Forrongó Szikla - Belső rész

First topic message reminder :

A börtöncellák, a hűtők és a vallatószoba helyezkedik el itt, rengeteg őr jellemző. Az idomítás minden módja tilos idebent.

Mei Ling épp a cellájában ült amikor látta, hogy az őrök egymásnak esnek, és bombázni kezdenek. Fémidomítással kinyitotta a cella ajtaját. Kiment az udvara ahol hallotta a népek vezetőinek, és Iroh tábornok beszédét. Észrevette ahogy Tenzin mester és a családja megérkeztek, és felszállnak a léghajóra. Látta, hogy Jinorának is van tetoválása vagyis ő is mester lett. Mei Ling úgy gondolta ha már a legtöbben arra a léghajóra szállnak fel, és a mesterek is ott voltak, hogy biztos valami fontos esemény fog történni, ezért ő is felszállt. Látta ahogy Tenzin mester az egyik szoba felé tart. Utána indult, de elvesztette. Majd tovább indult az egyik folyóson. Útközben elhaladt a konyha mellett. Látta, hogy egy tűzidomárlány megy be. Mei Ling tovább ment, és út közben neki ment egy földidomár lánynak, aki látszólag a tűzidomár után ment. - Bocsánat, de nem vettelek észre. Mei Ling vagyok. Ha a tűzidomárlányt keresed, akkor most ment be a konyhába -szólalt meg Mei Ling.

A heg felvágása fájdalmasabb volt, mint amire Iona számított. Összeszorította az ajkát, hogy ne kiáltson, de így is könnyes lett a szeme a fájdalomtól. Elfordította a fejét, és próbált meditatív állapotba kerülni, hogy a lehető legkevésbé érezze. Aztán egy idő múlva... valószínűleg csak percek, de a lánynak sokkal többnek tűnt, érezte a vizet a karján, és a seb lassan begyógyult. Iona érezte, hogy sikerrel jártak, és ennél csak az volt jobb, mikor Tenzin hívatta. Részben aggódott, részben kíváncsi volt az okára, de arra nem számított, ami történt. Mesterré avatnák. Mesterré avatnák... ~Nem fogok feltűnően örülni. Nem fogok feltűnően örülni. Gondolok arra is, hogy meg kell szabadulnom a hajamtól... De akkor is annyira örülök!~
Miközben elindult a folyosón, számba vette, kiket kéne meghívnia. Zimát régről ismerte, örült volna, ha ott van az ünnepségen, illetve Aaron meggyógyította... bár nem állt a kék nyilak pártján. Gondolt igazából szinte mindenkire, akivel együtt harcolt. És ott volt Azoir, aki miatt elég sokat gondolkodott. Vajon mit fog szólni ahhoz, hogy egy darabig kopasz lesz?
Benyitott egy szobába, ahol Karin és Zima ült, egy kisfiúval együtt. Besétált, és megszólalt:
- Bocsánat, ha zavarok, de... Tenzin mester most jelentette be, hogy mesterré fognak avatni. És...ha van kedvetek, örülnék, ha ott lennétek. - mosolyodott el. - Még megkérdezek néhány embert, de ha jöttök, szerintem meg fogjátok találni a termet. Hozhattok magatokkal bárkit, ha gondoljátok.
Elsietett, hiszen tényleg meg akart még keresni pár embert. Benyitott Aaronhoz is, és őt is meghívta, megvárva a válaszát. A folyosón belefutott Quanba és Jasmine-be így nekik is szólt, végül pedig megtalálta Azoirt.
- Tenzin mester nem olyan rég hívatott, és... bejelentette hogy mesterré fognak avatni. És... rendben ez nagyon furcsa lesz, de ugye a levegőidomároknál ez azt jelenti, hogy leborotválják a hajam, és megkapom azokat a nyíl alakú tetoválásokat. Szóval egy darabig kopasz leszek, de... ez valószínűleg életem egyik legfontosabb napja, még ha reggel nem is gondoltam volna, szóval... ha van kedved eljönni az avatásra, szívesen látnálak. - mosolyodott el.

A kissrác teljesen zavarban volt. Zima elmosolyodott. A srác odajött és bemutatkozott, majd kezet csókolt mindkettejüknek. Zima döbbenten nézett rá. Sosem szerette az ilyen udvariasságot. Olyan felszínes volt számára. De azért sejtette, hogy a srác nem akar rosszat. ~ Nem csapom le, mert jóval fiatalabb, mint én és mert egész szimpatikus, de az ziher, hogy Öcsinek fogom hívni. ~ Shin elhadarta, hogy került ide és hogy hogy szökött ki a cellájából. ~ Vajon ki lehet a barátja? Biztosan miatta került ide… Szegénynek nehéz napjai lehettek. De hát melyikünknek nem… De úgy tűnik, kicsit lenyugodott. De miért néz ránk ilyen szúrós tekintettel? Ja persze, mert két idegennek számol be a vele történtekről. Komolyan, nekem már lassan fel se tűnik, ha idegennel beszélek. Saját titkaim nincsenek. Másét meg nem szedik ki belőlem. ~
- Szóval, Öcsi. Neked is nehéz napjaid lehettek, az biztos… Valóban minket nem rég hoztak ide és érdekes… minket is a Városházánál kaptak el még annó, mert a Nap után nyomoztunk. Ki a barátod? Hátha találkoztunk vele. ~ És nekünk nem hozott gyümölcsöt, na szép. ~
Zima felállt és hozott egy-egy gyümölcsöt Karinnak meg magának. De nem tudott válaszolni a többi kérdésre, mert Iona jött be. ~ Ezt el se hiszem! Mester lett? De jó! Megérdemelte! Emlékszem, milyen kitartóan edzet Tenzinnél. Ja tényleg, ezért is álltam meg az alatt az ablak alatt, mert őt figyeltem. Mondjuk ha tovább haladok elmerülve a tekercs olvasásban, sosem esik rám az a rohadt ablak, nem jövök rá, hogy üvegidomár vagyok... nem lesznek ilyen jellegzetes sebeim az arcomon és a karomon, ja és nem kezdünk el Ionával beszélgetni. Mert ő a csörömpölésre rohant oda. ~
- Iona, büszke vagyok rád! *megöleli a lányt* Mindenképp ott leszünk!
Aztán miután Iona elment, Zima észrevette, ahogy Shin szájából a döbbenet hatására kiesik egy falat gyümölcs.
- Khm… Öcsi, ne szemetelj! – mosolygott rá – nos igen, le fogják borotválni a haját. De a tetoválás hatalmas megtiszteltetés. Én is elfogadnám, ha légidomár lennék…

