Forrongó Szikla - Belső rész

A börtöncellák, a hűtők és a vallatószoba helyezkedik el itt, rengeteg őr jellemző. Az idomítás minden módja tilos idebent.

Iona odament az udvaron a többiekhez, látta, hogy Aaron nincs köztük, de beszélni kezdett:
- Van egy tervem. Amíg a cellában ültem, százszor átdolgoztam, de csak a szünet végeztével tudnám megvalósítani. - egészen halkan beszélt. - Az idomítás tiltott. De a cella zárt, és a légidomítás nem a legnagyobb zajjal és fénnyel járó jelenség. Tökéletesen tudok hangokat utánozni, ha koncentrálok, képes leszek torzulás nélkül üzenetet küldeni, ahogy Zimának. És némítani is. Nem lesz egyszerű, de ha különböző hangokat használva elküldök néhány üzenetet egy őrnek, egy szellemet utánozva, és időközben le is némítom... biztos lesz benne, hogy átvette felette egy szellem a hatalmat, és képes leszek manipulálni, és rávenni, hogy nyissa ki a cellámat. Ha ekkor megtámadom, és elveszem tőle a ruháit és a kulcsait, kiszabadíthatlak titeket, és egy rövid időre, beépülhetek az őrségbe. A probléma, hogy utána sürgősen el kell tűnnünk, mert a lebukás esélye hatalmas. Persze ez a terv kockázatos, de nem vagyok benne biztos, hogy van más lehetőség. - nézett végig a többieken.

Zima amnéziás lett. Iona ellenben egyre jobban érezte magát, de Ruan csak annyit látott belőle hogy elhagyja a helyiséget. Ruan visszafodult Zima és Night felé. Hallotta, hogy beszélgetnek, de egy szót sem fogott fel az egészből. ~ Amnézia… lenne rá mód, hogy visszahozzam az emlékeit, de ahhoz egy kisebb szellemvizű tóra lenne szükségem. Ami a kulacsaimba van, vajmi kevés. Ezzel inkább nem is zavarom, van így is elég baja. ~
Visszafordult Azoir felé. – Jól van, éppen eleget feküdtél, ideje eltűntetni azt a sebet. – mondta, majd mivel már nem kellett se Iona-t se Zima-t gyógyítania teljesen rá tudott koncentrálni a sebre. Még hallotta Night és Zima ötletezését, hogy mitévők legyenek. Ruan sem tudott dönteni, hogy melyik kezébe harapjon bele inkább. Patthelyzetnem érezte az egészet. Sok gondolkozásra nem is volt ideje, abban a kis időben, ami volt, Azoir sebét látta el, hogy végre újra harcképesek legyenek. Váratlanul érte azonban a Fekete Nap altatási akciója. Minden próbálkozása ellenére Ő is elkábult a többiekkel együtt. A következő kép, amire emlékszik egy léghajó. Majd újra változott a kép és immár újra egy cellában találja magát.
- Kezdem unni, hogy celláról cellára járunk… - körbenézett, látta, hogy mindenki külön-külön cellában van. Egyszer csak megjelenik a szőke két chi blokkolóval és Aaron-t elhurcoják. Miután eltűnnek Ruan szeme elől, a cellaajtók kinyílnak, és Ruan egyszeriben egy belső udvarban találja magát a többiekkel. Ionára lett figyelmes, amint a lány előállt egy tervvel. – Nem rossz, akár még sikerülhet is. Szerintem vágj bele. Veszíthetünk vele valamit? – majd borús tekintettel folytatta - szerintetek miért vitték el Aaron-t?

- Nem tudom, de nem lesz jó vége... - töprengett a lány. - Akármit is terveznek, Aaron központi szerepet kap benne. - átgondolta, hogyan viselkedtek a véridomár fiúval a csatornában, illetve szintén összezavarták Aaron gyakori ájulásai és... nos, egyszerűen az, hogy az esetek jó részében idióta volt. Azt már hallotta a szegénynegyedben, hogy ölt... de eddig nem fordított rá különösebb figyelmet. Azonban átgondolva egyértelműnek tűnt. Akármi történt, baleset lehetett, és nagy traumát jelentett az életében. A pszichológiai meggyengülést pedig a Fekete Nap előszeretettel kihasználja. ~Ki kell szabadítani, mielőtt megőrjítik... Csak legyen vége a szünetnek, akkor minden egyszerűbb lesz...~

