Night Akiyamán nem fog ki senki...Ez csak a sors, a sorsot a naplóval sem lehet megváltoztatni. A csatát elveszhettem, de a háborút nem fogom. Ezután elmondtam Zimának mindent a Fekete Napról, arról, hogy hogyan találkoztunk össze, hány csoport van. Nem sokkal utána az üveggolyóról kérdez, előtte lévő megjegyzése viszont szöget üt a fejemben. Tényleg így gondolja? Vagy csak mérges? Nem...most mondott igazat és pár perccel ezelőtt hazudott. Akkor beszélt tisztán. Ez nyilvánvaló. Night nyugi, nem szabad, hogy az érzéseid vezéreljenek.
-Egy üveggolyó, de neked nyilván többet jelent. Ilyet nem lehet sehol sem kapni, még soha nem mutattad meg nekem, sőt nem is láttam még korábban. Nyilván szellemi értékkel bír számodra, lehet, hogy a sorsodat írtad bele. Nem tudhatom, neked kell kitaposni az utat a rejtélyhez. Ez a te személyes harcod Zima. Az üveg finomított homok, de annál becsesebb. Ha a földre eső esik, akkor sár, ha nap süt rá, akkor por. De az üveg más, meg van munkálva, a készítője érzéssel alkotta és egy történetet véset bele. Az élete történetét.
Ezután összecsukom a lány tenyerét és a kezét finoman, de rászorítom az üveggolyóra.
-Ne haragudj, csak a régi szép idők emlékére... akarom mondani, többet nem fordul elő.
A beszélgetést megzavarja Iruk, csak engem látott.
-Remek ötlet, Night! Az emberi nőket mindig meg lehet fogni a sorssal. Remek házaló ügynök lennél.
-Egy kicsit sokat fecsegsz ma, Iruk. Nem volt semmi dolgod mostanság csak a másik életét tönkretenni?
-Már így is remek szellem vagy Night, hát igen...az emberek érdekesek...de te nem vagy ember... te valami egészen más vagy.
A kérdésemre nem válaszolt, hanem ismét eltűnt. Biztos voltam benne, hogy még itt van a közelben.

Miután Ruan megvizsgálta a sebét, és megállapította, hogy a különleges penge miatt az energiáiból veszített, ezért ájult el, Iona megnyugodott. ~Nem heverészhetek itt, és sajnáltathatom magam. Ruan rendbe hozott. Ha már tervet nem tudunk kovácsolni, edzenem kell. Gyorsabbnak kell lennem. Úgy talán tudnék segíteni, és talán még a Szőke ellen is lenne esélyem.~ Felállt, kilépett a gyengélkedő rész ajtaján, és átsétált a központi terembe. Nagy volt a hely, és át akarta mozgatni elgémberedett tagjait. Először a karját körözte át, Ruannak igaza volt... egyre jobb állapotba került, a seb szinte már nem is fájt. Majd nyújtott egy keveset, végül megszemlélte a terem méreteit. Rengeteg katonával volt tele, mikor érkeztek, és elég nagy volt a gyakorláshoz. ~Gyerünk Iona. Nézzük, mit tudsz.~ Először kényelmes tempóban kezdett köröket futni a teremben. ~Lehet, hogy bolondnak néznek, de ha másban nem tudok segíteni, legalább erősebbnek kell lennem.~ Gyorsított a tempón. Rövid sprintszakaszokat futott, és egyre kevésbé érezte gyengének magát. Kitolta a szakaszok hosszúságát, és megpróbált még gyorsabban rohanni. Kezdett fájni a lába, de nem adta fel. ~Menni fog.Talán nem azonnal, de kellő mennyiségű edzéssel, előbb vagy utóbb képes leszek rá. De van annyi időnk? Ne koncentrálj másra, fuss.~ Miközben rohant, próbálta kizárni az izmai fáradtságát. Megpróbálta elképzelni, nem is fut... hanem repül, és közben nem érzi, hogy gyengülne. Ahogy újabb köröket tett meg a terem szélén, úgy érezte, lassan meditatív állapotba kerül, és talán, csak talán képes még gyorsabban futni. Hát megpróbálta.

Night elmondott Zimának mindent a Fekete Napról, meg úgy a történtekről. Figyelmesen hallgatta, majd megcsóválta a fejét.
- Attól tartok, igazad van. Nem tehetünk semmit.
Aztán válaszol az üveggolyós kérdésre is. Zimának furcsa érzése támad, mikor becsukja a tenyerét. ~ A régi szép idők emlékére… ez mégis mit jelent? Na jó, én nem tudok rajta kiigazodni.. Csinált valami baromságot, nagyon dühös vagyok rá, de ugyanakkor meg… ahogy beszél, ahogy néz – jó, mondjuk az előbb kissé ijesztően nézett még mielőtt mindenről beszámolt – de... Én ezt nem értem. ~