Azoir boldogan, mégis döbbenten hallgatta végig Ionát, majd megszólalt:
- Örülök, hogy végre mesterré válsz. Ha akarod mostantól Iona mesternek foglak szólítani. A borotválás miatt pedig ne érezd magad kellemetlenül. A hajad mellett a szemeid is csodálatosak. Erre az időre beérem azokkal is. - mondta, majd megcsókolta Ionát - Na de mostmár indulj. Ne késs le a nagy napodról. Ha akarod el kísérlek.

Karin felvonta a szemöldökét. Nagyon úgy tűnt, a kissrác nem örül annak, felismerte, sőt, mintha még zavarta is volna a dolog. ~ Nocsak...úgy fest, hogy nem épp vidám körülmények között hagyhatta ott...most akkor vagy bűnöző, vagy pedig egyszerűen csak gázos a kapcsolata a szüleivel...nem baj, majd meglátjuk ~ elvigyorodott. Első esetben fenntartásokkal fogja kezelni...második esetben meg még inkább, de egyelőre még nem döntötte el a dolgot. Végül is még csak most találkoztak.
Aztán bemutatkozott, Shin néven, és kezet csókolt mindkettőjüknek. ~ Na, ez szép...ilyen kisfiú, és milyen illedelmes... ~ elfintorodott. A nagyapja folyamatosan arról magyarázott nekik, hogy mennyire fontos illedelmesen és kedvesen és mindig a megfelelő módon viselkedni, de a dolog igazából sem Rent, sem őt nem kötötte le, és állandóan a szabályokon nevettek. Így, utólag, persze nem találta akkora hülyeségnek, de továbbra is mesterkéltnek érezte őket egy baráti társaságban. Zimára pillantott - úgy tűnt, hogy ő is hasonló véleményen van.
Shin hamar rátért a lényegre, ami igazán érdekli. ~ Végre valaki, aki nem csak azt fújja folyamatosan, hogy "hát, én csak annyit akarok kérdezni, hogy, de ezt se sértésként, meg nehogy rosszra gondolj, és a többi" ~ gondolta. ~ Bár az már igaz, hogy szegénykém feje kissé vörös... ~ tette hozzá magában, majd csendeben hallgatta a fiú további mondandóját. A saját történetét...hogy hogy került ide, de Karinnak továbbra is az volt az érzése, hogy valamit elhallgat előlük. ~ Na, mindegy...egy vadidegennek én se mondanám el legféltettebb titkaimat... ~ jutott eszébe. ~ És ennél többet nem hiszem, hogy mástól elvárhatnék... ~
Zima azonnal válaszolt is neki, a lány azonban továbbra is Shin arcát nézte...úgy tűnt, maga is meglepődött a saját őszinteségén, és most kezdett el azon gondolkodni, hogy mi van, ha mégiscsak az ellenségei. Jót mosolygott Shin arckifejezésén...pár éve még ő is így állt a dolgokhoz, de azóta nagyon sok minden megváltozott. Mondhatni, minden.
~ Na és ki lehet a barátja? Á, hogy megtalálja...Köztársaság városba rengetegen járnak, és most a káosz a Fekete Nap uralma idején...bár, meglehet, hogy nem véletlenül került a Forrongó Sziklába...mivel kisgyerek, nem hiszem, hogy vele lenne a baj, bár Aang is körülbelül ennyi idősen mentette meg a világot...akkor viszont a barátja lehet az érdekesebb tényező ~ rendszerezte a fejében a tényeken, miközben figyelte, ahogy Zima feláll, és hoz neki egy gyümölcsöt is. Gyanakodva az ételre pillantott...nos, egyelőre még nem volt étvágya. Egyáltalán nem volt.
Alig, hogy Zima visszaért, Iona lépett be, sugárzó arccal, és közölte, hogy mester lesz. ~ Ügyes... ~ gondolta, és már azon volt, hogy gratuláljon neki, de a földidomár lány - mint ahogy a válasszal is - megelőzte.
- Grat, Iona - mondta, miután Zima megölelte a légidomárt, azzal azonban nem teljesen értett egyet, hogy neki is mennie kéne...egyszerűen nem. Különben is, ott volt minden nép vezetője, meg mindenki a csapatból. ~ Még kell gondolnom ~ döntötte el, majd Shinhez fordult, miután Iona kiment. A fiú szép szóval mondva is, kissé megrökönyödött.
- Mint ahogy Zima mondta, minket Köztársaság városban kaptak el, és utána gyakorlatilag bejártuk a fél világot...mindenesetre, neked se lehettek könnyű napjaid - elhallgatott. ~ Mintha nekünk minden olyan egyszerű lenne... ~ ötlött eszébe Aaron, és Zimára nézett. Shin amúgy sem ismerte őket, nyugodtan mondhatott, amit csak akart... - Biztos, hogy jó ötlet lenne odamenni? Úgy értem, iona biztos meghívta Aaront is, és... - elharapta a mondatot.

