Forrongó Szikla - Belső rész

First topic message reminder :

A börtöncellák, a hűtők és a vallatószoba helyezkedik el itt, rengeteg őr jellemző. Az idomítás minden módja tilos idebent.

-Pardon? - Pislog Xane Nightra. - Ahogy mondod, miszter, de... VÁÁÁ! - Night telibe találja az étkezésének zöld maradványaival - amiben mint mindig, most is van répa (méghozzá a rosszabbik fajtából).
~Észnél van ez az idióta?! Na majd én...!~ Xane már épp készülne kitörni és tüzet rakni, de Night egy bocsánat kéréssel később szélsebesen távozott. Remélhetőleg a riviérára, jó hosszú időre. ~Nem úszod meg ilyen könnyel, Miszter Rókázom Night!
Ezzel a zár szóval Night után ered, amilyen gyorsan csak tudott. Night pont jó irányba ment - a zuhanyzókhoz -, szóval Xane még a ruháját is kimoshatja. Ahogy suhan utána a folyosón a többi rabot, de még őrt is megijesztheti akár. Szemében tűz ég, és körülötte szó szerint izzik a levegő. Mikor Night beér Xane-t valami érthetetlen erő lenyugtatja egy pillanat alatt és megállítja. Lassú és halk léptekkel menne be a zuhanyzóba, mikor valami okból úgy dönt, hogy míg a "taccsot kidobom" gyerek nem figyel elbújik az ajtó mögé. Végighallgatja a morgolódást és csörömpölést, majd miután hallja, hogy távolodnak a léptek kilép az ajtó mögül, és meglátja a csörömpölés forrását.
-Hmmmm...
~Még azt hiszik, hogy én törtem be a tükröt. Bár nem hiszem, hogy nagy baj lenne belőle, de akkor is...~ Elkezdi összeszedegetni a tükör darabjait, majd mikor végez a sarokba dobálja őket. Körbe néz, hogy van e benn valaki. Senki. Az ajtót becsukja, majd tüzelni kezd, és azt addig csinálja, míg el nem olvad a tükör.
Míg a tükör hűl a sarokban, addig megpróbálja kimosni a pólóját, amin nem kevés dzsuva található. Valamennyire sikerül is, majd megnézi a kihűlt tükröt.
~Nos, már erről senki sem mondja meg, hogy valaha tükör volt, és hogy valaha be volt törve.~ Távozik a zuhanyzóból és visszamegy a cellájába.

Quan látta,hogy Iona épp válaszolt volna mikor elvitték. Quan már nyúlt volna utána csak gyorsan meggondolta magát.~Őrült még nem vagyok. És megölni sem akarom. Kitudja mit kaptunk volna,ha utána nyúlok. Azoirt gyorsan lerendeztem volna,de az őrök. Csak ne essen semmi baja.~ Quan úgy érezte,hogy kell neki egy kis pihenés, és nem csak testileg. Majd leült lótuszülésbe.~Na kezdjük is. Nagy levegő. ~Quan szép lassan kezdte kizárni a külvilágot. Viszont ez az egész visszafelé sült el.

Quant emlékek is megrohanták. ~Hol vagyok?~ Quan ránézett a karjára. ~Vérzik a karom. Egyre jobban lüktet a szivem.~ Majd egy tűzidomár jelent meg előtte. ~Nem ez nem lehet. Hiszen te elfutottál.~ Majd az idomár megölte. Erre Quan felébredt. ~Mi......~ Ekkor saját maga állt előtte és épp leszúrta. Quan ekkor megint felébredt,de mostmár nem egy újabb álomban hanem a valóságban.

Kinyitotta szemét,megijett hátha még egy álomba ébredt fel,de szerencsére nem. ~Mégegyszer ilyet nem csinálok az is biztos ahogy itt vagyok.Mondjuk jó volt látni a barátnőmet,de a végén ez a rémálom része elmaradhatott volna.~ Ekkor ért vissza Iona.~Nem számíthatunk Aaronban? Miről maradtam le?~ Quan tovább hallgatta Ionát majd felállt. -Iona mit értettél azon,hogy nem bízhatunk Aaronban? Sajnálom,hogy bekerültél a fagyasztóba,de jó látni,hogy nem esett komolyabb bajod. És pozitívum,hogy ilyen sokat tudtál meg.- Majd közelebb lép a lányhoz. -Mielőtt elvittek mintha akartál volna mondani valamit miután tudod....elmondtam.

Iona beszélni kezdett.
- Gyanakodtam, hogy valami nem stimmel, ezért odamentem Aaronhoz, és a Szőkéhez. Az a fickó jó taktikus, majdnem engem is csőbe húzott. Így figyelmeztettem Aaront, hogy ne dőljön be neki, mert a Halál Szellemét akarja, hogy visszahozhassák a diktátorokat, akik kipusztították a népemet. Erre Aaron közölte, hogy ne szóljak bele a beszélgetésébe, nem érdekli a hülye halálszellem, és a levegőidomárok pedig saját hibájukból pusztultak ki, mert olyanok voltak, amilyenek. Mikor pedig közöltem vele, hogy a barátai vagyunk, és bízunk benne, közölte, hogy nekem ő nem barátom, majd nekivéridomított a falnak. - fejezte be a hangos beszámolót, majd csak Quanhoz fordult, hogy a többiek ne hallják. - Amit pedig mondani szerettem volna... Sajnálom amit a fejedhez vágtam a csatornában. Nagyon nehezen viselem a gyilkosságot, mert nem akarom elhinni, hogy nincs más megoldás. És ha akarod... ha ennek vége, egy kis időt velünk tölthetnél a Levegőtemplomokban. Borzalmas lehetett az a támadás, és az ilyesmi nyomot hagy az emberben... és talán ez segítene feldolgozni. Persze, csak egy lehetőség, de Tenzin mester is biztos szívesen látna. - mosolyodott el a lány. Még megvárta a választ, mielőtt visszafordult a többiekhez. - A lényeg az, hogy okosan kell megszöknünk, összetartva, és összedolgozva. Hallottam róla, hogy szökött meg Sokka és Tűz Ura Zuko annak idején. A baj az, hogy azóta fejlődött a börtön. Egyikünknek betekintést kéne nyernie a börtön szerkezetébe, egyikünknek pedig további információkat kell kiszedni a Szőkéből. Az a szerencse, hogy ehhez nem kell senkinek szenvednie, és kibírni egy kihallgatást. Ha elég közel juttattok hozzá, vagy hozzájuk, ha Aaron is velük van, akkor hangidomítással kiderítem, mit terveznek.

