Forrongó Szikla - Külső udvar

A börtön külső udvara és maga a sziget tartozik ide, sokkal szigorúbban van őrizve mint a belső udvar, az idomítás itt is tiltott.

Karin szomorúan nézte, ahogy a többiek is megadják magukat...ők sem akarták kockáztatni a szegénynegyed épségét, nagyon úgy tűnt azonban egyetértett velük...a hercegecskét ő is szívesen meggyilkolta volna, de per pillanat ez nem tűnt a legjobb megoldásnak. ~ Pedig milyen jó érzés is lenne kitekerni a nyakát... ~ fintorodott el.
A következő pillanatban chi blokkolták és megbilincselték őket, amin a lány már meg sem lepődött...úgy tűnt, náluk ez volt az általános eljárás, attól persze ugyanúgy idegesítette, hogy megfosztják a képességeitől. ~ Csak menne egyszer már minden úgy, ahogy kéne...~ fohászkodott magában, azonban a dolgok továbbra sem akartak számukra kedvezően alakulni.
A herceg vihogva adta ki a parancsot a bombázásra...és nem csak az Egyesült Erők gépei voltak a célpontok...a szegénynegyed épületei is. ~ Emberek...ott emberek voltak, akiknek élete volt...akik éreztek, és akiknek voltak fontos dolgok...akik szerettek...ez a hülye meg itt röhög... ~ érezte, ahogy a düh a tetőfokára hág benne, azonban nem sírt. Pontosan tudta, hogy azzal csak még élvezhetőbbé tenné a férfinek a műsort, azt pedig semmiért sem tette volna meg.
Némán hallgatta végig a szavakat, amiket őrülten a mikrofonba ordibált, és ajkába harapott. Amúgy sem szerette az uralkodókat, mindig is elkényeztetettnek és bolondnak tartotta őket, de ez...ez rosszabb volt mindegyiknél, akiről hallott.
Mielőtt még a léghajóra kísérték volna őket, visszanézett a hercegre, szája önkéntelenül is gúnyos mosolyra húzódott. Bár tisztában volt azzal, hogy a másik nem is fog törődni azzal, amit mond, de ezt most muszáj volt.
- Tudod, lehet, hogy egy tartós országot hoztatok össze...ó, igen, tartós és maradandó lesz, úgy körülbelül addig, amíg az apád és az a Yorimoto Masuda élnek...utána azonban, ha te kerülsz a trónra...tudod, az őrülteket mindig meggyilkolták...és széthullott az országuk - vigyorodott el. - Márpedig te, barátocskám, az őrültek mintapéldánya vagy.
A léghajóról azért igyekezett figyelni a tájat, hátha felismeri - nem mintha számított volna, merre járnak. ~ Végül is, azt mondták, hogy nyilvános kivégzésben részesítenek mindenkit...nagyszerű, mindig is arra vágytam, hogy nyilvánosan kivégezzenek, mert az olyan kellemes ~ grimaszolt, és tovább nézelődött.
Már éppen rájött, hogy a Tűz Népének földjén járnak, mikor leszálltak...felismerte a helyet, a képek alapján, amiket látott. ~ A Forrongó Szikla...micsoda megtiszteltetés itt lenni ~ morgott magban.
A Külső udvarra terelték őket. Karin szétnézett maga körül...a barátai nem voltak ott, pedig azt hitte, őket is idehozták. ~ És egyáltalán, hogy foglalták el a Tűz Földjét is? ~ ugrott be neki a nem stimmelő részlet. ~ Ezek szerint szinte az egész világ a kezükben van...Ba Sing Sét elfoglalták, és ezzel az egész Föld Királyságát meglőtték, Köztársaság városra rátámadtak, és valószínűleg el is foglalták...az Egyesült Erőket legyőzték, én meg továbbra is az a nagy szerencsétlenség vagyok, mint öt évvel ezelőtt...ennyi. Kész. Továbbra is senki vagy ~ sóhajtott, és elvonult az egyik fal mellé.
Leült a földre, és lehúzta a szemkötőjét úgy, hogy ne is lásson egyáltalán. Szeretett így üldögélni, elzárva a világtól...szerette a sötét színeit, és ahogy a földidomítással érzett minden apróságot, most azonban még a földre sem volt kedve koncentrálni. Egyáltalán, semmihez sem volt kedve.
"Te csak egy hiba vagy...még arra sem vagy jó, hogy normális földidomár legyél..." "Folyton azokon segítesz, akiken nem kéne, és azokat meg otthagyod, akiknek tudnál segíteni." "Ne félj, jó testvér még lehet belőled...ha más nem is" - jutottak eszébe apja szavai. És most úgy érezte, igaza is volt...végre, hasznosnak érezte magát, de kiderült, hogy mindent elrontott.
~ Nézzünk szembe a tényekkel. A világ legőrzöttebb börtönében vagyunk, a világ elbukott, azért, mert hülye vagyok...és még úgy is teszek, mintha okos is lennék... ahogy említettem. Szerencsétlenség ~ gondolta, és továbbra sem húzta fel a szemkötőjét. ~ Az a Yorimoto Masuda, ő tényleg zseni...és okosabb, mint én. Okosabb, mint mindenki...ah. De végül is, van ilyen...végül is, van, hogy valaki jobb nálad valamiben...tulajdonképpen, nálam ez már egész általános...különben is, mi a frászt tudtam volna tenni, hogy ez ne így legyen? ~ kérdezte magától, és halványan elmosolyodott.
~ Végül is, annak már vége van...azt kell kihasználnunk, ami majd lesz ~ gondolta. ~ talán még nincs minden veszve... ~