Kira visszafordult mikor Zima elhaladt mellette. ~Lehet jobb lesz ez így...~ sóhajtotta. Egy kócos hajú kissrác sietett el mellette nagy hével. Nézet még utána egy darabig és visszatért Ionáékhoz. Vagyis tért volna, ha ott lettek volna. Jasmine, Azoir és Iona elmentek, csak Karin öccse maradt. A mellkasa előtt karba font kézzel a falnak dőlt. ~Na most mi legyen? ~ kérdezte magától majd megszólalt. -Nem is tudtam, hogy van testvére Karinnak... Úgy láttam nem igazán szívlelitek egymást -nem igazán érdekelte ha esetleg érzékeny pontra tapintott -Egyébként Kira vagyok - ~Eh... Jóformán senkiről se tudok semmit ~ Megvonta a vállát. Megvárta hátha szóba elegyedik vele a fiú, majd elindult. 
Ő is a konyha felé vette az irányt. A folyosón átvágva meglátta a légidomárok jellegzetes narancssárga ruhájukat és kopasz fejüket. ~Mit keres itt Tenzin? ~összevonta a szemöldökét ~A támadásnál még nem volt itt. Jéé és itt vannak a gyerekek is~ Csodálkozott rá a levegőidomár családra. Bele futott Iona és Azoir párosába.

Elég volt annyi, hogy látta Iona arcán a fájdalmat, Jasmine-t hirtelen olyan érzés szállta meg, mintha az ő sebét akarná valaki felvágni, és nem bírta tovább. Mintha valaki jó erősen gyomron rúgta volna, és minden, amit az utóbbi időben evett, bármelyik pillanatban kijöhetne belőle, mondjuk egyenesen Aaronra. Vagy a légidomárra. ~ Asszem, jobb, ha most felszívódok...~ gondolta.
Még mielőtt nagyobb baj lett volna belőle, kirohant a szobából, és csak a folyosó másik végén állt meg. Nagy levegőt vett, és igyekezett minél jobban lenyugodni. Most már nem akart öklendezni, de továbbra is sápadt volt...ő megpróbálta végignézni, de köszöni szépen, neki, aki még egy bilincstől is sikítófrászt kap, ez cseppet sem volt való. ~ Különben is, felvágni... ~ megborzongott. ~ Úgy hangzik, mintha a másik egy szelet hús lenne, vagy... ~ megrázta a fejét, mert a rosszullét kezdett visszatérni. ~ Jobb, ha elindulok valamerre... ~ határozta el, és elindult arrafelé, ahonnan jöhetett, azonban nem volt sok ötlete, merre is lehetett az az arra.
Pár percig körbe-körbe járkált, teljesen céltalanul, és meglepetten kerülgette ki a különféle társaságokat, és reménykedett benne, hogy nem fut össze egyik nagy vezetővel sem...még csak az hiányozna neki...
Közben belefutott Ionába is, és megdöbbenten hallgatta, hogy a lány meghívja a mesterré avatására. ~ Legalább lesz egy kis programom ~ vigyorodott el, és a konyha felé vette az irányt, amint azonban meglátta az ott csoportosuló tömeget, ismét irányt váltott, nem mintha nem akart volna ismerkedni. Épp csak szerette volna kifaggatni Tariqot, hogy megtalálta-e a nővérét, és hogy neki is olyan "jól" sikerült-e a találkozás, mint neki.
Nagy nehezen megtalálta a fiút, és rápillantott. ~ Hát, ő is körülbelül olyan boldognak tűnik, mint én ~ ez a dolog, bármennyire is gonosz volt, némileg elégedettséggel töltötte el...legalább nem csak neki volt rossz napja.
- Sikerült a családi találkozó? - kérdezte tőle. - Amúgy, melyik volt a nővéred? Mondd, hogy nem az a fura szemkötős csaj... - itt elhallgatott. Őszintén szólva nagyon remélte, hogy tényleg nem ő volt az...ha meg igen, akkor inkább jobb, ha nem mondd többet. ~ Úgy nézett ki, mint valami mérges kalóz... ~ jegyezte meg magában.

