Forrongó Szikla - Belső rész

Vendég

First topic message reminder :

A börtöncellák, a hűtők és a vallatószoba helyezkedik el itt, rengeteg őr jellemző. Az idomítás minden módja tilos idebent.

Tárgy: Re: Forrongó Szikla - Belső rész Vas. Nov. 23 2014, 21:44

"Majd máskor" - visszhangzottak Karin fejében Aaron szavai, még percekkel az után is, hogy a fiú rosszullétre hivatkozva elment...persze, gondolhatta volna, hogy felesleges volt mondania, hogy beszéljenek...megsértette, és igaza volt abban, hogy nem akar vele beszélni, mégis... ~ Miért kell ilyen végtelenül hülyének lennem! ~ sóhajtott fel, és egy pillanatra borzasztó elkeseredettnek érezte magát, de tudta, hogy a savanyú képével nem ronthatja el Iona nagy napját. Végtére is, mester lett, és meg is érdemelte...iagzán sokat segített nekik, nélküle talán már rég halottak lettek volna... ~ Egyszer mondok majd neki egy köszönömöt ~ mosolyosodott el, ahogy eszébe jutott, hogy már évek óta nem köszöngetett senkinek semmit.
Szótlanul lépett be a terembe, és némán nézte végig a szertartást...tulajdonképpen nem volt olyan nagy dolog, csak leborotválták a haját, és tetoválásokat kapott, de neki igazán sokat jelenthetett. ~ Nagyobb kitüntetést egy légidomár aligha kaphat... ~ gondolta, de ennek ellenére sem tudott a ceremóniára koncentrálni. A feje tele volt gondolatotokkal, emlékekkel, amiket nem tudott elfelejteni...lehunyta a szemét.

- Ren! - kiáltott kétségbeesetten néhány hónappal fiatalabb önmaga. - Ren, a szellemekre, hol a fenében vagy? - hangján hallatszott az idegesség, ahogy fel.le rohangált a hajón, a barátját keresve, de sehol sem találta. A pánik egyre jobban eluralkodott rajta, ahogy befordult a hajó fedélzetének másik oldala felé.
Ott látta meg a kalózt, és barátját, ahogy dinamikus harcot vívnak, egyre gyorsabban és gyorsabban. Hirtelen elhatározásból övéhez kapott, és előhúzta egyik kését. Soha sem volt valami jó célzó, de most meg kellett próbálni. Gondolkodás nélkül elhajította, és az súrolta a kalóz arcát.
- Ezt még megkeserülöd, kislány! - kiáltotta az, és a bumerángját vette elő, másik kezével pedig a tőrt Renbe szúrta.
Karin nem emlékezett a pillanatra, mikor a fegyver eltalálta, az egyetlen, ami megragadt neki, már az volt, ahogy a fiú mellett térdelt, szemére szorított kézzel, és bocsánatért esedezik...de Ren már nem hallotta. Addig már halott volt.

Ökölbe szorította a kezét az emlékre, és a szertartás közepén kirohant a teremből. Miután megérkeznek, újra kezdődik a csata, és ha Aaron meghal...persze, Aaron nem halhatott meg, de ha mégis, akkor nem játszhatja el még egyszer ugyanazt...ha meg is hal, akkor előbb még bocsánatot kell kérnie tőle. ~ Nem fogok még valakit így elengedni... ~ határozta el, és a fémidomításra támaszkodva megtalálta a szobát, ahol a fiú volt. Lendületből benyitott.
- Figyelj, én megértem, hogy nem akarsz velem beszélni, minden okod megvan rá, de szeretnék bocsánatot kérni, mert hülye voltam és... - nem tudta befejezni, amit mondani akart, a hatalmas villanás miatt. - Ez meg mi a fene? - kérdezte, miközben egy lehetséges légi csata hangjai törték meg a csendet.
A lány kirohant a folyosóra, ahol lövedékek zápora fogadta, és érezte, hogy az egyik súrolja az arcát. Hátranézett, követi-e Aaron, majd elindult a többiek felé vette az útját. Látta, hogy ők sem úszták meg jobban, ráadásul Tariqot az egyik a mellkasán találta el. Megborzongott. ~ Nem...nem halhat meg... ~ gondolta, és érezte, hogy szívverése felgyorsul. Nem veszthette még egyszer az öccsét...
Nem volt sok ideje, hogy ezen gondolkozzon, mivel hamarosan leszálltak. Innentől kezdve az események kissé összefolytak a lány szeme előtt...a csata, az őrült nő, az Agni Kai...szinte megdermedt. Hogy került ide?
Megrázta a fejét, és Aaronra nézett. Nem hagyhatta egyedül, de talán ez volt az utolsó esélyük, hogy megmentsék Ba Sing Sét...
- Mit csináljunk, Zima? - lépett a másik földidomár mellé. Utálta elismerni, de teljesen leblokkolt. ~ csinálni kéne valamit...Ba Sing Sébe kell mennünk ~ ez volt az egyetlen, félig-meddig normális gondolat, ami az eszébe jutott.

Tárgy: Re: Forrongó Szikla - Belső rész Hétf. Nov. 24 2014, 09:43

A plafont bámulta, miközben kattogott az agya. ~Nemsokára megérkezünk valahová. Gondolom. Mégis miért nem mondják el, ezek a puccos vezetők, hogy hova a fenébe megyünk? Nem is fontos. A lényeg, hogy hamarosan csata lesz. Megint.~ Idegesen az egyik párnába öklözött, majd mély levegőt vett. Még mindig feldúlt volt. ~Muszáj lesz kissé lenyugodnom, különben tuti, hogy kinyír majd egy tűzcsóva vagy valami ilyesmi, mert nem tudok koncentrálni.~
Az ajkába harapott. ~Karin ok nélkül felhúzta magát… Igaz? Csak segíteni akartam Tairának, ennyi az egész.~ Elfintorodott. Bármennyire is nehezére esett elismerni, tényleg okot adott a félreértésre. Ráadásul ő sem volt biztos magában. Hirtelen bűntudata támadt, meg akarta keresni Karint. És Tairával is beszélnie kell. ~Mi lehet vele?~
Mielőtt bármit is csinálhatott volna, nyílt az ajtó. ~Karin?~ De Zima volt az. Aaron kicsit csalódott volt, mégis a lányra mosolygott. Őszintén. Már éppen megszólalt volna, mire a földidomár egy papírt nyomott a kezébe. A fiú meglepetten felvonta a szemöldökét, de nem szólt semmit, csak biccentett. Pár pillanat múlva Zima eltűnt, mint a kámfor. ~Jót beszélgettünk.~ nevetett magában, majd elolvasta a levelet.
Idiótán elvigyorodott a lány ajánlatán, hangosan fel is horkantott. Azonban nem kerülte el a figyelmét, miszerint Zimának is vannak problémái. Még nagyobb lett a bűntudata. ~Egy bunkó vagyok. Mondjuk, ezt már régóta tudom. És pocsék barát.~
Dühösen a hajába túrt. ~Muszáj lesz beszélnem vele.~ A fürdő felé lépett, hogy hideg vizet locsoljon az arcába – az mindig megnyugtatta -, mikor a hajó szó szerint fordult egyet a tengelye körül. Mivel Aaronnak nem volt éppen tökéletes az egyensúlyérzéke, és majom sem volt, durván hanyatt vágódott. – Au – sóhajtotta halkan.
Az ajtó erősen kivágódott és Karin lépett be rajta. A fiú gyorsan feltápászkodott, majd tarkóját dörzsölve a lányra nézett. Zavarban érezte magát. Kínos volt az egész helyzet számára, fogalma sem volt, hogy mit mondjon. Az érzelmeiről való beszélgetés legtöbbször tabu téma volt nála, hát még a bocsánatkérés.
Karin nem tudta befejezni a mondatát, ugyanis megzavarta egy éles villanás. Ezután felgyorsultak az események, mindketten a folyosón rohantak, ám Aaron lemaradt, ugyanis egy riadt ember nekirohant. – Húzz a fenébe! – lökte arrébb a férfit, de addigra Karin eltűnt a szeme elől. A fiú magában átkozódott, közben kitért a tolakodó emberek elől.
Hamarosan földet értek a léghajóval, egy erdő mellett. Aaron nem tudta leellenőrizni, hogy a többiek is épségben leszálltak e a hajóról, ugyanis a fák közül a pszichopata nő lépett elé, pár katona kíséretében.
A düh, mint futótűz terjedt szét benne, vöröset látott. Korábban a nő elbánt vele, de akkor a fiú teljesen tehetetlennek érezte magát, pánikrohamot kapott. Ez nem fog megint megtörténni. El kell intéznie. Valamit tennie kell.
Kihívta őt egy Agni Kai-ra. Aaron fanyarul elmosolyodott, majd nagyot sóhajtott, levette a kesztyűjét és a nadrágja hátsó zsebébe gyűrte. ~Csak közel kell kerülnöm hozzá… Megérinteni és talán sikerülni fog. Shin...~ Megrázta a fejét, nem hagyhatta, hogy a fájdalmas emlék elterelje. A nőre fókuszált.
Most nem csak magáért küzdött, hanem a többiekért is. Időt kellett nekik nyernie, hogy eljussanak a városba. Gúnyosan meghajolt a nő felé. – Elfogadom a kihívásodat, te őrült nőszemély! – kacsintott rá, majd támadásba lendült.