~El se hiszem, hogy megadtam magam... ~ hagyta Kira, hogy chi blokkolják és megbilincsljék. Szemében düh villant, amikor a herceg vihogni kezdet és kiadta a parancsot. Az Egyesült Erők hajói sorra robbantak fel. A szegénynegyed, pedig lángokba állt. Lasacskán egy léghajó felé kezdték terelni őket. A felszállás előtt Karin még odaszólt a hercegnek. ~Az őrülteket hamar utol éri a kaszás... ~értett egyett a földidomárral. 
A léghajón Kira kinézett az ablakon. Elhagyhaták a Föld Királyságát és valahol a Tűz Népe felett járhatak. ~Hova visznek már minket? ~ felmordult és a léghajó falába rúgot. Ismét kinézett és meglátta a fortyogó vizet. ~Csak nem a Forrongó szikla? Hát ez remek! Minden vágyam volt idekerülni...~vágot egy gúnyos grimaszt. 
Leszáltak és egy külső udvarra terelték őket. Karin egy sarokba húzódott. ~Remek! Kezd magába fordulni... ~

~ Mindenhonnan ki lehet jutni... ~ jutottak Karin eszébe nagyapja szavai. ~ Csak néha kell valaki, aki mutat egy lehetőséget, és azon a nyomon el lehet indulni... ~ mondta egyszer, aztán Renre kiabált, hogy miért nem figyel...a lány elmosolyodott erre a gondolatra. Ha volt valaki, akinek a halálért végképp nem volt hibás, hát az a nagyapja volt. Ő már öreg volt...és különben is, megmondta neki, hogyha emiatt elkezdi magát hibáztatni, akkor rátámad a szellemvilágból.
~ Jól van...tehát biztos, hogy van kiút...csak egyelőre még nem látjuk, hogy merre is kéne elindulnunk, de kiút, az valahol van... ~ gondolta, és vett egy mély levegőt. Még mindig csak a sötétséget látta maga előtt, de végre el tudott mosolyodni...igen, hibáztak, na és? Még mindig nem az egész világot nyomták el, és nem is robbantottak fel léghajókat utasokkal, meg persze szegénynegyedeket sem bombáztak le röhögve...mindent összevetve, még így is jobbak voltak, mint a Fekete Nap. ~ Csak épp a sikerünk kisebb... ~ jegyezte meg magában gúnyosan, és helyére tolta szemkötőjét. Most nem ért rá az önsajnálatra...kisebb gondja is nagyobb volt annál, hogy órákon keresztül azon filozofáljon, mit rontott el...arra ráér később is.
~ Szóval, nézzük csak, mit tudunk a helyről...tehát, a Tűz Népének földjén vagyunk...bár ez nem segít túl sokat, mivel a legőrzöttebb börtönbe, a Forrongó Sziklába vagyunk bezárva. Egy csúnya, forró tó vesz körbe minket, idomítani pedig tilos. Csodálatos...nézzük a biztatóbb dolgokat. Tudunk olyanról, aki kijutott...bár, ami azt illeti, az a későbbi tűz ura volt, némi belső segítséggel, szóval, ez sem annyira biztató... ~ erre a gondolatra felvonta a szemöldökét. ~ Apropó, tűz ura...ha a tűz népe egyik börtönébe vagyunk bezárva, az csak azt jelentheti, hogy vagy ők is együttműködnek a Fekete Nappal, vagy pedig őket is letámadták...és az alapján, ami rémlik a napidomáros utcai mese alapján, azt hiszem, inkább a második az igaz. Ami meg számunkra nem túl jó...Ba Sing Sét áthelyezték a szellemvilágba, és a Föld Királyságának többi részéről semmit sem tudunk...csak annyit, hogy Zao Fu támogatta az Egyesült Erőket, amit szerintem kedvenc őrült hercegünk, meg a többi Napos nem díjazott...Köztársaság várost megtámadták, és ha a Tűz Népének földje is a kezükben van...hát, akkor baromira nincs szerencsénk. Márpedig az biztos, hogy baromira nincs szerencsénk ~ állapította meg magában, és felpattant, majd a többiekre nézett.
- Mindenki egyben van? - kérdezte tőlük, és sóhajtott egyet. ~ A kérdés már csak az, hogy meddig leszünk egyben...és hogy a másik csapat tagjai egyben vannak-e ~ gondolta, és eszébe jutott Aaron. ~ Igazán remélem, az ő és a többiek érdekében is remélem, hogy nem ment át idegbetegbe... ~