Zima érezte ahogy egyre jobban elálmosodik, majd végül elalszik. Egyszer kissé magához tért. Egy léghajón volt. Kinézett az ablakon. Szívét melegség járta át az ismerős táj láttán. ~ Nem tudom, hol lehetünk, de ismerős. Lehet hogy az otthonom? Részben biztosan az.  ~ Nem tudta tovább nézni, mert újra elnyomta az álom. Ezután zajra ébredt. Befogta a fülét, de az sem segített. Ahogy kinyitotta a szemét egy szellemet látott, aki rögtön beszélni kezdett hozzá. ~ Idegesítő kis mitugrász, felőlem legyen ahogy akarod… ~ A kis izé rádöbbent, hogy Zima nem ismeri. Csettintett, mire Zima megszédült. Aztán mindenféle képek jelentek meg előtte összefüggéstelenül. De amilyen hirtelen jött, olyan hirtelen el is múlt és Zima újra emlékezett. Mindenre. ~ Night félre vont, aztán elájultam, meg bevágtam a fejem. Elvesztettem az emlékezetemet. Nighttal elég csúnyán bántam, de ő rendes volt hozzám… ~ Lepergett előtte az a beszélgetés, amit Nighttal folytatott. Elpirult, különösen akkor, amikor a golyóról volt szó. ~ Különleges, számomra sokat jelentő dolog… mikor feldúlt voltam, ez a kis darab nem repedt el. Mellettem volt miután tudomást szereztem a naplóról. És azóta is… Így, hogy jobban belegondolok, tényleg van benne egy történet… Ami hozzám tartozik. Night milyen szépen megfogalmazta! ~ Mikor körülnézett, látta a szöszit elvonulni a folyosón. Aaron cellájánál állt meg a chiblokkolóival, majd elhurcolták. Mikor kinyíltak az ajtók, Zima először nem akart kimenni. Egyedül akart maradni. De aztán meggondolta magát. ~ Ki kell jutnunk innen. Az nem segít, ha sajnáltatom magam. Nightot meg igyekszem egy kicsit kizárni a gondolataimból. Most az a fő, hogy lelépjünk.~ Az udvaron körülnézett. ~ Jé, csak nem a Forrongó Szikla? Nocsak… ~ Hamar megtalálta a többieket. Iona vázolt egy tervet, Ruan egyetértett vele.
- Iona, nagyon jó az ötlet és Aaront is mindenképp ki kell szabadítani, de az a szöszi miatt nem lesz könnyű. Mondjuk, megnézném az ő arcát, ha őt tévesztenéd meg *elmosolyodik*. Viszont addig ki kéne találni azt is, hogy utána mi legyen.
Zima a porba rajzolta a börtön alaprajzát. Kicsi, de viszonylag jól kidolgozott kép volt. Elmosolyodott, mikor arra gondolt, megérte belógni a Tűz Akadémián a titkos könyvtárba lemásolni a térképeket.
- Innen nehéz megszökni, ám nem lehetetlen. Elmondom a szerintem legésszerűbb útvonalat onnan, hogy Aaront is kihoztuk. A szigetet a parttal csak ezek a spéci vonatok kötik össze, amik itt vannak *mutat a térképre*. Oda kell először eljutnunk. Ezeket tudtommal eléggé őrzik mindkét végükön. De ha Iona az egyik oldalon, én meg a másikon meg tudjuk akadályozni, hogy leállítsák a szerelvényt, akkor kijuthatunk. Ott szerzünk egy járművet, ami erősen valószínű, hogy léghajó lesz és lelépünk. Már csak az a kérdés, hogy onnan merre… Meg az is *Zima elhúzta a száját* hogy hagyják-e, hogy idáig eljussunk... és a szöszi mennyire számít erre a lépésre...

- Rendben, ha eljutunk odáig, én maradok ezen az oldalon vigyázni. Beérlek titeket a kábeleket használva. - bólintott. - De a szöszi tényleg problémás. Szerencsére szuper érzékeny a hallásom a hangidomítás miatt, úgyhogy biztos nem lesz a közelben, mikor végrehajtom az akciót az őrrel. Már így is kihúztam a gyufát, mikor bedühödtem, és lenémítottam az osztagot... - A szünet végeztével én ezzel a módszerrel megpróbálok kijuttatni mindenkit. Zima, véletlenül... nem tudsz a talpaddal érzékelni? Mint Toph, Lin és Suyin Bei Fong? Akkor tudnánk hol van Aaron, és mit csinálnak vele, és talán nem egy újabb osztag katona közé szambáznánk be...

- Rendben, én átmegyek a másik oldalra. Az érzékelésről... képes vagyok rá - nem túl nagy távolságra - de képes. Mondjuk van egy kisebb probléma.. elég sok itt a fém, ami kissé bezavar... *a rajzra mutat* viszont itt, ez a terem vallatóként funkcionál, ha jól emlékszem... Nem hinném, hogy másik cellába, vagy hűtőbe vitték volna... 
Zima kicsit közelebb ment az ajtóhoz, ami a megfelelő folyosóra vezetett, majd a talpára koncentrált amennyire csak tudott. Aztán visszament.
- Elvileg megtaláltam. De ha nem, akkor is mindenképp a vallatóban kell először keresni. A szöszi meg a két chiblokkoló biztosan jelen van. Több személyt nem érzékeltem...