Iona örült, hogy Azoir nem akadt ki a haja leborotválásán. Elmosolyodott, és megszólalt:
- Jó lenne, ha elkísérnél. De... inkább ne szólíts Iona mesternek. Így is elég furcsa lesz.
Miközben végigsétáltak a folyosón, Aaron jelent meg köztük, a vállukra téve a karját, érdeklődve, hogy hol lesz a szertartás.
- A folyosó végén lévő teremben. De nekem kicsit előbb be kell majd mennem. - mondta, aztán eszébe jutott, hogy még tartozik valamivel. Aaronhoz fordult - Hálás vagyok a segítségért, tényleg nagy szükségem volt rá. Rémes vagyok, hogy egészen eddig nem köszöntem meg, de amikor Tenzin hívatott azonnal elrohantam, utána pedig annyira jó kedvem lett a hírtől, hogy elfelejtkeztem róla... Szóval... nagyon köszönöm. Így már könnyen megtalálhatjuk majd Korrát, és elintézhetjük az Uralkodót. Jobb lenne már rácsok mögött látni, azok után, amiket a Fekete Nap művelt.
Időközben elérték a termet, így vett egy nagy levegőt. ~El sem hiszem, hogy eljutottam idáig.~ A többiekhez fordult:
- Azt hiszem, nemsokára kezdődik, Tenzin legalábbis ezt mondta. Nekem még jelentkeznem kell Jinoránál. Köszönöm, hogy eljöttök. - mosolyodott el, és még megölelte Azoirt, mielőtt besétált a terembe, és odalépett a fiatal mesterhez:
- Azt hiszem, kész vagyok.

Quant miután elengedték a hajón leült a többiekkel szemben. Végignézett mindent még nem Iona jött hozzá. -Persze jövök. Remélem örülsz, hogy egy rendőrbíró is tiszteletét teszi az avatásodon.De előtte még lenne dolgom.- Quan lesétált a hajóról,hogy megkeresse halott rokonát. Szerencsére ott volt ahol leültette a harcban. Felkapta és visszament a hajóra. Keresett egy üres szobát és lefektette az ágyra. -Nyugodj meg méltó helyed lesz. Mindjárt visszajövök.- ~Remélem apa nem fog összetörni annyira attól,hogy meghalt a bátyja.~ Majd Quan látta Aaronékat és csöndben utánuk ment.

Zimát igazából nem lepte meg, hogy Shin nem válaszolt a barátos kérdésre. ~ Érthető, hisz csak most találkoztunk. De vajon ki lehet? ~ A lány elmosolyodott, mikor Shin fura fejet vágott a tetkók említésénél. ~ Miért néznek ilyen furán az emberek, ha a tetoválásokról van szó? Nekem valahogy ez normális. Lehet, hogy defektes vagyok, de szerintem jól néz ki. És mindemellett hatalmas megtiszteltetés. ~ Kezébe fogta a haját. Azért vágott egy kisebb fintort. ~ Jó, azért tényleg évekig tartott ezt növeszteni... De a légidomár tetkó megtiszteltetés és kész. ~
Ekkor Karin hozzá fordult. Aggódott, hogy jó ötlet-e elmenni a ceremóniára. Zima sóhajtott. ~ Én szeretnék menni. Iona a barátom, és különben is, vele egész kaland során alig beszéltem… Valószínűleg Aaron is ott lesz. Nem tudom. Karin, készen állsz arra, hogy találkozz vele? Sikerült magadban rendezned a gondolataidat, érzéseidet? Ez a te döntésed. Ha szeretnél róla beszélni, akkor meghallgatlak. Megértem, ha még nem állsz készen… ~
- Te tudod. Ha bármiben...
Nem tudta folytatni, mert Shin megragadta a kezüket és húzni kezdte őket. ~ Hé, Öcsi, nem kell rángatnod! Én amúgy is mennék! És milyen tervről hadoválsz itt nekünk? ~ Zima végül nem húzta el a kezét, hagyta, hogy a kissrác végig húzza őket a folyosókon. Aztán észrevette Aaront és Azoirt az egyik ajtó előtt. ~ Iona biztos készülődik. ~ Majd Karinra nézett. Kicsit aggódott. ~ Készen állsz, Karin?