Vendég

A léghajóra felszállva Xane csak bámul ki a fejéből. Megpróbál valamennyire megfontoltnak látszani, bár ez neki nem nagyon sikerül. Inkább menet közben kisebb szikrákat szór a kezéből, ahogy azt már meglehetett szokni tőle.
~Hová visz ez a Miszter Rejtélyes-vagyok-James?~
Egyszer csak Harrison odébb rángatja, ejtőernyőt rak rá, és kilöki a léghajóból. Ezt Xane rendkívül meglepetten nyugtázza, és eleinte ordít zuhanásközben, majd ördögi kacajjal pörögni kezd, miközben tüzetidomít, és így egy tornádószerűséget hoz létre. Mikor úgy érzi, hogy itt az idő, kinyitja az ejtőernyőt. Már készül leharapni a vízbe érkezéskor James fejét, mikor szól neki, hogy kövesse. Beúsznak egy nem túl mélyen lévő barlangba. Xane szeme elé egy hatalmas vízi birodalom képe tárul. Beúsznak egy végre levegővel ellátott helyre.
-Szép kis hely ez itt, Miszter. Csupán kismillió kérdésem van. Hol vagyunk? Mi az ötödik elem? Ki maga? Mit akar tőlem? Miért tőlem akarja? Ha ezekre szándékozik választ adni - egy ördögi mosoly szalad végig az arcán, és egy-egy kisebb szikra gyúl ki a kezeiből -, akkor nem is érdeklődöm szerintem több dolog felől.

Tárgy: Re: Forrongó Szikla - Belső rész Kedd Nov. 25 2014, 20:19

Zima egyetértett Ionával, aki szerint meg kéne keresni a vezetőket. ~ Elég a drámából, koncentráljunk a közelgő csatára. A Fekete Nap még mindig elég erős, tenni kell valamit. ~ Már épp indult volna Tenzinhez, hogy beszéljen vele, mikor villanást látott. Aztán robbanások hallatszódtak. Zima kinézett az egyik ablakon miután látása kitisztult. Ekkor látta meg az uralkodót idomítás közben. Zima ledöbbent. ~ Bakker, és mi négyen ezzel az emberrel voltunk egy teremben… és megúsztuk… ~ De merengéséből egy kisebb lövés térítette vissza, mely az arca előtt suhant el. Egy csapat rajtuk ütött, Tariq megsérült. ~ Na, kezdődik… Hülye fém léghajó! Na mindegy, megoldom másképp… ~ Zima gyors mozgásával és ügyességével néhány támadó közelébe férkőzött. ~ Még jó, hogy jó vagyok közelharcban. ~ Az osztagot könnyedén elintézték, bár ő is szerzett néhány karcolást.
Közben a léghajó leszállt a közeli erdőben. Zima épp meg akarta nézni, hogy mindenki meg van-e, mikor észrevett egy furcsa, őrült nőt néhány nap katonával az oldalán. ~ Hát ez meg ki? ~ Vonta fel a szemöldökét. ~ De ismeri Aaront… és vele akar megküzdeni. ~ Zima vetett egy pillantást a fiúra. ~ Vajon elolvasta a levelem? Mondjuk ez most nem számít. Milyen állapotban lehet? Jó lenne, ha fel tudná tartani… ~ Ekkor Karin lépett hozzá. Pocsék állapotban volt. Leblokkolt. ~ Itt nincs sok hasznunk. Valószínűleg a nő tisztességtelenül fog harcolni, de Aaronnak talán több esélye van, ha a nő szabályai szerint játszunk. Megértem Karint, hogy aggódik érte, meg az öccse is megsérült. De mennünk kell. Ba Sing Se a legésszerűbb cél. Be kell ismernem magamnak, hogy nem akarok az uralkodó ellen szemtől-szembe kiállni. Nagyon erős. Én viszont… annyira nem. ~
- Karin, attól tartok mennünk kell. Itt amúgy sem tudunk sokat tenni. Az öcsédet nem érte halálos lövedék ~ legalábbis remélem ~, Aaron meg… tud magára vigyázni. Én azt mondom, irány Ba Sing Se, most van esélyünk bejutni. De nem ártana, ha valaki maradna azért, biztos, ami biztos. – Karin is láthatta, hogy Zima Ionáék felé néz. ~ Ahogy elnéztem, eltűnt a sérülése, azaz valószínűleg újra tudja használni a képességét. Ha bármi történne, ő tudna nekünk szólni. ~

Tárgy: Re: Forrongó Szikla - Belső rész Szer. Nov. 26 2014, 18:09

Az esemény után vakító robbanás rázta meg a hajót. Kira egy ablakhoz rohant és kinézet rajta. -Mi a frász? -motyogta az uralkodó láttán. Elökte magát az ablaktól és többiek keresésére rohant. Időközbe egy Fekete napos osztag is feljutott. Rátámadtak a lányra. -Már csak ti hiányoztatok...-morogta és visszatámadt. Egy tűzgolyó a feje mellet suhant el. Viszont nem tarott sokáig az egész. Hamar leverték az osztagot és ereszkedni kezdtek egy erdőbe.
Megtalálta a többieket. Senki nem sérült meg komolyabban csak Tariq és Tenzin mester. Egy nő bukkant fel az erőből. Kihívta Aaront egy Agni-kaira. Aki elfogadta. Kira Aaronra nézett, a fiú gúnyosan meghajolt és támadt. ~Nem lesz vele semmi gond...Nekünk viszont tenni kéne valamit ~ tette volna szóvá, de Zima megelőzte. Itt az alkalom bejutni Ba Sig Se-ba. A földidomárhoz lépett. -Akkor induljunk

-Akkor mi lenne, ha indulnánk?

Tárgy: Re: Forrongó Szikla - Belső rész Szomb. Nov. 29 2014, 22:43

A sötétség lassan beterítette a sivatagot, mint egy fekete lepel, és a lány bárhogy is hunyorgott, alig látott valamit. A homokjáró hátulján ült, és tekintetével a körülöttük elterülő tájat pásztázta, de semmit sem tudott kivenni. ~ Ha legalább látnék... ~ sóhajtott fel. ~ Ha legalább látnék, akkor nem érezném magam ennyire rosszul...akkor legalább láthatnám, hogy ennek az értelmetlen aggodalmamnak nincs-e véletlenül valami valóságalapja ~ borzasztóan érezte magát, de nem mondta ki, még az kellett volna, hogy a két ideges felnőtt mellett a testvérei még azt is lássák, hogy ő is úgy érzi, valami nincs rendben. De ebben a dologban, még ha nem is értette, miért, biztos volt.
Válla fölött hátrapillantott öccseire és húgára. Tariq elöl ült, apja mellett, és ő is legalább olyan fürkésző pillantással pásztázta a sivatagot, mint nővére. Mellette Rhett ült, de még az ő szája sem húzódott kaján vigyorra - arca néha meg-megremegett, és meredten bámult maga elé, mint egy kőszobor. Talán ez volt az, ami Karint legjobban megijesztette - kisebb öccsét még sosem látta ilyen állapotban, folyton mosolygott, nevetett, és vicceket mesélt...most azonban még ő is komoly volt. ~ Ugyan már...még kicsi. Csak meg van ijedve, a váratlan helyzettől ~ próbálta bemesélni magának, de tudata zárt zugában ott motoszkált, amit apja mondott...a kisgyerekek olyanok, mint az állatok...ösztönösen érzik, ha baj van. De a legrosszabb állapotban a húga volt. May remegve ült anyja mellett, szeme csillogott a könnyektől. Túlságosan is emlékezett arra, amit a kislány mondott neki, mielőtt elindultak...hogy ugye senkinek nem lesz semmi baja...valamiért nem volt ebben biztos.
Előrefordult. Bár a talaj még mindig forró volt, a levegő már hűvös, és érezte, ahogy a szél néhány durva homokszemcsét sodor feléjük. Valahogy azonban egyre több jött...mintha csak egy homokvihar készülődne. Ökölbe szorította a kezét, és újra a falu felé nézett.
Azt kívánta, bár tévedett volna...de nem így volt. Egy hatalmas homokfelleg közeledett feléjük, gyorsabban, mint egy igazi...mintha egy idomár keltette volna, de most nem volt ideje, hogy ezen gondolkodjon.
- Homokvihar! - kiáltotta ösztönösen, de már így is késő volt. Nem tudták lereagálni...látta, ahogy a szülei küzdenek a vihar ellen, ő azonban képtelen volt megmozdulni...mintha valamiféle rémálom pörgött volna le a szemei előtt...még sikítani sem tudott a döbbenettől.
Mikor kinyitotta a szemét, már minden csendes volt, és alig emlékezett valamire. Azt hitte, mindenki meghalt...azt hitte, hogy egyedül maradt...végleg.