~Remek. Szóval a szöszivel meg kell küzdenünk.~
- Akkor ha sikerrel járok, és kiszabadítok mindenkit, ügyesnek kell lennünk. A chi-blokkolókkal valahogy elbírunk, bár függ a szintjüktől. A tehetségesebbek kemény diót jelentenek. Kell egyvalaki, aki eloldozza Aaront, legalább két ember, akik a szöszivel foglalkoznak, hogy megosszák a figyelmét, és egy-egy mindkét chi blokkolóra. Esetleg valaki, aki külön figyel az eloldozóra. - bólintott, aztán tudatosult benne valami.
~Zima elvileg elvesztette az emlékeit... De... azóta nem mutatkoztam be neki, és mégis tudta a nevemet. És nem úgy fest, mint aki először hall a Forrongó szikláról.~
- Mikor és kitől nyerted vissza az emlékezetedet? - kérdezte hirtelen a lányt. - Mármint mind nagyon örülünk neki, de... mi történt?

Miközben hallgatta a két lány tervezgetését, Ruan kissé késve érzékelte Iona szemfülességét hogy Zima újra emlékszik mindenre. – Nem én voltam. – mondta Iona-nak. – De, engem is nagyon érdekelne, hogy hogyan történt. – nézett Zimára válaszra várva.
- Visszatérve a tervre. Én vállalom, hogy elintézem a béklyókat, amiket Aaron-ra aggattak feltehetőleg. Még megvannak a vizes tömlőim, így vagy megfagyasztom és úgy töröm el a láncokat, ha láncokkal van megkötve, vagy elvágom a kötelet, ha csak kötelet használnak. Ez majd abban a pillanatban dől el, hogy odaérek mellé. A chi blokkolókkal is némileg védve vagyok. Elég víz van nálam amivel befedhetem a karomat és egy kissé az oldalamat is. A szöszivel kapcsolatban nincs ötletem, egyetlen szellemről hallottam mondákat, aki egy logikai zseni volt, de kétlem, hogy az most bármit segítene rajtunk. Még valami… biztos, hogy gondoltunk mindenre? Mi van azzal a nővel, akivel Aaron-ék harcoltak? – nézett a két lányra kérdőn.

Quan miután letette a kardját elhurcolták őket a csatornából. Ő a cellában ébredt fel. ~Na ne. Egy cellába? És hol a kardom?! Addig minden rendben van,hogy megadom magam,de a kardom. Láttam már,hogy emberek az életükben nagy hibákat követnek el. A kardom elvétele is egy nagyon nagy hiba.~
Ekkor elhurcolták Aaront. ~Legalább nem ölték meg. Eddig.~ Ezután ki lehetett menni az udvarra. Quan nem ment ki egy ideig. Majd erőt vett magán és kisétált. Meglátta a többieket és odament hozzájuk.
-Na sziasztok. Jó újra látni titeket.-

Azoir merengően hallgatta a többiek beszélgetését, majd hírtelen elálmosodott. Mikor felébredt egy cellában volt, de ki szabadott menni az udvarra, ezért fogta magát és elindult. Nem ment gyorsan, sőt a falnak is neki, nekidőlt, ugyanis a sebe még mindig fájt neki. Ezenkívü a vérsejtjeinek száma sem érte el a megfelelő szintet. Mikor kiért az udvarra meglátta a többieket, és hallotta amint tervezgetnek. 
~ Tervezgetés? Hogyan akarnak innen kijutni?~ Azoir közelebb állt, de úgy, hogy a többiek ne vegyék észre őt. Csak hallgatta őket. Tervet nem akart kitalálni, mert az ő terve sosem volt jó. Az ővét mindig továbbfejlesztette valaki.
Szóval Azoir csak állt és állt, mígnem meghallotta, hogy egy nő kerül témába.
~ Valószínüleg nagyon felkészült lehet a nő is... Ha még most sem tudják mivel legyőzni őt. ~
Ekkor közelebb lépett, és rákérdezett
- A nő páncélja miből volt? Platinából, vagy fémből? Ha fémből, akkor egy fémidomár elintézi... Ha platina, akkor lehet hogy egy tűzidomár tá tudja olvasztani... Vagy rosszul gondolom?