Karin majdnem felnevetett, mikor Shin kikapta a kezéből a gyümölcsöt. ~ Szép kis éhenkórász... ~ mosolyodott el, mikor a fiú ismét enni kezdett. Neki azonban továbbra sem volt semmi étvágya, bármit is csinált...persze, a kissrác aranyosnak meg viccesnek tűnt, de pontosan tudta, hogy jó hangulata nem fog túl sokáig kitartani, bármennyire is szeretné. ~ Ez van...ha valamit elszúrtam, akkor elszúrtam, és fél évig depressziós leszek miatta...szellemekre, milyen jó nekem! ~ sóhajtott fel, és Zimára nézett, de előtte pillantása átsiklott Shinen.
~ A barátjának vagy a hajón kell lennie, vagy halott ~ gondolta ~, különben a fiút nem hozták volna a Forrongó Sziklába...vagy sikerült elmenekülnie a Nap elől, bár ezt kétlem...még az Egyesült Erők sem tudták legyőzni őket...mindenesetre, lesz némi dolga a gyereknek ~ aztán barátjára tekintett, és szinte azonnal elfordított a fejét.
~ Jól van...értem én, de azért annyira nem vagyok idióta, hogy...hogy nem is tudom, mit csináljak...nem fogok sírva fakadni, már csak az hiányozna...köszönöm, most már két évre előre megvan a sírásadagom, ennyi elég is volt ~ vigyorodott el, de mielőtt Zima még mondhatott volna valamit, Shin megragadta a kezüket, és elkezdte őket húzni. ~ Inkább mennék magamtól... ~ gondolta, és elhúzta a kezét.
- Köszi, tudok menni magamtól is - mondta, és szétnézett a folyosón. Valahol remélte, hogy a fiú valami elnéptelenedett folyosóra rángatja őket, de úgy tűnt, szerencséje volt, és megtalálta azt a helyet, ahol a szertartás lesz.
Ez azonban még mindig a dolog szebbik oldala volt, tekintve, hogy az egyik ajtó előtt Azoir és Aaron állt. Érezte magán Zima pillantását, de nem nézett oda...már csak egy aggódó szempár hiányzott neki az amúgy is kényes helyzethez.
- Nem megyünk közelebb? - kérdezte olyan fesztelenül, ahogy csak tudta, és közelebb lépett a többiekhez. ~ Jól van, csak nyugodtan...végül is, miért ne lennék nyugodt? Semmi okom aggódni azon kívül, hogy megjelent a hullának hitt öcsikém, egy háború közepén vagyunk, és összevesztem azzal, akiben leginkább bíztam...tényleg, semmi okom aggodalomra... ~ elfintorodott.
Ráadásul ehhez még hozzájött az is, hogy utált békülni...egyszerűen idegesítő, zavaró dolognak tartotta...miért nem lehetett csak úgy továbbmenni?
- Iona már bent van?  - kérdezte, és Aaronra nézett. ~ Beszélnünk kell valamikor, négy szem közt ~ próbálta üzenni a pillantásával, és remélte, a fiú meg fogja érteni.

~Iona mester lesz? Akkor most nagy az öröm. ~hallotta meg a hármas beszélgetését. Elvigyorodott ~Ahol sok az ember… Ne! Eszedbe se jusson! ~szólt magára, miközben Aaronék után ment. ~Egyáltalán, bemehetek én vagy ez meghívásos? ~ gondolkodott el. A másik oldalról Karin és Zima tartott feléjük, egy kisrác társaságában. Egy kis nyugtalanságot vélt felfedezni Karinon.  ~Milyen igaz is… ~ a távolból látta, hogy oda lép Aaronhoz ~Volt az a kis balhé, aminek igazából nem is tudom az okát. ~ 
 Oda ment a többiekhez.
 –Hello. Mi a helyzet? –kérdezte érdeklődve, pásztázva a társaságot.

Jinora azonnal "munkához" látott, Iona haja csomókban hullott a földre és most már csak egy múló emlék számára az egykoron gyönyörű haja. A szertartás maga nem tartott sokáig, kissé szerényebb is volt mint Jinoraé, de nem ez a lényeg. A lányon immáron tetoválások voltak és egy magasabb rangot nyert el. A szertartás nyugisan telt, csak Shin mocorgása zavarta meg a végét. Egy jó nagy szobrot lökött fel véletlen ami apró szilánkokra tört, azonban a hajó ezután hatalmas rázkódásba kezdett, aki nem kapaszkodott meg az bizony el is eshetett akár. A hajó légőrvénybe került, de a durvább fajtába, konkrétan a hajó fordult egyet. Sajnos Xane nem mondhatta magát szerencsésnek, ugyanis kizuhant a léghajóból egyenesen a hideg óceánba a vállában egy szilánkkal. Azonban életben maradt, nem esett akkorát, hogy meghaljon mivel a gép alacsonyabban repült s csak ezzel sikerült kikerülnie az áramlatból. A férfihoz legközelebb (három óra úszás) a Forrongó Szikla szigete volt. Taira-nak sem volt a legkedvesebb az utazás. Az álmából ugyan ez nem zavarta fel, azonban egy jéghideg vizesvödör tartalma landol a nyakában amire rögtön felriad. A férfi ott ül vele szemben, a fecskendővel játszik. Amikor a lány már magához tér akkor az megszorítja az ajkát.
-Köszönünk minden segítséget, Taira.
Int az őröknek, hogy szedjék ki a lányt a kalodából, azonban utána rögtön hátra is bilincselik a kezét, majd a léghajó megáll, mellette pedig egy másik. A fémidomárok ezután egy hidat képeznek a két léghajó között. Ez már közel sem volt olyan puccos mint a másik, a nagy része börtönné volt alakítva, pontosabban férfi börtönné. Ahogy átvezették oda a lányt hangos vihogás, fütyörészés tört ki a rabokból.
-Sajnos kevés volt a női fogoly így egy cellába kell tömörülnöd velük...Kimenő nélkül a saját érdekedben.
A cellában főleg régi tisztek voltak azonban volt ott egy fiatal földidomár is -Nora- akit a papírok szerint kivégeztek. A fedetlen testrészein látszottak az erőszak nyomai valószínűleg rendszeresen bántalmazták. Taira nem tudta, hogy hova került, de abban már biztos volt, hogy nem az Egyesült Erők börtöne felé vezet ez a hajó. Az ajtó mögül pusmogás hallatszott.
-Ezekkel mi legyen?
-Az új csajt és azt a gyengébbiket földidomárt valami raktárnál kell letenni a Tűz Népénél.
-Azokról a rabokról akiket sohasem kapunk többet hírt. Az a férfi és az asszisztense nem normálisak.
-Csak nem sajnálod őket?
-Nem... illetve egy kicsit...Tudod nem érdemelnek halált.
-A földidomár rendszeresen lopott, ez a nő pedig... nos ő a Fekete Nap magas rangú tisztje.
A beszélgetés nem fejeződött be, ugyanis a két őr elsétált. Norából kitört a sírás a szemei már így is teljesen ki voltak sírva, teljesen tönkretették ezt a lányt. Taira ugyan nem érzett senki iránt semmit, de úgy tűnt, hogy a többi női "társa" közül csak Norának fog tudni kérdéseket feltenni.