Kira nekidőlt a falnak. Az idomítása még mindig nem tért vissza rendesen. Lecsúszot a földre és várta hogy történjen valami. 
-Anya! Apa! - Az égő ház elött egy hat éves kislány sír. Az arra járók közül csak egy férfi lép mellé. A kezét nyújtja:
-Gyere kicsi lány.  
Könyes szemmel felnéz rá. Amaz biztatóan mosolyog. Megfogja a kezét és vele tart.
Kirát megrohanták az emlék. Halványan elmosolyodot ~Ez meg honnan jött elő? Öreg... Nem voltál te rossz ember...~ Ekkor egy másik emlék is elő furakodott. 
-Na, Öreg! Miért találkozgatsz azokkal a rossz arcú bácsikkal? -kérdezi ártatlanul egy hét éves kislány.
-Kira! Honnan? Te utánam jársz? - megróvóan pillant rá, de tekintetében nincs harag.
-Én csak a macskákat kergettem -váll vonogatva sandít rá. 
-Te lány... -sóhajt a férfi -Kérdezgetni fogsz, ha nem felelek mi? 
~Hát így lettem tolvaj... De jól el beszélgetek magamban...~ 
Karin pattant fel és rájuk nézett. Csak annyit kérdezet egyben vannak-e. 
-Remekül vagyok! - válaszolt enyhe gúnnyal. Megrázta a fejét és ő is feállt. -Egy börtönben. Ha már a Ba Sing Sei börtönben egyszer elmaradt a lázadás... Mi lenne, ha bepótolnánk? ~Francokat ötlegeltetek! Csak baromságok. Megvalósíthatatlanok... ~

Mivel a Szőke Aaronnal beszélgetett, így egy Chi blokkoló üdvözli Karinékat. Nem épp a türelmes fajtából, látszólag a Szőkét sem kedvelte még ha az ő beosztottja is volt.
-Na emberek, most szépen ismertetem a tervet. Ha valakinek nem tetszik két szinttel lejjebb vannak a hűtők és lehet menni meghalni. Remélem világos voltam. A főnököm épp cseverészik ahelyett, hogy egybent tartaná ezt a vastákolmányt. Először is kapjátok fel ezeket a göncöket, nincs bokor tessék beállni a fal mögé ha valaki kényes kislány. Biztosíthatom önöket, hogy ha netán az lenne akkor is le fog róla itt szokni, erről személyesen gondoskodom.
Miután mindenki felöltözött a férfi folytatja.
-Most pedig mindenki EMBERI TEMPÓBAN induljon el a cellájába és ha lehet még ma érjen oda. Kivéve Karint *ragadja meg szorosan a chi-blokkolt nő karját aki csak maximum pofonnal védekezhet, mivel a kényes pontok rúgását gátolja a férfi páncélzata, azonban ez a védekezés is sikertelennek bizonyul. A lányt egyenesen a vallatószobába rángatja/vezeti (ez attól függ Karin mennyire együttműködő) a férfi, úgy, hogy egyetlen rab se lássa. A többiek mind a belső udvarra kerültek.

/A következő posztokat a belső udvarra/