Quan későn ért oda majd lenézett a földre és akkor esett le neki min is dolgoznak a többiek.
~Most ez komoly? Innen megszökni?~ -Figyeljetek. Nem akarok ünnep rontó lenni,de szerintetek innen meg lehet szökni? Ha még sikerülne is annyi helyen el lehetne rontani. -Nagy sóhaj Quan részéről.-
-Felőlem legyen ahogy akarjátok, de én nem tartok veletek még nincs meg a kardom. Lehet,hogy ez önzően hangzik meg minden,de nem érdekel. Nekem régről csak a kardom maradt meg. Eddigi utamon végig kísért. És ez nem fog változni. ~Iona. Most kéne? És ha később nem? Legyen.~
-Iona gyere velem valamit tisztáznunk kell mert engem zavar. Majd elkapta a lány kezét és odébb mentek a többiektől. -Azoir nyugi nem lesz semmi. Viszont nekem fontos szóval ne zavarj meg ha akarsz a jövőbe gyereket.-
-Iona nem tudom,hogy jókor,viszont fájt amit a csatornában mondtál. Tudod nem voltam mindig ilyen. Te már voltál úgy,hogy ez az utlsó pillanat nincs tovább? Ennyi,és lepörög előtted az életed? Elhiheted nem jó érzés. Akkor kezdjük az elejéről. Otthonról indultam elbúcsóztam a családomtól és Köztársaság városa felé vettem az irányt. Sok mindennel találkoztam. Kereskedőkkel kötöttem üzleteket,szellemekkel barátkoztam és banditák elől bujdostam. Még egy nap szembe nem találtam magam egy tűz és egy földidomárral. Előlük nem tudtam elbújni,de nem is lopni akartak. Ölni. Életemben először küzdöttem idomár ellen akkor is kettővel. Nagy harc volt,de a föld idomár meghalt.
Szembeálltam a megmaradt tűzidomárral,viszont ő gyáva volt és elfutott. Azután összerogytam. Tele voltam sebekkel vérzett a karom és a lábam. Utoljára a családomra gondoltam és úgy ájultam el,hogy soha többé nem kelek fel. Szerencsémre egy vízidomár megtalált és megmentett. Egy hétig fel sem ébredtem. Viszont mikor egy szobában találtam magam egyedül nem értettem semmit. Azt hittem meghaltam. Magamra néztem egy-két seb maradt rajtam ami pár napon gyógyuló volt. Gyorsan körbenéztem,hogy megköszönjem neki,de sehol senki. Egy levelet hagyott hátra. Szívesen,állt rajta.
Mai napig nem tudom ki volt aki megmentett. És onnan gondolom,hogy vízidomár volt,hogy szinte a halál küszöbéről hozott vissza. - Quan szeméből ekkor két merész könnycsepp megszökött és egészen az ajkáig mentek.-Gondoltam megosztom veled,hogy is lettem ilyen állat ahogy te mondtad. Tudod ott és akkor senki nem kérdezte,hogy akarok-e élni. Igazából meg is öltek egy részem ott maradt. Éjszakánként pedig félek lefeküdni,mert ha elalszok sokszor rémálmok gyötörnek attól,hogy nem kelek fel soha. Csak ennyit akartam remélem megértesz. Így neked mondtam el először.-Majd Quan letörölte a két könnycseppet.
~Azoir kérdése ráér még úgy érzem.~

Egy cellában ébredt Chou, ismét. A szobában teljesen egyedül volt. Látszólag sehol sincs kiút.
 - Valaki! Segítség! Valaki! - kiáltozott a lány, ám hiába senki sem szólt nemhogy a segítségére siessen.
~Valószínűleg a többiek is itt vannak valahol.~
 - De én ezt nem értem. Ha ennyire szúrjuk a szemüket, akkor miért nem végeztek már velünk? Mégis mit akarhatnak?
 - Ki tudja? Talán azt amit te tettél velem. - karolta át anyja Chou-t. A lány hirtelen felugrott. Anyja teste tele volt sebekkel, melyekből jégszilánkok álltak ki. Az arca szinte teljesen eltorzult tőlük. Ennek ellenére a nő mosolygott. - Mi a baj, kincsem? 
- Ez nem igazi... - kapkodott Chou levegő után, majd, a rémülettől hanyatt esett és sikítani kezdett.