Azoir, szem és fültanúja volt mindannak, amit Aaron, a szőke és Iona alkotott. Az nem zavarta, hogy Ionát hátrébb "pakolták". Az zavarta, hogy Aaron megint kezdte elveszíteni az eszét. Így hát szépen odasétált Aaron mellé, és kezét a vállára tette.
- Aaron, nem tudom mi van veled, de kérlek gondolkodj. Mi a barátunknak tekintünk. Mi számítunk rád. Lehet más véleményed a légidomárokról, vagy a halál szelleméről, nem tagadom. De az eredeti célodat, a világ érdekeit ne dobd el, csak mert kilátástalan a helyzeted. Mi Korrát akartuk, akarjuk megmenteni. Mindenkinek megvan a saját véleménye róla, meg másról, de az érdek egy, így összetartunk. És azt szeretnénk, ha te is velünk tartanál.
Ezután a Szőkéhez fordult, közelebb lépet és belekezdett.
- Nos szép napot uraságodnak. Még nem volt időnk, személyesen társalogni, mondjuk ez lehet, hogy az én hibám. Talán nem kellett volna hűsölnöm... Nos, nem tudom, hogy mit akar még velünk csinálni, de szólok, hogy elegünk van. Nem vagyok idomár, nem vagyok hadvezér, csak egy átlagos fiú. Viszont vannak céljaim. És biztos hogy magának is vannak. Mi lenne, ha egy kicsit többet foglalkozna azzal, ami ott benn dobog. - bökte meg a szőke mellét, ott ahol a szíve is elhelyezkedett. - Használja ki a lehetőségeit. Ugyanis el fog bukni. Egyszerű a képlet. Maga okosnak hiszi magát. Azt hiszi, hogy mindenre gondolt. És ebbe maga előbb vagy utóbb bele fog őrülni. Egy idő után azt fogja hinni, hogy vlamire nem gondolt. Megszállottá, paranoiássá fog válni. Megbuktatja saját magát... Nézzen ránk. Mi mindent megteszünk. Akár sikerülni fog, akár nem. Maga mindenre felkészül... Csak arra nem, hogy mi is emberek vagyunk. Mi is dönthetünk másképp. Feláldozhatjuk az érdeket az érzelemért, és feláldozhatjuk az érzelmet az érdekért. Maga sosem fogja tudni, hogy mi mit is akarunk választani. Hallgasson meg, és térképezze fel szívének igazi vágyát. Mielőtt még beleállna valami... Mondjuk egy nyílvessző...
Ezzel Azoir sarkon fordult, és elindult a többiek irányába. Közben azért még Aaronra pillantott.
- Aaron, bármit is tettél a múltban, az már megtörtént, nem változtathatsz rajta. De a jövődet formálhatod. Ne tedd tönkre az életed egyetlen rossz döntéssel. Ránk számíthasz. Ha törik, ha szakad, mi a barátaid maradunk. - És folytatta útját.
~ Meg kéne keresnem Night-ot. Még nem beszéltem vele komolyabban. Itt az ideje, hogy összehozzunk valamit. ~ Ezzel egy hirtelen mozdulattal irányt változtatott, és elindult a cellák felé.

Az edzést követően Chou pihent egy kicsit, de hamar visszatért az udvarra. Látta, ahogyan Aaron véridomítással a falhoz szegezi Ionát. ~Jesszusom ez normális? Hiszen a barátja vagy nem?~Döbbent le Chou. A többiek is odamentek hozzá, hogy kérdőre vonják. Sajnos a fiú az érveléseik ellenére sem volt hajlandó változtatni a hozzáállásán. Chou azzal már tisztában volt, hogy Aaron egy gyilkos, de nem ismerte a részleteket. Ez viszont nem jogosítja fel arra, hogy egy idióta legyen. Chou csupán figyelte az eseményeket, nem akart közbe avatkozni. Biztos volt benne, hogy ezzel csak ártana és koránt sem használna. Amikor Aaron már távolabb volt ment csak közelebb Ionához Chou.
 - A halál szellemét? Ő tényleg létezik? Akkor nem csak a mesékben van? Bár akkor az már világos, hogy miként akarják életre kelteni Sozint és Ozait. Hogy pontosan miért is lenne ez jó nekik nem tudom. Bár az igaz, hogy az ő uralkodásuk idején volt a Tűz országának virágkora. - gondolkodott el Chou. - Egyébként nem sérültél meg?