Azt vette észre, hogy egy könnycsepp gördül végig az arcán, de mielőtt még Kira és Zima is észrevehették volna, letörölte. Az az egyik legrosszabb emléke volt...alig volt olyan, ami csak vetekedhetett volna vele. De most nem engedhette meg magának, hogy ugyanúgy leblokkoljon, mint ott. Most nem.
A lányokra nézett. ~ Hát jó...fejezzük be úgy, ahogy elkezdtük...csak kicsit sikeresebben ~ önkéntelenül is elvigyorodott, majd hátrapillantott Aaronra. Tudott magára vigyázni...le tudja győzni azt a nőt, meg tudja csinálni. Viszont még is így túl sok feladat maradt...például a világmegmentés, na az tényleg egy komplikáltabb folyamat volt.
~ Gondolkozz, Karin, gondolkozz...valószínűleg két olyan volt köztük, akiknek volt agya, az meg a szőke és a szivi...abból az egyik valószínűleg hulla, és elárulta őket, a másik meg a fogságukban volt...illetve, már el is vitték valahová, így vele sem mentek sokra. Tehát, mi marad...egy őrült királyfi, akivel nem jár semmiféle fehér ló, meg az őrült nő, meg a király, de így kinézetre az se valami normális...a kérdés már csak az, hogy nem dőltek-e romba teljesen a csatornák... ~ a falak mellé pillantott. ~ Nem túl valószínű, hogy az egész rendszer megmaradt, de annyi talán igen, amennyi nekünk kell...különben is, van köztünk két földidomár, szóval az elakadások megoldva...és ahogy nézem, a palotában a vezetők közül őrült herceg, meg Amon lehet...a hercegecske még nem is zavarna, nagyon szeretnék...szeretnék vele kedélyesen elbeszélgetni, viszont Amon...na, ő már egy keményebb dió. Aaronnal egyszerűbb lenne...de talán... ~ a többiekre nézett, majd elfordította a fejét, amíg meg nem látta Ionát. ~ Ő meg tudná mondani...de erre nincs időnk ~ megrázta a fejét.
- Nos, Zima, megmutatjuk Kirának kedvenc Ba Sing Se-i helyünket? - fordult a lány felé, és a csatorna felé bökött. - Egyenes út a palotába, ha szerencsénk van...szóval? Megyünk?

Tárgy: Re: Forrongó Szikla - Belső rész Vas. Nov. 30 2014, 00:18

Amíg Kirával Karin válaszát várták, Zima is elmerengett. ~ Most jön az a rész, hogy ki kéne találni, mit is csináljunk. Ba Sing Se… Az uralkodó itt van nem túl messze… Vajon ki lehet a városban? Mi lehet Amonnal? Ezt csak akkor tudjuk meg, ha odaérünk. Remélem Karinnak eszébe jut valami jó terv… Én is gondolkodom, de semmi. Maradok a jól bevált régi módszeremnél. Légy résen, majd csak lesz valahogy! Nem épp a legzseniálisabb módszer, de na, most ennyire futja… ~
Karin a csatorna felé bökött. Zima elmosolyodott.
- Naná, persze, menjünk! Csak kérek egy percet.
Zima a léghajó fele indult. Eredetileg üvegszilánkot akart szerezni. Úgy volt vele, hogy sosem lehet tudni, mikor lesz az jó valamire. De végül meggondolta magát. ~ Majd Ba Sing Se-ben szerzek. *elhúzza a száját* Ott valószínűleg lesz. Nem akarom betörni a hajó üvegeit. Lenne hozzá kedvem, de… valószínűleg még akarják használni a hajót, szóval nem… ~ Végignézett a többieken, tekintete megakadt Jasmine-en. Nem úgy tűnt, mint aki jönne a csatornába. ~ Nem, nem kell rá vigyáznom. Még akkor sem, ha Night húga... Meg tudja magát védeni. Nem kell nekem senkire sem vigyáznom. Csak akkor, ha tényleg szükséges… ~ Odament Jasmine-hez.
- Jössz velünk Ba Sing Se-be? Ha nem, akkor vigyázz magadra! Majd látjuk egymást! – rámosolygott. Még megvárja a lány esetleges válaszát, majd visszamegy Karinékhoz.
- Szerintem ez egy perc volt. De ez most mindegy. Irány a csatorna! – ezzel elindult a megfelelő irányba.

Vendég

A földidomár akinek Mei Ling neki ment, bemutatkozott és azt mondta ugyanúgy néz ki mint Ty Lee, majd megkérdezte melyik konyhába ment a tűzidomár. ~remek egy újabb ember aki a nagyanyámhoz hasonlít. ~mondjuk már úgyis megszoktam. -igen úgy nézek ki, mivel a nagyanyám volt. A konyha pedig a folyósó végén van. Épp elindult volna amikor egy villanás látszott. Látta, hogy Fekete napos katonák tűzgolyókat kezdtek dobálni. Mei Ling felé is repült pár, de sikerült kivédenie. Pár perc alatt sikerült leverni őket. A léghajó egy erdőbe ereszkedett. Mikor kiszállt, látta, hogy egy Fekete napos nő lépett elő, és kihívta az egyik srácot agni-kaira, aki elfogadta. ~egy pár lépésre vagyunk Ba Sing Setől, célszerű lenne odamenni és végleg elintézni a Fekete napot. Látta, ahogy néhány lány is odakészül, és az egyik már el is indult. Mei Ling nem ismert senkit, de úgy döntött ő is csatlakozik, és Ba Sing Sébe megy. -veletek tartok. -mondta Mei Ling és ő is elindult a csatorna felé.

Tárgy: Re: Forrongó Szikla - Belső rész Vas. Nov. 30 2014, 17:12

Jasmine alig érzékelte az idő múlását, merengve nézte a ceremóniát, ahová igazából nem is akart menni...az egész olyan furcsa, olyan puccos volt neki. Nem volt ő idevaló, csak egy egyszerű lány, aki a hülye bátyja miatt került bajba...mert még arra sem volt képes, hogy leüljön, és tétlenül nézzen végig valamit. Ha ő nem lett volna, nem került volna börtönbe, nem kellett volna átélnie mindezt...nem kellett volna újra találkoznia Nighttal, és nem kellett volna azt a csalódást éreznie, hogy a bátyjának nem jelent már semmit. ~ Elegem van belőle! ~ gondolta, és amint meglátta, hogy a szemkötős lány is feláll, megragadta az alkalmat, és ő is kilógott a teremből. Nem kellett neki végignéznie ezt az egészet...
Közben eszébe jutott, hogy nem látta Nightot az óta a bizonyos incidens óta, de úgy döntött, már csak azért sem keresi meg...ki ő, hogy azt gondolja, hogy a világ végére is utána fog menni, ha így viselkedik vele?
Dühösen sétált a folyosókon, mígnem észre nem vette a napidomárt. Azonnal visszarohant a terembe, és igyekezett elidomítani maga elől a csóvákat, vagy kikerülni őket, de nem volt túl egyszerű. Aztán meglátta, hogy az egyik mellkason találja Tariqot, és a fiú felé rohant, anélkül, hogy bármit is tett volna a tűzgolyók ellen.
- Jól vagy? - kérdezte tőle, kissé aggódva, de leszállásnál megcsúszott, és elkerült a fiú mellől. ~ Szellemekre, hol a fenében vagyunk? ~ kelt fel zsörtölődve, és kiment a léghajóból, hátha újra megpillantja Tariqot. Ő azonban nem volt ott.
Idegesen kotorászni kezdett a táskájában, míg keze meg nem akadt egy papírfecniben. Gyanakvóan felhúzta a szemöldökét...nála biztos, hogy nem volt papír... Széthajtogatta, és meglepetésében majdnem felugrott, mikor felismerte bátyja kézírását.
Drága Jasmine!