Zimát egészen meglepte Iona hirtelen váltása. Egyik pillanatban még terveznek, aztán meg hirtelen azt kérdi, hogy hogyan nyerte vissza az emlékező képességét. Majd Ruan is furcsán nézett rá. Zima sóhajtott.
- Iruk a cellatársam. Csettintett és visszaállt. Ja igen, majd meg kell neki köszönnöm, különben ezzel fog zaklatni.
Miközben folytatták a tervezést Quan és Azoir is megérkeztek.
- Szia Azoir, a te kérdésedre válaszolva sajnos nem tudom, tekintve, hogy jelen helyzetben nincs közöttünk fémidomár. Az olvasztás meg… lehet benne valami, de ahhoz nagyon erős tűz kell ~ mondjuk egy napidomár hatalma~. Szervusz, Quan! Bárhonnan meg lehet szökni *kicsit őrült csillanás a szemében* de igazad van, nincs könnyű dolgunk. A kard-dolgot meg megértem, keresd meg nyugodtan. * A térképet nézi.* Az a baj, hogy nem emlékszem, hol vannak a raktárszobák, de ha van ötletem arra, hol lehet, szólok.
Quan elvonult Ionával. Zima meg továbbra is a térképet nézte. ~ Szép és jó, hogy így kitaláltunk egy tervet, de az eddigi tapasztalatok szerint úgysem tudjuk megvalósítani. De azért nyugtat a dolog, hogy van valami. Szeretek tervezni. Meg azt hiszem, egészen nyugodt vagyok, ami elég jó. Minek a meditáció? Csak rakjatok be egy börtönbe, hagyjátok, hogy kitaláljak egy tervet és megnyugszom. Ennyi. ~ Zimának furcsán jó kedve volt. ~ Szerintem Iruk valamit itt csinált…~ Ekkor sikításra lesz figyelmes. ~ Talán Chou az! ~ villant át a fején.
- Megnézem Chou-t! – pattant fel hirtelen. Majd még visszanézett. A cipőjével eltörölte a térképet – majd újrarajzolom, csak nehogy észrevegyék – magyarázta, majd a hang irányába futott.
Chou a hátán feküdt és úgy visított. Zima gondolkodás nélkül mellé térdelt. Megfogta a vállát.
- Chou, nyugodj le, semmi baj, amit látsz, nem a valóság! Hallasz? Zima vagyok. Koncentrálj a hangomra. Amit látsz, nem a valóság! Mély levegő! Nincs semmi baj!

A szőke rezzenéstelen arccal nézte végig Aaron kiborulását, nem vette le a férfiról a szemét.Talán nem is pislogott. A száján sem látszott volna, hogy talált volna bármi vicceset Aaron viselkedésén. Amikor a férfi összekuporodott a szőke felállt az asztalról és a kezét nyújtotta neki.
-Aaron, ha hiszed ha nem én nem bántani akarlak, sőt én a barátod vagyok...ellentétben azokkal ott kint...*mutat az ajtó felé* Hagyták volna, hogy meghalj. Egyedül Quan segített, de gondolj bele. Talán ő is csak azért, mert elláttad őt. Ha tényleg a barátaid lettek volna, nem hagyták volna, hogy ott maradj a csatornában Quannal. Ráadásul mindenki követ el hibákat Aaron. Ha szeretnél velem beszélni, akkor megtalálsz ugyanitt. Az őrség be fog engedni. És tudom, hogy most ugyan nem szándékosan, de rosszat tettem neked.
Ezután kikísérték Aaron-t az udvarra, azonban rögtön követte őt Iona. Tudták, hogy a lány nem fog önként jönni, így amikor háttal állt, akkor chiblokkolták, majd úgy hozták magukkal. Az őr persze figyelmeztette a többieket, hogy ha bárki csak egy lépést is tesz a feléjük, a lány meghal s így nyugton maradtak. Ezután persze egyenesen a Szőkéhez vitték őt, aki vele teljesen más hangnemben beszélt mivel a lány a csatornában egyszer keresztbe tett neki. A férfi szándékosan hozatott egy pohár bort a vallatásra, majd beszéd közben elég gyakran belekortyolt.
-Iona, te elég okos vagy, de mégis kiszámítható. Gondolhatod, hogy a némításodra előbb vagy utóbb, de lépni fogok valamit. Minden cellaőrnek van egy rádió erősítve a karjára, ha bármi rendellenességet tapasztal azon keresztül könnyedén tud nekem jelezni. Arról nem is beszélve, hogy a börtön biztonsági rendszerén is javítottam. Okos kislány vagy, gondolom ismered Zao Fu-t, nemde? Ha szökésen törnéd a pici buksidat elárulom, hogy gond nélkül le tudom zárni az egész börtönt úgy, hogy még én se tudjak kimenni. És ha netán ezt is kijátszanád picinyem, elárulom, hogy azokba a randa narancssárga göncökbe amit viseltek szintén van egy aranyos kis szerkezet építve, a börtönsziget elhagyása esetén megszűnik egy nagyon aprócska rádiójel és hogy is mondjam, egy kicsit sokkos állapotba kerültök. És elárulok még egy titkot, egy Zaheer nevű férfi is itt van, ebben a börtönben. Gondolom tudod, hogy korábban milyen börtönből szökött meg s ez a cella még őt is visszatartja, ne reménykedj, hogy meg tudsz szökni. És most pedig beszélni fogsz amíg még van mivel.