Karin Kirára pillantott, és felsóhajtott. Érezte a hangjában a gúnyt, de nem akarta szóvá tenni...végül is, a tűzidomárnak teljesen igaza volt. ~ Hát igen, ez nem valami kedves kis tábor, ahol majd jót szórakozunk...~ gondolta, aztán némán végighallgatta a lány további mondandóját, majd megcsóválta a fejét. ~ A börtönlázadás már Ba Sing Sében se jött be, pedig ott azért viszonylag egyszerű dolgunk volt...és mi történt? Egy kedves rab buktatott le minket ~ elfintorodott. ~ Különben is, nem hiszem, hogy ide csak olyan rabokat zártak, akik azt akarják, amit mi...még mindig ez az egyik legőrzöttebb börtön a világon, és talán, de csak talán van a Fekete Nap szervezetében is olyan, aki belátja, hogy azért az új birodalomban se szabadna az ámokfutókat hagyni, hogy szabadon császkáljanak...bár, ami azt illeti, a herceg is elég ámokfutó-szerű... ~ grimaszolt egyet.
Miután megjelent még a chi blokkoló is, eldöntötte magában, hogy ez határozottan nem élete legjobb napja. A férfi magyarázni kezdett, Karin azonban csak fél füllel figyelt oda rá. ~ Nocsak, úgy fest, nem a főnök kis kedvencét fogtuk ki...attól függetlenül, meg kell állapítanom, hogy még mindig királyibb modora van, mint piperkőc uraságnak... ~ gondolta, és a ruhákra pillantott.
Gyorsan felkapta magára a ruhát, semmi kedve nem volt szórakozni tovább, persze, az öltözés maga kissé idegesítette, mindazonáltal pontosan tudta, hogy körülbelül ennyi magánszférára számíthatnak ezek után is. ~ Micsoda szerencse, hogy két fiútestvér, meg egy hugi mellett nőttem fel...akkor se volt sok személyes terem, most se lesz...~
A chi blokkoló ezek után azzal folytatta, hogy mindenki foglalja el a saját celláját. A lány hangosan felhördült...komolyan, az utóbbi időben már annyi időt töltött börtönökben, hogy a dolog kezdett unalmassá válni. ~ Két évig országról országra vándoroltam, az utóbbi napokban meg celláról cellára...jaj, de jó! ~ gúnyolódott magában, azonban a férfi megragadta a karját. ~ Ez meg...? ~ lepődött meg, de nem ellenkezett. Pontosan tudta, hogy felesleges lenne...hacsak nem akar a hűtőbe menni, amit egyelőre szeretett volna elkerülni. ~ Nyugalom... ~ hunyta le egy pillanatra a szemét.
Gyorsan ráismert, hová került, azonban a dolog nem töltötte el túlzott lelkesedéssel. A Fekete Nap katona a vallatószobába vezette, úgy, hogy a többiek ne is láthassák. ~ Itt lehet mindenki...lehet, hogy Ionáékat is idehozták...sőt. szinte biztos ~ jutott eszébe, aztán elkomorodott. ~ Vajon kiket hallgattak ki? És vajon...mennyit mondtak el? ~ nem akarta felidegesíteni magát a dologgal, de ez azért eléggé kibillentette amúgy sem túl stabil egyensúlyából. ~ Remélem, senkit se kellett lefagyasztani...se megölni... ~ gondolt barátaira. Ha nem csak a tervükről tudtak mindent, hanem róluk is, akkor gyakorlatilag úgy játszottak rajtuk, mint valami hangszeren... ~ A félelem ad erőt a bátorságra, s beismerni nem gyengeség...de ha valaki olyan tudja meg, akinek csak azért kellenek, hogy eszköz legyél a kezében, hát akkor te magad adtad kezébe a halálos fegyvert ~ ötlött eszébe az, amit nagyapja mondott.
~ Csak legyenek jól...azt tudjuk, hogy Ionáékat elfogták...de mi van Aaronnal és Quannal? ~ nagyot nyelt. Őket azóta, hogy utoljára látta őket, akár meg is ölhették... ~ Legalább éljenek... ~ kívánta magában, bár abban sem volt biztos, hogy ez egyáltalán jó lenne. ~ ha tudják azt, amit Aaron elmondott nekem... ~
Nagy levegőt vett, és azon kezdett el gondolkodni, hogy neki mit mondhatnának...azért ő is elmondott pár dolgot Aaronnak, nem csak a fiú neki...
~ Szóval, nézzük csak...mivel lehet engem kikészíteni? Mitől félek? Akkor nézzük...gyerekkori emlékek. Mit nem szeretek a gyerekkori emlékeimben? Apámat. A nagyobb öcsémet, bár vele kezdtem egész jól kijönni. Csúnya ember, aki miatt mennünk kellett. Homokviharok. Csodás...miért az az érzésem, hogy ez a lista nem lesz rövid? Szóval, ezenkívül még nem szeretem a kalózokat, a hercegeket, s a többi, s a többi...jól van, ha hallottak mindent, akkor jó nagy bajban vagyok...adtam nekik szép kis anyagot...ja, persze, és majd elfelejtettem, ha másod miattam kerülnek bajba...de nagyjából el tudom játszani, hogy oké vagyok, csak épp ezek után fogok dühöngeni...ami meg kevésbé jó ~ az ajtóra pillantott.
~ Gondolom, azért nem ez chi blokkoló fog vallatni...nem hiszem, hogy elég esze lenne hozzá ~ jegyezte meg magában, és gúnyosan elmosolyodott. ~ Ha pedig valaki olyan lesz, aki nem idegbeteg és nem őrült, azzal még el is beszélgethetek...esetleg...az, meg hogy mit mondok majd el...azt meg még meglátom ~ újra az ajtóra nézett, és pislogás nélkül bámulni kezdte. ~ Csak jöjjön már valaki... ~

- Semmi bajom. - felelte a lány Chounak. - És igen, létezik. A szellemerdőben találkoztunk vele, és ami azt illeti, az egyik barátja megszállta Aaront, egy másik pedig Kirát. Az egyik szellem időközben elment, a másik viszont nem akarja békén hagyni Nightot... - a gondolaton elmosolyodott, de hamar elkomorult az arca, mikor Ozaira és Sozinra gondolt. - Lehet, hogy a Tűz Népének virágkor volt, de mindenki másnak romlás. Ha Sozinra gondolunk, elárulta Rokut, a legjobb barátját, aki fiatalkorukban szinte a testvére volt. És kipusztított egy teljes népet, csak mert félt az Avatartól. Ozai kapcsán épp elég arra gondolni, amit Zukóval művelt, és én már azt mondom, hogy egy tűhegynyi földet sem bíznék rá, nemhogy egy országot... - jegyezte meg. - Viszont meg kell szöknünk innen, mindenképp. Szerintem Nightékkal kéne beszélnünk, ők talán kitalálnak valamit. A többiekkel beszéltem, de elég tanácstalanok vagyunk. Mindannyian. - sóhajtott.

A szőke intéz egy gúnyos mosolyt amikor Azoir hozzáért, de az tudhatta, hogy nem úszhatja meg ennyivel.
-Aaron, ígérem mindenre választ kapsz a maga idejében. Ez azonban most nem lehetséges. Előbb tudnom kell, hogy alkalmas vagy-e és nem csak megvezetni akarsz.
Ekkor kopogott a vallatóajtón és a férfi aki bekísérte Karint magára hagyta a földidomárt, de épp csak egy pillanatra.
-13, 14
Csak ennyit mondott neki a szőke, de a férfi tisztán értette és ezt egy bólintással jelezte is, hogy rendben van. Ezután a Szőke kitárta az ajtót, Aaron-t azonban egyelőre nem engedte be.
-Sajnálom, most van egy kis magándolgom, utána mindent megválaszolok.
Majd becsukja az ajtót, ami szigetelte a hangokat és így Aaron sem hallott semmit.
-Karin, stratéga. Nyugodt, fiatal, csinos. A legtöbb férfi ideálja lehetne, kár volt belekeveredni ostobaságokba nem igaz. A nevem teljesen mindegy, akár Fungnak is hívhat, az igazit úgysem deríti ki. Nem vagyok ostoba.
A szoba egy kisebb irodaként is funkcionált, a szőke itt töltötte mindennapjait. Tele volt papírokkal, és volt egy szekrény tele borral.
-Kérlek, csatlakozz Karin. Csak az idióta iszik egyedül.
Meg sem várja a lány válaszát, tölt neki is egy pohár vérvörös bort, majd a vallatószoba másik székére ült.
-Most behívom egy barátodat, ő talán szóra fog bírni. Ellenben ha mégsem elküldök mindenkit a hűtőbe és ha bárkinek is elmondod, hogy én tettem bántani fogom a barátaid... nagyon. Főleg Aaront. Néha fel kell áldozni valakit, tudod...alapjáraton én megvetem az erőszakot, de ha nem hagysz más választást akkor megteszem. A kérdéseket azonban nem egyedül fogom feltenni.
Felkel a székről és kopog az ajtón, jelezve, hogy Aaron bejöhet.
-Üdvözöld egy régi barátodat Aaron.
Eközben a férfi - a chi-blokkoló - a többiekhez lép, és megragadja Iona törékeny karját -Azoir szeme láttára- elrángatja őt a többiektől, persze őrök kíséretében így a hős szerelmes nem tehet semmit. Egyenes egy sötét, magányos cellába vezetik azonban a nő legnagyobb meglepetésére nincs egyedül.Egy kopasz, meggyötört férfi akinek minden falatért kúsznia kell. A cellában sötét volt, a felépítésének köszönhetően napi egyszer, egy órára sütött be a nap, amúgy mindig félhomály volt ott. A férfi nem volt más, mint Zaheer. Ő több évét börtönben töltötte, azonban ez a cella még őt is kihozta a sodrából, ki tudja milyen szörnyűségeket élhet át. A férfi ezidáig csendben volt, most szólalt csak meg.
-Etetés reggel és este nyolckor, a fejadag változatlan Zaheer. Tanuljatok meg osztozni.
Azzal belöki a lányt a cellába, egy csepp megbánást sem mutat és rájuk vágja az ajtót.
-Maradt a 14.
Mondja vigyorogva, ezt még Iona hallhatja. Azoir felé veszi az irányt.
-Szóval kedves barátom, maga vízidomár igaz? Nos, most meglátjuk, hogy mennyire szereti magát a víz.
Őt is elvezetik, persze a férfi továbbra is gyáván több chiblokkolóval veteti körbe magát s így vezeti Azoir egy üres cellába, ahol az háttal az ágyra fekteti és egy szövetkendőt rak az arcára, majd vizet önt a férfi fejére, aki ezáltal fulladozni kezd. Ezt párszor megismétlik, de ügyelnek arra, hogy az ne veszítse eszméletét.
-Tanulj tiszteletet.
Azzal visszavezetik őt a cellájába, de nem zárják rá az ajtót. Bármikor ki tud jönni, vagy be tud menni ha akar.