/Három órával később/

Ahogy Xane úszott lassacskán elérte a Forrongó Sziklát, a hely teljesen kihalt volt, mindenkit elszállítottak onnan. Ahogy partra ér átlépi egy férfi hulláját,látszólag a Szőkéjét. A bőre szinte teljesen levált a helyéről, az arca is szinte csak hús volt, aligha láthatott. Azonban csodálatra méltó, hogy eddig eltudott kúszni. Ahogy Xane haladt érezhette, hogy valaki megragadja a lábát. Nem volt túl kellemes érzés, az illető is ordított viszont Xane-t sikeresen kibillentette az egyensúlyából és ezáltal a férfi legurult a dombról. A Szőke volt az, nem tudni hogyan de túlélte a Forró Víz által okozott sérüléseket és még mindig életben volt, noha nem ez volt a legjobb kifejezés. Pár perc és gurult ő is a férfi után hangos ordítás kíséretében. Földet érve zihálni kezdett ugyanis a tengerparton ért véget az útja és a hátát mosni kezdte a tenger sós vize. Ordított és Xane szeme előtt halt meg. Ezután egy hang szólal meg, amihez hamarosan személy is társul. Egy kabátos férfi(LINK) jelenik meg előtte.
-Üdvözlöm Xane, a nevem James J. Harrison. Engedje meg, hogy elkísérjem valahova.

Ahogy Zima Karint nézte, újra rádöbbent, hogy túl sokat aggódik. ~ A francba. Biztos kezd már kicsit elege lenni belőlem az aggódó fejem miatt. Banyek, tényleg le kéne állnom. Mikor lettem én ilyen? Ezzel nem segítek neki. És amúgy is… Én se szeretem, ha valaki így néz rám. Mint ahogy valószínűleg én néztem rá. ~ Karin igyekezett nyugalmat erőltetni magára és a többiekhez fordult.
Közben Zimának feltűnt, hogy Shin nincsen sehol. ~ Hát ő meg hova lett? Vajon azt a tervet akarja megvalósítani, amiről beszélt? ~ Körülnézett, de nem látta. ~ Csak meglesz. ~
Közben Aaron válaszolt Karinnak. Ő sem volt jobb állapotban, mint a lány. Most nem akart vele beszélni. Sőt, miután köszönt Kirának, el is ment rosszullétre hivatkozva. De távozása előtt még Zimára villantott egy vigyort. ~ Ezt most mivel érdemeltem ki? Azzal, hogy beszéltem Karinnal, jófejségből, vagy azt akarja, hogy utána menjek? Ennyi lelki beszélgetés kicsit sok egy napra, de hát mit lehet csinálni? Mégis csak a barátom. Bár gondolom, azért az idő alatt, amíg Karinnal beszéltem valaki beszélt vele is… ~ Zima sóhajtott, majd elindult a folyosón. Csak úgy benyitogatott a termekbe, amíg nem talált egy papírt meg egy ceruzát. Levelet írt.


Kedves Aaron!
Valószínűleg az utóbbi néhány órában volt alkalmad meghallgatni valakinek a hozzáfűznivalóját az esetedhez, szóval én ezt minimálisra fognám. Persze ha meghallgatnád a bővebb, aggódóbb verziót is, akkor én azt is elmondom… De a lényeg, hogy azt hiszem az elmúlt időben sikerült téged annyira megismernem, hogy tudjam, mit miért csináltál... Okot adtál Karinnal a kiakadásra. De nem ítéllek el, mert tudom, hogy nem szándékosan tetted, hogy csak segíteni akartál Tainak. És azt is tudom, hogy kedveled Karint. És ő is téged. Ezzel tisztában vagytok.… Azt hiszem, neked most tényleg az lenne a legjobb, ha kicsit rendbe raknád a gondolataidat, érzéseidet. Én viszont megyek a ceremóniára, mert ez egy fontos nap Ionának, és mert bár rajtam nem látszik, de eléggé vacak napom volt. De ha szeretnél beszélni a dologról, akkor a ceremónia után keress meg, meghallgatlak. Ja és még valami. Ha nem akarsz róla beszélni, de már csak feszült, ideges vagy, akkor van egy ajánlatom arra, hogy ezt levezesd és még jobb is legyen egy kicsit a kedved. Becsüld meg magad, mert ilyen ajánlatot senkinek sem tettem. Szóval megengedem, hogy EGYSZER nyakon vágj, hogy levezesd a feszültséget. Az ok pedig az, hogy látszik rajtam, hogy aggódom értetek és ez már idegesít.
u.i.: Minden rendben lesz! Semmi sincs veszve!
Zima