Iona éppen válaszolt volna Quannak valamit, amikor ütéseket érzett a hátán, és megdermedt. Egy vallató szobába vitték, és leültették. A férfi direkt vörösbort kortyolgatott, hogy idegesítse. Iona végighallgatta a szavait, és átgondolta a lehetőségeit. Ha beszél, olyasmit, olyasvalakiket árulhat el, akiket ismer, és olyanokat is, akiket nem de ártatlanok. Most nem vághatta ki magát ésszel, különösen nem, hogy a férfi számított minden lépésére. ~A levegő nem kemény.~ gondolta. ~Nem makacs. És nem bírja, ha bezárják. Most olyannak kell lennem, mint a föld.~ A férfi szemébe nézett, keményen, és nem szólt semmit. Noha nem tudta elhagyni a testét, meditatív állapotba próbált kerülni, hogy nyugodni hagyja a tudat, hogy Zaheerral egy börtönbe zárták. ~Üresnek kell lennem. Némának. És tűrnöm kell, akármit terveznek velem. A világunkért.~ Így néma maradt. És meg sem törte a szemkontaktust a férfivel.

Zima jelent meg felette. Chou még az ágyában feküdt. Csupán rémálma volt. Még mindig annak hatása alatt állt. Vadul kapkodta a levegőt és folyt róla a víz. Egész testében remegett. Kellett neki néhány perc, hogy átlássa a helyzetet. 
 - Chou,...odj le, semmi baj,...nem a valóság! Hallasz? - hallotta Zima szavait még félálomban a lány. 
 - Zima, szóval élsz. - kezdett a lány megnyugodni. Felült és átölelte a lányt. - Örülök, hogy jól vagy. Én csak... Á, nem érdekes. - legyintett Chou. Most fontosabb dolga is van. - A többiek is itt vannak?

Zima megkönnyebbült, mikor Chou kezdett megnyugodni. Az ölelés meglepte, de ő is visszaölelte a lányt.
- Én is örülök, hogy jól vagy *mosolyog rá*. Igen, itt vannak, legalábbis a csatornások. Karinékkal nem tudjuk, mi van.
Zima kinézett az udvarra. Látta, hogy Iona nincs ott, ebből arra következtetett, hogy vallatni vitték. Visszament Chouhoz.
- Kint vannak az udvaron. Aaront nem rég vallatták, most nem tudom, hol van, talán a cellájában vagy az udvaron. Ionát meg most vitték be. *kicsit közelebb hajol, halkan beszél* Szökési terven dolgozunk, de nem tudjuk, sikerrel járhatunk-e. Van egy sanda gyanúm, hogy nem lenne olyan egyszerű, mint ahogy azt felvázoltuk. *Zima röviden tömören elmondta az Ionával közös tervüket * De ez még nem biztos. Lehet, hogy nem lesz esélyünk szökni… de reméljük a legjobbakat. Ha szeretnél, menj ki a többiekhez az udvarra levegőzni, amíg szünet van. Ne haragudj, de nekem még utána kell járnom valaminek.
Zima elhagyta Chou celláját. Örült, hogy a lány megnyugodott és remélte, hogy nem haragudott meg azért, mert eljött… Talpával meglepően könnyen eligazodott. Hirtelen megtorpant. ~ Biztos jó ötlet ez? Lehet, hogy egyedül akar lenni… Vagy engem nem akar látni... Tényleg kicsit bunkó voltam vele... Mondjuk soha nem tudom meg, ha nem nézek be hozzá. Most valahogy nem haragszom rá. Nem is akarok… Még mindig nem tetszik, amit csinál, de már nem akarom emészteni magam rajta. Bárcsak megszabadulna a naplótól… Mindegy… ~ Közelebb lépett a cellához. Halkan kopogott.
- Szia Night, Zima vagyok. Bejöhetek?

A szőke férfi sem zavarta meg a szemkontaktust egy ideig, majd a lány szemébe fújta a levegőt és hátradőlt a székben.
-Ha én lettem volna Zaheer, már nem élnél. Meglep, hogy nem lep meg. Úgy érzem, hogy nem gondoltad át a tetteidet, ennek pedig komoly következményei lesznek. Tudod mi segít gondolkodni, Iona? Elárulom. A hideg. Kitisztítja a gondolatokat.
Az egyik chiblokkoló felé néz.
-Kérlek készítsd elő a barátunknak a hűtőt, elfog odabent tölteni egykét órát. A férfi ezután kivezeti Iona-t a karjánál fogva. Amíg Zima Chou-t keresi, Night volt a következő vallatandó személy.
-Egy Akiyama, megtiszteltetés...kérlek foglalj csak helyet. Tudom, hogy milyen nagyszerű ember vagy Night. Mi volt a nullahuszonnégy teendőd évek során. És képzeld, hamarosan a naplódat is megtalálom, már alig várom, hogy kipróbálhassam. Mondjuk Zimán.
-Ide figyelj te szőke katasztrófa. Nem tudod kivel kezdtél ki. *Ekkor Night megszorítja a férfi ingjjét, a chi-blokkoló lépne, de a férfi int neki, hogy még várjon.* Csak tudjam meg a neved, te rohadék! Olyan tragikus halála senkinek nem lesz, mint neked. Szenvedni fogsz minden másodpercben, én pedig röhögve fogom végignézni, ahogy az utolsó csepp életet is kiszipolyozzák belőled! ÉRTED!? Halott leszel.
Night szemei már vérben izzottak, a szőke viszont még mindig nyugodt volt. Nem úgy nézett ki, mint akit bármivel fel is lehet idegesíteni. Night ekkor a pohárért nyúlt, kettétörte azt és megpróbálta a hegyes szilánkokkal leszúrni a férfit, persze sikertelenül, csak egy kiadós verést érdemelt ki magának, több ütést kapott az arcára, majd valami fura szert injekcióztattak be neki, amitől kába lett. Így vitték vissza a cellájába. Ezután nem vallattak senkit egy ideig, körülbelül három-négy órát tartották bent Iona-t a hűtőben, azonban fokozott hideg volt. A szőke persze ezután sem engedte szabadon, a lány teljesen átfagyott azonban még egy takarót sem adtak neki, így kísérték vissza a vallatószobába, ahol már várta őt a szőke, az asztalon egy forró tea, a szék támláján pedig egy takaró, persze ezt a szőke sem adta oda neki. A lány még mindig didergett, ugyanis mintha a vallatószobában is nullán alul lett volna a hőmérséklet.
-Látom sikeresen átgondoltad amit mondtam, öröm újra itt látni. Kérlek légy a vendégem egy csésze finom forró teára, ám előtte meséld el szépen amit tudni akarok, és minden rendben lesz. Persze akár vissza is mehetsz a hűtőbe, a döntés a tiéd.