Azoir ledöbbent azon, hogy ionát csak így elrángatták, de semmit nem tehetett, mert őt is lökdösni kezdték. Elvezették egy cellába és ott szépen a fejére terítettek egy kendőt. Utána víz érkezett, és e kettő tevékenység eredménye az lett, hogy fulladozni kezdett. Miután ez párszor megismétlődött, véget ért az akció, és egy "jó tanáccsal" a cellájába küldték.Azoir itt kicsit lenyugodott, habár szemében már izzott a gyűlölet. Szépen felállt, megigazított a ruháit, és kilépett a cellából. Elindult a folyosón és addig addig hallgatózott, hogy megtudta hol van elszállásolva Xane. Belépett a cellába, és nem foglalkozott azzal, hogy a fogoly mit csinál.
- Gyere velem! Ne ellenkezz! - mondta, és galléron ragadta a férfit és elindultak a cellából. Azoir folyamatosan haladt az udvar felé, miközben szinte már a földön húzta a tűzidomárt. Odaért Quanhoz és Ruanhoz. 
- Fiúk, kövessetek! - Miután látta, hogy azok beleegyeznek, Azoir elindult Night cellája felé. Mikor beléptek Azoir intett Nightnek, és beszélni kezdett.
- Nos uraim, azt hiszem eljött a pillanat, hogy radikális eszközökhöz nyúljunk. Ruan, neked ezek nem ártottak, így nem akarom, hogy bűnös legyél. Maradj, ha akarsz, vagy el is mehetsz. Quan, nem tudom, hogy ártottak-e neked, de ha meg akarsz fizetni nekik akkor maradj nyugodtan. Ha nem akarsz benne lenni a buliban, akkor, menj kérlek. - Ezután Xanehoz fordult, és folytatta - Nos Mr. Eddig a kapcsolatunk elég negatív volt, és én megtartom ezt az álláspontot. Viszont, ha ismerkedtünk, akkor csináljuk élesben. Azt hiszem itt az idő, hogy elintézzük a Szőkét. Engem többször is személyes sérelem is. Szerintem Nightot is. Én nem akarom az élők sorában látni ezt az alakot. Itt az ideje lépni. Night, te is, meg én is támadhatóak vagyunk, azáltal, hogy gyengébb érzelmeket táplálunk valakik iránt. Nos, amíg itt tartózkodunk, el kell hitetni a többiekkel, és az őrökkel, hogy már nem számítanak. Pontosan ezért nem hívtam a lányokat. Nem akarom, hogy bajuk essen. Szóval, én ma este támadást intézek a Szőke ellen. Titokban, csendben, gyorsan. Ha nem lehet megszökni, legalább tőle mentsük meg a világot. Szóval, ki az aki marad, és benne van a buliban? Senkit nem erőltetek. 
Ezután egy papírt adott Nightnak, amin a következő állt.
"Eddig nem sokszor beszéltünk, nem sokszor érintkeztünk egymással. Éltünk egymás mellett, eltűrve a másikat. De én változtatni akarok. Te okos vagy. vannak ötleteid, és higgadt is vagy. Velem ellentétben. Szóval, ha meg akarod menteni Zimát, akkor velem tartasz. Téged sem kötelezlek, de rád számítok a leginkább. Nem tudom, hogy ártott-e neked a Szőke, de szerintem igen. Most bosszút állhatunk. Mutassuk meg neki, hogy nem számíthat mindere. Kérlek délután keress meg a cellámban, és beszéljünk meg mindent."
Miután átadta a papírt, felpillantott a többikre.
- Barátaim! És persze Xane. Vegyük kezünkbe a a sorsunkat. Döntsetek!

Azoir beszélni akart velem és másokat is elhívott. Köztük volt Xane is. Azoir bízik benne, én ehhez rögtön hozzá is szólok.
-Van köztünk egy tégla.
Mondom úgy, hogy a szemem Xane felé fordítom. Mivel még nem tudom a nevét, így máshogy kezdem a mondandómat.
-Ha a napokban egyikünk meghalna és az nem forrofejű barátunk, akkor vegyük úgy, hogy ő a tégla. A Szőke. Tud úgy ölni, hogy annak ne maradjon semmi nyoma. Ha valahonnan kiderülne, akkor a tégla nyilván az új fiú. Általában sorozatgyilkosok ítélnek halálra, akik nem jönnek csak úgy ide jópofizni mint egy ártatlan ember. Valakinek jelentenie kell a Szőkének, így ha elfognának minket akkor az újdonsült barátunk is a szőke pártfogója.
Teljesen biztos vagyok benne, hogy titkol valamit, ezzel remélhetőleg zavarba hozom a többiek és legfőképp előttem. Nyilván köteles jelentenie a Szőkének és cserébe kap valamit. De vajon mit? Netán felmentést? Talán annál is többet. Nem tudom. Ezután Azoir egy papírt nyomott a kezembe amit elolvasok, elemezgetek, majd összegyűröm a tenyeremben. Nem vezérelhetnek az érzéseim. Viszont a normális az lenne, ha belemennék az ügybe. Tudom már. A naplóról így is sokat mondtam, de talán ezt még a javamra fordíthatom.
-Azoir, a lapra írt szöveg. Teljesen igazad van. Azonban egyelőre nem mondok semmit, ki kell szellőztetnem a fejem. Akkor találkozunk a megbeszélt időpontban.
Behajtom a cellaajtót és teszek egy sétát a folyosón. Amit Azoir kigondolt, az esztelenség. Veszélybe sodorjuk vele Zimáéka. Amikor erre gondolok összehúzom a szemem. Ha elbukunk, bántani fogja Zimát. Közvetetten. Akkor meg kell ölnöm az őröket is. Nem csak a szőkét. Így is rohadt az összes Nap katona. Ha a rajtaütés alatt vissza tudnék szerezni egy lapot tőle. Megölhetném Aaron-t és a Szőkét is. Két legyet egycsapásra. Bele kell mennem. Ám legyen, Azoir. A szövetségünk viszont nem a te érdeked szolgálja, csakis a bosszú vezérel. Így lépkedek vissza ám most már Azoir cellájában kopogok majd kinyitom a cellát.
-Itt vagyok Azoir, térj a tárgyra.