Tudom, hogy nem alakult épp a legjobban az egymásra találás, de zaklatott lelkiállapotomban azt sem tudtam, hogy hol áll a fejem. Azért vetem papírra eme gondolatokat, mert el kellett hagynom a léghajót és tudod jól, hogy nem erősségem a búcsúzkodást. A lap hátlapján megtalálod a címemet, ott bármikor el tudsz érni Köztársaság városban és levelet is írhatsz amikor szeretnél. Apát és anyát üdvözlöm, neked pedig sok sikert az egyetemhez! Idióta bátyád, Night.

Utóirat: Kérlek ne haragudj azért, mert hülye voltam.
Night
Úgy érezte, mintha hirtelen felfordult volna vele a világ...Night bocsánatot kért tőle, és azt kérte, hogy ne haragudjon rá...talán tényleg ezt kellett volna csinálnia...talán tényleg el kellett volna köszönnie tőle...mert nagyon úgy vette ki a szavaiból, hogy nem fogja egyhamar újra látni. ~ Miért, miiért csinálod velem ezt, Night? ~ kérdezte magától, és szemét könnyek lepték el. Hogy tehette ezt vele? Miért ment el már megint? ~ Beszélnem kellett volna veled, de nem tettem...most meg írogathatok leveleket...de az nem ugyanaz! ~ idegesen dobbantott, majd megfordult, amint észrevette Zimát. Némán hallgatta végig a lányt, de mégis kijött belőle az idegesség.
- Te tudtad, hogy Night elment? Tudtad? - kérdezte szomorúan. - Nem, nem megyek...de nyugi, megoldom. És látjuk egymást - igyekezett Zimára mosolyogni, de nem igazán ment. - Meg kell keresnem Tariqot... - motyogta az orra alatt, és elindult vissza, a léghajó felé.

Tárgy: Re: Forrongó Szikla - Belső rész Vas. Nov. 30 2014, 19:48

Elaina megitta a teáját és el is mosogatta. Már éppen indult volna kifelé, mikor hirtelen egy villanásra lett figyelmes. Ezután elszabadult a pokol. Mindenki a folyosón rohangált, majd csatazajokat lehetett hallani. Az ajtó hirtelen kivágódott, és Elaina, a hirtelen mozgástól megijedve, egy serpenyővel képen törölte a személyt. Csak azután vette észre, hogy ez egy napos és ezért még egyszer meglegyintette a katonát a konyhai eszközzel.
A léghajó döcögősen leszállt. Elaina kiment. Ba Sing Se közelében értek földet. Egy napkatona és egy vízidomár harcoltak egymás ellen. Többen tanácskoztak, mi legyen a következő lépés. Ők nem sérültek meg komolyabban, de Tenzin igen. Elaina fölrohant a léghajóra és egy elsősegélydoboz után kutatva. ~Elsősegélydoboz, elsősegélydoboz hol bujkálsz????~énekelt magában. De miután több szobát végigkutatott, kezdet egy kicsit dühös lenni. Végre megtalálta Elaina azt, amit kereset. Száguldott visszafelé.

Tárgy: Re: Forrongó Szikla - Belső rész Szer. Dec. 03 2014, 15:05

Iona látva a fejetlenséget, látta, hogy néhányan elindulnak Ba Sing Se-be. Igazuk volt, de érezte, hogy nem mehet. Ha baj történik, figyelmeztetheti a többieket, ráadásul Tenzin is megsérült, úgy festett, súlyosabban.
~Biztonságos helyre kell vinni.~ gondolta, és persze csak a léghajó jöhetett szóba, a fenyegetés ellenére. Megpróbálta felsegíteni a mestert, de nem járt sikerrel. Elindult volna elsősegélynyújtó eszközökért, de látta, hogy egy tűzidomár lány - Elaina - már hozza. Odafutott hozzá:
- Próbáljuk bevinni, sokkal könnyebben elláthatjuk, de egyedül nem bírom el, legalábbis nem úgy, hogy ne essen baja, ha esetleg komolyabb sérülése van.

Vendég

Azoir követte Ionát, majd végighallgatta a többieket.
- Én itt maradok. Nem érzem magam jól a nagy tömegben, úgyhogy inkább segítek Ionáéknak. - mondta, majd odalépett a kopasz lány mellé, és feltámogatta Tenzint.
- Na gyerünk csajok! Merre kell vinni? - kérdezte miközben szuszogott - ti vezessetek, csak induljunk már.

Vendég

A nőn még mindig páncélzat volt és könnyűszerrel kitért a férfi támadásaitól, sőt annak karján ejtett egy vágást is melyből kibuggyant annak vére. Ezek után elhajította a földön fekvő férfi kulacsát, az azonban észrevehette, hogy a páncélja nem elég erős a hideg ellen...A közelben viszont nem volt megfagyasztható víz így annak hatalmas áldozatot kell hoznia, még pedig a saját vérét jéggé fagyasztani majd a nő szívébe idomítani azt. Nincs sok ideje ezen gondolkodni, ugyanis ha nem cselekszik gyorsan és közben nem figyel oda, akkor az őrült elmetszi a torkát és ott helyben szörnyet hal. Ellenben ha így cselekszik és persze odafigyel arra, amit tesz akkor sikeresen sebet tud ejteni a nőn, akár halálosat is és még időben el tud vánszorogni az első orvoshoz ami helyrehozza. Ez talán az első alkalom amikor a saját bőrén tapasztalja meg, hogy milyen véridomíítva lenni, hogy szabadon dobálhatják mint egy botot és ez akaratlanul is rossz érzést vált ki belőle, ellenben ott van a tudat, hogy fejlődött mint véridomítás mint jégidomítás terén s ez talán elég ahhoz, hogy elnyomja az undort, de talán gyenge és csak olyan dolgokat tud megmozgatni, mint Aaron gyomrának a tartalma. Olyannyira, hogy akár ki is vezényelheti azt a helyéről, mind ez Aaron idegrendszerén múlik. Ahogy a többiek a csatornarendszer felé haladtak láthatták, hogy valami változott, mégpedig sok minden annak felépítése felől. Több falat idomítással odébb toltak, elzártak vagy pedig megváltoztatták annak az irányát. Mintha teljesen más helyen jártak volna, egy teljesen más csatornában. Szomorúan tapasztalhatják, hogy hiába ez a biztonságosabb út, időpocsékolás lenne erre haladni, hisz most már bármelyik út is lehet az odavezető. Ahogy haladtak több helyen is ellenállásba ütköztek, viszont szerencsére nem okoztak túl nagy gondot a földidomár katonák így sikeresen elverekedték magukat egészen a felső gyűrűig ami már nem volt messze a palotától. Itt sem mehetett persze minden simán, ahogy elhaladtak láthatták, hogy egy kisfiú sírdogál, vele szemben egy napkatona ordibál, másik kettő lefogott egy férfit -aki vélhetően a gyerek apja-. Ha ők nem is, a fiú vélhetően észreveszi őket. A gyerek aligha látott, másképp érzékelte körülötte a világot és egy nagyobb földarabot emel ki a földből amit egyenesen a többiek felé hajít, konkrétan eltalálja Kirát így ha maguktól nem is, ettől a jelzéstől biztos észreveszik, hogy bajban van és segítségre szorul. Ellenkező esetben tovább folytatja a kövek dobálását, ezúttal azonban mindenki kap belőle. A katonák gyengék, de úgy tűnik, hogy az apa nem idomár így esélye sincs megvédeni a fiút és persze magát sem, ellenben Karinékkal akik könnyedén el tudnak bánni a fiút fenyegető férfival, aki ezután megköszöni és elrohan a gyerekkel. Úgy tűnik, hogy eltűnnek a csata közepette azonban a gyerek visszatér.
-Be akarnak menni ahhoz a gonosz bácsihoz, igaz? Tudok egy rövidebb utat.
Egy házhoz vezeti őket ahol kinyitja az ajtót majd idomítással feltárja a lefelé vezető utat.
-Ez egyenesen a trónterembe visz.
Mondja majd gyorsan elrohan és eltűnik a házak sűrűjében mielőtt bárki bármit is mondhatna neki, mindenesetre nem hazudott. Az alagút egyenesen a trónterembe vezetett ahol persze nem voltak egyedül, napkatonák várták őket és a kényes herceg akivel korábban az Agni Kai-on találkoztak.
-Nocsak, nocsak kik jöttek vissza....ó és friss lányok is. Hiába, nem lehet sokáig kerülni a társaságomat igaz?
Vigyorogni kezd, majd elterül apja trónján és vár, nem támad. A többiek közben Tenzin gyógyításával foglalkoztak a helyzet viszont úgy tűnik el volt kiabálva, Tenzinnek nem volt semmi komolyabb baja, ellenben Tariq-al. Az elsősegélycsomaggal eltudják őt látni, így azonban Tenzin nem tér magához, viszont nem lesz semmi baja, amennyiben mégis Tenzinen segítenek akkor Tariq is eszméletét veszti és nem tudni, hogy mikor tér majd magához... már ha magához tér. Xane közben millió egy kérdésre várja a választ, de James úgy döntött, hogy nem fogja megválaszolni.
-Majd eljön az ideje és mindent megtud az ötödik elemről és a többi kérdésére is választ kap, most pedig jöjjön. Nem akarja megváratni a tanácsot igaz? Ha pedig mégis, akkor akár el is mehet és nem a jó embert választottuk.
Amennyiben Xane-nek még kedve van maradni a földalatti város legnagyobb, ellenben leglepukkantabb épületébe vezetik ami egyetlen hatalmas szobából állt, voltaképpen egy toronyba melyben négy emelvény volt, de olyan magasan, hogy Xane alig látta, hogy kik vannak a tetején.
-Üdvözlöm az igazság házában növendék, ezen falakon belül semmi nem titok.
Egy búskomor hang szólal fel, majd el is hallgat és ha csak Xane fel nem szólal nem is kerül hang a terembe egy jó darabig.