~Gondolkozz, gondolkozz, gyerünk gondolkozz... szétfagyok... gondolkozz, gondolkozz, gondolkozz... szétfagyok...~ nagyjából ez a két gondolat keringett a lány fejében a hidegben. ~Gyerünk tartsd meg a józan eszedet! Vi-vi-vissza fog vinni, miután úgy gondolja, megtörtem. És ki fog kérdezni. Ismét. A fenébe, hideg van.~ megdörzsölte a karját, és próbált venni néhány nagy levegőt, ahogy Tenzin mester tanította neki. ~Nem veszítheted el a fejedet. Rajtad múlhat minden. Aaron talán nem bukott el, ha most belőled akarnak kiszedni mindent. De nem vagyok erre felkészülve. Nem bírom ezt... én nem... soha nem is gondoltam volna, hogy megfenyegetek valakit halálosan. Soha nem gondoltam volna, hogy végignézem mások halálát. Nem bírom...~ könnyes lett a szeme miközben átölelte magát. Érezte, hogy az arcán végigfolyó nedvesség megdermed. ~Ez nem én vagyok, én soha nem lettem volna kemény, soha nem támadtam volna valakire dühből...~ már magában mondogatta a gondolatait, miközben érezte, hogy kékülnek az ajkai. ~Nem is lehetek én. Túl kell élnem vagy ha nem úgy meghalni, hogy nem török meg. Átkozottul fázom... Gondolkoznom kell, nem veszíthetem el a fejemet! Találnom kell biztos pontokat, amikbe kapaszkodhatok...~ Eszébe jutottak a történetek, amiket Zuko nagyúrtól, Katara mestertől, és Tenzin mestertől hallott. ~Ki lehet bírni. Túl lehet élni. Még akkor is, ha nem én vagyok a legerősebb, aki idekerült.~ A könnyek még folytak egy darabig a szeméből. Próbált meditálni, amely ugyan nem járt sikerrel, és így is átfagyott, mégis megnyugtatta. De a hideg úgy tűnt, egyre erősebb, és már koncentrálni sem tudott. Reszketett egész testében, a gondolatai különböző irányokba kalandoztak... még egy vízidomár sem bírta volne ezt ki, aki a sarkokon töltötte az életét. Aztán kinyílt az ajtó, és Iona dühös lett magára. Volt ideje gondolkozni, bőven, és fogalma sincs, mi kéne tenni. Alig reménykedett benne, hogy kap egy takarót... nem, a szőke nem olyan volt. A vallatószoba is lehűlt... Iona úgy érezte, nem maradt meleg a világon. A szőke férfi az asztalon gőzölgő forró teára mutatott, majd a szék támláján lévő takaróra. "Persze akár vissza is mehetsz a hűtőbe, a döntés a tiéd." Ionán eluralkodott a pánik. Így nem lehet válasdztani. Ő nem bírja ki még egyszer azt, nem... de hogy árulhatná el a többieket? Nem, nem nem... ez így nem lehet. Nem lehet. ~Erősnek kell lennem... Vissza kell mennem, azt kell választanom, hogy visszadugjon oda, jobb belepusztulni a hidegbe mint elárulni az egész világot... de nem tudom! Nem tudok erős lenni!~ Ismét, teljesen akaratlanul folyni kezdtek a könnyek a szeméből. ~Megtörtem.~ gondolta. ~Látja rajtam, hogy sok volt. Hogy nem bírom. Nem válaszolhatok úgy, mint ahogy kinézek. Most az egyszer még kibírom.~
- E-ezt akartad ugye? - nézett fel vacogva. A szeme már vörösödött a sírástól. - Me-meg kínzol, és akkor mindent elárulok. A-azt hittem belepusztulok, a végén. Mit akarnál tőlem tudni? Csak... csak egy légidomár vagyok a sok közül. Nem bíznak bennem jobban, mint bárkiben. Nem ismerem az egyesült erők titkait, nem vagyok mester. A világ nem veszítene túl sokat a halálommal. Hadd lássam, van-e még benned tisztesség. Valahányszor feltettem ezt a kérdést, kitérő választ adtál. Lassan kezdem hinni, hogy nincs. Mond mit akarsz tudni. Aztán eldöntöm, megéri-e meghalni érte.