Xane arra ébred, hogy az őrült Azoir vonszolja a folyosón. Felugrik, és leszedi a gallérjáról Azoir kezét, de az csak halad tovább, ezért Xane is megy utána sietve, már csak azért is hogy felgyújtsa. Night cellájában hatalmasat fúj a plafonra, méghozzá tűzidomárhoz illő módon, és elég dühösen. Kicsit megperzselheti a plafont, bár legkevésbé sem érdekli, és épp ordibálni kezdene, de hatalmas lelkesítő szöveget kell végighallgatnia. Night monológja után Xane csak idegesen szikrákat kezd szórni a kezéből, de még mindig úgy, hogy semmi se kapjon lángra.
-Najó. Elegem van! - kezdi végül meg a beszámolóját. - Nos, miszterek. Valamit hagy szögezzek le! Iona szólított le engem, mikor elindultam vissza a cellám felé. Fú de nagyon nem érdekelt kik vagytok, ezért is lepődtem meg annyira mikor leszólítottatok, majd ugyanolyan hévvel elzavartatok! Most pedig arra kell kelnem, hogy a folyosón vonszolnak! Nem érdekel, hogy bíztok-e bennem, nem valami lényeges. De mint látom itt hatalmas szökési buli készül... És nem kérek belőle. Nem érdekel kik vagytok, mit akartok, vagy hogyan akarjátok. Van jobb dolgom, minthogy... Najó, nincs. - Ezután kifejezetten Nighthoz fordul. - Khhm... Felőlem lehet köztetek tégla. Nem vagyok forrófejű, és nem vagyok a barátotok. Valamint honnan veszed, "barátom", hogy halálra voltam-e ítélve, ha? Kis mindentudó. Ágyő! - Ezzel a zárszóval pedig kisuhan a cellából, és sétálni megy.
~Minden sínen van.

Felpörögtek az események az egyébként többnyire nyugodt börtönben. Megjelent a szőke, Aaron-nal beszélt, Iona odalépett majd egyszer csak a levegőbe emelkedett kissé és nekivágódott a szemközti falnak. Majd Azoir is odament. Közben Chou Iona-hoz szaladt megnézni jól van-e. Úgy tűnt nem esett baja. A szőke valamit mondott Azoir-nak, de Ruan ahol állt, onnan nem hallatszódott rendesen. Kis idő elteltével Azoir lépett oda hozzá, Night-al és Quan is ott volt. Azoir-nak úgy tűnik elege lett, cselekedni szeretne.
- Rendben van. Benne vagyok. – mondta neki, majd visszatért cellájába. ~ Idomítani tilos. Nem sok lehetőségem maradt. ~ Azzal fogta magát, az ágyán lótuszülésbe helyezte magát, és meditálni kezdett. ~ Itt az idő, ezen a téren is fejlődni. Hátha sikerül elérni valakit vagy valamit. Sose hagyjon el a remény, igaz? ~ Teszi hozzá magának. Ruan teljesen belefeledkezett a meditálásba, teljes koncentrációját beleadva abba. ~ Talán megtalálhatom, merre tartják fogva Korrát. Talán valahol itt van Ő is. Ki tudja milyen rejtett celláik vannak még itt. ~ Ruan ellazult, koncentrált hogy a szelleme elhagyja testét.