Miután befejezte elindult abba az irányba, amerre a fiú ment. Arcáról eltűntetve az aggodalmát nyitott be. A kezébe nyomta a levelet, várt egy kicsit egy esetleges reakcióra, majd távozott. ~ remélem rendben lesz. ~
Mikor visszaért, biztatóan Karinra mosolygott, majd bementek a terembe.
A szertartás gyorsan lezajlott. Zima egészen meghatódott. Sosem hitte volna, hogy egyszer részt vehet egy avatáson, arra meg végképp nem gondolt, hogy egy barátjáé lesz az. A szertartás végén – miután a hajó már nem rázkódott - még egyszer gratulált neki, vetett egy pillantást a szobor mellett előtűnő Shinre, majd nomád-meghajlással üdvözölte Tenzinéket. Nagyon örült, hogy újra látta őket. Majd visszament a többiekhez. Ekkor tűnt fel neki valami. ~ Ruan és Night sem volt itt a ceremónián. Vajon hol lehetnek? ~

Mikor Xane kirepül a léghajóból hatalmas káromkodások keretében teszi. A zuhanást megpróbálja tűzidomítással tompítani, majd hatalmasat csobban. Újabb káromkodások kőröznek a levegőben. Jobb híján a Forrongó Szikla felé kezd el úszni. Többször hangosan káromkodik. Mikor már majdnem feladta, meglátta a sziklát a távolban. Nem igazán tudja, hogyan de végül odaért. Mikor végre elég erősnek érezte magát, hogy felálljon meg is tette, majd egy kis tüzet gyújtott, amivel szárítani kezdte magát. Meglepetten tapasztalta, hogy nincs a szigeten senki... Vagyis majdnem senki. Majdnem átesett a szőkén, vagyis azon, ami maradt belőle. És ekkor, maga a szőke rántja el, és legurul a dombról. A leégett férfi viszont utána gurul egyenesen a tengerbe.
Újabb káromkodás. Feláll és vet egy meglepett pillantást a szőke maradványaira.
-Mi történt vele? A víz égette meg, nem a tűz. Irónikus. A víz is pusztító. *Kacaj*
Egy nagyobbacska lángot lövel a levegőbe, majd megláttja Jamest.
-Normális esetben itt helyben elporlasztanám magát. - elgondolkodott. - De hát rendkívüli időket élünk, nem igaz, Mr.Harrison? Mutassa az utat.

Aaron Kirára mosolygott, Jobban mondva csak próbált, majd azzal az indokkal, hogy nincs jól távozott. Nem sokkal az események után elkezdődött a mesteré avatás. Kira a fal mellet állva nézte végig az eseményeket. Elmosolyodott a kopasz légidomár lányt látva ~Szegény Iona. Micsoda áldozatot hozott~ Összeszorult a torka ~Áldozatok... Mennyi áldozat, ha a hatalom egy fanatikus őrült kezében van ~ emlékezet vissza az egész kezdetére, és a gondolatai ismét elkalandoztak. ~Annyi év eltelt. és fogalmam sincs mitől robbant fel a ház, a felelőtlenség áldozatai lettek-e, vagy valaki más áldozatai? ~ a kölyök mocorgása zavarta meg. Fellökött egy szobrot, ami ripityára tört. Szórakozott pillantás vettet rá. A hajó hirtelen rázkódni kezdett. A falnak tántorodott, de nem tartott sokáig. 
Mikor mindenki kifelé indult ő is oda ment az újdonsült mesterhez és gratulált neki. Visszaindult a többiekhez. Közben felmérte a tömeget. ~Nem, nem fogsz lopni, hallod!~szólt ismét magára.

Iona boldogan indult el a többiek felé, az avatás után. Örömmel vette a gratulációkat, amikor a hajó fordult egyet. Nem lett semmi baja, és ahogy elnézte a többieknek sem, így megszólalt:
- Nagyon köszönöm, hogy eljöttetek. - mosolyodott el. - Azt hiszem, néhány óra múlva oda is érünk az átjárókhoz, addigra viszont meg kellene találnunk Korrát, és az Uralkodót. Illetve... lehet, hogy jó lenne, ha meg tudnánk kérdezni a terveikről a vezetőket. Igaz, nem vagyunk katonák, de egész eddig aktívan részt vettünk a Fekete Nap elleni harcban, úgyhogy szerintem komolyan fognak venni minket. Lehet, hogy el kéne vonulnom meditálni, az Uralkodóról úgysem tudunk még semmit, lehet, hogy megkereshetném... addig valaki beszélhetne Tenzinnel, Zuko nagyúrral, Tonraq-kal, vagy Kuvirával, és beszélhetne velük a további lépésekről.

~Raktár a tűz népében. Őrült férfi és az asszisztense. Komoly lélekjelenlétre lesz szükség, koncentrációra, és gondolkodásra.~ foglalta össze magában, majd a lányhoz lépett. Felismerte, látta az aktáját. A légidomárlánnyal, Ionával, és egy a léghajón maradt, felrobbant légidomárral, Chuanggal érkezett.
- Nora, ugye? Hallottam, hogy a papírok szerint kivégeztek, de ezek szerint nem. Ha életben akarsz maradni, megvan rá minden esélyünk, de nem akkor, ha elhagyod magad. Földidomár vagy, sokat tudsz, így az lenne a leghelyesebb, ha megosztanánk egymással ezeket az információkat. Szedd össze magad, így nem érhetsz el semmit. Gondolkozz. Aztán mondd el nekem, mi történt. Ha életben maradunk, majd találsz valakit, akinek sírhatsz a vállán. De ehhez előbb túl kell élni. Mondd el, mi történt veled.
~A lány földidomár, ami megnöveli az esélyeinket. De borzalmasan tönkretették. Én nem tudom helyre tenni, tisztában vagyok azzal, nem vagyok elég empatikus. De rajta is csak akkor lehet segíteni, ha ezt itt és most túléljük.~ Norára nézett és várta a válaszokat.