Tárgy: Re: Forrongó Szikla - Belső rész Pént. Dec. 05 2014, 20:25

Karin bólintott, amint meglátta a földidomár lányt. Nem tudta nem észrevenni a hasonlóságot közte és Ty Lee között, de úgy döntött, ezt nem teszi szóvá, már csak tapasztalatból sem. A saját bőrén érezte, mikor a faluban mindenki azt állította róla, hogy pontosan olyan, mint az apja - külsőleg és belsőleg is. Elfintorodott. Persze, a világ leghíresebb - na, jó, talán Amon után a leghíresebb - chi blokkolójára hasonlítani nem volt olyan szerencsétlen dolog, de ki tudja... ~ Mindenesetre, hasonlítani valakire...hát, az nem mindig épp kellemes dolog ~ szögezte le magában, és újra végigpillantott rajta.
- Helló, Karin vagyok, ők Zima és Kira - mutatott a társaira. Akkor vette csak észre, hogy Zima addig Night idegesítő húgával beszélt. ~ Jaj, de jó, milyen nagy barátnők lettek... ~ tekintete továbbsiklott, a harcoló Aaron és a nő felé. ~ Nem szabadott volna hagynom, hogy elfogadja a kihívást...szellemekre, Karin, milyen barát vagy te? Hagyod, hogy a barátaidat bárki csak úgy kinyírja? ~ kérdezte magától, és felsóhajtott. Szíve szerint visszarohant volna, és hátulról úgy fejbe csapta volna a nőt, hogy a feje a földön végezte volna, de az eszére hallgatott. Most nem...most nem tehette, bármennyire is szerette volna. ~ Tudom, hogy sikerülni fog, Aaron ~ gondolta, és elindult a csatorna felé.
Bosszúsan vette tudomásul, hogy a csatornát valami módon teljesen átrendezték. ~ Hát, úgy fest, nem csak a szöszinek volt esze közülük...de itt nem maradhatunk. Ők ismerik a terepet, nekünk teljesen új, és ők vannak előnyben. És még le is lassulunk... ~ - Ki kell mennünk az utcára - ezt már hangosan mondta, és a többiekre nézett.
Mindenesetre, fent sem volt könnyebb utuk, folyamatosan földidomár katonákba ütköztek - a lány azonban kivételesen egyáltalán nem bánta. Élvezte, ahogy a dühét kitöltheti mindazokon, akik vele szembe jönnek. Nem szeretett érzelmek által vezérelve harcolni, de ez...ez most más volt.
Gondolatai folyamatosan elterelődtek, vissza oda, ahol ez az egész elkezdődött...arra az átkozott napra, amikor megérkezett Köztársaság városba, és meg mert volna esküdni rá, hogy innentől sínen lesz a élete...na persze. pont így történt...csak épp olyan apróságok jöttek közbe, mint a Fekete Nap - de hát az igazán semmiség.
A rémképek mintha folyamatosan az elméjében pattogtak volna, és minél több lett, ő annál őrületebben lökdöste a sziklákat az ellenségei felé...ahogy Aaron elájul, és majdnem meghal...ahogy megszállja őt és Kirát egy szellem...ahogy a léghajók felrobbannak, rajtuk az ártatlan emberekkel... Mikor otthagyta Aaront, mikor miatta bombázták le a szegénynegyedet...
- Elegem van belőletek! - kiáltott az egyik földidomár katonára, és tőréért nyúlt. Nem gondolkodott, ösztönből cselekedett, és átszúrta a szívét. - Én megmondtam, hogy hagyjatok ki ebből - morogta, és visszatette a véres fegyvert a helyére. Tisztában volt vele, mit tett...tisztában volt azzal, hogy magának mondott ellent vele, de nem érdekelte. ~ Ha még egy kicsit idegesebb lennék, elmehetek vulkánnak... ~ jegyezte meg magában keserűen, és egy pillanatra lehunyta a szemét. Tudta, hogy egyszer még nagyon csúnyán meg fogja bánni, amit tett... ~ De nem ma ~ szögezte le.
Nagy nehezen elérték a felső gyűrűt. Karin lassan kezdte érezni a tompa bűntudatot, de amint meglátta a kisfiút és apját, elszállt. Ha gyerekeket is képesek voltak fenyegetni, hát akkor meg is érdemelték!
- Segítenünk kell - jelentette ki, éppen abban a pillanatban, hogy Kirát eltalálta az egyik szikla, és előlépett. Tudta, hogy Zima, Mei Ling és Kira is vele tartanak, legalábbis, remélte. Végül sikerült legyőzniük az ellenséges katonákat - ők is csak olyanok voltak, mint a többi.
Nem bánta, hogy az apa és a fiú nem maradtak ott, és meglepődött, mikor a gyerek visszajött - méghozzá segíteni nekik. Elmosolyodott, és mielőtt még belépett volna a lefelé vezető útba, megveregette a fiú vállát.
- Csak így tovább az idomítással is - mondta.
Amint meglátta a trónörököst, arcán gúnyos mosoly jelent meg. Nagyszerű...ha szerencséjük van, akkor még vissza is vághatnak a piperkőc pojácának...
- Tudod, azt hittem, a legközelebb csak a diliházban találkozunk...

Tárgy: Re: Forrongó Szikla - Belső rész Pént. Dec. 05 2014, 22:09

Kira az új lányra pillantott. ~A városháza trió plusz egy fő~ Felé biccentett, amikor Karin bemutatta. Végig nézett a társaság léghajónál maradt tagjain. Néhányan a sebesülteket látták el, Aaron a nő ellen harcolt. ~Semmi gáz nem lesz... ~ próbálta magát nyugtatni. Megmarkolta a tőrét és a csatorna felé indult.
Bent váratlanul érte őket, hogy valaki átrendezte az egészet.~Eddig is egy útvesztő volt. Most meg pláne! ~ morgott magában. Karin javaslatára felmentek a felszínre. Fent több katona is az utukba került. Elismerően bólintott, amikor Karin leszúrt egy katonát. ~Nem rossz. Én a torok elmetszését jobban kedvelem... ~
Átverekedték magukat a katonákon a felső gyűrűhöz. Három napkatona egy kisfiút fenyegetett. ~Undorító... ~ Karin kijelentette, hogy segítsenek. -Benne vagyok... -bólintott volna, de a kisfiú egy sziklát hajtott neki. Megtántorodott, mikor a neki csapódott a kő. ~Hé! Céloz pontosabban a francba, ez fájt ~ eljátszott a gondolattal, hogy nem segít. ~Bolond ne legyél... ~ elmosolyodott és ő is előlépett. Gyorsan lerendezték a katonákat. A kis srác és az az apja a zűrzavar közben leléphetett. ~Mit keres ez már itt megint? ~ vette észre a gyereket, hogy visszajött. Mutatott nekik egy rövidebb utat a palotába. -Kösz kölyök -intett felé ő is. ~De szikla attól még fájt... ~lépett az alagútba.
A trónon terpeszkedő alakot felismerve, Kira agya elborult. ~Te rohadék! Hogy pusztulnál bele abba az önelégült vigyorodba! ~ A tőrért nyúlt, de türtőztette magát.