Karin hallotta az ajtón a kopogást, és egy pillanattal az után a férfi, aki bekísérte, magára hagyta. ~ Na, ez szép...most meg kit bámuljak? ~ kérdezte magától, majd körülnézett a vallatószobában. Tulajdonképpen, másodikra már nem is tűnt egészen annak...inkább volt iroda. ~ Papírok, szekrény, meg bor...komolyan, ez a Yorimoto Masuda, vagy akárki itt tölti a fél életét? ~ kérdezte magától, és elvigyorodott, maga sem tudta miért. ~ Jól van, Karin, vigyorogj csak, ha azt hiszik, teljesen bekattantál, lehet, hogy előbb elengednek... ~ jegyezte meg magában.
Az ajtó hamarosan kinyílt, és a lány beszélgetésfoszlányokat hallott kintről...a férfihang valami magánügyekről, meg kérdések megválaszolásáról hablatyolt, aztán belépett a szobába valaki. ~ Szóval ő az, aki irányította a háttérből a szálakat...jaj, de jó...ha ez itt dicsekedni fog nekem, akkor komolyan mondom...nem is tudom, mit teszek... ~ bosszankodott, és unottan kopogni kezdett az ujjaival.
A szőke azonnal el is kezdte, Karin pedig tovább mosolygott. ~ Naná, nyugodt...csak a fejem akar felrobbanni...és csinos. Mert tényleg, egy félszemű lány milyen is lenne, ha nem csinos? És hogy a legtöbb férfi ideálja...pff... ~ szíve szerint hangosan nevetett volna. ~ Komolyan, ennyi bókot még életemben nem kaptam...és hívhatom Fungnak...ez egy jó pont.. ~ gondolta, de nem bírta megállni anélkül, hogy válaszoljon.
- Figyeljen, egyáltalán nem érdekel, hogy mit gondol rólam - jelentette ki teljesen nyugodtan. - Ami meg az ostobaságokat illeti...higgye el, engem ugyanannyira zavarnak, mint magát...tudja, ezek bosszantó és idegesítő dolgok, különben is, még kikapcsolódni sem lehet...ostobának meg eszembe se jutna gondolni...azért, annak ellenére, hogy pontosan tudom, hogy maga okosabb nálam, hülyének nem kell nézni - mondta. - Amúgy örülök a találkozásnak, Fung.
Aztán a szőke töltött neki egy pohár bort, és leült a másik székre. Karin gyanakvóan méregette a poharat...hát ha valamit nem akart, az pont az volt, hogy a bortól még annyira se legyen józan, mint amennyire az volt, márpedig már így is egyre több értelmetlen és őrült gondolat fordult meg a fejében. ~  Hát ha csak egy idióta egyedül, akkor, Fung barátom, te továbbra is az vagy... ~ fintorodott el, és tekintete újra a borral teli szekrény felé vándorolt. ~ Komolyan, ennyi italtól sosem részegedik le? ~
A férfi azonban hamar komolyra fordította a szót nagyon úgy festett, hogy ő nem akar beszélgetni. ~ Tehát a barátaimmal akar megzsarolni...Aaronnal...bingó. Ha ennek vége, még jós is lehet belőlem... ~ grimaszolt, a dolog azonban nyugtalanította. ~ Oké...nagyon úgy fest, hogy Mr. Szöszi tényleg nem egy őrjöngő vadállat, és ráadásul még esze is van...ez, mindenesetre, nem kecsegtet túl sok jóval...ha nekem ezt mondja, akkor lehet, hogy van, akit már oda is küldött...és bántani akarja őket... ~ felsóhajtott. Tökéletesen tisztában volt azzal, ha ő is a másik oldalon játszana, valószínűleg ilyeneket mondana a kihallgatottnak. ~ A kérdés már csak az, hogy kivel együtt akar kihallgatni... ~
A választ gyorsan megkapta - ha őszinte akart lenni magához, akkor gyorsabban, mint akarta. Aaron volt az. ~ Mi a fene folyik itt? ~ kérdezte magától, és kérdőn a fiúra nézett. ~ Komolyan remélem, hogy nem állt át hozzájuk...nem...ilyen nem lehetett...Aaron nem... ~ tiltakozott az ellen, amit látott, egy másodperc alatt számos mentegető verziót kitalált...hogy átmosták az agyát, hogy a szöszi megfenyegette, vagy bármi, ami magyarázatot adott arra, hogy miért van a borozgató idiótával...
Hallotta a szavakat, amiket a vízidomár mondott, és egy pillanatra lehunyta a szemét. ~ Aaron nem ilyen...és ráadásul esze is van. Bíznom kell benne...inkább benne, mint Fungban...talán, de csak talán van valami terve...legalábbis... ~
Hirtelen a vízidomár kiabálni kezdett, és véridomítással a falnak szegezte, majd a szőkéről kezdett beszélni. ~ Na persze, és majd még támogatom is... ~ gondolta, és megvető pillantás vetett Fungra. A szeme sarkából látta, ahogy Aaron összeszorította az öklét, és kisebb fájdalmat érzett. ~ Igazam volt... ~ érte el a felismerés. ~ Véridomár...ennél azért rosszabb dologra is képes... ~
Az igazi fájdalmat azonban a következő mondat okozta...Renről. Soha, senkinek nem beszélt a dologról senkinek Aaronon kívül, mert pontosan tudta, hogy ellene tudnák használni...és most még ő is. Nem hibáztatta érte, de a csalódottság, amit érzett, akkor is, és még mindig, élesebb volt bármilyen pengénél...az, hogy tudta, segíthetett volna neki, soha sem hagyta nyugodni. ~ Ott lehettem volna...még élhetne... ~ gondolta, és arca megrándult. ~ De az álom... ~ jutottak eszébe az ottani Ren szavai. Még ha talán nem is volt igaz, mégis...az igazi Ren nem ezt mondta volna neki?
Felnézett a szőkére.
- Kérem, én szívesen válaszolok a kérdésekre...nyugodtan tegye fel őket, ha jónak látja, bár, sajnos, kissé lyukas a memóriám...nem hiszem, hogy mindenre emlékszem - tette hozzá, megjátszott szomorúsággal. - Amennyiben pedig azt akarja, hogy maga mellé álljak, csak néhány érvre lesz szüksége...nem olyanokra, mint az előzők.

Iona hirtelen érezte, hogy valaki megszorítja a karját. Egy férfi volt az, chi-blokkoló, még jónéhány őrrel együtt, és elrángatták a többiektől. A lány igyekezett nyugodt maradni, akkor is, amikor egy sötét cellához vezették, és belökték. Hallott egy nevet, akit megszólítottak. Zaheer. Összerezzent. Egy börtönben raboskodtak, ezt jól tudta, de nem számított rá, hogy közelebbi ismertségbe is kell kerülnie majd a légidomárral, aki megölte a Föld Királynőjét, megtámadta az Északi Légtemplomot, és megkínozta az Avatárt. Miután az őr elvonult, kettesben maradt a férfival. ~Ne beszélj hülyeséget. Ne beszélj hülyeséget. Szedd össze magad, és gondold át, mit mondasz egy ilyen helyzetben...~
- "Az ösztön hazugság, a rettegő test teremtménye, mely reméli, téved..." Ez Laghima gurutól van, nem?
~Nagy tapsot nekem. Így kell beszélgetést kezdeményezni. Ezzel pont elérhető, hogy cellatárs, akit alapból nem kedvelek, és ez valószínűleg kölcsönös, teljesen ostobának is néz...~
- Rendben... - sóhajtott, hallva, hogy a férfi nem felel. - Nézd Zaheer, ha már egy helyen vagyunk, öntsünk tiszta vizet a pohárba. Én hallottam rólad, nem is keveset, és nem túl jókat. Ne fér a fejembe, hogy voltál képes ölni, és megkínozni Korrát. De...gondolom te sem azért kerültél ide, mert jó a kapcsolatod a Fekete Nappal. És mindketten levegőidomárok vagyunk, elviekben ugyanazt a filozófiát követjük, és ha már így is, úgy is egymás társaságában maradunk, akkor én inkább beszélgetnék. Volt egy ismerősöm... talán mondhatom úgy is, hogy barátom, szintén levegőidomár, akinek a nagy álma volt, hogy találkozzon veled, és megtanuljon repülni. És ő már nem lehet itt. Szóval... már az ő emléke iránti tiszteletből sem szeretném eljátszani ezt a beszélgetést, még akkor sem, ha én alapvetően ellenségként tekintek rád. Szóval... A nevem Iona. - mosolyodott el a lány. - Levegő és hangidomár vagyok. És csúnyán keresztbe tettem a Napnak.

Hamarosan újbóli esemény történt. Ionát elvitték és ki tudja, hogy hová. ~Az is lehet, hogy kivégezni.~ Futott át a lány agyán és teljesen lebénult a félelemtől és kétségbe eséstől. Kezdett kiborulni, így azonnal sarkon fordult és a cellájába ment. Felült az ágyra és sírva fakadt. Igazából észre sem vette, hogy forró könnyei végig folynak az arcán.
 - Nem tudom, hogy meddig bírom még így. - zokogta. - Miért kell mindig elveszítenem azokat, akiket szeretek?