- Köszönöm, hogy válaszoltál. Majd csak rájövök, mi ez… Illetve, ne haragudj, ha egy kicsit bunkó voltam, és leszek veled, csak… így, hogy nem emlékszem, nem tudom pontosan, mire hogy reagáljak. Furcsa szerzet vagy, az biztos… De tényleg mindent köszönök! – Night még egy mosolyt is kap. – Akkor egyelőre nem tudunk mit csinálni. – Ezzel beült a sarokba. Még mindig aggasztotta Night. ~ Valami nyomasztja őt, de vajon mi? Miért érzem azt, hogy nekem kéne segítenem? Mit jelent ő nekem valójában? Azt hiszem, így sem lesz nyugtom… ~

Mindenki mással ütötte el azt a kevés időt amit kapott, Iona igyekezett hasznossá tenni magát, ez valamennyire sikerült is neki, azonban ideje az kevés volt rá. A csatorna szellőzőrendszere egy helyen találkozott össze, amibe könnyűszerrel bármit be lehetett engedni és elterjeszteni azt az egész gázkamrában. A Fekete nap így is tett, miután Quant és a sérült Aaront elszállították egy altatógázt juttattak a szellőzőbe, olyan lassan, hogy senkinek nem tűnt fel, csupán annyi, hogy bármennyire is próbáltak küzdeni, a szer folyamatosan átvette felettük az uralmat és mindenki aki ott lent tartózkodott elaludt. A következő emlékkép az, hogy egy léghajón vannak. Amikor kinéznek akkor épp a Tűz népének földje felett repülnek el, furcsa módon azok rájuk sem tüzelnek. Ez az ébredés is csak pár másodpercig tart, valaki egyszerű álomnak foghatja fel. A szervezetükben lévő ismeretlen szer ismét padlóra küldte őket. A következő ébredésnél már mind mind külön cellában voltak, Irukkal együtt. Alapból mindenkinek egyszemélyes cellája volt, kivételt képezett Iruk és Zima duója, mivel a Forrongó Szikla börtönben csak ez az egyetlen cella képes fogságban tartani a szellemeket. Aaronékat is idehozták, ők is külön cellát kaptak. Iruk csendben bámulta egy ideig amíg Zima magához tér, de utána elkezdett fel alá futkosni, hangos zajt csapni mivel nem tudott kimenni. Ez felébresztette a lányt.
-Ó látom felébredtél, most h itt vagy jó lenne pár dolgot tisztázni. Kezdve az illemhellyel. Ha hiszed hanem a szellemeknek is kell menni néha és nekem nem csak néha, hanem gyakran kell így remélem sokáig tudod tartani. Igaz, a nők elsőbbséget élveznek, de a szellemek is! A másik meg, tiéd a felső ágy. Bár szellem vagyok, de néha félek a magasban. Valamint nagyétkű vagyok, így ha kapunk kaját enyém a nagyobb adag jó, a szőlő pedig mindig az enyém. Neked úgyis vigyázni kell a vonalaid... Várjunk, te most azt sem tudod ki vagyok.
Akkor Iruk hátrébb lépett Zimától és csettintett egyet, közben valami hülyeséget mondot.
-Irukadabra!
A csettintés után Zima emlékei visszaálltak, viszont a régiek is megmaradtak. Mindenki láthatta, hogy a szőke végigsétál az utcán két chiblokkoló kíséretében. Aaronénál áll meg. Először a két őr megy be, a férfi bármennyire is igyekszik a chiblokkolók felülkerekednek rajta, és blokkolják majd egyenesen a vallatószobába vezetik. Közben a többieknek szünetük van, így kitudnak menni a belső udvarra.
-Aaron a víz törzséből, az apagyilkos. Meglep, hogy a nő nem tett el láb alól. Megnyugodhatsz, én sem foglak. Viszont mindent tudok rólad, fiú. Semmi sem kerülte el a figyelmemet, tudom, hogy egy belső csatát vívsz magaddal. Egy belső csatát, amit te is jól tudod, hogy nem nyerhetsz meg! Most pedig elmondom mi újság barátom, csinálhatjuk könnyen vagy nehezen, a döntés rajtad áll.

Következő posztokat ide: LINK

A helyzet továbbra is kilátástalannak látszik. Már a kapcsolatot is elvesztették a másik csapattal. Talán éppen ez lett volna az utolsó esélyük, hogy együttesen a többiekkel vágnak neki a harcnak. Azonban ez már lehetetlennek bizonyul. ~Miért vagyok ilyen gyenge? Semmire sem vagyok jó. Csak hátráltatom a többieket is. Anyának igaza volt. Az idomítás rossz dolog ahogy azt a tűz népe ismét bebizonyította.~
 - Bárcsak kapnánk valami jelet, hogy a harcunk nem hiába való!
Ekkor Chou hirtelen elálmosodott. Ellazultak a végtagjai és már nem tudott tovább állni, így a elterült a földön. Homályosan ugyan, de még látta, ahogyan a többiek is a összeesnek. ~Mi az ördög ez?~ Azután elsötétült a kép.