Vendég

Xane követi Harrisont, és inkább jobbnak látja, hogy visszatartsa tüzelési ingerét, valamint még a pofázás is elmarad. Hunyorogva bámul felfelé a magasan lévő emberek felé.
- Nincsenek titkok? Az remek. Áldásom az igazságra.
~Hogy égnének el az áldásaim a pokol tüzes bugyraiban.~
- Szóval, akkor igazán meghallgatnék egy rövid leírást... Nos... Mindenről. Bármiről. Egy mesét. A gyök-huszonötödik elemről.

Tárgy: Re: Forrongó Szikla - Belső rész Szomb. Dec. 06 2014, 12:59

Zima csak akkor vette észre a levelet, amikor Jasmine válaszolt neki. ~ Night milyen rendes, hogy így törődik a húgával. Ezek szerint nem beszéltek egymással. Szegény lány, látszik rajta, hogy hiányzik a bátyja… Végül is, ha úgy vesszük, tudtam róla. Az első léghajón mondta, hogy el akar tűnni *keserűen elhúzza a száját egy pillanatra* és a búcsúzás is megvolt. A ceremónián már nem volt ott… Mondjuk kétlem, hogy magától lépett volna le. Talán visszarendelték Köztársaság Városba… ~ Nem akart a férfire gondolni, arcán mégis megjelent a szomorúság, mikor válaszolt.
- Nem tudtam biztosra, csak sejtettem.
Ezután a lány elment megkeresni Tariqot, Zima meg Karinékkal elindult a csatorna felé. Négyen mentek végül, egy Ty Lee-re igen hasonlító lány is velük tartott. Mikor a csatornához értek, mindannyiuk meglepetésére átépítették. Karin magához ragadta a vezetést és a javaslatára felmentek a felszínre. ~ Értelmetlen lett volna a csatornában maradni... ~ Fent sem volt egyszerűbb dolguk, folyton földidomár katonákba botlottak. Zima erősen koncentrált, hogy úgy harcoljon, hogy az ellenség megsérüljön, de ne haljon meg. Ehhez viszont alkalmaznia kellett egy meditációs módszert, hogy az elméjét kiürítse, az érzéseit háttérbe szorítsa. Hogy tisztán, a csatára és erre az egészre tudjon figyelni. Tudta magáról, hogy nem bírná elviselni, ha valaki miatta halna meg – még akkor sem, ha önvédelemből tenné. Figyelte a többieket harc közben, szeme Karinon akadt meg. ~ Nem lesz ez így jó. Szörnyen feszült, az érzelmei irányítják. Csupa negatív emlék. Ilyenkor ezt nem szabad hagyni! ~ Ekkor történt meg az, amire Zima nem számított. Karin kiakadt és leszúrta az egyik földidomárt. ~ Karin… elragadták az érzései... látszik rajta, hogy viaskodik magával… Igazából önvédelemből cselekedett, mégis...~
Végül felértek a felsőgyűrűhöz, ahol néhány katona egy férfit fogott le, egy kisfiú – valószínűleg a férfi fia – a közelében sírt. Zimában fel sem merült, hogy ne segítsenek. A kisfiú eltalálta Kirát egy kődarabbal. ~ Ez a kisfiú nem egészen átlagos… nyugi, anélkül is segítünk, hogy fel kelljen hívnod a figyelmünk rá. ~ Nekik meg sem kottyant elintézni a katonákat. Zima örült, hogy az apa meg a fiú leléptek, remélte, hogy minden rendben lesz velük. Már épp mentek volna tovább, mikor a kis srác visszajött segíteni. Mielőtt ő is lement volna az alagútba, rámosolygott a fiúra és ő is megköszönte.
~ A jó öreg trónterem, a jó öreg nap katonákkal. ~ húzta el a száját Zima amint megérkeztek. ~ Úgy tűnt, Karin és Kira ismeri a hercegnek tűnő pojácát. ~ Az idegességükből ítélve valami durvát csinált a srác.. ~ Zima arca rezzenéstelen volt, felvette az alapállást és várt. ~ Friss lányok, he? Azt hiszem, hamarosan nem fogsz ennek ennyire örülni… ~

Vendég

Mei Ling hallotta, hogy Karin bemutatkozott és a többieket is bemutatta. ~el is felejtettem bemutatkozni. - én Mei Ling vagyok. Ahogy beértek a csatornarendszerbe észrevették, hogy az egész megváltozott. Karin javaslatára fölmentek a felszínre. Itt néhány katonába ütköztek. Mei Ling útközben sziklákat emelt és leküzdött párat, közben figyelte ahogy többiek is küzdenek, és látta ahogy Karin leszúrta az egyik katonát a tőrével. Amikor a felsőgyűrűbe értek, észrevették amint a katonák egy férfit fogtak le, és egy kisfiú sírt. ~mire képesek ezek a katonák, segítenünk kell nekik. Közben a kisfiú eltalálta Kirát egy kődarabbal. Ezután leküzdötték a katonákat, a férfi és a kisfiú elmentek. ~remélem ezek után békén hagyják őket. Mikor megfordult látta,hogy a kisfiú visszajött, és megmutatta a palotába vezető rövidebb utat egy alagúton keresztül. A többiekhez hasonlóan Mei Ling is megköszönte a segítséget. Az alagútból a palota tróntermébe érkeztek. Tele volt nap katonákkal, és a herceg is bent volt. ~mekkora egy undorító alak ez. Majd egy kődarabot vett a kezébe. ~friss lányok, mit képzel?, senkit nem ítélek meg elsőre, de őt már most gyűlölöm. Körbenézett látta többiek arcán is az utálatot.

Vendég

Ming látta, hogy Mei Ling megsértődött, majd elmondta, hogy Ty Lee a nagyanyja. Mikor elindult a konyhához, hirtelen megremegett a léghajó. Amint kinézett látta, hogy a napos katonák tűzgolyókat kezdtek dobálni. Egy fémpajzsot emelt maga elé, így sikerült kivédeni a támadásokat. Észrevette, hogy az egyik srácot eltalálták. A léghajó egy erdőbe szállt le, Ba Sing Se mellett. Egy Fekete napos nő lépett elő és kihívta Aaront agni-kaira, és elfogadta. Látta amint páran Ba Sing Sébe indultak. Észrevette, hogy Tenzin súlyósan megsebesült és Elaina elsősegély dobozért ment, Iona és Azoir pedig felsegítették. Ming is odament volna de látta, hogy az a fiú akit a tetőn eltaláltak szintén súlyósan megsebesült. Odament és megpróbálta felsegíteni. -ő is elsősegélynyújtásra szorul, segítsetek felvinni a léghajóra. -szólt nekik Ming.

Tárgy: Re: Forrongó Szikla - Belső rész Vas. Dec. 07 2014, 16:17

-Rendben, segítek.-válaszolt Ionának,de Azoir már előbb odaért és felsegíti Tenzint, de mielőtt elindulhattak volna egy üres szobát keresni egy lány szólt hozzájuk, hogy a tetőn is van egy súlyosan megsérült fiú.
-Kérlek várjatok meg, megyek segíteni, aztán mehetünk szobát keresni.-szólt oda Elaina Ionáékhoz. Odaérve vette észre, hogy a lány az Ming volt.
-Szia! Jól vagy??- kérdezte Ming-et és közben a sérült fiú mellé térdelt le, és a sebesülések nagyságát és mélységét próbálja felmérni. ~Tényleg súlyosak a sérülései, főleg a mellkasánál. Ez baj. Nagy a baj.~ ijedt meg a lány.
-Gyere, segítek, de tempósan kell szobát keresnünk ,mert akár meg is halhat.- és elindultak.
-Oké, van itt valahol egy gyógyító????-kérdezi Ionáékat, miután nehezen, de sikeresen leértek.