Quan válaszolt Ionanak:-Örülnék,ha segítenél.- Majd Quan odébb sétált. ~Nos,gondoljuk át a helyzetünket. Nincs meg a kardom. A csapat fele hiányzik. Egy olyan börtönben vagyunk ahonnan külső segítség nélkül nem lehet megszökni. A csapat-e része kicsit szét van esve. Már csak egy kis kínzás vagy verés hiányzik ahoz,hogy teljesen jó legyen az öszkép. Most a legjobb az lenne,hogyha úsznánk az árral.~ Quan tovább gondolkozott addig amíg Azoir el nem rángatta. ~Na már megint mi van.~ Majd Azoir szökni akart. Quan jól arconvágta majd szólt pár szót.
-Figyelj! Először nyugodj meg. Gondold át a helyzetünket. És majd rá fogsz jönni,hogy a legjobb döntés úszni az árral. Ne próbálj hősködni csak veszélybe keversz minket és magadat. Én nem tartok veled és jobban tennéd ha elfelejtenéd ezt. Gondolnod kéne a lányokra. Tudják,hogy velünk vannak. Valahonnan sokat tudnank rólunk. Hamár magadat nem félted akkor gondolj a lányokra. Szerintem se rossz ötlet a szökés csak nem most. Még nem. Eljön az ideje. És mikor eljön mi tudni fogjuk.-
Majd Quan elindult a cellája irányába,és viszonylag hamar megérkezett.
~Remélem a többiek jól vannak. Azoir meg rájön,hogy amit most akar az felér egy öngyilkossággal.~
Ezután Quan leült a földre és elaludt.

Ming miközben nézte a többieket, megjelent egy chi-blokkoló. Elmondta hogyha nem tartjuk be a szabályokat meghalhatunk a hűtőkben, aztán hozzánk vágta a ruhákat, hogy öltözünk át. ~remek, itt még az ember személyes terét se tisztelik. Majd Ming felhúzta a börtön egyenruhát. Evitték őket a belső udvarba, kivéve Karint őt valahova máshova vitték. ~vajon hova vihették? Majd bekísérték őket a cellájukba. ~el se hiszem, néhány hete még a déli sarkon voltam és most itt vagyok egy cellába a világ legőrizetebb börtönében.  Vajon a déli sarkon mi lehet a helyzet, vajon hogy vannak anyáék? Pont amikor újra kitör a káosz a világban, otthagyom őket. Remélem nem esett semmi bajuk, talán még nem ért el oda a Fekete nap keze, bár erre nem vennék mérget,  hisz mindenhová eljutnak, és mindent tudnak. Amint ennek az egésznek vége lesz vissza megyek a déli sarkra és továbbfejlesztem a képességeimet. De most le kell nyugodnom, és tisztán kell gondolkodnom, hogy kijuthassunk innen. Vajon a másik csapat is itt lehet, velük mi történhetett?~ Miközben elgondolkodott meghallotta, hogy valaki sír az egyik cellában. ~ki lehet az, megnézem hátha segíthetek neki. Majd odasétált a cellaajtóhoz és észrevette, hogy Chou az aki sír. –Chou, el se hiszem, de őrülők, hogy látlak, hogy kerültél ide? és miért sírsz?

Taira végigsétált a börtön folyosóján. Amit lehetett, azt tudta róla... de még sosem járt itt. Megadták neki, melyik terembe menjen. Belépve látta, ahogy egy fiú véridomítással a falhoz szögez egy lányt. A szőke férfi (akire még emlékezett gyermekkorából, azon kevés emberek közül, akikkel hagyták találkozni) ott állt, és nézte őket. A lány eközben közölte, hogy mindenre hajlandó válaszolni... de kissé hiányos a memóriája. És érveket vár, hogy melléjük álljon.
- Azt hiszem beszélgethetnénk kicsit higgadtabban is. Felesleges erőszakot alkalmazni. - A szőkéhez fordult. - Üdvözlöm. Az általam ismert információk szerint tudomást szerzett az érkezésemről.  - A lányra nézett, és felidézte a problémás rabokról szóló listát. Karinnak hívták. A fiú pedig nyilván Aaron. Taira átgondolt mindent, amit a fiú múltjáról tudott. Megölte az apját, de küszködött a bűntudattal. Ennek pszichológiailag két eredménye lehetett. Összeroskadhatott a súly alatt, és annak lehetősége, hogy az eset többé ne ismétlődjön meg, mindennél kecsegtetőbbé vált számára. A félelem nagy úr. Szétszakíthat közeli barátokat is. De ott maradt a másik véglet... hogy feldolgozza az esetet, és jóvá tenni próbálja, nem elkerülni, hogy ismét megtörténjen. A két véglet két merőben eltérő viselkedésmintát vonhatott maga után, így a nő még nem döntötte el, Aaron ténylegesen átállt-e, vagy csak tetteti. - Karin, Aaron, azt hiszem megérdemeltek egy csésze teát. Én szeretnék néhány adminisztratív feladatot elvégezni, utána szívesen csatlakoznék. - Intett az egyik őrnek, hogy lehetőleg intézkedjen a tea ügyében, majd a szőke férfihez lépett. - Azt mondták, ön majd részletesebben beszámol az áthelyezésem okáról, és a főbb feladatköreimről. De akármiről is van szó, úgy vélem, megvitathatnánk négyszemközt.

Kira már mondot volna valamit, de megjelent egy chi blokkoló. Oda dobott nekik egy börtön egyenruhát. Kira fintorogva felvette. Rápillantott a fickóra. ~Na mivan? A főnök nem ért rá?~ Majd az a chi blokkoló Karinhoz fordult és mondta, hogy kövesse.  ~Hova hova? ~ nézett utána. Őket aki ott maradtak a belső udvaron keresztül a cellákhoz vazeték. Kira a nyakát nyújtogatta, hát ha meglátt egy ismerős arcot. ~Hm... A többiek is itt lehetnek... ~

Zima visszavonult a cellájába. Iruk szabályait követve felmászott a felső ágyra. Eleinte a szökésen gondolkodott, de aztán elvetette. Semelyik ötlete sem bizonyult elég jónak, kivitelezhetőnek. Aztán eszébe jutott Aaron. A viselkedése… Ahogy Ionát a falhoz vágta… ~ Tudom, hogy nem ő a legszilárdabb jellem közöttünk, de nem hiszem, hogy elárul minket. Nem ismerem régóta, de… tapasztalataim szerint helyén van a szíve és nem ejtették a fejére. Talán kitalált valamit… ~ Aztán eszébe jutott a fiúk eltűnése… ~ Ha most kivonnak a tervezésből, berágok. Ionát elfogták, Chou eltűnt és addig jó, amíg Irukot nem látom… szóval, köszi szépen… nem vagyok gyámoltalan, ha erre gondoltak. ~ Zima megcsóválta a fejét, majd lefeküdt aludni. ~ Majd keltsetek, ha kitaláltatok valamit. Addig hasznossá teszem magam… ~