Ming amint Elaina után sietett, érezte ahogy neki megy valaki. Elnézést kért, bemutatkozott és elmondta, hogy Elaina a konyhába ment. -semmi baj, elvégre elég nagy a tömeg. Engem pedig Mingnek hívnak. ~olyan ismerősen néz ki, mintha láttam már volna valahol. Várjunk csak, pont ugyanolyan mint a legendás Ty Lee. Ming miközben elgondolkodott érezte, hogy a léghajó fordult egyet. ~biztos csak egy légáramlat volt. Majd Mei Linghez szólt: -te pont olyan vagy mint Ty Lee, egy percre azt hittem, hogy ő az. És igen a tűzidomár lányt keresem. Megmutatnád melyik konyhába ment? -kérdezte meg Ming.

Már a Föld Királyságának területein jártak, mikor egy hatalmas villanást láthatnak. A hajó hirtelen fékez egy nagyot, előttük több robbanás hallható azonban a vakító fehérség miatt nem látnak semmit. A hely ahol jártak egy hatalmas kráter volt, Ba Sing Se helye egykoron, mely most valamely oknál fogva visszakerült a rendeltetési helyére, noha a visszahelyezése már nem ment olyan jól, mint korábban. Több ház összeomlott és a gyűrűk is kisebb-nagyobb károsodást szenvedtek, több helyen leomlottak. A helyet léghajók vették körül, középen pedig az uralkodó emelkedik fel a többi közül. Kezét az égnek emeli, majd mindenki szeme láttára egy kisebb darabot kiidomít belőle. Konkrétan egy kisebb égitestet készített magának. A reakcióját nem várták meg az Egyesült Erők, mindenki támadásba lendült és egy hatalmas égi csata vette kezdetét. Az uralkodó apró darabokat dobált a napból a léghajókra míg ők lövésekkel viszonozták mindezt. Az égi csata mellett több idomár is felment a felszínre mindkét fél képviselésével, az egyik ilyen csoport hozzáfért a vezetőség léghajójához és meglepetésszerűen rajtaütött Tariq-on, aki a mellkasára kapott egy találatot valamint a többieket is súrolták egyes lövések. Az osztag ettől független gyenge volt, könnyedén eltudták őket intézni. Kuvira és a Föld Királyságának katonái a szárazföldről is indítottak támadást Yan Lee, azaz Ba Sing Se ellen, azonban ezt a nép is megsínylette. Többen félholtan vergődtek a csatatéren. Ez ellen azonban semmit nem tudtak tenni, a legfontosabb az volt, hogy elintézzék az uralkodót akit több léghajó vett állandóan körül. A fiának és a csoport többi tagjának egyelőre semmi nyoma, azonban a csapat léghajója is landolásba kezdett és egy közeli erdőben ezt véghez is vitték. Ugyan nyerésre álltak az uralkodó továbbra is hatalmas veszélyt jelentett, arról nem is beszélve, hogy még ha őt le is győzik a város továbbra is a Fekete Nap hatalma alatt fog állni. A landolást követően az őrült nő vihogva lép elő a fák közül négy-négy napkatonával az oldalán. Aaronnal akar megküzdeni.
-A véridomító fiúcskát kérném, Agni Kai. Te én most.
Mondja vigyorogva. A vezetők közül csak Tenzin volt ezen a léghajón, a többiek átszálltak a mester viszont megsérült és nem tudott felkelni, így a csapat teljes mértékben magára volt utalva, csak néhányan voltak mellettük. Az egyik Nap katonánál volt egy rádió is.
-Ha bárki más beavatkozik a harcunkba, akkor üzenek apucinak és az egyik napocska a léghajóra zuhan és mind-mind meghaltok.
Kezd el őrülten vihogni. Bármennyire is féltik a férfit be kell látniuk, hogy ebből még hatalmas előnyük is származhat, hisz a csata közepette bejuthatnak Ba Sing Se-be vagy akár Lee ellen is indulhatnak.

/Xane/

Harrison egy léghajóra vezeti Xane-t amely a tenger közepe felé indul. Xane legjobb tudomása szerint semmilyen sziget, vagy egyéb település nincs arra azonban azon kapja magát, hogy a férfi egy ejtőernyőt rak a hátára majd kilöki őt a léghajóból és nemsokkal később ugrik is utána. Amint mindketten landoltak a vízen James megszólal.
-Kövessen.
Maj lebukik a víz alá, legnagyobb meglepetésére nem is olyan mélyen körülbelül másfél méterrel lejjebb van egy kisebb barlang. A férfi efelé kezd el úszni, gyakorlott úszó volt így remekül bírta a víz alatt. Egy ajtóhoz vezetett útjuk amely egy új, vízalatti városba vezetett.
(LINK)
-Üdvözlöm Xane az Ötödik Elemnél.
Mondja fapofával, majd hagyja, hogy Xane szóhoz jusson.

/Taira/

/Te az elhagyatott raktárba írj, Taira szavaira Nora csak még jobban bőgni kezdett és az út végéig nem is hagyta abba/