Tárgy: Re: Forrongó Szikla - Belső rész Vas. Dec. 07 2014, 16:42

Jasmine könnyes szemmel szorongatta a papírdarabot, még az után is, hogy Zima elment - egyszerűen képtelen volt elhinni, hogy a bátyja képes volt otthagyni egy árva szó nélkül...azt hitte, ennél azért jobb a kapcsolatuk...azt hitte, hogy most talán minden rendbe jöhet, persze, ez még véletlenül sem volt így. Újra átolvasta a levelet, majd összegyűrte, és zsebébe gyömöszölte. ~ Ennyi a boldog viszontlátásról... ~ morgott magában, miközben a léghajó felé igyekezett.
Akkor vette észre, hogy Tenzin megsebesült. ~ Mi lehet vele? ~ felhúzta a szemöldökét, mikor meglátta, milyen fejvesztetten keresi az egyik lány az elsősegélydobozt. ~ Ha még ez is feldobja a talpát, akkor nem tudom, mit csinálok...komolyan, miért kellett engem annak az idióta Szőkének belerángatnia? ~ dühös volt. ~ A bátyámnak amúgy sem számítok annyit, hogy megijedt volna...szépen hagyott volna meghalni... ~ az idegessége csaknem akart tompulni, sőt, egyre rosszabb lett, és az érzés, hogy a bátyja otthagyta, egyre inkább fojtogatta. ~ miért nem érdeklem? Szerintem még az is jobban lekötötte, hogy Korrát megmentse... ~ elrúgta az egyik követ.
Aztán visszapillantott a válla fölött...két lány, az előbbi tűzidomár, és egy földidomár, éppen a tetőn voltak. ~ A francba! Tariq! ~ jutott az eszébe, ahogy a fiút eltalálta az egyik tűzcsóva, és a két lány után rohant. Mikor felért, Elaina már Tariq mellett térdelt, és a sebeit nézte...és azt mondta, hogy súlyosak. ~ Fenébe! Kellett nekem megcsúsznom... ~ morgolódott, és ő is próbált segíteni Mingnek, felsegíteni a fiút.
- Minden rendben lesz, Tariq...légy szíves, ne halj meg! - mondta, és előrerohant, szobát keresni. Emlékeiben még élénken élt a szoba, ahol Aaronnal beszélt...oda kellett mennie. Némi kerengés után meg is találta, és úgy tűnt, szerencséje van. Még mindig üres volt.
- Erre! - kiáltott oda a két lánynak, és Ionáék felé pillantott. ~ Biztos van gyógyító...kell lennie...Aaron...nem, Aaron Agni Kaiozik....szellemekre, miért nem bírtam odafigyelni Nightra, mikor az elsősegélyről dumált órákon keresztül? ~ most már nem dühös volt. Aggódott. ~ Persze, megismerek valakit, azt is ki kell nyírni...nehogy meghaljon! ~ Tariqra pillantott.
- Nem láttátok, hogy nemcsak Tenzin sérült meg? - nézett mérgesen a másik két lányra, majd nagy levegőt vett. - Amúgy Jasmine vagyok, nem tudom, ismerjük-e egymást, az utóbbi napokban annyi embert ismertem meg, hogy egyikük nevére sem emlékszem...

Tárgy: Re: Forrongó Szikla - Belső rész Vas. Dec. 07 2014, 22:32

Iona meglátta, ahogy Tariq-on is próbálnak segíteni, de félt, hogy gyógyító nélkül ez nem lesz egyszerű. Hirtelen eszébe jutott valami... Ha nincs vízidomár, maradt még egy esély. A legendák szerint Wan Avatarnak is segítettek a szellemek. Odalépett Jasmine-hoz.
- Lássátok el, amennyire tudjátok. Én megpróbálok a szellemektől segítséget kérni, ha nincs gyógyítónk, nekik is van gyógyító hatalmuk. - gyorsan lótuszülésbe ült, és koncentrálni kezdett.
~A barátaink megsebesültek, és nincs vízidomárunk. Segítségre van szükségünk. Egy szellemet keresek, aki kész segíteni. Meg kell menteni őket...~

Tárgy: Re: Forrongó Szikla - Belső rész Hétf. Dec. 08 2014, 13:33

Shin idegesen ráncolta az orrát, amikor nem látott semmit a nagy szobor mögül. Belógott egy légidomárra avatós szertartásra, a minimum az volt, hogy meglesi a folyamatot. ~Még ha csak annyiból is áll az egész, hogy leborotválják a fejét. És tetkókat is kap. A seggén is lesz tetkó? Tuti.~ Próbált kukucskálni, ám véletlenül túlságosan előredőlt és fellökte a szobrot, ami nagy csattanással eltört. Tágra nyílt szemekkel bámult maga elé, teljesen elvörösödött, majd inkább a tömegbe vetette magát, beolvadt az emberek közé.
~Annyira hülye vagyok… És hogy tudtam mégis megbotlani? Ennyire elbambultam attól, hogy valakit tarra nyírnak…~ Nem volt ideje sokáig merengeni, ugyanis egy villanás elvakította, utána pedig felgyorsultak az események. A hajó rázkódni kezdett, tűzcsóvák repültek mindenfelé. Shin próbálta elidomítani a felé repülő nyalábokat, de inkább kitért, elugrált előlük, az könnyebben ment neki. A léghajó már éppen landolt volna, mikor az egyik tűzgömb mellkason találta és ő kirepült az egyik ablakon.
Lélegzése felgyorsult, kapkodta a fejét, miközben gyorsan egy erdő fele zuhant. Szerencsére már alacsonyan jártak, így esés közben könnyen meg tudott kapaszkodni az egyik fa ágában, majd feltornázta magát a zöld lombok közé. Próbálta szabályozni a lélegzetvételét, lehunyta a szemét, míg teljesen meg nem nyugodott. ~Semmi gond Shin, olyan ez, mint a trapéz.~ Gyorsan megvizsgálta a helyet, ahol a tűzcsóva eltalálta, de szerencsére nem lett komolyabb baja, csak a ruhája perzselődött meg egy kicsit. ~Kösz szépen, ez a kedvenc ruhám!~
Már éppen arra készült, hogy a földre ugorva megkeresse a léghajó utasait, amikor meglátta az őrült nőt, pár Fekete Nap katona kísértében. Shin szeme összeszűkült. Jól ismerte a dühöngő banyát. Többször is összetűzésbe keveredtek, amíg Forrongó Sziklán raboskodott. De tudta, hogy semmi esélye egyedül leszámolni a nővel, ezért hang nélkül a gallyak között lapult, amíg azok el nem tűntek. Felmerengett benne egy emlék, mikor a börtönben megharapta a nő egyik ujját. Elmosolyodott.
Küzdelem hangja ütötte meg a fülét, ám nem volt ideje visszafordulnia, ugyanis kiszúrta a Karin és a Zima nevű lányt, akikkel korábban találkozott. ~Ők ismernek egy Aaron nevű fiút. Talán hozzá mennek. A legkönnyebb az lesz, ha megkérdezem, tőlük ismerik e az én Aaronom. Miért kell mindig titokzatosnak lennem? Hiába, az olyan menő titkos ügynökös.~
Dühösen a homlokára csapott, majd puhán a földre ugrott és követte a 4 lányt, egyenesen a… ~Csatornába?! Ez most komoly?! Király, ez de buli!~ Kissé lemaradt tőlük, hogy ne vegyék észre, még mindig nem bízott meg bennük, előbb meg szerette volna figyelni őket, hogy tényleg bízhat e bennük. ~Manapság már senkiben lehet.~
Tisztában volt vele, hogy Karin és Zima valószínűleg földidomárok, de Shin hála a sok év gyakorlatnak, tudta hogyan helyezze úgy a testsúlyát, hogy a csatorna földjén keresztül ne érezzék meg a lépteit. Már a felső gyűrűben voltak, éppen az emberek lábai között bujkált át, lopakodott, mikor egy olyan dolog történt, amitől teljesen elborzadt. Karin szíven szúrta az egyik földidomárt. Shin szeme tágra nyílt, hátrált pár lépést, majd elbotlott és elesett. Ilyen nagyon ritkán történt vele.
Még sosem látott embert meghalni. Az egyik pillanatban még élt, a következőben már élettelen kupacként omlott a földre. Shin undorodva meredt Karinra. ~Ez a lány semmivel sem jobb náluk!~ Ujjai egyik tőrére fonódtak, így követte a lányokat, miközben a szíve hevesen vert. Már nem figyelt a lépteire, hangosan trappolt, bár kicsi esélyt látott arra, hogy ekkora tömegben észrevegyék. ~Főleg az én magasságommal… Pf!~
Shin teljesen elbambult, arra eszmélt, hogy Zimáék egy kisgyereket követnek, majd eltűnnek egy házban. Nem sokkal később a fiú kijött az ajtón, majd maga is elslisszolt. Összeszűkült szemmel nézett utána, majd a házba ment. Elsőnek üresnek tűnt, Shin összezavarodottan megvakarta a fejét, de kisebb nézelődés után kiszúrt egy titkos járatot a padlóban. ~Nem lenne okos, csak így az ismeretlenbe vágni…~ Majd vállat vont, és belépett az alagútba. ~Shin ügynök bevetésre megy!~
Hangokat hallott. Valaki, egy furcsán ismerős, vinnyogó hang lányokról és társaságról beszélt. Shin felhúzta a szemöldökét. ~Ejej, te kis hamis, mi folyik itt?~ Kidugta a fejét a járatból, majd újból lesokkolt.
Egy trónteremben volt, Karinékkal együtt, ám az egész hely tele volt a Fekete Nap katonáival. Kiszúrta a hercegecskét, akivel szintén találkozott már korábban, bár elképzelhetőnek tartotta, hogy a fiú nem emlékszik már rá. Őt, ellentétben a nővel, nem sikerült megharapnia. ~Sajnos.~
Egy jól irányzott mozdulattal kiszaltózott a lyukból, a lábára érkezett, majd megtörölte a száját egyik késével. – Nem akarok ünneprontó lenni – próbált komolynak tűnni. – De elfogtatok valakit, akit nem kellett volna. Kérem vissza! – tudta, hogy Aaront is elkapták még a Fekete Naposok, hiszent őt is róla kérdezgették a börtönben. Érezte, hogy a feszültségtől pattogni kezd a bőrén az elektromosság, ami feltöltötte a kezeiben fogott két tőrt is. Zima mellé állt, a lehető legtávolabb Karintól, majd támadóállást vett fel. Zimára nézett: - Amúgy, szia Zima! – mosolygott rá, ezután gyűlölködő pillantást vetett Karinra, odabólintott a másik két lánynak, majd gonosz tekintettel újból a hercegre meredt.