A Szőke kicsit ideges lesz amikor Taira benyit, de persze ahogy eddig sem, most sem látszik rajta.
-A tea érdektelen, felesleges.
Mondja a lánynak.
-Ezen intézmény falain belül a neved T, a publikus leánykori neved felesleges, veszélyes. Plusz pont, hogy nem árultad el. Valamint tetszik a higgadt gondolkodás, kevés olyan emberrel találkozom aki az ember szintjén van, kár, hogy a Fekete Nap berkein belül kevés ilyen ember van. Aaron, a hölgy érkezése azt kívánja, hogy ezt a vallatást később folytassuk. És sajnálom Karin, biztos fogunk tudni a jövőben társalogni még és talán egy barátságos sakk vagy pai sho meccs is belefér a dologba.
Kivezetik őket majd Karin-t szintén magánzárkába vezetik ahogy Iona-t és még Aaron-ak sem engedik, hogy találkozzon vele. A férfit pedig visszavezénylik a rendőrkapitányságra, hogy az ott lévő foglyokat begyűjtse és ide szállítsa.
-T, személyesen hozattam magát. Ön mától nem a Fekete Napnak tartozik feltétel nélküli hűséggel, hanem nekem és az Ötödik elemnek. Az viszont ráér, velük csak azután találkozhat miután én már meghaltam és csak akkor, ha bizonyítani tudja, hogy ön a méltó utód. Magán kívül még háromszáz embert hozattam, de valójában csak három alkalmas van köztük és az egyik maga. A másik kettő és a börtönben tartózkodik én azonban nem fogom önnel közölni, hogy ki az. Valamint szeretném ha ön sem nyomozna. A következő megvitatandó tényadat, hogy egy szellemet helyeztem ki maga mellé, hogy minden lépéséről tudjak. A minimális diszkréció érdekében a lény csak nekem fog jelenteni, valamint a jelentést felveszem egy kazettára és az irodámba helyezem valamint ha velem bármi történne az én privát szellemem az összes nyomozási anyagot könnyedén megsemmisíti az összes általam feljegyzett anyagot és az utódom, aki akár maga is lehet átveszi a feladatom. Ennél többet nem mondhatok, mindent a maga idejében. A maga feladatköre pedig Quan azaz a 2-es rab, Zima a 15-ös rab, Azoir 5-ös rab kihallgatása. Magára bízom, hogy hogyan, milyen módszerekkel hajtja végre a kihallgatást azonban a nevét semmilyen esetben ne árulja el. Gondolom olvasta Night aktáját és megérti. Most pedig menjen, nekem még dolgom van.
S azzal visszahívatta Karint a cellába majd egy sakktáblát helyezett az asztalra, majd kirakta a bábukat.
-Öröm önt újra látni Karint, elnézést tudja dolgom volt. Viszont önnel talán képesek leszek erőszakmentesen zöld ágra vergődni.
Iona közben szomorúan tapasztalhatja, hogy Zaheer nem túl beszédes.
-Remek, akkor már ismerjük egymást. És igen, tőle van. Azonban jobban örülnék a csendnek, tudod az is egy olyan tevékenység ami segít megszabadulni a földi kötelékektől és ismét repülni szeretnék és te akadályozol ebben.

Taira bólintott, és elhagyta a szobát. Belépett egy másik vallatószobába, amiről tudta, hogy az ő rendelkezésére áll. Ismét elővette az útközben kapott aktákat, és átolvasta a három rabról ismert információkat. Döntenie kellett, melyikükkel kezd. ~Nézzük a gyenge pontjaikat. Quan fizikailag védtelenebb mint a többiek, amennyiben elveszik tőle a fegyverét. Viszont az egyik legmakacsabb, és nem riad vissza az erőszaktól. Hűséges a barátaihoz, tehát, ha beszélek vele, taktikailag meg kell találnom azokat a pontokat, ahol kicsúszik a száján a válasz, akkor is, ha nem akarja. Zima kiváló földidomár, de van családja, nem túl jó a kapcsolata a bátyjával, a húgát viszont szereti. Illetve kötődik a Night nevű rabhoz is. Ez zsarolhatóvá teszi, de valószínűleg nem ez a helyes út. Óvatosan kell eljárni, felmérni a lehetőségeket. Végül pedig Azoir... Erős, és könnyen megbirkózott a közelmúltban elszenvedett traumatikus eseménnyel, hogy elveszítette az idomárképességét. Kétséges, hogy komoly érzelmi reakciót váltana ki belőle a felidézés. És ott van a kapcsolata a légidomár lánnyal, Ionával. Ezen kívül, noha okos, gyakran elhamarkodottan cselekszik. Viszont kreatív, és egy erőteljesebb vezéregyéniség köré csoportosulva hatalmas erőt képviselhet. A vezéregyéniség az akták tartalma alapján egyértelműen Night, noha a többiek is aktívan részt vállalnak mind a harcban, mind a tervezésben. Az összegzés alapján Quannal lenne helyes kezdeni, felmérni a gyenge pontjait. Korrekt, egyenes módon kell feltennem a kérdéseket. Stratégiailag jobb döntés őszintén beszélni, de elhallgatni a veszélyes, vagy fontos információkat, mint hazudni. A hazugság könnyen felismerhető, gyanút kelt a másik félben. Okosan, precízen kell eljárnom.~ Felállt a székről, és odalépett az egyik őrhöz.
- Hozzátok ide a kettes rabot. Csak akkor alkalmazzatok chi-blokkolást, ha másodszori felszólításra is megtagadja az együttműködést.
Taira ezután leült és várta Quan érkezését. *Attól függően, hogy Quan tanúsított-e ellenállást, az őrök vitték, vagy kísérték* Miután a férfi leült, Taira beszélni kezdett:
- Üdvözlöm Quan. Csapatának többi tagját már kikérdezték, ezeken nem volt módom részt venni. Nem kívánok üresen fenyegetőzni, tisztában vagyok vele, hogy magára ez nincs komolyabb hatással. Soha életében nem volt idomár, kardforgatást a nagyapjától tanult, egészen fiatal korától kezdve. Utazásai során többször megtámadták, volt, hogy életveszélybe is került. Ez komoly traumát jelenthetett az életében, de azóta elkövetett tetteiből nyilvánvaló, hogy nem fél a haláltól. - a férfi szemébe nézett. - Egyenes kérdéseket teszek fel, egyenes válaszokat várok. Nem köntörfalazok, nem játszom a szavakkal, nem kérem árulásra. Nem vagyok vevő a hősködésre, így jegyezze meg: Minden tettem, minden reakcióm a maga döntéseiből következik. Ok-okozati elv, semmi több. Ha maga korrekt, én is az leszek. Az első kérdésem tehát roppant egyszerű: Hajlandó együttműködni?

Iona, miután látta, hogy Zaheer nem túl beszédes, még próbált egyetlen dolgot elérni. ~Oké, Iona, te nem vagy normális.~
- Csatlakozhatok? Mint... légidomár, szívesen megtanulnám a repülést. Ígérem, nem beszélek többet, de segíts, mire meditáljak? - kérte Zaheert, majd lótuszülésbe helyezkedett. ~Itt ülök a világ legőrültebb levegőidomárával, Chuangot elítéltem, hogy arra vágyott, hogy tanuljon tőle, most pedig én kérem a segítségét. Tuti, hogy nem vagyok normális. De nincs más választásom, kivetülni nem tudok, hangidomítás nem ér semmit... Legalább tanulok valamit, még akkor is, ha nem tetszik kitől...~