Zima várt egy percet, de Night nem szólalt meg. Rossz érzése támadt, így belépett. Először azt hitte csak alszik, de aztán észrevette a sérüléseket. ~ Night, mit csináltál már megint? Biztos vallattak… Miért nem tudsz nyugodt maradni… Megértem, hogy a szőkéről van szó, de akkor is… ~ Közelebb rohant, majd megvizsgálta amennyire tudta. Elvesztette az eszméletét, több ütést is kapott. Mivel látta, hogy nem tud mit csinálni, elrohant Ruanért. ~ Csak tudjon rajta segíteni. Ahogy elnéztem, nem a verés miatt lett eszméletlen. Most megint aggódhatok… ~
- Ruan, segíts kérlek! Night elég rossz állapotban van.

-Ha hiszed hanem, de nem ezt akartam, én csupán kérdésekre akartam választ kapni. A te önfejűséged vezetett oda, ahol most vagy. Én először szépen kérdeztem. Amit pedig tudni szeretnék, csupán pár egyszerű dolog.
Ezután tölt egy teát, Iona felé nyújtsa azonban amint az nyúlna érte el is húzza a közeléből.
-A-a-a, előbb a kérdések. Ígérem, hamar végzünk ha a hercegnő nem makacsolja meg magát ismét.
*Belekortyol a forró teába.*
-Tehát, a kérdéseim csupán annyik lennének, hogy mit tudsz a többiekről, mióta ismered őket...mennyit tudsz a múltjukról, amit én esetleg nem tudhatok. És a legfontosabb. Tudom, hogy találkoztál a Halál szellemmel...Hol van?!

Miután Zima elhagyta a szobát Chou egy pillanatra elgondolkodott.
~Ezek itt éppen vallatnak minket. Mi lesz ha rám kerül a sor? Ki tudja, hogy hogyan omlok össze. Az biztos, hogy belőlem nem szednek ki semmit. Ha sikerül engem megtörniük, akkor vajon képes leszek-e úgy viselkedni, mint most vagy örökre bekattanok?~
A lány kiment a cellájából és megkereste a többieket. Megnyugodott, amikor meglátta őket. Aaron és Iona viszont sehol sem volt. Zima a szökésről beszélt. ~Hogy őszinte legyek én semmi esélyt nem látok rá.~ Nézett végig az őket körülvevő falakon. ~Kell, hogy legyen itt víz. Víz nélkül nincs élet sem. Legalább egy csatornának lennie kell a közelben.~

~Quan képes ölni, Aaron már meg is tette. Ruan Katarától tanult... Vannak benne veszélyes információk. És a Halál Szelleme... nem adhatom ki. Nekem még hitt. Nem verhetem át.~
- Alig néhány napja ismerem őket. Többet tudsz róluk, mint én. És a Halál Szelleme... Nem akarok visszamenni oda. Nem akarok újra fázni, és félek, többet nem bírom ki. Sok mindent elmondanék neked, mert már nem maradt erőm. De ezt az egyet ne várd tőlem. Nem segítek megtalálni a Halál szellemét. Nem a barátom, nem ismerem, de azt tudom, hogy akit vissza akartok hozni, az felégetné a világot. És az a szellem azt mondta, még képes hinni nekem, mert lakik bennem béke. Hát nincs jogom hátba döfni. Félek az emberek hatalmától... de a szellemeken nem kerekedhetnek felül. Visszadughatsz oda... de mit érsz azzal ha meghalok? És meg fogok, mert még egyszer nem bírom ki. És akkor soha, senki nem mondja el, hogy hol van az a szellem.
~Talán elég ügyes voltam. De ki fog ismerni. Tudja, hogy ott vannak a többiek. És hogy van rosszabb egy ember számára a hidegnél. De talán... húzhatom az időt. Talán nyerek valamennyit, és a többiek megmenekülnek tőle... De egyszer már fenyegetett velük. Ki tudja, nem teszi-e meg még egyszer.~