Vendég

Ming látta, hogy Elaina már jön is segíteni. -igen jól vagyok, de ő elég rosszul néz ki -válaszolt Ming. Hirtelen egy másik tűzidomár lány is megjelent. Mondott pár szót a Tariqnak, és segített bevinni a léghajóba, majd előre ment szobát keresni. Mikor beértek Elaina megkérdezte Ionától nincs-e valahol gyógyító. Közben Jasmine bemutatkozott,és mérgesen megkérdezte, nem vettük észre, hogy ő is megsebesült. -nem ne haragudj, de amint észrevettem odamentem segíteni. Iona Jasminéhez ment, és azt mondta lássuk el addig, amíg megpróbál segítséget kérni a szellemektől, elvégre a szellemek is tudnak gyógyítani.

Tárgy: Re: Forrongó Szikla - Belső rész Hétf. Dec. 08 2014, 22:50

Karin kissé meglepődött Shin jelenlétén, de nem mutatta semmi jelét. ~ Nem figyeltél oda eléggé...már megint... ~ jegyezte meg magában, és felsóhajtott. Úgy tett, mintha észre sem vette volna Zima aggódó pillantását, vagy azt, ahogy a kisfiú nézett rá...és valójában azt akarta, hogy tényleg így legyen. Hogy bárcsak elkerülte volna a tekintetét. ~ Még annyira sem vagyok szerencsés, hogy legalább az ilyen dolgok kiessenek... ~ egy pillanatra lehunyta a szemét. ~ És egyáltalán, miért mentem bele ebbe az egészbe? ~ eszébe jutott, ahogy megölte a férfit. Szó nélkül. Második gondolat nélkül. ~ Nem éreztem sajnálatot...meg akartam ölni... ~ borzongás futott rajta végig. ~ Mit tettem? ~ kérdezte magától, de a választ úgy is tudta...ölt.

- Mondd meg nekem, Karin, milyen ember az, aki még a saját szabályait is megszegi? - kérdezte nagyapja, és egy füstkarikát fújt ki. A lány némán nézte, ahogy a füstgomolyag eloszlik a sivatag sötétjében, és szemét az öregre emelte. Elfojtott egy mosolyt - szerette ezeket a nyugodt perceket.
- Hogy érted? - kérdezett vissza. - Mármint, hogy tudja valaki megszegni a saját szabályait? Azok nem azért vannak, hogy magunknak megmondjuk, mi a helyes? Hiszen...persze, lehet, hogy az nem az igazi jó, vagy igazi rossz, de valami, amit helyesnek tartunk, és...
- Igazad van - intette le nagyapja. - De tudod, sok olyan ember van, talán dühből, vagy más érzelemből, netán hatalomvágyból, olyat tesz, amit maga sem tart helyesnek...tudod, azon talán már rosszabb, mint mikor egy bérgyilkos öl...ő nem áltatta magát soha azzal, mennyire fontos neki az emberi élet...ahogy a tolvaj sem fog erkölcsi példabeszédet tartani a magántulajdon sérthetetlenségéről... - elmosolyodott, majd arca ismét komoly lett. - Olyan ez, mikor valaki megfogadja magának, hogy soha többé nem fog hazudni...és elhiszi magának, de amint szüksége van rá, ismét a régi eszközéhez nyúl. Néha pedig az alkalom szüli...
- Én nem akarok ilyen lenni... - suttogta, mire a férfi büszkén ránézett.
- Tudom, Karin...és kérlek, ne csak azért mondd, mert ezt várom el tőled. Felőlem az lehetsz, ami csak szeretnél, akár még őrült gyilkos is...csak soha, de soha ne hazudd nekem, ami még fontosabb, magadnak se, hogy ártatlan vagy. Rendben?
- Rendben, nagyapa - jelentette ki magabiztosan, miközben csak egyre tudott gondolni. Hogy ilyet nem fog tenni. Ahogy megfogadta, hogy gyilkolni sem fog, még akkor sem, ha nagyon muszáj...na jó, talán akkor. - Nagyapa, és te...te öltél már embert? - bukott ki belőle a kérdés, ami már régóta érdekelte. Tudta, hogy nagyapja titkol valamit ezzel kapcsolatban...jó ideje biztos volt benne.
- Az igazat szeretnéd tudni, ugye? - kérdezte, mire a lány bólintott. - Akkor a válaszom igen...dühös voltam, fiatal, és meggondolatlan...tél volt, és az Északi Sarkon jártam...tudod, a szerelem sok mindenre képes rávenni az embert. Szerettem azt a lányt, és otthagyott...aztán megjelentek a rablók. Dühös voltam...egyikőjüket megöltem. Az emberek hősként ünnepeltek, de tudtam, mit tettem...nem hinném, hogy mondanom kell, hogy ne tegyél ilyet. Örökké bánni fogod.

~ Örökké... ~ ismételte magában, ahogy eszébe jutott, amit nagyapja mesélt neki. ~ Nem kellett volna ezt tennem...az az ember meghalt, hahó, Karin! Látod te egyáltalán magad? ~ kiabált belül magára, és úgy érezte, megérdemelné, ha ott, helyben valaki a képébe tolna egy óriási sziklát. ~ Hogy hagyhattam, hogy ennyire...hogy ennyire elszaladjon velem a ló? ~ sírni akart, de a szeme száraz maradt. Nem tudott sírni...már azt sem, nem mintha épp a herceg előtt akart volna...
Sejtette, mit gondolnak róla a többiek...hogy ő sem jobb, mint a Fekete Nap, és biztos volt benne, hogy igazuk van. ~ Nem vagyok senki...ha a magamnak tett ígéretet megszegem, nem vagyok senki! ~ érezte, ahogy a düh lassan minden porcikáját elönti, ahogy végigszáguld rajta, mint egy igazi méreg, együtt a keserűséggel...mikor megtette, tisztában volt vele, hogy még bánni fogja...hát most megkapta. ~ De bárki is legyek...ha gyilkos, ha áruló, ha szószegő...akkor sem fogom hagyni, hogy egy ilyen pojáca tönkretegye a világot! ~ határozta el magában. Tudta, hogy tetteiért később még számolnia kell...hogy egyszer mindent visszakap, de most...most nem ez volt a fontos. "Törődj inkább az élőkkel, mert ők a jelen és a jövő részei, a holtakat ereszd el, különben soha nem hagynak el", jutott eszébe egy idézet, amit egy könyvben olvasott. ~ Ez a hercegecske nem fog több ártatlan embert megölni...amíg én itt vagyok, nem ~ arca rezzenéstelen maradt, de belül már égett a tettvágytól.

» Forrongó Szikla Elmegyógyintézet
» Forrongó Szikla - Külső udvar